Délmagyarország, 1979. december (69. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-04 / 283. szám

4 Kedd, 1979. december 4: Utóvizsgálat Az orvosok szerint minden gyógykezelés után szükség van kontrollra, utóvizsgálatra. melynek célja egyértelmű: meggyőződni az alkalmazott terápia eredményeiről, s arról. hogy a beteg valójában és teljesen meggyógyult-e, bekövetkezett-e az a változás, amelyre előzetesen számítottak. Az utóvizsgálatnak nem csupán a gyógyító tevékenységben van létjogosultsága, hunéin a gazdasági életben is nélkülözhetetlen. A cél majdnem azonos, meg kell győződni arról, hogy például egy beruházás meghozta-e azokat az eredményeket, változásokat. amelyekre előzetesen számítottak. Egy ilyen ..utóvizsgálati" aktuson esett át a szegedi szalámigyári nagyberuházás la, áttekintették a kontroll alkalmával, hogy mennyire változott a termelés gazdaságossága, a hatékonyság. a nyereség, az egy íore jutó termelés mennyisége, minősége és így tovább. De alapvetően azt is megnézték a felülvizsgálat alkalmával, hogy a beruházási összeg elegendő volt-e. s milyen munkát vehettek át a megrendelők, vagyis a szalámigyár! dolgozók. Bíróság előtt dőlt el. ahol ugyancsak a tervezők (az akkori Szegedi Tervező Vállalat. valamint az élelmiszeripari tervező cég) felelősségét állapították meg. s kötelezték őket arra. hogy saját költségükön szüntessék meg a hiányosságokat Ennek során tavaly átépítették a vágóhíd sertésvágó csarnokát, a magaspélya-rendszert körülbelül tizenhat méterrel meghosszabbították. ezáltal egyegy munkafázis ideje megnövekedett. Persze még ennek ellenére sem végezhető el tökéletesen a levágott sertések forrázása és tisztítása. A javítási munkák miatt a vágóüzemben a termelés tavaly márciusban körülbelül három hétig szünetelt. Az átépítés költsége hozzávetőleg nyolcmillió forintba került, de abból ötmillió értéknövelő volt 2. 0 Előbb röviden tekintsük át, mi ia volt az eredeti cél a rekonstrukciós jellegű komoly beruházással. Kétségtelen. hogy az alapvető célja új üzemek építésével és a régiek korszerűsítésével a fokozódó belföldi és exportigények jobb kielégítése, valamint a dolgozók munkakörülményeinek javítása volt A beruházás megvalósítása — a programnak megfelelően — egymilliárd forintba került s a tervezett határidőre, 197U végere be is fejeződött Az akkori műszaki átadás-átvétel alkalmával mindössze «00—900 ezer forint értékű hiánypótlást állapítottak meg, ami nem volt több a szokásos átlagnál, sőt még el sem érte a vártat De amint a puding próbája is — legalábbis az angolok úgy tartják — az elfogyasztás, így a szalámigyári beruházás osztályzatát is csak a tartós üzemelés körülményei között lehetett nyugodt lelkiismerettel beírni a nagykönyvbe. Üzemelés közben viszont már nemcsak a szokásos és átlagos hiányok bukkantak elő, hanem azoknál jóval komolyabb és számos probléma merült föl. s ezek miatt az új létesítménynél többszöri komoly javítás és átépítés vált szükségessé. Ezeket a javításokat, átépítéseket előbb peres eljárások követték, majd milliós tételeket kellett csapni az eredetileg biztosított egyrhilliárd mellé A szalámiüzem hűtéstechnológiai rendszere például nem biztosította a megfelelő hűtést, a +10 Celsius-fokos hőmérsékletet. Az ügy bíróság elé került, ahol a tervezőket ós az Energiagazdálkodási Intézetet marasztalták el a hibákért. Tavaly javították kl a hűtéstechnológiai rendszert — egv újabb hűtőberendezés beépítésével —, amely 4,5 millió forintba került. A szegedi vágóhíd technológiai színvonala sem felelt meg a követelményeknek. Az ügy a Legfelsőbb A jelenleg ls meglevő problémák közé tartozik a szalámiüzem tetőszerkezetének rosszul elvégzett szigetelése, mert gyakoriak a beázások, de gondok adódnak a marhavágó éa a béltisztító üzem szennyvízelvezetésével is. mert a csatorna keresztmetszete nem megfelelő. Az újonnan épült vágóüzamnél is kifogást találtak, főleg higiéniai vonatkozásban. A legnagyobb tőkés vevő. az NSZK higiéniai előírásai ugyanis az utóbbi esztendőkben szigorúbbakká váltak, s amikor tavaly a szokásos év végi higiéniai szemlén Itt voltak, több kifogást emeltek. Megjegyzéseikre, kívánságaikra nyilvánvalóan oda kellett figyelniük a szalámigyári vezetőknek. A kifogások közül a leglényegesebb az volt, hogy nincs biztosítva a sertésvágó csarnokban végzett technológiai műveletek térbeli elválasztása (a vágással, illetve a fehéráruval kapcsolatos technológiai műveletekről van szó), aminek megvalósítása ebben az esztendőben a csarnok újabb átépítését tette szükségessé. Ennek során a vágócsarnokba válaszfalakat építettek be. s a csarnokból kitelepítették az új zsírolvasztó berendezést. Ezekre a munkákra nyolcmillió forintot költöttek a gyár vezetői. Azt ls kifogásolták. hogy a magaspályarendszerről szennyeződés kerülhet a technológiai folyamatba. A magaspálya-rendszer átalakításán most dolgoznak. A felsorolt problémák nyilvánvalóan zavarták az ütemes és előre eltervezett termelést. Bár a kapacitásokat a szalámigyárban és a vágóhídon Igyekeztek jól kihasználni, mégsem sikerült úgy, ahogyan gondolták. Adatokkal is bizonyítani lehet, hogy a beruházási hibák miatt tavaly mennyivel kevesebb volt a produktum, mint tavalyelőtt. Hentesáruból például az 1977-es 604 vagon után 1978-ban 583 vagonnal készítettek. sertést 1977-ben 421 ezer darabot vágtak, tavaly csak 379 ezret. Egyedül a szalámigyártás nem Ingadozott ennyire, mert tavalyelőtt 1079, tavaly pedig 1075 vagonnal gyártottak belőle. Az értékesítés összege viszont a programnak megfelelően alakult, a beruházás előtti esztendőben körülbelül 2,5 milliárd forint volt, mlg a beruházást követő esztendőben, vagyis tavalyelőtt közel 4 milliárd forintot tett ki. Eleinte b szalámiexport okozott nehézségeket, hiszen hirtelen kétszeresére növekedett a mennyiség, sőt az NSZK-beli vásárlók a szalámi magas zsírtartalmát is kifogásolták, d£ ezek a gondok szép lassan megoldódtak. s a vásárlók ..szája ize" szerint készítik a szalámit is. A gazdaságosság már nem ilyen egyértelműen Javult. A vállalati eredmény az üzembe hgjyézést követő esztendőben a vért 310 millió forintnál harminc százalékkal kevesebb volt. Ennek alapvető oka. hogy a költségek növekedésé nagymértékben meghaladta a bevételek gyarapodását. s ebben szerepet játszott a szabályozó rendszer időközbeni változása ia. Tavalyelőtt az árbevétel csak közel 55 százalékkal, a termelési költség viszont 92 százalékkal volt magasabb, mint a beruházás előtti esztendőbea A költségek közül is az úgynevezett tiszta (nettó) anyagköltség emelkedett gyors ütembea amelyhez hozzájárult a felvásárlási árak növekedése, az előirányzottnál magasabb létszám foglalkoztatása és a közvetett anyagköltségek (például az energia és a fenntartás) tervezettet meghaladó emelkedése. Egyetlen vonatkozásban lehet csak dicsekedni: a devizakltermelésl mutatók jobbak lettek. Mínusz százharminckettő A ZÖLDÉRT és a létszám A kiinduló információ: az idén, a második félévben a ZÖLDÉRT mintegy öt százalékkal, azaz százliarminckét emberrel csökkentette létszámát. Ritkán hall manapság az ember ilyen hírt. amikor a legtöbb vállalat kapujában kint függ a tábla: embereket keresnének, s amikor a munkaközvetítő irodákban tízezrével tartják nyilván az országban a — legalábbis elvileg — betöltetlen állásokat. A ZÖLDÉRT viszont éppenhogy csökkentette létszámét. A hír kapcsán legalábbis két kérdés adódik hirtelen. Az egyik: miért? A másik pedig: mi történt a „fölöslegessé" vált dolgozókkal? A válaszra leginkább Regőczi István, a ZÖLDÉRT igazgatója az illetékes. lesztéséhez, rekonstrukciójához. A támogatásból, hitelekből, valamint a vállalat saját alapjaiból tehát megvolt a pénz az olyannyira szükséges fejlesztésekre, ám, mint legtöbbször, a pénz önmagában most is kevésnek bizonyult. 3. Tanulságot minden gyógykezelés után az orvosok is leszűrnek, valószínű, a gazdasági életben dolgozó szakemberek is ezt teszik. Az előre ls világosan látható dolgokat érdernas már menet közben úgy szemügyre venni, hogy mire elkészül a beruházás, ne a termelés ütemességét zavarják a javításokkaL Végül is a beteg csak meggyógyult. de a kúra után is gyógyszerek szedésére kényszerült. Nagyobb gondossággal ezt az utókúrát lehetett volna elkerülni. Gazdagít István Mint kiderült, a létszámcsökkentésnek sokéves előzményei vannak, s hogy megértsük az okokat, viszsza kell mennünk néhány évet az Időben. A hetvenes évek közepén kezdődött... A megyei ZÖLDÉRT vállalat az ország egyik legfontosabb mezőgazdasági területén dolgozik., Alapvető érdeke nemcsak a termelőknek, hanem az egész népgazdaságnak is, hogy ami csak megterem a földeken, hasznos és értékesíthető áruvá váljék, hogy semmi ne vesszen kárba. Hiszen az ilyen veszteségek nemcsak a termelőknek, de a népgazdaságnak ls jókora károkat okoznának. Ahhoz viszont, hogy nagyobb zökkenők nélkül mehessen a mezőgazdasági termékek fölvásárlása, részbeni földolgozása, értékesítésre alkalmassá tétele, ahhoz a ZÖLDÉRT eszközei már évekkel ezelőtt elégtelennek bizonyultak. Hiszen az egyre nagyobb mennyiségű mezőgazdasági terménynek a piac által igényelt egyre .jobb minőségű földolgozásához gépekre, berendezésekre, raktárakra, hűtési lehetőségekre »1b. volt szüksége a ZÖLDÉRT-nek. s. mindezzel korántsem rendelkezett elégséges mértékben. Gondjaikat — s eívben saját gondjait is — fölIsmerte az állam ls, így a hetvenes évek közenén 80 millió forint állami támogatást kaptak a vállalat fejIsmertek az építőipar gondjai. Sok a megrendelés, kevés a kapacitás, így hát inkább csak nagyobb munkákat vállalnak, lehetőleg komplelt építkezéseket. A ZÖLDÉRT-nél viszont sok kisebb munkára ls szükség lett volna, amire egyszerűen nem akadt kivitelező. És a határidők. Köztudott, hogy építőiparunk — éppen gondjaiból következően — nem áll hivatása magaslatán, amikor a pontosságról van szó. Márpedig a ZÖLDÉRT nem engedhette meg magának, mint ahogyan a népgazdasági követelménvek sem engedték meg, hogy egy-egy beruházásának elkészülte akár csak néhány hetet ls késsen. Hiszen a megtermett. betakarított termény nem várhat a szabad ég alatt az építkezések valamikori befejezésére. Mit tehetett tehát a vállalat? 1974 és 1975 táján embereket vett fel. saját építőrészlegeket alakított ki azoknak a munkáknak az elvégzésére. amelyekre nem akadt külső vállalkozó. vagy amelyeknek elkészülte kétségesnek látszott, s amelvek késése óriási gazdasági károkat okozott volna. így kezdtek neki a rekonstrukciónak. A ZÖLDÉRT-nek azonban nemcsak épületekre. nagyobb vagy új telephelyekre volt szüksége, hanem új gépekre és berendezésekre ls. Csakhogy a szükséges berendezések jó része nem volt kapható, vagy csak nagyon drágán és valutáért tudták volna azokat beszerezni a piacon. Mit tehettek volna mást? Villanyszerelőket, lakatosokat, műszerészeket stb. is felvettek, s berendezéseik egv részét előállították ők maguk. Mindennek előnvelt és hátrányait bőségesen lehetne fejtegetni. Hiszen kétségtelen az Is, hogy a kőműveseket például az építőipartól vonták el, ahol azok jóval hatékonyabban és haszMagyar tárlatok külföldön A kortárs magyar képzőművészet új alkotásait mutatja be Nyugat- és ÉszakEurópa több városában a péesj Janus Pannonius Múzeum. A Kulturális Kapcsolatok Intézetének felkérésére az eddigi legnagyobb külföldi kiállftáasorozaU+at szervezték meg. Az „Üj konstruktivista törekvések a magyar művészetben" című tárlatot, mintegy kétszáz képet és szobrot ismerhet meg a külföldi közönség, nagyrészt a hatvanas és a hetvenes évek terméséből. Az új magyar képzőművészetet reprezentáló kiállítást először az NSZK-beli Düsseldorfban mutatják be a magyar gazdasági napok alkalmából december elején, majd Norvégiába, Finnországba és Dánlába utazik a tárlat anyaga. HÁZASSÁG Cseh Károly Ákos és Konrád Ingelona. Ciábor Jűnos és Vass Mária, BotyánszkJ 1-isílo János e* Krisztin Etelka, Vaas Farenc és Bozsák-Gübölybs Maria Terézia, Darázs István és Markovics Zsuzsanna, Mészáros Gyűzű Szilveszter és Faragé Erzsébet, Molnár fái és Juhász Mária Irén, Madarász AntáJ Attila éa Kaszás Mária, Fa.aU István és Turú Klára,. Klivlnyi István és Csap Irma Mária, Balog Ferenc Artúr «s Kapás Eva, Molnár Pal és Szép Magdolna, Velő Miklós és Zsembert Erzsébet házasságot kötöttek. v SZÜLETÉS Dömötör Györgynek és Kovács Katalinnak Gábor. Rácz Tibor Kerencnok és Fekete atzellanak Rit* Franciska, Födi latvannak és Molnár Magdolnának Angéla, Kázt Tibor Zoltánnak éa Horváth Erzsébetnek Zoltán László, Kőfalvi Lajos Lászlónak éa Szűcs Zsuzsanna Etelkának Zsuzsanna Barbara, Csizlk Lajosnak es Veszelká Annának Tímea, Kovács Jánosnak és Szabó Zsuzsannának Nóra, Bezdán Andrásnak és Csáarár Ilonának Mónika. Berta Jenőnek és Varga Ilonának Mónika, Vágvölgyl Balázsnak éa Re bők Róza Borbálának Zaoit Attila, Kálmán Sándor Istvánnak és Horváth Valériának Tünde, Kucsora Sándornak és Kordás Margitnak Sándor, Csonka La. jósnak es Urbán Klára Ilonának Zoltán. Kovács Tibornak éa Móra Ilona Margitnak Tibor, Molnár Lajos eándornak ea Szabó Editnek Zaanett, Király Józsefnek éa Dobó Márta Margitnak Zita Boglárka. Terhes Zoltánnak éa Szélpál Juliannának Zoltán, Kovács Istvánnak éa Barn* Mártának István, Koródl Antalnak éa Demeter Erzsébetnek Ale. xandra. Aradi László Imrének és Ácsai Erikának Marianna, Schultz Tibor Lászlónak és Hor. váth Eleonóra Borbálának Tibor. Szivei Istvánnak é« fuulik Annának Anna Ivett, Gyuraskó Iászlónak es Tóth Zsuzsanna Katalinnak Zoltán lábaló. Kószó Családi események Jánosnak és Naosa Máriának Krisztina Márta. Abel Antalnak ós Antal Mártának Marietta, Sajtos Józsefnek és Ballal Anikónak Norbert. Bakaesi László Györgynek és örhalmi Anikónak Kzilvia, Rohacs Lajos Istvánnak és Nagy Erzsebetnek Attila Sándor. Csanádi Zoltánnak és Tóth Veronikának Erika Ildikó, Szántó Lászlónak és Czuka Magdolnának Judit, Móczár Józsefnek és Kazlnczl Erzsébet Franciskának Andrea, Bozó László Lajosnak ég Nagy Ilonának Szilvia, Horváth Sándornak ós Lele Editruk Sándor. Ábrahám Józsefnek éa Veres Évának József, Szabó Sándornak és Piszker Mária Margitnak Zsolt Sándor, Szabó Istvánnak és Kovács Piroskának Zsolt. Lőkös Andrásnak es Orha Mariának Rita. Terhes Mihálynak és Kalty Oltillának Bernadett, Kasza Tibornak es Szécsi Mártának Tibor. Szél József Péternek és Somival Valériának Jözsof István. Molnár Tibornak és Hegedű* Anna Viktóriának fva Mária, dr. Szamolvölgyl Zoltánnak és Fazekas Katalinnak Zita Eszter. Zákány András Imrének es Vacsl Ida Katalinnak András és KataUn. Kertész László Mihályrtak és Szabó Juliannának Katalin, Jáltn Imrének és Antal Annának Attila. Farkas Mihály Sándornak és Barna Katalinnak Mihály. Csanádi Gézának éa Peir'ovics Ilonának Judit Szilvia. Horváth Józsefnek éz Kővágó Katalinnak Bzllvlá, Varga Istvánrák és Pák Veronikának Veronika, Tomor Károly Lászlónak ós Uovezky Andreának Andrea, Agócs Jánosnak és Bán fi Máriának Marianna, Földi Mihálynak és Varga Editnek Mónik t. Lutor Györgynek és Czuth Mariának Angéla, Németh Lászlónak es Sümegi Ida Annának Katalin. Dobó Istvánnak és Kálmán Mária Magdolnának László Péter. Simon Zoltánnak és Gazdag Edit Zsuzsannának Orsolya, Csűrj Mihálynak és Goda Irénnek András. Várhalmi Józsefnek és Szekeres Viktóriának Viktória, Rácz Lászlónak és Weisz Máriának László nevű gyermekük született. HALALOZAS ördög Ferenc Mihályné Sáfár KataUn. Siket Istvánné Csendes li uta, Acs Jánosné Mortonosl Anna, Sedréd! János, Gajdács Antal. Gémes János, Juhász-Vedres István, Sejben József. Rz«ikál Istvánná Terhes Mária, Len. gyei Péterné Kasza Hona. Szűcs Pá iné Balog Piroska. Szatmári Mihályné Gyulai Erzsébet. Hódi Mihály, Molnár Imréné Kois Erzsébet. Mityók György, Papp Béla. dr. Szendrő Henrikné Zap. pe Józsa. Schlszler Károly. Kökény István, Sztűaosek László, Csiszár Béla. Zelei Józsefné Czeigerschmidt Erzsébet, Kocsis Attila Tamás. Nagy István, Tolnai János, Turcsi Rozália. Téglás Sándor. Juhász Imréne Csiszár Irón, Miklós Péterné Halász Margit. Ferenczi Juliánná, dr. Vitos Pálné Hunyady Erzsébet, Szentesi Jánosné Dongó Etelka. Kormányos József. Márta Imre, Négyökrii Dezső, Nagy Mihály. Farkas-Csamangó Pál, Kószó Antal, Polgár Kálmán. Polyák Pálné Faragó Margit. Tűrök Mihályné Perecz Mária, Gottlieb Oyuláné Tóth Ilona, Tákues János. Rácz János, Mtgh istvánné Bzanka Mária, Ktspál Terénc, Lévai Antal. Bőszé János. Hódi Antal János, Szabó Mihályné Nyári Hona, Orosz Ferenoná Bacsó Viktória, Ungi Jánosné Horváth Mária. Böhm Sándorne Attnner Emma Margit. Pólya István Foi'unt űlékUáiL nosabban dolgozhattak volna ez alatt az idő alatt. Csakhogy akkor ki tudja, mi lett volna a mi mezőgazdasági területünkön oly fontos rekonstrukció sorsa? Valamelyes népgazdasági kárt minden bizonnyal okoztak azzal, hogy más, hatékonyabb foglalkoztatást biztosító területekről vontak így el embereket, de az alighanem több kárt okozott volna, ha nem teszik. Így aztán megklnlódtak azért inkább, hogy tapasztalatok nélkül kialakítsák saját építő- és berendezéseket gyártó részlegeiket, hogy haladhassanak a rekonstrukcióval. Arról nem is beszélve, hogy így jó néhánv tucat millió forintot megtakarítottak. Nem csupán azzal, hogy Jóval olcsóbban jöttek ki. mintha más vállalat számlázta volna nekik ezeket a munkákat, hanem azzal is, hogy így „üzem közben" ls dolgozhattak, s módlukban állt nagyon rugalmasan szervezni a munkát. A tények ismeretében nagyon nehéz eldönteni, hogy a ZÖLDÉRT által választott megoldás összességében hasznos volt-e a népgazdaságnak. Ügy tűnik. igen. Ám a hasznosság kérdésétől függetlenül az ls bizonyos, hogy a jelenlegi építőipari helyzetben egészen egyszerűen nem választhattak más megoldást. Nem volt alternatíva. Jól haladt tehát a munka. Megtörtént a szegedi, a szentesi és a makói telep rekonstrukciója. ÜJ, nagyobb kapacitást és átvételi gyorsaságot biztosító technológiákra tértek át, amelyekkel jókora veszteségeket előzhetnek meg. Sok mindent elvégeztek hát, s még folytatták volna ezt a munkát, amikor a megváltozott gazdasági helyzetben le kellett állniuk _ fejlesztéseikkel. így viszont áz építésben és a berendezések gyártásában foglalkoztatott dolgozóiknak nem akadt többé munkájuk, összesen százharminckét embernek. Az nyilván képtelenség lett volna, hogy továbbra is megtartsák ezeket az embereket, hiszen azt többek között éppen az emberek bére sínylette volna meg alaposan. Elbeszélgettek tehát velük, s minden-r kinek új állást is szereztek szakmájukban. Olyan helyeken. gyárakban, építővállalatoknál, ahol őrömmel föladták az új embereket. A dolgozók meg is értették mindennek szükségességét, s százhúszan áthelyezéssel kerültek új munkahelyükre, ahol nagy többségük megtalálta helyét és számítását is. Mindössze tizenketten voltak. akik nem fogadták el a fölkínált lehetőségeket, s így végül maguknak kellett munkát keresniük. (A statisztikához az is hozzátartozik, hogy 99 fizikai éR 33 nem fizikai dolgozónak kellett új állást szerezni.) Hogy mi mindebből a tanulság? Talán az, hogy a gazdasági rugalmasságnak is érnie kell annyit, mint a törzsgárdatagságnak. 8 a változó helyzetekben éppen az emberek érdekében rugalmasan kell alkalmazkodni. Erre nyilván több példa is lesz majd a jövőben. Csak arra kell vigyázni, hogy az emberek valóban ott keressenek többet, ahol inkább szükség van rájuk, ahol valóban hasznosabb munkát végezhetnek. Erre pedig az üj gazdasági szabályzók egyre inkább biztosítják majd az elvi • kereteket, ameJvak között a ZŰLDÉRT-éhez hasonló mozgások talán mindkét fél — dolgozó és vállalat — száméra egyre hasznosabbak éa természetesebbek lesznek. bzávuy István