Délmagyarország, 1979. július (69. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-08 / 158. szám

Beszélgetés a gyerekekről (2.) Érte és ellene Z'. I. különleges gondos kodást és védelmet kell biztosítani mind a gyermek, mind az anya számára, beleértve a megfelelő születés előtti és születés utáni gondoskodást." (ENSZ-nyilatkozat. 1959.) Berezeli A. Károly Hiány A nincs, a semmi és a sohasem fölíoghatatlan, mint a végtelen, de mégis van, s nemléte ritka lét, mert ni ncs ugyan, de benned él e semmiseg — S olyan hiány ez. mely nem bírható ki. meiy úgy tátog, hogy seb lesz már. valódi, mely lenni kíván süket üregével, s mint nemlevő, egész világot érlel — Ne formáld hát a gyúrhatót, az anyagot, mi túl van a valón, sokkal dúsabb s nagyobb, mi létezik, az már beteljesült — Te a hiányt dalold: a vágyat és az űrt — —> B

izonyára ismerik a kérdést: mi az, amiért és ami ellen a nők mindenre képesek? Á válasz sem ismeretlen: a gyermek. Szinte mindenki tud esetet, történetet, mire volt képes egy asszony azért, hogy gyereket szülhessen, s arra is, mit meg nem tett, hogy elkerülje a gyermekáldást. Ez a kérdés természetesen nem egy vagy két ember magánügye, össztársadalmi probléma. ezért beszélgettünk erről dr. Sas Mihály egyetemi tanárral, a SZOTE Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának igazgatójával, a Magyar Nőgyógyász Társaság elnökével — Valóban mindkét Irányból óriási a nyomás. Egy régi tipikus példát is említenék — nem a dramatizálás szándékával. Egy anya két gyereke után sterilizáltattd magát klinikánkon. A sors tragédiája, hogy mindkét gyereke meghalt. Utána mindent megtett volna egy újabb szülés, a gyerek érdekében. Az orvosoknak óriási a felelősségük, hiszen ítélőképességükre van bízva, hogy annak a nőnek lehet-e gyereke, mekkora kockázatot kell vállalnia, milyen kezelések sorozatának kell alávetnie magát azért, hogy legyen, vagy azért, hogy ne legyen gyermeke. Hazánkban kizárólag súlyos megbetegedések esetén jöhet szóba a műtéti sterilizálás. Egy biztos, hogy a gyerekeket nem lehet anyagi javakkal helyettesíteni, a legjobb anyagi körülmények között élő gyermektelen emberek élete is feleslegessé, céltalanná válik egy idő után. — Az orvostudomány mikortól számítja élőlénynek a magzatot? — Erről sok vita folyik. Leghelyesebb talán úgy megítélni, hogy a megtermékenyített petesejt már az új utód keletkezésének alapja. Kétségtelen, hogy még nem hasonlít majdani önmagára, de különálló, önálló életet él az anyában, bár rá van szorulva, nélküle nem létezhet. De bizonyos szempontból mégis egy új egyed. — Egy 1975-ös rendelkezés szabályozta ennek a kérdéskörnek sok problémáját. Emberiesen, humánusan, az egyén biológiai, fizikai, pszichológiai állapotát meszszemenően figyeler.íoe véve dönthetnek a terhességmegszakítás és -megelőzés kérdéseiben. — Ez így van. Ezek a rendelkezések előnyben részesítik a terhesség megelőzését, ismerve a terhességmegszakítás hátrányait és veszélyeit. Mégis előfordulhat egészségügyi, szociális st'o. problémák miatt a terhességmegszakítás. A döntést mindig gondosan mérlegelni kell hiszen a szaporodás nemcsak egy vagy két ember ügye, hanem társadalmi kérdés. Ugy tűnik, most hazánkban harmonikus az egyensúly. A dolog másik része a társadalmi segítség, a juttatások rendszere. Csak egy példa: a városi tanács három- vagy több gyermekes család részére már az igénylés évében lakást juttat Sokkal könnyebb a „ne legyen" óhajának eleget tenni, hiszen szakmai szempontból szinte százszázalékos módszerek vannak a terhesség megelőzésére. A statisztikák szerint minden kilenc-tizedik házaspár gyermektelen, s a születés elősegítésére még szerényebb eredményeink vannak. — A jelentkezők 20—30 százaléka több év után. műtéti beavatkozás, gyógykezelés árán szülhet gyereket — öt-hat éve éppen ezen a klinikán kísérletek folynak a meddőség kezelésére. Milyen eredményeket tudnak felmutatni? — Ez alatt az idő alatt nagyon sok nőt kezeltünk eredményesen. Mintegy 1400 gyerek született, ezeknek testi és szellemi fejlődését folyamatosan figyelemmel kísérjük. Ez a komplex, rendszeres és folyamatos vizsgálat egyedülálló. A tapasztalatunk az, hogy nagyoob részük az átlagnál fejlettebb, hiszen olyan családi környezetben él ahol szeretik, védik, s a lehetőség szerint mindent megadnak neki — A fogamzásgátlás új módszerei szinte általánosan elterjedtek. Am nagyon sok nö panaszkodik bizonyos tablettákra, ráadásul rémhírek is keringenek a fogamzásgátló gyógyszerekről, káros hatásairól. — A fogamzásgátló tabletták szedésének van egy kis kockázata. De aránytalanul kevesebb, mint egy terhességmegszakításnak. Azt, hogy egy asszonynak tablettát, spirált vagy hurkot ajánl az orvos, az nagyon sok mindentől függ. Nem szabad ezt a kérdést sematizálni, nem szabad sablonosán recepteket fölírni. Pontosan betartva az utasításokat, a kockázat igen csekély, szinte elenyésző. Túloznak azok, akik vészharangokat kongatnak. A tapasztalatok egyértelműen bizonyítják, hogy a fogamzásgátló tabletták szedésének kockázata igen csekély, s egyénenként változik. — A tudományos kutatás, az orvostudományok fejlődése azt eredményezte, hogy nagyon sok koraszülöttet és „éretlen" újszülöttet mentenek meg. — A koraszülések számának növekedése több okra vezethető vissza. Nagy szerepet játszanak ebben az egyéni tényezők, a szülést megelőző meggondolatlan terhességmegszakítások és a társadalmi mobilizáció. Ezek mind itt csapódnak le a szülőszobában. Az ezer gramm alatti csecsemőket éretlen szülésnek, az ezer és 2500 gramm közöttieket koraszülésnek nevezzük. Az előbbiek életben maradásának kilátásai igen csekélyek, bár mindent el kell követnünk életben tartásukért Az összes szülések mintegy tíz százaléka kora- és éretlen szülés, ez jóval magasabb, mint a környező országok átlaga. — Lejárt az az idő, amikor az asszonyok otthon, magánházaknál, bábák segítségével szülték meg gyerekeiket. Gyakorlatilag az újszülöttek 99 százaléka szülőotthonban látja meg a napvilágot. És minél nagyobb egy gyógyintézet, annál jobbak a föltételek. — Mindezeken túl a hathatós orvosi kezelés eredményeként olyan asszonyok is terhesek lesznek, akik azelőtt teljes biztonsággal lemondhattak a gyermekáldásról. A cukorbajosok, szívműtét után levő nők, belgyógyászati betegség és műtétek után rendbe jött asszonyok is szülhetnek — ez persze nehezebb az orvosoknak, szülő nőknek egyaránt. Ezeknél nagyobb a veszély a koraszülésre is. Éppen ezért építették ki azt az öt-hat úgynevezett perinatális intenzív centrumot, ahol szakemberbázis, szellemi felkészültség. műszerpark, technikai felszerelés egyaránt koncentrálódik. A jövő útja ez, hiszen az ilyen nagy intézetekben több szakma integrációja valósulhat meg s mind biztonságosabb a szülés. Évente vonzáíterületünkön hat-hétezer gyerek születik, s szinte valamennyien egészségesek, szépek. TAPÍDI LAJOS A

75 éves írót, költőt, műfordítót, a Délmagyarország egykori munkaársát köszöntjük. Szegeden született 1904. július 7-én. itt volt diák, itt csapták ki két gimnáziumból is: először Károlyi Mihályhoz! c. ódája, másodszor tiltott irodalmi gyűlések miatt. Nem volt 18 éves, amikor Tűz van címmel verseskötete jelent meg. Tagja volt a szegedi irodalmi avantgarde első hullámának, József Attila, Hont Ferenc, Erg Ágoston, Pór Tibor (a mai Sarló Sándor) és mások társaságában. Mise c- kötetét (1926) az ügyészség elkobozta. A 30-as években írt maró szatírájú, lázongó darabjait (Isteni színjáték, A lángész. Fiatalok, Sámson és Delila) egymás után parancsolták le a szegedi színház deszkáiról A színháztörténet már elismerte munkásságát: Kocsis Rózsa a magyar avantgarde színjátszás történetét földolgozó könyvében (1974) külön fejezetet szentelt darabjainak. A szegedi színház is fontolóra vehetné, miként adhatna elégtételt egykori szerzőjének. János bácsi: — Mi innét a Pallavicini-uradalomba jártunk. A zsidóbirtokhoz, Anyásra. Gyalog möntünk, mög biciklin, mán akinek volt. Neköm a sógorommal volt egy, azon oszt ketten ültünk. Húsz vagy huszonkét kilométerre lőhet innét, Sándorfalvátul Anyás. Kendört kapáltunk, mög arattunk, és el is csépöltük, mert magker.áör volt Mikor mit köllött Ha bejutottunk a bandába, csak akkor! Mert ám nem mönt az csak úgy. Annak volt jó. aki tudott fizetni féldecit a gazdának. Az is sándorfalvi volt, möghalt már. Bandagazda No, elmöntünk hetfün. oszt szombatig kint voltunk. Keltünk a Nappal, feküdtünk a csillagokkal. Tizenhat, tizennyolc órát, mikor mennyit dolgoztunk, önnivalót mi vittünk tarisznyába. Lebbencs vagy tarhonya, krumpli, szalonna, könyér. Haj, de ammög ollyan száraz lőtt mán a hét közepire, mint a kopogó deszka. Ha nagyon fáradtan gyüttünk be a munkábul, nem bírta a kezünk, hogy vágjunk a kenyérbül, hát akkor csak legyintöttünk. öttük a krumplistarhonyát magába. Azt főztünk napszámra. Krumplistarhonyát. Ha volt kedvünk, mert nem eccör dültünk lefele a szalmára, mán ha istállóba aludtunk, ha mög ott, ahun a magkendört szárítottuk, akkor a ponyván. A kendörtakarón oszt a nagykabát volt a paplanunk. Aludtunk négy-öt órát, néha hármat. Mit számított az. Egyikünk a másikat akarta frisseségbe fölülmúlni, hogy lássa a gazda, mög a pallér, hogy ü a szorgalmasabb. Vögye föl máskor is. Röggel, háromkor, négykor talpon. Tudja, hogy mosdottunk? így-e! Teleszíttuk a pofánkat vízzel, oszt ide a markunkba belecsurgattuk. Köptük magyarán. Azt mög bele az arcunkba. Ez volt a mosdás. Mosdottunk volna mi jobban is, mert nem születőstül fogva piszkos a parasztembör, csakhát nemigön voltunk bővibe a víznek. Ártézikút mög mifene! Az csak bent az uradalomban, öthat kilométerre. Az sok volt. A földnél folyt egy csatorna. Lemöntünk a szélibe, széthajtottuk a békanyálat, tudja, az olyan zöld fonálokbul van, oszt mögAlapító tagja volt a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának. Mint állástalan diplomás „kuncogó krajcárért" végzett szellemi ínségmunkát. A nyomor elől 1938ban Pestre menekült, a Széchényi Könyvtár munkatársa lett. Életműve páratlanul sokrétű, e helyen nem tudunk teljes fölsorolást adni. Üttörő volt, mint műfordító (Janus Pannonius, Pascoli stb.), és merítöttük az üvegöt. így lött ivóvíz. Mindig együtt csináltuk a sógorral. Ü hajtotta a zöldet a tetejirül, én móg merigettem. Jaj, sose felejtöm el. Az intézőnek a kutyája mögfujtott egy vadnyulat. Elszödtük tülle. Igönám, de vizünk mög nem volt! Bent a szállásnáL Mondom, messzire kölött volna mönni, hát nem möntünk. Mögfőztük a nyulat saját levibe. Mert eresztött az. Süldő nyúl ereszt Mög is főtt az, röndös öhetősre. Befaltuk a paprikást, mint a farkas. Hüanannya, éccaka gyütt ám a nagy forgolódás! Kívánta a nyúl a vizet, mint a veszöttfene! No oszt, amikor vége volt, gyütt az elszámolás. Holdankint másfél mázsa búzát, könyérnekvalót adtak, összegyütt háromnégy mázsa. A jobbaknak öt. Akkor mi fogadtunk kocsit, oszt fölpakoltuk. Ügy hoztuk haza: möntünk a kocsi mellett. Gyalog, biciklivel. Neköm volt egy oszt a sógorommal ketten möntünk rajta. Ahogy mondtam. Ez volt a summásélet. Akkor. Mostmán ilyesmi nincs. Summások?! • János: — Szóval hogy van? Elmennek a lakóhelyüktói távol egy gazdaságba dolgozni, meghatározott időre, igen? És aztán egy összegben kapják a fizetséget. Egy summában. A mindenit! Hát akkor ilyenformán mi is summások vagyunk! Nem, én nem ismertem ilyeneket. Eredetileg városi gyerek vagyok. Miskolcon nőttem fel ott is érettségiztem hatvanhétben. Közgazdaságiban. Pénzügyőr voltam hetvenhatig. Higgyél el, alaposan megismertem az embereket, olyannyira, hogy néha-néha elegem is volt belőlük. Ha valamit, hát emberismeretet hoztam abból a majd tíz évből. Most az Ózdi Kohászati Üzemekben dolgozom. Gyártásközi ellenőr a beosztásam. A hengerüzemben vagyok. A közgazdaságiban kohászati gyártástechnológiát is tanultunk, így nem idegen nekem ez a szakma. Négy műszakban dolgozunk, poros, füstös üzemekben, úgy hogy az ember állandóan vágyik a szabad levegőre. Ide főleg! Nézze, ezerágra süt a nap, csend, van, gyönyörű tiszta levegő. Két hét színdarabjai alapján joggal tarthatjuk a magyar abszurd egyik megteremtőjének. Gazdag meseszövésú regényei közül több szegedi tárgyú: Hullámsír, Kék ég alatt. Mesterhegedű, Előjáték. Költészete egy filozofáló gondolatkörhöz jutott el, melynek legjobb darabjai — Doboss Gyula kritikája szerint — Kosztolányira emlékeztetnek. Szülővárosa tisztelettel köszönti a 75 éves írót! A. F. üdülés. A Balatonon egymásba ér a ... könyökünk, költjük a pénzt, itt meg keresünk is. Ez nem szöveg, s nehogy azt higgye, csak a pénz hajt, megkeresem az ötezret a kohászatban, hanem ez az Alföld itt nekem környezetváltozás. Életemben most. látok először ekkora paprikatáblát. Maguknak a hegyvidék kirándulás, nekem munka. Munkahely. Özdon dolgozom, Kissikátorban lakom. Mifelénk az a szokás, hogy a falun lakó ipari munkások odahaza állatokat tartanak. Én is. Van két disznóm, de másnak nyolc-tíz, mellette nyulak. az most a divatos, aztán baromfi, kisbika leadásra. Ilyenek. Fólia, kertészet, pláne háznál és annyi, mint amit itt erre is látok! Az nincs. Csak állattartás. No, hát ezért jövünk ide le. A terményért. Felénk kevés szemes takarmány terem. Itt pedig naponta kilencven kiló takarmánybúzát, ocsút kapunk. Amikor megvan, az itteniek — a téesz — hazaszállítják nekünk. Tizenkét órát dolgozunk. Szénát gyűjtünk, kazlazunk. de most a paprikaföldet öntözzük. Nem nehéz egyik sem. Ezt például háromóránként kell áttelepíteni. Az alatt csak figyelnünk kell minden szórófej jól múködik-e. Ha levág egyet a víz, megállítjuk a szivattyút és visszanyomjuk. Aztán megint tovább. Ehol ni. Várjon... Hát ennyi. Mondja, nem marad itt ebédre? Kihozzák a helyünkbe. Zöldbableves lesz, meg sertéspörkölt. Piszok jó kaja van, hazai ízekkel, mert tudja a téesz fogadott szakácsnőt is. Ö is kissikátorl. A tizenharmadik a brigádban. Csak az a dolga, hogy nekünk főzzön. Hát nem jó? Ha hiszi, ha nem. ennél jobb körülményeket én sem tudok odahaza teremteni. Háromszori étkezés, hideg-meleg vizes fürdő, tiszta, kényelmes szállás. Vigyáznak az ilyesmire, úgy látszik, fontos nekik, hogy itt dolgozzunk. Kevés a munkaerő. Nemcsak mi, hanem még utánunk is jönnek több turnusban. Mindig így. mint én is. hogy kiveszi a szabadságát — vagy egy részét, aztán beszáll a brigádba és jön. Itt a Pista bácsi, öntődarus. Már ötödik éve jár ide. Két hetet itt melózik, aztán megy az egyetemi tanár fiához Hajdúszoboszlóra. a bütykeit áztatni. Hát nem okosan teszi? IGRICZI ZSIGMOND Két summás