Délmagyarország, 1979. július (69. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-12 / 161. szám

5 Csütörtök, 1979. július 12. Hétköznapok Oda állók... Oda állnak. Oda bizony. Csakis oda, ahol az nékik — úgy vélik — leginkább megfelelő. Legyen bár az a hely — ahol autójukat hoszszabb-rövidebb időre leállítják — éppen kapubejárat, üzlet előtti rakodótér, parkolóhelyen sorjázó kocsik mögötti „második sor" vagy útkanyar. Nekik teljesen mindegy. Nem 6zámít, hogy a köztisztaságot biztosító emberek napnap után a rossz helyen parkoló autók miatt csak „némi kerülővel" tudják kigörgetni a kukákat az úttestre, s mellékes, hogy az üzletbe is csak bonyolult manőverezéssel vagy kerülő úton jutha be az áru. Kit érdekel, hogyha úgy áll meg más kocsija mögött, hogy azzal azt mintegy bezárja, s veszteglésre kényszeríti... S kinek lesz attól bántódása, ha az útkanyarban álldogáló autó forgalmi bonyodalmakat okoz? — Nyilván senkinek sem lesz, gondolják ők, az „oda állók". Másként vélik, s néha bizony akár bántalmaznák is mérgükben őket azok, akiknek kellemetlen perceket vagy plusz munkát okoznak önzőségükkeL A nyilvános dorgálástól, az önbíráskodástól persze tanácsos tartózkodni. A felelősségre vonás és a bírságolás a hatóság dolga, s e tilosban parkolók előbbutóbb rajtavesztenek. De mert közben még jó néhányszor, s jó pár embertársuknak „tupírozzák fel az idegeit", nem árt, ha jobban odafigyelünk rájuk. Azokra, akik ilyen mások rovására „oda állók", mások kárára előnyt szerzők — s bizonnyal nemcsak ott és akkor, amikor a kényelmüket minél inkább szolgáló parkolás a céljuk... Előbb-utóbb ideje lenne odaállnunk eléjük, és tudomásukra hozni, hogy végre álljanak odébb! S oda állítók is vannak. Jönnek és elvégzik a dolgukat; azaz odaállítják a kandelábert, a hirdetőoszlopot, a hulladékgyűjtőt, az útbaigazító táblát, a buszmegállót. Akarom mondani, mindezt a buszmegállóba. Az utasok le- és felszállására kijelölt alig tízméternyi területre. Jó közel az úttest széléhez, meg egymáshoz. Hogy véletlenül se tudjon a sofőr úgy manőverezni a kocsival a megállóban, hogy a busz valamelyik ajtaja elé ne kerüljön egy oszlop. Ami-, nek aztán a figyelmetlenebb, siető, s kiváltképpen a városunkban először járó tetszés szerint ütközhetnek neki — kondíciójuktól függően kisebb vagy nagyobb erővel, apróbb vagy nagyobb sérüléseket szenvedve. A város több pontján — a Lenin körút—Dugonics téri saroktól a Hungária szálló előtti megállóig sokfelé. S szidhatják, aki a „kellékeket" oda állította. Pedig nem az a hibás szegény. Hanem azok, akik mindezen „hasznos segítőtársakat" éppen a buszmegállókba, az úttest szélére, a le- és felszállást szolgáló helyekre tervezték. Azaz „oda állították", őket kérdezzük: nem lehetne egy s némely táblát és oszlopot odébb állítani? Szabó Magdolna A vadnyugat hőskora Kétrészes, színes, szélesvásznú amerikai film. Irta: James R. Webb, kcp: William H. Daniels, zene: Aifred Newman, rendezte: Henry Hathaway, John Ford, George Marshall. Főbb szereplők: Caroll Baker, Debbie Reynolds, Henry Fonda, James Stewarl, George Peppard, Gregory Peck, John W'ayne. Ennek a filmnek minden sztoriját láttuk már, minden figurája ismerős — valamelyik westernből. Ismerősek a képei, az amerikai Nyugat tájai: az égbenyúló, hatalmas hegyláncok, a kanyonok, a zuhatagos folyók, a homokos és a sziklás prérik, még a csodálatos alkonyatok, és a szakadékos folyópartok is. Akármikor elfütyülhetnénk a zenéit, a világraszóló nosztalgiahullámban nálunk is újra népszerű country-muzsika dalait. Akkor hát? Bizony meglehetősen unalmas f ilm A vadnyugat hőskora. Arról szól, amire a címéből következtethetünk: Amerika középső és nyugati részének meghódításáról, ennek a nagy kalandnak 1839-től 1889-ig tartó idejéről és eseményeiről. Vagyis: a Nyugat benépesülésének időszakáról, a kockázatos, veszélyes, nagy bátorságot, férfias erőt, ügyességet és főleg nyughatatlan, vállalkozó szellemet igénylő hódításról; az aranylázról; a polgárháborúról; a kontinenseket összekötő vasút építéséről. Mindez egy tipikus pionírcsalád három generációjának történetébe „sűrítve". Azért az idézőjel, mert a film közel háromórás, és mint elöljáróban mondtam: semmi újdonság benne. Talán méggis, egy kicsivel több a melankólia, a nosztalgia és az érzelgősség, mint a vadnyugat mítoszából, a legendák, dalok, történetek sokaságából született átlagos westernfilmekben. Hajlamosak lennénk megérteni az amerikaiak elérzékenyülését, végül is ez az ő múltjuk, történelmük. Amelynek alakításában valóban nagy szerepe volt az erőnek, vitalitásnak, gyakorlatiasságnak, emberségnek is. De a brutalitásnak, öldöklésnek, pénzhajszának, kíméletlen szerencselovagsógnak ls. A film szereplői inkább az előbbi tulajdonságokkal felruházottak — ez az egyik kiváltója a nézőtéri cséndes unalomnak. (Hiába, valahogy védekezni kell, ha kissé gyengelméjűnek gondolják az embert!) Szolid unatkozásunkba csak a filmidő harmadik órájában vegyül némi bosszúság, mert a hőskoridézés mai képekkel zárul: felhőkarcolók, egymást keresztező impozáns sztrádák, és az egvkori préri mai dús termése. Íme a pionírok nagy akarásának győzelme. Nem marad más, vigasztaljuk magunkat mindazzal, amelyek valódi értékei a három rendező által rekordidő alatt forgatott ftlmmonstrumnak: W. H. Daniels csodálatos felvételeivel, A. Newman megunhatatlan country-zenéjével. Kívánkozna ide a nagynevű színészek játékának dicsérete is, ám ezúttal le kell mondanunk erről: sajnos nem állt módjukban, hogy kétségtelen tehetségüket csillogtassák, mindössze „benne voltak a produkcióban". Jöttek, láttuk őket, és bizonyára nyertek is — nagy fellépti díjakat. De nem győztek, mint a pionírok. Sulyok Erzsébet „Jó lesz, nem?" — a tervező, Forray Gábor nyugodt, a* aggódok: Vastagh Attila, Horváth Mihály, Mikó András Csendélet — jegyszedőkkel Virágh a Virág? A téren, az Apáthy kollégiumban, a Játékok igazgatóságán gyakran elhangzik majd az idén nyáron is: találkozzunk a Virágban. S még az sem kérdez vissza, aki sosem járt ott. Ismertté válik Szeged legszebb és legrégibb cukrászdája, még mielőtt tényleg megismerkedne kávéjával, fagylaltjával a vendég. De ismerjük-e valójában? Tudjuk-e. hogy — ha akkoriban kisebb belső térrel is — már cukrászda volt a századfordulón, s hogy főbejárati ajtajának egyik üvegtáblája — a metszett üvegből készült — átvészelt két világháborút? Az oldalfal nagyméretű, belga tükörtáblája, s a hírnév is legalább ilyen régi: volt rá eset, hogy Miskolcról rendeltek fagylaltot a szegedi Virágból... A belső tér az idén megfiatalodott, de stílusa, hangulata nem változott, őrzi, dicséri máig a két háború közti tulajdonosok egyikének, a jogászdoktor Virágh Bélának ízlését. Mert a Virágh család a névadó, csak a „h" kopott le. Így aztán a mai vendég arra gondol: a bútorok, virágok, napernyők délies színpompáját idézi a név. Azt is ... P.K. Megérkeztek a magyar együttesek Szombaton kezdődik a néptáncfesztivál A VII. nemzetközi szakszervezeti néptáncfesztivál a szombati, látványosságnak ígérkező Tisza-parti ünnepséggel nyílik, de a készülődésnek már számos jele látható a városban. A Juhász Gyula Művelődési Központban berendezték a fesztiválirodát, amely a következő két hétre a nemzetközi seregszemle szegedi szervezőinek, az SZMT munkatársainak úgyszólván második munkahelye lesz. Tegnap, szerdán délelőtt megérkeztek Szegedre a fesztivál magyar résztvevői: a három budapesti együttes, a VDSZ Bartók Béla, az Építők Vadrózsák és a MEDOSZ— Kertészeti Egyetem Táncegyüttese; Miskolcról jött az Avas Táncegyüttes — valamennyiüket házigazdaként fogadta a szegedi csoport, az ÉDOSZ-együttes. Nem vesztegették idejüket: délben már megkezdték a fesztivál gálaműsorának, a Vásár című kétrészes táncjátéknak a próbáit a Sportcsarnokban. A következő napokban ugyanez a hazai táncosok programja: délelőttönként folytatják a Vásárpróbákat a rendező-koreográfus, Stoller Antal, a főrendező, Nóvák Ferenc és természetesen az együttesek művészeti vezetőinek irányításával. Délutánonként részpróbákat tartanak az ÉDOSZ-együttes Tolbuhin sugárúti termében. Szükség van a feszített tempójú munkára, hisze a szabadtéri előadások közé iktatott produkció a bemutatóig, 22-éig, mindössze két alkalommal kap próbanapot a Dóm téren. Az öt hazai együttes táncosain, zenészein kívül kilenc külföldi csoport vesz részt a fesztiválon. Ma, csütörtökön érkezik Szegedre a ciprusi Sykaly Népművészeti Együttes, valamint az NDK-beli csoport, a német posta lipcsei együttese. Holnap, pénteken várják a bolgár, a román, a lengyel, a szovjet és a csehszlovák együttest, Jugoszláviából szombaton, Finnországból vasárnap érkeznek a táncosok. A fesztivál programjából az idén is kiemelkednek az újszegedi folklórbemutatók; hármat rendeznek, szombaton, vasárnap és kedden este. Látványosnak ígérkezik a fesztivál újdonságaként megrendezendő, nemzeti nap elnevezésű program. A Közművelődési Palota lépcsői előtt a külföldi együttesek három alkalommal mutatják be népük táncait: vasárnap, hétfőn és kedden délutánonként, 4 órától két-két külföldi csoport ad egy-egy órás műsort. A negyedik nemzeti napon, 21-én. a Széchenyi téren tekinthetik meg az érdeklődők a baráti napok folklórkincsének értékeit. A szombat délutáni Tisza-parti megnyitóünnepség, az újszegedi folklórbemutatók, a nemzeti napok, a Vigadóban rendezendő baráti találkozók, a két dómszínpadi Vásárelőadás, valamint e bemutatók előtt megrendezendő, valódi népművészeti vásárok — az idei fesztivál látványos, eseményekben gazdag programja. SZEGEDI ÜNNEPI HETEK Ha.vdn: A patikus. A Tanyaszínház előad: §a Kövegyen ma, szerdán esie fél 7-kor, valamint a makói kempingben este negyed 9 órakor. Kondor Béla monctíplái. Kiállítás a Bartók Béla Művelődési Központban, július 29-ig. Kecskés Ágnes textiltervező kiállítása a Bartók Béla Müve'ödési Központ ,.B" Galériájában, július 29-lg. A közművelődési könyvtárak 30 éve. Könyvtártörténeti k ál ítás a Közművelődési Palota kupolájában, július 16-ig. Móricz Zsigmond-emlékkiállítás a Somogyi-könyvtárban, jú lus 21-ig. Képek a Tiszíról. Horváth Dezső és Gyenes Kálmán fotókiállítása a tápéi Juhász Gyula Művelődési Házban, augusztus 9-ig. A Kiskunság népi fafaragása. Kiállítás a szőregi Tömörkény István Művelődési Házban, július 26-ig. A Solar alkotócsoport fotókiállítása a dorozsmai Petőfi Sándor Művelődési Házban. A Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításai: Hunok, avarok, magyarok; Elő szegedi képzőművészet; Lucsgyűjtem'ny: Épülő Szeged; „Vasvirágok" — a szegedi lakatos- és kovác mesterség 200 éve; Kőolaj- és földgáz; Parasztbútorok és viseletek; Ember és környezete. Ifj. Lele József néprajzi gyűjteménye Tápén (Várta u. 1), mcgtek'nthctö délután 5-től 6 óráig. Próbáig a téren Nadrágos statiszták, kedélyes szólisták Ragyás képű cowboy lovát nógatja az irdatlan prérin. Sietős a dolga, mögötte ül a menyasszonya. Megbotlik a ló, rászámol: egy. Kis idő múltán megint botlik a ló: kettő. A harmadik döccenőnél leszállnak az utasok, a cowboy golyót ereszt az állat fejébe. Mennek tovább gyalog. A menyasszony kíváncsi, s a gyakorlatias nők eredendő naivitásával fölteszi a kérdést, az obligátot: miért lőttük agyon? Mire a cowboy egy .., A viccel tegnap este aratott osztatlan sikert, a téren Gregor József, alias Páter Guardian, aki imént érkezett haza Sopronból, az evangélikus templomban énekelt. A mókamester hálás hallgatói pedig — Mikó András rendező, Pál Tamás karmester, meg a Verdi-opera szegedi szólistái, Vághelyl Gábor, Gyimesi Kálmán, Réti Csaba. Bajtay Horváth Ágota, Kenesey Gábor. Juhász József — hosszasan ecsetelték nyári élményeiket, miközben a színpadon Forray Gábor díszlettervező irányításával díszletállítók igazgatták az előadás deszkáit. Hivatalosan statisztaválogatással vette kezdetét az idei szabadtéri játékok nyitódarabjának, A végzet hatalmának próbasorozata, ami feláből-harmadából sikerült is. Csemer Géza rendezőasszisztens száz férfi jelentkezőre vadászot, ám mint ilyenkor lenni szokott, asszonyok, lányok jöttek többségben: 30 „nadrágos kiválasztott" maradhatott, így ma délután is lehet jelentkezni még, de — csak férfiaknak ajánljuk. A jelenlevőkkel egyébként még tegnap este hozzáláttak a színpadi előkészületekhez, s nemcsak „szárazon"; pianíno került az orchesterbe, megkezdte próbáit a stáb. A Dóm tér megszokott képét mutatta. Ott láttuk a fesztivál elmaradhatatlan koreográfus-vendégművészét. Barkóczy Sándort, bárha A végzet hatalmának balettesel csak szombat reggelre hivatalosak a Tömörkény gimnázium tornatermébe. S lányával együtt megérkezett Emília Klimova! a Szlovák Filharmónia 95 tagú kórusának titkára, aki arról számolt be. hogy az együttes jugoszláviai tur• né után, pozsonyi „átszállással", ma délután már Szegeden lehet. Ugyancsak mára várják Preziosillát. a bolgár Nelly Bosková t. s péntekre Ilosfalvy Róbertet. a Verdi-opera Alvaróját, a szovjet Szergej Lejferkuszt, Don Carlos megformálóját, valamint a magyar Leonórát: Tokody Ilonát. Bár Pál Tamás a szegedi szólistákkal néhányszor átvette a partitúrát, a fesztiválzenekarral ma, csütörtökön este kezdenek a szimfonikusok Festő utcai székházában. Ami pedig az érdeklődést illeti: jó néhány kíváncsiskodója máris akadt tegnap este az idei Szegedi Szabadtéri Játékoknak ... N. I Munkában a díszletállítók