Délmagyarország, 1979. július (69. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-15 / 164. szám

* MAG 111 Vasárnap, 1979. július 15." Móra Ferenc a Petőfi Társaságban Két ismeretlen levele a bátyjához Való Igaz, Móra Ferenc országos hírnevét nem a Nyugat teremtette meg; első sikereit a konzervatív irodalmi körökben aratta. Nem egyedül ő volt ennek az oka; kettőn áll a vásár. A Nyugat szerkesztőin is múlott, hogy neve soha nem került a folyóirat címlapjára. Nem lehet tehát túlságosan fölróni a vidéki írónak, hogy amikor 1915-ben kínálták, némi habozás után elfogadta a Petőfi Társaság tagságát. Alább közreadandó két levélből, amelyet a nála tizenöt évvel Idősebb testvérbátyjához, Móra Istvánhoz (1864—1957) írt. őszintén megvallja, miért ment bele a megalázó kilincselésbe, hogy a választó tagok jóindulatát elnyerje. Az ügyről számos levelét ismerjük; néhány megjelent, a java azonban kiadatlan, az Országos Széchényi Könyvtár kézirattáréban várja föltámadását. Egy sorozat támogatást kirö levil, egy másik sorozat meg a választás utón Írott köszönő levél, Pakots Józsefhez, Ambrus Zoltánhoz, Somló Sándorhoz, Palágyi Lajoshoz, Karada Pálhoz, Zempléni Árpádhoz, Jakab Ödönhöz, Lőrínezy Györgyhöz. Da Pósa Lajos özvegyének ugyané napokban irott leveléből kiderül, hogy kívülük még írt Sas Edének, Farkas Pálnak, Váradl Antalnak, Bársony Istvánnak, sőt az alább nem túl nagy elismeréssel emlegetett Pap Zoltánnak is. Nem tudtuk mindeddig, kitől is indult el a kezdeményezés, hiszen Mórának — az ifjúkori kis kötetén, Az aranyszőrű bárányon kívül — 1915-ig nem jelent meg verseskötete, amely Illendő alapul szolgált volna az irodalmi társaság belépőjegyéhez. Nyilván Móra alábbi föltételezése az Igaz; Pósa Lajosné ösztönözte Szávayt és két társát, hogy ajánlják a Pósa családnak oly kedves Ifjúsági írót és költőt, Az Én Újságom népszerű munkatársát. A többit mondják el a levelek. 0 SOMOGYI-KÖNYVTÁR ES VÁROSI MÜZEUM, SZEGED 29/90. XI. 1919. Kedves Pistám, a hurutom megint lefektetett, ma keltem föl, s csak ma tarthattam hajtóvadas/.uot a versek után, ötven-ötven levonatot csináltattam annak ideién, - már egy se volt belőlük. Eleket ügy kérmgéltem össze, egy az utolsó Magyar Lányok-ban van, mondják, sajtóhibában (Az ón példányom nem Jött meg.) Van azonban ennél nagyobb baj is. römörké ljQn | M fik öregek mindent elkövetnek értem. Szávay pár napja irt Tömörkénynek, hogy ajánljon a Petőfi- Társaságba, Ma se egészen értem a dolgot, — hiszen mi soha össze se melegedtünk Szávayval. Honnan jön ez az ötlet? Megköszöntem neki a jóakaratot, éa — nem kértem belőle, Túlságos ambició nincs bennem, egész jól el vagyok Így is, s a tarisznyám is jócskán szegényes (csak aféle Iajbiből varrott, mint az édesapánké volt), egy-két vers benne, kötet semmi, S a hivatalos poéták közt ki az ördög tud énrólam? A megválasztásom kétséges, a bukásom valószínű, — s arra Igazán nínes szükségem. Ezt Írtam én Szávaynak, - azt hittem. okosan, jött azonban tagnap Pósáné levele, expressz. Szegény jó asszony már el is Járt egy csomó embernél, s küldött egy marék (géretel. (Nem tóm, nem 6 mozgatja-e az egészet.) szaboicska is írt ma, — magától. Most aztán az okosságom elmenőben van. Tudod, vagyok annyira józan, hogy se kisebb, se nagyobb Pap1 Zoltának tagtársának lenni nem megtiszteltetés nekem, Azonban itt. Szegeden s a hivatali jövendöm miatt jó volna ez a szamárság. Négy hely van most — illetve három, mert Qyónl biztos - s igy nem lehetetlen a bejutás, ha valaki dolgozik értem, (Mert tudod, hogy én ahhoz nem értek l tsetvérek vagyunk.) A bukás ugyan nem jó, de valahogy Jogot v*lt vele az ember a legközelebbi helyre. Hát nem tudom, mitévő legyek, pedig én szoktam tudni, - azért kérdelek Téged t öregebbet, okosabbat, pesti huncutságok Jobban Ismerőjét. Hu gondolod, hogy meg lehet próbálni a dolgot, aiásan (gy kérlek, légy szíves a mailekéit levelet a Lorlneay lánykájával elküldetni a telthelyre i biztosnak vettem Gyurit, de a elmét nem tudom, Azt sem tudom, neked van-e valakid a Petöfiek közt, akiknek én bizony máig a névsorát se ismerem, Csak azt tudom, hagy van köztük bizonyos László Mihály, akiről soha az életben nem hallottam, s ez megnyugtat, mert ennyi kvalifikációm nekem is van. Altxandtr tudom, hogy szeret téged, de azt nem tudom, hogy ö Petőfi-e vagy Kisfaludy, S bár fontos volna, mert vele Beöthy Zsolt is egy hiten lenne, gondolom l nem szeretném, hogy neked pironkodnod kelljen miattam. Azért éppen csak érintem a dolgot, s Igazán meg csak futólag se esik zokon, ha nem baJoekodustsz vele. Ha egyáltalán ezó lehet Alexanderről, amit bizony nem tudok. Amúgy vagyunk, vagyogatunk, a família most nagyon virágzik, magam vagyok kehes és fáradt. Azért is nem megyek Pestre, még Félegyházára se, - a mai bizonytalan menetrend szerint é* ebben a krisztuetalan időben nem merek kimozdulni, Azon veszem észre magam, hogy bizony mégiscsak megöregedtem már én Is. (Fázik már a kezem a csikorgó éjsxekóban, szegény Jánoskánk jut eszembet gyözi-e most ls a humorral való fűtést?) Katust az apróságokkal csókoljuk, Téged - most kérve-várvo a válaszaA két levelet Móra István unekája. Móra Bertalan (Sopron) közvetítésemmel a somogyi-könyvtárnak, illetve a felegyházi Kiskun Múzeumnak adományozta. dat (dee. io-ig kell beadni az ajánlatokat), szívvel ölellek i Feri [A jobb lapszélen kereeztben kezdve, a balon folytatva] I Fölbontom a levelet: most Jön Szávay exprcssze, hogy ö Lórlnezyvel és Lampérth Gézával már be is adta as ajánlást. Itt nem lehet szerénykedni, Hát most már mi az ördögöt tegyek? Ezt muszáj állnom, le nem nyilatkozhatom a Szegedi Naplóban, kl is nevetnének, pozörnek ta mondanának érte. Most már. ha benne vagyok, mozognom kell. Levelet írnt fűnek, fának, Sas Edének, Feleki Sándornak I Hű, de utálatos műfaji Kérlek szépen, légy szíves a Lórlnczy címét velem tudatni. Móra ebben az Időben a Szegedi Napló föezerkesztóje, e ha verseskötete nem volt le, megtehette legalább, bogy a lapokban szétszórtan megjelent verseiből, mint Itt Irta, 90 példányban levonatot készítsen, mintegy „előkészületben levd" könyvének kefelevonatát. Ezt küldte szét támogatást kérő li veiének mellékleteként a Petőfi Társaság tagjainak, A levélben előforduló nevek jórészt nem szorulnak magyarázatra, mert vagy közismertek, mint Gyónt Géza, Alexander Bernát, vagy elég róluk ma már annyit tudni, hogy jelentóktelen verafaragók voltak, mint Lőrínezy György vagy Feleki Sándor. Sas Ede is inkább újságíróként vált említésre méltóvái a Szegedi Naplónál kezdte pályáját, szegedi lányt vett feleségül, és a Nagyvárad szerkesztőjeként - elsősorban Ady révén - lett Irodalomtörténeti nevezetcsségűvé. László Mihály országgyűlési képviselő meg arról volt hírhedt, hogy magángimnáziumot tartott fönn másutt megbukott, da gazdag gyermekek érettségi-gyáraként; 1894ben Juhász Gyula is nevelősködött a gimnáziummal egybekapcsolt Intern*tusában. Az említett Jánoska valószínűleg Móra István ekkor 23 éves fia; a célzás valami családi anekdotára özvegy Móra Mártonná férjének halála után Szolnokon lakott, a lányánál, Tóth Istvánné Móra Juliskánál, de időről időre rövidebbhosszabb időt töltött fiainál is. A levél szerint ezekben a napokban íerenctől litvánhoz ment, Móra Farenené Walleshausen Ilonának nem volt nehéz a kenyérsütögető asszonnyal, anyósával jóban lennie, hiszen ő szelíd, béketűrő teremtés volt világéletébon, Móra anyósában, özvegy Walleshausen Jánosnéban azonban nyilván tudatosan-öntudatlanui munkált a hajdani jómód é» B társadalmi külöbség: a tehetős borbélymester óvónőnek kitaníttatott lányát nem szívesen adták a foltozószűcs szegény fiához. Móra Ferenc ifjúkori költészetében, leveleiben, naplójában éppen elég utalást találunk erre. E levélből most kitűnik, hogy amikor Móra végre megállt a saját lábán, megmondhatta a magáét anyósának, aki erre kénytelen volt visszakozni. Ettől kezdve vejében nem a Daru utcai mezítlábas, rongyos gyereket látta, hanem a szellemi teljesítményével magának méltó helyet kivívott írót, könyvtárost, szerkesztőt is méltányolnia kellett, „Dante kifelejtette a poklából" —> ez kedvelt mondása volt Mórának, használja a Szeptemberi emlék-ben ls. Az ttt említett újabb nevekre csekély kivétellel ugyanaz vonatkozik, mint az előző levélben szerepeltekre. Szikra név alatt gróf Teleki Sándorné Kende Júlia (az 1879-i szegedi árvíz levitézlett kormánybiztosénak, Kende Kanutnak a lánya) verselgetett, Benedek nem más, mint a nagy meseíró. Benedek Elek. Havas István „espirinkodása" (nyilván félegvházl csavarintás az „aspiránskodásból", azaz jelöltségből!) ekkor még eredménytelen maradt. Csak 1920-ban választották be a Petőfi Társaságba, de hamarosan azután főtitkára, majd alelnöke lett a térsaságnak. Végül is a döntés 1915. december 18-án született meg. Három dísztagot (Csengey Gusztávot, báró Dóczy Lajost és gróf Zichy Gézát), valamint négy rendes tagot választottak tizenegy jelölt közül. A négy választott: Gyóni Géza, aki tavasszal Przemyslnél fogságba esett. Bállá Ignác író és műfordító, Malonyay Dezső novellista és műkritikus. valamint Móra Ferenc. Nem választották be ugyanekkor Babits Mihályt, Császár Imrét, Farkas Imrét, Ivánfi Jenőt, Juhász Gyulát. Kruzsely Erzsikét (?!) és Peterdi Andort. A két őszinte hangú levélből tehát világosan kitűnik, hogy Móra pontosan tisztában volt a Petőfi Társaság és a „petőfisték" természetrajzával, de az is, hogy nem utasíthatta vlssze B kéretlen ajánlatot. Ezért senki nem vethet rá követ. PÉTER LÁSZLÖ utalhat, i talán erra, hofv Móra János a fronton lehetett ekkor. Mőra litván válasza - legalább egyelőre — nem Ismeretes. De Móra Ferenc újabb levelének — kikövetkeztetett - kelt epése mutatja, hogy tiistént ellátta öccsét a kért fölvUagoeitásukkal, tanácsokkal. SZEGEDI NAPLÓ MÖRA FERENC ENOEL LAJOS főszerkesztő kiadótulajdonos (Szeged, 1915, dec. ".] Kedves Pistám I Az léten flzeese meg mindenféle jőakaratodat. Tartozik már eléggel, egyszer majd csak hozzá fog a törlesztéshez. • Édesanyánk itt felejtett imádságos könyvét ma adtam föl, - miután átesett az ügyészi cenzúrán. To, az az ártatlan öreg Imádságos könyvi Hogy szereti-e ezt most már az Istenke, vagy a szakállát szaggatja mérglbcn? Mária fogantatása napjára tán odaér, cbbdl imádkozhat mindnyájunkért. Tettem bele egy hírt is az imádságos könyvbe, az is jól esik szegénykének. Hogy a mama ma délben olyen félharaggal búcsúzott Ilonától, két napi ittlét után. Ez hogy Ilona azt mondta, mikor elmenti - Nem értem, hogy anyámmal két nap alatt ls könnyebb összeveszni, mint mamával az egész életben. Én esak nevettem. Mert nekem, istennek hála, a másik mamával sincs semmi bajom már vagy tfz esztendő óta, amikor az egész hátralevő életre eligazítottuk az egymással való ügyünket. Azóta mindig a akarja megcsókolni az én kezemet. • Ugyan a nevetés nem nagyon eiik Jól. Fáradt vagyok már arra is. Aa égess háború nem fárasztott ki anynylra, mint egy hét alatt ez a Szávayötlet. A levélírás irodalmunk jeleseinek, Fü|, de förtelmez munka ez. Danié kifelejtette a pokolból. Azonban már mindegy, ha benne vagyunk. A Havas Pista espirinkodása azonban nagyon animált, Ha fl mozgolódik, altkor nekem Is lehet rá Jussom, Azonban ő nyilván ügyesebben mozgolódik - ahogy eddig is tette, Az én kérölevelem - egyik-másllt — aligha rám nem bőszíti a meginstáltakat. A levelek nagy része már elment, miután címtárod!, telefonkönyvből, honnan összekerestem a elmeket, (A te leveled máig, kedd hajnalig nem Jött, nyilván megint keresztezi az enyim útját.) Ábrányi Emilt, PeUárt, a Palágylakat azonban sehol se találtam. Nagvon ügyes emberek, minden jegyzékből kibújtak. Szikrá-t se találom, podtg az biztos egy szavazat volna, a tavalyi Betlehemesek honoráriuma gyanánt. Valahol az Andrássytit körül van a palotájuk, ennyit tudok a tavalyi levelezésünkből, csakhogy azt persze én nem raktam el. Ábrányi Is emberem, ügy gondolom. Vértesy Gyula, Veszprém? Benedekét azért hagytam ki, mért nincs bent a Petőfi-céhben, Engem Is nagyon meglepett, singerékrői n«m tudok tommlt. Égy emberüket velem egy lapon ajánlották Szávayckl Bella Ignácot. De azért lehet, hogy Havasért ls erőlködnek! én esak csinálok nekik könyveket, de Pista „bevezetheti" őket. Wiesner levelét különben holnapra várom. Hanem amit a szegény Lidike tesz értcin. az - de Igazán igazán - zavarba hoz és magszégyenít. Olvastam a Tömörkényhez irt Uvelét: a saját gyerekéért nem rimánkodhatna ugy. Mintha szegény Pósa bácsi keze simogatna onnan alulról vagy felülről. Sas Ede ls Irts, hogy a mér Pósánénak Ígéretet tett. Egyébként aszal vigasztal előre, hogy nem baj, ha bukunk ls, — ő háromszor bukott, mire beért, No, mondom, én csak egyszer bukhatok mindenütt áz életben. Hason csúszva nem kerülök az Ollmpustokra. Hogy a döntés mikor lesz, nem tudom, Tömörkény ma kapott meghívét a ts-ikl ülésre, de az esak felolvasó Ulós. Tálán valami előzetes tájékozódás is, - az ajánlási idő ío-én telik lé. Addig bizonyosan váltunk még levelet, - egész szivünkkel Ölelünk mindnyájatokat i Feriék Kortársak Móra Ferencről Móricz Zsigmond: ... Sose láttam humor nélkül, Ez volt az ő nagy tartalma szóban és írásban, a humor. Éspedig az a magyar humor, ami az alföldi magyar ember legsajátosabb tulajdona. Humorának titka az volt, hogy a legfájóbb, a * legkényelmetlenebb érzéseket vidám szavakba csomagolva találta kl: az életben való elbúvág és az élettől való megszelídültség, ez volt az ő humora. Sose mondott olyat, aminek ne lett volna egy adag keserűség a mélyén, Hiszen, neki is Jutott még török iga. Mint mindenkinek, akiben lélek van, és ambíció és bátorság. Angyalt dolgokat tudott mondani hivatalából, s politikai, társadalmi és emberi bén-, tálmalnak mélységéből. Gyöngyöket szólott, és csiszolt drágaköveket hullatott. Volt egy adománya, ami kevés embernek jutott osztályrészül; ha szájét megnyitotta, mér mindenki nevetett, aki a közelébe került... Juhász Gyula: Móra Ferenc új könyve: A festő halála azok közül az írások közül való. amelyeket nem akar letenni kezéből az ember, amíg végig nem oívgssa. Olyan ez a könyv, mint valami napsütéses és kanyargó gyalogösvény, amely kivisz bennünket a város zajából és bajából, virágos réteken, kis kerek erdőkön vezet keresztül, és betart a faluba, ahol az ősi templom ajtajában bárányok legelnek és öreg táltosok keresik, kutatják az anyaföld áldott ölében az Attila király kincsét. No, azért nem kell félni, emberek, modernek, hogy falun vagyunk, bicebóca virágok és egyszerű lelkek között, mert urbánus és humanista szellem kalauzol bennünket mindvégig, a könyv minden lapján, akiről ugyanazt Írták, hogy Mikszáthba és Gárdonyiba oltott Jókai, de éppen anynyi okkal és joggal mondhatnád, hogy Anatole Francéba oltott Tömörkény, mert hiszen az olyan nem fontos, mikor valakiről van szó, akinek saját hangja és tulajdon arca van, jellemző és megkülönböztető irodalmi flzlognómiája, mint Móra Ferencnek, akit minden soráról meg lehet ismerni, és akit nem lehat többé elfelejteni, És ami nekem ebben a kedves és okos könyvben a legnagyobb és legteljesebb gyönyörűséget okozta, az éppen Móra Ferenc magyar nyelve, ez a próza, amelynél tisztább is teljesebb magyarságát ma nem beszél egyetlen élő hazai szerző sem. Szinte páratlanul áll ez a szeplőtelenül szűz magyar nyelvi kincs, amely a Móra Ferencé, különösen napjainkban, amikor sokféle szellemi leromlásunk révén meglehetősen bitangságba került, és siralmas árvaságra Jutott nyelvünk, amelyben él a nemzet a régi példaszó szerint. Kosztolányi Dezső: Leginkább annak a műfajnak a mestere, melynek eredete távoli századokba nyúlik vissza irodalmunkban. Ezt a maga képére és hasonlatosságára alakította, őseit a báró Apor Péterek. Eötvös Károlyok, Tóth Bélák között kell keresni, akik értették a módját annak, hogy minden apróság arannyá véljék, amihez hozzáérnek. Semmi alkalom se kicsiny ahhoz, hogy bölcsek, vonzók, talpraesettek legyünk. Az egyént szeretetre méltóság csodát művel. Egy adomába belefér az egész világ. A harmadik osztályos utazás, a aáska, vagy a kettőspont, minden-minden méltó arra. hogy emberi voltunkban megnyilatkozzunk. Kedély által értjük meg az Életet. Ezt a szemléleti formát a barkácsoló, vajákos magyar fajta teremtette meg. A freneia cseveg. szikrázik, pontosan ktszámított csattanókat helyez el, a német taglal, fejteget, elemez, boncol, letol, mindig tudományé, san ez angol az essay megalkotója, valami szigorú, de közvetlen tárgyilagossággal világítja meg tárgykörét. Mi mesélünk, s közben szemlélődünk, vállunkat vonogatjuk, el-e!kalandozunk. végül mosolygunk. Móra Ferenc az önmagáért való „beszéd" e pompázatos, keleti módját műveli ki, mely oly általánosan és megindítóan hat mindnyájunkra, annyi távoli emléket ébreszt bennünk, mint a cigányzene. Szeret meg-megállnl, vargabetűt tenni, zárójeleket nyitni. Éppen eszébe jutott valami. Mégis mindig célhoz ér. Mondatai természetesen görtgyölödnek le egymásról. Tiszteli a betűt, mértékes művésze az Írásnak, önmagában rendkívül megvetheti a tellszájúságot. Markolj keveset, és fogj sokat. Csak az való papírra, ami ma mér formailag is megérett: Joubert (rja, tanácsul minden tollforgatónak: „Nem a mondatomat csiszolgatom, hanem a gondolatomat. Várok mindaddig, mig az a fénycsöpp, melyre ezükaégem van, ki nem alakul, a le nem pottyan tollam hegyéről." Ortutay Gyula; Az Irodalomtörténeti konvenció Mórét le, mint Tömörkény Istvánt is, beosztotta az úgynevezett Mikszáth—Gárdonyi „Irodalmi iskolába", mint annak provinciális képviselőit, bár Móránál később a provinciális jelzőt mér elhagyták. Különös Iskola ez a Mikszáth—Gárdonyi-féle. hiszen az első részletezőbb analízis bárki előtt is bebizonyíthatja, hogy még Mikszáthnak és Gárdonyinak az összekapcsolása is teljességgel önkényes és indokolatlan, akár a tematika, akár a forma oldaláról tekintjük ezt a kapcsolatot. Hogy Mikszáth keserű, cinikus fölénye éa Gárdonyi kedves érzelmessége között milyen összefüggéseket találtak irodalomtörténészeink (a formák bonyolultabb és még jobban elkülönítő problémáit nem is említem), nem kutatom, azonban az sem kisebb rejtély előttem, hogy Tömörkény és Móra hogyan került ebbe a csoportba. Valószínűleg azért, mert Ők is „népiesek" voltak, bár ez a jelző például kissé igazságtalanul határozná meg Mikszáthot éppúgy, mint Gárdonyit, vagy Mórát. Közülük egyedül Tömörkény volt valójában népi a szónak mély és komoly, éppen nem divatos értelmében, a magyar vídékiség legnagyobb ég leggazdagabb egyénisége Petelei mellett. Még talán Gárdonyi magatartásának finomságai, szelíd llraisága emlékeztetné helyenklnt Móra írói egyéniségére. Azonban ez is csak felületi rokonság. Móra témalátása, formaalkotása. írói munkájának lényegi mind-mind merőben különbözött Gárdonyiétól, a tudom, nem hitt ebben az előtte is elég sokat emlegetett rokonságban, Iskolában. .,, Szeged történetének egyik legjobb ismerője volt, mégpedig nem laikus módjára. Az is köztudomású, hogy reaónyábfn, az Ének a búzamezőkről-ben a Szeged-vidéki parasztságnak állított maradandó emléket. Mégis Móra regényeiben, elbeszéléseiben, tárcáiban Tömörkény, s az egész provinciális szemléletű Irodalom Irányával szemben egy sajátos igény revelálódik: humanistának kell neveznem, nem mintha ezzel valaminő divat szerint akarnám átformálni írói egyéniségét, Minden erőszakoltság nélkül mondhatom, ^ legsajátabb írói vonása, s egyben írói érdeme lf. az a humanitás, az a humanista érdeklődés, amellyel az emberi létezésnek problémáit kereste, h§ azokra a feleletet leginkább a paraszti témákban kereste ég találta meg. Az az ö«zebékíthetetlennek látszó kettősség, amely ma ts elválasztja egymástól a paraszti és az urbánus kultúrák híveit, Mórában ellentmondás nélkül egysébe forrott össze. Számára a humanitás nem jelentett gőgös elkülönülést a profanum vulsustól, a társadalmi és kulturális magára hagyatottsága miatt elmaradott magyar paraszttömegektől, de a parasztság szeretete sem hozott magával vaskosságot, szűk látókörű szemléletet, visszautasítását a magasabb szellemiség ajándékainak.