Délmagyarország, 1979. július (69. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-03 / 153. szám

Kedd, 1979. július 3 Félvezetők kutatása Nemzetközi megbeszélés Szeneden Hazánk rohamos fejlődés előtt álló híradástechnikai ipara különösen jól hasznosíthatja a tudományág legújabb hazai és külföldi eredményeit — hangoztatták a roncsövek helyettesítésére ls alkalmas félvezető anyagokkal kapcsolatos legújabb kutatási eredményeikről. Az első nap előadói egyebek között azzal foglalkoztak, félvezetők kutatásával fog- miként lehetett ilyen módon lalkozó ötnapos nemzetközi tanácskozás hétfőn Szegeden megtartott megnyitóján. Az eszmecserén 11 ország, köztük hazánk, mintegy százhúsz elméleti és gyakorlati szakembere vesz részt Negyven előadásban számolnak be a bonyolult elekta kezdetben még több tonnás komputerek méreteit szinte zsebben hordozható méretűvé zsugorítani. Külön témaként szerepel az optikai adatátvitel, amely ugyancsak a félvezetők újabb, különleges tulajdonságain alapszik. (MTI) Szakoktatási kiildöttségiink Csehszlovákiában Milán Vondruska cseh közoktatási miniszter és Juraj Busa szlovák közoktatási miniszter közös meghívása alapján dr. Trethon Ferenc munkaügyi miniszter vezetésével vasárnap szakoktatási küldöttség utazott Csehszlovákiába a szakmunkásképzés területén folytatott együttműködés elmélyítése kérdéseinek megtárgyalására. A megbeszélések megkezdődtek. (MTI) A szövetkezetek szerepe a gazdasági, társadalmi életben Szövetkezeti nap Kapuvárott — Borbély Sándor beszéde Szegedi építők Pakson szóló Vasárnap Kapuvárott rendezték meg a nemzetközi szövetkezeti nap központi ünnepségét Délelőtt 10 órakor a városi sportpályán — mintegy 20 -ezer részvevővel — szövetkezeti nagygyűlés kezdődött. A nagygyűlés elnökségében foglalt helyet Borbély Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, a megye és a város párt-, állami és tömegszervezeti vezetői, a szövetkezeti mozgalom képviselői. A nagygyűlést Rév Lajos, az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsának elnöke nyitotta meg. Ezután Borbély Sándor emelkedett szólásra. Megállapította: — ötvenhét esztendeje annak, hogy a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsége július első vasárnapját nemzetközi szövetkezeti nappá nyilvánította — mondotta beszéde bevezetőjében, majd köszöntötte a hazai szövetkezetek valamennyi tagját, átadta a Központi Bizottság és a Minisztertanács üdvözletét, jókívánságait. A továbbiakban egyebek közt hangoztatta: — A különböző típusú, rendeltetésű szövetkezetek meghatározó szerepet töltenek be hazánk gazdasági és társadalmi életében. A szövetkezetek gazdasági jelentőségét néhány jellemző adat jól szemlélteti. A termelőszövetkezetek adják a háztájival együtt a mezőgazdasági termelésnek mintegy kétharmadát. Az ipari szövetkezetek részesedése az ipar termeléséből több mint hét, az építőipari termelésből pedig 10 százalék. Az általános fogyasztási és értékesítési szövetkezetek bonyolítják le a szocialista kiskereskedelem forgalmának több mint egyharmadát; a takarékszövetkezetek kezelik a lakosság betéteinek 12,5 százalékát; a szövetkezeti lakásállomány pedig meghaladja a 170 ezret. — A szövetkezés előnyei azonban nemcsak gazdasági hasznukkal mérhetők — folytatta. — A szövetkezetek a közéletiség gondolatát és gyakorlatát erősítik tagjaikban, a szocialista demokrácia mindennapos alkalmazásával működnek és fejlődnek. Következésképpen: a szövetkezetek társadalmunk, szocialista rendszerünk, belpolitikai életünk fontos tényezői. — A társadalmi fejlődés is indokolja, hogy az élet és a valóság új elemeihez igazodva érvényesüljenek pártunk szövetkezeti politikájának folyamatos, a gyakorlat által kipróbált elvei. A KB titkára hangsúlyozta: — A munkásosztály történelmi felelőssége, a munkásr paraszt szövetség ereje tük— Egy atomreaktor veszélyes ls lehet. — Tudom. Amerikában volt valami baj az atomerőművel. De úgy mondják, ez a paksi annál tízszerte biztonságosabb. — Ügy van tervezve! — Mi meg úgy építjük. — Az ember tévedhet... — Nézze, ez csapatmunka. Ha egy egészen kicsi eltérés is van a tervezett és a kész szerkezet között, azt az ellenőrzés egyből észreveszi, a hibát meg azonnal ki kell javítani. Az sem véletlen, hogy nagyon szigorú a munkafegyelem. Aki késik, vagy ivott, azt rögtön hazaküldik. Itt nem lehet lezserkedni. Ez az atomerőmű biztonságos lesz. Fölnéz, elmosolyodik. A karján egy tetovált szív. beleírva: 1932: V. B„ M. T. Észreveszi, hogy nézem. — Akkor születtem, az M. T. meg a feleségem neve. — Az asszony örült, hogy Paksra ment dolgozni? — Nem, de én csak kétszer tíz napig leszek ott — mondja Virgonc Béla. — Ennyi idő alatt elvégzem a hegesztő munkának azt a részét, ami rám vár. A szemei egyre kisebbek lesznek, testét átadja az autóbusz ringásának, elalszik. Mondják a körülötté ülők, az előző nap éjszakás volt, s az a nehezebb; sokat kivesz az emberből, ha este hattól reggel hatig talpon van. Persze nemcsak ő alszik; sokan szuszognak félig vagy teljesen eldőlve az üléseken. ök azok, akik történelmet csinálnak Pakson, akik, amint másznak felfelé a gigászi méretű vasbetonhálón, a szomszédos épület tetejémegláröződik a szocialista államiról porszemnek látszanak; s segítségében, támogatásában, akiknek az autóbuszon a teFölderül az arca, gyúlnak a vonásai. — Van fél hold szőlőm, muszáj benne bíbelődni, ha jó termést akar az ember. — Az a munka nem fárasztó? — Dehogynem. Csak, tudja, a bor, amit én csinálok, az más mint a bolti. Becsei István betonozó egyetértően bólint. — Én is permetezni fogok otthon — mondja. — A múltkor otthon a sógorom megígérte, hogy segít. Kettesben nem olyan unalmas a határban. — Mikor kezdi? — Ma pihenek, mert tegnap éjszakáztam, aztán holnap, pénteken. — Pakson is a szabadban van. — Az másL — Mitől? — Csak lapátolni, lapátolni... — Csak permetezni, permetezni ... — A sógorral, az asszony főztjét enni, a madárfüty- unadosztályon. työt hallani, este kiülni a ház elé a padra és megbeszélni a szomszéddal a híreket — Hol lakik? — Tápén. — Miért ment Paksra dolgozni? Huncutság villan sT szemében. — Tudja, ott sok a pénz, s nekem még négy hónapom van a nyugdíjig. Hát ezért — teszi hozzá. Deák Ferenc ács, huszonegy éves; — Én sem megyek vissza Paksra, ha ez érdekli — kezdi. — Igaz, én ezt sajnálom. De, ha a brigád egyszer így döntött, akkor én sem húzhatok ki a csapatból. — Miért jönnek el? Móricz Zsigmond emlékünnepségek A szűkebb szülőhazája, a dalműnk e két egymástól szülőföld, Szabolcs-Szatmár látszólag oly különböző és Tisza csecse lakossága emlékezett meg vasárnap író fiáról. A száz esztendeje született Móricz Zsigmondról. A szülőfaluban, Tiszacséesén rendezett emlékünnepségen Tóth Dezső kulturális miniszterhelyettes mondott ünnepi beszédet. Ezt követően leplezték le a nagy írót életnagyságban ábrázoló szobrot, Varga Imre, Kossuth-díjas szobrászművész alkotását. Ezután Fábián Zoltán, az Írószövetség művészei — titkára adta át az író felújí- Kovács János tott emlékházát, amelyben Móricz gyermekkorának jelentős részét töltötte. * Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulója alkalmából hétfőn koszorúzást ünnepséget rendeztek a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjában. nagyságának rokonvonásairól szólt; kettejük különböző utakon szerzett, más-más módon megélt és „megénekelt", lé lényegileg azonos „magyar ugar"-élményéről, az ebből fakadó „mégismorál"-ról, a magyarság legnagyszerűbb értékeiben való hitükről; prózairodalmunk óriásának korszerűségéről. mai, nekünk való tanításairól. Az emlékünnepségen a Szegedi Nemzeti Színház Kan-ádi Judit, Cyürki István — adtak műsort Ez szovetkezetpolitikánk szintén hagyományos, s egyszersmind új vonásokkal gazdagodó alapelve. Befejezésül Borbély Sándor azokról a fő feladatokról beszélt, amelyek az ötéves terv teljesítésében, a további fejlődés megalapozásáben a szövetkezetekre hárulnak. A nagygyűlés Varga Erzsébetnek, a kapuvári városi pártbizottság első titkárának zárószavával ért véget. A sokezres tömeg ezután szövetkezeti énekkarok, s táncegyüttesek színpompás folklórműsorában gyönyörködött, Osztrák és csehszlovák népi együttes is fellépett. Sor került a szövetkezeti fiatalok rétegtalálkozójára, amelyen a szövetkezeti mozgalom országos vezetői válaszoltak a fiatalok kérdéseire. A szövetkezeti mozgalom fejlődését bemutató kiállítás is nyílt. Délután a szövetkezeti nap programja az OKISZ Labor divatbemutatójával és sportrendezvényekkél folytatódott. A látványos, egész napos műsor ifjúsági bállal zárult Ady Endre Móricz Zsigmondról, Móricz Adyról, a magyar költészet és a próza óriásai — egymásról. Az ő mondataikkal kezdődött a Móricz születésének centenáriuma alkalmából tegnap, hétfőn délután rendezett szegedi emlékünnepság. A TIT-klubban megtartott megemlékezésen — amelynek szervezői-rendezői: az rószövetség dél-magyarorzági csoportja, a városi "TT-szervezet és a Somogyiönyvtár — dr. Vörös iszló, a Tiszatál főszer<esztője mondott beszédet. Móricznak és Adynak iroEgyüttműködési megállapodás — a megyei tanács vb egészségügyi osztálya és a SZOTE Gyógyszerésztudományi Kara között Három esztendeje kötött keretszerződést a Csongrád megyei Tanács és a Szegedi Orvostudományi Egyetem arról, hogy szervezett formák között dolgoznak együtt. Ennek eredményeként született szerv és a gyógyszerésztudoaláírásnál jelen volt Szabó zéséhez a tanévben és az álG. László, a megyei tanács lamvizsgák előtt. A jövőben elnökhelyettese és dr. Petri az államvizsgázott hallgatóGábor egyetemi tanár, a kat is fogadják megyénk SZOTE rektora is. gyógyszertárai, hogy az isA tanácsi szakigazgatási mereteiket bővíthessék. tegnap délelőtt írásos megállapodás a Szegedi Orvostudományi Egyetem Rektori Hivatalában. Az okmányt dr. Rózsa József, a Csongrád megyei tanács vb egészségügyi osztályvezetője és dr. Kedvessy György egyetemi tanár, a SZOTE Gyógyszerésztudományi Kar dékánja látták el kézjegyükkel. Az mányi kar közötti munkát ezentúl meghatározó okirat írásban rögzíti a szerződők eddig végzett közös tevékenységét, többek között a tudomány és a gyakorlat eredményeiről való kölcsönös téjákoztatást. A megyei tanács szakigazgatási szerve segítséget nyújt a gyógyszerészhallgatók gyakorlati képA gyógyszerészi kar a megyénk gyógyszertáraiban dolgozó gyógyszerészek szakmai fejlődéséhez — szakvizsgájuk és disszertációjuk elkészítéséhez — nyújt segítséget. Ezenkívül — az erről szóló párthatározat szellemében —, a szakterületen felmerülő gyakorlati és elméleti problémák megoldásából is nagyobb részt vállal. — A művezetőnket nehéz volt kibírni. Durva volt, mint a pokróc. Persze ez máshol és máskor is előfordul, de az erőmű építkezésnél érzékenyebbek az emberek; a bolhából is hamarabb lesz elefánt. Főként az idősebbek és a családosok lesznek magukbafordulók. — A fiatalok? — Nfekem jó volt. Dupláját kerestem az itthoni pénznek. S olyan dolgokat csináltunk, amikről még nem is hallottam. Szóval, okosodtam is valamennyit — neveti el magát. — Az esti programok? — A művelődési házba szftktam eljárni. Ott jó műsorok vannak. Mozi, színház, írói estek, satöbbi. A KISZtagok meg ingyen járhatnak be az előadásokra. Amúgy a haverokkal néha beruccantunk a városba. A lakótelepünkön csak a „Ragacs" van, ott meg a kaja kivételével mindent másodosztályon adnak; enni lehet harMondják, az építkezésről a szálló felé induló autóbuszokat műszak végén megrohanják, — Muszáj — mondja Olaszki István kompresszorkezelő. — Aki nem elég élelmes; azzal előfordulhat, hogy még este hét, fél nyolckor is a reaktort nézheti. — Igaz. utána már kényelmesen befér a buszba — nevet föl. Délután fél négy van, a DÉLÉP autóbusza Paksról begördül a szegedi Lechner térre, Csongrád megyei építőkkel. Az emberek udvariasan előreengedik egymást, majd indulnak a fizetésért. Négy nap pihenő következik. Horváth István toválás is látszik a karjukon. Földes Ottó ács; egykedvűen ül egy négyes ülésen. — Fáradt? — Igen. — Sok a tíz nap? — fgy egyhuzamban nagyon sok. Napi tizenkét óra munka, s ez alól csak a vasárnap a kivétel. Akkor hat és fél órát dolgozunk. — Megfizetik ... — Az nem minden. Ma jártak le a fél évre kötött szerződések. Tudja, hányan nem mennek vissza? — Miért? — Mert nagyon fárasztó... Nincs idő semmire. Este mire megvacsorázunk, fürdünk, van fél nyolc is. Sokszor még a tévéhíradó alatt elalszom. — Maga visszamegy? — Vissza. — Miért? — Még csak három hete vagyok Pakson. Még bírom. — Ha most hazaér, mit csinál ? — Mit? Meg kell permetezni a siőlőt Szezonkezdés Megfoghatatlan, honnan, s miként, de a múlt hét végén már benne volt Szeged levegőjében, hogy kezdődik az idegenforgalmi szezon. Talán a Széchenyi téri parkolók telítettsége, s bes szám hogy minden második ko- beszélhet a esi idegen rendszámú volt, talán hogy felhúzták a zászlókat a jegenyényi árbocokra, vagy hogy megjelentek a lakókocsis átutazók a város útjain — ki tudja, melyik volt első jele a nyári nyüzsgés kezdetének ... Talán az" úttörő-olimpia résztvevőinek Szegeddel ismerkedő portjai, talán a Dóm térj nézőtér csodálói, az is meglehet, hogy a szombat dél vásárlói teremtették meg a jól ismert pezsgő hangulatot, mely oly jellemző erre a városra... Tagadhatatlan, hogy szeretjük ezt a nyüzsgést. A Virág cukrászda már közhelyszámba menő bábeli összevisszaságát, a fotósokat. a hátizsákosokat, azt, hogy ilyenkor nem kell sokat tépelődni, hova menjünk, mit nézzünk meg, mivel töltsük ki a magunk, s a vendégségbe érkezettek idejét. Büszkék vagyunk ilyenkor a városunkra, s mintha a szokásosnál nyitottabb szemmel őriznénk rendjét, értékeit. Szeretnénk, ha nem egynek tekintenék városunkat, az alföldi települések sorában, az a vágyunk, hogy a vendég megérezze azt a sajátosan szegedi levegőt, amit mi, házigazdák már évek óta élvezünk. Élvezünk? Hát persze, hiszen mi teremtettük meg. Aligha van ennek a városnak lakója, aki valamilyen formában részese ne lenne a vendégfogadásnak. Ha csak a portáját söpri gyakrabban, ha az erkélyre rak öt muskátlit, ha nem mossa le autója sarát a lakótelep úttestjére, töbelső személyben vendégfogadásról. S még inkább az, aki közvetlenül is találkozik a Szegedre néhány órát vagy napot áldozó utazóval. A fodrász, a piaci árus, a villamosvezető, a szálloda portásg és a kabinosnő bennünket képvisel, a városlakókat, s bennünket ítél vagy kedvel meg a tucso- rista, ha langyos sört vagy friss kiflit kap, ha fél napig tart, mire szállást talál, vagy ha soron, kívül kitisztítják pecsétes nadrágját. Félreértés ne essék. s tévhitekbe se ringassuk magunkat: a vendég járás nem szezonális, nem korlátozódhat csak a nyár két-három hónapjára udvariasságunk, figyelmességünk, buzgalmunk. Mert az sem érdemel kevesebb törődést, akit októberben hoz e tájra érdeklődése, meg az sem, aki az év 365 napját tölti Szegeden, vásárlóként, utasként- megrendelőként: ittlakóként Legfeljebb arról varj szó, hogy az idegenforgalmi szezon hónapjaiban, amikor nagyobb erőfeszítésre van szükségük a vendéglátóknak, több szem látja meg. ha hibáznak. De többen is veszik észre, ha zavartalanul, közmegelégedéssel végezhetik munkájukat! Most, az idegenforgalmi szezon kezdetén mást. többet nem is kívánunk a hivatásos és amatőr vendéglátóknak. P. K. f