Délmagyarország, 1979. július (69. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-12 / 161. szám

4 Csütörtök, 1979. július 12. Argosz és Gorzsa Mondják haszontalan szakmának — „mire jó a'z, ezeréves cserepeket pátyolgatni" —, nevezik a történelemkutatás nélkülözhetetlen támaszának — „mégiscsak más, mint könyvből tanulni elődeink életét" —, saóval embere válogatja, ki mit tart a régészetről, egy biztos: valamilyen érzelemmel színezett véleménye mindenkinek van. S mit mond a régész, akit sokáig, tán éveken út egyetlen str. vagy építmény feltárása foglalkoztat, s a szenzációk nélküli kutatómunka közben csak nagy ritkán adatik meg neki a „nagy felfedezés" öröme? Horváth Ferencnek, a szegedi Móra Ferenc Múzeum régészének panaszra igazán nem lehet oka, hiszen tavaly nyáron — öt évvel a diplomázás után — ritka" leletre bukkant Gorzsán: kőkorszaki ház maradványaira, berendezési tárgyaira. Akkori beszélgetésünk záradéka a régész válasza az iménti kérdésre: „Nem éreztünk szenzációt. Minden porszemet, palicsrclgöt ismerünk, tudjuk, ml az előzménye, s hógy mennyi munka lesz még vele. Az ember a gyerekére nem csodálkozik rá minden percben, ha együtt él, együtt lélegzik vele." Azt mondja, a régész, a mások szerint szenzációs lelet feltárása ls éppolyan érzés, mint egy jelentőségében kisebb, hétköznapibb lelet feldolgozása. Ez az összehasonlítás azért is fontos most. mert újabb beszélgetésünk apropóját — Horváth Ferenc hathónapos görögországi ösztöndíjas tanulmányútját — joggal tarthatjuk különlegesnek. Ritka szerencse, hogy a régészet paradicsomában viszonylag hosszabb időt tölthet egy fiatal magyar kutató, s az ösztöndíj adományozója, a Kulturális Minisztérium rá is bízza útiprogramja összeállítását, s csak azt kéri, hogy majd a szakterület tudományos folyóirataiban adjon hírt, mit végzett. Am a lehetőség mellett nem szabad elmenni: a hat hónap minden óráját be kell osztani. A kiküldetés tehát iga,7.án nem „szenzáció" — a szó előző értelmében —, hanem lehetőség a munkára. A Szegeden szerzett régészdiploma után kétévi gyukornokoskodás az egyetemen, közben ásatáson öpusztaszeren, és Csengelén, „vendégszereplő voltam a kora középkorban", aztán a múzeumi évek önálló feladatokkal és külső előadóként az egyetemen, majd Gorzsa, amellyel „végre visszasodródtam az őskorban". S mert az időszámítás előtti 3—4. évezredben az Egei-tenger és a Kárpátmedence anyagi kultúrája sokféle szállal kötődik, megszületik a vágy: eredetiben Játni a régészek paradicsomát. Pályázat az ösztöndíjra, értesítés, hogy megkapta. Ám az ösztöndíjhoz nem adnak bejutási engedélyt a görögországi múzeumok védett raktáraiba, a könyvtárak értékesebb gyűjteményeibe. Itt válik fontossá a már ' megszerzett szakmai rang, így lesz jelentőségük az emberi kapcsolatoknak. Kell tehát az ottani kulturális minisztériumtól az engedély, s szükség van azAnthénban dolgozó barátokra, kollégákra is. Különben hogyan olvashatná végig az ember az idehaza fellelhetetlen, s megvásárolhatatlan szakirodalmat? „Két hónap alatt elolvastam a német régészeti intézet anyagát." Az anyagi kultúrák kapcsolatáról sokféle, többé-kevésbé igazolt elmélet ismert a szakmában, ezek igazságáról meggyőződni, vagy cáfoló bizonyítékokat gyűjteni csak a helyszínen lehet. S valóban felfedezhetők a pontatlanságok a magyarországi őskor és a görög őskor párhuzamosításában, bizonyítékok gyűjthetők arra az eddig kétkedve fogadott tételre, hogy az i. e. második évezredben valóban érkeztek népcsoportok Macedóniából a Kárpát-medencébe ... De ehhez már szükség volt „a rigorózus útitervre, mely a második két hónapban sűrítve foglalta magába a legfontosabb gyűjtemények, múzeumok megismerését". Nekünk történelemórákról, a régészeknek szakkönyvekből Ismert, fogalmakká vált sziget- és városnevek az út állomáshelyei, Volosz, Delosz, Thera... „A legmaradandóbb hangulat az Argosz körnvjéki: •mitikus lévegője van a tájnak i6. Olyan ... vérfürdos, mint ahogy azt Homérosz után elképzeljük." S a ma embere? „Az étteremben meghatja a gazdát, hogy görögül próbál a magyar rendelni, s nem is fogad el pénzt." Csalódás? „A knosszoszj rekonstrukció, amely lehet, hogy a turistáknak' illűzlókeltő, de szakmai szemmel nézve hamis." S a kultúra más területei? „A mai görög színház nyomába sem léphet az antiknak, ami az évad közbenielőadásokat illeti. Talán az augusztusi epidauroszi játékokon helyrebillen az egyensúly ... Az ország minden tájáról válogatták a társulatot, amely már a nyár elején megkezdte a próbáltat." Az esténként készült emlékeztető jegyzetek — „a gyűjteményekben, ásatásokon csak külön engedéllyel szabad fényképezni, rajzolni, tehát este hazatérve kellett friss élményeimet papírra vetnem" — mo6t feldolgozásra, publikálásra várnak. Az egyetemi acta, a múzeumi évkönyv majd hírül adja, mit végzett, mit látott Görögországban a szegedi régész. Mire ezek a sorok megjelennek, őt magát már ismét a gorzsai kőkorszaki házban találni meg. „Odakint sem vallottunk szégyent ezzel az ásatással. Sokan érdeklődtek, tanulmányozták a mutatóba kivitt fényképeket. Pedig ott igazán bőviben vannak a leleteknek .. Pálfy Katalin Számítástechnika Bulgáriában Bulgária Komoly rangot vívott kl magának a különböző számítástechnikai berendezések termelése terén; a komputerek és kézi kalkulátorok gyártásában és exportjában már nem sok ország előzi meg. A KGSTtagállamai egységes számítástechnikai rendszer (ESZR) kifejlesztése mellett döntöttek. Bulgária készíti e gépcsalád több tagját, illetve a más országokban gyártott típusok számos alkatrészét. Ez utóbblak közt például Bulgária szakosodott a periférikus memóriaegységek előelőéllítására. Az IZOT Egyesülés gyáraiban zseb- és asztali számítógépek széles skáláját, elektronikus pénztárgépeket gyártanak, és olyan bonyolult automatákat, amelyekkel nagy iparvállalatok Üzletmenetének gyártási, raktározási nyilvántartásának problémáját is meglehet oldani. Országjárás — turisztika • . ~ Az IBUSZ túraajánlatából választottuk ki a Kiskunsági Nemzeti Parkot. A Duna és a Tisza közében a változatos növény- és állatvilág megvédésére hozták létre a Nemzeti Parkot. Kétnapos túrával, július 14—15-én, bejárható az alföldi Dunavölgy középső részén fekvő kiskunsági szikes puszta. Apajpu6ztán a szikes gyepnövényzetet láthatjuk (sziki ballagófüvet, caenkeszt), Fülöpszállás—Szabadszállás határában a szikes tó világ életével ismerkedhetünk meg. Ágasegyházán az orgoványi mocsaras rétek nyújtanak nem mindennapi látványt. A kirándulók részt vehetnek a Kiskunsági Pásztor- és Lovásnapok rendezvényein. A második nap programjában kecskeméti városnézés szerepel, majd a hagyományos pásztorélet emlékeit őrző Eugacpuszta felkeresésével és a Kiskunsági Nemzeti Park Múzeum megtekintésével fejeződik be a túra. Az augusztus 5-i kunfehértói fürdőtúra első állomása Kiskunhalas, ahol a kirándulók felkeresik a vasútállomás közelében levő Csipkeházat. Itt állandó kiállításon mutatják be a halasi csipke történetét. 1902-ben Dékáni Árpád rajztanár, iparművész terveinek megvalósításával Markovits Mária kezdte el a lelkes munkát, amelynek eredményeként évtizedek alatt magas művészi fokra fejlesztették a halasicsipke-varrók ezt a ritka mesterséget. Az úticél: Kunfehértó. A község sziksós vizű taváról kapta nevét. A tó nemcsak fürdésre alkalmas, hanem a természeti ritkaságokat kedvelők is gyönyörködhetnek érdekes madár- és növényvilágában. Hazafelé Hajóson rövid pihenőt tart a csoport. A Cooplourist ajánlatában fedeztük fel a palócföldi kirándulást. Az egynapos néprajzi túra első állomása Balassagyarmat, ahol az 1891ben alapított Palóc Múzeumot tekintik meg a résztvevők. Néhány érdekesség a tárlat anyagából: a természettudományi kiállítás fő nevezetessége a 00 ezer darabot meghaladó lepkegyűjtemény. A régészeti anyagban a népvándorlás és a honfoglalás korú leletekre hívjuk fel a figyelmet. Érdemes megnézni a helytörténeti és a néprajzi gyűjteményt is, majd ezután a múzeum mögötti palóc udvart tekintsék meg, ahol a 250 éves zsilipéit lakóházat is láthatják. Az út további részében Szécsényben a barokk stílusban épült Forgách-kastélyt keresi fel a csoport, ahol láthatják a vadászati kiállítást is. Hollókőn a tájvédelmi körzet és a Falumúzeum, majd Pásztón a cisztercita kolostorrom megtekintésével zárul a túra. Időpontok: július 24. és augusztus 19. Az abaligctl csónakázótó partján turistaház is található, oda is érdemes kirándulni A Budapesti Tourist kétnapos kirándulást ajánl, Szekszárd—Gemenc—Kalocsa útvonalon. A túra résztvevői felkeresik az 50 ezer hektár kiterjedésű vadvédelmi rezervátumot, amelynek szarvasállománya európai viszonylatban első helyen áll. Zavartalan ősi állapotban maradt meg a vízi világ. Számos ritka madárfaj él a vízparti erdőségekben. A program második részébe tartozik Kalocsa, mely műemlékekben, kultúrtörténeti vonatkozásokban gazdag. Az autóbusztúra résztvevői teljes ellátást kapnak, s az éjszakát Baján, a Duna-szállóban töltik. Időpontok: szeptember 8—9. és 22—23. Májntöriéneleiii — szakszövetkezetben Szakszövetkezetben. legalábbis a tagok földterületén az aratás afféle szolgáltatás, amelyet a közös gépekkel a szakszövetkezet alkalmazottai végeznek. A tagok parcellái kis területűek, rövidek, sokat kell forogni a gépekkel. A szűk, gyakran fasorral végigültetett dűlőutakon nehezen fér el a kombájn. Sűrűn kell üríteni a tartályt, vigyázni kell a forgásnál a tavaszi vetésre. amelynek közéékelődnek a gabonaföldek. A szakszövetkezeti kisgazdaságoknak nem a gabonatermesztés a fő feladata: élőmunka-igényesebb kultúrákat, zöldséget, gyümölcsöt termelnek inkább. Gabonát a gyengébb talajra vetnek, takarmánynak. Bármennyire nem kedveznek a szétaprózott parcellák a kombájnok munkájának, sem kaszás arató-, sem cséplőmunkás nemigen akadna már, aki a betakarítást a hagyományos módon elvégezné. Az első kombájnok a hatvanas évek végén, hetvenes évek elején jelentek meg a Szeged környéki szakszövetkezetekben. Használt SZK— 4-esek voltak többnyire, szegényebb szakszövetkezetekben a jómódú tagok adták össze rá a pénzt. amiért később különböző előjogokra tartottak igényt. A fegyelmezett cséplőbandúk ideje lejárt már akkoriban: az ipar előbb csak télre, aztán végérvényesen elszívta a megbízható munkaerőt. Cséplőmunkásnak inkább csak alkoholisták, tanyai lumpenek álltak. Korábban a tanyai gazdák hozzászoktak, hogy a munkásrészért becsületes munkát várjanak a gépesektől. Akkurátusan topogtak a zsákolok körül, rendelkeztek, hogy a búzát a nagy hombárba, az árpát a padlásra vigyék. A zsákolók meg a mázsára ültek és követelőztek: egy liter borért fölvisezük! A szalmaknzalosok pálinkát követeltek, míg meg nem kapták, csak tessék-lássék túrkálták a szalmát az elevátor alól. Az etetők Is a gazda után ácsingóztak, hogy a port a tűzoltófecskendövel mossák-e le a torkukról? Ha nem kaptak, káromkodtak, ha kaptak, elkábultak a melegben. Az első kombájnokat falkábah követték a mezítlábas, kalapos emberek, vadóc tanyai galambok, szélkiáltók. Még nagyobb lett a csődület, ha „medvét fogtak" a kombájnosök. és nekiálltak „nyúzni" a méteres, nagy vasrudakkal. A bámészkodók mutogatták egymásnak a szétszórt, szemeket, a térdig érő tarlót, a szemetes gabonát, amit a kombájn kiöklendezett a gyomrából. Egyesek variáltak: learatták kézzel a búzát, kévéstől dobálták bele a kombájnba, hogy a szemveszteség a szérűn maradjon, és megehessék a tyúkok, de a nagy torkú cséplőgépes legényekkel se kelljen vesződni. Néhány aratógép is megjelent: már akkor maszek traktorok húzták a tulajdonosok horribilis összegekért arattak. Egy-két nyáron megszedték magukat, aztán nem is vállalták ezt a kemény munkát. Akkoriban a szakszövetkezeti vezetők jelentős része még helyben gazdálkodó egykori kisparaszt volt. Először a saját földjükre irányították a kombájnokat. Akik annak idején pénzt adtak a kombájn árába, azokét is akkor aratta, amikor akarták. Kiment a hitelező dél felé a búzába, megmorzsolgatta a kalászokat, megmustrálta. híznak-e a bárányfelhők az égen, aztán autóba ült és elporzott az irodába, hogv jöjjön az a kombájn aratni, mert ha 6 a zsebébe nem • nyúl, ottmaradt volna, ahonnét hozták. A kombájn pedig befejezte, amit elkezdett, és eldöcögött a hitelező földjére. Az első években még nem okozott ez problémát. Sokan bizalmatlanok voltak, maradtak a kaszánál. Mások azt hitték, a kombájn majd konkurrenciát jelent a megfogyatkozott részesaratóknak, próbálták az aratórészt visszaszorítani. — Ha nem vágod kilencedikért. majd odaadom a kombájnnak — fenyegetőztek. — Adja — vonták meg a vállukat a részesek. A kaszások elmentek maltert keverni, a marokszedők jutagyárba, kendergyárba. Két-három év alatt szinte teljesen a kombájnok vették át az aratás-cséplés nagy munkáját a szakszövetkezetekben is. így azonban kitolódott az aratás ideje, akire a végén került sor, annak a gabonájából bizony jó sok szem kipergeti Törték a fejüket a népek, mit kellene csinálni, hogy ők is bekerüljenek a kiváltságosok közé. Régi, megbízható módszerhez folyamodtak: kigombolták a bugyelláris! és addig kerülgették a kombájnost, míg közelről sikerült a zsebét megcélozni. A kombájnos is ember, noha időnként embertelenül nehéz a munkája. A kísértést pedig csak növelte, hogy ilyenolyan utasításra úgyis kellett kivételt tenniük. Így aztán a saját zsebük utasításait is besorolták sokan az egyéb instrukciók közé, anjlnek végeláthatatlan veszekedés lett az eredménye. Volt olyan esztendő, hogy még augusztus végén ls arattak. A kombálnok ideoda szaladgáltak. Egyik embernek már a rozsát is rég 1c igták, a másiknak az árpaja is a talpán volt. Átátcsaptak a szomszédos szakszövetkezetek területére is. Néha többet utazott a kombájn, mint amennyit aratott. A gazdák falkában követték a gépet, árgus szemmel lesték egymást, hogy leleplezzék a másikat, ha pénzt látnak a kezében, és ha a másik odébbmegy, leróhassál; a maguk adóiát. A szakszövetkezeti műhelyekben is napirenden voltak a veszekedések. A szerelők kitolásnak tartották, hogy ők kimaradnak a borravalóból, Ők is kombájnra akartak ülni. A bajokat tetézte a rossz, esős Időjárás. A kombájnanarchia ilyen kiteljesedett formáiáhan csak egy nyáron tartott. A szakszövetkezeti vezetők mindenhol tanultak a tapasztalatokból. Akkor már javában folytak az egyesítések. koncentrálódtak a gépek. az egyesített vezetőségekből sokan kimaradtak, akik azelőtt beleszólhattak az aratásba. 'A szakszövetkezetek élére képzett agrárvagy kertészmérnökök kerültek. Aki megmaradt a régiek közül, azt ls lefoglalta a munkája, anyagilag sem szorult rá, hogy a saját földjén is gazdálkodjon. A kombajnosok mellé ellenőröket, irányítókat állítottak. Reggelente pontosan meghatározták a feladatokat. A fejetlenséget, a zavarosban halászást részben ezek az intézkedések, főként azonban az szüntette meg. hogy több lett a kombájn. A kombájnosmorálnak, mint annyi más terület erkölcsi szilárdságának nagy próbája a hiány. Az ember esendő, és ez ellen nem biztosíték az ellenőrzés: az ellenőr ellenőrének ellenőre éppolyan esendő, mint akit ellenőriznek. Az időjárás produkál néha késést, csúszást. ettől fölforrósodik még ma is a hangulat. A kombájnos döntheti el, kinek mefnnylre vizes a földje, elbiria-e a gépet. A maga módján a kombájnirányító is az „istenek rokona". Ö dönti el, az adott körzeten belül mikor, kihez menjen a gép. Szakszövetkezetben illik a kombajnosnak még most is 50—100 forint borravalót adni. Ez nem csúszópénz, hiszen a kombájnozás rettenetesen kemény, fárasztó munka. Lehet gondosan, lehet lélektelenül is végezni. Aki rövid tarlót vág, aki nem hagyja el a parcella sarkait, aki kérésre kihordja a szalmát a föld végére, hogy hamar lehessen a másodvetésnek szántani, attól senki sem sajnálja. De azért is érdemes adni. nehogy legközelebb egy nyári zápor után lapályosnak találják a földjét, és elhagyják a végére, hadd száradjon. A gabonaföldek átvándorolnak a közös tulajdonába, ott már nagyüzemi módon aratnak, másfajta gondokkal. Ameddig azonban klsparcellákon is termelnek valamennyi gabonát, az aratás ott Is a legfontosabb nyári munka marad: jó vagy rossz lebonyolítása egész évre meghatározhatja az ott élők közérzetét. Tanács István