Délmagyarország, 1980. január (70. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-11 / 8. szám

4 Péntek, 1980. jannár 11. postaláda társszerzőnk az olvasó ni Nem panaszkodni akarok, rosszul esett. És akivel meglérjem munkáját elismerték, esett: Ponázsai Pál nyugdíjas utóbb csoportvezetőként dol- íúrómester, s aki a sérelmet i/ozott, több kitüntetést is ka- megírta: a felesége, aki pott. Ám az, hogy megfeled- emiatt a férjét nagyon sajkeztek róla. nekünk nagyon nálja." Sugárúti látványosság Hetente visszatért! rovatunk mostani szerkesztője elégedetten csettintett, amikor kézbe kapta a Postaláda címére érkezett leveleket tartalmazó dossziét. Az iratcsomó súlya és vastagsága páratlan témabőségről árulkodott. Az írott sorokat átböngészve tovább emelkedett a Postaláda ügyeletes összeállítójának kedve: olvasóink ezúttal a legkülönbözőbb benyomások jó és rossz tapasztalatok megfogalmazására vállalkoztak. S tették ezt olyan ügybuzgalommal. őszinte felháborodással és lelkesedéssel, hogv a levelekből vett Idézetekből nemcsak a lakosság közérzetének látlelete bontakozik ki. hanem a levélírók gyors, de találó mozdulatokkal felvázolt portréja is. Társszerzőink népes táborában szót kapnak az alábbiakban a „rendszeres olvasója. s hozzászólója vapvok összeállításuknak", a „meglehet, kinevetnek gondolataimért de egve fene", a „névtelenül is jogunk van közérdekű bejelentést tenni" kommentárral levelet írók. Egy résztik utasként. Illetve vásárlóként, mások a körny ezetükért aggódó városlakóként fogtak tollat. Gyanítjuk. némelyik olvasónk amatőr, vagv tán hívatásos peri i ;óg"fként. szakképzett avagy autodidakta várostörténészként. Illetve természetbúvárként szánta el magát arra. hogy e heti válogatásunk kikerekítésében részt vegyen. Rnnyit ajánlatunkról és a szerzőkről, következzenek a levelek! A komputer áldozatai „Gondolom, sokan vélekednek hasonlóképpen, csak éppen nem szánták el magukat a levélírásra" — e kommentárral ajánlja figyelmünkbe észrevételét Holló Lászlóné, a Pen telei sor 1. szám alól. Mielőtt idéznénk levelének lényegét, hadd áruljuk el: i ivasónk tévedett. Ugyanis D. Károlyné a Szilién sugárútról ugyancsak a sugárúti, gázrobbanástól összedőlt szolgáltatóház ügyében fogott tollat. Utóbbi levélírónk megegyzi: „A levelet nem vittem körbe aláíratás végett, de biztosíthatom önöket, sokunk nevében írok." Készséggel hiszünk neki. Ezek után lássuk, miről is van 3zó. Levélíróink panaszolják, hogy a hónapokkal ezelőtt történt gázrobbanás óta a ráros egyik — meglehetősen csúfságos — látványossága a megrepedezett falu, gerendákkal megtámogatott szolgáltatóház. A sugárutat időközben kiszélesítették, új útburkolati jelekkel festették, de a romos épülethez senki nem nyúlt. „Ha már így járt ez a kis épület, nagyon kérjük, távolítsák el innen. Felújítása, azt hiszem, felesleges, és igen költséges lenne..." Névvel és inkognitóban '„Jön a szilveszter, minden percem be kell osztanom. A délutáni programom: vásárlás, mosás, takarítás. este vendégek. Azaz, így lett volna, ha a DÉMÁSZ számítógepe nen• úgy dönt, hogy én egy trehány, villanyszámlát nemfizetó fogyasztó vagyok. De a gép döntött, az ember cselekedett anélkül, hogy ellenőrizte volna, igazat mondott-e a masina. Nemcsak hogy nem ellenőrzött, de kijött és "Ikapcsolta a villanyórát anélkül. hogy megkérdezte volna a tisztelt fogyasztót, meghalt-e. beteg-e, elltta-e a pénzét, esetleg feledékeny? Netán ártatlan? — ahogyan az az én esetemben történt Délután, imikor hazaértem, már nem volt villany a lakásban. A gyertyámat nem találom. Rohanás a boltba. Ott sincs. Szerencsére kapok kölcsön. Ezután . telefon a DÍMÁSZhoz: a válasz elutasító. Reggel bizonyítsam, hogy OTPátutalásom van és fizetek, sőt túlfizetésem van. Addig érezzem magamat a kőkorszakban. A hűtőszekrény tele, csordogál a víz belőle. A vendégeket romantikus gyertyafénynél fogadom, kellemetlenül érzem magam. Másnap reggel ugyan sikerült bizonyítanom ártatlanságomat Elnézést kértek, s ezután be is kapcsolták az áramot. Az egészet csak tízéves fiam fogta fel romantikusan: »Hű, ilyen világításnál írta Petőfi azt rf sok szép verset? Hogy meg nem vakult szegény.- Kellemetlenebb lett volna, ha a gyerek ér haza elsőnek, és egykét órán át reszket a félelemtől a sötétben,.'. Nagyon szeretném, ha nem a gépek döntenék el, hogy mikor világíthatunk. S nagyon szeretném. ha az illetékesek ott lennének határozottak, ahol rendszeresen nem fizetnek. J6 lenne, ha megkímélnék a tisztességes fogyasztót az Ilyen kellemetlenségtől, s ha nem így kívánnának boldog új évet!" — írja Lovast Margit, a Petőfi Sándor sugárút 55—65. szám alól. Olvasónk egyébként boldog új évet kíván a DÉMÁSZ minden dolgozójának. Fehér-tói kirándulás Széli Antal balástyai olvasónk sorait olvasva a szoba melegét is szívesen felcserélnénk egy télidei fehér-tói kirándulásra. Levélírónk szakavatott ismerője a madárvilágnak, olyan érzékletesen, lelkesedéssel rajzolja meg a különböző szárnyasok életét, hogy beszámolója felér egy színesben vetített filmmel. A tó fölött köröző, fütyülőrécéket, elegánsan ellibbenő szürke gémeket, éhes pajzsoscankő csapatot, riadalmat okozó vándor sólymot, jégen gubbasztó pólingokat, por. tyázó réti héjákat kapott többek között „lencsevégre". S tette mindezt az új év első napján. Részletes, a legapróbb mozzanatokat ls rögzítő beszámolójáért cserébe mi mással kedveskedhetnénk, mint egy könyvvel. Ajánljuk figyelmébe Gion Nándor: A kárókatonák még nem jöttek vissza című regényét Szakácskönyvben nem néztünk utána, mégsem vitatjuk Szűcs Lászlóné szövőnő megállapítását, miszerint egyes ételek elkészítéséhez, például a savanyú káposztához, nélkülözhetetlen az árpakása. Ha levélírónk így szokta a káposztát főzni — bizonygatja, így ízletesebb, mint egyébként — higgyük el neki. Gasztronómiai kérdésekben különleges hozzáértéssel nem rendelkezvén aligha tehetnénk mást. Nos, olvasónk segítségért esdeklő fohászkodásának eleget téve, ezúttal kérdezzük a kereskedelem illetékeseitől: miért nem lehet, immáron hónapok óta árpakását kapni? „Azt még Jobban meg tudom érteni, ha rizst nem kapok, mert ez jórészt importcikk. De az árpakása, tudomásom szerint nem az" — fejezi be mondandóját olvasónk. A most következő levelek írót a kereskedők magatartását dicsérendő, azaz elítélendő szánták el magukat -az írásra. De a jó hírt tartogassuk a végére, kezdjük a panaszokkal. H. Jánosné a tarjánl, Csillag téri ABC-áruházban szerzett tapasztalatairól értesít bennünket Mint írja, nemrég ajándékot vásárolt az üzletben, s amikor kérte, csomagolják be, kössék át a meglepetésnek szánt babát rejtő dobozt, azt a választ kapta, hogy nincs csomagolópapír és nincs zsineg. Levélírónk felháborodásában még az üzletvezetőt is kérdőre vonta, s noha kérését végül mégiscsak teljesítették, bosszúsága ezután sem párolgott el. Ügy érzi — és írja —, igaza van, cmikor a kereskedők nemtörődömségét ostorozza. Mi pedig úgy érezzük — elismervén, a méltatlankodásra volt némi oka —, hogy ágyúval lőtt verébre... Oskola utca környéki lakosság aláírással érkezett a Postaláda címére az a levél, melynek írója azt javasolja, lapunk egyik munkatársa keresse fel inkognitóban az Oskola utcai hentesüzletet Noha a látogatás, amint levelezőnk bizonygatja, nem mindennapi élménynyel kecsegtet — inkognitót kedvelő olvasónk szerint maszek árusításnak, számos visszaélésnek lehetnénk tanúi — mégsem élünk a meghívással. Többek nevében méltatlankodó levélírónknak inkább azt tanácsoljuk: a panaszt jegyezzék be a vásárlók könyvébe. Ily módon hamarabb orvosolható a gond, mint az inkognitóból küldött levél alapján. A karácsonyi csúcsforgalomban az eladók és a vásárlók istürelmetlenebbek, mint rendesen. A sorbanállás, a cipekecbés, a kapkodás közepette nemritkán összetűznek a pult két oldalán állók. A vásárlók az eladókat, az utóbbiak a vevőket okolják a lőporos hangulatért A két tábor közötti háború persze nem törvényszerű, bizonyságul szolgál erre Parragi Lászlóné levele is. A ZÖLDÉRT 30-as számú árudája vezetőinek, fiatal eV árusitóinak mond köszönetet a készséges, udvarias kiszolgálásért, a nem mindennapi figyelmességért. Tanítva tanulni Minap a rádióban riportot hallottam. Egy osztatlan iskolában 'dolgozó tanítónőről szólt. Szavaiból Iácsengett a pedagógus igazi hitvallása, a jobb. a tökéletesebb keresése, a tanítványok érdekében. Diplomájával a kezében azt végezte és sikerrel, amit a társadalom elvárt tőle. Ha csak ennyit tett, miért írok róla? ö az a tanító. aki tudva, hogy az egytől-nyolcig iskola tulajdonképpen hátrányos, előnyt csikart belőle. Jó pedagógiai érzékkel még a hátrányokat is a nevelésioktatási célok megvalósításának szolgálatába áilitja. Ez az, ami megragadott l A tanítónő kifejtette tömören és érthetően az előnyöket; "•" a hátranuokat álig érintve. Az osztatlan iskolákra emlékezve nyugodtan azt mondhatnánk, hogy a pedagógus „meghibbant". De aki figyelmesen hallgatta, az intermt. rájött arra, hogy nem egy siránkozó ember állt a mikrofon elé, hanem a dolgozni tudó — akaró pedagógus. Mindezek mellett kifejtett egy fontos és hatékony nevelési módszert, a kollektív tanulást, és ennek nevelési következményeit. Mindezt oly módon tette, hogy felelevenítette az idősebb diákok tanárkodását az alsóbb osztályosok között Az alsóbb tagozatokban tanult anyag felelevenítésével ugyanakkor ök is nyertek. E módszer alkalmazására az osztatlan iskola lehetőségei késztették a pedagógust. Mielőtt összefoglalnám mondandómat, a félreértések elkerülése végett megjegyezném: nem * hibbantam meg. Célom olyan gondolati átértékelést megindítani: miszerint a modern oktatás lehetőségei közt, a közelebb esö évfolyamok esetében — természetesen tanulószobán — a tanulókat megfelelő létszámú csoportra osztva — nem kísérletezhetnének-e a pedagógusok a kollektív tanulás ilyen formájával? Szerintem igen! Ez jelentené a tanitva-tanulds regi, de hasznos szokásának felelevenítését. Dezső József Klszombar Sorokban „Ne nevessenek ki elképzelésemért" — írja levelében Boros Gyevi Irén tarján! olvasónk. Nos. egyáltalán nem nevettük kí, sőt, ötletét hasznosnak tartjuk. De mert az ötlet megvalósítására nem vagyunk illetékesek, a levelet a Szegedi Postaigazgatóságra továbbítottuk. Levélírónkhoz hasonlóan ml js érdeklődéssel várjuk a választ A Sarló utcai lakók nevében tette szóvá egyik olvasónk, hogy az utca Holt-Maros felőli oldalára hordott nagy mennyiségű föld és törmelék elcsúfítja a városképet, s egyben a környék lakóinak sok bosszúságot okoz. A megmagasított területről lefolyó víz már több ház alapozását kikezdte, és kárt okozott a kertekben. Válaszol az illetékes A 22-es csapdája Hasonló téma — két levél Bármennyire várjuk is a megérdemelt pihenésként emlegetett nyugdíjas esztendőket, a legtöbb embernek fájdalmas a munkától megválni. Nemcsak a megszokott tevékenység hiányzik Ilyenkor, hiányoznak a kollegák is. Jó néhány nyugdíjas még heteken át ellátogat egykori munkahelyére, s nem csupán azért, hogy „megmártózzék" az esztendőkön át megszokott környezetben. Többségük úgy véli, szükség lehet még a tapasztalatára. Nincs is olyan vállalat, ahol ne méltányolnák a nyugdíjas dolgozók igyekezetét, a szakszervezeti bizottságok sok helyütt rendszeresen találkozóra hívják az egykori dolgozókat. Tájékoztatják őket az eredményekről, a gondokról, érdeklődnek a nyugdíjasok élete iránt. Az e héten szerkesztősé, günkbe érkezett levelek között két olyat találtunk, melyet nyugdíjas olvasónk vetett papírra. Hasonló témában fogtak tollat, ám egyikük soraiban öröm, másik levélírónk beszámolójában csalódás érezhető. „Az ÁFÉSZ nemrég összehívta a szövetkezet alapító tagjait. Nemcsak tájékoztatlak bennünket, hanem el is beszélgettek velünk. Mindnyájan nagyon jól éreztük magunkat. Ez úton köszönjük meg a szervezőknek e kellemes élményt. Örömmel tapasztaljuk, hogy a szövetkezetnél megbecsülés övezi az alapító tagokat". Kovács Mihály, Dalos utcai levélírónk sorait idéztük. „Férjem 28 évig dolgozott az NKFV-nál Igazolatlanul egyetlen egy napot sem hiányzott, becsületesen dolgozta végig a majd három évtizedet. Hetvenkilenc október 15-e óta immár nyugdíjas. A vállalattól mindenféle járadékot és juttatást megkapott. Panaszra nincs i» okunk, ám. meg kell mondanom, hogy egy „csekélységről" megfeledkeztek. A nyugdíjas búcsúztatásra ugyanis férjemnek elfelejtettek meghívót külde„Mindennap ugyanaz történik velem. Felszállok az Újszegedről mindig egész órában induló 22-es járatra, ázzál a reménnyel, hogy a Tisza-parti gimnáziumnál leszállva talán elérem a Marx térről egész órában induló 73-as jelzésű járatot. De ez sajnos még egyszer sem sikerült A 73-as már épp kiindul a megállóból, mire a 22-es odaér. Így aztán többedmagammal, ha szerencsém van, csak 20 percet kell télvíz Idején fagyoskodnom, de többször előfordult már, hogy 40 percet kellett várni, amíg megérkezett a következő 73-as. Nem tudom, hogy az illetékesek, akik e járatok indulási idejét megállapították, gondoltak-e erre a visszásságra. Ha már egy járatnak részben megváltoztatják az útvonalát, legalább a csatlakozó buszok indulási időpontjait egyeztethették volna. Nagyon kérem, próbáljanak megoldást találni, hiszen akár az egyik, akár a másik járat indulna hamarabb, vagy később, sok sorstársammal egyetemben számomra is kényelmesebb lenne az utazás" — Tóth Istvánná, tápéi levélírónk sorait Idéztük. Cifra palota... „Örömmel vettem tudomásul, hogy a Szegedet bemutató képes levelezőlapok sorozata új taggal bővült (fotó: Rádó László XI—459/793) a Lenin körút 20. számú ház képével. Annál nagyobb volt a meglepetésem, amikor a képeslap hátoldalán azt olvasom négy nyelven — Szeged. Cifra palota. Hogy a Gróf-palota az ornamentikáját díszítő mozaik és fajence díszek miatt cifra volna? Szerintem nem, de ez ízlés dolga. Egyébként lehet, hogy összetévesztették a Kecskeméten található Cifra palotánalt elkeresztelt házzal" — írja dr. Bertényi Ivánná. Lehet, hogy így van, de az is előfordulhatott, hogy a képeslapsorozat szerkesztőjének, a fotóra pillantva, a Cifra palota... című gyermekdal Jutott az eszébe. Nos, akárhogy is történt, a vita eldöntésére Bakonyi Tibor építészt, a szecesszió építészetének szakavatott ismerőjét kértük fel. Tőle tudtuk meg: levélírónknak igaza van. A Lenin körút 20. szám alatti ház építtetője, dr. Gróf Árpád ügyvéd nevéről a Gróf-palota nevet viselt. Bakonyi Tibor olvasónk Ismereteit megerősítve elmondta még. hogy a különlegesen szépen díszített ház tervezője Reichl Ferenc'. Szegedre áttelepült szabadkai építész, s a palota 1912-13ban épült. Múlt év december 21-én megjelent, a Postaláda rovatban közzétett írással kapcsolatban, melyet Nyilasi István küldött szerkesztőségünkbe, Balló Zoltán, a szegedi városi tanács vb építési és közlekedési osztályának helyettes vezetője válaszolt: „A Debreceni és a Róna utca kereszteződése forgalmának szabályozásával kapcsolatosan közöljük, hogy a fenti kereszteződésben — a forgalmi rend folyamatos felülvizsgálata során — tavaly december 5-én Elsőbbségadás kötelező! jelzőtáblát helyeztünk el." Ugyancsak december 21én megjelent Postaládánkban tettük közzé — Bürokrácia útvesztőiben cím alatt — Bárkányi Istvánné panaszát. Az észrevétellel kapcsolatban Debreczeni Pál, a városi tanács pénzügyi osztályvezetője küldött válaszleveled szerkesztőségünkbe: „A panasz alaptalan volt. Bárkányi István terhére a gombaszedés és -értékesítés után csak az 1975 és az 1976os évekre vetettek kl jövedelemadót. 1977-ben, vagy ezt követően ilyen címen már nem adóztatták a levélírót Jelenlegi adóhátraléka abból származott hogy évenként helyesen és jogerősen előírt kert utáni adót soha nem fizették meg időben. Ezért minden évben hátralékot hoztak át a panaszos férjének adószámlájára. A behajtás alatt álló összeg ennek az adópótléka és behajtási költsége." Rákos Gyulától a Gyógyszertári Központ igazgatófőgyógyszerészétől érkezett válasz Táborosi Andrásné tavaly november 23-i összeállításunkban közzétett panaszára: „Nevezett a gyermekeinek felírt gyógyszert az akkor már hivatalosan zárva tartott sándorfalvi gyógyszertárból nem kapta meg, a csengetésre senki nem nyitott ajtót. A panaszosnak gyógyszerért Szegedre kellett utaznia. Az üggyel kapcsolatban igazolójelentést kértem a gyógyszertár vezetőjétől, valamint az őt ideiglenesen, a kérdéses időpontban is helyettesítő gyógyszerésztől Az igazolójelentések alapján megállapíthattuk, hogy a kérdéses időpontban a gyógyszertárvezető évi rendes szabadságát töltötte, az őt helyettesítő gyógyszerész pedig délután 3 órát követően, a gyógyszertár nyitvatartási idejének zárultával rosszulléte miatt Szegedre, a szülészeti klinikára távozott... Kétségtelen, hogy a helyettesítő gyógyszerész — aki mint veszélyeztetett terhes, jelenleg is táppénzes állományban van — elmulasztotta központunkat értesíteni távozásáról és így azonnal intézkedni nem állt módunkban. Ezért őt igazgatói figyelmeztetésben részesítettem. Megjegyezni kívánom, hogy az eset egyedi és nem befolyásolja Sindorfalva gyógyszerellátását. ljlascmló probléma eddig még nem fordult elő, a gyógyszertár az ügyeletet mindenkor zavartalanul ellátta." Köszönet p.A FCotJtpícft Ruházati Vállalat Törekvés szocialista brigádjával 1975. május óta van együttműködési szerződésünk — írja Szécsi Istvánné. A- brigádtagoktól a Télapó és a karácsonyi ünnepekre rendszeresen ajándékot kap a ságvári telepi óvodánk. Sót, az óvodai szünet alatt még a takarításba is besegítenek. A Nívó Faipari és Játékkészítő ISZ ugyancsak készségesen segíti óvodánkat, ezért s ezúton mondunk köszönetet mindannyiuknak." Tombácz Ferencné, petőíitelepi olvasónk írja: „Köszönetet mondok a *2-es járat GF 10—18 rendszámmal ellátott autóbusz vezetőjének, aki szilveszter este a pefőfitelepi végállomástól a Belváros felé vitte az utasokat. Idős, beteg asszony vagyok, bottal járok. Hiába volt minden Igyekezetem, az Indulási időben nem értem oda a megállóhoz. A buszvezető ezt észrevette, a kocsival visszatolatott, megvárt és felsegített az autóbuszra." összeállította: Ladányi Zsuzsa