Délmagyarország, 1979. július (69. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-15 / 164. szám

6 Vasárnap, 1979. július 15. MAGAZIN Kettős portré „Furcsa bonyodalmnak támad­tak Szegeden, Móra Ferenc szob­rónak leleplezése körül. A szob­rot sok nehézség és még több idő után felállították, ott áll hetek óta Móra egykori rezidenciája, a városi múzeum lépcsőfeljárója alatt, ünnepélyesen akarták át­adni a nyilvánosságnak, de a Szeged nagy írójának emléké­re rendezendő ünnepség most egyelőre, bizonytalan ideig el­marad, mert nem tudtak meg­egyezni abban, hogy ki leplezze le a szobrot.., Elkészült a szo­bor, és a két alak fejére kámzsa került. De a leleplezés ezúttal el­marad. Amikor a művész elké­szült a felállítással is, jelen­tést tett az összes illetékes he­lyekre és az intéző bizottsággal együtt kérte, jelöljék ki az ün­nepélyes leleplezés napját, talán a szabadtéri játékok idején. Most semmi esetre sem rendezik meg az ünnepséget, mert senki sem kívánta a leleplezési ünnepséget vállalni. Nem akadt mértékadó tényező, aki vállalkozott volna ar­ra, hogy Szeged nagy írójának szobrát átadja a nyilvánosságnak. Az indoklás egyszerű volt és érthető. Egyszerűen — a politi­kai viszonyok nem alkalmasak... Móra ugyanis mindig progresz­szíven hirdette a megértés és em­berszeretet gondolatát. Amikor ez a határozat megszületett, ünnep­ség nélkül is megtörtént a le­leplezés. Tápai Antal, a szobor alkotója kiszaladt a múzeum elé, és egyszerűen leleplezte a művet, lerántotta a szoborról az arco­A hogy mindenki tudja, Kis­kunfélegyházán született, a Daru utcában, amely most már régen Móra Ferenc utca. 5 éppen 100 éve, 1879. július 19­én. Ahogy mindenki tudja, hiszen sok száz szerény-könnyes mesé­ben elmondta, szegény, nagyon szegény szűcsmester fia volt, a szegényparaszti, paraszti-mester­emberl lét teljességében telt gyer­mekkora. Ez volt a legalapvetőbb írói élménye, ezt hozta, ezt hor­dozták írásai egy életen át. Hű volt hát azokhoz, akikből szár­mazott. Pedig sokra vitte, okos ember volt. Talán, éppen azért. Költőnek Indult, versírókónt lesz a Petőfi Társaság tagja, a Félegyházi HMBP közli első írá­sait. Tanárnak készült, de már 1902-ben újságíró, a Szegedi Nap­ló munkatársa. És jó barátja a nála tizenhárom esztendővel idő­sebb Tömörkény Istvánná*, aki­nek aztán utódja ls lesz: 1917-től 6 a Szegedi Somogyi Könyvtár és múzeum igazgatója. De már 1904-ben könyvtáros és közben szerkesztő, országos hírű lapok munkatársa; a Világ, majd a Ma­gyar Hírlap ad helyet a század húszas éveiben Írásainak. Ahogy mindenki tudja, csodá­letps mesélő volt. Igaz mesé­ket szedett versbe — első jelen­tőseb Ilyen írása 1903 karácso­nyára Jelent meg; Az aranysző­rű bárány, de a húszos évek de­rekára már kiteljesedik alkotói pályája, és a meaeköltő. az új­ságíró. az Ifjúsági irodalom va­rázslója — a felnőttek közé lép, Regényei — ha nem ls hagy­tak oly nyomot. m|nt a Nyugat óriásainak munkái — érdekes színfoltjai n magyar irodalom­nak. El só nagyobb lélegzetű mun­kája. A festő halála eredetileg egy Tápé határában megölt fes­tő barátjának akart emléket ál­lítani. de az írás közben formá­lódó cselekménynek végül ls ő maga lett a főhőse. S témája, hogyan viaskodik az Író a nyers­anyaggal. hogy az Ismert és Is­meretlen elemekből történetet varázsoljon, lélektani regényt, amelv a városi művész asszi­milálódásából a rusztikusabb va­lósághoz fel tudja mutatni a tra­gédiái. Később — második ki­adásában — e művének a Négy apának egy lánya címet adta, ezzel a címmel vélt híressé, Móra rengeteget dolgozott. lOOB-től 22-lg Pósa Lajos Én Ojságom ctmfl gyermeklapjában több mint ezer írása jelent meg, és közben rengeteg més eikke a korabeli lapokban. Neves pub­licista, ő szerkesztette a Szegedi Naplót, az ors'ág szinte egyet­len pacifista lapját — a háború A mesemondó múzeumigazgató 100 éve született Móra Ferenc első éveiben! Felségsértési pört indítanak ellene. Lelkesen üd­vözli hát a forradalmat, s ha ké­sőbb. az Ének a búzamezőkről című regényéből (ami 1927-ben Jelent meg) az derül is ki, hogy Móra nem tudja elképzelni a pa­raszti világ forradalmi átalaku­lását. mert 6 a hagyományok pat­riarchális őrzőjét látja a paraszt­ban — 1918—19-ben vezéralakja Szegeden az új eszméknek. Hi­szek az emberben című írásában hitet tesz a szocializmus mellett, Mementó című cikkében pedig üdvözli a- proletárdiktatúrát,' A bultáa után az író visszatért pol­gári, radikális eszméihez, de ül­dözött ember, és ez sokóig elkí­séri, még 1922-ben ls vád alá he­lyezik nemzetgyalázásért. Ekkor írja Hannibál föltámasztása cí­mű kisregényét, a kor gyilkos­keserű szatíráját, amely azonban csak 1949-ben, a felszabadulás után jelent meg. Az Ének a bú­zamezőkről mellett a legismer­tebb regénye egy történelmi mun­ka, a Diocletainus császár ko­rában játszódó Aranykoporsó, egy helyzettragédia, ahol a konf­liktus a sorozatos félreismerése­ken keresztül jut el a tragédiá­ig. A kor Jellemábrázolása szán­dékoltan anakronisztikus. Mai emberek szerelmi története egy távoli világba helyezte. Ennek a távoli világnak tárgyi rajzát a lehető legpontosabban adta visz­sza a rnűveltségélménnyel teli tu­dós múzeumigazgató. Ahogy Il­lés Endre írta a regény megje­lenésekor, egy „Végtelen szere­tettel és gonddal regényessé for­mált római régiségtan". „Mögötte a fene az olyan ku­tyát, amelyiket tanítani köll az ugatásra" — mondta volt Tö­mörkény István Móra Ferencnek, amikor először küldte ki a föld alatti utazásra az alföldi bukás tájra az ifjú múzeumőrt, s az szabadkozott, hogy nem ért hoz­zá. Beletanult. Tudósa lett a ma­gyar föld őrzötte öreg múltnak. Használta ls ezt a tudását, élt is vele, sok-sok írásában. Móra regényelt állítottuk em­lékezésünk középpontjába, mert az közismertebb, hogy a kis ter­jedelmű prózai írásokban, me­sékben, tárcákban, cikkekben, el­beszélésekben érte el igazi csú­csát. Élete teljes lenyomata, a szegényparaszti alapélménytől, a régész, az ásató múzeumigazga­tó, a tudós és a harcos újságíró élményéig mind ott van ezek­ben a kis írásokban. Kis rövid terjedelmű tércamesében Mik­száth mellett a legnagyobb volt. De míg Mikszáthot az ember, a társadalmi lény Ihlette meg min­dig — Mórét nagyon sokszor a műveltségélmény, á szépirodalom­ban kicsapódó kultúra. Nagy po­lihisztor volt. „Minden megis­merés makacs keresője" — írta róla Karinthy Frigyes. Ha csak ifjúsági műveket írt volna, azok is halhatatlanná tették volna, de ő annál sokkal többet tett, írá­sainak összessége, életműve a század első harmadának hiteles lenyomata. SZALONTAY MIHAl Y A centenáriumi Móra-emlékpUkett kat takaró kámzsákat." — Így írt Az Est tudósítója a lap 1939. jú­lius 28-i számában. A szobor különös történetéről az alkotó így vall: „Mikor meg­bízást kaptam Móra szobrára, sa­ját emlékeimmel viaskodva kény­szert éreztem, hogy Mórát leül­tessem a földre. A terven . szét­vetett lábakkal ült a földön, előt­te egy emberi koponya. A zsűri elnöke azonban kifogást emelt imígyen: 'Móra úriember volt, nem ült a földre. A szemmagas­ság fölé helyezze, ne alá ...' Pe­dig, ha tudta volna a zsürielnök, Tonelli mester, hogy mennyire az ő szemhatára fölött volt az a kompozíció!.... Aztán, ami­kor elkészült a szobor, ott állt hetekig, letakarva, a ponyva alatt — nem volt senki, aki vállalko­zott volna a haladó gondolkodá­sú Móra Ferenc emlékművének leleplezésére. 1939-et írtunk ak­kor. Minden reggel virágot talál­tam a ponyvával letakart szo­bor előtt. Aztán egyszer meg­untam a sok hercehurcát, és egy erősebb szélroham segítségével magam lepleztem le a Móra-em­lékművet." Tápai Antal, a nyolcadik iksz felé közeledő szobrászművész ma is nap mint nap, fején a vil­lámhárítós svájcisapkával kéz­be veszi a kalapácsot, s birok­ra kél az anyaggal. Több mint fél évszázada keresi a kalapács­ütések „élettartamát", keresi „az agyagban rejlő stabil emberlé­nyeget". Céltudatos, takarékos és pontos kalapácsütésekkel formál­ja szoborrá a rideg acéllemezt. Hosszú évtizedekig szinte egy­maga volt a „szegedi szobrászat". Munkája nyomán készült el e század szegedi Panteonja, ben­ne Tömörkény István, Juhász Gyula, Móra Ferenc, József At­tila, Radnóti Miklós rézbe kala­pált, gipszbe formált, bronzba ön­tött arcmásáról. Legtöbbször mégis Móra Ferencet 'választotta modelljéül. Mőra Ferenc volt az, aki a fiatal kazánkovács el­ső munkáiban fölfedezte a tehet­ség cáfolhatatlan jegyeit, s 6 ciót kértem tőle, hanem szigo­rúságot ... A kis Tápai most szolgálja az utolsó esztendejét. A nyomorúságnak ls. meg a di­ákságnak ls. Szentgyörgyl mes­ternek a legtöbbre tartott tanít­ványa . v Most láttam egy akt­szobrát. amiért már mesternek merem nevezni..." Tépal Antal sem felejtette el első találkozását Mórával. Egy 1958-ban rendezett nagy kiállí­tás alkalmával a szobrászművész egy Mórának címzett levélben ve­tett számot életével, pályájával, munkásságával, Ahhoz a Mórhá­hoz. írt, aki számára sohasem hglhat meg. Ebben a levélben így emlékezik az első találkozásról: „Mikor először megláttalak, te fotelben ültél, faragott íróasztal mellett. Akkor úgy éreztem, hogy egy Irtózatosan széles szakadék túloldalán vagy, és soha-soha nem értjük meg egymást. Én piszkos zubbonyban, kétszer bo­kázva és hajlongva vittem be a rajzaimat. Mit tudtam én. hogy segítette, hogy a fiatalember be­Jusson a képzőművészeti főis­kolára. Erről írt is egy tárcát A kis Tápai címmel, mely a Délma­gyarország 1930. január 5-1 szá­mában jelent meg, Íme, ebből egy részlet: „ .,. Először is le­velet írtam a tekintetes tanács­nak. Arra kértem a várost, hogy ha ezt a rókusi fiút sikerül be­juttatni a képzőművészeti főis­kolára. a város adjon neki havi száz pengőket addig, míg elvég­zi. Én, a város cselédje, aki magamnak sose kértem semmit a városomtól, most kitüntetéskép­pen kérem magamnak, hogy bíz­zon meg a szavaimban a vá­rosom. Vállalom a garanciát ér­te hogy a lakatoslnasból olyan művész lesz, akiért valamikor még érvelem is megbékélnek .,. Aztán Szentgyörgyl Istvánnak ír­tam. a képzőművészeti főiskola szobrásztanárának. Nem protek­mennyire dühített a hajlongá­som. így Idomítottak bennünket, inasokat, A párnázott ajtók előtt, ha szétfeszít a lázadás és recseg a gerincoszlop, akkor ls hajlon­gani kéli, és szépen, idomítot­tak bokázni hozzá. Nagyságos Igazgató Ornak szólítottalak, és te, egyedüli emberségedben, ne­vetve hárítottad, el a titulust: 'Nagyságos a fene! Feri bátyád vagyok, ha te ls úgy akarod.' — Akartam-e?... Sok szoborban idézte meg a szóbrész Tápai, Móra arcvonásét. E?y olyan lemezdomborítást is készített, mely kettejük voná­salt őrzi, a címe pedig: Móra és én, Ez* a lemezdomborítás mint­ha vallomás és bizonyíték len­ne. őrizve Móra Intését: „Azéle­tet, Tóni fiam. számodra ne a megalkuvások tegyék érthetővé, hanem a kötelességvállalások." X. L. i 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom