Délmagyarország, 1979. december (69. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-04 / 283. szám

fizcrdn, 1979. december 5. 5 Napirenden Hz amatőr művészeti mozgalom Az MSZMP közművelödéKi határozata, majd a közművelődési törvény megjelenése után soha nem tapasztalt mértékben föllendült hazánkban az amatőr művészeti mozgalom. Egymás után alakultak az öntevékeny művészeti csoportok ; irodalmi színpadok, színjátszó együttesek, néptánccsoportok. énekkarok, pávakörök, képzőművészeti szakkörök stb. Mind nagyobb nyilvánosságot kaptak az amatőr alkotók. Az eltelt több mint fél évtizedben rengeteg tapasztalat gyűlt össze, szép eredményeket mutat fel az öntevékeny művészeti mozgalom, de jó néhány gond is jelentkezett. A Kulturális Minisztérium és a Népművelési Intézet az amatőr művészeti mozgalom fontos társadalmi szerepére való tekintettel jövőre három művészeti ágban — amatőr színjátszás, néptánc és képzőművészet r— országos parlamentet rendez, amelyen értékelik az egyes ágazatok helyzetét és széles körű társadalmi vita alapján meghatározzák a további fejlődés útját. Az országos parlament előkészítésének fontos állomása volt a Csongrád megyei Továbbképzési és Módszertani Intézet szervezésében tegnap, hétfőn délután megtartott megyei parlament. A Bartók Béla Művelődési Központban a három művészeti ág szakemberei és művelői vettek részt. Dr. Kovács Miklósné, a Csongrád megyei tanács vb művelődésügyi osztályának csoportvezetője tartott értékelő előadást Az öntevékeny művészeti mozgalom helyzete Csongrád megyében címmel, majd a szakterületek képviselői szekcióban vitatták meg a mozgalom helyzetét, eredményeit és problémáit. A teenani összejövetelen választották meg a küldötteket az országos parlamentre. Múzeumi emlékplakettek December 1-én Hódmezővásárhelyen, Németh József festőművész kiállításának megnyitóján ünnepélyes keretek között átadták a megyei múzeumok igazgatósága által alapított múzeumi emlékplakettet, Lapis András szográszművész 6zép alkotását. Ezúttal dr. Csizmazia György, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola adjunktusa és Bereczki János, a székkutasi Üj Élet Mgtsz elnöke részesült a múzeumi tevékenységet elősegítő társadalmi munkásoknak alapított díjban. Dr. Csizmazia György több éve vezeti a biológiai témájú múzeumi gyermekfoglalkozásokat, s kidolgozta ezen foglalkozások módszertanát; Bereczki János és munkatársai mintegy 50 ezer forint értékű társadalmi munkával segítették a székkutatási avar temető ásatási munkálatait. A délszláv hagyományok ápolásáról Rendre megvalósulnak a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének tovaly novemberben tartott Vili. kongresszusán elhangzott javaslatok — állapították meg hétfőn, a szövetség országos választmányának ülésén, a Hazafias Népfront budapesti bizottságának székházában. Elmondták: a pártós állami szervek, társadalmi szervezetek támogatják a szerb, horvát, szlovén lakosság anyanyelvének, nemzetiségi kultúrájának, hagyományának ápolását. A Hazafias Népfront, annak megyei bizottságai mellett alakult nemzetiségi bizottságok segítségét naponta tapasztalják a nemzetiségek Örömmel nyugtázták. hogy egyre több fiatal vesz részt az anyanyelvi oktatásban. A szövetség minden segítséget megad az oktatási szerveknek ahhoz, hogy az anyanyelven is tanító iskolákat kétnyelvű iskolákká fejlesszék. Felvilágosító, meggyőző munkát folytat a délszláv lakosok körében. Az eredmények közt említették a Magyar Rádió győri stúdiójának szlovén nyelvű adását. A párt és a kormány határozata értelmében — mondották — várható, hogy a következő év elejétől bővítik a televízió Nas Ekranadásidejét. Lehetőség adódik egy kulturális, társadalompolitikai anyanyelvi kiadvány megjelentetésére. Remélik, a kiadvány első száma már 1980-ban napvilágot lát. (MTI) A Bartók-napok záróhangversenye Tetvek pedig vannak Néhai jó Könyves Kálmán királyunk sommás-frappáns kijelentést tett egykoron: ..boszorkányok pedig nincsenek!" Igen. ami oktalan babona, rémhír, azt nagyjából így kell elintézni. Azóta többször elemezték mér a magyarországi társadalmi fejlődés sajátosságait, de arra talán kevésbé tértek ki, hogy progressziónk ellentétbe fordult specialitása lett Kálmán király óta: amiről nem beszél ünk, az nincs! „Tabu"1 érnék fonták és fonják körűi a hazai valóságot, e makacsul élősködő jelmondat szellemében. A szépséghiba csupán az, hogy bizonyos dol gok, jelenségek, sajna, tények. Következésképpen — vannak. Például a tetvek. Amikből (szegények!) politikai kérdést kreálnak egyesek, állítván, hogy a szocializmus létét fenyegetik. Pontosabban nem la fik, vagyis a tetvek, hanem mindazok, akik Ilyesmiről beszélni merészelnek. Az emberi butaság, úgy tűnik, elpusztíthatatlanabb a tetveknél. Igaz. kiderült, világjelenségről van szó. Az Egyesült Államokban 5 millió fej tetvesed est tapasztalnak évente, többet, mint a második világháború óta bármikor. Az NSZK-ban, jövőre 2 milliót várnak. Budapesten az általános iskolák 70, az óvodák 30 százaléka érintett. Csongrád megyében ez az arány 20. Szegeden 50 százalék. Kell több indok, hogy beszéljünk erről? Innen, indított a Húszas stúdió eddigi történetének talán egyik legjobb adása a műit héten, kedden eete a Kossuth rádióban, Sűrűfésú címmel. Autós barátom meséli, hogy hazafelé tartva, s g kocsiban a rádiót véletlenül bekapcsolva megálltak, úgy figyeltek tovább. Egyszerűen nem akartak hin-. ni a fülüknek. Csak bólogathattam, mert kedd esti hallgatói impulzusaim tökéletesen hasonlók voltak. Megszólalt ebben a Kovalik Márta által kitűnően megszerkesztett, kiváló, szellemes riporteri kérdésekkel (Hegyi Imre „művei") fűszerezett műsorban a honi tetűháború minden illetékese. A társadalmi álszemérem elképesztő fokát képviselő, felháborodott szülők: „Nagyon ráfáznak még magúk erre, hogy így ránkszólltak! A feleségem nagybátyja a flottillánál attasé, nagyon megütik a bokájukat, majd én megmutatom!" Becsületsértés! pert kívánnak indítani a KÖJÁL ellen. Amely Viszont. csak szülői beleegyezéssel vonulhat ki egy-egy lakásba fertőtleníteni, óvodák, iskolák olykor nem jelentik. „Nincs olyan sok gyerekről szó". Az óvónők szerint a szülök szégyenérzete a hibás. Egy tanárnő: „Mászik az osztályom, a szó szoros értelmében". A Fővárosi KÖJÁL vezérkara meg egy kissé túl nyugodtnak látszott Űj védőszerral biztattak, s a kérdésre. hogy eddig mit tettek, válaszuk az volt: felméréseket végeztünk. Továbbá hivatkoztak a humánumra. az egyén szabadságára. Jókor. Azon kevesek egyike, aki hajlandó volt érdemben beszélni a tetűiigyről, az angyalföldi iskolaigazgatónő, roppant megszívlelendő dolgokat mondott. Például, hogy a pedagógustársadalom magára maradt a harcban, hogy végtére is hatóság-e a KÖJÁL, vagy nem, hogy a tömegkommunikáció nincs eléggé „beavatva", s továbbá hogy ne a kanadai tetű izgasson bennünket, mert gyermekeinket a magyar csfpí. Az Egészségügyi Minisztérium Járványügyi Osztálya-. nak vezetője, úgy is, mint egészségügyi főtanácsos, társadalmi összefogást emlegetett, kijelentvén: boldog lenne. ha megmondhatná, hogy az egész kérdés mikor kerül le a napirendről. Mert tetvek — vannak. Elhangzott az is: a felháborodások ellenére sajnos a tetű nem tud arról, hogy a néki lakhelyet biztosító gyermek papája főosztályvezető, s így csemetéjével ilyesmi természetesen nem fordulhat elő, A műsor legvégén pedig újra megszólalt az első percekben hallott kisgyermek. Elmondta, hogy nem szeret vonatosdit Játszani, mert ha a masiniazia odadugja a fejét, a többiek tetveket keresnek' benne. Aranyos, vékonyka hangján kiabálta: „Ezért nem szeretem, mert utálom! Unalmas!" Adjunk igazat, neki. Domonkos László Mit tehet manapság — a hibátlanná sterilizált gépzenék, az amatőrizmus hanyatlásának korában — egy ifjú, ha történetesen a zene barátja, ha szeretné „csinálni a zenét" amatőr módon, de nem amatőr szinten, magának és másoknak örömet szerezve? Kopogtat az Ifjú Zenebarátok Kórusánál vagy éppen a Bartók Kamarakórusnál, beilleszkedik a baráti, művészi keretbe, vállalja a hagyományokat és célkitűzéseket, és főként vigyázza, végrehajtja, gyümölcsözteti itt Erdős János, amott Rozgonyi Éva karnagyok művészi intéseit-intelmeit. És végül közreműködője lehet olyan élményszerű produkcióknak, mint amilyeneket minap hallottunk a Bartók Béla Művelődési Központ zsúfolt nagytermében, ahol a két énekkaron kívül a Bárdi Sándor felkészítette főiskolások (Bartók Kisopera) tették teljessé a sikert. Elsőnek az Ifjú Zenebarátok léptek pódiumra: lányok tarka blúzának virágoskertje a feketeinges fiúk háttere előtt. Tetszett a szoprán tömör hangképzése (okkal sejtjük a szólamban egy-két figyelemre méltó hang tulajdonosát), és tetszett a tenor friss orgánuma. Bár a hangzás egyensúlya valamivel testesebb basszust kívánt volna, gondolom — ennyire fiatalok esetében — ezt inkább a biológiától, mint az ifjú énekesektől kell számon kérni. A remek, friss tempók, érzékeny szín- és hangulatváltások Erdős János kezéről sugároztak, ő a a tapasztalt pedagógus és igényes művész, akinek tevékenysége nyomán temérdek fiatal vált a zene igaz barátjává. A szép hangú Vajda Julianna éa a hangszeresek szerepeltetése — szólóban és kíséretképpen — jól élénkítette az a capella-tételek sorát, különösen tetszettek a Monteverdi-darabok, ahol megérintett a reneszánszból a barokkba forduló európai virradat szépséges üzenete. A Bartók Kamarakórus, létszámát tekintve, talán már nem is kamarakórus, és ezzel összhangban úgy tűnt, hogy a nagyobb tömbre, dúsabb hangzásképre hangszerelt darabok megoldása az igazán nekivaló feladat. (Persze, nem hagyhatjuk említés nélkül a Passereantételt, mely lebilincselően virtuóz teljesítmény volt: szöveg-ritmus-mozgás míves egysége.) De míg a Viadanaés a Morley-darabokban a hangzás némileg fátyolos, és kivált a szoprán táján kissé szűk volt, addig a nagyszabású Kodály-műtől kezdve az arány — szinte magától helyreállt, Rozgonyi Éva az építkezés nagymesterének bizonyult, úgy alkotott, formált, emelt és mélyített, sűrített és oldott, ahogyan remek arányérzéke diktálta, és ahogyan a már teljesen formába lendülő énekkar ólén ez lehetségessé vált. Kaptunk dús, elborító tömböket., és kiegyensúlyozottan áttetsző hangzásfüggönyt, pergő ritmusképleteket (kivált a basszusból), é® -z éneklészenélés őszinte örömét. A két énekkar közé ékelődött a (kissé megtévesztő nevű) Bartók Kisopera műsora. Minden számukra mélyen rányomta bélyegét vezetőjük, Bárdi Sándor rendkívüli muzikalitása és sokoldalú zenei jártassága. Friss, szép hangon, túlnyomórészt jó szövegkiejtéssel, a poének iránti kitűnő érzékkel, ahol kellett, gesztusokkal támogatva adták elő számaikat. Különösen magávalragadó volt a Quodli bet, melyben a nagy Bach kevésbé ismert oldaláról mutatkozik be: kicsit ott éreztük magunkat valamelyik családi összejövetelen, ahol a Thüringlában elszórtan élő Bach-rokonság Johan Sebastlan vezetésével olykor — uram bocsá' — malac szövegekre szlporkáztatta-ontotta zenei ötleteit. A közönség soraiban egyre többször hallatszott hangos nevetés, és a tapson kívül ez jelenti az igazi sikert. Meszlényi László Például Tiszakécskén... A szegedi körzeti stúdió filmjének — „Nekünk holnap dolgozni kell mennll" — budapesti sajtóvetítésén az volt a meghívottak többségének a gondja, vajon nem árt-e általában az olvasótáboroknak, vagyis egy nemes ügynek ez a produkció? Bárha a rendező-operatőr, Rozsnyai Aladár, a szerkesztő-riporter, Király Zoltán biztosították a borúlátókat: nem ez volt a szándékuk, kétségtelen, hogy filmjükben számtalan a kérdőjel. Szó sincs arról, hogy általában az olvasótáborok szükségességét kérdőjeleznék meg. A film: tárgyilagos tudósítás a tiszakécskei, évek óta működő, mezőgazdasági üzemek fiataljalt „közművelő" táborról. A kérdőjelek és kétkedések tehát tényleg nem holmi alkotói prekoncepciók következményei; a nézőkben ágaskodnak — a táboréletről való. „megrendezetten", roanipulálatlan, dokumentumszerű képek láttán, az őszintének ható beszélgetések hallatán. Mi az, ami megkérdőjeleződik? Amiben kételkedünk? Hogy helyesek-e a tiszakécskei táborvezetök törekvései és a céljaikhoz használt módszerek. A film tehát azért jó, mert tárgyilagos hangvételével, a „tükör a a valóaágról"-azerep fölvállalásával, az e funkcióban használatos módszerekhez való következetes ragaszkodásával állásfoglalásra készteti nézőit. Azért hangos, mert egyetlen példa — a tiszakécskei — fölmutatásával az olvasótábori mozgalomról való „beidegződéseket" bolygatja. Azt a széles körben jellemző gondolkodási sztereotípiát például, miszerint olvasótábor — egyenlő: valami jó, szép, tiszteletre méltó; társadalmi és egyéni haszon. Ez a film közvetve kárhoztatja, aki gondolkodni, tenni rest, és nem nézi, hogy a szükségesnek és társadalmilag hasznosnak elfogadott mozgalom egészében — milyen a rész? Tévedés ne essék: nem valamiféle bűnlajstrom földerítéséről van szó, nem is hibát vétők kerestetnek. Pusztán jó szándékú és remélhetőleg hasznos figyelmeztető tehet a „Nekünk holnap dolgozni kell menni!"; mindazoknak az „illetékeseknek", akik már-már megszállott buzgalommal, áldozatok árán és szintén jószándéküan „benne vannak a mozgalomban", szervezik, vezetik a táborokat, mecénásai, erkölcsi és anyagi támogatói, a célok meghatározói és a módszerek kutatói. A tiszakécskei táborvezetők sajátos balfogásainak következménye, hogy főként ez utóbblakat, a módszerek kutatóit figyelmezteti nagyobb körültekintésre. A Magyarok Világszövetsége elnökségének ülése Szorosabbra fűzte kapcsolatait a külföldön élő magyarokkal, illetve a magyar egyesületekkel a Magyarok Világszövetsége — állapította meg az idei munkát összegező hétfői ülésén a szövetség elnöksége. A Bognár József akadémikus elnökletével megtartott tanácskozáson Szabó Zoltán főtitkár hangsúlyozta: különösen szembeötlő volt az előrelépés a kulturális kapcsolatok erősítésében, Az Egyesült Államokban, Kanadában, Ausztráliában. DélAmerikában és Nyugat-Európában az idén összesen 88 előadást tartottak a szövetség szervezésében, segítségével a hazai művészek. Ezek többsége prózai és dalest volt, de sok érdeklődőt vonzottak az ismeretterjesztő előadások és a Ki mit tud rendezvények is. A külföld) magyarok körében megnőtt az érdeklődés filmjeink iránt: idén 73 játék. és U rövidfilmet — elsősorban mai életünket bemutató alkotásokat — vetítettek számukra. A mai Magyarország eredményeinek megismertelését jól szolgálták a szövetség szervezte csoportos utazások is: 20 csoportban 1200 érdeklődő érkezett hazánkba. s vett részt az országjáró túrákon. Mind több külföldi egyesület ismeri fel: a külföldön élő magyarok, a másod- és harmadnemzedék számára tartósan nem őrizhető meg a magyar nyelv és kultúra, a magyarságtudat *z anyaorszaggal való kapcsolat nélküL Ezeknek a kapcsolatoknak fontos láncszemeként értékelt* az elnökségi ülés az anyanyelvi konferencia védnökségének augusztusban tartott kibővített ülését, az V. néptáncfesztivált é» a hagyományos nyári rendezvénye ket. A szövetség kiadványokkal, tankönyvekkel is segíti a magyar nyelv külföldi oktatását, (MTI) Mindezek után, azok kedvóért, akik vasárnap délután nem látták a filmet, elmondjuk, amit talán az elején keltett volna. A Tiszakécskére összegyűjtött fiatalok legbeszédesebbje, egy rokonszenvesen őszinte, nyílt eszű fiú a címnek kiemelt mondatával „Nekünk holnap dolgozni kell menni!") azt is szeretné közölni, hogy a táborvezetőknek viszont, tudomása szerint, nem kell dolgozni, de semmiképp sem ugyanazt kell csinálni. Hogy a fizikai és a szellemi munka — kettő, ilyenformán a gondolataik, a vágyaik, a bajaiak és az örömeik jócskán különböznek, kétféle a világuk. Hogy két táborozás hét alatt nem lehet ezeket egymáshoz hasonlítani, Márpedig a táborozó fiatalok úgy ítélték, tábori foglalkozásaik vezetői, a szellem emberei ezt szerették volna; átformálni őket, akiknek „holnap dolgozni kell", a saját képükre és hasonlatosságukra. Lehet, hogy a tiszakécskei alvasótábor hatókörében lesz egy kis ribillió a film ürügyén. Ez nem lenne baj, csak az, ha megint a sztereotipiák kerekednének felül. Hogy ugyanis: „kiszerkesztettek a tévében", következzék a látványos rendcsinálás, lázas háztájsöprés, fürdővízzel gyerekkiöntés. Holott egyszerűen, „csak" jó] keltene megcsinálni jövőre azt a tábort, meghagyva eddigi érdemeket, erényeket és megszüntetni az ártalmakat. Nemcsak Tiszakécskén, persze. Sulyok Erzsébet Előadás a táplálkozásra! December 8-án, csütörtökön délután 5 órakor a SZOTE Gyógyszerésztudományi Karának 2-es számú előadótermében (Eötvös utca 6.) dr. Gábor Miklósné tanszékvezető főiskolai tanár, a Szegedi Élelmiszeripari Főiskola főigazgatója ismerelterjesető előadást tart Elelmiezerkémiai alapismeretek a'kalmazása a helyes táplálkozásban címmeL