Délmagyarország, 1979. november (69. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-20 / 271. szám

Kedd, 1979. november 20. 5 Művészettörténeti kézikönyv Az elmúlt évtized művészettörténeti kutató-feltáró munkájának egyik legfőbb eredménye a „Magyarország művészettörténete" című, nyolc kötetre tervezett kézikönyv munkálatainak jelentős előrehaladása. Az elsőként kiadásra szánt hatodik kötet kézirata, amely a századforduló korszakáról szól, már készen áll. A hazai művészettörténet-tudomány első, igazán reprezentatív munkája ez a szintézis, amelynek eredményei, módszertani tanulságai hosszú időre befolyásolhatják a tudományterület további fejlődósét — állapította meg egyebek között a Magyar Tudományos Akadémia elnöksége a művészettörténet-tudomány helyzetét értékelve. A tudóstestület kedvezőnek értéltelte azt is, hogy a szaktudomány feltáró munkálnak eredményeit figyelemre méltó újszerű értékelésmód kibontakozása jellemzi. Különösen sokat nyert a szaktudomány azzal, hogy szorosabbra fűzte kapcsolatait a rokontudományokkal. nem Robika Külön-külön, önmagukban sokkal kevéssé keltettek volna érdeklődést Vitray Tamás legújabb portréi a szerdai „Sok van mi csodálatos ..." műsorban. Bár. a mi szűkebb hazánkban sokan ismerik az adás egyik szereplőjét. Gémes Esztert (ha máshonnan nem, önéletírásából, melyet sorozatban közöltünk ezeken a hasábokon), s ez az ismeretség biztosíthatta a figyelmet a tévés portrénak ls. Egyszersmind oka lehetett némi csalódásnak; hisz tudván, mily tanulságos dolgokról mesélhetett volna még, s milyen csodálatos szépen Eszter néni, szinte fájt tudomásul venni, hogy vele is, róla is „műsort csináltak", hogy vágni, szerkeszteni, időkeretbe szorítani kellett az ő képeit és szavait is. Nézve a kerekdedre simogatott, de még így is különleges, mert eredeti egyéniséget bemutató riportot, az jutott eszembe, vajon miért ne szentelhetett volna több időt Vitray és a tévé Gémes Eszternek? Hiszen megtalálták az embert, akinél „semmi sem csodálatosabb", e műsor (Meg)ismemi a magyart... Tényleg: miről ismerni meg a magyart manapság, tűi az országhatárokon? Egyáltalán, mit tudnak rólunk, mennyire ismernek bennünket — Nyugaton? Az untig hallott „gulyás—fokos—puszta"-kép változott-e, s ha igen, mennyire és milyen irányban? Effélékre volt kíváncsi /pper Pál a Kossuth rádió műit héten hétfőn este sugárzott, Vonalvég című adásában* A vonal túlsó végén Bonnból Lipovecz Iván, Párizsból Szécsi Éva, New Yorkból, Kulcsár István próbált meg válaszolni, kísérletet téve arra, milyen képet mutathatnak fel rólunk ezek a nyugati nagyvárosok. Ipper Pál egy tíz évvel ezelőtti amerikai élményével kezdte: alkalma nyílt bepillantani a történelemkönyvbe egy New York-i középiskolában. A Magyarországgal foglalkozó rész kizárólag 1956-ból állt, s illusztrációként Petőfi Sándor fényképéből. Ezzel a képaláírással: „Magyar költő. Sokat harcolt az oroszok ellen a 19. században." Kommentár — gyanítom — nem szükséges. Persze, a három tudósító beszámolóiból kiderült: azóta kedvezőbb az átlagos kép a magyarságról és országáról Európa és a világ nyugati felében. Nagy kár viszont, hogy bár a turizmus alakulásáról és fontosságáról igen bőséges terjedelmű fejtegetéseket hallottunk, az éppen az elmúlt évtizedben külföldön egyre gyakrabban megforduló magyar emberről kialakított véleményekről semmit. Hiszen a gond nemcsak az lehet, mennyire is „befelé forduló nemzet" mondjuk a francia, s milyen anyagi lehetőségeik vannak az amerikaiaknak Hawaaiiba, vagy Üj-Zélandra utazni Sopron vagy a Balaton helyett. Még csak nem is az, mennyire vagyunk „drágák", s mennyi Finn műszaki napok Finn műszaki nápok kezdődnek ma, kedden a Technika Házában, az MTESZ, a Magyar és a Finn Kereskedelmi Kamara szervezésében. Erről tartott hétfőn sajtótájékoztatót Kari Talvitie. a finn nagykövetség kereskedelmi tanácsosa. Mint elmondta. Magyarország és Finnország között a kereskedelmi forgalom évről évre növekszik, az idén ennek értéke mintegy 100 millió dollár. A finn partnerek elsőlétjogának fényesebb bizonyítékát úgysem igen lelik. Sem a mindannyiunknak való bizonyságot nem tárhatják elénk elevenebben: önmagunkat, embermivoltunkat minden körülmények között megőrizni és érvényesíteni — ez is a feltétele, hogy szép, értelmes, emberszabású életet élhessünk. Sok-sok hagyományos, valódi értéket devalváló, csak a jelen ptl'lanatra figyelő, hajszás mindennapjainkban figyelmeztetőnek és buktatónak kellenek az ilyen képek az emberről, mint a Gémes Eszter portré. Miért nem kapta hát a műsor teljes idejét? Amikor azonban jött Robika, az 6 külföldi cuccaiban, számtalan kisautójával, tudományával a világhírű szobrokról és festményekről, balettórájaval, szerepével a Téli regében, önmagáról és a környezetéről való tudatlanságával, játék-képtelenségével, a maga kétségbeejtően művi mivoltával, biztonságosan kormányozható és kordában tartható bábjellegével — megértettem Vitrayt. Ez a két portré együtt figyelmeztető csak igazán! Robika még csak ötéves és máris olyan, amilyenné faragták. Kevés a remény, hogy valaha önmaga lehessen — mint Eszter néni. A Robikák miért nem élhetnek emberszabású életet? S. E. Kulturális élet a szövetkezetekben Átalakult a mezőgazdasági termelés az utóbbi két évtizedben: új követelmények kerültek előtérbe a mezőgazdasági dolgozók szakmai képzésében. a termelés technikai eszközeinek fejlődése kiemelte a tudati tényezők viszonylagos elmaradottságát. Négynapos tanfolyam kezdődött tegnap, hétfőn a szegedi Móra Tsz tanácskozótermében. amelyen a fogyasztási és termelőszövetkezetek kulturális irányítói vesznek részt. Dr Farkas Miklós. a Csongrád megyei TESZÖV títkárhelyettese megnyitó előadásában hangsúlyozta a munkaügyi, szociálpolitikai és művelődési vezetők képzésének fontosságát A szövetkezetek elnökei sem mindig tanúsítanak megfelelő hozzáállást: részben ez ls oka. hogy az önképzés, szakmai és általános műveltség nem kap kellő megbecsülést. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a mezőgazdasági munka sajátosságait: a munkacsúcsok idején aligha marad idő és energia művelődésre. A tapasztalatok szerint a téli hónapokban megnövekedett szabad időt sem használják ki a szövetkezetek. Sok helyen a személyzeti ügyintézőre bízzák a kulturális, oktatási feladatokat is. A személyzetiseknek kevés idejük marad erre. gyakran tehernek ls érzik. Az agrárértelmiség sem veszi ki részét kellő mértékben a közművelődési munkából. A közművelődés tárgyi feltételei sem egyformán adottak. A termelőszövetkezetek maguk nem rendelkeznek tagjaikat vonzó, jól felszerelt klubhelyiségekkel. a művelődési otthonok anyagi támogatásából sem mindenütt veszik ki részüket. Dr. Farkas Miklós kiemelte a káderképzés jelentőségét. és azt. hogv a tudati fejlődés a kulturális képzés révén felgyorsítható. Ezt követően dr. Sebe János. a megyei pártbizottság osztályvezető-helyettese aktuális művelődési és művészetpolitikai kérdésekről tájékoztatta a hallgatóságot. Elemezte az MSZMP közművelődési határozatának megjelenése óta bekövetkezett változásokat. Csökkent az általános műveltség iránti igény, a szakmai és politikai képzés viszont fejlődött. Ösztönözni kell a termelőüzemek és a közművelődési intézmények tartalmasabb kapcsolatait. Képzett közművelőket kell. munkába állítani a községekben. támogatni a szocialista brigádok ilyen irányú törekvéseit. Fontos feladat a tanyán élők és a bejárók körében javítani a kulturális munka színvonalát. Dr. Sebe János a megye képzőművészeti, irodalmi, színházi életéről is beszélt. Majd Barna László, a megyei tanács vb művelődési osztályának helyettes vezetője a közművelődés időszerű feladaiairól tartott előadást. Délután Bordl Károly. a TOT főtanácsosa a kulturális alapok felhasználásáról tartott konzultációt. Ma a közművelődés tervezéséről, klubok, szakkörök, amatőr művészeti csoportok szervezéséről, a népművelő személyiségéről hangzanak el előadások. Tárlatlátogatás zárja a mai nap programját. Befejeződtek a dzsessznapak Rögtönzött varázs Egy ember áll a pódiumon. Birkózni látszik a nagybőgőjével. Egymásnak dőlnek, szinte egymásnak feszülnek, nagy A-betűt formálva. Ami a két szárat összeköti: a muzsika. Az előcsalt, áradó hanbennünk a sematikus-felületes általánosítás a nyugati turistákról. Mert nemcsak Jancsó-filmek, Kocsis Zoltán-koncertek és tokaji borok jelentik ezt a kis hazát a külföldnek. Hanem elsősorban és mindenekelőtt — az emberek. Nyugaton járva jómagam is hallottam igencsak szélsőséges véleményeket. Nem is annyira politikai jellegűeket, hanem ilyesmiket: „A magyarokra két dolog jellemző: mindent megvesznek és mindent megesznek", „Nem magyar volt az az ember is, aki mindenkit félrelökdösött a metró mozgólépcsőjén ? Pedig az a szabály nálunk, hogy aki nem siet, az a lépcső jobb oldalán álljon." Az önfegyelem tehát — például — nem tűnik legerősebb oldalunknak ... Igaz, jó ha tudjuk: még szigorú értelemben vett nemzeti jellemvonásainkat is történelmünk sajátos alakulása formálta, határozta meg. Kultúránk pedig valóban bármikor garancia jó és még jobb hírünkre a nagyvilágban. Ám a hallott telefonbeszélgetések is azt sugallták, hogy ma legalább annyira rajtunk múlik, miről lehet ismerni és megismerni a magyart, mint valaha. Még akkor is, ha olykor megdöbbentő a párizsi vagv bonni ember tájékozatlansága a Duna—Tisza tájáról. Talán egy későbbi Vonalvég-adásból még biztatóbb kép kerekedik, a nyugati polgár pedig talán egyszer majdnem olyannak lát bennünket, mint szeretnénk. L. D. sorban papíripari berendezéseket. gyártósorokat szállítanak. ezek egy része a hazai papíripari rekonstrukció során került beépítésre, cserébe a magyar fél mezőgazdasági termékeket, textilárut, gyógyszert és különféle nyersanyagokat szállít. A most megrendezendő finn műszaki napok alkalmával 29 vállalat mutatja be termékeit, többek között elektrotechnika-Ipari és labortechnikai műszereit, gépelt. Hétköznapok Nyolcvanasa Békésen ballag az autós az úton. Kellemes az idő, nem is sürgeti az út, hát szinte örül a nyolcvanas sebességkorlátozásnak. A kellemes tempóban mintegy kinyílik körötte a táj, új, eddig sosem látott részletek. szépségek kelnek életre az út mentén. S mintha maga az út is megváltozott volna. Most mintha békésebben, szebben ívelnének kanyarjai az új részletekkel gazdagodott tájban. Nyolcvannál erre Is futja az időből. Lehet gyönyörködni a földek őszi színeiben, s a kanyarok közötti egyenesekben száz-kétszáz méterre elöl és hátul megnyugtatóan villanhat föl a sík, áttekinthető alföldi táj jóvoltából a tempót tartó, eJöl haladó és követő kocsik zománca. Aztán megbomlik a rend. Valahonnan hátulról valaki zavaróan bevillan a békés képbe, megtöri nyugalmát. Előzött, s már közeledik. Az autós lehúzódik az útszélre, engedi bomolni, ha kedve tartja. Az ő nyaka vagy pénztárcája bánja I Aztán újra előz, és újra é6 újra... Mi történt? Már meglódult az eddig nyugodtan hátul jövő is. Az is előz vagy százzal, és még egy, és még egy... Es az elöl haladó is rálép a gázpedálra. Már mozdul az autÓ6 bokája, hogy ő is beletaposson a gázba, aztán elhal az ösztönös inger. Maradjon inkább a nézelődés! De mi történt ezzel az úttal? Megbomlott a nyugodt ritmus, egymás után vágódnak el bőgő motorral a kocsik. Már egymást előzik, vagy százhúszas tempóban ... Hiába, egy bolond százat csinál. S az ember legföljebb azon meditálhat, hogy a szabálysértési előadó előtt aztán hiába mondják majd: nem én kezdtem, a jogosítvány így is, úgy is ugrik egy időre. S ami leginkább zavaró: lehet, éppen az ússza meg, aki kezdte... ...és négy Okos dolog a „programozott" lift. Ahány emeleten hívják, annyin áll meg, fele-negyed energiával oldja meg hát a dolgát. A lift okos, de az utasok?... Hárman tartanák lefelé egy kisgyerekkel. A lift megáll. Középkorú házaspár érdeklődik: van-e még hely? Nyilván, csak formális az udvariasság, mert, már bent is vannak a fülkében. öt felnőtt és egy gyerek a négyszemélyes felvonóban. Vajon eündul-e? Elindul. Egy emelettel lejjebb újra megáll. Idősebb asszony indu] befelé. A bentlevők már szóhoz sem jutnak. Hogyan is tehetnék. hiszen az* asszonyság legalább két személy súlyát nyomja, s úgy a falhoz szorítja a bentlevőket, hogy elakad a lélegzetük. É6 már indul is tovább a lift: legalább hat és fél felnőttel, no meg egy gyerekkel... Némelyik utas elgondolkodva méregeti a termetes asszonyságot: ez vajon hogy fog gyalog fölcaplatni az ötödikre, ha elromlik a lift. És miért ne romolna el? Az IKV-nak legföljebb egy vigasza lehet. Aki mázsán jóval fölüli súllyal kénytelen majd lépcsőzni, abban legalább kevés szusz marad ahhoz, hogy cirkuszt csináljon az átok, folyton elromló liftek miatt. Sz. L gok látszólag ösztönösen, valójában nagyon is fegyelmezetten rögtönzött halmaza. Akkordok brummognak föl egy-egy pillanatra, az összhangzattan arányszabályainak megfelelően, hogy később újra átadják helyüket az egymásra ömlő hangok sajátos harmóniájának. Pege Aladár magányos alakja a színpadon — akár dzsessz-szimbólumnak is beillenék. Egy ember, szemben a hangszerével. Egyszerre árnyait és erőteljes. feszes, váratlan fordulatokkal teli muzsika: az első napon a Binder-kvartett jelentette az egyik legnagyobb élményt. Legfőbb erényük az a hangzásbeli és kompozicionális eredetiség volt. amely sajátos világot idézett föl. Néha a ballada, ám többnyire az irónia felé bontotta ki az improvizációk sorát ötletekben a nyitó koncerten talán csak Csík Gusztáv billentyűjátéka volt mellé állitható.. Azután... gitárvarázslat, Segovia tanítványa, a Magyarországon első ízben megcsodálhatott Charlie Byrd jóvoltából. Paganini-, Vivaldifeldolgozások. a swingkorszak nosztalgikus felidézése. mélyen érzelemgazdag latinos ritmusú, leheletfinom zene. Triója — öccsével. Jot Byrd basszusgitárossal és Wayne Philips dobossal — az előző esti, Hilton-beli koncert után valami egészen szokatlant hozott Szegedre, a zsúfolásig megtelt Ifjúsági Ház nagytermébe. A bossa-nova stílus virtuóz szólók nyomán három emberbe költözött. Az est folyamán aztán voltak percek, amikor nem is Charlie Byrd gitározott, ö megszűnt létezni; egyetlen gitár és tíz ujj maradt csupán. Nem ő játszott. a zene játszott vele. Ragyogóan. A Szegedet képviselő Molnár-dixieland ezúttal sem vallott szégyent. Tavaly megjelent nagylemezük után újfent bizonyítottak: az „oldtimer"dzsessz. a régi szép blues-ok kórusai, egy-egy Molnár Gyula-i klarinétmenet, vagy Kovács Ferenc-féle tromtitaszóló után újra és újra pezsRést, izgalmat és felszabadult örömöt hoztak, akárcsak Garay Márta kemény, szikár, mármár „negroid" énekszámai -— a Bili Bailey. gyere haza című nagy slágerrel megkoronázva. A harmadik nap is igen rangos külföldi vendéggel gazdagította a 8. szegedi dzsessznapok programját: Európa egyik legjobb billentyűs szólistája, a nyugatnémet Reiner Brüninghaus zongorán és Oberheim-szintetizátoron, Karl-Heinz Wibeny fúvósmuzsikájával duóban a modern dzsessz „mainstream"-elemeit új. eredeti hangszerelésben, intellektuális, egyben visszafogott. finom stílusban játszotta végig. Oldott, ugyanakkor eklektikus muzsikájuk lélekkel teli. harmóniában és érzelemdús improvizációkban gazdag, minden agresszív jellegtől mentes. Méltóképpen zárták a sort. * Természetesen volt még jó néhány résztvevője a vasainap este befejeződött nagy sikerű. kitűnően megszervezett szegedi dzsesszseregszemlének. Talán megfelelő elégtétel a meg nem említetteknek, ha sietünk kijelenteni: magas színvonalú, a külföldi előadókon kívül jó néhány kiemelkedő hazai teljesítményről tanúskodó koncertsorozatot íelentett ez a három nap. S még valamit, ami még ennél is több: a dzsesszművészét hatásos, hangulatos, igazi propagandáját. A rögtönzött varázslatokét. D. L. ifjU seg Az év kórusa megtisztelő címmel jutalmazzák a jövőben a legkiválóbb' középisko lai énekkarokat, azokat, amelyek fellépéseiken különösen tiszta éneklésről, zenei pontosságról. kiemelkedő muzikalitásról adnak tanúblzony• ilj|UL. .viegujuj az Lue.ílő iflusag mozgalom, amelv mintegy fél év,iá a ,a n ' egyen a zene minuenkié" Kodaly-1 gondolat jegyében izületett. Újdonság, hogy az Éneklő ifjúság kórusszemléjét a lövőben minden tanévben meghirdetik: (MTI)