Délmagyarország, 1980. január (70. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-20 / 16. szám

» Csíki László A szavak: az ismeretlen sebei Hány életem lehet, melyet mások élnek? Az ütközőkön utazik egy hobó, égő mezők fölött Valaki szánt az éjszakában. Egy másik elolvassa. / Ez az eső Rabindranath Tagore nyári szakálla az aszályban. A magasból vizek erednek: a nevük felé. Felkel egy ország egy messzi hajnalon. Valaki mindig buenos airesben repül — egyetlen költöző tüdő. Valaki anyjára gondolt egy óceán közepén, és hegyet kiáltott Ott most élnek. Miért nevezitek el nevemmel, szememről, szerelmemről a föld részeit? Miért éltek az életemmel, ti furcsa idegenek? Botár Attila Jégtörő hívem Az irgalmas szabadító Ablakomból a károgást, jeget zúz, hozzám lábol, a sötét szárnyakat elfújjaL ropogtat dermedt folyókat feszeget szerencse-holdnak új hebegésre nógat: lovakról iégpatkókat ne fagyiak ki a világból. s fakaszt körmöket újra. Friss szeretőket toboroz időt-torlasztó lázra, feledtet halál-cidrit gyönyörűbb Földhöz békít: így ítél folytatásra Vasárnap, 1980. Január 20. Téli képeslapok — Somogyi Károlvné felvételei Híres könyvtolvajok A

kőnyvtolvajok már az ókorban lei tűntek, egy idöoen az első könyvgyűjtemények keletkezese vei; egyes műveket észrevétlenül tulajdonítottak el. másokat KölcsönveU tek és -elfelejtettek" visszaadni. A könyvtárak természetesen megpróbáltak védekezni ellenük. Például a XV. szazadban egyházi átokkal sújtották a Vatikáni Könyvtár tolvajait, azokat is. akik a kölcsönvett köteteket nem adták vissza. Ezzel egy időben Velence úgy határozott, hogy a San Marco Könyvtárban csak úgy lehet könyvet kölcsönadni, ha ehhez a szenátus tagjainak háromnegyede hozzájárul A mai könyvtárak különféle módon óvják anyagukat a kónyvorzóktól, de a teljes biztonsagot csak olyan rendszabályokkal lehetne elérni, amelyek az olvasók jelentős részét elriasztanák a könyvtár igénybevételétől. Az igazi veszedelmet azonban nem ezek a kisstílű tolvajok jelentik. hanem azok az agyafúrt, lelkiismeretlen, művelt emberek, akik tömegesen tulajdonítják él a legértékesebb műveket. Az alábbiakban az ó működésükből idézünk fel néhány érdekes esetet A XV. század végén a kölni patríciusok gyűjteményeiből számos könyv tűnt el, sokáig nem gyanakodtak senkire. Egyszer azonban az egyik szenátor naza kapujában találkozott fia tanítójával, Stlvanus magiszterrel es észrevette, hogy köpenye alól egy elefántcsontba kötött, díszes kiállítású Biblia esett a földre. Silvanus rögtön védekezni kezdett: nem akarta eltulajdonítani a kötetet, csak a szövegét akarta összehasonlítani egy, a tulajdonában levő kézirattal A szenátort nem elégítette kl a magyarázat; a tolvajt elfogatta. A vallatásánál kiderült, hogy a sok házba bejáratos magiszter 462 dlszkötésű kódexet csempészett ki, s ezeket különböző várasokban eladta. A kölni tanács szigorú megtorlást hozott: a tolvajt 1492. szeptember 2-án felakasztották. Nagy Frigyes Voltaire ajánlására egy Jacques Mllvaux nevű francia könyvtárost alkalmazott A cselédeknek, akik. Milvaux-t gőgőssége, fennhéjázása miatt utálták, feltűnt hogy gyakran küld terjedelmes csomagokat Párizsba. Feljelentésükre a postán kibontottak egy küldeményt s ez tele volt az uralkodó ritka kézirataival. Nagy Frigyes megelégedett azzal, hogy hűtlen alkauuazottjai kitoloncoitatta, de Eranciaoi'szagban nem voltak ilyen enyhen. Miivaux hétévi bortönt kapott es a potsdami kéziratokat visszaküldték tulajdonosanax. A legnagyobb könyvtolvai címet kétségtelenül a hosszú nevű CiuiUaume Brutus Icile Ximo+eon Libn-Cai'ucci deüa Sommaia gróf érdemelte ki. Kagyugó népességei voltak, már 1 Búk-ben, 19 éves korában matemaukát tanított a pisai egyetemen és sokra becsülté* mint a regi nácira tok szakértőjét 1831-ben francia földre menekült állítása szerűit azért mert egy hazafias összeesküvésbe keveredett és erre rájöttek, ellenségei szerint azért mert kiderült hogy sok könyvet tulajdonított ei az egyetem könyv tárából. Párizsban szívesen fogadták, rögtön kinevezték a College de Francé professzorává, tíz évvel később pedig a kéziratok katalogizálásával foglalkozó bizottság elnökévé. A vagyontalan gróf nataJmas könyvtárat gyűjtött össze; ennek egy részét nyilvános árverésen értékesítette, s ebből 100 000 frank bevétele származott. Emellett 8000 fontért 1923 kéziratos kötetet is eladott. Sokan gyanították, hogy ezek s művek azokból a könyvtárakból származnak, amelyeket LibriCarucci hivatalos minőségében felkeresett, sőt vizsgálat is indult ebben az ügyben. A vizsgálóbíró sok terhelő bizonyítékot tartalmazó jelentését azonban Guizot miniszterelnök, a gróf barátja elfektette és csak 1848-ban, a februári forradalom után találták meg. A gyanúsított óvatos volt, a forradalom kitörésekor 18 láda könyvvel Angliába utazott Távollétében Párizsban tíz évi kényszermunkára Ítélték, de az angolok nem adták kh sőt engedték, hogy könyveiből tíz olyan árverést rendezzen, amelyre egész Euró. pából tódultak a bibliofilek. Büntetlenül hált meg 1869-ben, Alois Pichler német egyháztörténészt 1868-ban Szentpétervárra hívták meg cári könyvtárosnak, s ott rövid időn belül 4000 kötetet lopott eL ö már nem úszta meg büntetés nélkül. 1871-ben Szibériába deportálták és ott Is hunyt el. A berlini állami könyvtár zenei osztályának v etetője, dr. Krüger-Riebow 1950-ben a két Németország közti feszült viszonyt használta ki bűnös oé'jalra. A evű1 töményből Mozart Bach, Mendelssohn, Beethoven és más zeneszerzők számos kéziratát tulajdonította el és a Német Szövetsegi Köztársaságija vitte. Az ottani vámhivatal gyanút fogott a sok kézirat láttán és hívatta a rendőrséget Krüger azzal védekezett hoev a magával vitt kéziratok az NSZK-t illetik és ő csak azért hozta el őket, hogy jogos tulajdonosának adhassa. Vallomásának Titelt adtak, ő azonban a bonni Beethoven Archivnak csak zsáxmánya kisebb részét adta át a többit eladta francia, svájci és amerikai gyűjtőknek. Berlinben a lopást éveken át nem teuezték fel, mert Krűgeg nagy gondossággal járt ei. mindén elvitt kézirat neryere cédulát tett Így peioáui egy Karton jelezte, hogy Richárd Btrauss tévéiéit atauták a zeneszerző ti. ana*. A Beethoven Archív sokáig hallgatót az ügyről, nuor azonDan a tárgyaláson kiderültek a hűtlen könyvtáros lopassa, kénytelen volt visszaszolgáltatni az eitulajdorútot berlini anyagot Magyarországon a legnagyobb szenzációt a Csontossi-ügy keltette, 1892-ben megállapították, hogy az Országos Széchenyi Könyvtárból 36 kódex, 9 ősnyomtatvány, Kazinczy, Csokonai és más kéziratok hiányoznak. Az eltűnés ténye kapóra jött az ellenzéknek, heves támadást indított s a múzeumi anyag ellopását hanyag kezelését megpróbálta Pulszky Ferenc igazgató és rajta keresztül az egész kormány megbuktatá6ara felhasználni. A botrány elsimítására a minisztérium igyekezett bebizonyítani, hogy a történteknez sem Pulszkynak, sem a Kormánynak nincs köze. Bűnbakot kerestek s ezt Csontossi Jánosnak, a kézirattár vezetőjének a személyében találták meg. Űt tették mindenárt felelőssé. Noha Csontosaira, aki ekkor már Európa-hírű kódexszakértő volt semmit sem tudtak rábizonyítani, mégis elbocsátották azonnali hatállyal. Az ítélettel tudományos pályáját is kettétörtek. A tolvaj személyére csak 26 évvel később derült fény, mikor az egyik volt raktárkezelő özvegyénél előkerült a hiányzó 738 múzeumi egység. Mindmáig rajté! v azonban, hogy miért loota ei a raktáros a sok milliót érő ritkaságokat, mert értékesítésüket meg sem kísérelte. VÉRTESY MTKLÖS Mi lenne ha... ...egy icipicit lejjebb húzódna, kedves tenergópkocsivezető-társ, valamicskével jobbra az út széle felé? Kérem, ne válaszoljon 1 Tudom, mi lenne. Jósága, készséges segíteni akarása biztos tudatában, „ugyan kérem, ne is köszönje" — intéssel fogadná az ön negyvenes tempóban haladó pótkocsis járművét nagysokára megelőzni tudó személyautós háláját, majd amikor húsz kilométerrel később — mindketten kávézgatva az útszéli csárdában — beszédbe elegyednének, kissé duzzogva megjegyezné: „látja kérem, az ilyen eseteket nem írják meg az újságban ..." Mit tesz ilyenkor a hálás gépkocsivezető? Mélyen elpirul, • s megfogadja, majd ó megírja azt a bizonyos olvasói levelet, mely az újságban megjelenvén hírül adja, mily rendes emberek is találhatók közútjainkon a volán mögött. A csárdából kifelé menet még felírja a teherautó rendszámát is, hogy majd a munkaverseny értékelésekor a vontatmány vezetőlének iavára írhassák a dokumentummal igazolt udvariasságot Erőszakolt átvezetés helyett hadd tegyek föl rögtön egy kérdést önnek ls, tisztelt ügyintéző kartársnő. Mi lenne, ha Péterkéie egészségi állapotának hosszas elbeszélése helyett az egyik ügyfél távozása után azonnal behívná a következőt? Kérem, ön se válaszoljon, hiszen köztudomású, hogy eme jóaselekedetével nem hozakodna elő az ily módon ügyét gyorsan elintéző ügyfél jelenlétében. Nem, ön ennél sokkal dörzsöltebb! Majd amikor lakóközösségi fórumon tűzik napirendre az ügyintézés gyorsításának témáját, s ott ön mint lakó vesz részt, majd akkor, ott kér szót, s mondja el: „én is találkozom ügyfelekkel a hivatalomban, kedves lakótársak, tudom tehát., hogy az ügyek, intézésének van simább módja is, mint az általánosan megszokott. Én például..— s innen már minden mondata én-nel kezdődik majd, s praktikus tanácsait szorgalmasan jegyezgeti is a fórumon ugyancsak lakoként jelenlevő újságíró. Ismerik egymást, ön észre is veszi a nyitott Jegyzetfüzetet, így aztán mondatai — a jobb idézhetöség kedvóért — kerekek, szabályosakMit tesz ilyenkor az élet minden apró rezdülését érzékenyen befogadó újságíró? Alkalomadtán megírja, „persze. akad ió néhánv ellenpélda is. A minap is ügyfélfogadásban tapasztalt hivatalbeli előadónő szavait figyeltük érdeklődéssel egy lakóközösségi fórumon, s lám, ő..." stb. A hivatal ifjainak faliújságára másnap felrajzszögezik a kivágott cikket, amelyei piros füctollas aláhúzások díszítenek. A kartársnő akár azt is odaírhatná — mint az írásos anyagokban szokásos is -—, hogy „kiemelés tőlem". Merthogy róla szóL Már most joggal kérdezhetné e sorok. Író iától e sorok olvasóla. mi lenne, ha végre elárulná, miért adta közre e két történetet. Kérem, ne válaszoljanak rá, elmondom én azonnal, magamtól is. Gyakran találkozom ugyanis olvasói levelekben, magánbeszélgetésekben, sőt, hivatalos érdeklődéssel megalapozott eszmecserében effajta megjegyzésekkel: ne csak bíráljanak mjndig; vegyék észre a követendő példákat is; megírhatnák, hogy X helyen mindig milyen szolgálatkészek, és ezért ml mindannyian köszönettel tartozunk; valamint mint lapjuk régi olvasója, ezúton szeretném hálámat kifejezni... De hát álljunk már meg egy szóra: minek olyasmit külön kegyként értékelni, ami másnak munkaköri vagy „csak" emberi kötelessége, minek megköszönni. ami nem is rendkívüli, minek erkölcsi magaslatra emelni azt. aminek a iózan ténvek szintién a helve! Mi lenne, ha leszoknánk erről a mértéktelen hálálkodáaról? PALFY KATALIN