Délmagyarország, 1979. június (69. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-14 / 137. szám

3 Csütörtök, 1979. június 14: Iharkúti bauxit A Bakonyi Bauxitbánya Vállalat érckitermelésének 15 százalékát külszíni fejtéssel nyeri. Legnagyobb külszíni bányáját, az iharkútit, közel hat éve nyitották meg. A jó minőségű ércet adó iharkúti bányából az idén közel negyedmillió tonna bauxit kitermelését tervezik. A bányászok és a szállítómunkások május végére az éves terv 45 száza'ékát már teljesítették. A képen: 250 lóerős teherautókkal szállítják el a külszíni fejtésről az ércet Három falu együtt Ritkán esik már meg, hogy búcsúban csak azért szúrnak meg egy legényt, mert a szomszéd faluból való, és a mi lányunknak csapja a szelet, de mostanáig él az a szokás, hogy inkább mondunk rosszat a másik faluról, mint jót Kutassa ki, aki ráér, Öttömösnek és Pusztamérgesnek mi vetélkedni valója lehetett egymással, és mégis vetekedett Saját emlékem: még a pedagógusok között is támadt egyszer értelmetlen ellentét Sok ágon összefonódott azóta ez a két falu, tanácsa is közös, más kapcsolatok is erősödnek. Most bővül a kör, és föltehetően minden eddiginél erősebb szálak szövődnek, hiszen Rúzsa, Öttömös és Pusztamérges termelőszövetkezeteiben kezdenek együtt gondolkodni. Gazdasági alapjai lesznek tehát három szomszédos falu kapcsolatának. Egyszerűbb eset. Minden évben gond a közétkeztetés, és minden évben aratás idején háborodnak föl legjobban az emberek: miért kapnak keveset, miért nem kapnak jót? A rúzsai egyik szövetkezetnek van konyhá Ilyen bevezető után — megszokásból — azt várhatja az olvasó, egyesül a három falu négy kicsi szövetkezete, pedig nem egyesül. Abból az egyszerű tényből kiindulva, hogy természeti adottságaik nagyjából hasonlók, lehetőségeik is közel járnak egymáshoz, úgynevezett termelési körzetet alakítanak. Bár kimondták már a szervezet megalakulását, mégis érdemes megmaradnunk a jövő idejű igealaknál, mert ilyen természetű dolgot kimondani csupán annyit jelent, hogy elkezdődött valami. A mérgesi szövetkezet vezetőitől érdeklődtünk a kezdeti elképzelésekről, mert az első év szervezési munkáit ők vállalták. Először azt tisztázták, hogy mit nem akarnak. Egyik sem akar beleszólni a másik szövetkezet belső ügyeibe. Nem a közös kaptafát keresték tehát, de számbavesznek minden lehetőséget, ami egyegy kérdésben a közös nevezőt segítheti. Szarvasmarhatelepet tervezett a mérgesi nek, almának, kukoricának téesz, nagy költséggel. Most is. Ennyi kiváló szakembert kitalálták, jobban járnak, ha egyik téesz se tudna fölfonem építik meg, hanem bő- gadni, de megosztva minden vítik a rúzsait vagy az öttö- ágazat a lehető legjobb kemösit. és a befektetett pénz zekbe kerülhet arányában részesednek a ha- Kimondták az alakulás szonból. Kukoricatörés ide- napján, hogy döntést csak természetesen nem kötheti. Leghamarabb az aratási előkészületek idején tanácskoznak egymással. Megbeszélik, ki mikor végez az aratással, mivel tudja segíteni a szomszédot és hová tudják küldeni a gépeket ha mindfölkerülnek az nyájan befejezték. Mertmin1 is tájára, előbb den gép akkor a legdrágább, ha álL Figyelembe kell venniük, hogy mindegyik szövetkezet más-más anyagi alapról indul. Ha elmegy segíteni a traktoros a szomszéd határba, és látja, hogy ott ugyanazért a munkáért többet fizetnek, biztosan szóvá teszi. Föltehetően ez lesz az egyik legnagyobb hajtóerő a céltudatos gazdálkodás megszervezésében. Igen fontos szempont jé mélyre verték le a cöveket, talán később sem tudnak eltávolodni tőle: nem szerveznek újabb hivatalt a tágabb kör organizálására Erős a szándék, egyetlen íróasztallal sem lesz több. A termelési körzetnek ugyanis egyedül akkor van értelme, ha termel, és nem akkor, ha hivatalból megjátssza az együttműködést. épít magának külön szárítót, a költségeit is nehezen bírja, és gazdaságosan kihasználni sem tudja. Kínálkozik az alkalom: elég lenne egy, de az nagyobb, jobb, tartósabb legyen. Beruházásról van szó, a hasonló kérdések még csupán elképzelések a pénzt kell előkeríteni hozzájuk. A szőlőtermesztés legnagyobb hagyományai Mérgesen vannak, de terem szőlő a másik két faluban is. Előbb-utóbb mindegyiknek vennie kellene szólőkombájnt a kiegészítő gépsorokkal. Ha egyformát vesznek, és az egyik szövetkezet működteti őket, ott készleteznek alkarészeket és ott javítják valamennyit, kimondhatatlanul nagy összegek maradnak meg. A fűszerpaprika speciális vetőgépét mindegyikük megvette, egy-két napig dolgoznak is vele, és egész évben semmire nem használhatják. Ez is drága gép. Porciózva a munkát, talán egy is elég lett volna, mint ahogy lényegesen kevesebb kell a nagy erejű szántó traktorokból is. Rákérdeztünk, átgondolták-e jól, vagy csak szokásból írták le azt a mondatot, hogy a kulturális és ifjúsági mozgalomban, a nőpolitikában is fokozatos együttműködésre törekszenek. A felelet: a gazdasági közös ja, tudják is, mi kell a nehéz munkát végző embereknek, egyezkedni akarnak, főzzenek ők többet, hogy a többi téeszbe is jusson. A szellemi erők kihasználásának végtelenül nagy tartalékai vannak. Paradicsomot termel nagy szakértelemmel az egyik szövetkezet, de próbálkozik vele a többi is. Kézenfekvő: a paradicsom specialistája mindenütt segítsen. Körzeti specialistája lehet az őszibaracknak, a szőlőnek, a spárgának, a csonthéjas gyümölcsfejlődés szükségszerű velejárója ez. Egyetlen példa: az öttömösieknek van autóbuszuk, a mérgesieknek művelődési házuk. Máris szervezhetnek közös programokat, elmehetnek közös kirándulásokra is. Biztosra vehető, hogy a három falu népe közelebb kerül egymáshoz, ha ez a vállalkozás sikerül. Horváth Dezső Munkakedv és ismeretek E

gy tünet önmagában nem mond semmit — vallják az orvosok. Csak arra jó. hogy fölhívja a figyelmet valamilyen rendellenességre, s a további vizsgálatok alapján felderített tünetcsoportból -megszülethessen a kórkép, s megkezdődhessen a gyógyítás. Valahogyan így van ez az életben is, ahol egy tünet jobbára csak jelzés lehet, s csak tünetek együtteséből lehet fölmérni valamely jelenséget. okaival együtt, hogy elgondolkozhassunk a gyógyítás mikéntjén. Tünetek. A városi tanács vb munkaügyi osztályán mondják: aki munkát keres a munkaközvetítő révén, többnyire egy műszakos munkahelyre menne, s lehetőleg a Belvárosban. Dolgozokat viszont többnyire három műszakos munkahelyre keresnek, s nem a város közepén. És ez érthető is, hiszen vállalati és népgazdasági érdek, hogy az értékes berendezések lehetőleg több műszakban dolgozzanak, hogy hamarabb megtérüljön az áruk, hogy több értéket hozhassanak létre az országnak. Vajon az egyén érdeke mást diktálna? A textilipar is három műszakban dolgozik, s nekik is sok gondot okoz a munkaerőhiány. Pedig fizetik a műszakpótlékot, a 20 és 40 százalékot. Hát ez nem oldotta meg gondjaikat? A textilművekben azt mondják: eleinte sokat segített, aztán „megszokták" az emberek, s a műszakpótlék kissé megszűnt megtartó, s vonzerő lenni. Jelenségek, tünetek. Mind többször figyelhető meg. hogy emberek inkább a kevesebb pénzt választják, ha egy műszakban. tisztább és könnyebb munkát végezhetnek. Az ember már meg sem lepődik a Nők Lapja riportján, amely arról szól. hogy egy vállalat egyik üzemrészét átépítették, korszerűsítették a nagyobb termelékenység érdekében. Néhány hónap múltán a vállalat vezetői meglepve tapasztalták, hogy a vagy ezer forinttal magasabb jövedelmek ellenére szinte minden fiatal átkérte magát más. a régi. lazább szervezésben dolgozó üzemrészekbe, s a feszítettebb munkán csak a nagycsaládos idősebbek, vagy azok a fiatalok maradtak, akiknek éppen házuk épült, vagy lakásra gyűjtöttek. Elgondolkodtatók ezek a tendenciák, éppen abban az időszakban, amikor alapvetően fontos gazdasági kérdés a munkaintenzitás, s a munka hatékonyságának növelése. Vajon miért nem vállalják szívesen az emberek az ezzel kapcsolatos terheket? Kevés lenne az az anyagi többlet, amit ilymódon kaphatnak? Lehet s a jövőben éppen a végzett munka arányában nyílik majd nagyobb lehetőség a jövedelmek közötti differenciálásra. Ám ha jobban belegondolunk, valószínű, hogv nem csupán az anyagi megbecsülés elégtelenségével magyarázható a tartózkodás a feszesebb munkaszervezésben dolgozó, vagy több műszakos munkahelyekkel szemben, hiszen azért havi ezer forint, vagy a műszakpótlék által biztosított 20—40 százalékos többlet meglehetősen szép összeg az átlagkeresetekhez viszonyítva. De mi játszhat még közre a vonakodásban? A válaszhoz talán ismét egy tünet vihet közelebb bennünket. Többnyire ugyanis nem a törzsgárdával van baj, nem azokkal az emberekkel, akik tíz-húsz, vagy még több éve dolgoznak vállalatuknál.' Inkább az újonnan munkába állókra, vagy azokra jellemző az ilyen fajta húzódozás, akik másutt sem tudtak eddig gyökeret ereszteni. Mondhatnánk legyintve: — Eh. vándormadarak. Mi dolgunk velük? — Pedig az esetek többségében nem azok. inkább csak azzá válhatnak, ha előbb-utóbb valahol nem találják meg a helyüket. Inkább az a megfontolandó, miért változtatnak munkahelyet ezek az emberek. sokszor nem is a nagyobb pénzért, csak a kevésbé feszes szervezettség reményében, s sokszor nem is hagyják el a vállalatot, csak a vállalaton belül keresnek más. nem is föltétlen könnyebb munkalehetőségekét Bőven lehetne sorolni az okokat, többek között a klasszikus, s az ipari szervezésben csak nehezen kiküszöbölhető okot amely szerint a szalag-, vagy a feszesen szervezett munka monotóniáját nehezen tűrik az emberek. Ez kétségkívül igaz. s már születtek olyan technológiai megoldások, amelyek a szalagmunka fölszámolásával a munkafolyamatokat közelebb hozzák az ember pszichológiai és fizikai adottságaihoz. Ám a legtöbb helyen a fejlődés útja egyelőre éppen a feszesebb szervezés. a szalagszerű termelési folyamatok bevezetése, amelyek — ha fizikailag nem is — pszichésen mindenképpen nagyobb megterhelést rónak az emberre. Főként akkor, ha még nem állt módjában hozzászokni az ilyesféle terhelésekhez. Hozzászokni! Alighanem ez a kulcskérdés esetünkben. Mert igaz ugyan, hogy a feszesebb munkarendben dolgozók, tehát a nagyobb anyagi értékeket előállítók nagyobb anyagi megbecsüléséről gondoskodni kell. ám önmagában a több pénz nem képes elegendő vonzerőt kifejteni. Sokan inkább elkerülik az ilyen helyeket, sokan pedig megpróbálják, aztán továbbállnak, közben legföljebb megcsodálva a régen ott dolgozók boszorkányosan gyors, gyakorlott mozdulatait. Mondhatnánk: eljutottunk a lényeghez. Hiszen akkor csak a betanítás időszakára kellene több gondot fordítani, megfelelő sikerélményeket biztosítani, hogy az emberek megmaradjanak a munkahelyen, hogy ők is elérhessék azt a begyakorlottságot, amikor a mozgások, cselekvések már jórészt automatizálódnak. s a megszerzett biztonság már nagymértékben függetleníti az agyat, csökkentve a pszichés terheléseket. Igen, erre is szükség van. Mindenképpen hasznos lenne az eddiginél több gondot fordítani a betanulásra, a kezdő emberekre. S nem csupán arra. hogy valóban jól elsajátíthassa valaki a munkafolyamatokat, hanem arra is, hogy már a kezdetkor érezze, szükség van rá munkahelyén, ahol munkájáért megbecsülik és tisztelik. S egyúttal már munkájának kezdetén érezze azt is az ember, hogy neki is szüksége van erre a munkahelyre. Ehhez pedig ismernie kell vállalatának, üzemének perspektíváját, tervezett jövőjét Azt a jövőt amely a sajátjává is válhat ha sorsközösséget vállal munkahelyének közösségével. M |ondhatnánk: a munkahely nem lelkiklinika. nem szanatórium. Ott dolgozni kell, nem az emberek lelkivilágával foglalkozni. Csakhogy az az ember, aki hajlandó nagy pszichés megterheléseket vállalni, hogy hasznos tagja lehessen egy-egy vállalatnak, az elvárja, hogy úgy kezeljék, mint aki vállalata jövőjére kívánja építeni saját jövőjét. Ehhez viszont tisztában kell lennie ezzel a jövővel, munkahelyének, s ezen belül önmagának lehetőségeivel. perspektíváival, különben aligha vállalja egy feszesen szervezett munka betanulásának, a pszichés alkalmazkodásnak a nehézségeit. Inkább más lehetőségek után néz. A vállalatoknak az eddigieknél inkább be kell látniuk a kölcsönösséget: ha jövőjüket dolgozóik képességeire, a bonyolultabb. feszesebb munkafolyamatokba való bekapcsolódásuk készségére kívánják építeni — s mire másra? —. akkor a munkahelyi demokrácia szellemében az eddiginél is jobban biztosítaniuk kell dolgozóik informáltságát Hogy azok valóbán magukénak érezhessék vállalatukat, s informáltságuk birtokában ne csak ügyes kezükkel, hanem teljes, gondolkodó emberként is hozzájárulhassanak vállalatuk, üzemük jövőjének alakításához. formálásához. SZÁVAY ISTVÁN Június 14-21 Finn-magyar barátsági hét Mindkét országban gazdag gyár, illetve magyar—finn ként — a különböző társaés színes programmal rendezik meg június 14-e és 21-e között az ötödik finn—májén a 30—40 százalék vizet tartalmazó termést eddig bekocsikáztatták drága fuvarral Szegedre, itt megszárították, és másik drága fuvarral hazavitték. Ha mindegyik teljes nézetazonosság esetén hozhatnák. Ha a négyből csupán egy mondja, hogy neki ebből nem származik haszna, vagy átmenetileg ráfizet, a többségi szavazat Lukács József előadása a politikai akadémián Az MSZMP KB Politikai Akadémiáján szerdán — az MSZMP budapesti oktatási igazgatóságának székházában — Lukács József, a Magyar Tudományos Akadémia filozófiai intézetének igazgatója tartott előadást „Egyházak és vallásosság a szocialista Magyarországon" címmel. Az előadáson megjelenteket, a párt vezető propagandistáit, ideológiai, politikai, társadalmi életünk képviselőit Mona Gyula, a Központi Bizottság osztályvezető-helyettese köszöntöte. Az előadás anyagát a Kossuth Könyvkiadó megjelenteti. barátsági hetet Helsinkiben, dalmi berendezkedésű orszáilletve Budapesten 300—300 gok példás együttműködését tagú küldöttséget köszönte- reprezentáló találkozók sonek a vendéglátó országok rán az idén először rendezik képviselői. A fővárosi prog- meg a finn—magyar testvérramok mellett a testvérvárosok látják vendégül a delegációt. A magyarországi eseménysorozaton állami és társadalmi életünk több vezető személyisége fogadja a finn delegáció vezetőit, s a vendégek az országgyűlés nyári ülésszakán is részt vesznek. A két nép történelmi gát. valamint — a városok konferenciáját. A budapesti esemény jó alkalmat kínál a 13—13 település lakói között szövődő kapcsolatok számbavételére, az együttműködés további teendőinek körvonalazására A finn nép küldöttei emellett személyes tapasztalatokat szerezhetnek több mabarátsá- gyár termelőszövetkezet munhelsinki kájáról. s felkereshetik hazáróokmány végrehajtása- zánk legszebb vidékeit. * *