Délmagyarország, 1979. szeptember (69. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-02 / 205. szám

10 Vasárnap, 1979. szeptember 2. Pályák és választások Keresztury Dezső 75 Hetvenöt, hetvenöt: Hetvenöt, hetvenöt: egyre sűrűbb lesz a köd. számlálhatom, egyre több egyre sűrűbb lesz a háló. pálcát, bór nem fenekemre derűs munkám főbenjáró kaptam: elegem van benne: vétek, vélik az öcsök. tízszer öt meg huszonöt Hetvenöt, hetvenöt: Hetvenöt, hetvenöt: a vénember mit köhög? a színiáték lepörög. Örüljön, ha, bár kifúlva. de megérik tanulsága: fejét emelheti újra. az öreg legjobban jár, ha ráunván az ördögök. bölcs az emberek között Holtbiztos kúra Bzakmák. pályák, választások... Vajon ld foglalkozott elmélyülten ezzel a kérdéssel? Nyilván, nagyon kevesen. S vajon van-e ember, akinek ne lenne valamilyen véleménye ezekről a fogalmakról? Aligha, mert Ismeretmorzsák mindannyiunkra ragadnak mindennapos tapasztalainkból. a lapokból ós a tévéből. Szakmák, pályák, választások — e fogalmak hallatán nyilván sokunknak „beugranak" olyan társult kategóriák, mint: fluktuáció, munkaerőhiány, szakmunkáshiány, s olyan ismeretek, hogy sokan, túlontúl ls sokan, nem a saját tanult szakmájukban dolgoznak Magyarországon. Szóval, az ismeretmorzsákból összeálló kép nem túlságosan biztató, ám az sem bizonyos, hogy hitelesnek mondható. Ezért is kerestem meg dr. Erdei Katalint és Wolford Józsefet, a Csongrád megyei pályaválasztási Intézet pszichológusát és közgazdászát. A változások kora Az intézet — mint az köztudomású — elsősorban a pályakezdő fiatalokkal foglalkozik. Az Igények, a követelmények ismeretében. s megismerve a fiatal érdeklődését, képességeit, adnak tanácsot, segítséget a pályaválasztáshoz. Csakhogy egyelőre meglehetősen kevesen keresik föl az intézetet A pályaválasztás előtt álló fiataloknak mindössze 12— 14 százaléka kerül valamilyen formában kapcsolatba az intézettel, kér valamilyen segítséget. Ez pedig kevés, legalábbis erre vallanak az adatok. Azok az adatok, amelyekhez különböző fölmérések útján jutottak az intézetben, s amelyek sorra jelzik életünk ellentmondásosságát. A változások korát éljük. S ez a sokszor hallott mondat talán azért sem tud közhellyé silányodni. mert túlontúl is igaz. s mert belőle sokszor most sem vonjuk le a szükséges konzekvenciákat. Szakmák halnak el. alakulnak át napjainkban, s a technológiai fejlődés közepette még nem alakult ki a szakma és a szakmunkás új típusa, amely visszaszerezhetné a szakmunkás-bizonyítvány régi becsületét. Mert mi ma a helyzet? Sok szakmunka a technológiai fejlődés eredményeként néhány szűk fázisra, begyakorolt mozdulatra korlátozódott. amit betanított munkások is kiválóan el tudnak végezni, mint ahogyan e munkák jó részét máris betanított munkások végzik. Ráadásul a szakmunkások a legtöbb helyen sem anyagi, sem erkölcsi megbecsülésüket nézve nincsenek jobb helyzetben a betanított dolgozóknál, hiszen a jelenlegi munkaerőhiányban aligha lennének képesek jelentősen differenciálni a vállalatok a képzettség szerint. Igy hát marad a teljesítményelv, ám a szalagok mellett a teljesítmény többnyire nem a képzettségen. hanem a személves ügyességen. begyakorlottságon és a munkabíráson múlik. (S az is kétséges, hogy a kevesebbet produkáló szakmunkásnak többet kellene-e kapnia betanított társánál. csak azért, mert oklevele van?) Sok szakmában ma már a képzettség, az oklevél csak anynyiban hasznosítható, hogy az ilyen emberek jóval könnyebben átcsoportosíthatók a munkafolyamatokon belül, mint a betanított dolkozók. Tudásuk alapján tehát valamiféle dzsókerként használhatók. Ezt a többletet valóban meg kellene fizetni, teljesítményfedezet nélkül ls. hiszen sok esetben ez a tudás a folyamatos termelés záloga. Ám a vállalatok többnyire nem tudják ezt a tudást honorálni. Emiatt azután egyre nehezebb sok fiatalt meggyőzni a szakmatanulás jövőjéről, s szakmunkások hiján. a vállalatok is kénytelenek egyre több betanított munkást foglalkoztatni. Iskola és élet Ügy hét esztendeje. 1972 táján vált világossá, hogy a technológiai fejlődés eredményeként az 1980-as évek közepéig alapvetően megváltoznak majd nálunk az ipar igényei, vagyis a fizikai munkakörökben mintegy felerészben betanított és segédmunkásokra lesz szükség. S a betanított és segédmunkások iránti túlkereslet már ma is érzékelhetően létezik. Csakhogy művelődési célkitűzéseink szerint a nyolc osztály után a fiataloknak tovább kellene tanulniuk, a tanköteles kor a 16. évig terjed. Az élet és az iskola igényel tehát — legalábbis formálisan — sokszor ellentmondásba keverednek egymással. Nyilván ez is oka annak, hogy sok fiatal csak azért tanul ki valamilyen szakmát, sokszor érdeklődése és kedve ellenére, hogy betöltve 16. évét. egészen máshol, kedve szerint választott helyen vállaljon betanított vagy segédmunkát Természetesen ez Jószerével inkább csak formális ellentmondás. mivel a megszerzett tudás, az iskolapadban és egy adott mesterség elsajátításával töltött két esztendő semmiképpen sem vész kárba, hiszen bármikor szükség lehet az ott szerzett tudásra, ha másra nem, hát a megkapott elméleti alapokra. Mégis, ez az ellentmondás ls jelzi gondjaink egy fontos és lehetséges összefüggés-rendszerét. Mint például, az. hogy az utóbbi években óriási módon megnőtt az érdeklődés a szakközépiskolák iránt, amelyek négy esztendő alatt nemcsak szakmunkás-bizonyítványt, hanem érettségit is adnak. S ha összehasonlítjuk ezt a négy évet azzal, hogy egy szövő szakmunkásnak három évig kell tanulnia, hogy utána ugyanazt a munkát végezze, és nagyjából ugyananynyiért. mint mellette a betanitott munkás, akkor nagyon is érthető, hogv aki tanulni akar. Inkább a szakközépiskola négy évét választja. amely alap a továbbtanuláshoz is. Aki pedig nem kiván. vagy nem tud továbbtanulni, inkább a betanított munka felé orientálódik. Fluktuáció és személyiség Természetesen egyebet is jelez a szakközépiskolák iránti növekvó érdeklődés, csakúgy, mint az, hogy sokan egy szakma megtanulása után végül egészen más munkában helyezkednek el. Többek közt azt is Jelzi mindez, hogy tizennégy évesen még a legkevésbé sem alakul kl annyira a gyermek személyisége, amely alapot nyújthatna a számára a jó pályaválasztáshoz megkívánt érett döntésekhez. A pályaválasztási intézet pszichológusa komplex személyiségvizsgálat alapján természetesen tud valamelyest segíteni, ám abban a tudatban, hogy 16—17 éves kor körül az emberi képességek robbanásszerűen megváltozhatnak. A pszichológus igy inkább csak abban segíthet a 14 éves gyerekeknek, hogy eleve Igyekszik lebeszélni őket olyan pályákról, amelyeken a fiatal semmiképpen sem volna képes kibontakoztatni képességeit. ahol kudarcokra lenne ítélve, s ahonnan minden bizonnyal továbbálina. A személyiség kialakulásának, fejlődésének törvényeit, s a pályaválasztás jellemző folyamatalt Ismerve levonható a tanulság: a fiatalok egy részénél a továbbtanulás (gimnázium, szakma stb.) jószerével csak a döntés elodázását szolgálja. Azt, hogy kihúzza az időt amíg betanitott vagy segédmunkás lehet, vagy amig érettebb döntésekre alkalmas lesz, személyisége alapvető jellemzőinek kialakulása után. Erre mutat az az adat is. amit fölméréseik során kaptak, hogy a fiatal, munkahelyet és munkát változtató szakmunkások 27 százaléka maradt volna a régi helyén, ha megfelelő munkát és szakmai perspektívát biztosítottak volna a számára. Egy újságcikk egy beszélgetés alapján természetesen csak néhány összefüggését képes megragadni ennek a végtelenül összetett ügynek. Annyi bizonyos, hogy iskolarendszerünket az eddiginél inkább az élethez — az ipar, s a művelődés igényeihez, a személyiségfejlődés törvényeihez — kellene igazítanunk a megoldás érdekében. S a vállalatoknak, a munka- és művelődésügynek is alaposabban át kellene gondolniuk, hogy a technológiai fejlődés eredményeképpen hol van. s hol nincs szükség szakmunkásokra. Ez is nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a szakmák tekintélye helyreálljon. És a vállalatoknak előbb-utóbb arra ls rá kellene jönniük, hogy fejlődésük egyik legfontosabb záloga feltáratlan belső tartalékaik között dolgozóik sokoldalú képzettsége. Az a tudás. amire később építhetnek. Csakhogy ezt meg is kellene fizetni. Nyilván sok-sok évet vesz majd igénybe, hogy az élet, a technológiai fejlődés, s a személyiség kialakulásának valóságához jobban Igazodó iskola- és képzési rendszert hozzunk létre. Hogy addig ls mire építhetünk? Többek közt arra. hogy a keresletkínálat törvényei többé-kevésbé egészségesen befolyásolják majd a munkaerőmozgást, a képesítések megszerzésének igényét. S arra is, hogy pályaválasztási intézeteink jelentős segítséget képesek most is adni. a realitások ismeretében. SZAVAY ISTVÁN H

add gúnyolódjanak a tudatlanok az orvostudományon! Mi mégis határozottan kijelentjük: az orvosok még sohasem voltak annyira ügyesek, mint manapság! íme, egy konkrét példa. Önök persze ismerik Siméont. Nos, azt a kedélyes hájgombócot akinek minden vágya az volt hogy lefogyjon. Hát persze: hiszen száztíz kiló önsúlyt hordozni nem gyerekjáték. Nagyon jól tudta, hogy engem jóbarátság fűz az orvostudomány majdnem valamennyi párizsi kiválóságához, és azzal a kéréssel keresett fel, hogy segítsek rajta. Négy évvel ezelőtt történt ez a dolog. Ajánlólevelet adtam neki dr. Belartourhoz. Az megvizsgálta, és hosszú sétákat rendelt a páciensnek — két óra reggel és két óra este. Siméonnak azonban megfájdult a lába. megdagadt a bokája, és a tűrhetetlen fájdalom miatt mozdulni sem tudott Akkor beajánlottam dr. Chittemere-hez. aki iszapfürdő segítségével már sok ilyen beteget meggyógyított. Siméon hat hónapig járt hozzá, és tökéletesen meggyógyult Mennyire hálás volt nekem, milyen sok meleg, baráti szót hallhattam tőle! Tökéletesen boldog lett volna — ha a mindennapos lábíürdó következtében nem gyötri makacs náthát! Egy ilyen semmiséget kikúrálni? Mi sem egyszerűbb ennél! Sürgősen elküldtem barátomat dr. Cholamelhez, és az megállapította, hogy ez a hűléses betegség a rossz vérkeringés következménye. Elektroterápia segítségével három hónap alatt visszaadta Siméon egészségét Barátom családjában azonban ideges emberek ls voltak, s ez a tulajdonság órá is átszállt Az elektromos gyógymód fokozta ingerlékenységét Rohamai támaátak. — öreg fiúi — mondtam neki. — Ezt nem szabad ennyiben hagyni. Menj el Langlevin doktorhoz, és mutasd meg magad. Egyetlen kézlegyintéssel kigyógyít! Langlevin brómot rendelt neki. Ez igen hasznos az idegbetegségnél. ha szigorúan az orvon rendelkezése szerint szedik. Siméon lelkiismeretesen követte a doktor utasításait, és idegrohamai igen hamar, alig fél év múlva, végleg megszűntek. Barátom visszatért a normális életbe Hangulata azonban nem lett jobb. Mégpedig emiatt: a huzamos ideig szedett bróm teljesen tönkreteszi az ember gyomrát. Ilyen esetben nem szabad habozni—így hát elküldtem Biradova professzorhoz. Az roppantul szigorú diétára fogta Siméont. Igen kevés hús. kevés bor, víz és minél több borsópüré. krumplipüré, babpüré — egyszóval, minél több keményítő. És Siméon néhány hónap alatt tökéletesen meggyógyult Találkoztam vele. s barátom az örömtől ragyogva megpróbált felkelni. hogy odajöjjön hozzám, éa köszönetet mondjon. Azért mondom. hogy „megpróbált" — mert barátom csak nagy nehezen rakosgatta a lábát, olyan rútul elhízott Ördög vigye, minek kell ennyi tésztafélét enni! Most legalább százhatvan kilót nyomott Ez már több a soknál! — Drága barátom — mondtam —, sürgősen le kell fogynod! — Nem — válaszolta ő —, ha megpróbálok lefogyni. akkor megint járni kényszerítenek, a lábam megint megdagad, és akkor... — De hiszen más fogyasztóeszkftzök ls vannak, nem feltétlenül szükséges járni. Holnap elmegyünk Lerecherie doktorhoz, ő az egyik legjobb barátom! Lerecherie lovaglást rendelt kövér pajtásomnak. — Kedves barátom — mondta Siméonnak. — Nem elég, ha a lovardában kiválaszt valamilyen lovat és könnyű sétalovaglást végez, mondjuk, az erdőben. Igazi tüzes paripát majdnem vadlovat kell választania. Az majd lefogyasztja! Siméonnak egy jóformán betöreti en lovat adtak, és ő szorgosan gyakorlatozott vele. És képzeljék el: négy hónap sem telt belé, s 6 másfél kilót fogyott És Siméon bizonyára még jó öt kilót leadott volna, ha a ló le nem veti. A szegény flótás eltörte a csipőlét négy álló hónapig feküdt gipszben, és még szörnyűségesebben elhízott. De ebben már nem az orvostudomány a bűnös. Mindent megtett ami tőle telt A ló. kizárólag a ló a bűnös! TRISTAN BERNARD A

z évi szabadságot tartom a szocialista vívmányok legjelentősebbikének. Gondolom, hogy ezzel a véleménnyel nem vagyok egyedül, mert hosszú gyakorlatomban nem emlékszem, hogy bárki is tiltakozott volna, amikor szabadságra küldték. Jómagam is fegyelmezetten igyekeztem elviselni, hogy egy meghatározott napon nem kellett megjelennem munkahelyemen. Mert ki kell az embernek egyszer egy évben alaposan pihenni magát hogy aztán kettőzött erővel vesse magát a termelésbe. Ezen elmélkedtem az első szabadságos reggelemen, amikor nem kellett korán felkelnem. hanem az édes. önfeledt pihenést majszolva hempereghetek Elmélkedésemben eddig jutottam el. ekkor drága hitvesem gyengéden kifordított az ágyból, és nemsokára Julis ángyom krumpliföldién találtam magam. Sok gyakorlatiassággal megáldott hitvesem megmagyarázta, hogy ez a téli krumnlibeszerzés legésszerűbb módia. Igaz, tavaly elfelejtett Julis néni krumplit adományozni, de nem valószínű, hogv az idén ugyanazt a hibát elköveti. Szabadság öt nap alatt végeztem a burgonyával (az meg velem), amikor újra teljes figyelemmel az évi szabadság felé fordultam. illetve akartam fordulni. de drága hitvesem gyengébb kosztot helyezett kilátásba, ha föl nem építem végre Irma néni tyúkólját. Ez erkölcsi kötelességed, mondotta. Majd jól jön, ha a télen Irma nénihez fordulhatunk tojásért, amikor különben is drága. Ha jól tudom, még mindig hiába fordultunk, de jobbnak láttam mégis nekivágni a munkának, mert gyakorlatból tudom, hogy ez kevésbé veszélyes, mint nejemmel vitatkozni. Egy hét múlva bensőséges flnneoség keretében felavattuk a tyúkólat Mindenki engem ünnepelt, méltatták szakmai rátermettségemet Nekem már akkor kiújult az epebántalmam. így nem lehettem teljesen boldog még akkor sem. amikor Malvin néni ugyanolyan tyúkólat rendelt nálam. Hitvesem rendkívüli szervezőkészsége folytán azt már másnap. tehát minden kihagyás nélkül el is kezdtem, sőt az előbbivel szemben, két nappal előbb be is fejeztem. Nem sajnáltam a túlórákat mert már nagyon szerettem volna megkezdeni évi szabadságomat... Hitvesem ezt sok megértéssel támogatta is. csupán az volt az óhaja, hogy előbb szedjem le Teri néniék almáját és utána annyit pihenhetek, amennyi belém fér... Még három napom volt hátra a szabadságból, amikor a gyümölcsösből hazavánszorogtam. Mintha csak a harmincéves háborút csináltam volna végig. Már vért a hír: Irma néni tyúkólja összedőlt. Három halott és hét sebesült A kakas is odaveszett Hitvesem megmagyarázta, hogy én vagyok a kivitelező. tehát kötelességem átépíteni az ólat Irma nénitől pedig kérlek bocsánatot Nagyon finom lélek, lehet hogy megbocsát Amikor szabadságom utolsó napja is építéssel telt el. megkockáztattam egy kis szemrehányást Nőm megvigasztalt: Pált idegeskedsz — mondta feddőleg —, majd kipihened magadat a munkahelyeden. Erre nem szóltam egy szót sem, mert éreztem, hogy ez az egyetlen, maradék lehetőség. BALINT JÚZSEF