Délmagyarország, 1979. július (69. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-06 / 156. szám

4 Péntek, 1979. július 6. postaláda társszerzőnk az olvasó Másra alig tudunk gondolni, talán a borús, hideg idő, a szemerkélő eső az oka, hogy olvasóink levélírási kedve az elmúlt napokban alaposan megfogyatkozott. A szokásosnál jóval kevesebb, rovatunknak címzett levelet hozott e héten szerkesztőségünkbe a postás. Így hát hétről hétre visszatérő összeállításunk soros szerkesztőjének meglehetősen könnyű volt a dolga, nem kellett latolgatnia, a levelek közül melyek azok, amelyek „kibírják" az egyhetes várakozási időt és „szűkebb napokra" tartalékolhatok. A könnyebbség egyben nehézség is, mert sajnos az elmúlt hetekben közzétett észrevételek közül csak egyetlen egyre érkezett az illetékesektől válasz. Hiányzik a visszhang. Levélíróink közül pedig többen azért ragadtak tollat, s címezték soraikat szerkesztőségünknek, mert már számtalan „lépcsőt" végigjártak, több ajtón kopogtattak panaszukkal — eredménytelenül —, s végső lehetőségként fordultak hozzánk. S hogy a gondok többsége az elmúlt heték alatt sem évült el, azt mostani összeállításunk is bizonyítja. Az alábbi sorokban ismételten kitérünk az esőtől rettegő bérlők, lakástulajdonosok panaszára. remélvén, hogy az illetékesek nem az időjárástól várják „a kellemetlenségek elsimítását". Beázó lakások A rádiós interjúkból, a tévés riportokból szerzett értesülések a városi — mezőgazdaságban, kertészkedésben járatlan — embert is meggyőzik: a nyaralóknak és a kirándulóknak sok bosszúságot okozó esőzés az utóbbi hetekben jó volt a mezőgazdaságnak. Ám akinek ilyenkor „menetrendszerűen" beázik feje felett a tető, az aligha vígasztalhatja magát azzal, hogy a bőséges csapadék jót tesz a kapásnövényeknek. Akik hiába pörölnek, írnak segélykérő, lelkiismeretre, felelősségérzetre apelláló leveleket az illetékeseknek, ' • azok csak egyet tudnak biztosan: a másutt jótékony eső az ő esetükben idegőrlő, az utolsó csepp türelmet is felmorzsoló meteorológiai jelenség. De mert gondjaikon a meteorológusok aligha tudnak segíteni, kérjük az illetékeseket, hogy „vegyék a lapot", s a panaszok orvoslása érdekében minél előbb intézkedjenek. E bevezető után következzék hát Szabó Rezső dr. (Szeged. Tolbuhin sugárút 3., II. emelet 2.) levele: „A múlt heti esőzések következtében lakásom két helyen is beázott. Ez. annál nagyobb bosszúság, mivel nemrég festettem, s a festés annyira tönkrement, hogy mindent kezdhetek újra. Ha a biztosító a kárt netán kifizetné is, a lakásfestéssel járó kellemetlenségeket és fáradalmakat néhány héten belül újra és feleslegesen elviselnünk — enyhén szólva — nem volna méltányos. Gyanítom, a beázások összefüggnek azzal, hogy az épületet a közelmúltban felújították. Valószínű, hogy a leszedett cserepeket, az esőcsatornát, vagy az ablakpárkányt védő bádoglemezt nem illesztették pontosan helyére. Kérdés azután még, hogy érdemes-e jókora összeget költeni, ha a felújított épület állaga, lakhatósága a munkálatok befejeztével — mint esetünkben bizonyítható — rosszabb lesz." SOS! alcímmel tettük közzé nemrég a tarjáni 618as és 511-es épületek lakóinak panaszát Részletesen ecseteltük, hogy a beázások milyen károkat okoznak a lakásokban, s megjegyeztük, az érdekelteknek eddig nem sikerült elérniük az illetékeseknél, hogy a tarthatatlan állapoton változtassanak. Gondjuk azóta sem szűnt meg, az elmúlt napi esőzések ismét nyomot hagytak a tapétákon. Tehát még egyszer: SOS! vas kocsi, s az igavonó állatok egészen otthonosan érzik magukat, szabadtéri istállóvá változtatván a környéket. Levélírónk abban reménykedik, hogy a lovak helyett azok gazdái szégyellik el magukat, s hogy a városkép megóvása érdekében a vállalat is intézkedik. Dombóvári Gábor budapesti lakos, mint írja, évek óta előfizetője a Délmagyarországnak. Hétről hétre szívesen olvassa az olvasók leveleiből összeállított rovatunkat, s most, mivel nemrégiben Szegeden járt, ő is tenne egy észrevételt. Nos: „A Dóm tér szépségét rontja, hogy a tér burkolata meglehetősen tönkrement .az évek során." Észrevételeire rímelnek egy másik levélírónk sorai is, miszerint a levéltár építkezésének környékét — tekintettel a közelgő szabadtéri játékokra — a mostaninál esztétikusabb, legalábbis egységesen lefestett deszkafallal is körül lehetne fogni. Mondjuk úgy, ahogyan azt a DÉLÉP a Jókai utcai nagyáruház építkezésénél már meg is tette. Régóta bánt — írja Tánczos Miklós, a Kossuth Lajos sugárút 19. szám alól ->-, hogy közelünkben, a sugárút páratlan számú oldalán, a Bocskai és a Szilágyi utca között rendetlenség tapasztalható. Az itt lebontott épülettömb helyét a DÉLÉP évekkel ezelőtt bekerítette. A palánk töve gödrös, gazzal benőtt, gondozatlan, nem hiányoznak innen az ócska deszkák, s a különböző használati cikkek maradványai sem. De érdemes lenne megnézni a tűzoltó-laktanya felőli oldalt is! Ezt azért teszem szóvá, mert a más városban élő vendégeinknek sem először tűnik már fel, hogy szép városunk e része mennyire gondozatlan. S lenne még egy javaslatom: a rendőrkapitányság mellett felépített új ház előtt elkelne néhány fa a kiirtott növények pótlására." Nemrégiben megjelent Parkok szépitői című írásunkra reagált Vörös Sándorné (Honvéd tér 5—6/C) olvasónk. „Házunk előtt nagyon szép tér található, valóságos kis ékszer az épületek között, áldás a környék lakói, s főleg a gyermekek számára. Sajnos, ezt az igazán szép kis teret nem kímélik, nem értékelik eléggé azok, akiknek javára szolgál. A gyerekek letörik az ágakat, leszakítják a virágokat, botokkal, kövekkel igyekeznek a fákról a termést leverni. De ebben a pusztításban véleményem szerint nem is a gyerekek a hibásak, hanem azok, akik nem tanítják meg őket környezetük védelmére." Hiába a sok igyekezet — írja levélírónk —, hiába a sok városszépítő akció és mozgalom, ha a gyerekek, s nemritkán a felnőttek is, szanaszét szórják a szemetet, még akkor is, ha csak néhány lépést kellene tenni a szemétgyűjtőig. „Sokszor látom, hogy az iskolás gyerekeket csoportosan hozzák a térre játszani. Nem lehetne ilyenkor játékosan a szemét összegyűjtésére . is rábírni őket? A takarítás így társadalmi munkában megoldódna, és meg vagyok róla győződve, hogy ezek a gyerekek már meggondolnák, eldobják-e az utcákon, a tereken a szemetet." Bemutatjuk Btk.-t az uj Röviden Mozgósító búzaszemek „Megdöbbenve tapasztaltam július 1-én, vasárnap, a déli órákban, hogy a Csongrádi sugárút végétől beláthatatlan hosszúságban kenyérbúzával van az úttest végigszórva. Legalább százan, férfiak, nők, gyerekek önként vállalkoztak a gabona begyűjtésére. Testi épségük kockáztatásával, száguldó gépkocsik, motorkerékpárok között ügyeskedve át magukat, lapátolták a búzaszemeket, tömték a zsákokat, szatyrokat." — H. I. leveléből idéztünk. Az olvasónk által észlelt jelenségre lapunk fotóriportere is felfigyelt, s abúzagyűjtő-akciót meg is örökítette. Az önkéntes gabonagyűjtőkről még egyszer csak annyit: kár, hogy igyekezetük nem a köz érdekét szolgálta. A szétszórt magokat egy helyre gyűjtve, a gabonát nem lett volna nehéz a kocsira visszarakni. Környezetünk Hatan írták alá azt a levelet. melyből kiderül, hogy Szegeden, a Puskás utca 7. szám alatt lakók sertést, baromfit s egyéb jószágokat tartanak az udvaron, méghozzá szabadon. „Ez azt eredményezi, hogy az egész környék trágyától bűzlik, s a közelben lakók — sokan kisgyerekesek — nem találnak menedéket a kellemetlen szag és a legyek elől. A szabadon engedett tyúkok az utcát, a járdát Is bepiszkítják. Így már-már mindennaposak a viták a jószágok gazdája és az itt élők között." Lelvélíróink egyébként már jártak panaszukkal a KöjAL-nál ls. Észrevételük jogosnak találtatott, s a KÖJÁL határozatban kötelezte az állatok gazdáját. hogy június 20-ig tegye rendbe háza táját. De az érdekelt a határozatot sem otthonában, sem a postán nem volt hajlandó átvenni. Ezután született egy újabb határozat, melyben a határidőt július 20-ra változtatták. „Sehogy sem tudunk megalkudni a gondolattal, hogy a városban élők kénytelenék ilyesfajta állapotot eltűrni, s hogy az illetékesek nem tudnak hatékonyan intézkedni. Hogyan lehet büntetlenül eltűrni, hogy valaki egy határozatot egyszerűen nem vesz át, nem hajlandó tudomásul venni, és így úgy látszik, nem is köteles az abban foglaltakat végrehajtani." Dr. Hampel György (Szeged, Építő utca 3/A) azt sérelmezi, hogy házukkal szemben, a füvesített, parkosított területen a városgazdálkodási vállalat „telephelyet" létesített. Ide hordják a városrész összes eltörött mászókáját, padját, lefoglalják így az egyébként is szűkös zöld területet. Ezt még csak elnéznénk — írja olvasónk —, de azt már nehezen tudjuk elviselni, hogy az elmúlt .évben mindennapos „vendég" lett itt két loA Szamos utca 5. számú ház alól két levelet is hozott szerkesztőségünkbe a postás. Az egyik aláírói a „ház egyes bérlői", azon méltatlankodnak, hogyan adhattunk hitelt korábban egy névtelen levélíró azon sorainak, melyekből kitűnt, a házmester akkor is lezárja az épületben a liftet, ha a szerkezet valójában el sem romlott, működik. Levélírónk felháborodik a névtelenségen — jóllehet, maga is áz egyes bérlök megfoghatatlan cím mögé rejtőzik —, s cáfolja a korábban közzétett észrevételt. Véleménye szerint a házfelügyelő mindent megtesz annak érdekében, hogy a felvonó zavartalanul működjön. Két levelet említettünk, a másikat éppen az érdekelt, a házfelügyelő, Kocsis Ferencné írta alá. Sorait hasonló felháborodás fűti, teendőit, s igyekezetét részletesen ecseteli is levelében. Abban valószínűleg igaza van: neki éppúgy érdeke, hogy működjön a lift, mint a ház többi lakójának. Nyilvánvalóan ő sem örül, ha lépten-nyomon szerelőkért kell futnia. Ahogyan nem vitatkozhatunk azzal sem, hogy sokszor a bérlők is hibásak, gyakran éppen ők okolhatók azért, hogy a lift elromlik. Mert van — amint az a házfelügyelő soraiból kiderül —, aki, miután kiszáll a liftből, úgy kivágja az ajtót, hogy ő már kívül van a kapun, mire a liftajtó becsapódik. Korsós Lajos hódmezővásárhelyi levélírónk arról tudósít bennünket, hogy a FIM Alföldi Porcelángyár eszperantó nyelvtanfolyamának 22 résztvevője számtalan ország 85 városóval tart baráti kapcsolatot. „Ez a levelezés is lizonyítja, hogy a népek nyelvtanulási mozgalmát éppen az eszperantó nyelv szolgálja a legjobban. Az eszperantó mellett szól még, hogy a Csongrád megye iskoláiban angol, francia, német stb. nyelven tanulók még nem rendeztek az általuk elsajátított nyelveken — tolmács közreműködése nélkül — nemzetközi konferenciákat, de eszperantó nyelven több tudományos összejövetel résztvevői is kicserélhették véleményüket, s méghozzá tolmács nélkül. Oláh Jenőné (Tolbuhin sugárút 53,B) amiatt fogott tollat, hogy nemrégiben, június 25-én egy ismerősének postautalványon pénzt küldött. Mint kiderült, a címzett a pénzt mind a mai napig nem kapta meg. Levélírónk már több helyen is reklamált a postán, eddig azonban még semmiféle felvilágosítással nem szolgáltak arról, mi lett a feladott pénz sorsa. Méltatlankodását megértjük, ám mást aligha tudunk javasolni: bízzon a postában, mert a véletlenül elkallódott pénz még nem elveszett pénz. Az összeg „hollétéről" az Illetékesek remélhetőleg hamarosan tájékoztatni fogják olvasónkat. Gubini Andrásné (Ág utca 2. szám alatti) olvasónknak üzenjük: levelét a megyei kereskedelmi felügyelőséghez továbbítottuk. Válaszol az illetékes Múlt heti Postaládánkban közzétett Lehet udvariasan is alcímmel megjelent írásunkban arról tájékoztattuk olvasóinkat, hogy egyik levélírónknak nem mindennapi kalandban volt része a szegedi Birkacsárdában. (Csak emlékeztetőül: olvasónk az ehetetlen, nyers hús helyett új adag ételt rendelt a felszolgálótól. Űjat ugyan nem kapott, ehelyett a felszolgáló rendkívül udvariasan, konyhakéssel feldarabolta a vendég tányérján a húst.) Az észrevételre a Csongrád megyei Vendéglátó Vállalattól válasz érkezett: „Amint az üzlet dolgozói elmondták, a cikkben foglaltak megfelelnek a valóságnak. Tájékoztatásul közöljük, hogy a levélben szerepíő ételt az Alföldi Vendéglátó Vállalat szegedi gasztrofol-üzemében készítették, onnan szállították a Birkacsárdába. Ezeket az ételeket az étlapon külön, gasztrofol ételek címszó alatt tüntetjük fel. A felszolgáló mulasztást követett el, amikor a kifogásolt ételt — a kívánságnak megfelelően — azonnal nem cserélte ki. A történtekért ezúton kérünk elnézést vendégeinktől, s intézkedtünk kártalanításukról, ahogyan a ruhatisztítás költségeit is fedezzük." Összeállította: Ladányi Zsuzsa 3

A Btk. különös része • fejezetekre — X. XX-ig — ezeken belül címekre osztva tartalmazza az egyes bűncselemények törvényi tényállását, megjelölve azok büntetését is. A fejezetek sorrendje az új törvényben értékrendet is kifejez. Ezt mutatja az is, hogy az állam és az emberiség elleni bűntettek után a következő fejezet az állampolgárok életét, testi épségét, szabadságának és méltóságának büntetőjogi védelmét tartalmazza. Szükségesnek tartom kiemelni azt is, hogy a törvény önálló fejezetbe foglalta a közlekedéssel kapcsolatos jogsértő magatartásokat, valamint a házasság, család, ifjúság és nemi erkölcsöt sértő bűncselekményeket. A különös részben megkonstruált új törvényi tényállások általános jellemzője: a tömör, világos fogalmazás, közérthetőség; kevesebb minősítő körülmény folytán valóban "csak azokat a jogellenes magatartásokat fenyegeti büntetéssel, melyek súlya a „bűncselekményi értéket" eléri. A különös rész bemutatásánál is azokkal a bűncselekményekkel foglalkozok, amelyeket — általánosságban — tárgyi jelentőségüknél fogva fontosnak tartok, amelyeknél lényeges változás történt, valamint a teljesen újakkal. Az I. Fejezetbe tartozó állam elleni bűncselekmények közül kiemelést érdemel — lényegében egy új bűncselekmény — a hűtlenség törvényi tényállása. (Btk. 148. §.) E cselekmény a hazaárulás bűncselekményének .— a (2) bekezdésre figyelemmel az elkövető oldaláról — egy sajátos formája. Azt rendeli büntetni, aki állami szolgálatával vagy hivatalos megbízatásával visszaélve, külföldi kormánnyal vagy szervezettel kapcsolatot vesz fel, vagy tart fenn, amivel a Magyar Népköztársaság függetlenségét, területi épségét, politikai, gazdasági, honvédelmi vagy más hasonló fontos érdekét veszélyezteti. Ez a hazaárulással ellentétben — nem célzatos, hanem csak szándékos bűncselekmény, ami azt jelenti, hogy az elkövetőnek fel kell ismernie, hogy visszaélésével » a fenti érdekeket veszélyezteti. A cselekmény elkövetője általában azokat a szabályokat, utasításokat szegi meg, amelyek munkájának szabályos végzésére vonatkoznak, amiben anyagi vagy személyes érdekek vezérlik. E fejezethez tartozóan kell megemlíteni az Izgatás — Btk. 148. § — tényállását, mely úgy módosult, hogy az eddigi célzat nélküli bűncselekményt „célzatosként" szabályozza; vagyis csak a tudatosan ellenséges tartalmú olyan magatartásokat tekint izgatásnak, melyek gyűlölet felkeltésére alkalmasak, azonban a bűncselekmény megvalósulásóhoz nem feltétlenül szükséges, hogy ténylegesen gyűlöletet váltson kl. Már a fogalmazásból is kitűnik, hogy megvalósulásához még az is kell, hogy mások előtt kövessék el. Éppen ezért az ilyen esetekben igen körültekintően kell vizsgálni a cselekmény megvalósulásának körülményeit, mert ilyen célzat hiányában „csupán" a közösség megsértésének vét-. 6égét lehet megállapítani. (Btk. 269. §.) (Pl.: ittas állapotban való gyalázkodás stb.) A XII. Fejezetből csak megemlítem, de lényegében nem térek ki a súlyos testi sértés törvényi szabályozósának újszerűségére — Btk. 170. § (5) bek. —, mert ez inkább a jogalkalmazók munkájának megkönnyítését szolgálja, mintsem a jogban járatlannak nyújtana több ismeretet. Újszerűen szabályozza a törvény a magánlaksértés és a becsületsértés bűncselekményét annyiban, hogy az összes körülmények vizsgálata kapcsán a kodifikációs bizottság arra az álláspontra helyezkedett — helyesen —, hogy a kisebb sérelemmel járó, ún. alapeseteket nem a büntetőjog eszközeivel rendeli büntetni, hanem a szabálysértési hatóság hatáskörébe utalja. Természetes azonban, hogy a nagyobb, társadalomra veszélyességet jelentő erőszakos jellegű — vagy nagyobb nyilvánosság előtt — pl. becsületsértésnél — magatartás kifejtésével elkövetett ilyen cselekmények büntetőjogi védelme továbbra is biztosított. (Btk. 176. és 180. §.) A törvény XIII. Fejezetben — egységbe foglalva — tárgyalja a közlekedési bűncselekményeket, amit részben indokol: hogy viszonylagos önállóság miatt szükséges az ilyen szerkezetű megoldás; a közlekedési ágazatok állandóan folyamatos fejlődés állapotában vannak — különösen a közúti —, valamint az is, hogy a közlekedés a társadalom életének egyre fontosabb összetevője, sajátos társadalmi viszonyokkal, jogi és erkölcsi szabályokkal. E fejezetből kl kell emelni — Btk. 188. § — az ittas járművezetés bűncselekményét, mely büntetni rendeli azt, aki szeszes italtól befolyásolt állapotban a közlekedés három ágazatába tartozó gépi meghajtású járművet — Illetőleg Ilyen gépet közúton — vezet. Az Itt használt .gépi meghajtású" fogalom tágabb, mint a KRESZ gépjárműfogalma. Az új törvényi szabályozás az egyéb járművek — pl. kerékpár, lovas kocsi — Ittas állapotban történő vezetését nem tekinti bűncselekménynek, kivéve abban az esetben, ha az ilyen jármű vezetése olyan következményekkel jár, hogy ennek eredményeképpen súlyos testi sértést okozó baleset következik be. Egyébként az ilyen jármű vezetőivel szemben " a szabálysértési hatóság fog a jövőben eljárni. Szükséges a figyelmet felhívni a Btk. 189. § rendelkezésére — a járművezetés tiltott átengedése —, mely szerint vétséget követ el az Is, aki olyan személynek engedi át a vezetést, aki „egyéb okbó^ alkalmatlan erre". Az alkalmatlanság olyan állapot, amely ténylegesen képtelenné tesz valakit a biztonságos vezetésre. Ilyen lehet pl.: betegség, bódult állapotot előidéző gyógyszer szedése, a Vezetésben való járatlanság stb. A mai forgalmi és közlekedési viszonyok mellett az ilyen törvényi szabályozás indokolt. Dr. Jármai Tibor íFolytatjuk.)