Délmagyarország, 1979. szeptember (69. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-13 / 214. szám

4 Csütörtök, 1979. szeptember 13 , 5 Portré, kontúrok nélkül A személyzetis javasolta, Z-r61 írjunk. Tizennyolc éves, jó szakmunkás. Sze­mélyes sorsa példázza, szí­vós akarattal és segítséggel mélyról is eljuthat bárki ad­dig. hogy tartalmas életetél­jen, hasznos és megbecsült tagja legyen a társadalom­nak. Ez a munkásportré — amely tervezett formájában sohasem kerül már a lapba —, azt is jól példázta volna, hogyan fonódnak össze egy üzem alapvető termelési ér­dekei dolgozóinak életével. Ennél a vállalatnál — kívül­álló számára el nem dönthe­tően — a munkaerőhiány szorítása vagy a humánus vezetői hozzáállás miatt nemcsak munkavállalót, a folyamatos termelés két lá­bon Járó tartozékát látják a dolgozóban, hanem az üze­men kívüli körülményei ál­tal formált embert is. Tö­rődnek vele, alakítani igye­keznek. Z. sorsának bemu­tatásával ennek a becsületre méltó Igyekezetnek az ered­ményét bizonyítottuk volna. A személyzetist a lakás­helyzet pedagóguspályáról sodorta a"z üzembe. Megra­gadt, mert vonzotta a nehe­zebb feladat: felnőtt, kiala­kult értékrend szerint gon­dolkozó emberekkel foglal­kozzék. A vállalat igen nehe­zen 6zerzi munkásutánpót­lását. Több tucat általános iskolával tartanak kapcsola­tot, üzemlátogatásra hozzák a gyerekeket. Annak a 8—10 ipari tanulónak, aki kötél­nek áll egy-egy ilyen tobor­zás után, minden lehetséges anyagi és erkölcsi kedvez­ményt megadnak. Z-vel különösen sokat fog­lalkoztak. Cigány származá­sú, állami gondozóintézetből került hozzájuk. Nem szere­ti, ha származását emlege­tik. Etnikai kisebbséghez tar­tozó emberek gyakran gon­dolkoznak így. Valószínűleg Z-t sem érdeklik más cigá­nyok, nem akar változtatni rajtuk, nem kívánja, hogy saját — rendezettnek tűnő életútját kövessék. Igyekszik terepszínt ölteni, beolvadni abba a munkáskollektlvába, ahol egyetlen dologgal mérik az embert: teljesítette-e a normáját vagy nem Voltak persze nála ls ki­siklások, meséli a személy­zetis. Elkószált, napokig nem járt be dolgozni. Úgy tűnt. meg kell válni tőle. Hosszú, türelmes beszélgetések hatá­sára viszatért a régi kerék­vágásba. Ma ő az egyik leg­megbízhatóbb fiatal szak­munkás. Minden közös ren­dezvényen részt vesz, ha túl­órázni kell, neki szólhatnak. Komoly céljai vannak, mo­torkerékpárt vett a fizetésé­ből. Végigvezettek Z. munka­helyén, 4500—6000 forintot keresnek itt a dolgozók. Többségük egyszerű, ám ne­héz és monoton munkával, amit — első látásra — csak veszélyessége különböztet meg a szokványos betanított munkától. JClyen munkát az emberek többsége ma már csak akkor vállalna el, ha megélhetési nehézségek kényszerítenék rá. Másfelől az sem kétséges, hogy ennek az üzemnek termelnie kell, gépelt ki kell szolgálni. Mi szükséges ehhez a mun­kához? Z. művezetője sze­rint fizikai állóképesség, ügyesség, begyakorolt moz­dulatok, a veszély felmérésé­hez bizonyos intelligencia. Z. jó szakmunkás, mert megfe­lel mindezeknek a követel­ményeknek. Milyen perspek­tívái lehetnek a 18 éves fia­talembernek. ha megmarad a jelenlegi munkahelyén? Ké­sőbb, hosszabb gyakorlat után végezheti a gép mun­káját kézzel, bonyolultabb, egyedi munkadarabokon. Ez valóban szakmunka, a mes­terség, az anyag alakításá­nak minden szépségével. Itt nem is a gép diktálja a tem­pót, hanem az ember szak­tudása. Mégsem valószínű, hogy Z. eljönne a géptől, mert ott többet lehet keres­ni, a fiatalember pedig sze­reti a pénzt. Z-vel ezek után három percig beszélgettünk. Néhány kérdésre kelletlenül vála­szolt, majd kijelentette, men­ne vissza, mert normára dol­gozik. Ami vele történik, az különben is csak rá tartozik, az ő életében ne turkáljon senki. Joga volt hozzá, talán iga­za is volt. Mert kl dönti el, hol a határ az erkölcsi elis­merés és a nyilvános vállve­regetés közt? A törődés, a vele, mint emberrel való foglalkozás tűnhet úgy is Z. számára, hogy mindezért túlórával kell fizetnie. A sze­mélyzetis, aki — meggyőző­désem szerint őszintén — ki­faggatja vágyairól, elkép­zeléseiről, végső soron azért teszi mindezt, hogy szemé­lyes céljait az üzem tervei­vel fonja össze. Egy ilyen emberi sorsot érintő beszél­getés beszorítható-e a mun­kahely keretei közé? Meny­nyi segítőkészséggel lehet át­hidalni azt a szakadékot, ami a nehéz, gyakran piszkos és veszélyes munka és az Iro­dai tollforgatás közt tátong? A produktív munkát végzők büszkesége, a „mi tartjuk el őket" öntudata éppúgy mé­lyítheti ezt, mint a fehér kö­penyes irodistagőg. Hol van a határ az emberformálás, a pozitív eszmények, életforma felé orientálás és az emberek életében való turkálás kö­zött? Nem lehetetlen, de igen nehéz eltalálni ezt a ha­tárt. Olyannyira, .hogy a leg­jobb szándékkal sem sikerül mindig. Tanács István Á Vörös tér kockakövei A gazdasági bírság „A Vörös teret aszfalttal borítani vétek" — írta 1929. júliusában a Vecsernaja Moszkva cimű napilap. A Vörös tér gránit kockakö­vekkel való borításának munkáit 1930 nyarán kezd­ték meg. A munka nagy erőkifejtést igényelt, hiszen nem voltak megfelelő gépek, és mindent kézi erővel kel­lett elvégezni. Az előzetes Sikertelen Az idegen állampolgárságú angol—francia szakos tanár a feleségével együtt szabá­lyos útlevéllel érkezett Ma­gyarországra. A házaspár hét napig Budapesten tar­tózkodott, s az üzletek ízlé­sesen rendezett kirakataiban gyönyörködtek, de jártak a Gellérthegyen is és órákon át sétáltak a Duna partján. A férj a külföldre indulás előtt a feleségével sem tu­datta, hogy tulajdonképpen ő azzal a szándékkal utazik az NDK-ból Magyarországra, hogy innen nyugatra szök­jön. A budapesti üdülés közben kezdeményezte élet­társának, hogy Szegeden is nézzenek körül. Az asszony javaslatára — takarékosság­ból — utazási módként az autóstopot választották, bár jelentős valutával rendelkez­tek. Egy magyar rendszámú Trabant tulajdonosa vette őket pártfogásba, így érkez­tek Szegedre. Szegeden a nappalokat a Tiszán strandolással, az es­téket pedig szórakozóhelye­ken töltötték el. A feleség más városban ls szeretett volna szétnézni, s néhány nap múlva kérte, utazzanak Kecskemétre. A fétj hallani sem akart erről, ám disszi­dálásl szándékát nyugatra nem volt mersze a hazájá­hoz ragaszkodó feleségének előadni. Az asszony kérését teljesítve, autóstoppal Kecs­kemétre utaztak. Ott az éj. szakát kempingben töltötték, majd a férj veszekedést provokálva magára hagyta a feleségét. S azon a napon gyalog érkezett Kecskemét­ről öttömös körzetébe, s egy teljes kilométeren át kúszva közelítette meg az állam­határt. * Törőcsik Lajos határőr, élenjáró katona — a hód­mezővásárhelyi Alföldi Por­celángyár dolgozója — a határt vigyázva az éjszaká­ban szokatlan zajt észlelt az erdőben. Figyelt, s indult, majd kilőtte a terepet meg­világító jelzőrakétát; fényé­ben egy földre lapuló em­bert pillantott meg. Az alak mozdulatlanul feküdt a föl­dön. A határőr felszólításá­ra a férfi engedelmeskedett. Meghiúsult szökési kísér­lete ... A határőr szolgálata töké­letes teljesítéséért jutalom­szabadságot kapott a ma­gasabb egység parancsnoká­tól. Gazsó Béla költségvetés is egymillió ru­belt irányzott elő. Elkészí­teni az alapot, majd milli­méteres pontossággal farag­ni és illeszteni a gránitkocká­kat, egyengetni a burkolatot, ez bizony igen nagy mun­kát jelentett a mestereknek. Az első minőségi vizsga még az év november 7-én lezajlott. A hagyományos díszszemlén már az új bur­kolaton vonultak végig a Vörös Hadsereg egységei. Azóta ezek a kövek megis­merkedtek a haditechnika számtalan vívmányával, de a legsúlyosabb harceszközök terhelt is javítás nélkül vi­selték, és ez az építők ke­zemutikáját dicséri. Több, mint négy évtized múltán, 1974—77 között egy­egy részterület felbontásával, szakaszosan új alapokat he­lyeztek el. A nagy munká­ban a fiatal szakemberek és a modern teljesítményű gépek mellett részt vettek e munka veteránjai is, azok, akik 1930-ban a „gránit tük­röt" készítették. (APN) A tervutasításos rendszer megszüntetése nagyobb gaz­dálkodási önállóságot bizto­sított a gazdálkodó szerveze­teknek, ezzel egyidejűleg különböző árformák kerül­tek bevezetésre, kialakult a szabadáras termékek köre, amelyeknél az ár kialakítása az előállításukhoz szükséges költségekhez igazodik. Szá­mítani lehetett arra, hogy a különböző piaci hatások a szervezetek gazdálkodásában egészségtelen torzulásokkal is járhatnak, erősödhet a na­gyobb bevételre irányuló tö­rekvés, ez viszont a társa­dalmi érdekekkel ellentétes tevékenységhez vezethet. A gazdasági szabályozó rend­szer mellett egy olyan jog­intézményt is be kellett te­hát vezetni, amely a szocia­lista gazdálkodás elveivel el­lentétes vagy a népgazdasá­gi érdekeket sértő vállalati magatartásoktól gazdasági szankció kilátásba helyezé­sével tart vissza. Ez a jog­intézmény az 1/1968. (1. 16.) Korm. sz. rendelet szerinti gazdasági bírság volt. Az időközben szerzett tapaszta­latok azonban a gazdasági bírság alkalmazási körének bővítését tették szükségessé. Üj jogszabály kiadását a bírósági szervezetet módosító jogszabály is indokolta. Az alkalmazási kör bővítésének feladatát végezte el a 20/1973. (VII. 25.) Mt. sz. rendelet, amelyet egy hónappal elő­zött meg a segítő jellegű 1022/1973. (VI. 27.) Mt. sz. határozat a tisztességtelen haszon megállapításainak irányelveiről. Ez utóbbi jog­szabály kimondja, hogy tisz­tességtelen a haszon, ha azt a gazdálkodó szervezet a tár­sadalmi érdeket és a szocia­lista gazdálkodás elveit köz­vetlenül sértő módszerekkel éri el. Tisztességtelen a ha­szon — a nyereség mértéké­től függetlenül — akkor is, ha a magasabb ár érvényesí­tése a gazdálkodó szervezet i által előidézett kiegyensúlyo­zatlan gazdasági helyzetre vezethető vissza, ha a gaz­dálkodó szervezet a viszony­lag olcsó, de jó minőségű cikkekből az ellátást rontja, változatlan ár mellett gyen­gébb minőségű, felszereltsé­gű, csomagolású terméket ál­lít elő. vagy hoz forgalom­ba. fondorlattal, csalárdság­gal. az üzleti partner félre­vezetésével érvényesíti az árat, árvetését valótlanul vállítja össze, vagy valótlan adatokat közöl az árkialaki­táshoz stb. A 20/1973. (VII. 25.) Mt. sz. rendelet alapján gazdasá­gi bírságot kellett kiszabni, ha a gazdálkodó szervezet jogszabályba vagy hatósági rendelkezésbe ütköző, illető­leg a szocialista gazdálkodás elveivel ellentétes módon je­lentős anyagi előnyre tett szert, súlyosan sértette, ille­tőleg veszélyeztette a lakos­ság jogos érdekeit, különö­sen, ha rendszeresen, vagy jelentős mennyiségben rossz minőségű terméket állított elő, vagy hozott forgalom­ba, jelentősen sértette, illető­leg veszélyeztette a népgaz­daság érdekeit, így például fedezetlen kötelezettséget vállalt, pénztartozásait rend­szeresen késedelmesen fizet­te, tevékenységi körét túl­lépve jelentős termékmeny­nyiség tekintetében tiltott gazdasági tevékenységet folytatott, engedély nélkül végzett külkereskedelmi te­vékenységet, végül ha a munka egészséges és bizton­ságos végzésére vonatkozó szabályokban előírt kötele­zettségek elmulasztásával vagy megszegésével a válla­lat dolgozóinak életét, testi épségét súlyosan veszélyez­tette. Gyorsan változó gazdasági életünk, de a jogszabály végrehajtásával kapcsolatos tapasztalatok is egyes ren­delkezések felülvizsgálatát tették szükségessé. A felül­vizsgálat megtörtént,, nem új jogszabály megalkotásával, hanem a korábbi részbeni módosításával. A 20/1979. (V. 26.) Mt. sz. rendelet (hatály­ba lépett 1979. július 1-én) három vonatkozásban tartal­maz új rendelkezéseket: 1. Jelentősen bővíti azokat a vállalati magatartásokat, amelyek gazdasági bírságki­szabásának alapjául szolgál­hatnak. Igy: ha a gazdálko­dó szervezet jelentős anyagi előnyre tesz szert, árdrágí­tással, tisztességtelen haszon­szerzéssel, gazdasági erőfölé­nyével visszaélve jut jelen­tős anyagi előnyhöz, súlyo­san sérti, illetőleg veszélyez­teti a lakosság jogos érdekeit, nem tesz eleget a vásárlók tájékoztatására vonatkozó lényeges kötelezettségeinek, termékeket olyan jelzéssel hoz forgalomba, amelyeknek azok nem felelnek meg, nem tesz eleget az alkatrészek, tartozékok, a javítószolgálat folyamatos biztosítására vo­natkozó kötelezettségének, sérti vagy veszélyezteti a tisztességes gazdálkodás kö­vetelményeit, pl. a szerződé­ses kapcsolatokban a gazda­sági erőfölényével visszaélve a maga javára rendszeresen indokolatlan egyoldalú előnyt biztosító feltételeket köt ki. a másik felet a szerződésből eredő jogos igényei érvénye­sítésének mellőzése érdeké­ben bármilyen módon befo­lyásolja, a termék vagy szol­gáltatás nyújtását más ter­méke, illetőleg szolgáltatása megvásárlásához vagy igény­bevételéhez köti. Jelentősen sérti, illetőleg veszélyezteti a népgazdaság érdekeit, pl. fe­dezetlen kötelezettségválla­lással, a beruházásokra, a termékfor^ilmazásra, bér­gazdálkodásra, stb. vonatko­zó előírások megsértésével számottevően megzavarja a gazdálkodás rendjét, vagy egyébként jelentős népgaz­dasági kárt okoz, Indokolat­lanul nem tesz eleget a szer­ződésszegésen alapuló igénye érvényesítésére vonatkozó kötelezettségének, jelentő­sen megsérti a minőségvéde­lemhez fűződő érdekeket, olyan gazdasági tevékenysé­get folytat, amelyre tevé­kenységi köre nem terjed ki, egyes termékek (alkatrészek) termelését kötelezettségei megsértésével szünteti meg. Védett az ősi szépségű félsziget A kubai Guanacabibes­félszigeten szinte érintetle­nül fennmaradt a természet, a maga ősi szépségében. A kubai kormány határozata értelmében itt természet- és vadvédelmi területet létesí­tenek, ezenkívül a félsziget látja majd el az ország más vidékein is nemes facseme­tékkel. A tervek szerint a félszi­geten új erdőket is telepíte­nék. A rezervátumban, amely körülbelül 105 000 hektárnyi területet> foglal majd el. mahagóni-, céd­rus-, fenyő- és eukaliptusz­ültetvényeket létesítenek. Kivágják a kiöregedett fák egy részét, megtisztítják az erdőt az indáktól, hogy op­timális feltételeket teremt­senek a fiatal fák növeke­déséhez. A Guanacabibes-félszige­ten szigorú vadászati tilal­mat vevezettek be. Á félszi­getre 1977-ben 3000 fácánt telepítettek. Azóta számuk jelentősen megnövekedett. A szakemberek szerint az or­szágban nincs még egy olyan vidék, ahol a fácánok számára ennyire ideálisan lennének a feltételek. A vadvédelmi területen ezen­kívül szép számban talál­hatók vaddisznók, hódok;, őzék és más állatfajták. Többségük szabadon él, né­mely állatfajtát viszont óri­ási karámokban tartanak. Idővel a vadvédelmi te­rületet megnyitják a turis­ták és a vadászok előtt. A félsziget erdőgazdaságának vezetői négy vadászterület létesítését tervezik. Ezek alapterülete meghaladja majd a 2700 hektárt. 2. A gazdasági bírság ki­szabására jogosult szervek tekintetében új rendelkezés az, hogy a fővárcei, megyei tanácsok végrehajtó bizott­ságai ügykör szerint illeté­kes szakigazgatási szervei ja­vaslatára a végrehajtó bi­zottság titkárai járnak el. Ed­dig ugyanis a végrehajtó bi­zottság rendelkezett ezzel a jogosultsággal. 3. Üj rendelkezés az ls, hogy ha az indítványozásra jiem jogosult, de ellenőrzést, minőségi vizsgálatot végző állami szerv e tevékenysége során gazdasági bírság ki­szabására alapul szolgáló tényt tár fel, erről köteles értesíteni felügyeleti szervét a gazdasági bírság indítvá­nyozása céljából, egyidejűleg köteles tájékoztatni a leg­főbb ügyészt és a Központi Népi Ellenőrzési Bizottságot. Változatlan az az előírás, amely szerint a gazdasági bírságot úgy kell megállapí­tani, hogy az meghaladja a vállalat által elért jogosulat­lanul szerzett előny, illető­leg okozott kár összegét. Csak különös méltánylást érdemlő esetben — a válla­lat a hiányosságot megszün­tette, a hibát kijavította, a kárt megtérítette — lehet az előbb említett mérték alatt megállapítani a gazdasági bírságot, vagy mellőzni a bírság kiszabását. A kiszabott gazdasági bír­ság a gazdálkodó szervezet egész dolgozó kollektíváját érinti, mert kimondja a jog­szabály, hogy a gazdasági bírság termelési költségként nem számolható el. A gazdasági bírság kisza­bása nem mentesíti a felelős személyeket fegyelmi, sza­bálysértési, büntetőjogi, il­letőleg a kártérítési vagy más vagyoni felelősség alóL A felelősségre vonásról a megbírságolt vállalat, illető­leg annak felügyeleti szerve köteles gondoskodni. Erről a bíróság jogerős határoza­tának kézbesítésétől számí­tott 60 napon belül értesíte­ni kell a bínság kiszabását indítványozó szervet és a bírságot kiszabó bíróságot. Nincs hely arra, hogy érintsem a megyei gyakorla­tot. Annyit azonban megje­gyezhetek, hogy a Megyei Bíróság nem kevés ügyben járt el s a jogszabályok alapján igen magas össze­gű bírságokat szabott ki kü­lönböző gazdálkodó szerve­zetekkel, vállalatokkal, me­zőgazdasági termelőszövet­kezetekkel, ipari szövetkeze­tekkel szemben. A jogszabá­lyok valamennyi rendelkezé­sét az erre hivatott szervek­nek továbbra is következete­sen szem előtt kell tartani­uk, a jogszabályok által is védett érdekek tiszteletben tartása, a gazdálkodás ki­egyensúlyozottsága, a ked­vezőtlen vállalati magatartá­sok szankcionálása. illetve megelőzése céljából. Kedvezőtlenek a tapaszta­latok a felelősségre vonások terén. A gazdálkodó szerve­zetek nem tesznek intézke­déseket, elmarad az indítvá­nyozó szerv és a bíróság ér­tesítése, a felügyeleti szervek sem minden esetben fievel­nek fel a bírság kiszabására, s elmulasztják a gazdálkodó szervezet hatáskörükbe tar­tozó dolgozóinak felelősség­re vonását. Sokkal következe­tesebb. célratörőbb gyakor­latra lenne szükség. Az ügyészi szervek rend­szeresen tájékozódnak a gaz­dasági bírság kiszabását, kö­vető vállalati, szövetkezeti intézkedésekrőt s ha az el­marad, a rendelkezésre álló eszközökkel kezdeményezik a feleősségre vonásokat. A gazdasági bírság jogin­tézménye helyesen szolgálja a központi gazdaságpoliti­kai célkitűzéseket, a gazda, sági szabályozó rendszer mellett erőteljesen hat a ne­gatív vállalati magatartások megelőzése érdekében. Dr. Csohány László

Next

/
Oldalképek
Tartalom