Délmagyarország, 1979. augusztus (69. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-02 / 179. szám
Cs5t5rt5k, 1979. augusztus 2. 3 Elhunyt Galambos József Mély megrendüléssel és fájdalommal tudatjuk, hogy az 1921-ben született Galambos József, a magyar munkásmozgalom régi harcosa, nyugalmazott rendőr vezérőrnagy, belügyminiszter-helyettes július 31-én hc«sszan tartó betegség következtében elhunyt Temetése augusztus 6-án, hétfőn 15 órakor lesz katonai tiszteletadással a pesterzsébeti temetőben. Barátai, harcostársai és volt munkatársai kegyeletüket 14.30 órától róhatják le a ravatalnál. AZ MSZMP Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Belügyminisztériuma, Magyar Partizán Szövetség Több mint 508 fórum a béke- és barátsági hónapban A béke- és barátsági hónappal, politikai közéletünk fontos eseményével 1979-ben is tartalmas, eredményes és a társadalom legkülönbözőbb rétegeit mozgosító országos akciót sikerült megvalósítanunk — hangsúlyozta Sütő Gyula, az Országos Béketanács titkára nyilatkozatában. — A több százezer résztvevőt vonzott, júliusban befejeződött eseménysorozat tapasztalatait a napokban összegezte titkárságunk — mondotta egyebek között. — Az akció több mint félezer fórumának tanulsága alapján szűrhetjük le a legfontosabb megállapítást: a nemzetközi politika, a béke kérdései az eddiginél is szélesebb körben és nagyon élénken foglalkoztatják lakosságunkat. Alapvetően e ténynek, valamint a béke- és barátsági hónap előkészítéséhez, szervezéséhez kiemelkedő támogatást nyújtó népfrontnak, KISZ-nek, a szakszervezeteknek továbbá számos más társadalmi és tömegszervezetnek köszönhető, hogy újabb munkások, mezőgazdasági, szövetkezeti dolgozók, értelmiségiek és alkalmazottak kapcsolódtak be mozgalmunk tevékenységébe. Különösen örvendetes, hogy az ifjúság sok képviselője vett részt a munka- és lakóhelyi események szervezésében, érett és értő hozzászólásokkal járulva hozzá a fórumok sikeréhez. brigád egy óvoda Az óvoda mindig és mindenütt gond. Az új kevés és zsúfolt, a régi avult és szintén zsúfolt. Szegeden vegyük például a Hunyadi János sugárútit, a 65. szám alatt. Ügy elöregedett, hogy jó lelkiismerettel már nem lehetett bele engedni az apróságokat. A Hámán Kató általános iskola, mint gazda, meg is rendelte az Építésügy: Minőségellenőrző Intézet szegedi állomásától az épület szerkezetének felülvizsgálatát, mégpedig sürgősre. Igen, igen, de az állomás már mindenfelé elkötelezte kapacitását — s így nem tudta felvállalni. És ekkor megszólalt az építésügy minőségi ellenőreinek privát lelküsmerete; pontosabban a Vedres István szocialista brigádé: igaz, hogy a nyolc órába nem fér be az óvoda — de elkészíthető a szakvélemény munkaidőn tűi is, társadalmi munkában is... A gyermekév iránti figyelem, az óvodaügy iránti általános társadalmi érzékenység, a pártszervezet biztatása... — együttesen elegendő lendítőerőnek bizonyult. * A szakvélemény elkészült, s ezzel már nem csak időt takarítottak meg az óvodának, hanem mindjárt 17 ezer forintot is. De a diagnózis igen keserűre sikeredett: a tetőszerkezet stabilitása elégtelen, a földszint feletti födém gerendázata korhadt, olyannyira, hogy a szakértők az óvoda azonnali bezárását javasolták, amit az építési hatóság el is rendelt Itt van, itt volna a jegyzőkönyvnek vége. De ha már egyszer nekilátott a brigád, szerette volna végigkísérni a dolgot a megoldásig. Az az összefoglaló mondat ugyanis, hogy „Az épület felújításának megtervezésekor természetesen a gazdaságossági szempontokra is tekintettel kell lenni, mérlegelni kell az épület teljes lebontásának lehetőségét is" — csak a szakmai becsületet elégíti ki, a brigád segítőkészsége itt nem állhatott meg. Különösen jó volt, hogy partnerra találtak az alsóvárosi pártalapszervezetben is. A gyerekeket ugyanis szétosztották két távolabbi óvodába, olyanokba, ahol amúgy is szorított a zsúfoltság. A Vedres brigád úgy gondolta, ha már belekezdett, véghez is viszi az ügyet. Tagjai tárgyaltak tervezőkkel, kivitelezőkkel, s jó szövetségeseket találtak egy szakmailag elfogadható és gyors megoldáshoz. Az elképzelés lelke ez volt: az óvoda tágas udvarán 3—í hét alatt fölraknak egy faház-óvodát, csupán az anyagköltségen. Minthogy ez az óvoda korábban agyonfoltozott lakóház volt, s felújítás után sem lesz tökéletes gyermekintézménynek, meg olymértékben avult is, hogy kár rá költeni — 2—2 és fél millióból 60 gyereknek tíz-tizenöt évre szólóan szolgálhatna a faház, s közben a nagy telket föl lehetne szabadítani, kényelmesen ki lehetne várni hasznosítását, esetleg éppen olyan komplexumnak, amely óvodát is tartalmaz. * Ami igaz, igaz: az elképzelés előadása nem volt elég energikus, s lehet, hogy nem is jutott el magasabb illetékességig. A Vedres brigád a vezető óvónővel ismertette javaslatait, kinek felsősége a szükséges felújítás elvégeztetése mellett döntött. Ez ugyan igazán olcsóbb, mint a faház lett volna, akár a társadalmi segítségeket beszámítva is, de megmarad a régi épület minden alaprajzi fogyatékossága. Talán kisiparos vállalta fel a munkát száz napra, de a tető, a villanyszerelés, a parketta, a festés hol van még? A brigádnak most egy kicsit keserű a szája íze. Vakvágányra futott ugyanis a további buzgósága. Nem segíthetnének a felújításban? — kérdezzük. A szakmai meggyőződés nem engedi. Csak odébb tesszük a normális és végleges megoldást — ez a véleménye. A faházas óvoda olcsósága és viszonylagos kényelme mellett teljesen szabad utat engedett volna a végleges építkezéshez és a porta komplex felhasználásához, s még így is tovább szolgált volna, mint a felújítás után a régi épület... — ezt bizonyítják az építésügyi minőségellenőrök. Valahogy nem sikerült a találkozás a gazdával, s így a társadalmi buzgalom csak az eredeti vállalásra futotta. Kár érte. A brigádnak jólesett volna egy szép szándék teljes véghezvitele. * Jó lenne, ha e sorokkal legalább annyit tudnánk segíteni, hogy egy asztalhoz ülnének a Vedres István brigád tagjai, meg a művelődésügy képviselői. Ha már nem annyira a Hunyadi sugárúti öreg óvoda miatt, hát legalább a jövendő társadalmi vállalkozások kedvéért. Mert azért a kedvük nem ment el a segítéstől. Az élet kínál még olyan gondokat, melyeknek megoldásában a szükséglet és szakszerűség kézfogása jól jön. És a Vedres István szocialista brigád kész ilyen kézfogásokra Sz S. t Szakmunkásképzés • • rri ff | onerobol Í rt egyszer, lehet ennek már valamivel több. mint tíz esztendeje is, Kováts Zoltán egy indulatos cikket hazánk demográfiai természetrajzáról, s annak jövőjéről. Azt állította, s bizonyította is. hogy népesedési helyzetünk alakulása: sorskérdés. Az írás nem maradt visszhangtalan, de lényegét, azt, ami figyelmeztetés volt benne, nem vettük igazán komolyan. Arról volt szó — s ezt a demográfiai statisztikák összevetése a gazdaság akkori és jövőbeni munkaerőigényével, a számok hűvös tárgyilagosságával bizonyította —, hogy kimerülőben vannak a munkaerő-tartalékok. Ezért is csodálkozom jártomban-keltemben. Akkor már tudtuk, manapság pedig a gyárkapukban kifüggesztett táblák fennen hirdetik, hogy itt és ott munkásfelvétel van, s mindez igen kedvező feltételekkel. Optimizmus ez? Naivság? Egyik sem, így gondolom. Kétségtelen, hogy optimizmus is munkál a táblák szerkesztőiben — végtére is, amíg élünk, remélünk, s kétségtelen az is, hogy olykor-olykor mégis csak betéved valaki jobb kereset, kedvezőbb szociális ellátottság reményében az új helyre. A táblákat tehát felmenthetjük. Nem menthetjük viszont fel azt a szemléletet. mely a táblákra épít. Egy felmérés szerint Csongrád megye vállalatai ebben az évben ötezer dolgozót szeretnének alkalmazni a meglevők mellé... Nem tudom, mit szólna ehhez egy demográfus, aki számon tartja a népesség mozgásait, s elemzi is azokat. Gondolom, csóválná a fejét. Ez az, ami nem megy, mondaná. A gond, az igazi, nem is itt van. Ha figyelmesen olvassuk a táblákat, megtudjuk, hogy a legtöbb helyen szakmunkásokat keresnek. Nem 'volnának szakmunkások? A kérdés szónoki. Vannak. Bizonyos szakmákban — tudjuk — túlképzés van. Hol vannak hát akkor a szakmunkások? A válasz már lakonikus szinte: másutt. Manapság tanulmányok egész sora születik a különféle szakmaszerkezeti feszültségekről. Egyszerűen arról van szó. hogy társadalmunkban érvényesül egy, már Marx óta ismeretes törvényszerűség, jelesül, hogy a munkaerő keresi az árát. Az is persze, hogy meg is találja általában. A gond ott van, hogy nem mindig ott, ahol a társadalomnak is hasznos volna. Ez bonyolult ügy. összetettebb annál, hogy egy ilyen nyúlfarknyi eszmefuttatásban a végére lehetne érni. Maradjunk annyiban, hogy vannak táblák. amelyek hívogatják az embereket, s a táblákat nemcsak vállalati érdekből teszik ki a gyárkapuba, hanem — áttételesen. de nem tagadhatóan — népgazdasági megfontolásokból is; ugyanakkor szinte mindenütt panaszkodni kénytelenek, hogy a tábla nem eléggé hatékony, s a lapok hirdetései sem igazán azok. Sokat hoznak. igaz. Nem oldják meg viszont a teljes problémát. Nem lehetnek ugyanis hatékonyak. A segédmunka konvertálható, a szakmunka nem. Gazdaságunk jelenlegi fejlettségi fokán vitathatatlan, hogy a szakmunkásoké a döntő szerep. Ám nincsenek elegen, s ez feszültségek forrása, sőt kimutathatóan hatékonyságot rontó tényező is. A jelenség káros hatásai első soron azokat a vállalatokat érintik, amelyek a kevésbé általános szakmákból várnak embereket. A kéziszerszámgyár például évek óta hiába vár szakképzett kovácsokra. Hogy miért? Mert nincsenek, s mert nem is lehetnek. Lévén, hogy Szeged városában egyetlen szakmunkásképző intézet sem foglalkozik kovácsok képzésével. Gondolkodjunk el! Miért is tenné? Anynyi kovácsra nincs szükség, mint amenynyiért kovács szakot érdemes volna beindítani. Mi hát a megoldás? Van-e egyáltalán? Ezt a kérdést persze úgy is fel lehet tenni, hogy mit kell cselekedni annak érdekében, hogv a gyárkapukban ne legyenek ott a táblák, de ehelyett hadd beszéljek arról, hogy valóban mi a megoldás. Gondoltak egyet a szegedi öntödében, s úgy határoztak, hogv önerőből kiképeznek tizenkét fiatalt szakmunkássá, önerőből, mert öntőket szintén nem tanítanak önteni sehol Szegeden. A fiúk tavaly kapták meg a szakmunkás-bizonyítványt. És — ma is. és valamennyien, ott dolgoznak a Tolbuhin sugárúton. Került persze mindez hétszázezer forintba a gyáregységnek. Sok ez. kevés? Vitatni lehet, de azt már nem lehet vitatni, hogy a termelés sokkal zavartalanabb, mintha nem tettek volna semmit: az öntészet nehéz, sok tudást igénvlő szakma — könnyebb selejtet csinálni gyakorlása közben, mint hibátlan árut. E s van más motívum is. Ezeket a 'fiúkat megbecsülik, saját gyerekének tekinti őket mindenki. Ez is vonzerő. az otthonlét érzése. És különösen akkor. ha valaki végiggondolja velem, hogy ezek a fiúk milyen nehéz körülmények között dolgoznak ... Ezekben a nyári napokban a napon van úgy általában harmincöt fok meleg — a kokillák mellett megvan a duplája. A fizetség pedig egészen biztosan nem a kétszerese a más gyárakéban szokásosnak. Szakemberhiány lesz a jövőben is. A munkaerőképzés ugyanis talán sohasem lesz annyira szervezhető, hogy mindenhová elég és odavaló szakember jusson. Az öntödei példa — sok más mellett — azt mutatja, hogy mindazáltal van megoldás. Munkára fogható ember nem lesz több a következő évtizedben sem lényegesen. Egyet tehetünk, okosabban gazdálkodunk, és nemcsak anyagokkal és készletekkel, hanem a legfontosabbal, az emberrel, s annak tudásával. Petri Ferenc Hazánkban Tu r Ista-csúcsforgalom Az év első felében 4.8 millió külföldi látogatott hazánkba, 79 ezerrel több, mint tavaly ilyenkor az Országos Idegenforgalmi Hivatal most elkészült gyorsmérlege szerint. Jugoszláviából 23, Ausztriából pedig 63 százalékkal többen érkeztek. mint a múlt év első felében. Ugyanez idő alatt 1,7 millió magyar állampolgár utazott külföldre, 35 ezerre) több, mint 1978 első felében. A legtöbb turistacentrumban igen élénk a forgalom. A küiföldiek első számú célpontja Budapest, ahol szinte valamennyi szállodában telt ház van, s a fizetővendéglátó szolgálat szobáinak nagyrésze is elkelt. Telt ház -van a Dunakanyarban is. Szentendrén a Pap-szigeten luxusüdülőházakkal Virágok gondozása A parkok, játszóterek növényzetét a nagy melegre tekintettel fokozottabban óvják a városgazdálkodási vállalat kertészeti dolgozói Megöntözik és megkapálják a virágágyásokat, ahol szükséges, ott gyomtalanítanak is. A képeket a Felső Tiszaparton és az újszegedi Liíet nagytisztításán készítette Somogyi Károlyné fotóriporterünk. De máshol még inkább kell óvni a füvet és a virágokat, hiszen jobban ki vannak téve a tűző napnak, a szárazságnak. Kerti kapa araszol a Felső Tisza-parti rózsák kőzött Tikkadt begóniák tömött sorokban a Liget tisztásán cserélték fel a korábbi fa házakat, s egymást váltjáp a külföldi és a hazai vendégek a Leányfalun megszépített 28 luxuskivitelű üdülőházban a kemping területén. A leányfalui és a visegrádi táborokban 10—14 éves NDK-beli gyerekeket üdültet a Dunatours. Felkészülten fogadta az idei főszezont a Balaton. Július elejére többségében megvalósult a balatoni gyorsfejlesztési program, összesen 230 millió forintot fordítottak a tanácsok a kempingek, a nagyforgalmú vendéglátó és kereskedelmi egységek hálózatának bővítésére, öt új kempinget nyitottak meg, s mintegy tízezer négyzetméterrel bővült a kereskedelmi és vendéglátóipari hálózat alapterülete. Az idei nyáron megközelítően másfél millió vendéggel számolnak a Velencei tó környékén. A déli országrészek közül Szeged került ezekben a hetekben a hazai és a külföldi turisták érdeklődésének középpontjába. A szegedi nyári ünnepi hetekre, a szabadtéri játékokra és más rendezvényekre legalább félmillió vendég érkezésével számolnak. (MTI)