Délmagyarország, 1979. augusztus (69. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-01 / 178. szám

Szerda, 1979. augusztus 1. 3 Küldöttség az NSZK-ból Az OBT meghívására Ing­rid Kurc elnökségi tag veze­tésével Budapestre érkezett az NSZK-beli Békeunió kül­döttsége. Véleménycserét folytat az OBT és az Európai Biztonság és Együttműködés Magyar Nemzeti Bizottsága képviselőivel a két ország békemozgalmainak helyzeté­ről, az európai biztonság és együttműködés, valamint a leszerelés időszerű kérdései­ről. Környezetvédelem, takarékosság A Volán 13. számú kapo6- hogy jórészt az elfogyasztott vári vállalata felhívással for- fáradt olaj szennyezi vizein­dult Somogy megye nagyobb ket. gépkocsiparkkal rendelkező A 13-as Volánnal 1973 óta vállalataihoz, állami gazda- évente több mint 240 ezer ságaihoz: az eddiginél több liter másodfinomitványt ké­fáradt olajat gyűjtsenek ösz- szítenek, de üzemük 400 ezer sze. liter olaj visszanyerésére is A felhívásnak nemcsak az alkalmas. Az ország minden anyagtakarékosság, hanem a tájáról ide járnak tapaszta­környezetvédelem is aktua- latcserére, mert az olajrege­litást ad. A hozzáértők nerálással foglalkozó 18 vál­ugyanis nemcsak azt tudják, lalat közül a kaposvári ké­hogy 1000 kiló fáradt olaj- szíti a legtöbb és legjobb ból 700—750 kiló regenerált minőségű másodfinomitványt. olaj nyerhető, hanem azt is, (MTI) Szabályozás és szabályozottság Kötelektől a cérnákig Vannak emberek, akiknek fiatal leány, ha oly nehezen írónő naplóbeli üzenetét: „A könyv jó barát, sem hely hez, sem időhöz nem kötő­dik. Fogadják el a segítsé­gét." * Átböngésztem a brigád szo­cialista szerződését, amelyet az idei esztendőre szövegez­tek. A három ismert jelszó jegyében csoportosították föladataikat, vállalásaikat. Megfontoltan, erejüket is­merve állapították meg a felső határokat, a terven fe­lül ajánlott mennyiséget, mi­nőséget. A fiatalabbak szak­mailag is továbbtanulnak, vetélkedőkre Is készülnek, szívesen látogatják a brigád életútja sokban megegyezik találna munkát, mint akkori olyan tárgyak jellemzőivel, ban Sándor Józsefné. A kö­melyekkel évtizedeken át télgyárban fölöslegessé vál­foglalkoztak. Sándor Józsefné tak többen is, de velük szem­több mint harminc évvel ez- ben igazán segítőkészek vol­előtt kezdett el gyárban dol- tak a gyári vezetők, mert át­goztji. Akkor a Varga-féle helyezéssel a jutaárugyárban kötélgyárba sikerült protek- kaptak munkát. Sándorné cióval fölvételt nyernie. Ere- nem igen tudott ott meg­je, idegrendszere éppen olyan szokni, anyja is az újszeged i erősnek bizonyult, mint azok gyárban dolgozott, férje pe­a kötelek, melyeket készí- dig a szegedi kenderben. Jó tettek. Megtanulta ezenkívül ismerősök vitték a hírt, azt is, hogyan kell álcázó há- menjen és jelentkezzen az lókat a katonáknak, sport- újszegedi üzemben, mert bi­hálókat a röplabdásoknak és zalmasan kiszivárgott a hír, munkahálókat a halászoknak két-három lányt fölvesznek gyártani. a cérnázóba. Kötélerősségfl Idegrend- Mindenre pontosan emié­szerre, erőre nagyon nagy kezik 1952 áDrilis eleién ff'r^" '•J11* au,^­szükséee volt márftatal kr> I , . aPrm® ,eJej,en' klub rendezvényeit Dicsére­SS-Tu H L7nÍ™ * egy P*1** napon lelentke- tM társadalmi munkáink, rában is. Hiszen nehezen él- 2ett a portán és mondta, mi tek ós gyerekfejjel dolgoznia járatban van. Hétfőn már kellett. Édesapja fiatalon munkába is állt. „Előbb cér­meghalt, baleset érte a Lip- ná?.ór>ő voltam fehér árut . ,, , , pai-féle fatelepen, ahol ko- klzttettünk ^enküenc ^I^TnSS vácsmesterként dolgozott csináltam három műszakban! Ugyan" de annyiban haSOnlí' Edesanyja az újszegedi szö- s mivei a lábaim megbete­vöde kártolójában koptatta gedtek, a keresztcsévélőnél r«sE,rtr„,„nV ti* erejét évtizedeken át. Most dolgoztam tovább. Ma is azt 2SSa°<L úi gf már Sándor Józsefné is az ú.isze- végzem Totyogunk hétméte- g?,r' 0 ,2, ,?eP „mar gedi szövőüzemben munkái- rí XoJágon de eS pUa­kodik, a cérnázóban. Amint natra sincs raeaállás Folva- ,g J Sándor József­mondta ereie eeészsért álla- f , ,gV ,, í y nénak. Ha valamikor olyan ^nonata. ereje egeszsegi álla- matosan kezelni kell a ke- „rősek = voitunk mint a kö pota sem erosebb ma már. resztorsó fejeket, ha azt akar- e ek 18 voltunk- mint a kö" mint a cérnáé. Gyakran be- juk, hogy meglegyen a nor­tegeskedik, különösen a lábai ma, mozogni kell. Egyszer fájnak. „Az itteni gépek kö- kiszámította Révész Laci, az zott több mint huszonhét esz- üzemvezető, hogy minden mlnkábTn ^St^áTmb^ tendeje menetelek, ugrálok, műszakban küéniük a 25—30 , megraraot emoe futkosok Nem is csodálom T-, ütaf ^ 7 a <23—JU reket hogy vannak igen eros futkosok. Nemj. wdalora, kitómétert. A «éve_sulya pe- cérnák te> amelyeket nehéz M' űködő rendszerek vesz­nek körül bennünket. Olyan szerkezetek, rendszerek, amelyeket mi, emberek hoztunk létre, ám amelyeknek működését min­den részletre kiterjedően már képtelen irányítani, vezérel­ni az ember. Az ember több­nyire csupán a célt, a célo­kat szabja meg, megválaszt­va a hozzá vezető utakat, a változó sebességeket, vagyis az út dinamikáját, s a rend­szer teljesíti az emberi aka­ratot úgy, hogy közben ön­nön működését szabályozza. Technikai rendszerek! — mondhatnánk legyintve. — Iskolai tananyag. És külön­ben is. Mire példa ez? Sok mindenre, többek kö­zött a társadalomra is. Igen, a társadalomra is, amely bár mérhetetlenül bonyolultab­ban, ám végül is hasonló rendező elvek, szabályozott­ságok keretei között műkö­dik, mint például egy gép­kocsi. Hogy miről is van szó közelebbről? Arról, hogy a társadalomban is működnek lönösebb beavatkozás nélkül képesek szabályozni a társa­dalmi részfolyamatokat. Hogy miért kell minderről ilyen sokat beszélni? Azért, mert enélkül sokszor éppen a lényegét nem érthetjük meg annak, a változássorozatnak, amely körülöttünk immár tíz-húsz éve megkezdődött, s amely napjainkban szinte te­tőzni látszik. Kíséreljünk meg kicsit együtt gondolkodni! A föl­a társadalom egészének, a gazdaságnak „belső" szabá­lyozottsága, mivel azok híján a „külső" szabályozás kel­leténél nagyobb kényszere szükségszerűen rontja egyre bonyolultabbá váló gazdasá­gi-társadalmi mechanizmu­saink hatásfokát, nehézkessé vagy éppen lehetetlenné téve magát a fejlődést is. Nyilván már sejtik, hová akarok kilyukadni. Igen, most a fogyasztói árak „normali­zálása". januártól pedig szabadulás után romokban termelói árak rendezése. hevert az ország s gyakor­latilag nem volt működőké­pes gazdasága. A gazdasági újjáépítés keretei között pe­dig kibontakozott a politikai, szocialista forradalom, amely fölszámolta azokat a régi po­litikai, kulturális, emberi és osztálykereteket, amelyek a tőkés Magyarországon volta­képpen biztosították a társa­dalom önszabályozását, egy osztályérdekek szerinti, s mil­liók kizsákmányolására épü­lő „külső" program keretei között.- Tehát az ország régi a gazdasági szabályozók, adók várható ésszerűsítése szerves része ennek a folyamatnak. Olyan szükséges rossz, ame­lyen túl kellett esnünk. Nem egyszerűen csak azért, hogy az árak kifejezzék az áruk körülbelüli tényleges értékét. Bár ezért is, mert létkérdés­sé vált számunkra, hogy egészségesebb és takaréko­sabb fogyasztási szerkezet alakuljon ki nálunk. Ám nem pusztán ez a lényeg. Az a fontos, hogy az árak rende­zése az első lépés volt affelé. olyan „külső" szabályozó hogy gazdasági ' életünkbei tes társadalmi munkájuk, véradásuk és közreműködé­sük a gyári közéletben. „Csak az egészség volna p.ert er ugyan, tunk a gépekre, hogy idővel kopnak az alkatrészek, mi is telek, öregedő és fáradó tes­tünk ereje lassacskán a cér­náéval versenyezhet. Legfel­jebb az vigasztalhatja a hogy tönkre baim." dig jó másfél kilogramm, azt elszakítani' is állandóan szedegetni kell, • s így nem csak az ember !á­Az újszegedi szövőgyár cér- ba, hanem a keze is elfá­názóüzeme az egyik legrégeb- rad.» bj épület. Erős, bánáti Bohn- t féle téglából építették, átvé­szelt két világháborút, s ami- A társakat a világért ki kor az amerikai Liberatorok nem hagyná a beszélgetésből, bombáikkal a vasúti hidat A neveket is mind fölsorolja, célozgatták, jutott belőle a azokét is, akik nyugdíjba gyárépületnek is. A benne mentek. Mutatja a brigád levő gépeket a háború vége krónikáját őrző köteteket, felé uszályokba rakták, de amelyek lapjain fölelevene­mivel elmenekítésükre már dik tíz-tizenöt munkásasszony nem maradt idő, a folyó fe- élete, s igen hiteles történe­nekére süllyesztették. A csa- te társadalmi-gazdasági-poli­tazaj elcsitulása után a mun- tikai életünknek is. Sok min­kások szedték ki az iszapból den már ma is- csupán törté­ési helyezték igen gyorsan új- nelemnek számít, némely ra' üzembe. Sándorné még mozzanata megható, némely azokon a gépeken kezdte a mosolyogtató, de minden­cérnázást. „Istenem, de régen képpen a leghitelesebb, ame­volt, s hol vannak már a lyet egyáltalán valaha is ír- j hajdani Bammel-féle gé- tak a gyárak dolgozóiról. Ér- | pek?" tékük már ma is fölbecsül- ! Most akár korszerűnek is hetetlen. Sándor Józsefné és j mondhatjuk a cérnázóüze- munkatársai tizenhétszer i met. Berendezései, gépei nagy kaptak kitüntetést, a brigá­teljesítményűek, külsőre is dok elismerésének valami­tetszetősek, bár a rohanó időt lyen fokozatát, ebből a sor­tekintve ezek a gépek serri ból mindössze egyetlen, a fiatalok már, hiszen jó tíz legmagasabb kitüntetés évvel ezelőtt gyártották őket. hiányzik, a Magyar Népköz­Gazdagh István nizmusai lényegében egy idő­ben pusztultak el. s a fel­szabadulás utáni első tizen­egynéhány év arra ment el, hogy működőképes gazdasá­got, s működőképes új poli­tikai viszonyokat teremtsünk. ^ Erre az időszakra — valóban vezető lehetséges"utak közül működőképes rendszerek hí- f;'1etni, s amely így valóban kiválasztják a legmegfele- ~ az yolt az alapvetően érdekeltté teheti majd vala­jellemző, hogy „külső- sza- mennyiünket _ nem a több erők, mint a gépkocsiban a kormány, a fék, vagy a gáz­pedál. Ezak a „külső" szabá­lyozók politikai, kormányzati, s a különböző önkormányzati stb. döntések alapján meg­szabják a társadalom fejlő­désének fő irányait, a hozzá tovább folytassuk a „belső" automatizált szabályozási mechanizmusok beépítését, amelyben a jó vállalat vég­re igazában képes lesz fej­lődni, amelyben a jobb, na­gyobb értéket létrehozó mun­kát majd jobban meg lehef lőbb utat, s vezérlik a tár­sadalom belső és külső dina­mikáját, vagyis többek kö­zött azt, hogy milyen szférák kapjanak elsőbbséget a fej­lődés egyes szakaszaiban, s melyek kevésbé. Ám e „kül­ső" szabályozó mellett ab­szolút többségben vannak a társadalom életében azok a „belső" szabályozó mechaniz­musok, amelyek végül is mű­bályozással, politikai és kor­mányzati stb. döntésekkel irányítottuk társadalmi fo­lyamatainkat. Ám ahogyan sikerült létrehoznunk a mű­ködő- és fejlődőképes szocia­lista gazdaságot, s ezzel pár­huzamosan megteremtettük a működő- és fejlődőképes szo­cialista társadalmi viszonyo­kat. úgy vált egvre nagyobb tehertétellé, s olykor a fej­kftdőkénessé tasrik 37 embe- lődés lassítójává az. hogy kodőképessé teszik az embe- aIapvetően még mindig ra_ ri, gazdasagi, politikai, kultu­hánem a jobb munkában, s amely belső automatizmu­sok kialakítása jobb szerve­zeti kereteket teremt majd az egész gazdaság gyorsabb fejlődéséhez, versenyképessé­géhez. Ez volt az első, s számunk­ra a legkellemetlenebb lépés e folyamatban. Ám ez a lé­pés teszi lehetővé a követ­kező lépéseket, amelyeknek viszont már mindannyian haszonélvezői leszünk. Mind­runk ebben az országban. gaszkodtunk e mechanizmu rális stb. mechanizmusok sok te]jes i^lső" szabályozá- armyian' akik d0l§02ni » egészét, vagyis magát a tár- sához. vagyis e mechanizmu- 3°bba" és SZebben élni aka' sadalmat. S e „belső" sza- sok jó részében nem építet­bályozók többségükben ön- tük ki_ vagy nem engedtük működőek, vagyis hosszabb- időben. érvényesülni azokat a rövidebb időn át minden kü- ^belső". önszabályozó rend­Újonc határőrök köszöntése szereket, amelyek nélkülöz­hetetlenek a gyorsuló műkö­désű, bonyolult rendszerek irányításában. P éldákért nem kell messzire mennünk, hi­szen valamennyien so­S zerves. működő rend­szer a társadalom. Amíg egyszerűbb, ke­vésbé összetett, még jól le­het irányítani „külső" sza­bályozással. Ám, ahogyan bonyolultabbá válik, egyre kevésbé lehet valóban átte­kinteni összetett kapcsola­tait, s egyre kevésbé lehet tudni, hogy egy-egy önmagád­ban jó és szükséges döntés Sándor Józsefné az újsze­gedi szövőgyár egyik legjobb és legmagasabban kitüntetett brigádjának, a Május 1. ne­ijet viselő kollektívának a vezetője néhány esztendeje, amióta az alapító és korábbi vezető. Szögi Rózsi nyugdíj­ba ment A brigádnevet is Szögi Rózsi ajánlotta, mivel 1962-ben, május elseje előtti napokban alakultak meg A régiek közül többen is nyug­díjba vonultak, de a kapcso­latot, a jó barátságot meg­tartották. társaság Kiváló Brigádja cím. Naplóikban neves politiku­sok, írók, közéleti vezetők bejegyzéseit őrzik. Örömmel mutatják azt az odalt, amely­re Kádár János írt üdvözlő szavakat. Lehet, hogy az akkori kö­vetelések, fölajánlások né­hány tétele ma formálisnak tűnik, nekem mégis az a ta­pasztalatom, hogy sok em­berben maradandó nyomot hagyott, s ha jelenleg ők ma­guk is mosolyognak néhá­nyon, de a színházat és a kat tudnánk idézni. Ha mást milyen torzulásokra, káros nem. hát a merev tervutasí- következményekre vezet más tásos rendszer emlékét, ami- területeken. Ha viszont sí­kor a vállalatoknak és veze- kerül kiépítenünk a belső tőiknek sem érdekük, sem szabályozások tökéletesebb lehetőségük nem volt az ön- rendszerét, a szükséges „au­álló döntésre és cselekvésre, az egészséges fejlődésre, mi­vel az irányítás teljes egészé­ben a „külső" szabályozástól függött. Valahogyan úgy. tomatizmusokat". akkor a „külső" szabályozás immár sokkalta hatékonyabban ké­pes ellátni saját feladatát, vagyis a cél, az útvonal, a Szólítottak néhány száz fia- vács Lajos alezredes, a mé­táit megint. Árpádhalomtól gyei kiegészítő parancsnok Kérdem Sándornétől az könyvet sokan éppen a első napok történetét, az „kényszer" hatása nyomán immár három évtizeddel szerették meg, s ma többet ezelőtti napok eseményeit, olvasnak, mint amennyit haj­Már a fölvétel körülményei danában fölajánlottak a bri­is csaknem a történelem- gádkitüntetés elnyerése érde­könyvek lapjain lelhetők, kében. Sándorné és társai Aligha értené meg egy mai megfogadták Szabó Magda Csongrádig, Makótól Sze­gedig sok családból elkö­szöntek tegnap reggel, és in­dultak eltölteni a katona­idót a határőrségben. Ünne­pélyesen fogadták vala­mennyit. Szegeden, a MÁV újoncokat művelődési otthonban gyűl- Tibornak. tek egybe a sorkatonák, a szülők, hozzátartozók jelen­létében. ' Ütravalót is kaptak, meg­hitt hangulatú fogadóünnep­ségen köszöntötték őket az elöljárók. Ott volt az ünnep­szólt, majd a Hazafias Nép­front szegedi bizottsága ne­vében Szabó Antal beszélt. Ezután Béni Istváy, kiváló határőrkatona, sorszakaszve­zető átadta a fegyvert az képviselő Goda Két ifjú gitáros zenélt, da­lolt még harcos búcsúztató­ként, Sztrain István és Sava­nya István, majd a kalocsai helyőrség fúvószenekarának hangjaira gépkocsira ültek a fiúk, s elvonultak a határőr­ség elnökségében a- párt- és kerület parancsnoka, Dudás az állami szervek, az ifjúsá- István ezredes előtt, aki kö­gi szövetség, a népfront és a szöntötte őket. fegyveres testületek képvi- A bevonulók megkezdték selője. Elöljáróban dr. Ko- katonaéletüket. mintha a vezérmű helyett a dinamika, összefüggéseinek gépkocsivezetőnek kellene meghatározását, kiválasztá­irányítania a hengerek sze- gát. Am ez mindennek csu­lepeinek nyitását és zárá- pán az egyik oldala. A má­sát... sik: fokozatosan mi, vala­Természetesen ez a példa mennyien az eddiginél sok­is sántít, mivel jóval bonyo- kalta több lehetőséget ka­lultabb összefüggésekről volt punk arra, hogy használjuk szó. Ám éppen a bonyolul- tudásunkat, hogy még in­tabb összefüggések igényel- kább megismerhessük az ér­ték kikerülhetetlenül a „bel- telmes és valódi értékeket ső" szabályozó mechanizmu- teremtő, s az értéke szerint sok átfogóbb kiépítését, ami honorált munka örömeit, részben meg is történt 1968— Azokat az örömöket, ame­72. között. Az eredménynek lyektől egy „belső" automa­pedig valamennyien tanúi le- tizmusokkal, szabályozókkal hettünk a rohamosan gazda- nem kellő mennyiségben és godó árukínálatban, a javuló minőségben rendelkező. s életszínvonalban, a növekvő emiatt sokszor „lassú járatra" munkakedvben is. S nemcsak kényszerülő mechanizmus tanúi, hanem egyúttal aktív sokszor megfosztott bennün­részesei és haszonélvezői is. Ma voltaképpen annak va­gyunk tanúi, hogy a mostan­ság születő politikai és gaz­dasági döntések éppen azt szolgálják: bővüljön tovább ket, érdekeltségi rendsze­rünkben „lassú járatra" kész­tetve sokszor minket is. S ez is eredmény lesz. Nem is kevés... Szávay István v

Next

/
Oldalképek
Tartalom