Délmagyarország, 1979. szeptember (69. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-02 / 205. szám

Vasárnap, 1979. szeptember 2. 3 Beszélgetés a gyerekekről 10. Felelősségünk és feladataink gyermeket a megértés, türelem, a népek közötti barátság, béke és az általános testvériség szellemében kell nevelni és annak teljes tudatában, hogy energiáját és képességeit embertársai szolgálatára szentelje (ENSZ-nyilatkozat, 1959.) Talán soha nem volt még olyan nemzetközi akció, mely annyira megmozgatta volna a világ minden országát, népét, nemzedékét, mint az idei nemzetközi gyermekév. Nem véletlen, hiszen legfőbb kincsünkről, jövőnk zálogáról van szó. A szocialista társadalmaknak — lényegükből következően — minden év gyermekév. A mostani, földgolyót átfogó programsorozat mégis új feladatokat, törekvéseket, akciókat szült hazánkban is. Hogyan épül be a gyermekév eszméje, célja és szerteágazó feladata a mi munkánkba? — erre kértünk választ dr. Perjést Lászlótól, a Csongrád megyei tanács elnökétől, a nemzetközi gyermekév nemzeti bizottságának tagjától. — A szocialista társadalomnak alapelveiből következően kezdettől fogva egyik fő célkitűzése a felnövekvő nemzedékről, a gyerekekről, a fiatalokról való gondoskodás. az egyéniség mind teljesebb kibontakoztatása. Fejlődésünk, az előttünk álló mai és történelmi feladatok megoldása egyaránt igényli, hogy a szocializmus építésének nagy művét kiegyensúlyozott, alkotó kedvű, céljaikat világosan látó, a közösségbe harmonikusan beilleszkedő emberek végezzék. Ez a feladat nemcsak a jelené, hanem a jövőé is, és a jövőt a gyerekek, a felnövekvő ifjúság jelenti. Törvényszerű tehát, hogy a szocialista társadalom féltő gondoskodással vegye körül az új nemzedéket, minden olyan különleges kampány nélkül is, mint amit fenost a nemzetközi gyermekév jelent Jelzi ezt, hogy ez évben az országban eredeti terveinknek megfelelően több mint 200 gyermekintézményt adnak át. megyénkben 255 bölcsődei, 750 óvodai férőhellyel, 46 általános iskolai osztályteremmel és hat tornateremmel gazdagodunk. Ugyanakkor a gyermekév eszméje új felajánlásokat szült, javaslatokat realizált Az ENSZ húsz évvel ezelőtt szavazta meg a gyermekjogok deklarációját. A megfogalmazott nemes célok és törekvések a mi szocialista társadalmunkban már a valóságot jelenti. A nemzetközi gyermekév ugyanakkor hazánkban ls több fontos, jelentős és érdemi rendezvénysorozatot tartalmaz. A magyar nemzeti bizottság három fő gondolat köré csoportosította programját. Egyrészt annak tudatosítása köré, hogy a béke fenntartása, az enyhülés folytatása a világ minden országában elengedhetetlen feltétele a gyermekek kiegyensúlyozott, boldog élétének, hiszen ma elképesztő összegeket — napi egymilliárd dollárt — költenek fegyverkezésre. E verseny helyett jó lenne, ha minél több jutna nemesebb célokra, mindenekelőtt a gyerekeknek. A program másik fő gondolatköre a gyermekek élet- és nevelési körülményeinek további javításához, a szocialista családeszmény kiteljesítéséhez kapcsolható. Ha körülnézünk a világban, azt tapasztaljuk, hogy száz- és százmillió gyerek él napjainkban is emberhez méltatlan körülmények között Ha ehhez hozzávesszük a gazdasági fejletlenségből következő létbizonytalanságot, és az emberi boldogsághoz szükséges perspektívák hiányát akkor érzékelhető, hogy milyen fontos a harmadik célkitűzés, a gyermékszolidaritás. az ezt szolgáló alap megteremtése. — össztársadalmi feladatunk, hogy gyerekeinkből szocialista gondolkodású, elkötelezett felnőtteket neveljünk. Ebben a kamplex feladatban a család és az iskola mellett milyen tennivalók hárulnak a társadalomra, a különböző szervekre és szervezetekre? — A felnövekvő generáció oktatása és nevelése soha nem volt csak a család és az iskola kizárólagos feladata, jogosítványa és kötelezettsége. Nyíltan és büszkén valljuk, hogy gyerekeinkből szocialista módon élni, gondolkodni és dolgozni tudó felnőtteket kívánunk nevelni, akik nemcsak azokat az anyagi javakat érzik magukénak, amit a szocialista társadalom megteremtett hanem azt a gondolatrendszert is, amik ezeknek az eredményeknek rugója, előrelenditője, megvalósításuk szervezője. így válik nyilvánvalóvá, hogy a nevelés össztársadalmi feladat Nem kívánok a nevelésügy szakembereinek területére tévedni, de véleményem szerint a társadalmi feladat a gyermekek szocialista szellemű nevelése terén egyrészt a szocialista típusú életés gondolkodásmód megnyilvánulásaiban, másrészt a példaadásban, harmadrészben pedig a konkrét segítségnyújtás formáiban jelentkezik. Hangsúlyozottan szeretnék szólni a harmadik öszszetevőről, a nevelési feltételek javításához nyújtott konkrét társadalmi segítségről. Az elmúlt években élővé és egyre tartalmasabbá vált az Egy üzem — egy iskola mozgalom, melynek keretében a szocialista brigádok jelentős társadalmi munkával teszik teljesebbé az állami pénzeszközökből biztosított oktatásinevelési feltételeket, és megismertetik az ifjúsággal a munkahely, az üzem életét, az alkotó tevékenység szépségeit. Csak elismeréssel lehet szólni arról a társadalmi összefogásról, mely az utóbbi években az ifjúság egészséges testi nevelésének biztosítására tornatermet, sportpályát teremtett többek között Szegeden, Nagymágocson, Derekegyházán, Forráskúton, Sándorfalván. Megyénkben a jelenlegi ötéves terv egyik kiemelt célkitűzése a gyermekintézmények fejlesztése. Terveinkben 790 beesődéi, 3325 óvodai férőhely létesítése és 182 általános iskolai tanterem felépítése szerepel. Ebből 1978 végéig 470 bölcsődei, 2573 óvodai férőhelyet és 174 általános iskolai tantermet megvalósítottunk. Az eredményben ott a hatékony társadalmi összefogás — a megye lakossága 1977—78-ban összesen 492 millió forint értékű társadalmi munkát végzett, melynek túlnyomó része gyermekintézmények fejlesztését szolgálta. Szocialista társadalmunk alapvető elve, hogy gyerekeink útjából eltüntessünk minden olyan kedvezőtlen körülményt, amely gátolja fejlődésüket. Ezért tartottuk lényeges feladatunknak a tanyai iskolák körzetesítését, ezért hoztuk létre Szegeden a tanyai gyerekek kollégiumát. Ez a munka gyakorlatilag befejeződött, hiszen gyerekeink 96,9 százaléka szakrendszerű oktatásban vesz részt A sikeres megvalósítás igényelte az érdekelt szülők meggyőzését és éppen a társadalom kollektív nevelő hatásának erejét látjuk abban, hogy ez a társadalmi oktatáspolitikai felvilágosító és meggyőző munka a pártszervezetek, a Hazafias Népfront területi és helyi bizottságainak segítségével sikeresen zajlott le. — Ebben az országban nem születik törvény, rendelet, intézkedés, határozat, mely közvetve vagy közvetlenül ne érintené a gyerekeket. Mégis sok helyen és területen éppen a gyerekek szenvednek hátrányt. Gondolok itt arra, hogy az új lakótelepeken késnek az óvoda-, bölcsőde-, iskolaépítések, nagy a zsúfoltság, kevés a játszótér, zsebkendőnyire zsugorodik a zöld terület. — Az előzőekben már említést tettem a gyermekintézmények fejlesztéséről. Ezért nem mondanám, hogy általánosan jellemző volna e tervek megvalósításának másodlagos kezelése. Ellenkezőleg: államunk sokszor erején felül igyekszik mindazt biztosítani, ami az ifjúság oktatásához, neveléséhez szükséges. A gyermekek javát szolgáló beruházásokra inkább az érvényes, hogy erőfeszítéseink ellenére egyelőre nem tudjuk az összes igényt kielégíteni. (Európai viszonylatban előkelő helyen állunk gyermekintézmények dolgában, mégis figyelmeztetőnek tartjuk, hogy a megyei 86 százalékos és szegedi 91 százalékos elhelyezés mellett sem tudtunk felvenni kétezer gyermeket óvodába.) Nem tartom reálisnak a „vagy lakás, vagy iskola, óvoda, bölcsőde stb." szemléletet. Ez nem járható út, ugyanis minden ember számára elsődleges, hogy biztosított legyen az egészséges, emberhez méltó otthona. Ennek megteremtése éppúgy elemi feltétele gyermekeink fejlődésének, mint a többi létesítmény. Még két megjegyzést szeretnék tenni e kérdéssel kapcsolatban. A tömeges lakásépítés egy-egy városon belül koncentráltan történik, tehát ugrásszerűen megnő a lakósűrűség, emelkednek az ellátási igények. Ehhez járul, hogy ma egy kedvező demográfiai hullám csúcsához érkeztünk, melynek hatása az óvodákban, iskolákban most és a következő években jelentkezik. E jelenség által keltett feszültségeket csak úgy leszünk képesek levezetni, ha az illetékes szakemberek és szakhatóságok végre érdemben lépnek az ideiglenes, könnyen öszszeállítható és szerelhető, mobil, új helyre telepíthető úgynevezett provizórikus létesítmények megteremtése érdekében. Faházakra, olcsó panelekre gondolok, amit tömegesen alkalmaznak nálunk jóval gazdagabb államokban, például Franciaországban vagy Ausztriában. Az is elképzelhető, hogy átmenetileg nagy alapterületű lakásokat használjunk fel erre a célra. E téren részint szemléletváltozásra van szükség, részint kezdeményeznünk kell egy sor felesleges, bürokratikus szabály módosítását is. A másik megjegyzésem: nagyon egyetértek azzal, hogy új lakótelepeinken kevés a park, a játszótér, a zöld terület. Ugyanakkor mind több a garázs lakótelepeink belső területein, s a múltban gépkocsitárolók építésére nem egy helyen adtak engedélyt oda, ahová eredetileg játszóteret terveztünk. Lakótelepeink esztétikai képe amúgy sem elégít ki minden jogos igényt, s így még fájóbb ezek a hiányok, a rossz intézkedések naponta jelentkező következményei. Nagyobb figyelmet igényel a meglevő, sokszor társadalmi összefogással kialakított parkok, játszóterek védelme, ápolása, megbecsülése is a rongálókkal szemben. A társadalmi összefogás mellett a hatósági fellépés is szigorúbb lesz a jövőben e téren. A nyár elején Budapesten nemzetközi fórumot rendeztek a nemzetközi gyermekév alkalmából, melyen hetven állam és az ENSZ hét szakosított szervezete képviseltette magát. Miben látja ennek a tanácskozásnak « jelentőségét? — A fórum szervezésével a magyar kormány a nemzetközi gyermekév sikeréhez kívánt hozzájárulni, az eseménysorozatnak ez volt az egyetlen állam- és kormányszintű rendezvénye. Így Budapest széles körű, nemzetközi tapasztalatcserének teremtett fórumot. Mi, magyarok — akár a többi szocialista ország — jogos büszkeséggel számoltunk be eredményeinkről, nem titkolva gondjainkat sem. Mint rendezőknek és házigazdáknak lehetőségünk nyílt, hogy a fórum résztvevőivel megismertessük a magyar gyerekek életét, gyermekintézményeinket, a zánkai úttörővárost s mindazt, amit szocialista társadalmunk a gyermekekért tesz. A fórum résztvevőinek jelentős része először járt hazánkban, s örömmel láttuk, hogy tapasztalhatták az elveink, céljaink és a valóság közötti összhangot. Beszámoltunk cselekvő szolidaritásunkról, a gyerekek érdekében nemzetközi síkon végzett munkánkról, összefoglalva tehát jelentős és fontos nemzetközi tanácskozás zajlott le Budapesten, ahol sok új elemet tartalmazó dokumentumok születtek. TANDI LAJOS Ján Kostra KISS ATTILA RAJZAI Köszöntés Köszöntelek kérges tenyerű testvér. Köszöntöm villanó csákányod, Blúzod májusi égszínét S olajfoltos fellegét. Téged köszöntlek munkás acélos keze. Téged a malteros. Formát adó kezet Ha villanykörte izzó szála Az asztalomra, A betűk százezrére. Az édes anyanyelv billentyűire Fényözönt bocsát. Acélos kéz, téged illet a hála. Nézd csak! a fény platina lánca Mint fonja át az éjszakát, Ezüst kígyóként kúszik a sötét Völgyön át; A folyón libeg. A hullámokon cikázik tánca, A hullámokon, melyek sohase láttak Dicsőbbet az öreg és hideg Csillagoknál. Köszöntíek, munkás acélos keze, Téged, a formát adó kezet. A nyomor partjain a csillagos ég boltívét Emeli mérnök remek oszlopa, S a hold gúnykacaja szűnik A gyárak kéményei fölött És nem borong a bú. Palaszárny melengeti már A puha fészkek boldog ifjait. Kikre többé nem csap le Se kánya, se keselyű. Az első nemzedék álmait Ezüst madár szeli át: Az értelem szárnyain A fellegekben suhanó ember. Köszöntlek, kérges tenyerű testvér. Ki új formát adsz a földnek, A legdrágábbnak a nap alatt. Fordította: Madácsy László t