Délmagyarország, 1980. január (70. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-20 / 16. szám

8 Vasárnap, 1980. január 20. Az én világom A fiatal riporter elkeseredetA ten ült a falu egyetlen kocsmájában, és tisztelettudóan ízlelgette az utolsó pénzén vett féldeci cseresznyét Ez az én formám — kesergett. Nem is volt még „igazi" riporter. Szabadúszó, aki a Rádiótól kölcsönkapott magnóval külsőzött — ha „hozták" az anyagát, volt pénz, ha nem, nem. Néha kapott egy tippet, vonatozott százötven kilométert, hogy érdekes figurákat gyűjtsön a Magyar Rádió „Az én világom" sorozata számára. Egyébként írónak készült de novelláit általában különböző ürügyekkel visszautasították a szerkesztőségek. Ezekben az írásokban rendkívül bonyolult lelkű emberek rendkívül bonyolult szituációkban vergődtek, és nem találtak kiutat — Tükröt tartok a pofájuk elé — szokta volt mondogatni —, peásze hogy nem kellek nekik. A fiatal riportert balszerencse ls üldözte. Már három anyagát visszadobta az osztályvezető, így mondták neki a Rádióban. Azt is mondták, hogy hagyja az extrákat, a való életet hozza. A világ kicsi csodáit kell elmarni, de azt így — mutatta ökölbe szorított kézzel a pártfogója. Ügy — bólogatott. Nagyon szegénv volt már. és éppen volt egy tippje, hát elindult, hogy megkeresse az elnöknőt, aki egy téeszt a semmiből hozott fel minden előképzettség nélkül, abban a faluban, ahol községi könyvtáros volt eredetileg. Könyvtáros esoda-téeszelnöknő — ennek be kell jönnie. És vonatra szállt. Télvíz idején, a dögnehéz magnóval, amiből mindig akkor fut ki a szalag, amikor a riportalany épp oldódni kezdene. Most pedig itt ül a kocsmában, négy órája van a vonatindulásig, és fuccs a világ kicsi .csodájának. A spiné két hete 'meghalt, nem ls volt téeszelnök, a könyvtár rég visszafejlődött járási letéti könyvtárrá, és különben is megette a fene az egészet. Ezt a pár órát kihasználhatná, hogy ötperces, hétköz.nap délelőtti kis színeseket gyűjtsön, amelyekben felvillanthatja a folyton változó falu töretlen fejlődését, co az nem az ő rovata, ezenkívül egészséges, önző tunyaság ül a településen, ebből semmit nem lehet kicsiholni. A kocsmában még hatan ültek. öten úgy. hogy lássák a riportert. ö elővett egy Valóságot, és hanyag tartással olvasni kezdte, nehogy elárulja csüggedtsegét. látszólag olvasott, de az agya lázasan máson járt. Látta lelki szemeivel, hogy délcegen odamenetel a kocsma töltelékekhez, és. lenyűgöző magabiztossággal kiszedi belőlük életük legféltettebb titkait. — Ez az ez az! — lelkendezik majd a pártfogó a Rádióban, és kirohan a folyosóra. — Ezt hallgassátok meg! — kurjongat. És egy héten belül elintézni, hogy ő megkapja az újságíró-igazolványt. Aztán észrevette, hogv az érdeklődés lankad. Persze, ezeknek csak a működő riporter szenzáció. Az ivó riporter pont olyan köznapi iszákos, mint ók maguk. Hogy tisztelnének, ha mikrofonnal a kézben rohangálnék a főutcájukon! — gondolta. Ekkor ege hosszú hajú, szőke fiatalember lenen be. Ó is a riportert bámulta, amig a pult fele menetelt. Aztán váltott néhány szót a csapossal. Fogott két ku-/ picét, körülnezett, és elindult a riporter asztala felé. Megengedi? — kérdezte divatjamúlt udvariassággal, kissé még meg is hajolva. A riporter habozott, majd eléggé kelletlenül azt mondta: tessék. A srác leült, a. két poharat egymáshoz közel maga elé helyezte kl gombolkozott Némán — Tudom, hogy a Rádiótól jóit — szolt végül a 6zőke. Úristen, kezdődik — gondolta a riporter. — Nem kapta meg a munkaegységét. elvették a háztájiját, elcsábították a menyasszonyát, lelőtték a kutyáját, esetleg verset ír, a legjobb esetben ő a helybéli riporterőrs vezetője. Mogorván nézett. Ellenszenvét még csak fokozta, hogy a másik előtt két teli pohár állt. — Azt is tudom, kit keresett — folytatta a szőke elszántan. Két foga hiányzott elöl. ezért erősen sziszegve ejtette az s-eket. Ha ez maga a magyar Homérosz, akkor sem adhatom le a szövegét — gondolta a riporter. — Nem számít — mondta legyintve, mint aki csak véletlenül járt erre. — Dehogynem — mondta indulatosan a fogatlan —, csak későn jött Ilonka meghalt. Tudja, hány éves volt? — kérdezte. Hosszú életű népek laknak errefelé. — Hatvan körül? — felelt a kérdésre kérdéssel. — Harminchat — mondta a szőke. — öngyilkos lett Szünet — Én tudom a történetét. A riporter sóhajtott. A másik betolta az asztal közepéig az egyik poharat, a másikat felemelte, és várt. Kivárta, míg a riporterben lezajlik az önérzet csatája, aztán amikor látta, hogy a pohárért nyúl. bátortalan kezdeményezéssel azt mondta: — Szervusz, egészségünkre. Ittak. Férfiasan, egy hajtásra. — Engem Ilonka tanított meg olvasni. A szó szoros értelmében. Tizenhat éves koromban. Tíz éve. Akkor költöztünk be a faluba. Én mindent láttam... Kár volt korrumpálódni egy cseresznyéért — sajnálkozott magában a riporter —, a világ leghosszabb és legunalmasabb története előtt állunk. — Bekapcsoljam! — kérdezte a magnóra mutatva, azzal a sunyi hátsó gondolattal, hogy a szalag véges, és a szalag végén minden történet véget ér. — Nem kell — legyintett a snac. Aztán folytatta. — Nem azért mesélem. De azt hiszem, hogy itt egyedül én gyászolom őt... Ezek ölték meg — intett bizonytalanul az utca felé —. megölték, anélkül, hogy észrevették volna. ' — Tulajdonképpen miért lett öngyilkos? — kérdezte a riporter. — Más volt. Egyszerűen más volt, iTvnt ők. Semmit se vételi Nem birták elviselni. Üvölteni kéne..-. Hamis pátosz volt, talán mert nem divat a pátosz, talán, mert selypes volt a siöke, talán mert a riporter már olvasta valahol hogy ilyen helyzetben valaki azt mondja: „üvölteni kéne". Talán. mert az ő hősei sosem mondanának ilyet. A srác anélkül, hogy hátrafordult volna, elkiáltotta magát, Józsi! — és kezével intett a csaposnak. Józsi hozott két újabb cseresznyét, — Saep lány volt. amikor ide került bar en meg nem ismertem. A riporter lopva az órájára nézett. de a szőke elcsípte a pillantást. — Nyugodj meg, nem hosszú történet. De muszáj valakinek elmondani. Hátha, egyszer eszedbe jut. hátha egyszer jó lesz valamire . .. Az nem tehet, hogy egv ember nyomtalanul tűnjön e! — folytatta, és ivásra emelte a poharat. Most vette észre a riporter, hrv-v a szőke már f.- ysh í<? lvo'.t. Nem volt éon^r részee, de szemében mégcsillant az a bizonytalanság, amit. ő már jól ismert Hallgatott — Szóval, szép lány' volt. Könyvtáros. Szabad préda. Legalábbis azt hitték. Mindegyik ráhajtott. Mármint a helyi hatalmasságok. Tudod, hogy van ez... de ő egyikkel sem. Aztán azután, hogy az ablaka alatt összeverekedett a tanácselnök fia az iskolaigazgatóval, nem volt maradása. Még a gyerekeket is eltiltották a könyvtártól. A közművelődést meghatározó tényezők ilyenek nálunk — mondta, és keserűen felnevetett A riporter, lévén eredendően képzelődő, játékos alkat, már hangjátékrendező volt lélekbpn, és szólt a technikusnak: megállunk, ismételni! Majd a szőke színesznek: vedd lejjebb, Lacikám, ez így nevetséges, kicsit visszafogottabban! A szőke ezt persze nem tudta, folytatta a saját, megíratlan szövegét — A könyvtárba senki nem tette be a lábát hónapokig. Ilonka mindennap kinyitotta, nem hitte, hogy valakit csak így, ok nélkül... érted... rendezvényeket szervezett volt három' kínos eset, fővárosi költők, írók jöttek, és tök üres volt a könyvtár. Kénytelen volt abbahagyni. Végül felülvizsgálták a könyvtár látogatottságát, és mivel semmi statisztikát nem tudott felmutatni, bezárták, neki meg felmondtak. Rávertek még vagy ezer forint leltárhiányt is. Rá egy évre létesült a letéti, a tiszteletdíjas könyvtáros az igazgatóné lett. Neki még a budi is statisztikával van kitapétázva, jövőre állítólag javasolják Szockultra ... — És Ilonka? — kérdezte a riporter. — Ilonka? — révedt el a szőke. — Hát az fantasztikus. Tudod, valami ólban lakott, a téesztől bérelte. A két elnök nem nagyon egyezett, a tanácsi, meg a téesz mutatta kézzel is —, ezt használta ki. A házat a saját két kezével építette föl, hat év alatt. Bérelt a háza mögött kétszáz négyszögölt, megválthatta volna háztájinak, de nem volt pénze. És elkezdett fóliázni. Ilyen itt még nem volt. A téesz mindig nagy tagban napraforgóvá ment, szóval iparra, a háztájiban meg csak a szerződéses hizlalás ment. Ezt a riporter már nem értette, lévén városi novellista, de' nem szólt közbe. — Szóval, Ilonka őt év alatt milliomos lett a fóliából. Legalábbis, ezt rebesgették. Teljesen egyedül. Mert férfiak lettek volna, de csak ..arra ', érted. Hozzá méltó szabad . ember itt százkilométeres körzetben nincs. Illetve nem volt. — Végül is, miért lett öngyilkos. ha minden rendben volt? — kérdezte a riporter, hogy kissé gyorsítsa az elbeszélés ütemét — Hát ez az. ö nem a pénzért foglalkozott zöldségééi. Megtalált benne valamit. önmagának. Tudod, a községek egyesítése már nagyon közelgett, a két elnök rájött, hogv kívül van az ellenség, kiegyeztek. Ilonka megkapta az értesítést, hogy a bérletét nem újítják meg. Már rég megválthatta volna, pénze is volt, joga is volt, de nem adták. Csak úgy sportból nem. A határban egv darab agyagot akartak rásózni, nem fogadta el. — De miért lett öngyilkos? — Hét tudom én? Ki tudja' — kérdezte már-már sírva a szőke. — Találkoztam vele, mondom, költözzön el. Ilonka néni. költözzön el. hagyja ezeket... Azt felelte, kicsi nekem ez az ország, Ferike... Másnap beejzantoltak. Két hetre bezárkózott, kitakarított, rendbe rakott mindent, es meghalt Meg azt sem tudják', honnan szerzett annyi gyógyszert. Na egseg... — mondta. es megitta a maradék palinkát. — Csak azért mondtam el. .., esak azt akartam megkérdezni, hogy fe érted? — kérdezte utána. A riporter a fejét ingatva jelezte, hogy nem érti. Ennek az egésznek így semmi értelme. Különben is, zavaros történet. Sok ellentmondással. És most. hogv meghalt, már az isten sem tudná kinyomozni az igazságot.. Végül is. .ákámit csináltak, vagy nem csirialt-.í. vei< fellebbezhetett, pereskedhetett volna. Pénze volt. el is költözhetett. volna, jól kinéznénk, ha mindenki megölné' magat.. . Meg ki tudja, ki ez a szőke... Reménytelen. BÉRES ATTILA A félmúlt vallatása Munkásmozgalom-történeti kutatások a múzeumban A töredezett amatőrfotón sovány. félmeztelen férfiak csoportja. A kép 1944 nyarán készült, a ricsei internálótábor szegedi lakóit örökítették meg rajta. A másik fotó a Szegedre bevonuló szovjet csapatok egy egységét ábrázolja. a harmadik a cipőgyár munkásait a gyárudvaron, középütt az üzem szovjet parancsnoka ... A fényképek nemrégiben kerültek a szegedi Móra Ferenc Múzeum Űj- és Legújabbkori Történeti Osztályának tulajdonába. Első jelentős kiállításuk spontán hatására hozták ezeket a féltve őrzött családi ereklyéket tulajdonosai. De ne vágjunk a dolgok elébe! Alig másfél éve. hogy hírt adtunk az osztály megalakulásáról. Akkor beszéltek céljaikról, terveikről. elképzeléseikről a fiatal munkatársak: dr. Zombori István osztályvezető, dr. Sípos József és Nagy Ádám történész-muzeológusok. Tevékenységük sokféle, szerteágazó, felsorolni is hosszú lenne mindazokat a témákat, mely kutatási, gyűjtési, feldolgozási és közművelődési munkájukat jellemzi. Közülük most mindössze egyet emelünk ki. az egyik legfontosabbat. a munkásmozgalmi kutatómunkát. Azt a sokszínű, érdekes, izgalmas tevékenységet, melynek célja a megye és a város munkásmozgalmi emlékeinek felkutatása. a dokumentumok összegyűjtése, rendszerezése, ismeretterjesztő és tudományos igényű feldolgozása. A közelmúlt és a félmúlt megismerésére óriási a társadalmi igény, a közönség érdeklődése. Ennek kielégítése éppúgy szép cél. mint a múzeumi munka sajátos eszközeivel és módszereivel bekapcsolódni egy széltesebb áramú tudományos tevékenységbe. Első nagyszabású múnkáiuk a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 60. évfordulójára készített kiállitássorozat volt. Mintegy 120—140 fotót tartalmazó tablósoruk jutott el a testvérmegyék székhelyeire: Odesszába. Lódzba, Szabadkára. A megyei tanács aulájában a dicső 133 nap országos fölmutatása mellett sok eredeti, új. helyi dokumentumanyagot is bemutattak, s először láthatták az érdeklődők a Tanácsköztársaság időszakának pénzeit, beleértve a hajdani szükségpénzeket is. már tényleg csak ráadásnak számított^ hogy sokat segítettek az iskoláknak, laktanyáknak a tanácshatalom kikiáltásának mcltó megünnepléséhez. Üj lendületet adott a munkanak. amikor a szegedi belváros egyik legszebb, legpatinásabb épületének, a Fekete háznak falára kikerült a tábia. a Szegedi Móra Ferenc Múzeum Üj- és Legújabbkori Történeti Osztálya. A város felszabadulásának 35. évfordulóján. az elmúlt év október 11-én pedig ebben a házban megnyílt nagyszabású kiállításuk, a Szeged felszabadulásától az' ország felszabadításáig című bemutató. A munkásmozgalom kutatásának múzeumi otthona cs kiállítási terme patinas épületbe, nevezetes mozgalmi cmlekhelyre került. Az 1857-ben epult kereskedőház 1917 es 19 között munkásotthon volt. ahol 1918. oktober 22-en megalakítottak a Szegedi Nemzeti Tanácsot. ' De hogyan is született meg ez a jelentős és igen gyorsan népszerűvé vált dokumentumkiállítás? Az országos közgyűjteményekben levő anyagok mellett, igyekeztek felkutatni a még ismeretlen. magánszemélyeknél levő dokumentumokat: fényképeket. írásos anyagokat, tagkönvveket. jelvényeket, kitüntetéseket, visszaemlékezéseket. Eddig nem ismert anyagok egész sora került eló. sokan segítették a muzeologusok munkáját A kiállítás népszerűségére mi sem jellemzőbb. mint hogy az október közepi nyitás óta több mint ötezren látták. Hogy mi látható a bemutatón? A kiállítás gerincét az 1944. március 19-i német megszállástól az 1945. május 1-i ünnepig zajló szegedi események képezik. Hatalmas térkép segít a topográfiai cs időrendi eligazodásban. Jelzik a kiállítás rendezői a szegedi gettó világát, utalnak az angolszász bombázásokra, képek és emlékek sora mutatja be a szovjet csapat érkezését. Felvillantották az élet megindulásának jellemző eseményeit az újjáépítés állomásait. Fotók, röplapok, újságoldalak tudósítanak olyan országosan is jelentős történelmi eseményekről. mint a pártok újjászervezése, az if júsági mozgalom megindulása, a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front megalakulása, a rendőrség megszervezése, az üzemi és nemzeti bizottságok megalakítása, az ópusztaszeri földosztás, a „második honfoglalás" történelmi pillanata ... A múlt idézése az 1945. május 1-i Széchenyi téri felvonulás képeivel, a szovjet hősi emlékmű felavatásának napjával fejeződik be. Természetesen a megyei és szegedi munkásmozgalmi dokumentumanyag korántsem teljes. Bár a kiállítás élményének hatására iónéhánvan keresték meg az osztályt, ajánlották fel a birtokukban levő anyagiakat: a munkásmozgalom veteránjainak tárgyait, relikviáit. a történelmi események dokumentumait, sok még a „fehér volt". A munka tulajdonképpen a kezdeteknél tart. Eddig az ilyen irányú múzeumi gyűjtés spontán módon történt, nem volt összehangolt a megyei kutatómunka. A nemrégiben alakult. * osztálv feladatának tekinti a gyűjtések összehangolását, szervezését. az anyag feldolgozását. Szeretnék megalapozni a múzeum munkásmozgalmi gyűjteményét cs tudományos igényű adattárát. Ehhez szükség van azokra, a még családok. magánszemélyek tulajdonában levő anyagokra, melyekről tudomása sincs az osztály munkatársainak. Nem szükséges ezektől, a családoknak kedves relikviáktól megválni. A kutatók mindössze meg szeretnék ezeket ismerni, jfotómásolatokat készítenek róluk, katalogizálják azokat Már eddig is sokan jelentkeztek. így gyarapodott a gyűjtemény többek között a már említett fotókkal. de kötegnyi iratanyaggal, visszaemlékezéssel, tárgyi dokumentummal is. A feltáró munka „fehér foltja" például: nincs fotóanyag az 1944 őszén felrobbantott közúti és vasúti hídról; a szegedi ifjúsági mozgalom eseményeiről, a KISZ és a MADISZ megszervezéséről: az újjászerveződő partok gyűléseiről; az 1914. november 7-i ünnepségről; a december 3-i. színházban megtartott nagygyűlésről, amikor megalakult a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front; de nincs fénykép az ópusztaszeri földosztásról se... A sor persze folytatható. A lelkes fiatal szakembereket minden, tán lényegtelennek tűnő dokumentum is érdekli, bizonyára sokan tudnának segítségükre lenni, s ezzel valamennyiünk történelmi tudatának gazdagításáért tenni. Hogy megérdemlik a bizalmat, arra újabb bizonyíték legfrissebb kiállítási anyaguk, melyet Ladvanszky Józsefnek, a szegedi es az egész magyar munkásmozgalom kiemelkedő alakúinak szenteltek. A vándorkiállítás legközelebbi színterei a DÉLÉP munkahelyei lesznek, s a muzeológusok reménykednek abban, hogy a DÉLÉP kollektívája méltó módon ápolja maid a Magyar Építőmunkások Országos Szerkezete egykori dél-magyarországi vezetőjének emlékét. Az Üj- és Legújabbkori Történeti Osztály munkatársai most dolgozzák ki az általános és középiskolák számára a múzeumi történélet „órái lehetőségeit hiszen az elkövetkező hónapok tör• nelmi évfordulóira i4hetne-e tanulságosabb környezetben emlékezni. mint a szegedi munkásmozgalmi múzeum ismereteket nyújtó, történelmi összefüggéseket föltáró, érzelmekre is ható kiállításán?! TAND1 LAJOS 1 »