Délmagyarország, 1979. augusztus (69. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-26 / 199. szám

V A múzeum állandó kiállításainak remekelből Szlovák ködmön Minősítések A 15. Szegedi Fotószalon műveiből 22 Vasárnap, 1979. augusztus 26. Megyénk szlovákok lakta területeinek kedvelt női ködmöne a „kozsuh". Virágkorát a XIX. század második felében élte. amikor kimondottan ünneplő viseletté vélt, és a dús kivarrás felületét egyre jobban elborította. A lányok férjhez menetelük alkalmával szépen kivarrt ködmönt kaptak, és abban esküdtek. A szlovák szűcsközpontok közül a tótkomlósiak' dolgoztak Ambrózfalva, Pitvaros. Csanádalberti, Nagylak lakosságának. A Csongrád megyei paraszt bútorok és -viseletek kiállításon látható. Múzeumunk 1907-ben gyűjtött, göndör fürtű rackajuh bőréből összeállított ködmönére ls szűcsmester rajzolta az aprólékos motívumokból álló, dús mustrát. A stilizált motívumok között alig hagyott hímzetlen felületet. Leghangsúlyosabb részei a háromszög alakban komponált háta és ujja díszítése. A kozsu klvarrósát a mesteren kívül a legény, vagy a mester felesége és leánya végezte. Színezésükhöz gazdag színskála sötét tónusait alkalmazták zömmel, ködmönönként a színek más és más arányával. Egy-egy szín eluralkodása folytán a hímzés Illa. bordó vagy zöld színhangulatú. Bemutatott darabunkon o lila élénk árnyalata van túlsúlyban, a bőrrátét a fe. hér szín finom tónuskülönbséoetre épül Az aprólékos mintázatú, élénk színezésű bőr szlroToppantóné Nagy Cztrok Anikó felvétele nyozás (fűzés), a kék-fekete textllzslnórozás, a fém foglalatú, színes üveggombok mind fokozzák a díszítés gazdagságát. A fehér prémmel szélesen szegett kozsu elejét mindössze három, szép művű szűcsgomb fogja össze, ha magukra öltik. Más darabokon a készítés évszámát és a tulajdonos nevét a zsebek alatt kivarrták, a készítő nevét a gallér fonákára írták. Ilyen kozsukat ls láthatunk a múzeum néprajzi kiállításán. A díszesen kivarrott ködmönök megbecsült, drága viseleti darabok voltak, anyáról lányára, sőt unokára öröklődtek, őrizték még akkor is. amikor mar divatja múlt T. KNOTIK MARTA lparművész-főrestaurátor Bahget Iskander: Diószegi Minden minősítés kétélű fegyver. Nemcsak a minősített az ítélkező is vizsgázik ilyenkor. Látja-e, ismeri-e tárgyánál: valódi Lényegét, lehetőségiét, vagy csalt a külszín t birizgálja? Aki pontosan, igényesen akar minősíteni, annak együtt kell lélegezni környezetével. Rendszeresen figyelni. regisztrálni az emberi, tárgyi világot, s minduntalan kérdőre vonni, rendezni a mögöttes tapasztalatokat. Mert a beidegződések segíthetnek le, gátolhatnak is bennünket: az fitt és most kihívásai alkotó készenlétet követelnek. Így van ez a művészet világában is. Pontosabban: így kellene lenni. De ha az alkotó ember nem akar lemondani legjobb önmagáról, közösségi felelősségéről, akkor a minősítés etikáját komolyan kell vennie. Van-e bázisa, fedezete egy-egy tematika megfogalmazásához? Megérett-e benne a tapasztalás és a gondolat, hogy ítélete sallangmentes, határozott, s meggyőző legyen.? Hisz a művekbe transzponált világlátás és emberség koncentrált hatóerő. Az érzékek Öröméhez ösztönző felismerések, hasznosítható képzetek társulhatnak. Sommás, tartalmas jellemzésre képes a kecskeméti Bahget Iskander lencséje. Pedig agyoncsépelt. nehéz témakörhöz nyúlt S még az se mondható, hogy hadakozik a bevált sémákkal. Hisz művész és produktumának szerepeltetése már-már közhelyszámba megy, a felületesebb szemlélő nyilván legyint ls egyhamar. Csakhogy a részletek magvassága és szerves logikája rácáfol a korai ítéletekre. Részletek, apróságok? Egyebek között éppen az a megnyerő: mennyire markáns, lényegretörő ez a kompozíció. Hiányoznak a látványos, magyarázgató, műtermi kellékek, az alkotás eszközét itt elsősorban a művész fizikai. szellemi mivolta adja A magabiztos, szögletes kéztartás egybecseng a határozott, figyelő arcmással, nem is szólva a markáns nagyvonalú pulóverformákról. A részletjellemaések teháit felerősítik egymást. majdhogynem egyértelművé teszik a művész karakterét, amelyből a produktum egyszerű, polarizált, teljességre utaló alakzatai is értelmet nyernek. Komor, már-már dráma! hangoltsAgú az összkép. A sötét és világos foltok céltudatos, kemény ritmusát alig enyhítik a lágyabb tónusok, mintha egy-egy titokzatos varázsló szűkös, levegőtlen barlangjában lennénik. Ez a lá Hatásmód keretet ad a képi motívumoknak, ugyanakkor az alkotó egyéniség. az alkotó életforma Jellemzésére is szolgál. Pontos, szépítés nélküli látleletet kapunk itt az alkotó önmegvalósításról. a határozott küldetéstudatról. S bár egyénileg is meiKiöbbentóen hiteles az ábrázolás, ám a felmutatott programot, emberi lehetőséget elsősorban nekünk kell meggondolni. • Könnyű a fotósoknak — mondogatják időnként a képzőművészek. Frissen, könnyedén reagálhatnak változó világunk képződményeire. legyen az emberi vagy tárgyi konstelláció. A fo? S

zeged építésének történetében külön fejezet a rekonstrukció. Folyamalát hasonlíthatnánk egy olyan nagy ház növekedéséhez, amely lassan tégláról téglára emelkedik. Rekonstrukcióval a Nagykörúton belüli terület szépül, fejlődik. A rekonstrukció egy speciális eljárást igényel, amelyet szebb szó hiányában így nevezünk: a foghíjak beépítése. Foghíjakból, azaz üres telekből van elegendő. Ide számíthatjuk azokat a portákat, ahol már megrogyant a ház — és mert nem műemlékek — előbb vagy utóbb le kell bontani. Csak telekről telekre haladhat az építkezés. A folyamat nem gyors, de ez esetben nem fogható fel szerencsétlenségnek. Ugyanis a rekonstrukció csak akkor lehet eredményes és esztétikailag elfogadható, ha nem az egyik évről a következő évre fejeződik be. hanem marad Idő az egyedi épületek megformálására, egyegy stílus, építészeti irányzat kifejezésére. A Belváros nem lenne belváros, ha most hirtelen 10—IS tömböt szanálnának, letarolnának és a mai kor Ízlése szerint építkeznének. Ha folyamatosan, telekről telekre, időről időre lépésben haladnak az építőik, akkor mindig egy kicsit jobban, szebben készülnek a házak, és így a történetiség megmarad. A magyar urbanisztikában ma már ez az Irányzat nyert polgárjogot, és zöld utat kapott a belvárosok rekonstrukciója esetén. Jól kifejezi az általános elvárást a Hild-díjak odaítélése. Végül is, nem történik más, minthogy egyre Inkább figyelembe veszi társadalmunk az építészet törvényszerűségeit. (Sajnos, még nem minden esetben 1). A Belváros rekonstrukciójánál, a foghíjak beépítésénél kivitelezési gondok Jelentkeznek. A jelenlegi konjunktúrában a nagyvállalatnak még nem kifizetődő, hogy egy 20—24 lakásos ház miatt felvonuljon. Lehet, a jövőben, amikor némileg mérséklődik a telepszerű lakásépítés mai nagy üteme, változik a helyzet. Csak a nagyvállalatok képesek olyan munkára, ami előtt a városlakó megemeli kalapját. Valószínű, hogy unokáink is büszkék lesznek a Technika Házára és a mellette levő lakóépületre. Vagy a Dóm téren most épülő egyetemi Rekonstrukció »v lépésekben Balázs festőművész Takács Gébor: Árvízi emlékmű tőeok persze másképpen gondolják. A műfaji, technikai lehetőségek mögött főként az emberi kvalitásokat keresik, s az önmagáért való könnyedséget alig értékelik. Erről az oldalról tehát a fotósoknak se könnyű a dolguk. Különösen a magukra adó. Igényes alkotóknak. A szegedi Takács Gábor pedig szemmel láthatóan sokait ad magára. A centenáriumi emlékmű magasztos szellemiségéhez, művészi rangjához, de önmaga eszményeihez ls méltó akart lenni. Hitt abban, hogy a maga eszközeivel is tartalmasabbá, népszerűbbé teheti a hlmnikus élnlakarás plasztikáját. Olyan arcát mutathatja meg, amely kevésbé ismert, kevésbé kézenfekvő, noha az egésznek szerves, gazdagító része. Nos, Takács Gábor igyekezete nem volt hiábavaló. Sajátos, Jól megválasztott nézőpont, tudatos komponálás. Ennek köszönhető, hogy a méltóságos, harmonikus formaegyüttes hatása és jelentése szükségszerűen módosult. Főszerephez jutottak a dinamikus, hullámzó, csavarodó elemek, a kompozíció központi oszlopsora viszont áttételesebb légiesebb helyzetbe került Gyötrelmesebb, feszítőbb, monumentálisabb harmónia keletkezett, hisz ebből a nézetből elsősorban a heroikus emberi küzdelem, mintsem a diadalmaskodás látszik fontosabbnak. A természeti erőket Jelző erőteljes. aktív hullámvonalak valósággal belefeszülnek a fotó képterébe. csak rajtuk keresztül Juthatunk el a magasba töró, győzelmet sugalló oszlopsorig. ösztönző, megfontolandó világlátás rejlik Takács Gábor nézetében. A veszély, a nehézség — az árnvékos oldal felől közelíteni a vidámabb, napfényesebb területek felé? Inkább az ellenkező utat szeretjük. Pedig, a viszonylagos teljességhez ez a nézet is hozzátartozik SZUROMI PAL épületre (DÉLÉF munkája), a Nemestaikács utca, a Honvéd tér új házaira (CSOMIÉP). A legtöb helyen házilagos kivitelezéssel készülnek az otthonok, Nem is a kivitelezés módját lehet kifogásolni, hiszen, a lakótelepi panelházaknál esztétikusabbá k és jobbak, hanem a körülményeket, amelynek végeredménye a ház, ami nem illik mindik a környezetbe. nem méltó a Belvároshoz. A szegedi honpolgár sokszor önmagától kérdi, hogyan kerülhetett ez vagy az az épület ide, vagy oda. Takács Máté városi főépítészszel képzeletben visszapörgettük a rekonstrukció múltját, és az emlékezésben Igen érdekes összefüggésekre bukkantunk. Ismeretlentől, ismerőstől egyaránt hallottam, a Dóm teret rendkívül elcsúnyítja az akadémia melletti ház, amely a hatvanas évek végén készült. Jellegtelen, semmi hangulata nincs, elüt a környezettől. Annak idején a városi építész, s az épület tervezője külön csatát vívott. A tanács többször átterveztette a házat, és egyetlen jó szakember se akarta, hogy az a mai formájában odakerüljön. A tervező be akarta perelni a főépítészt, mert a tervben nem volt semmi jogszabályellenes, de esztétikai okok miatt nem akarják engedélyezni az építkezést. Sajnos, ma ls az a legnagyobb baj, hogy esztétikai okok miatt nem lehet megvétózni egyetlen építkezést sem. Ha bíróságra kerül a vita, a főépítész nem hivatkozhat városesztétlkai szempontokra. Gyökeres fordulatra csak a városépítési törvény megjelenése után lehet számítani. Valószínűleg, jobban figyelemmel lesznek az esztétikai szempontokra. Az lenne az ideális, ha minden tervező olyan felkészültséggel és igénnyel rendelkezne, hogy el lehessen róla mondani, útitárs a városépítésben. De a magánépítők körében az a népszerű tervező, aki olcsón szállítja a típusterveket, én az az olcsó, aki nem kvalifikált, nem igényes, tíz vagy tizenöt évvel ezelőtti elképezélseket sorozatban gyárt. A legtöbbet vele vitáznak. Hiába vonta be a tanács néhány tervezőtől az engedélyt, mindig találnak kiskapukat további működésükhöz. Az említett, Dóm téri házhoz hasonlóan több olyan épület is van, amelyet legszívesebben letakannánk. Sokat lehet azon vitatkozni, hogy a foghíjak beépítésénél melyik technológia, építési anyag a legjobb. A házilagos kivitelezésnél a tégla, ezért a Belvárosban a legtöbb ház téglából készül. Amilyen sokan igénylik, ugyanannyian ellenzik ls a panelt. A legtöbb kifogás: a házgyári technológia nem elég rugalmas. A panelból nem tudnak úgy építkezni, hogy a hér zak a Belváros meglevő utcerendszerét, vonalát kövessék. Egyedi panel, amely alkalmasabb, rendkívül drága. Bár a DÉLÉP házi tervpályázat segítségével keresi az előre gyártott elemek felhasználásának jobb lehetőségeit. Az UNIVAZ-szerkezet sem mindig Olcsó. A Kossuth Lajos sugárút 13. számú telekre kész a kiviteli terv. — az UNIVAZ-ra —, de a költségek nem fémek a műszaki-gazdasági normákba. Apropó, pénz. A Szent István téren az egyik portára már négy kivitelL terv és hat beruházási program ls készült, de árviták miatt egyik sem valósult meg. (Elgondolkodtató, hogy a tervek költsége legalább egymillió forint). A legtöbb szakember az öntött technológiára esküszik. Az egriek kísérlete után ezt kultiválják a legjobban a belvárosi rekonstrukcióknál. A legrugalmasabb technika Jelenleg. A Belváros további fejlesztését azért is flyeljük kritikusabb, fürkészőbb szemmel, mert hevesebben dobog érte a szivünk. Nemcsak a szegedieké. Az ide tévedő Idegen is szurkolója lesz a rekonstrukciónak, mert megkedveli, megszereti az örökké megújuló Belvárost. A Jobb folytatáshoz az is kell, hogy a legjobb építészeknek, tervezőknek még több szavuk, önállóságuk legyen. HALÁSZ MIKLÓS \