Délmagyarország, 1979. szeptember (69. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-09 / 211. szám

Vasárnap, 1979. szeptember 16. 11 Megkérdeztük... Az önkéntes ember Eljössz máskor is? — Jó nektek, újságíróknak! TI mindent olyan könnyen meg tudtak fogalmazni, le tudtok Írni. Én képtelen vagyok erre. Én még levelet som tudok Írni * Pengetik a fiúk a húrokat énekelnek. Üzemi ünnepségre hivatalosak Ok adják a műsort — telki ismeretesen gyakorolnak ösaszeszukott a zenekar. Zökkenő nélkül váltanak egyik dalról a másikra. Büszke a tanár — Jogosan —, .iiih: Budai Sándor is elismerte a gyerekek játékát". Hallgatom a ci taramuzsikát: simogató, boldogságos érzés fog eL Irigylem őket a játékukért kodvem volna nekem is megpróbálkozni, kézbe venni a pengetöt Csak egy valami furcsa: a fiúk rezzenéstelen arccal játszanak, a zenéből sugárzó vidámságnak nyoma sincs vonásaikon. Muzsikálnak. énekelnek, hol pattogóra, hol simulékonyra Igazítják a ritmust; zenélnek, mert moat éppen ez a dolguk. — Nagyon tetszett — mondom —, de még szebb lenne a muzsika, ha mosolyognátok. — Oyerünk, gyerekek. még egyszer, és mindenki mosolyogjon I Elröhögik magukat a srácok, összesomolyognak, aztán elmúlik ez is, s ugyanúgy játszanak tovább. mint azelőtt — Mindig ez a probléma. Mondom is nekik folyton, ha ilyen képpel Játszotok, sírni fog a közönség Hiába I Ézek a gyerekek nem tudnak mosolyogva muzsikálni... • „Aa otthonunkba érkező valamennyi új növendék haját és ruházatát ét kell vizsgálni. Ugyanezt kell tenni a szünidőből és a szabadságról való visszatérés után ti,,," (Készlet a Rigó utcai intézet szabályzatából.) Az intézetbe érkező gyerekekről dossziét nyitnak. Az iratcsomó a személyi adatok mellett tartalmazza a „kórelőzményeket" ie; a feljegyzéseket átolvasva elméletben összeáll egy kórkép. Az adminisztráció itt fontos szerepet kap, hiszen a más intézetekből ide helyezett gyerekekről egyébként aligha tudnának bármit ie a nevelők. T. János dossziéjából: Börtönkárházban született 1W7ben. Normális testalkatú, tüdeje.., szive .. „ reflexei..., értelmi fejlettsége .... betegségei... stb. Hozzátartozója nincs. Nem látogatják. A kinti világgal való kapcsolat kialakítására nincs igénye. Patronáló szülője nincs. Lakhelyei: a mindszenti, majd a szegedi Londoni körúti nevelőotthon. most a Rigó utcai intézet. Részlet a jellemzéséből: „Amikor hozzánk került, rendkívül félénk, zárkózott, halk szavú volt. Mindentől és mindenkitől idegenkedett. Eleinte többször is ágyba vizelt, ma már ritkábban. Mar az első napon meglépett, de estére visszakerült... Egy Idő óta teljesen megváltozott. Meggyőződése, hogy itt őt senki nem bántja. mindent megkap, amire szüksége van. Hangulata, munkakedve jó, de néha éles dühkitörések lesznek úrrá rajta..." • — ÉnT Két és Ml éves korom óta. És te? — Mióta megszülettem..; — Téged is kórházban felejtettek, mi T De ne búsulj, jelentkeznek még a szüleid! Most már elég jól keresel, várhatod, hogy egy'nap felbukkannak, — Én sokat gondolok az anyánkra. De mert soha nem láttam, nem tudom elképzelni, milyen lehet Milyen lehet az arca, a haja, a keze.., T — Te még örülhetsz! Sokáig én sem tudtam elképzelni az anyámat Nagyon vártam, egyszer végre találkozhassak vele. Gondoltam, sejtettem, hogy csalódni fogok. — Jó vjoc! Sejtettedl ívekig nem volt kíváncsi rádi — Emlékszem, aznap éppen éjszakás voltam. Délután bejöttek a lányok a hálóba: várnak lent. mondták. Hát akkor jött el az anyám. Furcsa volt Néztük egymást... és én elkezdtem bőgni. Vele volt a bátyám i*. Róla addig nem is tudtam. — Folytasd csak! £s este bementói dolgozni és mindent elszúrtál. balhézott is a művezető. Aztán napokig a varrógépet nyúztad. Szoknyát varrtál anyádnak meg egy blúzt. Mutasd csak meg! Még most is ott van a szekrényedben, nem volt alkalmad átadni. Na bőgj már, kis hülye, lehet, hogy nem ie lett volna jó neki. — Hagyd már békén! ö legalább találkozott az anyjával. Én csak képről ismerem az enyémet Másfél éves voltam, amikor a testvéremmel bezárt minket a kamrába és elment. Nem tudom, meddig voltunk ott bent Azt mondják a szomszédok, hogy naS

r'on sírtunk és éhesek voltunk. k találtak meg bennünket. Hót így kerültem én állami gondozásba. Apámat eddig háromszor láttam. Először ötödikes koromban találkoztunk. Megkeresett az intézetben. Részeg volt Mindenki röhögött és én nagyon szégyelltem magam. Kértem, hogy többet ne jöjjön. De még kétszer eljött. Persze akkor ie piásan. Elbújtam, amikor megláttam. * „Maradj még ne aiees. Most már nemsokára itthon lesznek a délutánoeok is. A textilben dolgoznak. meg a ruhagyárban. Velük is beszélhetsz. Gyere, megmutatom a szobámat! Na, mit szólsz hozzá? Ez a mienk. Négyen lakunk benne. Tetszik T Ez az ágy az enyém. És itt fölötte ez a polc, ez is az enyém. És ezek a könyvek. Ez egy Kass János-plakát, az egyik nevelőnőtfll kaptam. A szekrényből ez a rész az enyém. Ezek a ruháim. Ezt a kosztümöt a Kárász utcai szabóságnál varrattam. Majdnem a fél fizetésem ráment De ilyen dtt nincs senkinek. Cukkolnak is a lányok, amikor randin megyek. El se hiszi a fiúd. hogy ágés vagy! Ez > varrógépem. OTP-re vettem. Szoktam itthon is varrni, főleg a lányoknak meg a nevelőnőknek. Kell a pénz. A szakmát az Ifjú Gárdában tanultam. Van rádióm és vasalóm is. Lemezeim is vannak. Lemezjátszót majd ezután veszek. Tudod. Itt mindenki váltott ifjúsági takarékbetétet Nekem már 15 ezrem van benne. Ha innen kimegyek, szükségem lesz a pénzre. Nagyon szeretnék egyszer lakást venni. Bár tulajdonképpen jól érzem itt magam. Van kivel beszélgetni, hülyéskedni. Járunk moziba meg dlscóba; lehet kimenőt kérni. Tavaly voltunk páran Görögországban az Expressszel. Szóval jó Itt. de te talán el sem tudod képzelni, mennyire szeretnék egyszer egyedül lenni. Én mióta az eszemet tudom, mindig intézetben éltem. Nagy hálók, sok egyforma Agy. Felkelés, lefekvés — menetrend szerint Étkezés, tanulás, pihenés, játék — menetrend szerint Amikor az egyik intézetben megszoktam, másikba kerültem. Óvodás, alsó aztán felső tagozatos nevelőotthon. De egyikben sem lehetett kilógni a sorbóL Ügy érzed, magadban tálén nem is létezel. Hogy ls mondják? Szóval individuum nincs, csak nagy közösség. Magaddal foglalkozni, magadat megismerni nincs is lehetőséged. Most biztosan nevetni fogsz azon, amit mondok. Amikor egyedül, csak magammal akartam lenni, bezárkóztam a W. C.-be. Persze, sokáig itt sem filózhattam, valaki mindig rámverte az ajtót.,. Hát ezért szeretnék egyszer a saját szobámban élni. De félek is az önállóságtól. Talán majd nem is tudok vele mit kezdeni. Mentek már el innen, mióta én itt vagyok — biztosan mondták, ez amolyan átmeneti életforma az intézeti és a kinti élet között —, az egyik lánynak már gyerekei is vannak. A barátnőm, meg Éva néni volt is náluk. Azt mondják, szép lakása van, rendes a férje. De a másik lány, aki innen nemrég elment, mór el is vált. Azaz, otthagyta a férje. Mert nem tudott főzni. Meg mert nem volt jó háziasszony. Azt mondják, az anyósa mindig gúnyolta: neked még a telefonálás is probléma. Hát látod, ettől félek én is. Ugyan hol tanultunk volna mi meg főzni? Sokan vagyunk, be kell osztani, ki megy a konyhába. Kevés itt a két rezsó a főzni tanuláshoz. Szóval, félek, nehogy az én családi életem is olyan legyen, mint a szüléimé volt. A szomszéd szobában van egy lány. azazhogy asszony, aki nemrég került ide. A férje elhagyta, még a gyerek születését sem várta meg. A kicsi is állami gondozott lett, kint van a Bal fasorban... Neked vannak gyerekeid? És ugye jó a te gyerekeidnek... Eljössz máskor is?" * — Jó nektek, újságíróknak! Ti mindent olyan könnyen meg tudtok fogalmazni, le tudtok írni. Én képtelen vagyok erre. Én még levelet sem tudok írni. Igaz, eddig még nem is volt kinek. LADÁNYI ZSUZSA E

n még ahhoz a hülye generációhoz tartozom, amelyik akkor érezte jól magát, amikor dolgozott. Ha annyi forintom lenne, ahány söprűt ti* év alatt megkötöttem, talán azóba se állnék magával. Háromszázat naponta nyugodtan számithatunk, azon alul. nemigen adtam. Egy év alatt háromszáz munkanap, számolja ki, mennyi söprű az. Kilencvenezer? Ezt szorozza meg tízzel. Hamar lehetne milliomos belőlem. Arról ne beszéljünk, hogy miért jöttem ide. A falemezben dolgoztam, de arról többet egy szó se essék. Könnyű lenne nekem most a mellemet döngetni, hogy én vagyok a tiszta ember, aki miatt eljöttem, az meg a fekete. Nem él már, Isten nyugosztalja szegényt, nem tud közbeszólni, nem tudja védeni magát Magam vagyok, nincs ellenfelem, nem tud vissza beszólni a föld alól. Maradjunk abban, hogy nekem ott nem tetszett a dal, fogtam a kalapom. Nem az első szóra. higgye el, nagy oka volt a ívnak. ötkor én már bent vagyok, pedig csak hatkor kezdődik a munka. önkéntes ember vagyok én, nem szeretem, ha molesztálnak. Amit tudok, azt úgyis megcsinálom, ónmellettem ne jártassa senki a bagólesőjót. Ha mégis zörög valaki, megkérdezem, mit akar. De sokan mondták már a szemembe is: bolond maga? Minek hajt annyira? Nehéz szakma ez, nekem elhiheti. De sokat szenvedtem, rengeteget erőlködtem, mire belejöttemi Bontottam, kötöttem, bontottam, megint kötöttem, amíg jó nem lett. Arra ls gondoltam, most lenne jó arrébb állni, még az elején. Csak az hiányzott volna! Én vállaltam, ha belegebedek ls, megtanulom. Nehezen megy? Nem baj, legalább nehezen felejtem el Amíg köthettem, én voltam az úr. Nekem senki nem mondta, mennyit csináljak, mennyi a norma. de azt se, hogy milyen, a rossz söprű. Csak bólogattak. Ha én azt mondtam, nekem ez nem tetszik, akkor nekik se tetszett. Ügy néz ki. mint a sündisznó, ezt nem adhatom ki a kezemből t ök is úgy látták, éppen olyan, mint a sündisznó. Az előfordult, hogy megvigasztaltak: ne erőlködjön, az anyag Ilyen, ebből jobbat nem lehet csinálni. Nem lehet? Akkor szerezzetek jó anyagot! Exportra nem megy ez, ennek jónak muszáj lenni I Miért kapjátok ti a fizetéseteket, ha nem tudtok Jó anyagot adni a kezembe? Az én dolgom az, hogy kössek, a tiétek meg az, hogy gondoskodjatok rólam. Hol van a jó anyag, azt mondjátok meg?! Ne azt, hogy úgyis jó! A bolond gyerek is tudja mondani, úgyis jó. Fordított ember vagyok én, szidtam őket. mint a bokrot. Azért vannak, hogy kéz alá dolgozzanak. Semmit csinálni otthon is tudok, nem kell nekem azért bejönni a gyárba. De ha bent vagyok, akkor ne vakaródzunk közösen, hanem dolgozzunk együtt! Nekik jó, ők megkapják a pénzüket, ha füj. ha nem fúj. Vertem ezért is a balhét: jaj, de szép épület, Jó lesz benne dolgozni. Szemre szép is, de nem Jól van megszerkesztve, az biztos, Sok benne a penészes por meg a kén. Olyan tüdő pedig nincsen, amelyik erre a kettőre rémondja, ez a hegyi levegő. Nem éreztem rosszul magamat, esek zavart nagyon: ráköpök a cirokra. véres. Mutatom a főnöknek is, azt mondja, ne húzd az időt, menj orvoshoz, de azonnal. Megint köpök, megint véres. Az orvosok ide-oda zavarásztak, de mondani semmit nem tudtak. Menjek a tüdőgondozóba, menjek a kezelőorvoshoz. Kiírtait, de én otthon is köpöm a véreset Torokvizsgálat az is negatív, ötvenkét napot Deszken is lehúztam a szanatóriumban, csináltak velem olyanokat, máig se tudom, mit, mert a szememet is bekötötték, mégse tudták kitalálni, mi a bajom. Vagy nem mondják meg, Az lett a vége, hogy eltiltottak a munkától. Kérdezik Itt bent, hová akarok menni? Kocsikísérőnek talán? Az nem jó, mert nagy a hőingadozás. Hát raktárosnak? Kérem, én beteg vagyok, nem válogathatok, tegyenek oda, ahová akarnak. Van itt ls, a raktárban, olyan hideg télen, majdnem megesz a fene, de ez nem számít hőingadozásnak, úgy léUzik, és a levegő se olyan haj. de tiszta. Kocsmába ritkán megyek, akkor ls osek futó vendég vagyok. Elszoktam a meccstől is. Azért fizessek. hogy behergelhessem magam? Mert azt látom, hogy a pályán senki nem dolgozik tisztességesen. Hazamegyek, van egy füzetem, azt vezetgetem. Totózok a füzetbe. Elszórakoztat. Nyerni? Rájöttem, minél jobban variálom, annál jobban nem megy. Bebejártam a totózóba is, órákig elhallgattam a nagyon okosokat, hogyan kall csinálni. Azt hiszem, a magam kilométerét én mór megfutottam. Ülni, lábat lógatni még most se tudok, ha nincs más dolgom, fogom s söprőt, amíg más dohányzik, íölsöprök körülötte. Ilyen hülyeségeket is szoktam csinálni. Ha kezembe adnák a nagy söprűt, hogy csináljak rendet? Az a baj, ott ütnek, ahol nem kellene, ahol pedig kellene, ott adakoznak. Tanul két ember, de csak papiroson, mert a valóságban a szája jár, a keze nem. Én azt mondom, ha látom, ki kellene találni inkább a munkaterápiát, de egy fillért nem adnék nekik. Följebb meg azt mondják, nem lehet nekik szólni, mert ükkor elmennek. Ha nem dolgoznak, akkor viszont nem keresnek. adjunk nekik ötven forintot, ököllel verem a fejemet: marhák vagyunk mi? Már csak az hiányzik, hogy homlokon csókoljuk őket, amiért méltóztatnak nem dolgozni. Ezeknek nem az a szocializmus épül, ami nekem? Ne dolgozzanak annyit, mint én. csak annyit, amennyit a vállalat érdeke megkíván. Velem akarja megvizsgáltatni a mustrasöprűket itt az irodában? Hagyjuk el nem jó vége lesz annak. Itt van egy kis baj, az ösazeeresztésnél. Nem nagy hiba, de kijavítani se lett volna nehéz. Jön a dolláros vevő, az aztán kicifrázza ám. Annak ninca szempontja, hogy na bántsuk a Julist vagy a Józsit, ó csak a söprűt nézi. De azt megnézi! Itt van a nyakkendős söprű, posztó van a nyakán, azért nyakkendős. Érre nem mondhatok semmit, csak az a baj, hogy kezd bepenészedni. A vevő félreteszi, visszaküldi. Miért nem lettem művezető vagy meós? Nem foglalkoztam evvel a gondolattal, de nem i* lenne jó. Nem szabadna ilyen magamfajtát oda engedni, mert én az elaő percben azt mondanám valakinek, akin látom, hogy farral áll a munkához, hogy menjen haza szépen. Ezt, ugye, nem lehet megcsinálni. Visazaküldéném oda, ahal fölvették. Hb nekik jó, dolgozzanak vele. Ellenben, ha látnám benne az akaratot, adnák még neki egy hónapot, hadd tanuljon. Most ls mondják, ml van. tata? Nem normás, minek jön be ötkor? Mit mondjak nekik? Azért jövök be, mert nem akarok elkésni, Bemegyek a cirokszemét, be, szedem ki a spangiit meg a madzagot. Háromnegyed hatkor már viszem a brigád vezetőnek, ezt még tudjátok használni. Benne vagyok a brigádban, ott se legyek hiába a listán. Nekam ez a társadalmi munkám. Kértem azt is. Itt az a sok kockaléc, amiből a söprűnyél lesz, majd én azt összerakom. Dróttal van összekötve, ha begyullad, nem lehat rá söprűt kötni. Szétszedem, szellősen összerakom. Ami már megvan, az ne menjen pocsékba. Rá ls vagyok utalva, mert kevesebb a fizetésem, amióta beteg vagyok. Ha nincs túlóra, ezt csinálom. Télen, zimankóban is. Teljesen rám tartozik, mikor csinálom. Van, amikor szaladok ls, olyan hülye vagyok. Mennék vissza kötni. de fátok az orvostól. Hamar rávágja ám: maga minek Jön ide, ha nem tartja be az utasítás®, mat? Beteg vagyok, kötelességeim vannak, maradok, ahová tettek. (Elmondta Répási István, a szegedi söprű gyárban! HORVÁTH DEZSŐ