Délmagyarország, 1979. július (69. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-13 / 162. szám

4 Péntek, 1979. júfius 13. 4 postaláda társszerzőnk az olvasó Azt kérdezte a minap egyik olvasónk, miért ragaszkodunk ahhoz, hogy kérdését, észrevételét, panaszát levélformában jutassa el szerkesztőségünknek, miért nem elegendő, hogy — telefonon keresi a Postaláda soros összeállítóját. Nos, az ok talán megérdemli a nyilvános feleletet. Mióta a közérdekű bejelentésekről szóló törvény életbe lépett, az intézményeknek, hivataloknak kötelességük a törvény előírásainak megfelelően intézkedniük, ha közérdekűnek számító észrevételt juttatnak el hozzájuk. Abban az esetben, ha érdemi megoldást nem a címzettnél találhat a bejelentő, továbbítani kell a bejelentést az arra illetékes szervhez. A Postaláda esetében tehát: a közérdekű megjelenésre nem alkalmas —, s alkalmassá sem tehető —, vagy a túlságosan is egyedi problémákat tartalmazó leveleket eljuttatjuk ahhoz az intézményhez, szervhez, amely szerintünk intézkedésre jogosult az ügyben. Hát ezért kérünk írásbeli bejelentéseket, a levélíró aláírásával, címével ellátottakat. Néha-néha persze az is előfordul, hogy telefonon érkezett panaszok is hefyt kapnak a Postaládában, ha ezek természete olyan, hogy nem kötődnek szorosan egy bejelentő személyéhez. Ilyen volt néhány hete a beázó lakások ügye. melyben a telefonálók sajnos, tényleg nem voltak egyedül panaszukkal, (yálaszt nem kapván az illetékesektől. kíváncsian várjuk, mikor lesz vége a medárdi esőzéseknek ...) Nyolc levél idézet nélkül — írja Bérezi Tamás „cumisüveg után szaladgáló családapa" a Pálfy utca 5-ből. Keresőszolgálatunk másik „munkatársa" a városi tanács Tolbuhin sugárúti épületében járt, s keresett. „Szeged területén mindössze egyetlen helyen Intézik a lakosság adóügyeit: a régi, elhanyagolt épületben, a Tolbuhin sugárúton. Ha bemegy valaki az ügyét intézni, a rideg és sötét, barátságtalan folyosón ember legyen a talpán, aki el tud igazodni. A 6zobák ajtajára az előadók nevét nem írják ki, de azt sem, hogy egyes szobákban milyen adónemmel foglalkoznak. A felhívásokon és idézéseken szinte olvashatatlanok az aláírások, és a szoba száma sincs feltüntetve, és így nem tudjuk, hogy kihez és hova forduljunk, csak küldözgetnek egyik helyről a másikra. A bejárati ajtón is illetlenül csúfoskodik a papírral leragasztott tábla, ami jelezné, hogy mi is van abban az épületben. Mi egyszerű emberek vagyunk, és azt hiszem, joggal elvárhatjuk, hogy hivatalos ügyeinket kulturált körülmények közöttintézhessük, és kellőképpen tájékoztassanak az említett feliratokkal. Vagy talán olyan szegény a pénzügyi osztály, hogy nem telik Ilyesmire? Reméljük, hogy az illetékesek a hivatal tekintélyének növelése érdekében, és az adózók kívánságára a hiányosságokat rövidesen pótolják". Potyautas Ésszerűtlenségek Néha persze furcsa kérésekkel lepik meg olvasóinka levélgyűjtemény összeállítóját T. J.-né, Londoni körúti olvasónk soraiban nem az a furcsaság, hogy egy — nem szegedi — újságíró címét kért hanem az, hogy megjegyzi levele végén: ha írnánk kollégánknak, az 6 nevét ne írjuk meg. Már most, hogy is van ez? Mi adjuk meg valakinek a címet de a valaki címe, • neve maradjon titokban az előtt, akinek már nem titok a címe, s neve a titkolódzó előtt... ? Ugye érthető? Olvasónk belátására bízzuk, mit tesz ezután, ír-e a keresett újságírónak arra a szerkesztőségi címre, amelynek lapjában rendre megjelennek kollégánk riportjai. Egyet azonban tanácsolunk: nevét —, mint tólünk kérte — ne hagyja titokban olvasónk, mert úgy aligha ismer rá „ismeretlen régi, jó ismerősére" a címzett. Kár, hogy a Tímár utcai óvoda vezetője caak annyit Ir meg levelében, hogy kinek szól — a Kossuth laktanya katonáinak — köszönetük s nem tudósít részletesebben a gyermeknapi ünnepségről. Szívesen olvastunk volna bővebb híradást is. Csendes ajánlkozás című korábbi cikkünkre gondolva fogalmazta meg sorait egy névtelen levélíró. akinek csak azt üzenjük: ha egy intézmény dolgozóiról ilyen elmarasztaló véleménye . van, miért nem 6egít a segíteni szándékozóknak azzal, hogy nevét és címét ls vállalva mond bírálatot? Korsós Lajos a miskolci eszperantó találkozóról tudósít levelében, s szól a július 9-én kezdődött hódmezővásárhelyi nemzetközi orvosi találkozóról Is, melyről lapunkban már beszámoltunk. Födémcseré — telefonnal címmel közöltünk nemrégiben egy panaszt, s most Nagy László (Felsőváros 104/A 3.) számol be hasonlóan alakult helyzetükről. Levélének részletesebb ismertetésétől azért is tekintünk el, mert esetünk hasonlít a már ismertetettre, amelyre egyébként még semmiféle válasz nem érkezett. Ezért is küldjük el Nagyék levelét a Szegedi Postaigazgatósághoz, kérve az illetékes helyi távközlési üzem vezetőjét, hogy a Postaláda e heti bevezetőjében már emlegetett törvénynek mefelelően vizsgálja kl a panaszt, s adjon rá érdemi választ. Süveg László azt kérdi levelében, jogosan büntették-e meg Kunhegyesen a közúti ellenőrzéskor, mert nem volt személygépkocsijában vontatókötét. Nos, a KPM 23/1975. (XII. 31.) számú rendeletében nem találtuk meg a kötelező tartozékok között a vontatókötelet, s kérésünkre a megyei főkapiányság közlekedésrendészetén is azt válaszolták, hagy nem kötelező a vontatókötél. Olvasónk az emiitett rendeletben egyébként utananézhet, milyen feltételei vannak a közúti járművek forgalomba helyezésének és üzemben tartásának. S végül következzen még két levélíró észrevétele abból a levélcsokorból, mely részletesebb ismertetést nem kíván. Az Északi városrésznek a Makkosházi utcából délre eső részében még mindig nincs éjszakai közvilágítás, noha egyszer már — talán próbaképp —• világítottak a lámpák egy napig. Mi lehet az oka, hogy még nem kapcsolhatják be esténként a világítást azokban az utcákban, kérdik az ott lakók, sha lehet fényt, de legalább magyarázatot várnak a DÉMÁSZ illetékeseitől. Akik Panangint keresnek a szegedi gyógyszertárakban, bizonyára nem az okokra kíváncsiak, inkább a gyógyszert szeretnék megvásárolni. Bízunk benne, hogy legközelebb már múlt időben beszélhetünk a szívbetegek gyógyszerének hiányáról. Utazgató ember Varga Kálmán levélírónk, gyakran ebédel tehát étteremben, vonaton. Nyilvánvalóan gyakori érzéséből fogalmazódott meg benne az a gondolat, hogy a „fizetőpincér-kiszolgáló pincér", munkamegosztása nem ésszerű. A kiszolgáló kilométereket gyalogol rakott tálcával, a fizetőpincér is kilométereket gyalogol blokkfüzettel a kezében. A forgalmas — és nem elsőosztályú — éttermekben ezért gyorsabb lenne, ha például a menüt kiszolgáló pincér elfogadhatná a vendégtől a pénzt, s a fizetőpincér is beállhatna a levesosztók, második fogást vagy salátát vivők közé. Nem ismerjük a vendéglátóipari szakemberek véleményét, de gyanítjuk: elsősorban egészségügyi okai vannak annak, hogy az ételt vivő pincér nem nyúl pénzhez, amely köztudottan „tisztátalan". Meg aztán az elszámolás is könnyebb, ha egy kézen megy át a vendégek pénze. Levélírónk másik észrevétele, hogy az ÉLIKER árudéiban a zöldségfélék árai nem követik elég rugalmasan a másutt, például az az ÁFÉSZ- vagyCSEMEGEboltokban megfigyelhető változásokat. Ennek okát abban látja olvasónk, hogy a szövetkezetek saját felvásárlóhálózattal rendelkeznek, az áruk tehát gyorsabban jutnak el a termelőtől a fogyasztóig — ennek megfelelően frissebb állapotban is —, s az árak is gyorsabban mérsékelhetők így, a felhozataltól függően. Az összehasonlításra ki-ki maga vállalkozhat, s ennek megfelelően választja kl, hol vegyen zöldpaprikát, paradicsomot. Ésszerűtlennek tartja azt a csatornázási munkát egyik Csáktornyai utcai levélírónk, amelyet utcájukban, s a Fraknói utcában kezdtek el nemrégiben. Szakemberek nem lévén, a levelet eljuttattuk a városi tanács vb építési és közlekedési osztályához, azt azonban már itt megjegyezzük: szakértelem hiányával azért nem vádolnánk senkit, aki ilyen nehéz munkára vállalkozik,' s az sem látszik célravezető magatartásnak, ami a levélből kiérezhető: ha fedett csatornát nem kaphat az utca, akkor nyitottat sem kérnek a lakók... S még valami: a sajátján kívül öt nevet írt még levele alá olvasónk. Illett volna megkérni őket, hogy-saját kezűleg hitelesítsék egyetértésüket A Délmagyarország július 1-i számából értesültem arról, hogy az autóbuszokon a menetjegy, vagy érvényes bérletjegy nélküli utazás az eddigi 50 forintos bírság helyett 100 forint bírságot von maga után. Helyesnek tartom, hogy a potyautasok megbírságolásával egyre nagyobb rendet akarunk teremteni e téren. Hozzászoktatni az utasokat ahhoz, hogy a tömegközlekedési eszközökön való utazásért éppúgy meg kell fizetni a meghatározott díjat, mint az élelmiszerüzletben az egy kiló keúyérért a 3,60-at. Ugyanakkor egy dologgal mégsem tudok egyetérteni. A menetjegy-ellenőrzésekkor, ha valakit sikerül „rajtakapni", az az ellenőrzést végző személy szemében megrögzött potyautas, és ezt ellenőreink egy része — tisztelet a kivételnek — feltűnő hangerővel, a „tettenérés diadalával" azonnal nyilvá., nosságra hozza. Csak egy a probléma: a körülmények mérlegelése. Mert potyautas és „potyautas" között is van különbség, mégpedig nem is kevés. A valódi potyázó igenis fizesse meg a „tandíjat", hiszen tisztességtelen magatartásával megkárosítja a vállalatot. A potyautasok másik csoportjába azok tartoznak, akik tulajdonképpen nem is potyautasok, csupán feledékenységből, vagy a munkába indulás előtti, reggeli kapkodó igyekezet miatt nem kerül át a hónap elején megváltott bérlet az egyik ruha zsebéből a másikba. Ha jól belegondolunk, az ilyen „potyautasok" még csak meg sem károsítják a vállalatot. Nem tudom, hogy az illetékesek igazságérzete megengedi-e, hogy a potyautasok e két csoportja között az egyenlőségjel megmaradjon. Mindenesetre a következőket javaslom: ellenőrzéskor a bérletet felmutatni nem tudó utas adatait az ellenőr jegyezze fel — éppúgy, mint eddig. Ezt adja le a forgalmi irodában, ahol az utas 24 órán belül köteles lenne bérletét bemutatni. Annak bizonyítékául, hogv a bérletet az utas az ellenőrzést megelőzően vásárolta, a bérleteket a kiadás napján dátumbélyegzr^»l kellene ellátni. Meggyőződésem. hogv a probléma és az ehhez fűződő javaslat nem oktalan, s talán az ls eredmény lehet, ha a potyautast megkülönböztetjük a feledékeny utastól — mindezt természetesen emberséges hangnem ben. Haraszti Gábor Szeged, Vedres u. 18/B Válaszol az illetékes Kinek, hogyan?... Helytelen, hogy az eladók egymás közti torzsalkodása olykor a vásárlót is érinti, érthetetlen, miért nem veszi tudomásul a cipőipar, hogy a széles lábfejű nők is szeretnének divatos, magas sarkú szandált, papucsot találni lábukra — így összegezhetnénk egyik levélírónk panaszát. De nem szívesen tesszük. A levélíró névtelen, mert alig olvasható aláírása után, s a levél borítékján sincs cím, ráadásul kéri is, hogy nevét ne hozzuk nyilvánosságra. (Nincs is mit...) Akkor most tessék megmondani, mit vár a Postaládától? Tényleg azt, hogy „ha ezt az újság megírná, ők úgy Í6 tudnák, hogy róluk van szó, magukra ismernének a cikkből."? Már megbocsásson levélírónk, de senki helyett nem vállaljuk föl a személytelen példálózást, ha 6 maga erre képtelen ... Ráadásul egy jogosnak tűnő panasz esetében ez érthetetlen Is. Segítenünk ebben az ügyben tehát nincs kinek. És nincs „hogyan" sem. Június 8-án egyik olvasónk a fél és a két kilogrammos gázpalackok cseréjével kapcsolatban tett észrevételt, melyre dr. Varga János, a DÉGÁZ igazgatója válaszolt: „A turistapalacko. kat, a 11—22 kilogrammos pébégáz-palackokkal ellentétben nem a szolgáltató vállalatok forgalmazzák, ez a jog a VASÉRT Vállalatot illeti, s így a fogyasztók a szaküzletben közvetlenül megvásárolhatják. Így természetesen a nagykereskedelmi és a fogyasztói ár közötti különbözet a forgalmazót, a VASÉRT-et illeti, a különbözet, javításra, vizsgálati . költségek fedezésére fordítható. Tekintettel arra, hogy a DÉGÁZ korábban nem rendelkezett megfelelő töltőhálózattal, csupán a palackok cseréjét bonyolították pébégáz-cseretelepeink, valamint a hatóságilag kötelezően előírt időszakos vizsgálatokat végeztek el. A Nehézipari Minisztérium 3/1973. (II. 6.) NIM sz. rendeletével az 5 kilogrammos töltetsúlyig terjedő turistapalackok gyártóművi és időszakos hatósági vizsgálatát megszüntette. A DÉGÁZ felügyeleti szerve 1979-ben kiadott állásfoglalásában kivonta feladataink közül a turistapalackok cseréjét, s úgy rendelkezett, hogy azokat csak közvetlen töltésre vehetjük át a fogyasztóktól. Amennyiben az átvett palack valamilyen oknál fogva nem tölthető, azt lefúvatva kell a fogyasztónak visszaadni, azon javítást nem végezhetünk. A palackok javítása, javíttatása a forgalomba hozóra (VASÉRTre), Illetve a fogyasztókra hárul. Az elmondottakra figyelemmel tehát 1979. július 1-től —, mint azt már korábban fogyasztóink tudomására hoztuk — Szegeden a Napos úton, valamint az. algyői töltőüzemben (a Téglási úton) van lehetőség a turistapalackok töltésére. Várhatóan az idén két további töltőberendezést helyez üzembe vállalatunk a Rózsa Ferenc sugárúti cseretelepen, valamint az E5-ös út mentén, a Vám téri cseretelepen." összeállította: Pálfy Katalin Keresőszolgálat „Mint tudjuk, 1979 a gyermekek nemzetközi éve. Valóban, dicséretes dolgok születtek és fognak még születni gyermekeinkért, de még mindig akad néhány egészen alapvető dolog, amely — úgy látszik — megoldhatatlan. Itt van például a cumisüveg ügye. Hónapok óta nem lghet kapni szelepes cumls. üveget Sem Szegeden, sem Budapesten. Tavaly még kétféléből válogathatott az elkényeztetett 6zülő: az olasz Chicco cég és a magyarok is állítottak elő szelepes cumisüveget Amelynek lényege ugye, hogy nem kell állandóan levenni a kisgyerek szájáról, mert a levegő folyamatosan megy bele. Hogy olasz cumisüveg nincs, megértem: felmondták a szerződést, késlekednek stb., millió oka lehet. De hogy magyart se kapni, az már felfoghatatlan. Ismétlem: nem tegnap, vagy a múlt héten fogyott el véglegesen, hanem már három-négy hónapja. A hiány okát nem ismerem, azonban ennyi ld~ alatt igen sokat lehet tenn' Csak egy kicsit kellene odafigyelniük az illetékeseknek" Országjárás — turisztika Kemping-körkép 1970-ben alig százezren töltöttek hosszabb-rövidebb időt a sátrak világában, tavaly már 233 ezer magyar tprista vette igénybe a hazai szolgáltatásokat. A Magyar Camping és Caravanning Club szakemberei az idén még ennél is nagyobb hazai vendégjárásra számítanak, ezért az ország 76 kempingjében a tavalyinál jóval körültekintőbben készültek az idegenforgalmi szezonra. A különböző vidékeken egyszerre 40 ezer első, másod- és harmadosztályú hely várja a hazai és külföldi turistákat. A helyfoglalás, előrendelés több szempontból hasznos: egyrészt a főszezonban — különösen a zsúfolt Balaton partján — egyik napról a másikra igen nehéz szabad helyet találni, másrészt ha mégis akad. az '7. előzetes helyfoglalások platt csak ideiglenes szállásmegoldás lehet, s az előre elképzelt program kútba eshet. A magyar kempingklub azért gondol az utolsó pillanatban észbe kapókra is: a korábbi esztendők gyakorlatához hasonlóan az idén is minden héten csütörtökön-pénteken a napilapokban, rádióban tájékoztatja az érdeklődőket az ország kempingjeiben még fellelhető üres helyekről. A mostani kempingidény legfőbb, zsebünket érintő újdonsága, hogy megváltoztak az árak. Az emelésre azért volt szükség, mert az eddigi árak a kempingek gazdaságos fenntartását nem biztosították és elmaradtak a nemzetközi tarifáktól is. Az első osztályú kempingekben átlagosan száz százalékkal, a másod- és harmadosztályúakban pedig mintegy 80 százalékkal nőttek az árak. A hazai turisták közül azok, akik tagjai a Magvar Camping és Caravanning Clubnak. 30 százalékos kedvezményt kapnak, a 14 éven aluli gyermekek, valamint a ' Telt ház a római-íürdői kempingben diák- és ifjúsági igazolványnyal rendelkező fiatalok 50 százalékosat. A Balatonnál a vízparti első osztályú kempingekben az autóval, motorral érkezőknek 40. másoknak 20 forint helyfoglalási díjat, s további személyenkénti 25 forint szállásdíjat kell fizetniük. A debreceni nagyerdei és a hajdúszoboszlói' másodosztályú kempingekben 25 forint a helyfoglalási és 20 forint a szállásdíj. Budapesten, a római-parti és a hárshegyi első osztályú kempingekben az autósoknak, motorosoknak 40, a tömegközlekedési eszközökkel érkezőknek pedig 20 forint a helyfoglalási díj, s egységesen 25 forint a szállásdíj. A szegedi, makói és mártélyi kempingekben autóval, lakókocsival 30. autóval és más egyéni közlekedési eszközökkel érkezőknek 20, más Juristáknak pedig 10 forint a helyfoglalási díj. a szállásdíj mindenkinek 20 forint