Délmagyarország, 1979. augusztus (69. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-02 / 179. szám

Cs5t5rt5k, 1979. augusztus 2. 3 Elhunyt Galambos József Mély megrendüléssel és fájdalommal tudatjuk, hogy az 1921-ben született Galam­bos József, a magyar mun­kásmozgalom régi harcosa, nyugalmazott rendőr vezér­őrnagy, belügyminiszter-he­lyettes július 31-én hc«sszan tartó betegség következtében elhunyt Temetése augusztus 6-án, hétfőn 15 órakor lesz katonai tiszteletadással a pesterzsébeti temetőben. Ba­rátai, harcostársai és volt munkatársai kegyeletüket 14.30 órától róhatják le a ra­vatalnál. AZ MSZMP Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Belügyminisztériuma, Magyar Partizán Szövetség Több mint 508 fórum a béke- és barátsági hónapban A béke- és barátsági hó­nappal, politikai közéletünk fontos eseményével 1979-ben is tartalmas, eredményes és a társadalom legkülönbözőbb rétegeit mozgosító országos akciót sikerült megvalósíta­nunk — hangsúlyozta Sütő Gyula, az Országos Béketa­nács titkára nyilatkozatában. — A több százezer résztvevőt vonzott, júliusban befejező­dött eseménysorozat tapasz­talatait a napokban össze­gezte titkárságunk — mon­dotta egyebek között. — Az akció több mint félezer fóru­mának tanulsága alapján szűrhetjük le a legfontosabb megállapítást: a nemzetközi politika, a béke kérdései az eddiginél is szélesebb körben és nagyon élénken foglalkoz­tatják lakosságunkat. Alap­vetően e ténynek, valamint a béke- és barátsági hónap elő­készítéséhez, szervezéséhez kiemelkedő támogatást nyúj­tó népfrontnak, KISZ-nek, a szakszervezeteknek továbbá számos más társadalmi és tömegszervezetnek köszönhe­tő, hogy újabb munkások, mezőgazdasági, szövetkezeti dolgozók, értelmiségiek és alkalmazottak kapcsolódtak be mozgalmunk tevékenysé­gébe. Különösen örvendetes, hogy az ifjúság sok képvise­lője vett részt a munka- és lakóhelyi események szerve­zésében, érett és értő hozzá­szólásokkal járulva hozzá a fórumok sikeréhez. brigád egy óvoda Az óvoda mindig és min­denütt gond. Az új kevés és zsúfolt, a régi avult és szintén zsúfolt. Szegeden ve­gyük például a Hunyadi Já­nos sugárútit, a 65. szám alatt. Ügy elöregedett, hogy jó lelkiismerettel már nem lehetett bele engedni az ap­róságokat. A Hámán Kató általános iskola, mint gaz­da, meg is rendelte az Épí­tésügy: Minőségellenőrző In­tézet szegedi állomásától az épület szerkezetének felül­vizsgálatát, mégpedig sür­gősre. Igen, igen, de az ál­lomás már mindenfelé elkö­telezte kapacitását — s így nem tudta felvállalni. És ekkor megszólalt az építés­ügy minőségi ellenőreinek privát lelküsmerete; ponto­sabban a Vedres István szo­cialista brigádé: igaz, hogy a nyolc órába nem fér be az óvoda — de elkészíthető a szakvélemény munkaidőn tűi is, társadalmi munká­ban is... A gyermekév irán­ti figyelem, az óvodaügy iránti általános társadalmi érzékenység, a pártszervezet biztatása... — együttesen elegendő lendítőerőnek bi­zonyult. * A szakvélemény elkészült, s ezzel már nem csak időt takarítottak meg az óvo­dának, hanem mindjárt 17 ezer forintot is. De a diag­nózis igen keserűre sikere­dett: a tetőszerkezet stabi­litása elégtelen, a földszint feletti födém gerendázata korhadt, olyannyira, hogy a szakértők az óvoda azonnali bezárását javasolták, amit az építési hatóság el is ren­delt Itt van, itt volna a jegy­zőkönyvnek vége. De ha már egyszer nekilátott a brigád, szerette volna végig­kísérni a dolgot a megol­dásig. Az az összefoglaló mondat ugyanis, hogy „Az épület felújításának megter­vezésekor természetesen a gazdaságossági szempontok­ra is tekintettel kell lenni, mérlegelni kell az épület tel­jes lebontásának lehetőségét is" — csak a szakmai becsü­letet elégíti ki, a brigád segítőkészsége itt nem áll­hatott meg. Különösen jó volt, hogy partnerra talál­tak az alsóvárosi pártalap­szervezetben is. A gyerekeket ugyanis szét­osztották két távolabbi óvo­dába, olyanokba, ahol amúgy is szorított a zsúfoltság. A Vedres brigád úgy gondol­ta, ha már belekezdett, vég­hez is viszi az ügyet. Tag­jai tárgyaltak tervezőkkel, kivitelezőkkel, s jó szövet­ségeseket találtak egy szak­mailag elfogadható és gyors megoldáshoz. Az elképzelés lelke ez volt: az óvoda tá­gas udvarán 3—í hét alatt fölraknak egy faház-óvodát, csupán az anyagköltségen. Minthogy ez az óvoda ko­rábban agyonfoltozott lakó­ház volt, s felújítás után sem lesz tökéletes gyer­mekintézménynek, meg oly­mértékben avult is, hogy kár rá költeni — 2—2 és fél millióból 60 gyereknek tíz-tizenöt évre szólóan szol­gálhatna a faház, s közben a nagy telket föl lehetne szabadítani, kényelmesen ki lehetne várni hasznosítását, esetleg éppen olyan komp­lexumnak, amely óvodát is tartalmaz. * Ami igaz, igaz: az elkép­zelés előadása nem volt elég energikus, s lehet, hogy nem is jutott el magasabb illetékességig. A Vedres bri­gád a vezető óvónővel is­mertette javaslatait, kinek felsősége a szükséges felújí­tás elvégeztetése mellett döntött. Ez ugyan igazán olcsóbb, mint a faház lett volna, akár a társadalmi segítségeket beszámítva is, de megmarad a régi épület minden alaprajzi fogyaté­kossága. Talán kisiparos vállalta fel a munkát száz napra, de a tető, a villany­szerelés, a parketta, a fes­tés hol van még? A brigádnak most egy kicsit keserű a szája íze. Vakvágányra futott ugyanis a további buzgósága. Nem segíthetnének a felújításban? — kérdezzük. A szakmai meggyőződés nem engedi. Csak odébb tesszük a nor­mális és végleges megoldást — ez a véleménye. A fa­házas óvoda olcsósága és viszonylagos kényelme mel­lett teljesen szabad utat en­gedett volna a végleges épít­kezéshez és a porta komp­lex felhasználásához, s még így is tovább szolgált volna, mint a felújítás után a régi épület... — ezt bizonyítják az építésügyi minőségellen­őrök. Valahogy nem sikerült a találkozás a gazdával, s így a társadalmi buzgalom csak az eredeti vállalásra fu­totta. Kár érte. A brigádnak jólesett volna egy szép szándék teljes véghezvitele. * Jó lenne, ha e sorokkal legalább annyit tudnánk segíteni, hogy egy asztalhoz ülnének a Vedres István brigád tagjai, meg a műve­lődésügy képviselői. Ha már nem annyira a Hunyadi sugárúti öreg óvoda miatt, hát legalább a jövendő tár­sadalmi vállalkozások ked­véért. Mert azért a kedvük nem ment el a segítéstől. Az élet kínál még olyan gondokat, melyeknek meg­oldásában a szükséglet és szakszerűség kézfogása jól jön. És a Vedres István szo­cialista brigád kész ilyen kézfogásokra Sz S. t Szakmunkásképzés • • rri ff | onerobol Í rt egyszer, lehet ennek már valami­vel több. mint tíz esztendeje is, Ko­váts Zoltán egy indulatos cikket ha­zánk demográfiai természetrajzáról, s an­nak jövőjéről. Azt állította, s bizonyítot­ta is. hogy népesedési helyzetünk alaku­lása: sorskérdés. Az írás nem maradt visszhangtalan, de lényegét, azt, ami fi­gyelmeztetés volt benne, nem vettük iga­zán komolyan. Arról volt szó — s ezt a de­mográfiai statisztikák összevetése a gaz­daság akkori és jövőbeni munkaerőigé­nyével, a számok hűvös tárgyilagosságával bizonyította —, hogy kimerülőben vannak a munkaerő-tartalékok. Ezért is csodálkozom jártomban-keltem­ben. Akkor már tudtuk, manapság pedig a gyárkapukban kifüggesztett táblák fen­nen hirdetik, hogy itt és ott munkásfelvé­tel van, s mindez igen kedvező feltételek­kel. Optimizmus ez? Naivság? Egyik sem, így gondolom. Kétségtelen, hogy optimiz­mus is munkál a táblák szerkesztőiben — végtére is, amíg élünk, remélünk, s kétség­telen az is, hogy olykor-olykor mégis csak betéved valaki jobb kereset, kedvezőbb szociális ellátottság reményében az új helyre. A táblákat tehát felmenthetjük. Nem menthetjük viszont fel azt a szemlé­letet. mely a táblákra épít. Egy felmérés szerint Csongrád megye vállalatai ebben az évben ötezer dolgozót szeretnének al­kalmazni a meglevők mellé... Nem tudom, mit szólna ehhez egy de­mográfus, aki számon tartja a népesség mozgásait, s elemzi is azokat. Gondolom, csóválná a fejét. Ez az, ami nem megy, mondaná. A gond, az igazi, nem is itt van. Ha fi­gyelmesen olvassuk a táblákat, megtud­juk, hogy a legtöbb helyen szakmunkáso­kat keresnek. Nem 'volnának szakmunkások? A kér­dés szónoki. Vannak. Bizonyos szakmák­ban — tudjuk — túlképzés van. Hol van­nak hát akkor a szakmunkások? A válasz már lakonikus szinte: másutt. Manapság tanulmányok egész sora születik a külön­féle szakmaszerkezeti feszültségekről. Egy­szerűen arról van szó. hogy társadalmunk­ban érvényesül egy, már Marx óta ismere­tes törvényszerűség, jelesül, hogy a mun­kaerő keresi az árát. Az is persze, hogy meg is találja általában. A gond ott van, hogy nem mindig ott, ahol a társadalom­nak is hasznos volna. Ez bonyolult ügy. összetettebb annál, hogy egy ilyen nyúl­farknyi eszmefuttatásban a végére lehetne érni. Maradjunk annyiban, hogy vannak táb­lák. amelyek hívogatják az embereket, s a táblákat nemcsak vállalati érdekből te­szik ki a gyárkapuba, hanem — áttétele­sen. de nem tagadhatóan — népgazdasági megfontolásokból is; ugyanakkor szinte mindenütt panaszkodni kénytelenek, hogy a tábla nem eléggé hatékony, s a lapok hirdetései sem igazán azok. Sokat hoznak. igaz. Nem oldják meg viszont a teljes problémát. Nem lehetnek ugyanis hatékonyak. A segédmunka konvertálható, a szakmunka nem. Gazdaságunk jelenlegi fejlettségi fo­kán vitathatatlan, hogy a szakmunkásoké a döntő szerep. Ám nincsenek elegen, s ez feszültségek forrása, sőt kimutathatóan ha­tékonyságot rontó tényező is. A jelenség káros hatásai első soron azo­kat a vállalatokat érintik, amelyek a ke­vésbé általános szakmákból várnak embe­reket. A kéziszerszámgyár például évek óta hiába vár szakképzett kovácsokra. Hogy miért? Mert nincsenek, s mert nem is lehetnek. Lévén, hogy Szeged városá­ban egyetlen szakmunkásképző intézet sem foglalkozik kovácsok képzésével. Gondolkodjunk el! Miért is tenné? Any­nyi kovácsra nincs szükség, mint ameny­nyiért kovács szakot érdemes volna bein­dítani. Mi hát a megoldás? Van-e egyáltalán? Ezt a kérdést persze úgy is fel lehet tenni, hogy mit kell csele­kedni annak érdekében, hogv a gyárka­pukban ne legyenek ott a táblák, de ehe­lyett hadd beszéljek arról, hogy valóban mi a megoldás. Gondoltak egyet a szegedi öntödében, s úgy határoztak, hogv önerőből kiképeznek tizenkét fiatalt szakmunkássá, önerőből, mert öntőket szintén nem tanítanak önteni sehol Szegeden. A fiúk tavaly kapták meg a szakmunkás-bizonyítványt. És — ma is. és valamennyien, ott dolgoznak a Tolbu­hin sugárúton. Került persze mindez hét­százezer forintba a gyáregységnek. Sok ez. kevés? Vitatni lehet, de azt már nem lehet vitatni, hogy a termelés sokkal zavarta­lanabb, mintha nem tettek volna semmit: az öntészet nehéz, sok tudást igénvlő szak­ma — könnyebb selejtet csinálni gyakor­lása közben, mint hibátlan árut. E s van más motívum is. Ezeket a 'fiú­kat megbecsülik, saját gyerekének tekinti őket mindenki. Ez is vonz­erő. az otthonlét érzése. És különösen ak­kor. ha valaki végiggondolja velem, hogy ezek a fiúk milyen nehéz körülmények kö­zött dolgoznak ... Ezekben a nyári napok­ban a napon van úgy általában harmincöt fok meleg — a kokillák mellett megvan a duplája. A fizetség pedig egészen bizto­san nem a kétszerese a más gyárakéban szokásosnak. Szakemberhiány lesz a jövőben is. A munkaerőképzés ugyanis talán sohasem lesz annyira szervezhető, hogy mindenho­vá elég és odavaló szakember jusson. Az öntödei példa — sok más mellett — azt mutatja, hogy mindazáltal van megol­dás. Munkára fogható ember nem lesz több a következő évtizedben sem lényegesen. Egyet tehetünk, okosabban gazdálkodunk, és nemcsak anyagokkal és készletekkel, hanem a legfontosabbal, az emberrel, s annak tudásával. Petri Ferenc Hazánkban Tu r Ista-csúcsforgalom Az év első felében 4.8 millió külföldi látogatott hazánkba, 79 ezerrel több, mint tavaly ilyenkor az Or­szágos Idegenforgalmi Hi­vatal most elkészült gyors­mérlege szerint. Jugoszlá­viából 23, Ausztriából pedig 63 százalékkal többen ér­keztek. mint a múlt év első felében. Ugyanez idő alatt 1,7 millió magyar állampol­gár utazott külföldre, 35 ezerre) több, mint 1978 első felében. A legtöbb turistacentrum­ban igen élénk a forgalom. A küiföldiek első számú cél­pontja Budapest, ahol szin­te valamennyi szállodában telt ház van, s a fizetőven­déglátó szolgálat szobáinak nagyrésze is elkelt. Telt ház -van a Dunakanyarban is. Szentendrén a Pap-szige­ten luxusüdülőházakkal Virágok gondozása A parkok, játszóterek nö­vényzetét a nagy melegre te­kintettel fokozottabban óv­ják a városgazdálkodási vál­lalat kertészeti dolgozói Megöntözik és megkapálják a virágágyásokat, ahol szük­séges, ott gyomtalanítanak is. A képeket a Felső Tisza­parton és az újszegedi Liíet nagytisztításán készítette So­mogyi Károlyné fotóriporte­rünk. De máshol még in­kább kell óvni a füvet és a virágokat, hiszen jobban ki vannak téve a tűző napnak, a szárazságnak. Kerti kapa araszol a Felső Tisza-parti rózsák kőzött Tikkadt begóniák tömött sorokban a Liget tisztásán cserélték fel a korábbi fa házakat, s egymást váltjáp a külföldi és a hazai ven­dégek a Leányfalun meg­szépített 28 luxuskivitelű üdülőházban a kemping te­rületén. A leányfalui és a visegrádi táborokban 10—14 éves NDK-beli gyerekeket üdültet a Dunatours. Felkészülten fogadta az idei főszezont a Balaton. Július elejére többségében megvalósult a balatoni gyorsfejlesztési program, összesen 230 millió forin­tot fordítottak a tanácsok a kempingek, a nagyforgal­mú vendéglátó és kereske­delmi egységek hálózatának bővítésére, öt új kempinget nyitottak meg, s mintegy tízezer négyzetméterrel bő­vült a kereskedelmi és ven­déglátóipari hálózat alap­területe. Az idei nyáron megköze­lítően másfél millió vendég­gel számolnak a Velencei tó környékén. A déli országrészek közül Szeged került ezekben a hetekben a hazai és a kül­földi turisták érdeklődésé­nek középpontjába. A sze­gedi nyári ünnepi hetekre, a szabadtéri játékokra és más rendezvényekre leg­alább félmillió vendég ér­kezésével számolnak. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom