Délmagyarország, 1979. szeptember (69. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-13 / 214. szám

Csütörtök, 1979. szeptember 13 , 5 Szeptember 17-től Képzőm ű vészét i világhét A gyermekek nemzetközi éve jegyében az idén szeptember 17. és 22. között ötödik alkalommal rendezik meg a képzőművészeti világhét magyarországi eseménysorozatát — jelentették be szerdán, tegnap a Műcsarnokban tartott sajótájékoztatón. Az események központi gondolatául ezúttal „A gyermekek világa" jelmondatot választották, s ezt — a legifjabbak vizuális nevelését, a gyermekek képi kultúrájának gazdagítását — célozza az idei világhét valamennyi rendezvénye. Az eseménysorozat központi megnyitó ünnepségének színhelye a Műcsarnokban lesz. „A gyermek világa" című tárlaton gyermekek és művészek mutatkoznak be együtt, társalkotóként. A vüághét ideje alatt országszerte számos településen rendeznek kiállításokat, ankétokat. Nívódíjak A Kulturális Minisztérium nívódíjjal jutalmazta az elmúlt színházi évad két operaházi produkcióját: Balassa Sándornak, a Magyar Rádió felkérésére írt „Az ajtón kívül" operája színpadi ősbemutatóját, és a Cosi fan tutte Mozart-opera felújítását. Nívódíjat kapott a Balassa-opera 25, a Mozartfelújítás 21 közreműködője — szereplők, rendezők, díszlet- és jelmeztervezők, korrepetitorok —. valamint az Operaház énekkarának 72 és zenekarának 127 tagja. A díjakat szerdán, az Operaház vörös szalonjában Mihály András, a Magyar Állami Operaház igazgatója nyújtotta át. Elnökségi ülés a városi népfrontnál Kihelyezett elnökségi ülést tartott tegnap, szerdán a Hazafias Népfront városi bizottsága a Vas- és Fémipari Szövetkezetben, Hofgesang Péter alelnök elnökletével. Ott volt Illés Tóth István, a városi pártbizottság munkatársa is. Az elnökség tagjai az üzemlátogatás után meghallgatták Horváth Jánosnak, a KISZÖV elnökének tájékoztatóját a szegedi szövetkezetek tevékenységéről. Többek között elmondta, hogy a 29 ipari szövetkezet fontos szerepet tölt be a lakosság iparcikkekkel való ellátásában, segít a fogyasztók igényeinek kielégítésében, a belföldi áruk választékának bővítésében. Különösen a hiánycikkek fölszámolásában értek el jelentős eredményt a szegedi szövetkezetek ebben az ötéves tervben: enyhítették a kályhacső hiánya miatti gondokat, bővült a kínálat a kozmetikai és autóápolási cikkek körében, többféle női táska, bunda közül választhatnak a belföldi vásárlók is. A lakosság közvetlen szolgálatát is szem előtt tartva, új szolgáltatási formák alakultak ki: bevált a KOMFORT szőnyegtisztítási „hozom-viszem" módszere, az elektromos ipari szövetkezet begyűjtő hálózatának fejlesztése. Az elnökségi ülés hozzászólásokkal zárult. Árdrágítók bíróság elótf A vásárlók megkárosítása és árdrágítás miatt állt a bíróság előtt a 32 éves Petrovitz Jusztinia, Szeged, Sándor utca 35., a 31 éves Petrovics Rudolfné (Oláh Katalin) és a 34 éves Petrovics Rudolf, Szeged, Hajlat utca 3/A alatti lakos. A három vádlott közül az első az üllési ÁFÉSZ presszójának vezetője, bátyja és sógornője helyettese volt. Tavaly októberben vették át az előző személyzettől a munkát. Feltehetően azzal a szándékkal, hogy rövidesen nagy haszonra tesznek szert. Módszereik voltak: a literes márkás üvegekbe maguk gyártotta szörpöt töltöttek. Az üveget lezárva, az üdítőt eredeti MARKA-ként értékesítették. A feketét az előírtnál jóval kevesebb kávéból főzték. 1978 szilveszterén a kötelező fogyasztás fejében járó ételt és italt nem szolgálták fel a vendégeknek. A különböző trükkökkel január végéig 8 ezer 537 forintos kárt okoztak. A presszóban szervezett rendezvényeken az olcsóbb virslit drágább áron adták" el. A borok közül több fajtát, a pálinkát, az olcsó vermutot és a kommersz rumot a hatósági árnál magasabb áron értékesítették. A Tokaji Szamorodnit például aszúként számolták fel. Az árdrágítással 3 ezer 739 forintos haszonra tettek 6zert. Ügyükben először a Szegedi Járásbíróság ítélkezett. Petrovitz Jusztinját hathónapi — két évre felfüggesztett •— szabadságvesztésre, s 10 ezer forint pénzbüntetésre ítélték. A másod- és harmadrendű vádlott büntetését négyhónapi — két évre felfüggesztett — szabadságvesztésben, s öt-ötezer forint pénzbüntetésben állapították meg. Az ítéletet a megyei bíróság jogerőre emelte. Kukoricatermelés — homokon Homoki kukoricatermfesztési bemutatót tartottak tegnap, 6zerdán Ásotthalmon. A rendezvényen megjelent Keresztúri Istvánné, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának munkatársa. Sibalin Antal, a Bajai Kukoricatermesztési Rendszer igazgatója tartott bevezetőt. Az ország homoktalajú területeiről, Somogy megyéből, a Nyírségből, a Duna—Tisza közéről összegyűlt szakemberek megtekintették a tápanyagkísérleteket, 23 kukorica: és két napraforgófajta kísérleti területeit. A rendkívül alacsony humusztartalmú talajban is jó eredményeket mutattak az amerikai és jugoszláv fajták, 43—48 mázsás hektáronkénti átlag is előfordul. A Bajai Kukoricatermesztési Rendszer nagy gondot fordít a gyenge termőhelyi adottságú "erületek fejlesztésére. Ebbe a programba illeszkedik a sikeres ásotthalmi bemutató is. Isti, a rendező Mrozek szolnoki Tangó ja az elmúlt színiévad slágere volt. Rendezőjét, Paál Istvánt. több sajtókritika, öszszegző értékelés, az ország legjobb rendezőihez sorolta. Nem holmi revelatív buzgalommal, inkább a még mindig fiatal művész eddigi ténykedéseinek természetes és immár elhallgathatatlan summájaként. A szolnoki színház vezető rendezője érdekes interjút adott az egyetemi újság májusi számának, ahol beszélgetőpartnere fölidézte a JATE-klub egyik meghívójára írt sorait: „A mai napig Szegeden van egyetlen bejelentett lakásom. Az egyetlen viszonylagosan biztos pont csavargásaim, vándorlásaim és hányódásom összevisszaságában: az otthonom." Ez utóbbi szó csupa nagybetűvel. Pár kiragadott részlet még Paál István szavaiból. „Én abban a színházban hiszek, amit az egyetemi színpad is igyekezett megvalósítani r az etikus színházban. Ügy gondolom, csak azoknak az embereknek van joguk odaállni a színpadra, erre a szent térre, csak azok vállalhatják ezt a szent processzust, akik emberszabású emberek, akik legalább olyan, vagy talán még magasabb szinten élik az életet, mint azok. akiket megjelenítenek. Színészcentrikus rendező vagyok, azt vallom, a színész egyenrangú alkotótárs. Gyűlölöm a rendezői-vezetői terrort, mert megfélemlítettségben dolgozni nem lehet... Annak ideién nem akartam Szegedről elmenni, de úgy éreztem, el kell mennem ... Ha megkérdeznék, újra kezdeném-e, nemmel felelnék. Nem kezdeném újra. mert felnőtté, emberré, művésszé válásom iszonyú sok csalódásba, szenvedésbe került Kicsit fáradt és keserű lettem ettől, de nem cinikus... Ajánlatot kaptam Szeged város és színháza vezetőitől a főrendezői munkakör betöltésére. Megköszönve az Itt az új telefonkönyv Talán a babiloni fogságban senyvedő zsidók epekedtek úgy a Messiásért, ahogyan a szegediek várták az új helyi telefonkönyvet. Sokáig. mint tudjuk, használható névsor is hiányzott és telefonálni sem lehetett. Később, a szegedi új telefonközpont munkába állása lehetővé tette a gyors kapcsolást, ha előtte volt türelmünk megkeresgélni azt a számot, amelyet hívni akartunk. Titkárnők őszültek bele, adminisztrátorokat vert ki a hideg verejték, ha egy délelőtt nyolc-tíz számot be kellett hozniuk. S ím, végre megszületett! Az Athenaeum Nyomdában készült, három dél-alföldi megyének szóló lajstrom impresszuma szerint: Kiadó a Szegedi Postaigazgatóság, a szerkesztőség címe Budapest. Pf. 4. 1364. Kíváncsian, mondhatnám örömmel lapozgattam a 360 oldalas érdekes és főleg Igen hasznos kiadványban, amely ábécésorrendben tartalmazza Bács-Kiskun. Békés és Csongrád megye telefonelőfizetőinek névsorát. Azoknál a városoknál, ahol ötjegyű telefonszámot használnak, a közületi és az egyéni előfizetők adatai külön csoportban szerepelnek. Közli az országos irányítószámjegyzéket, fölsorolja Szeged összes utcaneveit, címzésmintákat ismertet, megmondja, melyek a belföldi távhívásba kapcsolt városok és községek. A Részletes tudnivalók cím alatt magyarázza a telefonálás, az üzenetközvetítés, a tudakozódás, a távhívás, a táviratfeladás, a magnócsatlakoztatás stb. módját, különféle postai díjtáblázatot ad közre. A szerkesztők arra is gondoltak, hogy ki-ki külön is följegyezhesse a számára legfontosabb címeket és számokat, ezért tizenöt oldalt megvonalazottan, üresen hagytak. Külön érdekesség, hogy Szeged és környékének adatait — ez mintegy 70 oldalt tesz ki — a többitől eltérően kék betűvel nyomták. Azt hiszem, az előfizetők többsége, miután megvásárolja a könyvet, legelőször azt nézi meg, hogy ő, vagy a munkahelye nem maradt-e ki belőle. Magam is ezt tettem, s kerestem Szeged immár hetvenesztendős lapjának, a Délmagyarországnak a címét és telefonszámát. Meglepetésemre' sehol se találtam. A közületi névsor D-betűjénél ilyen megjegyzés olvasható: „Délmagyarországi előfizetőket lásd tevékenységük^ címszavánál." Néztem,, azaz. néztem volna rögtön a Csongrád megyer Lapkiadó Vjállalat után, de ehelyett is ott állt a szöveg: „Csongrád megyei elnevezésű előfizetőket lásd tevékenységük címszavánál." De hát mi az ördög a mi tevékenységünk? Nyilván a lapcsinálás. S valóban, a Lapkiadó V. címszó alatt felsorakozik az összes helyi újság. és folyóirat-szerkesztőség, csak a Délrhagyarország hiányzik. Hát ez hogy lehet? Az új telefonkönyv erre is válaszol a felette kíváncsiskodónak. A 6. oldalon ugyanis ott a tájékoztatás: „A megjelent adat mindaddig a bejelentett módon szerepel a telefonkönyv minden további kiadásában, amíg az előfizető annak módosítását, vagy törlését írásban nem kéri." Ezek szerint az előző telefonkönyvben sem léteztünk? Nosza, elő az 1972-es kiadású, csak 140 oldalas, már lesárgult kötetet. Abban természetesen nem Lapkiadó V., hanem Csongrád megyei Lapkiadó V. ékeskedik, de alatta ott van a Délmagyarország Is. Akkor most kié a hiba? Viszont nem leltem magyarázatot arra, hogy ugyanakkor például a Magyar Távirati Iroda, a Kossuth Könyvkiadó kirendeltsége, a Magyar írók Szövetségének helyi csoportja miért szerepel kétszer is a tekintélyes gyűjteményben. Ezektől, s az előfizetők által majd később felfedezett hibáktól persze még nem dől össze a világ, s bizonyára cukorként fogy el a könyvnek mind a 75 ezer példánya. -A Délmagyarország címét és telefonszámát különben is megtalálja az olvasó lapünk hátsó oldalán. Csupán azért tettem szóvá „eltűnésünket". mert a 860. oldalon az összeállítók előre is köszönik az észrevételeket, amelyeket a következő kiadásnál messzemenően figyelembe kívánnak venni Az űj telefonkönyv1 Szegeden valószínűleg szeptember 15-től lesz kapható. 50 forintos áron a standokon, a hfrlapboltokban, s az 1. számú postán. F. N. I. ajánlatot, mégsem fogadtam el, mert Szeged és Pécs után Szolnokon kaptam először tökéletes bizalmat, a várostól és színháztól egyaránt. E bizalom olyan meggyőző számomra, hogy még ily »vonzó« ajánlattal sem cserélem fel..." A szolnoki Szigligeti Színházban az ország egyik legjobb társulata működik. A vérátömlesztések óta (Székely Gáborék, utóbb pedig Csiszár Imréék budapesti nemzeti színházbeli. illetve Miskolcra való távozásuk, e jeles művészek főrendezői kinevezése óta) is változatlanul az egyik legjobb. Az őszi szezonnyitó premierjeit Ljubimov, Kerényi Imre és Paál István rendezi. Isti Csurkának tart ősbemutatót, a Deficittel, fűszerét Garas Dezső vendégjátéka ígéri Isti. Az egyetemen csak így szólítottuk. A színház megszállott misszionáriusaként lebegett a folyosókon, mint valami avantgard Don Quijote. A rivaldák bűvkoszorújában elszédülteket bolondította mágikus fanatizmussal az egyetemi színpadra, ahol kezdetben csak belterjes, később egyre zajosabb előadásokkal toboroztak híveket — maguknak és az amatőr színjátszásnak. Isti hamar rátette az életét. Ment neki a történelem is (Wittman professzornál azon kevesekhez tartozott. akik egy délelőtt két jelest takarítottak be), mégis odahagyta a históriát, csak a magyart őrizte meg, vállalva a kilátástalanságot, hogy tanári pályán helyezkedhessék el, hiszen ebből a két szakból, a magyar—történelemből is, Tiszát lehetett rekeszteni a végzősökkel. Már akkor leendő hivatására, a színházra gondolt. Lényegében fölégetve hamar a biztosabb egzisztenciát kínáló pedagógusi pályát. 6 tudja — méregette néhány évfolyamtársunk hitetlenkedön, sandán. Tavaly nyáron a szabadtérin futottunk össze. Hűvös volt, kimért, nehezen, lassan oldódó. Fájó emlékeket, mély sebeket hordott belül, nem is szívesen beszélt róla. Csak most augusztusban, hogy randevúra vártam a Virág teraszán, ahol. hirtelen jött zápor rebbentette szét a vendégeket, s az eső elálltával majdhogynem kettesben maradtunk, félig ázott verebek: most tudtam meg magam is, miféle misztikus köd burkolja alakiát. Még mindig, annyi év után, ebben a városban. A tények makacs dolgok. Hagyjuk hát az indulatokat elúszni az árral, maradjunk a tények horgonyánál. Isti 1969—71. között segédrendezett a Szegedi Nemzeti Színházban. Csoda-e. ha előbb-utóbb önálló munkára, feladatra vágyott? Szándékát jelezte a vezetőségnek, de az igazgató Giricz Mátyás, a főrendező Sándor János jelenlétében, előbb a fejét csóválta, majd később sem biztatta, mi több. rövid szóváltás után kereken eltanácsolta. A hivatásosak táborából. Nem annvira a rendezői diploma híján, inkább mert akkortájt lobbant újra az a bizonyos álkonfllktus az egyetemi színpad elszívó hatásáról. Miszerint ugyanis a szegedi fölsőiskolások azért nem járnak színházba, mert nekik a saját színpaduk kínál szellemi táplálékot. S ezen a színpadon érdekelt volt Isti is. Olyannyira, hogy legényes búcsút intve a profiknak, bőséges és látványos sikerekkel kárpótolta magát az amatőröknél. Fölfigyelt a szakma, országos, sőt nemzetközi hírnévre tett szert a Szegedi Egyetemi Színpad. Ahány fesztiválon elindultak, nyertek, a közönség zarándokolt előadásaikra, egyegy estjük valóságos ünnepszámba ment. Istire is nagyobb fény hullt, az országos kritikák kitüntető jelzőkkel méltatták rendezéseit. A paradicsomi állapot pedig tartott egészen addig, míg elvi és gyakorlati ellentmondások buzgárjai nem patakzottak föl a színpad tevékenysége körül. Szigorúan a tényéknél maradva — az egykori vita újjáélesztése értelmetlenül meddő — annyit erről csupán, a kifogások, hogy „avantgarde és progresszív jelzők helyett tanácsosabb a szocialista színház kifejezést használniuk" meglehetősen képlékeny és elvont ellenérvek, míg e fogalmak (Isti bevallott és azóta bizonyított rendezői gyakorlatában) egymást nem kizáróak. ellenkezőleg. Tény tehát továbbá, miután Isti „úgy érezte, el kell mennie", Pécsről meg kedvező ajánlatot kapott — nem utolsósorban a szegedi egyetemiekkel kivívott rangja okán —. előbb vendégként, majd in statu. leszerződött a Mecsek aljára. Hivatásos színházba. Camus Caliguláját és Jarru Übü királyát rendezte visszhangosan, olyan darabokat, melyektől régóta fázott a szakma, s ugyanezt a bátor színházat folytatta két esztendővel későbbi állomáshelyén, Szolnokon is, ahol jelenleg vezető rendezője az ország egyik vezető társulatának. A lengyel dráma magyarországi dekádjának viszonzásaképpen lezajlott magyar drámai ciklusban például egyetlen hazai vendégrendezőként delegálta a minisztérium Lengyelországba. Az esőfelhők tovaszálltak, nyirkos meleg ülepedett vissza a Virág sátortetői alá. "A placcra színészek keveredtek be, a szabadtéri játékokon vendégszereplők, délutáni ' kávéra, frissítőre. Oda-odakeringőztek asztalunkhoz, Istit üdvözölni, akiről egyébként is tudtam, népszerű a színészvilágban. „Túl sokat fecceltem bele — sóhajtotta kádenclaképpen —, mindent, amit elrontottam, ami zátonyra futott az életemben. Érthető, ha a jövőmmel nincs jogom kísérletezni tovább." Azzal búcsúztunk, persze, érthető. Legfeljebb faramuci dolog az egészben; hogy mióta is rágódunk a csontokon, a város eltékozolt szellemi exportján? S végtére Isti esete messze nincs egyedül azok figyelmeztető példájával. akiknek egy házzal odébb kellett állniuk ahhoz, hogy képességeik idelátsszanak. Nlkolényi István Buszok Tanzániának Üjabb negyven csuklós Ikarus autóbusz, továbbá szervizberendezések és pótalkatrészek szállításáról írtak . alá szerződést a MOGÜRT és a tanzániai UDA közlekedési vállalat képviselői. E megállapodás is kifejezi, hogy a korábban szállított magyar autóbuszokkal elégedettek a tanzániai rendelők. (MTI)