Délmagyarország, 1979. szeptember (69. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-30 / 229. szám

37 Vasárnap, 1979. szeptember 39. Életmódunk változásairól II. Az életmód és az értékek rJ~,c „Ahogyan az egyének életüket Sk maguk." Gazdag gyökérzetű, összetett társadalmi folyamatokból szer­veződik az emberek, osztályok, rétegek, csoportok, egyének élet­módja. összetettsége, sokarcúsága, parttalanná tágításának veszélye maga is indokolja, hogy tisztáz­zuk. mit is értünk rajta, hogy meghatározzuk ezt a roppant ak­tuális fogalmat. A szociológiai szakirodalomban kikristályosodó­ban van ez a meghatározás. Életmódnak az emberek tár­sadalmi helyzete által meghatá­rozott, viszonylagos autonómiával hierarchizált. szokásos és ismét­lődő élettevékenységét nevezzük, amelyben ötvözik: — kenyérkereső, közéleti-poli­tikai, kulturális-szellemi aktivi­tásukat, — a felhalmozott anyagi és szellemi értékekhez való viszo­nyulásukat, részesedésüket és hozzájárulásukat, — létszükségleteik meghatáro­zott társadalmi színvonalon le­hetséges kielégítését, — társadalmi, családi és egyéb személyes kapcsolataikat. A Konkrét formában az életmód mindenkor meghatározott törté­neti korszakban élő. az adott tör­téneti korszakra jellemző szo­ciális struktúrához, valamely osz­tályhoz, réteghez, csoporthoz tar­tozó. történelmileg-társadalmilag lehetséges és valóságosan léte­ző egyének életmódja. Az ember szükségletkielégítő tevékenységének alanyában, mód­jában, eszközeiben és termékei­ben történetileg bontakoznak ki ezek a jellegzetességek, fejlődnek ki az egyes tevékenységformák, s velük az az alternatívamező, amelyekből az egyén megválaszt­hatja tevékenysége célját, mód­ját. alanyi és tárgyi feltételeit, eszközeit. Az emberi tevékeny­ség történeti folyamatában ter­mészeti előfeltételekből munká­lódnak ki azok a társadalmi tar­talmak. amelyek elsajátításával és gazdagításával válhat társadalmi lénnyé az egyén. Egyéniséggé, személyiséggé a természeti egyed^ csak úgy bontakozhat, ha mind több társadalmi tartalmat ötvöz önmagába és hoz létre maga kö­ré. A nemzedékek örökősei az elő­dök által felhalmozott társadal­mi tartalmaknak, az értékeknek. Már bölcsőjüknél ott találják a személyiségértékek, tárgyi-dologi értékek, magatartás- és tevé­kenységértékek és az objektiváit szellemi értékek együttesét. Az örökségből és amit erőfeszítései­vel hozzátesz, építi az egyén ön­magát, értékrendszerét. Az örök­ségként történelmileg és társa­dalmilag adott objektív érték­rendszer elsajátításából, alkalma­zásából, gyarapításából alakul ki — azonosulást, elutasítást kife­jező viszonya alapján — az égvén szubjektív értékrendszere. élet­módjának individuális meghatá­rozója és jellegzetessége. Az egyén értékrendszere és ennek nyomán kialakított élet­módja a számára történelmileg és szociálisan adott objektív érték­rendszer elemeiből szerveződik, de egyben érzelmi és gondolati viszonyulást is tartalmaz mind az objektív értékrendszer össze­tevőihez, mind a sa.iát életmód­jában realizálódó értékstruktú­rához. A A társadalom különböző osz­tályai. rétegei, csoportjai azon­ban — s ez a történelem egyik legfontosabb sajátossága — nem egyformán osztoznak az öröksé­gen. Az egyének, a hovaszületés véletlenje révén, különböző tár­sadalmi körülmények közé szü­letnek, s társadalmi helyzetük el­térő szélességű és mélységű táv­- latokat nyit az emberi értékek­ből való részesedésük és kibonta­kozásuk számára. Az antagonisztikus osztályvi­szonyok között tulajdonosai, avagy alávetett kiszolgálói a ter­melési eszközöknek, a munka­megosztás társadalmi rendsze­rében meghatározott tevékenysé­mcgnyilvámtják, olyanok (Marx) gi körök foglyaivá-képviselőivé válnak, elemeivé alá- és föléren­deltségi rendszernek, s mindezek alapján különbözö módon és mér­tékben részesednek a társadalmi javakból. A társadalmi viszo­nyok a szociális tagozódás kü­lönböző formáit eredményezik, a társadalmat eltérő társadalmi helyzetű osztályokra, rétegekre, csoportokra tagolják. A társadalmi viszonyok által kijelölt státusz a kapu, amelyen keresztül feltárulnak a felhalmo­zott értékekből, szellemi és anya­gi javakból való részesedésük, hozzájárulásuk, önön sorsuk, kö­zelebbi és tágabb társadalmi kör­nyezetük életének alakításába va­ló beleszólásuk lehetőségei. A tár­sadalmi struktúrában elfoglalt helyzetük tehát meghatározza a lehetőségeket a különböző társa­dalmi csoportok és a hozzájuk tartozó egyének viszonyainak, életfeltételeinek, életmódjának kialakításához. Az egyének akaratlagos és spontán, céltudatosan rangsorolt és esetleges tevékenységükkel eze­ket a lehetőségeket váltják való­ra. A lehetőségmező. társadalmi helyzetük és társadalmi viszo­nyaik szabnak határt viszony­lagos autonómiájuknak. Aktivi­tásuk életmódjuk alakításának, önmaguk és körülményeik for­málásának nélkülözhetetlen meg­határozója. Az osztályok, rétegek, csoportok nemcsak megvalósítják a társadalmi helyzetük és viszo­nyaik által meghatározott lehető­ségeiket, de e lehetőségek bőví­tésére, gazdagítására, mennyiségi és minőségi kiterjesztésére is tö­rekszenek, egyéni és társadalmi erőfeszítésekkel, ha kell harccai­küzdelemmel módosítják társa­dalmi helyzetüket, és társadalmi termelőerőik fejlettségének meg­felelő- szinten átalakíthatják és átalakítják ezeket, a viszonyo­kat. BESENYI SÁNDOR "több tízezer lengvel katona és polgári személy érkezett magyar földre 1939 emlé­kezetes őszén, Lengyelország el­árulásának hónapjában. A ma­gyarországi lengyelbarátság a falvakban és-városokban egyre több embert mozgatott meg. A magyar—lengyel határon, majd a határtól a menekültek elhelyezé­sére kijelölt helységig sok ezer ember adott kisebb-nagyobb se­gítséget. Voltak helységek, ahol harangszóval, máshol zenekarral, éljenzéssel, vagy éppen fedetlen fővel fogadták a harcokból érke-/' zett lengyel katonákat. A megtámadott Lengyelország iránti szolidaritás egyik látványos formája a menekült katonák és tisztek ünnepélyes fogadtatása volt. A helyi lakosok sok faluban házaikba hívták a menekülteket, megvendégelték őket. Aztán éle­lemmel ellátva. visszakísérték őket a gyülekezőhelyre. Ahol volt rá lehetőség, ott a menekülteknek szállást, élelmet biztosítottak. A menekültek — a legtöbb esetben — rövid pihenés után folytatták útjukat. Bár voltak kivételek is. Az ország számos helységében a lakosok a távoli rokonnak kijáró szívélyességgel és megértéssel kö­zeledtek a menekültek felé: anyagi és erkölcsi támaszt bizto­sítottak a „lengyel vendégeknek". Hetekig vendégül láttak egy-egy lengyel családot vagy személyt. 1939 őszének hangulata sok he­lyen az 1830—31. évi lengyel fel­kelés bukása utáni időszakot idéz­te. Akkor is ezrével jöttek magyar földre a felkelésben részt vevők, a politikai üldözöttek. Akkor is lelkesedéssel, az igaz ügyért har­colók. a majdani győzők iránti tisztelettel és megbecsüléssel vet­ték őket körül. A bécsi udvar te­hetetlen volt. A magyar udvarhá­zakban százával éltek ..rokonok", hontalanok, politikai üldözöttek, akik aztán házi tanító, ispán, vagy éppen vendég minőségben éveket töltöttek vendéglátóiknál. Igen sokan a felső-magyarországi városokban találtak menedéket. Ezekben az években alakult ki a „lengyelkedés", a menekült len­gyelek befogadásának, megvendé­gelésének, vendégként való el­szállásolásának szép szokása. Azokban a felejthetetlen re­formkori években a közigazgatás ugyancsak „lengyelpárti" volt­Gondoljunk csak Kossuth Lajos, Kölcsey Ferenc, Balogh János or­szággyűlési beszédeire, illetve a megyei gyűléseken a lengyelek érdekében elmondott szónoklatai­A „lengyelkedés" és a lengyelmeníés ra. Ahogy a kiváló. Kossuth-díjas történész, dr. Kovács Endre is ír­ta: „Bajza, Eötvös. Vörösmarty irodalmunkba vésik bele kitöröl­hetetlenül a magyar nép lengyel­rokonszenvét." A nemesség tisztá. ban volt azzal, hogy a magyarok­nak is „lengyel módon" kell meg­oldani az idegen elnyomás okozta politikai kérdéseket. Ha — ekkor — nem is vállalkozott a fegyve­res felkelésre, de a lengyel ne­messég harcával, törekvésével nyíltan rokonszenvezett. Számos vonatkozásban hasonló jelenségnek lehettünk tanúi 1939 őszén, majd a háború későbbi éveiben is. A „lengyelügy" felka­rolásában, a lengyelek megsegíté­sében szerepet vállalók a II. vi­lágháború alatti Magyarországon szinte minden esetben németelle­nesek, Hitler-ellenesek voltak. So­kan nyíltan állást foglaltak, má­sokat cselekedeteik alapján so­rolhatunk a segítők közé. A közigazgatási és a katonai hatóságok vezetői és beosztottai „lent" a hozzánk érkező menekül­tekben részben régi barátot, rész­ben, a trianoni békeszerződést so. ha el nem ismerő, a Magyaror­szágtól elszakított területek — egy részének — visszacsatolásá­hoz segítséget nyújtó állam me­nekültjeit látta. Az állam vezetői „fent" — a részükről is megnyil­vánuló kétségtelen rokonszenv mellett — az előbb említetteken túlmenően a nyugaton megalaku­ló lengyel emigráns kormánytól Magyarország nyugati kapcsola­tainak előmozdítását, a magyar érdekek bizonyos mértékű támo­gatását remélték. A háború éveiben a budapesti német követ és a katonai attassé több ízben tiltakozott a menekül­teknek adott „túlzott" szabadság politikai és kulturális lehetőségek miatt. Nem tagadható, voltak idő­szakok. amikor a menekültek sza­bad mozgását korlátozták, vagy felléptek a magyarországi lengyel megbízottak ellen. A menekültek alapvető érdekeit azonban mindig tiszteletben tartották. A háború alatti években lengyel általános iskolák, középiskolák működhet­tek Magyarországon. Budapesten . Páskándi Géza Háry János halála ÉS TÜZES SZEMMEL HÁRY AZT MONDTA EKKOR [A FURFANGTALAN DIÁKNAK „Egy hangya mászott a kezem fejére De lepöccintém. akár egy pelyhet" KIHÜZTA MAGÁT OBSITOSUNK [S ÍGY SZÖLT TOVÁBB A FURFANGTALAN DIÁKNAK ,.Egy légy szállt orromra, lehet, nem hiszik Ám legyintéssel elűztem onnan" HARY SZEME MÁR ÜGY LOBBANT Föl, MINT KÉT KEREK NYÁREJI BOGLYA ..De ez semmi: még aznap három verebet Hessentettem el ablakomból" NAGYOT NÉZETT A FURFANGTALAN DE MÉGSEM TÜLSÁGOS NAGYOT TUDHATOTT Ö IS VALAMIT BOLYHOZÖDOTT MINT A HALÁLTÓL AKÁR A HALÁL ÖNMAGÁTÖL „KI ÖKRÖT HAZUDOTT TEGNAPI NAPON ANNAK MA HANGYÁT SEM [HISZNEK NAGYON" TUDTA A DIÁK S AZT IS TUDTA. HOGY NEM EZÉRT MESE-KÚT VÁNDOR-VÖDRE Sivatagba ért y-: MOHÁCSI REGÖS FERENC RAJZA a Lengyel Könyvtár és a Lengyel Intézet, számos lengyel politikai és katonai érdekképviseleti szerv kiterjedt tevékenységére volt le­hetőség. A menekültek egy része munkát vállalt. A lengyelek tízezrei meg­ismerkedtek Magyarországgal, a magyar kultúrával. Sokan megta­nulták a magyar nyelvet. Közü­lük — volt magyarországi lengyel diákok közül — ma többen igen fontos területeken tevékenyked­nek: Edward Debicki. Bogumil Dabrowski a lengyel—magyar kulturális, dr. Waclaw Felczak a történelmi kapcsolatok ápolásá­ban vállaltak fontos szerepet. Mások az irodalmi kapcsolatok területén tevékenykedtek: Kazi­miera Illakowiczowna, Tadeusz Fangrat, Tadeusz Sokol és a Kassákkal is barátságot kötött Marian Jachimowicz. a Dél-Al­földről is beszámoló Stanislaw Vincenz, Jerzy Lowell, Adam Bahdaj. a kiváló műfordító. Ca­milla Mondral is a háború alatt ismerkedett meg Magyarország­gal. Közülük sokan jelenleg is a magyar irodalom lengyelországi népszerűsítésén fáradoznak. A magyar—lengyel kapcsolatok történetében a II. világháború alatti éveknek külön helye és je­lentősége van. A lengyel mene­kültek befogadása, megvédelme­zése is példa arra. hogy azokban a szomorú, ellentmondásos, sót véres cselekedetekkel terhes években volt egy másik Magyar­ország is. Voltak olyan erők. em­berek. vágyak, melyek a fasiz­mus, a németorientáció ellenében egy másik Magyarországért tevé­kenykedtek. A dél-alföldi falvakban, váro­sokban sok ezer ember a mene­kültek révén találkozott először lengyelekkel. Lengyelországgal. A háború évei alatt a lengyelek, a fasiszta megszállók ellen élet-ha­lál harcát vívó lengyelek iránti szolidaritás sokféle formában ki­fejeződött. A források szerint Sze­geden voltak, akik lengyel gép­kocsikat. motorkerékpárokat, ira­tokat rejtegettek. Voltak orvosok, akik a hozzájuk forduló lengyele­ket ingyen (!) kezelték. Voltak, akik ingyen szállást adtak, ruha­neművel segítettek. A német meg­szállás alatt voltak olyanok, akik bujtatták a német fasiszták által üldözött lengyeleket, voltak olya­nok, akik segítséget nyújtottak a Magyarországról való el menekü­léshez. az életben maradáshoz. Az idő törvényei szerint az em­lékek. a történetek többnyire megkopnak. Sok dolgot ma már hiába keresünk, az emlékezet rostáján nyomtalanul átestek. A lengyelek védelmezésében részt vevők jelentős része eltávozott közülünk, magával vitte immár mindörökké a „történelmet". Sok forrás, néhány hites visszaemléke­zés azonban segit a tájékozódás­ban. A sok emlék közül is ki­emelkedik az. hogy a lengyel há­borús menekülteket Csongrád megyében és a környező vidéke­ken is szívélyesen fogadták, a menekültek nyilvánosan hitet tet­tek hazaszeretetükről. A hatósá­gok hallgatólagos beleegyezésével, a lakosság segítségével nyugaton folytathatták a fasizmus elleni harcot. Kellő tisztelettel kell emlékez­ni mindazokra a csongrádi. Csa­nádi. szegedi emberekre, akik a legnehezebb időkben is a sorsül­dözött menekültek segítségére voltak. A magyarországi háborús , lengyel emigráció kezdetének 40. évfordulója alkalmából szervezett szegedi tudományos ülésszak is jó alkalom volt az eredmények számbavételére, a feladatok tudo­másulvételére. Arra is. hogy megemlékezzünk a magyar—len­gyel kapcsolatok háború alatti fe­jezetéről, a magyar nép hagyo­mányos lengyelbarátságról. a menekülteknek nyújtott segítség­ről. Alkalom arra is, hogy az ezeréves magyar—lengyel kapcso­latok egy-egy vonatkozásáról újabb ismereteket szerezhessünk, s újabb barátságok szövődjenek. Mert a hagyomány szerint a ma­gyarok és a lengyelek a szívük­ben hordozzák a barátság érzését, így volt ez a 11. világháború évei­ben. így van ez most is. így van ez immár ezer esztendeje. DR. LAGZI ISTVÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom