Délmagyarország, 1979. november (69. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-10 / 263. szám

Szomfcat, 1979. november 10. Vasöntők vetélkedője A vas- és fémöntő szakma megannyi mesterfogásaival ismerkedhettek meg azok a látogatók, akik megtekintették a tegnap kezdődött kétnapos vetélkedőt a szegedi vasöntödében. A Kohó- és Gépipari Minisztérium ifjúSági bizottsága kezdeményezésére a KISZ Központi Bizottsága és a vasasszakszervezet együttesen meghirdette a Ki Minek Mestere mozgalomban az öntök szakmai és politikai vetélkedőjét, melynek versenyein májustól szeptemberig vállalati és területi döntők keretében az ország öntödéiből összesen 670 fiatal pályakezdő és gyakorlott szakmunkás mérte össze tudását. A területi középdöntőből végű' is 27 (12 pályakezdő és 15 gyakorlott) szakmunkás jutott az országos döntőbe. Az ágazatban ls nagy figyelemmel kísért vetélkedés végső sorrendjét eldöntő versenyt az Öntödei Vállalat Szegedi Vas- és Fémöntödéjében tegnap délelőtt Horváth Ferenc, az öntödei vállalat vezérigazgatója nyitotta meg. Az ünnepélyes megnyitón ott volt Koltai Endre, a vasasszakszervezet főtitkárhelyettese, dr. Ágoston József, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának vezető titkára és dr. Veress Fcrenc, a Magyar Szocialista Munkáspárt Szeged városi bizottságának munkatársa is. A döntő résztvevői a kétnapos versenyben írásbeli, szakmaismereti vizsga után, a nagy figyelmet és felkészültséget igénylő formakészítésben, öntésben mérik össze tudásukat, melyet a gyakorlott szakmunkásoknál a kötelező munkadarab elkészítésén túl dísztárgyformázás és öntés nehezít. Ezt követően pedig ma, a verseny második napján a döntőn vetélkedő valamennyi versenyző szóbeli vizsgát tesz. A vas. és fémöntők országos döntőjének eredményhirdetését ma a délutáni órákban tartják. Megbeszélés a MflV-nál Magyar—jugoszláv vasúti tanácskozást tartottak tegnap Szegeden, a MAV Igazgatóság épületében. A nemzetközi határforgalmi tárgyaláson a szegedi és a Novi Sad-i vasŰtiga:#jatóságok vezetői vettek részt: Lovász Lázár szegedi és Ilin Tima Novi Sad-i vasútigazgatók vezetésével. A megbeszélésen értékelték a területüket érintő határállomások. elsősorban Ke. lebia és Szabadka állomások ez évi munkáját, a különböző teljesítmények, üzemi költségek alakulását és elszámolását Egyúttal meghatározták az egyre növekvő nemzetközi vasúti forgalom zavartalan végzése érdekében a soron levő feladatok végrehajtását. Szó volt a közeljövőben beinduló villamos vontatással kapcsolatos feladatokról is. Éy vége előtti mérleg Mérsékelt fejlődés az iparban Közeleg az esztendő vége, s ezt nem csupán a téliesre fordult időjárás jelzi, hanem a gazdasági életet értékelő, összegező jelzések gyakorisága is. A KSH megyei igazgatósága is közzétette az elmúlt háromnegyed évről szóló értékelését, amelyből következtetni lehet az idei évben eddig elért és várható eredményeinkre. Érdemes áttekinteni a kilenc hónap adatait: hogyan alakult az ipar termelése, az export, milyen volt a beruházások teljesítése, hogyan dolgozott az építőipar, miként alakultak az életkörülmények? v Az ipari termelés az esztendő elején, majd a második negyedévben jól fejlődött, de a harmadik negyedévben már kevésbé volt dinamikus, sőt valamelyest visszaesett, 2,9 százalékkal kevesebb volt, mint tavaly ilyenkor. Az okokat igy fogalmazzák: gyakran hiányzott anyag, alkatrészek, s rendszeresen késtek a szállítások, de több anyagnál a minőség sem felelt meg a követelményeknek. Közrejátszott az ipari termelés csökkenésénél az is, hogy a vállalatok visszafogták beruházásaikat, fejlesztéseiket, s lemondták korábbi rendeléseiket, illetve elhalasztották későbbre. Senki sem akarta növelni készletét, s rendeléseit is így szabta meg, csökkent az importbehozatal. s ma is visszatérő gond a létszám biztosítása. A harmadik negyedévbén kevesebb földgázt. kötötthurkolt kelmét, kender- és pamutfonalat, illetve szövetet, gyümölcs- és főzelékkonzervet termeltek, készítettek, mint tavaly a harmavik negyedévben. Mindent összevetve, az elmúlt kilenc hónap folyamán a megye iparanak termelése 2,3 százalékkal növekedett, amely ugyan meghaladja az országos átlagot, de nem éri el azt a szintet, mint amennyire előzetesen számítottunk. Ami viszont elfogadható; az iparban foglalkoztatottak száma nem nőtt, sót 1,4 százalékkal csökkent, tehát a fejlődést a termelékenység javulása tette lehetővé. Az év első feléhez képest az élelmiszeriparban nőtt. a nehéz- és könnyűiparban pedig mérséklődött a fejlődés. Országosan az építőanyag-ipari ágazat kivételével valamennyi ágazatban visszaesett a termelés. Környezetünkben az I—III. negyedévben a nehéziparban 5,7, az élelmiszeriparban 5,5 százalékkal javult, a könnyűiparban pedig 4,2 százalékkal csökkent a termelés. A nehéziparban továbbra is jelentős azoknak a vállalatoknak a száma, a termelésből való részesedése, ahol ma is dinamikus a termelés növekedése. A nehéz, ipari üzemek felében több .mint 5 százalékkal emelkedett a termelés, s alig több, mint 10 százalék a csökkenő termelésű gazdálkodó egységek részaránya. Az élelmiszeripari vállalatok, gyáregységek 80 százaléka növelte termelését, négytizedük több mint öt százalékkal, és mindössze égyötödrészüknél volt visszaesés. A könnyűiparban alig néhány vállalat ért el 5 százaléknál nagyobb termelési növekedést. viszont 90 százalék azoknak az aránya, ahol csökkenés volt. A megyei iparvállalatok és gyáregysegek külkereskedelmi célú értékesítése is mérséklődött, bár a termelés növekedesének ütemét továbbra is meghaladja. Az idei esztendő I—III. negyedében — összehasonlítható áron — 5,7 százalékkal volt több az export, mint a tavalyi esztendő hasonló időszakában. A szocialista piacra történő eladások mennyisége megfelelt a tervezettnek, s a tavalyi szintnek, a tőkés piaci eladások mértéke viszont 18,5 százaiéigkai javult a múlt évihez képest. Az exportáló vállalatok, gyáregységek és szövetkezetek kétharmada azt jelezte, hogy élénk volt a kereslet termékeik iránt a szocialista piacokon, s csak 15 százalékuk észlelte azt. hogy termékeiket nem igénylik. A tőkés piacokon hasonló viszonyokkal találkoztak a szegedi és a környékbeli iparvállalatok. A nagyobb exportálók közül a vásárhelyi kötöttárugyár csökkenő termelése mellett is jelentősen növelte tőkés exportját. A jobban irányított külkereskedelmi tevékenység eredményeként a korábbinál magasabb árakat sikerült elérniük. A szegedi szalámigyár dollárelszámolású exportja a több élő állat kiszállításának eredményeként jelentősen nőtt. Emellett kedvezően alakult a húsexportja, a szalámieladás viszont alig mozdult korábbi állapotából. A konzervgyár elsősorban új húskészítményeivel javított tőkés piaci eladásain, a tejipar exportra gyártott krémfehérsajtját egész . évben egyenletesen szállította. és így növelte is eladásait. , A megyei székhelyű vállalatok és szövetkezetek az év első kilenc hónapjában több mint egymilliárd forint nyereséget értek el, ami 6,1 százalékkal több a tavalyinál. A nyereség a minisztériumi iparban nőtt a legkisebb mértékben. mindössze 1 százalékkal, de a tanácsi iparban 7,5 százalékos volt a javulás, a szövetkezeti ipar 21 százalékkal javított tavalyi nyereségéhez képest. Mindössze két vállalat gyengélkedett, a konzervipar és a baromfi-feldolgozó. A konzervgyáriakat a kamatok és a magas zöldség-gyümölcs fölvásárlási árak „sújtották". hasonló gondokkal bajlódik a baromfi-feldolgozó is. inek mennyi ? A közoktatás társadalmi támogatásáról Kállai Gyula elnökletével pénteken ülést tartott a Hazafias Népfront Országos elnöksége, a HNF OT székházában. A testület — Gosztonyi János államtitkárnak, a népfront alelnökének előterjesztésében — megvitatta a népfrontmozgalom tapasztalatait és feladatait a közoktatás társadalmi tímogatasában. A vitában kialakult álláspont szerint a népfrontmozgalom fontos feladatának tekinti, hogy a közoktatás társadalmi támogatásához ne csak a szülők százezreit nyerje meg, hanem a társadalom lehető legszélesebb köreivel megértesse: munkájával, példájával, magatartásával, viselkedésével a maga helyén mindenki nevel. Ebben a folyamatban megkülönböztetett szerepe van a pedagógusnak. A népfrontbizottságoknak mindent el kell követniük annak érdekében, hogy a jó pedagógiai munka tarsadalmi megbecsülését növeljék. Ugyancsak megtárgyalta az elnökség — Szentistványi Gyulánénak, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa titkárának előterjesztésében — a népfrontmozgalom 1980. évi feladatait. Az elnökség úgy határozott, hogy a javaslatokat jóváhagyásra támogatólag az országos tanács elé terjeszti. (MTI) . K

övet dobtam a közvélemény pózában tetszelgő szűklátókörűség és elfogultság állóvizébe, amely fölkavarodott egy kissé. A Kik azok a nagymenők? című cikkemben ugyanis azt bizonygattam. hogy nálunk nem a vezető értelmiségiek gombolják le a vastag pénzeket, hanem az ide-oda tekergő ügynökök, az úgynevezett csúszópénzes szakmák képviselői. a hiánycikk-kereskedők, gebinesek stb. Cseppet sem csodálkoztam volna, ha ez utóbbiak névtelen levélben gorombaságokat vagdosnak árva fejemhez, elvégre az ilyesmi — legalábbis szeretett hazánkban — természetes reagálásként fogható föl. Am nem ők, hanem' néhány fizikai dolgozó bántódott meg. főleg azért, mert le mertem írni. hogy egy szivattyúkezelő is kapott annyit a fizetési borítékban, mint némelyik üzemigazgató. Jellemző, mindössze öten telefonáltak, névtelenül, levelet pedig csak ketten írtak ebben a témában, ők'azonban leszedték rólam a keresztvizet Ellenlábasaim véleményének sununázata — eltekintve a sértegető megjegyzésektől — az, hogy a fizikai munkások megérdemlik a magas keresetet, a vezető beosztásúak azonban nem. A tollat ragadók egyikének fogalmazásában ez imigyen hangzik: „Szerintem a kubikos, a szivatytyúkezeló szakmunkás, aki közel tízezer forintot keres, alaposan megdolgozik érte. De vajon az a vezető, mérnök, technikus... csinál-e valamit, vagy csak a fehér köpeny és a manikűrözött kéz a fontos." Hasonlóan szemléli a környezetét lakcím nélküli Tóth Lajos is: „Akik a termelő munkát végzik, azokra épül egy ország anyagi léte. Ez így van a tőkés országokban is. De hogy a szocialista országban az anyagi elosztásból nagyobb mértékben részesülnek a vezető beosztásúak, ez sajnálatos és inadekvát tény. A munkás nemcsak az Idegeit szaggatja, hanem testét, szervezetét koptatja..." Ügy érzem, ezek és a többi mondatok megkeseredett vezetőellenességről vallanak. Az nem vitás, hogy az anyagi javakat többnyire a kétkezi dolgozók állítják elő, habár korántsem egyenlő mértékben. Azt viszont kifelejtették vitatkozó partnereim. hogy a szellemi munka gyakran képes meghatványozni a termelést, tehát ilyenkor lenyegesen többet produkál a társadalom javára, mint akár a legnagyobb teljesítményű kőműves vagy szerelő. Következésképpen. többet is kell J (kellene) kapnia az elosztás során. A munkások többsége magától értetődőnek fogja ezt föl. ezért is került most problémáink homlokterébe a „kinek-kinek aszerint, amennyit produkál" szocialista elv érvényesítése. Az igazi munkás, akinek már „a könyv is fontos, nem csak a sonka", rég túl van már azon a primitív kérdésen, hogy mire valók a vezetők. A többi között arra például, hogy elkerüljük az anarchiát; hogy ne csapódjunk egymáshoz; hogy legyen, aki intézi ügyeinket, képviseli az érdekeinket; hogy céltudatosan végezhessük a dolgunkat; hogy mindig tudjuk, ki a felelős terveink megvalósításáért. Lehetnek kínos tapasztalatok egyes munkahelyeken. Előfordul, hogy valamely gyárban vagy szövetkezetben azért jutnak nehezen ötről a hatra, mert kényelmes vagy dilettáns emberek az irányítók. Még a legjobb családban is akad olyan, akit szégyellnek a szülők és a testvérek. Tény azonban, hogy az utóbbi 25—30 óv alatt olyan vezetögárdát nevelt a mi szocialista rendszerünk, amely zömében érti a dolgát. Furcsa tehát, ha valaki nem lát túl saját mikrokörnyezetének határán, s netán rossz tapasztalatait kivetíti a társadalom egészére. A merev és abszurd szemléletnek — amely szerint a vezetőnek csak a fehér köpeny a fontos — alighanem mélyebben kapaszkodnak a gyökerei. Egyesek magukkal cipelvén a múltat, úrgyűlöletüket. a munkások soraiból való vezetők lekicsinylésében éltetik tovább. Pedig már elvárható lenne az olyasféle eszmecsere ember és ember között, amikor az élettapasztalat. vagy az érvek sorakoztatása feloldja a dogmává merevedett nézeteket Társaságban gyerekkorára emlékezett egy nyugdíjas főmérnök: „Az én anyám szemében csak a kapálásnak, az aratásnak, meg a többi nehéz munkának volt becsülete. Ha pantallós városi embert látott arra csak azt mondta, hogy kutyakergető lacibetyár. Akkoriban, még nyiladozó értelemmel is egyetértettem vele. de ma már természetesen nem. Ma már tudom, hogy a kapálás fáradalmait egy éjszaka ki lehet pihenni, a szellemi munka, a felelősség gyötrelmei azonban 24 órán át nyomasztják az embert" Mi az. ami még álmában sem hagyja nyugton a lelkiismeretes igazgatót? Csak részleteket „mazsolázok" ki egy időszerű szegedi feladattervből: „Meg kell találni a módját hogy összehangoljuk a népgazdasági, valamint az üzemi és az egyéni érdekeket: teremtsék meg a munkaerő-utánpótlás feltételeit: ösztönözzenek a tanulásra: különbözö kedvezményekkel csökkentsék a második műszak terheit; a nei héz fizikai munkát igyekezzenek gépekkel elvégeztetni; korszerűsítsék a termékeket; javítsák a munka- és üzemszervezést: fejlesszék a bölcsődei es óvodai ellátást; gazdasági nehézségeink ellenére anyagilag is ismerjék el a jobb munkát." A ..hogyan", a „miként" gondja a vezetők vállára nehezedik. Az egyik tanácsi üzem vezatóje korszerűbb gépek beszerzésére költötte el a pénzt, de kikapott, mert bérfejlesztésre már abg futotta. Utánpótlás? Pályakezdő fiatalok a következő igényeket nyújtottak be egy társas eszmecsere folyamán: hat óra munka, ötezer forint fizetés. A fellegekben járnák, pedig még jóformán azt sem tudják, hogyan kell megfogni a szerszámot. A bejáró dolgozók egy része csak bejáró, mert ha jön a mezőgazdasagi munka, rohannak azt csinálni, tőlük összedőlhet a gyár. Vannak munkások, akiknek a műveltségi szintje egy nyolcéves gyerekével egyenlő, de ha biztatják a tanulásra, könynyedén odaveti: „Nem látom semmi értelmét!" Tucatszám mennek gyes-re a fiatal mamák a textilművekből is. am azért nem állhatnak le a szövőgépek. Kinek fő a feje mindezek miatt? Ugye. természetes. hogy az igazgatónak és munkatársainak. Mégis akadnak, akik irigyük tőlük a fizetést, a prémiumot, úgy okoskodván. hogy az eredményt a munkások produkálják, a hibákat a vezetők követik el. Közönséges halandzsa! A bölcsebbek úgy látják, hogy a siker az irányítók és a beosztottak összefogásának gyümölcse, a kudarcért pedig többnyire az előbbieket fogják fülön. i S most lássuk még egyszer a fizetéseket! 1949-ben egy kezdó mérnök alapfizetése 470 forint volt. ugyanannyi, mint egy szakmunkás átlagos alapbére. Huszonkét évvel később. 1971-ben már tolódott az árány, s egy közgazdász valamivel több. mint kétszeresét (4432 forint) kapta annak, amennyit egy szakmunkás keresett. Tavaly a szegedi gumigyárban 42 ezer forint körül mozgott a fizikai munkások évi átlagbére, a közvetlenül a termelést irányítóké pedig abg hajazta az 54 ezret. Nyilván, ez a nem számottevő különbség is közrejátszik abban. hogy a nyolc általános iskolát el nem végzettek jelentős része húzódozik a tanulástól. mert nem látja kifizetődőnek. A fentiekből kitűnik, hogy a szocialista rendszer közelebb tartja egymáshoz a vezető értelmiségiek és a ketkezi munkások bérét, hogy ezzel is kifejezze az egykor kisemmizettek anyagi megbecsülését. S most nézzük a múltat! Az összes diplomás alkalmazottak átlagkeresete • 457 pengő volt 1929-ben (persze, százával tartottak nyilván havi 1600 pengős kereseteket is), s ez a segédmunkások kereseténél 5.4-szer. az összes gyári munkásokénál pedig 3.7-szer volt több. És a mezőgazdasagi munkásokénál — akik nyolcvan fillérért—egy pengőért robotoltak napi 16 órákat is — hányszor volt nagyobb, mondjuk, egy műszaki mérnök havi 600 pengős fizetése? Ugye. roppant egyszerű rávágni, hogy 20—22szer? Mégis hiába emelt szót ez ellen az agrárproletariátus. N

em szeretnék még csak néhány honpolgártársamat se megbántani azzal, hogy leírom: meggyőződésem szerint, mihelyt a népgazdaság helyzete engedi, a párt életszinvonal-pohtikájának megfelelően — a munkásokéval együtt — tovább javítjuk a vezető értelmiségiek reáljövedelmét Minden önmagát valamire tartó rendszer köteles tisztességes, színvonalas, kulturált feltételeknek megfelelő megélhetést nyújtani elsősorban saját exponenseinek. Mi is ezt csináljuk.' jóllehet tudatában vagyunk annak, hogy az igények elvileg kielégíthetetlenek. Ezredszer is hangsúlyozzuk: az elvégzett munka értékének arányában csak annyit fogyaszthatunk egyelőre, amennyit ésszel és erővel megtermelünk, s nem fogadhatjuk el Tóth Lajos indítványát aki szerint — ha jól értettem — a csupán önmaRa dolgaért felelős vasúti bakter is akkora tarisznyával álljon az, osztáshoz, mint a tízezrek jó közérzetéért hátát tartó vezérigazgató. F. NAGY ISTVAN »