Délmagyarország, 1979. december (69. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-21 / 298. szám

4 Péntek, 1979. december 21: postaláda társszerzőnk az olvasó Évek hosszú tapasztalata mondatja a Postaláda szerkesztőivel: leggyakrabban azok az olvasóink fordulnak hozzánk segítségért, akiknek gondját-baját, netán javaslatait nem hallgatták meg az illetékesek, és nem intézkedtek számukra megnyugtatóan. Persze, mi sem hatóság, sem ügyintéző hivatal nem lévén, a nyilvánosság erejével tudunk csak segíteni. Méghozzá azzal a szándékkal, hogy az igazsághoz vezető úton indítsunk el egy-egy ügyet, észrevételt, hogy aztán a törvények, szabályok, előírások dzsungeléból az kerüljön ki „győztesen", aki erre jogosult. A bürokrácia útvesztőiben Amellett, hogy együttérzünk becsületes olvasóinkkal, megértjük az oktalan megalázottság miatti elkeseredésüket, a bolti eladókat sem ítélhetjük el egyértelműen. Hiszen az igen sok rossz tapasztalat késztpti őket a szigorúságra: sajnos az üzletbe betérők nem mindegyike él olyan erkölcsi tudattal, hogy ellent tudna állni a polcra kirakott áruknak, ha nincs elég pénze. A bolti tolvajokat csak szigorúsággal lehet megfékezni. Persze, aki nem az, az joggal kérheti ki magának a gyanúsítást is. A jó kereskedő diszkrét és tapintatos addig, amíg nem tudja biztosan, becstelen vagy becsületes emberrel áll szemben. És végül, ami szintén nemcsak üzleti ügy, hanem higiéniai, egészségügyi kérdés is: „Városszerte nem Iphet toalettpapírt kapni. Velem együtt sokan mások is járjuk a boltokat, eredménytelenül. Lehet, hogy Önök most bolondnak tartanak, hogy ezzel a helyi újsághoz fordulok, lehet, ki is nevetnek, de ha a kereskedelem nem törődik az ilyen fontos egészségügyi cikk beszerzésével, hova fordulhatok?" — írja mindezt T. J.-né, a Bérkert utcából. Csak annyit még: észrevétele jogos! Víz- és balesetveszély Két levél is akadt az e heti postában, amelynek elolvasása után mi nem tehetjük le voksunkat, kinek van igaza. Vannak erre hivatott intézmények, éppen a panaszok tárgyai, amelyek alapos önkontroll után, reméljük, eldöntik, jogosán vagy jogtalanul jártak el. Az utóbbi eset i is előfordulhat, ám ilyenkor az elnézést kérő szó a legkevesebb, ami ügyfelüket megilleti. „Tisztességben, becsületben, harmincnyolc évig egy helyen, de mindig a legjobbak között dolgozó, most 75 esztendős, kispénzű nyugdíjas vagyok, és az engem ért elbánás igen felháborított" — írja levelében Klein József Péter (Kockaház u. 3 ). „Nem tartozom a skótokkal együtt emlegetni szokott fukar svábok közé, de az 5,5 légköbméterrel megemelt fűtésidijalap érzékenyen érint, amellett, hogy valótlan. Az új lakásba költözésünk után, immár 15 évvel ezelőtt, az első fűtési számlán jelzett légköbmétert gyanúsan soknak találtam, mely mérésem után beigazolódott, hogy az nem megfelelő mértékű. A mostani szolgáltató vállalat jogelődjének emiatt reklamáltam és ezt követően nevezettek kiküldték két megbízottjukat. akik a mérésük után megállapították észrevetelem jogosságát. Tehát 1965 óta a tényleges légköbméter után fizettem ennek a vállalatnak, és jogutódjuknak is ez év októberig. Az októberi számlát fenntartással kifizettem, amikor is a pénzbeszedő a reklamációm ügyében a Csongor utca 2. alatti irodájukhoz küldött. Elmentem, és magammal vittem igazolásul a számlákat, és azt a levelet, melyben jogélődjük igazolta a tényleges légköbmétert. Ott a válasz: menjek az IKV-hoz reklamálni, mert onnan kapták az új adatokat. Az én válaszom erre: nem megyek, mert nekem nem azokkal van ügyem, hanem velük és engem ne küldözgessenek biU rokrata módon. Ezután aztán megírtam reklamáló levelem a vállalatnak. Azóta már második hónapja többrendbeli kérdés foglalkoztat, és a XII. 14-i lapjukban olvasott „sorstársam", azonos témájú írása szerint — nem alaptalanul. Nem akarom elhinni, hogy a vállalat indítást kapott volna felsőbb helyről a lakások térfogatának „újrafogalmazására", mégpedig pontosan az áremelés számlázásával egyidejű időzítésével." Bárkányi Istvánné (Zöldfa utca 16.) futna a pénze után, de senki nem biztatja, hogy utói is érheti. „Folyó hó 3-án kézhez kapott adóhátralékértesítésre személyesen jelentem meg a II. kerületi tanácsi hivatal pénzügyi osztályán, ahol közölték velem, hogy elmaradott adó, de hogy töröljék, azt írásban kell kérni. Folyó hó 4-én írásban' bejelentettem a törlésre való kérelmemet, melyre választ nem kaptam, csupán 12-én a letiltó értesítés egy másolatát, és a felemelt összegről, az 526 forintról szóló értesítést. Érthetetlen számomra, hogy a pénzügyi osztály mint ügyfelet annyira sem méltatott, hogy pár sorban tájékoztasson (ha már ezt szóban nem tehette meg), miért kell fizetnem a fent említett összeget. Bármennyire indokolatlan az összeg megfizetése, férjem vállalata ezt sajnos levonja egy összegben e hó 28-án." Olvasónk mellékelte annak a levélnek a másolatát is, amelyben kérte a pénzügyi osztályt — december 4-én —, hogy töröljék jövedelemadóját, hiszen jövedelemforrása nincs. Míg nagyapja élt, addig férje segédkezett a gombaszedésben, s ezen a címen 1976 júliusában kivetett 402 forint adót ki is fizették. Ugyanezt az összeget 1977ben is kérte a pénzügyi osztály, de abban az évben olvasónk nagyapja már nem élt, férje abba hagyta a gombázást. Be ls jelentették ezt akkor az osztályon, ahol Ígéretet kaptak, törölni fogják az adózók listájáról. Tavaly szeptemberben letiltásra szóló idézést kapott olvasónk, mint írja, „tévedés folytán", de a csekkek bemutatása után csak emiatt a tévedés miatt 85 forint kamat megfizetésére kötelezték. „Ha férjem 1977 óta nem szed gombát, miért kell jövedelemadót fizetnie?" — kérdezi olvasónk. Reméljük, sikerül a hivatalnak végül is fölvilágosítani és eligazítani a panaszos levél íróját a bürokrácia útvesztőiben. „Közvetlen környezetem két problémájával kapcsolatban kérem a Postaláda segítségét. Az első és sokakat érintő észrevételem, hogy a Debreceni és Róna utca kereszteződésében nincs kitéve az „elsőbbségadás kötelező" jelentésű KRESZ-tábla. Tehát ott a jobbkézszabály lenne érvénybe, ha valaki is betartaná azt. A környék autósai már számitanak is erre, de ha valaki nem ismeri a helyi szokásokat, könnyen balesetet szenvedhet. A Debreceni utcán haladók azért nem veszik figyelembe a kereszteződésre érvényes szabályokat, mert az összes többi sarkon (Kemes, Bihari, Hóbiárt basa utca) mindenütt ott a háromszögalakú tábla. Kérésem az lenne, hogy tisztázzák az elsőbbség kérdését egy táblával a Róna utcánál is. Második problémám, melyről már körülbelül két éve értesítettem a Városgondnokságot — de megoldás a mai napig sem született —, hogy a Debreceni utca felől az összes csapadék, mely a tetőkről az ereszcsatornákon keresztül a járdákra jpt, a Róna utca 25. és 26/A. számú házak előtt szaporodik fel, ezzel lehetetlenné téve a járdán való közlekedést. A járda a Debreceni utca felől lejt — mintegy 80—90 centiméter a szintkülönbség — a Retek utca felé. Az újonnan, körülbelül négy éve épített, aszfaltozott kocsiút szintje körülbelül 40 centiméterrel magasabb a járdáénál, így a járda és kocsiút közötti területről is visszafolyik a víz a gyalogúira. Megoldás lenne egy víznyelő csatornaszem építése, melyet be lehetne kötni házunk szennyvízcsatornájába, úgy vezetve le a vizet a kritikus helyről. Bízom benne, hogy rövid időn belül ismét lehet esős időben is közlekedni járdánkon, valamint nem ázik többé a házak fala, és nem folyik az eső patakokban a kapunk alatt az udvarunkba" — olvastuk Nyilasi István (Róna u. 26/A) levelében. Ha lenne kecsketej... Ha lenne sok kecskérik, s a kecskéknek sok teje, ki venné meg, ki inná meg?» Tulajdoképpen ez érdekli az egyik sándorfalvi házaspárt. (Nevük, címük a szerkesztőségben megtudható.) Idézünk a levélből: „A közelmúltban a Falurádió műsorában elhangzott egy riport, amelyben a riporter az egyik téesznél járt, és a kecsketartás jövedelmezőségéről beszéltek. Ennek előtte a Délmagyarországban is megielent egy cikk. Szigetcsépi kecskék címmel. Nekünk is van néhány kecskénk, és hatfős családunk tejellátását ebből • biztosítjuk. Szívesen foglalkoznánk nagyobb állomány tartásával is, gondolunk itt 30—40 darabra, ha a tejet valahol értékesíteni tudnánk. Ez ügyben felkerestük a kórházak és klinikák gazdasági hivatalát, a kutatóintézetnél, a tejüzemnél is megfordultunk, de sehol 6em tudnak róla, hogy a kecsketejet bármilyen intézmény is átvenné. Ha Szegeden, vagy 'annak környékén valahol a kecsketejet átvennék, több kistermelő is akadna Sándorfalván, aki komolyabban is foglalkozna kecsketartással." Várjuk az illetékesek válaszát! Kiváló katona Az írás megjelenésekor a tényleges katonai szolgálat örömeiről, élményeiről már múlt időben beszél Kiss Károly határőr törzsőrmester. Aki egy kicsit járatos katonai dolgokban, az tudja, milyen elismerés ezt a rendfokozatot elérni. Aki viszont ismerte Kiss Ká rolyt, az megérdemeltnek tartja, mert munkájával rászolgált erre. Megfelelő indíttatást kapott. Bevonulás előtt a MÁV szegedi, majd a szentesi vontatási főnökségén dolgozott. Diesel-mozdonyvezetőként. Aktív KISZmunkát végzett, verseny» A három jóbarát szerűen kézilabdázott — közéleti ember volt. Bevonulás után hamar beilleszkedett a kollektívába. Tisztesként ne vei. e beosztottjait, aktív KISZmunkát végzett. Később propagandistaként nagy érdemeket szerzett a fiatal határőrök nevelésében, oktatásában. Nemcsak oktatott, példát is adott; a törzsőrmesteri rendfokozat, a „Határőrség Kiváló Katonája" cím és több mint húsz dicséret önmagáért beszél. Kiss Károly nevét, példás helytállását őrzi az egység „Dicsőségkönyve". Szabó Zoltán A zsombói „Három jóbarát" presszóban zenéltek. Egy hegedús és egy harmonikás. — Ó, végre egy kis jó zene — mondogattam magamban, jólesik a kikapcsolódás egy csésze kávé mellett. A kéttagú zenekar a presszó vendégeinek játszott, egy kis dobogón. A prímás mintha megérezte volna, feleségem kedvenc nótájába kezdett. Majd egy asztaltársaság magához intette a prímást és új nótát rendelt. Ekkor váratlan eset történt. Egy magas, pufajkát viselő, hanyag öltözetű férfi gúnyosan felröhögött. A prímás rémülten nézte a hegedűjét, mert a hegedű húrjai lógtak! A vendégek a dübörgő nevetésre azt hitték, hogy az olajkályha robbant fel. Szerencsére nem ez történt, hanem egy nagyon rossz vicc, amiért sem az üzletvezető; sem a pincér nem szólt egy árva szót sem! Mintha mi sem történt volna! Egy kis idő múlva, amikor a prímás helyrehozta hangszerét, ismét játszani kezdett a kéttagú zenekar. Fél óra elteltével egy másik ittas férfi felugrott asztalától és éktelen hangosan kiabált át leírhatatlan szavakat a belső helyiségbe, a zenészeknek, s a zsebéből elővette a bicskát. Aztán ordított tovább: majd én megmutatom nektek, hogy Zsombóról élve nem mentek haza! A két zenész rémülten nézte a feldühödött vendéget. Elindult ' a bicskás férfi az asztaltól, de szerencsére megjelent egy rendőr az ajtóban. A bicskázó férfi meglepetten tüntette el zsebkését olajcw nadrágja zsebébe, de folytatta az ocsmánykqdó ordítozást. Rövid időn belül rend lett. A helyiségben tartózkodó vendégek azon ban felháborodva távoztak. Én is. A presszó-kocsmából dülöngélő részegek ordító énekkel tántorogtak ki a „Három jóbarát" ajtaján. Mindez 1979. november 25-én, késő este történt Zsombón. Felmerül önkéntelenül bennem a kérdés: ki a felelős egy üzlet rendjéért és az üzlet személyzetének épségéért? Ki a felelős azért, hogy ittas vendéget ne szolgáljanak ki? Miért hunynak szemet az előírások fölött, az ittas, garázda vendégek -érdekében? Nem jobb üzlet az, ha kulturált körülmények között gyűlik össze a napi bevétel? Nem két-három jóbaráté az üzlet, hanem a nyugodt, kikapcsolódást kereső embereké, az egész Zsombó községé! K. T. oldani. De az együttlét ke- üvegezett ablakokat újból vés óráját nem lehetne még- üvegezzék? Az államnak bizis hatékonyabb nevelésre tos nincs. Mégiscsak olcsóbb fordítani? Kinek van arra lenne a jó nevelés — mmdpénze, hogy az egyszer be- annyiunk számára." Válaszol az illetékes Röviden Üzleti ügyek B. L-né bosszús levél írására szánta el magát, miután fáradtan, ragasztós kézzel leült nyolcadik emeleti lakásában a karosszékbe — és fülébe éppúgy süvített a szél az ajtó- és ablakréseken át, mint annak előtte. Azaz, mielőtt hozzálátott volna lakása szigeteléséhez. Azt írja, az építőipar által „produkált" résekkel biztosan nagyon nehéz fölvenni a harcot, ám az oly nagyon hirdetett Termo Stop nyflástőmitővel csaknem reménytelen. A szalag szélesebb a kelleténél, de legalább vékonyabb is: összenyomva jó, ha 1 milliméter. így aztán a néhol félcentis réseknek ez meg se kottyan. „Hová lett a regi Purfix? Miért kellett újítani? A régi ötször ilyen vastag volt, az ára egyharmada az újnak, és nem kellett hozzá ragasztó." — summázta véleményét olvasónk. A gyes-en levő édesanyák nevében fogott tollatt Sz. B.né sándorfalvi levélírónk. Azt kérdezi, miért nem szállítanak jegyes tejet az ö községükbe is? Ügy tudjuk, á városi tanácsok kedvezménye ez az ott élő anyák, gyerekek részére. Sajnos, az utóbbi Időben nem egy olyan levelet kaptunk, amelyet önérzetében sértett vásárló küldött szerkesztőségünkbe. Ezúttal N. N.-nel történt meg, hogy a Lenin körút és az Attila utca sarkán levő üzletben egy tévedést csaknem szándékos „eltulajdonításnak" minősített az egyik eladói Boros Gyevi János (Feltámadás u. 17.) 77 éves idős ember. Azt írja, aggódik a fiatalok miatt. Nem becsülik meg a jólétet. Nemcsak az a baj, hogy kidobott élelmiszerrel vannak tele a kukák: sajnos, nagyon sok pénz jut italra és cigarettára is. Rossz példát mutatunk az ifjúságnak: már a 10 éves gyerek is cigarettát vesz a kezébe, az óvodai Mikulás-ünnepségen sem állják meg a szülők, hogy rá ne gyújtsanak. Pedig ezzel a jövőt veszélyeztetik. M. I .-né egyetért azzal, hogy népgazdasági érdek a hasznos hulladékok gyűjtése. Szerinte azonban igen alacsony az átvételi ár a MÉHnél, s ezzel nem ösztönzik a lakosságot erre. „Dolgozni kell a gyűjtéssel, válogatással, kötözéssel, gond a szállítás is." Mindez igaz. Éppen azért szervezett — kísérletként először Tarjánban — együttes gyűjtést a MÉH és az IKV a házfelügyelők bevonásával, hogy ezektől a gondoktól mentesítsék azókat a lakókat, akik egyébként szívesen megszabadulnák a lakásukban fölhalmozódó hulladékoktól. A sok kicsi sokra megy alapon ezzel a népgazdaságot lehet gyarapítani, a kidobásra ítélt hulladéktól aligha remélheti bárki is egyéni meggazdagodását. Három lakó' írt levelet a Kármány Lajos utcából. Azt kérik, adjunk tanácsot, mit tehetnek egy környéket félelemben tartó, nagy kutya ellen? Sajnos, mi sem tudunk okosabbat mondani, mint amivel már próbálkoztak: kérjék meg szépen a gazdit, vele talán mégis lehet szót érteni —, ne engedje szabadjára kutyáját. Talán az eb is nagyobb biztonságban lesz kerítésen belül, védelemben a szomszédok egyre erősödő haragja ellen. Kinek van erre pénze? Neveletlenek a gyerekeink — kezdi levelét T. P.-né, aki az Északi városrészben lakik. A kezdetek óta figyelemmel kiséri olvasónk az Északi városrészben, a melegház melletti óvoda igen hosszú építését. Örömmel látta, amikor végre üvegek ke. rültek az ablakkeretekbe. Öröme azonban hamar elapadt: a környéken pusztítva játszadozó gyerekek sorra betörték valamennyi ablaküveget. „Tudom, dolgozik a legtöbb szülő, a gyerekek felügyeletét nem lehet megNovember 16-án A fűtőolajról címmel jelentek meg panaszok Postaládánkban,, mélyekre az AFOR tiszántúli központjától Miklya Pál kereskedelmi vezető és Gőz Sándorné áruforgalmi csoportvezető válaszoft. „A Szeged, Brüsszeli körúti töltőállomásunknál 1979. november 30-tól a háztartási tüzelőolaj-értékesítést megkezdtük, a "környék lakosságának ellátása folyamatosan biztosított. Mihálytelek háztartási tüzelőolaj-ellátását a helyi szerveknek kell megoldani, mert vállalatunknak beruházási kapacitása nincs, de a helyi termelőszövetkezet vagy ÁFÉSZ által létesített viszonteladói árusítóhelyet vállalatunk el tudja látni háztartási tüzelőolajjal." Egy gázkészülék cseréjével kapcsolatban jelent meg írás Postaládánkban november 23-án, amelyre dr. Varga János, a DÉGAZ igazgatója válaszolt. „Az említett bérlemény gázkészülékeinek felülvizsgálatát az ingatlankezelő vállalat még az előző tulajdonos elköltözése előtt megrendelte vállalatunknál. A mégrendelés alapján a felülvizsgálatot végző szerelő már akkor megállapította, hogy a Héra-égöt selejtezni kell. A levélíró részéről az égő javítására vonatkozó bejelentés nem érkezett vállalatomhoz, igy csak az újságcikk alapján jelent meg nála a szegedi üzemegység szei relője, a hiba elhárítása céljából. Tekintettel arra, hogy olyannyira elromlott a készülék, hogy üzemviteli időtartamára garanciát vállalni már nem tudunk, felszólítottuk a panaszost a készülék mielőbbi kicserélésére, tájékoztatva a csere lebonyolításának körülményeiről és költségeiről is. Ettől a lehetőségtől azonban a fogyasztó mereven elzárkózott, s így problémája csak ideiglenesen oldódott meg." I^apunk december 14-1 számában, a Postaládában Lépcsők és „lépcsők" című cikkben foglalkoztunk a Római körút Szüiéri sugárút és Liszt utca közötti szakaszának járdamagasságával, és a csatorna mozgó fedlapjával. Az észrevételre dr. Tóth László, a városi tanács tervosztályának vezetője válaszolt: „A fedlap mozgásának, billegésének és zajhatásának megszüntetésére a hid beruházását lebonyolító UTIBER szegedi kirendeltségénél intézkedtünk. A járda szintkülönbsége miatt intézkedésünkre nem volt szükség, mert a kirendeltség a járdacsatlakozások megfelelő magasságú összekötését — az említett helyen — a kivitelezőtől megrendelte. Reméljük, hogy a munka az időjárástól függően még a tél folyamán elkészül." összeállította: Chikán Ágnea 40