Délmagyarország, 1980. január (70. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-11 / 8. szám

4 Péntek, 1980. jannár 11. postaláda társszerzőnk az olvasó ni Nem panaszkodni akarok, rosszul esett. És akivel meg­lérjem munkáját elismerték, esett: Ponázsai Pál nyugdíjas utóbb csoportvezetőként dol- íúrómester, s aki a sérelmet i/ozott, több kitüntetést is ka- megírta: a felesége, aki pott. Ám az, hogy megfeled- emiatt a férjét nagyon saj­keztek róla. nekünk nagyon nálja." Sugárúti látványosság Hetente visszatért! rovatunk mostani szerkesztője elé­gedetten csettintett, amikor kézbe kapta a Postaláda cí­mére érkezett leveleket tartalmazó dossziét. Az iratcsomó súlya és vastagsága páratlan témabőségről árulkodott. Az írott sorokat átböngészve tovább emelkedett a Postaláda ügyeletes összeállítójának kedve: olvasóink ezúttal a leg­különbözőbb benyomások jó és rossz tapasztalatok megfo­galmazására vállalkoztak. S tették ezt olyan ügybuzgalom­mal. őszinte felháborodással és lelkesedéssel, hogv a leve­lekből vett Idézetekből nemcsak a lakosság közérzetének látlelete bontakozik ki. hanem a levélírók gyors, de találó mozdulatokkal felvázolt portréja is. Társszerzőink népes táborában szót kapnak az alábbiakban a „rendszeres olva­sója. s hozzászólója vapvok összeállításuknak", a „meglehet, kinevetnek gondolataimért de egve fene", a „névtelenül is jogunk van közérdekű bejelentést tenni" kommentárral le­velet írók. Egy résztik utasként. Illetve vásárlóként, mások a körny ezetükért aggódó városlakóként fogtak tollat. Gya­nítjuk. némelyik olvasónk amatőr, vagv tán hívatásos pe­ri i ;óg"fként. szakképzett avagy autodidakta várostörté­nészként. Illetve természetbúvárként szánta el magát arra. hogy e heti válogatásunk kikerekítésében részt vegyen. Rnnyit ajánlatunkról és a szerzőkről, következzenek a le­velek! A komputer áldozatai „Gondolom, sokan véleked­nek hasonlóképpen, csak ép­pen nem szánták el magukat a levélírásra" — e kommen­tárral ajánlja figyelmünkbe észrevételét Holló Lászlóné, a Pen telei sor 1. szám alól. Mielőtt idéznénk levelének lényegét, hadd áruljuk el: i ivasónk tévedett. Ugyanis D. Károlyné a Szilién sugár­útról ugyancsak a sugár­úti, gázrobbanástól összedőlt szolgáltatóház ügyében fogott tollat. Utóbbi levélírónk meg­egyzi: „A levelet nem vit­tem körbe aláíratás végett, de biztosíthatom önöket, so­kunk nevében írok." Kész­séggel hiszünk neki. Ezek után lássuk, miről is van 3zó. Levélíróink panaszolják, hogy a hónapokkal ezelőtt történt gázrobbanás óta a ráros egyik — meglehetősen csúfságos — látványossága a megrepedezett falu, geren­dákkal megtámogatott szol­gáltatóház. A sugárutat idő­közben kiszélesítették, új út­burkolati jelekkel festették, de a romos épülethez senki nem nyúlt. „Ha már így járt ez a kis épület, nagyon kér­jük, távolítsák el innen. Fel­újítása, azt hiszem, felesle­ges, és igen költséges len­ne..." Névvel és inkognitóban '„Jön a szilveszter, minden percem be kell osztanom. A délutáni programom: vásár­lás, mosás, takarítás. este vendégek. Azaz, így lett vol­na, ha a DÉMÁSZ számító­gepe nen• úgy dönt, hogy én egy trehány, villanyszámlát nemfizetó fogyasztó vagyok. De a gép döntött, az ember cselekedett anélkül, hogy el­lenőrizte volna, igazat mon­dott-e a masina. Nemcsak hogy nem ellenőrzött, de ki­jött és "Ikapcsolta a vil­lanyórát anélkül. hogy megkérdezte volna a tisztelt fogyasztót, meghalt-e. be­teg-e, elltta-e a pénzét, eset­leg feledékeny? Netán ártat­lan? — ahogyan az az én esetemben történt Délután, imikor hazaértem, már nem volt villany a lakásban. A gyertyámat nem találom. Rohanás a boltba. Ott sincs. Szerencsére kapok kölcsön. Ezután . telefon a DÍMÁSZ­hoz: a válasz elutasító. Reg­gel bizonyítsam, hogy OTP­átutalásom van és fizetek, sőt túlfizetésem van. Addig érezzem magamat a kőkor­szakban. A hűtőszekrény te­le, csordogál a víz belőle. A vendégeket romantikus gyertyafénynél fogadom, kellemetlenül érzem magam. Másnap reggel ugyan sike­rült bizonyítanom ártatlan­ságomat Elnézést kértek, s ezután be is kapcsolták az áramot. Az egészet csak tíz­éves fiam fogta fel romanti­kusan: »Hű, ilyen világítás­nál írta Petőfi azt rf sok szép verset? Hogy meg nem vakult szegény.- Kellemet­lenebb lett volna, ha a gye­rek ér haza elsőnek, és egy­két órán át reszket a féle­lemtől a sötétben,.'. Nagyon szeretném, ha nem a gépek döntenék el, hogy mikor vi­lágíthatunk. S nagyon sze­retném. ha az illetékesek ott lennének határozottak, ahol rendszeresen nem fizetnek. J6 lenne, ha megkímélnék a tisztességes fogyasztót az Ilyen kellemetlenségtől, s ha nem így kívánnának bol­dog új évet!" — írja Lovast Margit, a Petőfi Sándor su­gárút 55—65. szám alól. Ol­vasónk egyébként boldog új évet kíván a DÉMÁSZ min­den dolgozójának. Fehér-tói kirándulás Széli Antal balástyai olva­sónk sorait olvasva a szoba melegét is szívesen felcserél­nénk egy télidei fehér-tói ki­rándulásra. Levélírónk szak­avatott ismerője a madárvi­lágnak, olyan érzékletesen, lelkesedéssel rajzolja meg a különböző szárnyasok életét, hogy beszámolója felér egy színesben vetített filmmel. A tó fölött köröző, fütyülőrécé­ket, elegánsan ellibbenő szürke gémeket, éhes pajzsos­cankő csapatot, riadalmat okozó vándor sólymot, jégen gubbasztó pólingokat, por. tyázó réti héjákat kapott többek között „lencsevégre". S tette mindezt az új év első napján. Részletes, a legap­róbb mozzanatokat ls rögzítő beszámolójáért cserébe mi mással kedveskedhetnénk, mint egy könyvvel. Ajánljuk figyelmébe Gion Nándor: A kárókatonák még nem jöttek vissza című regényét Szakácskönyvben nem néz­tünk utána, mégsem vitatjuk Szűcs Lászlóné szövőnő meg­állapítását, miszerint egyes ételek elkészítéséhez, például a savanyú káposztához, nél­külözhetetlen az árpakása. Ha levélírónk így szokta a káposztát főzni — bizony­gatja, így ízletesebb, mint egyébként — higgyük el ne­ki. Gasztronómiai kérdések­ben különleges hozzáértéssel nem rendelkezvén aligha te­hetnénk mást. Nos, olvasónk segítségért esdeklő fohászko­dásának eleget téve, ezúttal kérdezzük a kereskedelem il­letékeseitől: miért nem lehet, immáron hónapok óta árpa­kását kapni? „Azt még Job­ban meg tudom érteni, ha rizst nem kapok, mert ez jó­részt importcikk. De az ár­pakása, tudomásom szerint nem az" — fejezi be mon­dandóját olvasónk. A most következő levelek írót a kereskedők magatartá­sát dicsérendő, azaz elítélen­dő szánták el magukat -az írásra. De a jó hírt tartogas­suk a végére, kezdjük a pa­naszokkal. H. Jánosné a tarjánl, Csil­lag téri ABC-áruházban szer­zett tapasztalatairól értesít bennünket Mint írja, nemrég ajándékot vásárolt az üzlet­ben, s amikor kérte, csoma­golják be, kössék át a meg­lepetésnek szánt babát rejtő dobozt, azt a választ kapta, hogy nincs csomagolópapír és nincs zsineg. Levélírónk fel­háborodásában még az üzlet­vezetőt is kérdőre vonta, s noha kérését végül mégiscsak teljesítették, bosszúsága ezután sem párolgott el. Ügy érzi — és írja —, igaza van, cmikor a kereskedők nemtö­rődömségét ostorozza. Mi pe­dig úgy érezzük — elismer­vén, a méltatlankodásra volt némi oka —, hogy ágyúval lőtt verébre... Oskola utca környéki lakosság aláírással érkezett a Postaláda címére az a le­vél, melynek írója azt java­solja, lapunk egyik munka­társa keresse fel inkognitó­ban az Oskola utcai hentes­üzletet Noha a látogatás, amint levelezőnk bizonygat­ja, nem mindennapi élmény­nyel kecsegtet — inkognitót kedvelő olvasónk szerint ma­szek árusításnak, számos visszaélésnek lehetnénk ta­núi — mégsem élünk a meg­hívással. Többek nevében méltatlankodó levélírónk­nak inkább azt tanácsoljuk: a panaszt jegyezzék be a vásárlók könyvébe. Ily mó­don hamarabb orvosolható a gond, mint az inkognitó­ból küldött levél alapján. A karácsonyi csúcsforga­lomban az eladók és a vásár­lók istürelmetlenebbek, mint rendesen. A sorbanállás, a cipekecbés, a kapkodás köze­pette nemritkán összetűz­nek a pult két oldalán állók. A vásárlók az eladókat, az utóbbiak a vevőket okolják a lőporos hangulatért A két tábor közötti háború persze nem törvényszerű, bizony­ságul szolgál erre Parragi Lászlóné levele is. A ZÖLDÉRT 30-as számú áru­dája vezetőinek, fiatal eV árusitóinak mond köszönetet a készséges, udvarias kiszol­gálásért, a nem mindennapi figyelmességért. Tanítva tanulni Minap a rádióban ripor­tot hallottam. Egy osztat­lan iskolában 'dolgozó taní­tónőről szólt. Szavaiból Iá­csengett a pedagógus igazi hitvallása, a jobb. a töké­letesebb keresése, a tanít­ványok érdekében. Diplo­májával a kezében azt vé­gezte és sikerrel, amit a társadalom elvárt tőle. Ha csak ennyit tett, mi­ért írok róla? ö az a ta­nító. aki tudva, hogy az egytől-nyolcig iskola tulaj­donképpen hátrányos, előnyt csikart belőle. Jó pedagógiai érzékkel még a hátrányokat is a nevelési­oktatási célok megvalósítá­sának szolgálatába áilitja. Ez az, ami megragadott l A tanítónő kifejtette tö­mören és érthetően az elő­nyöket; "•" a hátranuokat álig érintve. Az osztatlan iskolákra emlékezve nyu­godtan azt mondhatnánk, hogy a pedagógus „meg­hibbant". De aki figyelme­sen hallgatta, az intermt. rájött arra, hogy nem egy siránkozó ember állt a mikrofon elé, hanem a dolgozni tudó — akaró pe­dagógus. Mindezek mellett kifejtett egy fontos és ha­tékony nevelési módszert, a kollektív tanulást, és en­nek nevelési következmé­nyeit. Mindezt oly módon tette, hogy felelevenítette az idősebb diákok tanárko­dását az alsóbb osztályo­sok között Az alsóbb tago­zatokban tanult anyag fel­elevenítésével ugyanakkor ök is nyertek. E módszer alkalmazására az osztatlan iskola lehetőségei késztet­ték a pedagógust. Mielőtt összefoglalnám mondandómat, a félreérté­sek elkerülése végett meg­jegyezném: nem * hibban­tam meg. Célom olyan gondolati átértékelést meg­indítani: miszerint a mo­dern oktatás lehetőségei közt, a közelebb esö évfo­lyamok esetében — termé­szetesen tanulószobán — a tanulókat megfelelő létszá­mú csoportra osztva — nem kísérletezhetnének-e a pedagógusok a kollektív tanulás ilyen formájával? Szerintem igen! Ez jelen­tené a tanitva-tanulds regi, de hasznos szokásának fel­elevenítését. Dezső József Klszombar Sorokban „Ne nevessenek ki elkép­zelésemért" — írja levelében Boros Gyevi Irén tarján! olvasónk. Nos. egyáltalán nem nevettük kí, sőt, ötletét hasznosnak tartjuk. De mert az ötlet megvalósítására nem vagyunk illetékesek, a leve­let a Szegedi Postaigazgató­ságra továbbítottuk. Levél­írónkhoz hasonlóan ml js érdeklődéssel várjuk a vá­laszt A Sarló utcai lakók nevé­ben tette szóvá egyik olva­sónk, hogy az utca Holt-Ma­ros felőli oldalára hordott nagy mennyiségű föld és tör­melék elcsúfítja a városké­pet, s egyben a környék lakóinak sok bosszúságot okoz. A megmagasított terü­letről lefolyó víz már több ház alapozását kikezdte, és kárt okozott a kertekben. Válaszol az illetékes A 22-es csapdája Hasonló téma — két levél Bármennyire várjuk is a megérdemelt pihenésként emlegetett nyugdíjas eszten­dőket, a legtöbb embernek fájdalmas a munkától meg­válni. Nemcsak a megszokott tevékenység hiányzik Ilyen­kor, hiányoznak a kollegák is. Jó néhány nyugdíjas még heteken át ellátogat egykori munkahelyére, s nem csupán azért, hogy „megmártózzék" az esztendőkön át megszo­kott környezetben. Többségük úgy véli, szükség lehet még a tapasztalatára. Nincs is olyan vállalat, ahol ne mél­tányolnák a nyugdíjas dol­gozók igyekezetét, a szak­szervezeti bizottságok sok helyütt rendszeresen találko­zóra hívják az egykori dol­gozókat. Tájékoztatják őket az eredményekről, a gondok­ról, érdeklődnek a nyugdíja­sok élete iránt. Az e héten szerkesztősé, günkbe érkezett levelek kö­zött két olyat találtunk, me­lyet nyugdíjas olvasónk ve­tett papírra. Hasonló témá­ban fogtak tollat, ám egyi­kük soraiban öröm, másik le­vélírónk beszámolójában csa­lódás érezhető. „Az ÁFÉSZ nemrég össze­hívta a szövetkezet alapító tagjait. Nemcsak tájékoztat­lak bennünket, hanem el is beszélgettek velünk. Mind­nyájan nagyon jól éreztük magunkat. Ez úton köszönjük meg a szervezőknek e kelle­mes élményt. Örömmel ta­pasztaljuk, hogy a szövetke­zetnél megbecsülés övezi az alapító tagokat". Kovács Mi­hály, Dalos utcai levélírónk sorait idéztük. „Férjem 28 évig dolgozott az NKFV-nál Igazolatlanul egyetlen egy napot sem hi­ányzott, becsületesen dolgoz­ta végig a majd három évti­zedet. Hetvenkilenc október 15-e óta immár nyugdíjas. A vállalattól mindenféle jára­dékot és juttatást megkapott. Panaszra nincs i» okunk, ám. meg kell mondanom, hogy egy „csekélységről" megfeled­keztek. A nyugdíjas búcsúz­tatásra ugyanis férjemnek elfelejtettek meghívót külde­„Mindennap ugyanaz tör­ténik velem. Felszállok az Újszegedről mindig egész órában induló 22-es járatra, ázzál a reménnyel, hogy a Tisza-parti gimnáziumnál leszállva talán elérem a Marx térről egész órában induló 73-as jelzésű járatot. De ez sajnos még egyszer sem sike­rült A 73-as már épp kiin­dul a megállóból, mire a 22-es odaér. Így aztán többed­magammal, ha szerencsém van, csak 20 percet kell tél­víz Idején fagyoskodnom, de többször előfordult már, hogy 40 percet kellett várni, amíg megérkezett a követ­kező 73-as. Nem tudom, hogy az illetékesek, akik e jára­tok indulási idejét megálla­pították, gondoltak-e erre a visszásságra. Ha már egy járatnak részben megváltoz­tatják az útvonalát, leg­alább a csatlakozó buszok indulási időpontjait egyez­tethették volna. Nagyon ké­rem, próbáljanak megoldást találni, hiszen akár az egyik, akár a másik járat indulna hamarabb, vagy később, sok sorstársammal egyetemben számomra is kényelmesebb lenne az utazás" — Tóth Istvánná, tápéi levélírónk sorait Idéztük. Cifra palota... „Örömmel vettem tudomá­sul, hogy a Szegedet bemuta­tó képes levelezőlapok soro­zata új taggal bővült (fotó: Rádó László XI—459/793) a Lenin körút 20. számú ház képével. Annál nagyobb volt a meglepetésem, amikor a képeslap hátoldalán azt ol­vasom négy nyelven — Sze­ged. Cifra palota. Hogy a Gróf-palota az ornamentiká­ját díszítő mozaik és fajence díszek miatt cifra volna? Szerintem nem, de ez ízlés dolga. Egyébként lehet, hogy összetévesztették a Kecske­méten található Cifra palo­tánalt elkeresztelt házzal" — írja dr. Bertényi Ivánná. Lehet, hogy így van, de az is előfordulhatott, hogy a képeslapsorozat szerkesztő­jének, a fotóra pillantva, a Cifra palota... című gyer­mekdal Jutott az eszébe. Nos, akárhogy is történt, a vita eldöntésére Bakonyi Ti­bor építészt, a szecesszió építészetének szakavatott ismerőjét kértük fel. Tőle tudtuk meg: levélírónknak igaza van. A Lenin körút 20. szám alatti ház építtető­je, dr. Gróf Árpád ügyvéd nevéről a Gróf-palota nevet viselt. Bakonyi Tibor olva­sónk Ismereteit megerősítve elmondta még. hogy a kü­lönlegesen szépen díszített ház tervezője Reichl Ferenc'. Szegedre áttelepült szabadkai építész, s a palota 1912-13­ban épült. Múlt év december 21-én megjelent, a Postaláda rovat­ban közzétett írással kapcso­latban, melyet Nyilasi István küldött szerkesztőségünkbe, Balló Zoltán, a szegedi vá­rosi tanács vb építési és közlekedési osztályának he­lyettes vezetője válaszolt: „A Debreceni és a Róna utca kereszteződése forgal­mának szabályozásával kap­csolatosan közöljük, hogy a fenti kereszteződésben — a forgalmi rend folyamatos felülvizsgálata során — ta­valy december 5-én Elsőbb­ségadás kötelező! jelzőtáblát helyeztünk el." Ugyancsak december 21­én megjelent Postaládánk­ban tettük közzé — Bürok­rácia útvesztőiben cím alatt — Bárkányi Istvánné pana­szát. Az észrevétellel kap­csolatban Debreczeni Pál, a városi tanács pénzügyi osz­tályvezetője küldött válasz­leveled szerkesztőségünkbe: „A panasz alaptalan volt. Bárkányi István terhére a gombaszedés és -értékesítés után csak az 1975 és az 1976­os évekre vetettek kl jöve­delemadót. 1977-ben, vagy ezt követően ilyen címen már nem adóztatták a levélírót Jelenlegi adóhátraléka abból származott hogy évenként helyesen és jogerősen előírt kert utáni adót soha nem fizették meg időben. Ezért minden évben hátralékot hoztak át a panaszos férjé­nek adószámlájára. A behaj­tás alatt álló összeg ennek az adópótléka és behajtási költsége." Rákos Gyulától a Gyógy­szertári Központ igazgató­főgyógyszerészétől érkezett válasz Táborosi Andrásné tavaly november 23-i össze­állításunkban közzétett pa­naszára: „Nevezett a gyerme­keinek felírt gyógyszert az ak­kor már hivatalosan zárva tartott sándorfalvi gyógy­szertárból nem kapta meg, a csengetésre senki nem nyi­tott ajtót. A panaszosnak gyógyszerért Szegedre kellett utaznia. Az üggyel kapcso­latban igazolójelentést kér­tem a gyógyszertár vezető­jétől, valamint az őt ideig­lenesen, a kérdéses időpont­ban is helyettesítő gyógy­szerésztől Az igazolójelenté­sek alapján megállapíthat­tuk, hogy a kérdéses idő­pontban a gyógyszertárveze­tő évi rendes szabadságát töltötte, az őt helyettesítő gyógyszerész pedig délután 3 órát követően, a gyógyszer­tár nyitvatartási idejének zárultával rosszulléte miatt Szegedre, a szülészeti klini­kára távozott... Kétségte­len, hogy a helyettesítő gyógyszerész — aki mint veszélyeztetett terhes, jelen­leg is táppénzes állomány­ban van — elmulasztotta központunkat értesíteni tá­vozásáról és így azonnal intézkedni nem állt módunk­ban. Ezért őt igazgatói fi­gyelmeztetésben részesítet­tem. Megjegyezni kívánom, hogy az eset egyedi és nem befolyásolja Sindorfalva gyógyszerellátását. ljlascmló probléma eddig még nem fordult elő, a gyógyszertár az ügyeletet mindenkor za­vartalanul ellátta." Köszönet p.A FCotJtpícft Ruházati Vállalat Törekvés szocialista brigádjával 1975. május óta van együttműködési szerző­désünk — írja Szécsi Ist­vánné. A- brigádtagoktól a Télapó és a karácsonyi ünne­pekre rendszeresen ajándé­kot kap a ságvári telepi óvo­dánk. Sót, az óvodai szünet alatt még a takarításba is besegítenek. A Nívó Faipari és Játékkészítő ISZ ugyan­csak készségesen segíti óvo­dánkat, ezért s ezúton mon­dunk köszönetet mindannyi­uknak." Tombácz Ferencné, petőíi­telepi olvasónk írja: „Kö­szönetet mondok a *2-es já­rat GF 10—18 rendszámmal ellátott autóbusz vezetőjé­nek, aki szilveszter este a pefőfitelepi végállomástól a Belváros felé vitte az utaso­kat. Idős, beteg asszony va­gyok, bottal járok. Hiába volt minden Igyekezetem, az Indulási időben nem értem oda a megállóhoz. A busz­vezető ezt észrevette, a ko­csival visszatolatott, megvárt és felsegített az autóbusz­ra." összeállította: Ladányi Zsuzsa

Next

/
Oldalképek
Tartalom