Délmagyarország, 1979. július (69. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-08 / 158. szám

Vasárnap, 1979. július 8. 3 A Ml Á'táunc farvfinM sa általában jól sikerült... oreve* rervoen az emeleti tetőterasz keresFolytatódik a szentesi városközpont korszerűsítése kedelmi és városképi szempontból is értékes gondolat" — így összegzi véleményét a pályázat zsűrije. A tervpályázat tapasztalatai alapján a bíráló bizottság meghatározhatta a továbbtervezés szempontjait is. A szentesi városközpont reÁ közvélemény —, s nem b csak a helybeli — elismeréssel nyugtázta jó néhány évvel ezelőtt azoknak a városrendezőknek, építészeknek a törekvését, akik a -szentes! Kossuth téren hozzákezdtek a városközpont rekonstrukciójához. Az úgynevezett csigalépcsős ház azóta elválaszthatatlan a szentesi városképtől, az üzletközpont előtt kialakított tér a szentesiek fórumává lett. A rekonstrukció VI. és VII. ötéves tervi folytatásáról már korábban hozott döntés alapján Szentes tanácsának végrehajtó bizottsága meghívásos tervpályázatot hirdetett a Kossuth utca, s a tervezett 451-es számú fő közlekedési űt (Mátyás király utca) csomópontja környékének beépítési, illetve rendezési tervére. nyét a tervezési területen kell kielégíteni, s hogy a házgyári és alagútzsalus építési technológiával épülő lakóházak aránya 70—30 százalékos lehet, az áruház pedig 4 ezer 800 négyzetméter alapterületen az előzetes elképzelések szerint tizenöt osztállyal, s vagy 25-féle szolgáltatással épül majd fel. m épületet klímaberendezéssel, mozgólépcsővel, konténeres áruszállításra alkalmasan kellett megtervezni. A pályamunkákat értékelő, bíráló bizottság szerint eredményesnek bizonyult a pályázat, hiszen sok értékes javaslatot adtak az építészek. különösen a zsinagóga hasznosítására, az áruház elhelyezésére, a magasház szükségességére, helyének meghatározására. A hat pályamű közül első helvezett lett a CSOMIÉP két építészének, Szemerey Mártának és Kiss Lajosnak a terve, mely a régi városszerkezettel jó kapcsolatokat alakított ki, figyelembe vette a folyamatos és ütemezhető építést. Ez a pályamű — olvastuk a pályázat zárójelentésében — nagy gondot fordított a csomópont körüli tér kialakítására. A zsinagóga filmszínházzá való átalakítása, a tervnek megfelelően nyereség lenne, s áttekinthetőek a lakóterületek is. „Az áruház funkcionális megoldákonstrukciójának folytatásakor tehát célszerű az északkeleti tömbben, a városszerkezet kiemelkedő fontosságú területén építészeti hangsúlyt adó magasházat építeni; feltétlenül megtartandó a zsinagóga épülete, s a kiírásban szereplő helyen elhelyezhető az áruház. A 451-es út tervezett szakaszán célszerű a forgalmi irányok szétválasztása a győztes pályamunka által javasolt módon, s biztosítani kell a tervezési. s a hozzá csatlakozó családi házas beépítésű terület között az átmenetet. P. K. A pályázatra az SZTV és a. CSOMITERV hat tervezőcsoportját hívták meg. megjelölve, milyen feladatot kell megoldaniuk pályamunkájukban. A beépítési javaslaton kívül a tervezőknek javaslatot kellett adniuk egy. — Skála-típusú — ÁFÉSZ általános áruház korszerű és esztétikus kialakítására. a zsinagóga további sorsára — megtartása esetén hasznosítására —, s mérlegelniük kellett annak lehetőségét, hogy a tervezési területen magasház — legfeljebb 15 emeletes — elhelyezhető-e. A tervezőknek a terület délnyugati tömbjében kellett elhelyezniük a tömbkazánházat, az áruházat, s az ottani lakóépületeket a r-°gedi házgyár paneljeiből kellett megtervezniük. A tervezési területen 350 személves filmszínházat, fiókkönyvtárat. 300 adagos éttermet és százszemélyes eszpresszót kellett elhélvezniük a város korábban elkészült általános rendezési tervének megfelelően. A pályázati kiírás meghatározta azt is, hogy az intézmények parkolási igéA makettról készült felvételen a háromszög alakú tér közepén a zsinagóga épülete látható, melyet a Csongrád, illetve Szeged, valamint a Kunszeníirártón felé vivő út két oldalról fog közre, egymástól elválasztott irányban. A kép jobb felső harmadában a Skála-típusú áruház, a zsinagógától balra pedig a magasház. (Szemerey Márta és Kiss Lajos terve.) Nemzetközi szimpózium Szegeden Egyhetes nemzetközi tudományos tanácskozás kezdődik hétfőn, július 9-én, Újszegeden, az MTA Biológiai Központjában. A József Attila Tudományegyetem mikrobiológiai tanszéke és az akadémia szegedi biológiai központja közösen szervezi az ötödik nemzetközi protoplaszt-szimpóziumot. Az első ilyen tanácskozást 1965-ben tartották az NDK-beli Jénában, ahol 80 kutató vett részt. Ezt követte a brnói, a spanyolországbeli salamancai, valamint a nottinghami konferencia. A szegedi szimpózium iránti érdeklődés az eddigiek közül legnagyobb, hiszen 32 ország részt vevő 300 kutatója lényegében a világ protoplasztokkal foglalkozó kutatógárdáját képviseli. A sejtfal nélküli sejtekre (protoplasztokra) vonatkozó, rohamosan növekvő ismeretanyag, és a protoplasztok széles körű alkalmazása szükségessé tette, hogy négyéves időszak után ismét összeüljenek e tudományterület kutatói legújabb eredményeik megbeszélésére, kicserélésére. A protoplasztok vizsgálata mélyebb bepillantást enged az alapvető életfolyamatok szabályozásába, ugyanakkor gyakorlati alkalmazásuk eddig nem ismert utat nyit új gyógyszertermelő mikroorganizmusok előállítására. I W tapaszta A sikeresen befejeződött pártoktatási év Szegeden és a szegedi járásban számokban és tapasztalatokban egyaránt értékelhető már. Szegeden 615 káderképző és tömegtanfolyamon az 1978— 79-es oktatási évadban 13 ezer 664-en tanultak, a szegedi járásban pedig 7 ezer 129-en. Szegeden a hallgatók több mint 40 százaléka, a szegedi járásban pedig közel 60 százaléka párttag. A hallgatók 80 százaléka párttag a marxizmus—leninizmus esti egyetemen, ahol az I—III. évfolyamon, illetve szakosítón 309-en tanultak, jóllehet ennél sokkal többen jelentkeztek felvételre, de férőhely hiánya miatt nem kerültek be. A politikai oktatásra szervezésben nem a számszerű eredményekre törekedtek, i hanem az ismeretek elmélyítésére, általában a propagandamunka fejlesztésére, az érdeklődés felkeltésére, a társadalmi és gazdasági jelenségek feltárására és azok láttatására, érzékeltetésére. Bizonyítja ezt az is, hogy a továbbképző tanfolyamok zömének a témaköre a társadalmi, a pártélet, a világnézeti és etika, a nemzetközi politika kérdéseit tartalmazta. Közös vonásuk e tanfolyamoknak az összefüggések sokoldalú megértetése, az ellentmondások feltárása, a dialektikus és történelmi szemlélet erősítése. Mind az alapszervezetek, mind a magasabb pártszervek összegezték a politikai oktatási év tapasztalatait. Általános a megállapítás, hogy a megkezdett tanfolyamokat be is fejezték, azokon a hallgatók élénk érdeklődést, aktivitást tanúsítottak. Ez tulajdonítható annak is, hogy a pártszervek ellenőrző, segítő munkája rendszeresebbé vált, ugyanígy az oktatási bizottságoké mind Szegeden és a szegedi járásban. A szemléltetőanyagok és -eszközök használata, a jobb megértetés érdekében szélesebb körben terjedt el és ezzel gazdagodott az oktatás módszertana is, például diaképsorok, filmek vetítésével. A szemléltetőeszközök beszerzését a propagandisták is igényelték az alapszervezetektől. A pártoktatásban Szegeden új kezdeményezés a szakcsoportonkénti módszertani és a tananyaghoz kötődő továbbképzés. Ennek fejlesztésére, gazdagítására megvannak a lehetőségek az MSZMP Csongrád megyei bizottsága oktatási igazgatósága segítségével. A szegedi járási pártbizottság propaganda- és művelődési osztálya különösen figyelemmel kísérte a gazdaságpolitikai kérdésekkel foglalkozó szemináriumok munkáját, s a tapasztalatokat elemezte atekintetben is. hogv az időszerű gazdaságpolitikai feladatokat, a gazdasági építőmunkával foglalkozó határozatokat miként kapcsolják a tananyaghoz a propagandisták. Járásszerte igen nagy érdeklődés kísérte a gazdaságpolitikai kérdésekkel foglalkozó tanfolyamokon az MSZMP KB tavaly október 12-i és december 6-i határozatainak feldolgozását. A hallgatók vonatkoztatták a határozatok szellemét szűkebb környezetükre, munkahelyükre, általában a mezőgazdaságot érintő feladatokra saját gazdaságukban. Egyöntetű megállapítás mind Szegeden, mind a szegedi járásban, hogy az 1978—79-es politikai oktatási évben fejlődött a szervezési fegyelem, rendszeresebbé vált a pártszervek segítő, ellenőrző tevékenysége, sokat javult a propagandisták felkészültsége. A szegedi járásban például tovább nőtt a közép- és felsőfokú politikai iskolai végzettséggel rendelkezők aránya, illetve a propagandisták 22 százaléka felsőfokú politikai végzettséggel rendelkezik már. Folyik az új, 1979—80-as politikai oktatás előkészítése, szervezése a lezárult tanévben nyert tapasztalatok alapján is. A pártszervek feladata ebben a munkában továbbra is a segítés, az ellenőrzés a szervezésben, ősztől pedig a tanfolyamok, a szemináriumok látogatása a sikeres oktatás érdekében. L. F. Mutogatósdi U

" gy veszem észre, hogy mostanában elég sok a legyintés és a mutogatás. Találkozom egy fiatal építésszel, faggatni kezdem, miért nem variálják kicsit a lakónegyedi épitkezést színekkel, formákkal — s kaszál egyet a levegőben. Nem rajta, nem rajtuk múlik... Ok már éppen eleget szájaltak erről, s itt-ott próbálkoztak is... összehoz a dolgom közhivatalnokkal. kezdjük megváltani a világot, de elakadunk mindjárt a tanácstagok tehetlenségánél. azon a ponton, hogy hiába hozzák a lakosságtól a jó erteteket, javaslatokat, ha pénz nincsen ... A közgazdász azt panaszolja, hogy a műszaki gondolkodás nem igazodik kellőképpen a közgazdasági szükségszerűségekhez; a műszakiak meg a fejlesztési alap szűkösségát bombázzák. Sokszor úgy tetszik, mintha ülnénk egy képzeletbeli vagy kerekasztal mellett és egymásra mutogatnánk ! Eléggé tipikus eset manapság, hogy valami késve készül el — ám annál ritkább, hogy végignyomoznánk, miért. A bizonyítványa, a magyarázata mindenkinek tiszta. A kisajátítás elhúzódott, mert bírósági ügy lett belőle; a tervet kétszer kellett módosítani, mert csak más típusú gépészeti berendezéseket lehetett kapni; az alvállalkozó kevesebb szerelvényt hozott, ugyanis a vele kooperáló vállalat anyagellátási gondokkal küszködött; az anyagellátásba azért csúszott hiba, mert egyetlen olyan gép van. amely azt a portékát csinálja és az is elromlott; alkatrész azért nem volt hozzá, mert... — s végig zongorázhatjuk akár az egész országot, külön-külön mindenkinek megvan a maga magyarázata. A dolog végül valami ködbe vész, ahol már nem személyek, intézmények, vállalatok székelnek, hanem homályos általánosságok. Így aztán mindenki tiszta, mindenki megtette a lehetséges maximumot — csak éppen az ügy feneklett meg. Van aztán egy másik formula, amely ugyancsak hasonló természetű. Most, amikor annyit birkózunk gazdasági gondokkal, s országos mérlegekből kiolvashatjuk, hogy változatlanul magas az import, még mindig nem elég hatékony a szereplésünk a külső piacokon, vagy hogy a munkaerőt tartalékaink legfőbb tételei között kell számba venni, senki sem nyújtja a kezét: igen. mi itt még adósak vagyunk. Ellenkezőleg: akárhány üzemi jelentést olvasunk, akárhol kérdezzük, mindenütt nagyszerűen dolgoztak. Ragyogó eredményekről ad hírt a sajtó, gyönyörűséggel hallgatja az ember az igazgató felszólalását a testületben, dagad a mellünk a zászló- és oklevélátadó ünnepségeken ... — csak éppen a népgazdaság szekere döcög. Különkülön mindenki jó hatékony, termelékeny, gazdaságos. takarékos, javítja a termékszerkezetet és korszerűsíti gyártmányait, fokozza a közvetlen anyagi érdekeltséget és enegia-racionalizálási programot készír tett, mindent belekalkulált intézkedési tervébe és így tovább. A kör ismét bezárul, s a lelkiismeret megnyugszik. Igaztalan lenne, ha csak a termelést említenénk ebben a sorban. Szellemi vállalkozásoknál is nem egyszer tettenérhető ez a magatartás. Vállalkozunk valamire, erőket mozgosítunk hozzá, összekanarjuk a szükséges fedezetet — s amikor az eredményt soványkának ítéljük a befektetett energiákhoz és összegekhez képest, már mindenki megfogalmazta mentségeit: túl sok volt a gazda és mindenki belebeszélt; a felelősség elaprózódott; a káderkiválasztás sem volt éppen a legszerencsésebb, meg minden. S ilyenkor is. az a szokás, hogy a felelősség teljesen elmorzsálódik, olyannyira, hogy már csak parányok esnek mindenkire, mert a mutogató ujjak teljesen körbejárnak. Egy népi kollégiumi színjátszócsoportban sokszor bemutattuk A király kenyere című némajátékot, az jut ilyenkor eszembe. Két marék liszt indult a királytól hűséges népe felé — s mire a sor végére ért. anynyi maradt, hogy az ott álló szegény jobbágy szemében sem tett volna kárt. És közben senki sem lett lisztes! Különösen fontos lenne pedig mostanában mindenütt a személyes felelősség és kötelességtudat s olyan társadalmi közhangulat, hogy igenis mutassuk meg és merjük megmutatni a munka gyenge pontjait és gyenge embereit; hogy ne tűnjenek és ne névtelenedjenek el még vállalatok, intézményeit is a kollektív felelősség erdejében! Törvényeink vannak rá. erkölcsi bátorságunk is legyen hozzá. Csak mi sokszor éppen azon drukkolunk, nehogy véletlenül pontos legyen a partner — mert akkor kihúzza alólunk a magyarázkodás egyik gyékényét. Szemléletünkön kell ehhez változtam! A napokban történt, hogy tizenkét speciális csavar kellett egy géphez, de sürgősen. Pénteken romlott el. de hétfőn annak már újra menni kell — így vezették be a megrendelést. Készen is lettek a csavarok időre, de csak egy hét múlva mentek értük. S mennyire jellemző a reagálás arra a számonkérésre, hogy miért sürgették annyira, ha egy hétig mégsem kellett! Nem is gondolták, hogy hétfőre meglesz! Azt remélték, ha ilyen sürgősre kérik, egy hét múlva tán biztosan beszerelhetik. A

kárkit megkérdezünk, magasra becsüli és nagyra értékeli a szocialista építés eredményeit, általában elégedett személyes anyagi helyzetével és olyannak minősíti, amelynek szerény továbbfejlesztéséért vagy akárcsak megtartásáért is érdemes kicsit feszülni. Ma már közgazdaságilag is eléggé tájékozottak az emberek, s figyelnek is a gazdaságpolitika céljaira és eszközeire. A készség is megvan bennünk, hogy mozduljunk! De ebben sem vezetne eredményhez a mutogatás, mondjuk, hogv kezdje el a tröszt vagy a nagyvállalat, mozgassa a gondolatot a párt vagy a szakszervezet... Mindenkinek megvan ebben a dolga. S azt kell elvégezni, pontosan, jól. időben, takarékosan. Akkor a mutogatás nem mehet körbe, az ujjak valamely ponton megállnak és nem marad el a számonkérés sem. SZ. SIMON ISTVÁN l 1