Délmagyarország, 1980. január (70. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-20 / 16. szám

MAGAZIN mm -MA v i,^ X Vasárnap 1980. jannár 20. Relsz Antdl ralzal Variációk egy témára (ÉSBEHl ÍllÓHÁBC<OJ nwAagrvUxAC*S A

fiatal meteorológus, kezében dezedoros szóró flakont tartva, meggyőző okfejtéssel bizonygatja a tévé képernyőjén, milyen végzetesen változtatja meg a földi élet óvóburájának, a magas légköri ózonpajzsnak védőképességét a permet felhajtógáza, növelve az amúgyis ezer veszélynek kitett ember sugárártalmainak esélyét Szemem a készülékre függesztem. mint a stréber diák a jó tanár bácsira, bólogatok is néha. sza'vem-lelkem egyre jobban megtelik környezetvédelemtől átitatódott aggódással, lám, mit teszünk önmagunk ellen, mi balga emberek, miközben fegyverkorlátozásról, haderö-csöEkentésről álmodozunk, szép csendben hadat üzenünk önmagunknak — táborhoz. tömbhöz, országhoz, fajtához tartozásra tekintet nélkül. Nyomkodjuk a szórófejek gombjait, spricceljük az ózonmérgező' freongázt a levegőbe, bólintunk egyetértően a meteorológus okos szavára, Igen, minden nyomás egy szög a koporsónkon., ám élvezve a praktikus permetezőtubusok minden előnyét, valahogy a régi vicc poénját idézzük emlékezetünkbe: mit bánjuk mi. ha a poporsónk úgy néz ki, mint egy sündisznó! A képernyőről oktató szakember végül felajánlja a védekezés egyszerű, de eredménytelen módját: kijelenti, hogy 6 nem fog többé (hacsak egy mód lesz rá) Ilyesmit használni, ezzel is késleltetvén a már ecsetelt károsodást Az adás óta eltelt talán fél év, • ha hiszek néki, s bízom benne, hogy volt rá módja nem használni, úgy saccolom, legalább húsz flakomnyit nem permetezett a légkörbe. Megemelem a kalapom. Elismeréssel, de szomorúan is. Igen, ő öntudatos, mert vállalja a lemondást egy kényelmes szolgáltatásról, ö Jellem. Én nem. Én csak nyomom a borotvahabot. a desodoráló frissftőezereket, a hajlakkot, .a páramentesítőt, jégold ót, fagyasztót ragasztót, lakkot, festéket, gyógyszert, rovarölőt... Ezúttal már kártékonyságom tudatában, s eszem ágában sincs besorolni az elismeréssel csoÖntudat dált meteorológus mögé. Minek? Ha úgyis tizmilllószámra gyártják, s gyártjuk idehaza is a nemesgáeos permetezőket Mit számít az én „aktív passzivitásom", ha egyszer szükségem van a bűnös szerekre, s nincs más rendszerű szórókészülék? Amíg ezt adják a kezembe, ezt használom, s hiába tudom, hogy majd pumpával, sűrített levegővel, miegymással működő masinákat is lehet kapni, mégsem várok. Nyomom a gombot és morgók. Szedjék ki a kezemből a veszélyes játékszert — ne bízzák az öntudatosságomra az emberiség védelmét Tegyék" lehetővé, hogy ne veszélyeztessem — öntudatlanul Mindig csak az öntudat! Vegyék tudomásul. hogy bármennyire is derék polgárnak tartom magam, nem mindig számíthatnak az őntudatosságomra! Sumák vagyok — olykor. Mint például a meleg vízzel. Igen, hiába tudom, hogy annakára van, • pláne, hogy többe kerül, mint amennyit én adok érte, meg nem mozdul az öntudatom. Véletlenül sem mondja, fele víz is elég a mosogatáshoz, nem kell egy kávéscsészéhez a Niagara, a két levesestányér is kitisztul pillanatok alatt, zárja már el azt a melegvíz-csapot! Dehogy. mondja. Most már nem. Mondta akkor az én fenenagy közösségi érzésem, mikor saját gázbojlerem melegítette a mosogatóvizemet, s a saját gázórám ketyegte a fü'embe: öt forint, tíz forint, húsz. pancsolj csak, amíg a zsebed bírja! Akkor én csupa öntudatból bedugaszoltam a mosogatót, m'egcsutakoltam az eszcájgot. aztán leöblítettem hideg vízzel, s bizisten éppen olyan szép volt az a tejesbörge. mint most. amikor orrán-száján ömlik rá a „távirányítású" meleg víz. ' Mert most már ömlik! Elvégre ls nem nézetem mégegyszer hülyének magam, hogy újra meg újra nyeljem le a kioktatást, miszerint nem úgy kell mosogatni, hogy teleengedem a mosogatót, megcsutákolom az edényt, aztán ... é, fenét! Így ni, megnyitom a melegvíz-csapot, s hadd folyjon. Orrán-száján, a kávéskanálra is, tíz literi Hát így. Most magyarázkodhatok, hogy „mások vittek rossz utakra engem", a lényeg azonban nem változik: sumákolok. Mert engedik. Mert elhiszik, hogy merő öntudatból lemondok a pazarló kénye-, lemről, s akkor is Jó közösségi ember vagyok, amikor nem látják! Sajnos, ott még nem tartok. Bár, ha tudnám, hogy mások is elkezdték... de sainos, mások sem tartanak még ott Ne bízzák hát rám. mennyit használok el fölöslegesen — még ha emelt áron is. Ne úgy, mint a meleggel. Merthogy annál meg már annyira nem bíznak rám semmit, hogy belevacog a fogam. Tőlem kétszáz kilométerre megmondják, milyen hőmérsékleten érzem én iól magam a nagyszobában, milyenben a kicsiben, a fürdőszobában, konyhában, hány fok legyen a hivatalban, milyen meleg legyen a nézőtér, ha épp .színdarabni" van kedvem ... Ami persze azonnal elment, a minap, mikor a színházban nagykabatban ültem végig a forró sikerű darabot, s felháborodott nézőtársaimmal karöltve előráncigáltam az elgémberedett felelőst szolgálati hőmérőstül, s didergő esküdtszéltünk előtt bizonyíttattam be vele, itt hideg van. „Érzékszervileg, persze". Amúgy nincs. Sőt .Amúgy" melegebb is van a kelleténél egy egész ' fokkal. Tizennyolc az előírás, a hőmérőn tizenkilenc volt — a nézőkön télikabát Az előírásnak megfelelően. Ezek után rohantak haza megmelegedni húszfokos szobájukba, s fűtőtestbe kapaszkodva dünnyögték: hogy nekem mikor jó. azt ne az öntudatomra — az érzékszerveimre, meg a zsebemre bízzák. Okosabbak azok minden rendelethozónál! IGRICZI ZSIGMOND Meggyes > '. A' :.Vr ÜJesztendős jókívánságok melegével rongattuk egymás kezét amikor azt mondta, régóta melenget egy témát nekem, de jó, hogy találkoztunk. Magvas témára gondoltam mindjárt, mert komolyságát professzori kinevezése előtt húsz évvel már ismertem. Ha kificamítanám a bokámat biztosan kiszámítaná és képletbe foglalná, miért éppen fél tizenegykor történt az eset, és miért a bal lábammal? Egyszálbélűbb észjárással várom a nagy témát, mondván magamban,' a köbőe-gyökős komplikáci&kat legföljebb elhárítom magamtői, csöndes szóval. Art mondja, nem érti teljesen magát Azonnal rokoniélek néz vele szemközt mert elsorolni se tudnám, hányszor nem értem magam én se. Az emberiség hamarabb lefúr a forró magig, mű tűzhányót keresve, előbb végigkutyagol a Tejúton, mint saját magába alámerülve, minden rezzenetet, rengést és belső kitörést fölfogni tudna. Miér van az — mondja —, már kicsit se tud mérges lenni, ha a buszon lépét-máját öt könyökkel nyomkodják, két lábán pedig hadak járnak? Nem nyom és nem rúg vissza, akkor is tűr békével. ha tudván tudja, holnap is, meg holnapután is így lesz. Ellenben lángot vet benne a méreg, ha bemegy a boltba vagy a kicsi kávézóba, és kér összesen két meggyesrétest. Esendők vagyunk, mondom én. ilyen balga tettre más is képes, és beküldőm agyam bal sarkába a kettest, nehogy elfelejtsem. Ali a buszunk a piros előtt, van időm belegondolni a nagy kérdésbe, de ki nem találhatom, miféle hergelőt süthetnek bele sütőpor gyanánt? Gyorsliften mehet a tizenhárom is a hal sarokba, mert a Lófarával szemközt érve kiderül, ennél a számnál van a kutya elásva. Legalább tíz éve veszi a meggyest, nyeli, mint kacsa a nokedlit, mert annak párja nincs, csak akkor, ha egyszerre kettőt vesz. — Tizenhárom mag van egy rétesben, ezt írd meg! Villámgyorsan kiszámítom, a kettőnek tehát huszonhat a magja. Több töltettel talán a bócorgó rakétákat se lehet megsütni. rétesben tehát elértük a modern haditechnika legmagasabb fokát. Mi mást tehetne a jámbor ember tizenhárom maggal? Fogja, és kilövi. Az a baj, hogy ő már kicsi korában megtanulta, se padlóra, se emberre ne köpjön. Nyelje le? Elveit is sértené, más badarságát nem hajlandó lenyelni. De hová tegye? Megsütik a magos rétest, még csak használati utasítást se adnak mellé — Megírod? — Baj van, nagy baj. Vissza válaszol az Illetékes, hogy a magot nem ő teszi bele a meggybe, ne háborgassa érte senki — Igaz, Igaz. — Megyek a mezőgazdasághoz, azt mondje majd. ő se hibás. Jól jár vele, tagadni nem lehet, mert ami magvas, annak súlya van, de sorozatlövő légpuskával se tudná kilőni belőle, menjek inkább a tervezőkhöz. Kitalálták a lerázható megygyet, de eltévesztették a lépést. Ha potyog a repülő, katapult veti ki a pilótát E

idus Bentianról, három ország munkásmozgalmának megbecsült alakjáról emlékezett meg a Délmagyarország január 13-i számában Kormányos András. Nem aok fölvétel maradhatott az elhurcolt Eidusról. Szerencsénkre jő barátja. Károlyi Lajos (1877—1927) festőművész hagyatékában fönnmaradt egy képe, melyet most közkinccsé teszünk. Bal oldalon áll Eidus, mellette a szakállas festő, Károlyi. (A kép értékét növeli, hogy a visszavonultan élő Károlyi Lajos alig-alig készíttetett magáról fölvételt) Eidus, aki szívesen festegetett, mecénása volt a szegedi művészeknek, elsősorban Károlyinak. Lakását, fogászati rendelőjének váróját is Károlyi-képekkel díszítette Munka után ctmű könyvecskéjében (1919) elismerően irt Károlyiról, „az igazi művészről", aki nem azért alkot, hogy meg gazdagodjon, „hanem azért, hogy az emberiséget gazdagítsa." Eidus vendégül látta Feketesas (ma: Eidus és Károlyi Bajcsy-Zsilinszky) utcai lakásán az 1923-i Juhász-jubileum résztvevőit, köztük Babitsot és Kosztolányit A „kapa-kaszakerülók" közös képeslapon üdvözölték az éppen Budapesten tartózkodó Károlyit Juhász Gyula után Eidus írt: Es tud mir leid, dass Sie ein par Tage nicht híer waren. Es war gros6artig! Mit Liebe Bentian Eidus. (Sajnálom, hogy pár napig nem volt itt Nagyszerű volt! Szeretettel Eidus Bentian.). A Budapesten elhunyt Károlyinak a szegedi magisztrátus, „hetvenezer hold föld nábobja" (Juhász) szegényjogú temetést kért. Eidus is azok között, volt, akik kijárták, hogy Károlyi Lajost a Közművelődési palota előtt búcsúztathatta a másik Szeged. A fölvétel érdekessége, hogy Károlyi kabátja hajtókáján ott az eszperantista csillag. A kép a 20-as évek első felében készülhetett, Malatlnszky György, a festő unokatestvére hívta föl rá a figyelmem. APRÖ FERENC belőle, ezt a szerkezetet kellene belerajzolni a modern meggyek terveibe. — De jó ötleteid vannak I Már az Anna-kútnál járunk, amikor megnyugtatom, nem reménytelen az eset Ha art mondta volna a konstruktőr valamikor, csak olyan fejőgépet tud gyártani, amelyik szarván feji a tehenet, ugrott volna a nemesítő, fordult volna kettőt hogy oda tegye szarva közé a tógyét A társadalom igényei ugyanis megföllebbezhetetlenek. Pályázatot kellene kiírnunk a számítógépes vezérlésű ugráló* meggymag nagyüzemi termesztésének kidolgozására. A Retek utcában már art számítgattuk, föl tudna-e készülni a kereskedelem magvaválós hálózata a magjavesztett gyümölcs fölvásárlására? Meggyötörjük vele majd a gépiét, erre most nem tudtunk feleletet adni. Levontuk viszont art a következtetést, hogy merőben tudományos problémával állunk szemben, ha két rétesnek huszonhat a magja. Ekkorát te pékre, se cukrászra áthárítani nem lehet Abban is egyetértettünk, olyan korban élünk most, amíg a meggynek magja lesz, a rétesnek is lesz. összetett a probléma kérem, sőt bonyolult. Befolyásolja nyilván a nemzetközi helyzet ls, munkaerő-gondjainkkal is aszszefügg. Avval a Józan fölismeréssel szálltunk le a buszról, tegyük össze két kezünket, hogy legalább mag van a rétesben. Mert az öszszes eddigi balunkból egvenesen következik, ahol mag van, ott akad még meggy is. Ez pedig jó! Lám, mi lesz belőle, ha a matematikus töri a fejét, nem a cukrász! I HORVÁTH DEZSŐ 4