Délmagyarország, 1979. június (69. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-21 / 143. szám

4 Csütörtök, 1979. június 21. Az autópiac változásai Kerek fél esztendeje van­hak érvényben azok a ren­delkezések, amelyek módo­sították a személyautók adás­vételének feltételeit és a spekuláció visszaszorítását célozzák. Hogyan reagáltak az új autóra várakozók, a használtat eladók, és vevők, hogyan reagált az autópiac a változásokra? Mint köztudott, januárig tekintélyes összegekhez jut­hattak azok. akik nyerész­kedési céllal némi pénzt Répkocsielőjegyzésre fordí­tottak. Több kocsit is elő­jegyeztek, átvették az új autókat és a szabadpiacon magas, olykor 20—30 szá­zalékos felárral értékesítet­ték. Ezt a lehetőséget a ren­delkezések két oldalról is igyekeznek megfékezni. Egy­részt azzal, hogy az elő­jegyzéskor befizetendő ösz­szeget a vételár addigi 20 százalékáról 50 százalékra emelték, másrészt azzal, hogy megtiltották a három év­nél fiatalabb autók magán­személynek való eladását. Ilyen kocsit csak közületek — kijelölt vállalatok és szö­vetkezetek — közvetítésé­vel. tehát reális áron lehet értékesíteni. Az a félmillió megrende­lő. aki 1979 január 20. előtt kötött szerződést a Merkúr­ral. választás előtt áll:vagy kiegészíti a befizetett elő­leget a kocsi vételárának 50 százalékára — erre no­vember végéig van mód —, vagy elveszíti sorszámát, visszakapja pénzét. Dönté­sük a többi várakozót ls érinti, hiszen attól függ, cse­kélyebb lesz-e a várakozók sora, vagyis korábban jui­nak-e gépkocsihoz azok, akik fenntartják megrendelésüket. A félmitlió régi megren­delő közül .június közepéig csaknem ötvenezren léptek vissza, és ennél valamivel többen egészítették kl az elő­leget. Persze, helytelen len­ne ebből olyan következte­tést levonni. hogy ez az nrány fennmarad. vagyis, hogy a megrendelőknek ki­sebb fele letesz vételi szán­dékáról. hiszen megközelítő­en 80 százalékuk még nem mozdult, nem nyilatkozott. Viszont az új feltételeknek megfelelően, már mintegy 10 ezren kötöttek szerződést a Merkúrral, vagyis tették le egy összegben a vétel­ár felét ök bíznak abban, hogy a sor átrendeződése révén, reális időpontra iga­zolják vissza megrendelé­süket Egyelőre a vártnál keve­sebben bontották fel régi szerződésüket. Fel kell téte­lezni, hogy sokan tájéko­zatlanságból halogatják visz­szalépésüket, vagy nem gon­dolják végig, hogy ha no­vemberig nem tudják az előleget 50 százalékra ki­egészíteni, akkor felesleges várakozni. Mi több: költ­séges is, hiszen a pénz tar­tós betétként jobban ka­matozik. Lényegében ugyanez vo­natkozik — csak megfor­dítva — azokra, akik ki­egészítették előlegüket. Fe­lesleges volt sietniük: nem javítja helyzetüket. nem hozza előbbre az átvétel idő­pontját a korábbi befizetés. Az 6 pénzük is több kama­tot hoz. ha novemberig ta­karékbetétkönyvön tartják. Igaz, ez az okoskodás lát­szólag ellenkezik a közér­dekkel: azaz, hogy mielőbb nyilvánvalóvá váljon, meny­nyien tartják fenn megren­delésüket, s ennek követ­keztében hogyan módosul­nak a sorszámok, a várako­zási Idők Ám ne feledjük, hogy a Merkúr csak a no­vemberi határidő letelte után tud kasszát készíte­ni, csak az adatok összesíté­se után — a jövő év elején — adhatja ki az új sor­számokat. S ml újság a használt au­tók piacán? Sajnos, akad­tak tájékozatlanok, akik a rendelkezések ellenére vá­sároltak három évnél fia­talabb autót, és akkor le­pődtek meg. amikor a for­galmi engedélyt nem írták át a nevükre. Sokat kockáz­tatnak azok is, akik meg­próbálják az előírásokat ki­játszani: megveszik a há­rom évnél fiatalabb autót a szabadpiacon, s az eladóval olyan szerződést kötnek, amely szerint a kocsit csak kölcsön kapták. Mindkét fe­let veszélyek fenyegetik. Az eladó — azaz a „kölcsönadó" — felelős mindenért, ami a jog szerint birtokában levő autóval történik, ö kapja meg például a fizetési fel­szólítást, ha vevője szabály­sértést követett el, mondjuk: a megengedettnél gyorsab­ban hajtott a „kölcsön ka­pott" autóval. Hallottunk már olyan esetről is. ami­kor a vevőt, illetve öröksé­gét érte kár.- Aki Illegáli­san új kocsit vett magán­személytől — meghalt. Örö­köse magáénak tudta a gép­kocsit, ám az eladó egyszer­csak jelentkezett a szerző­déssel, amely szerint csupán kölcsönbe adta,, és most visz­szaköveteli az autót. E ve­szélyek ellenére viszonylag kevesen ajánlották fel há­rom évnél fiatalabb autó­jukat eladásra a kijelölt vál­lalatoknak, szövetkezeteknek. A legnagyobb forgalmazó, a Merkúr, eddig csupán mintegy 1200 ilyen autót tu­dott felvásárolni és tovább­adni reális áron. (A vételi és az eladási árat a kocsi mű­szeres vizsgálata alapján ál­lapítják meg.). A Merkúr használtautó­telepein természetesen nagy az érdeklődés az ilyen autók iránt. Egy kocsit többnyire tízen—húszan is megven­nének — ilyenkor a sorso­lás dönt. Bizonyos típusok eladásánál nem kell a Mer­kúrnak sorsolnia: nem tüle­kednek a vevők. A rendelkezésektől azt Is remélni lehetett, hogy ha­tásukra csökken valamelyest a három évnél öregebb ko­csik szabadpiaci ára. Nem lehet pontosan lemérni, hogy ez bekövetkezett-e, hiszen a piacon csak azt lehet meg­tudni, mennyit kérnek az eladók. Tény, hogy most rit­kább az irreálisan magas ajánlati ár, mint régebben. A szakemberek szerint a használt autók szabadpiaca valamelyest kiegyensúlyo­zottabbá vált. Hogyan összegezhetjük te­hát a rendelkezések eddigi hatását? A megrendelők fél­milliós sora valamelyest máris megrövidült, hiszen több tízezren már vissza­kérték az előleget. Az új befizetések száma a rende­let előtti helyzethez képest, egytizedére esett vissza. Novemberig bizonyára to­vább csökken azok száma, kik fenntartják régi meg­rendelésüket és kiegészítik az előleg összegét, ennek következtében remélhető, hogy a keresletet jövőre és azután gyorsabban lehet majd kielégíteni, mint a rendelet előtt. Ezzel pedig feltehetőleg mérséklődik a használt autók szabadpiaci ára is. G. Zs. Irodalmi kapcsolatok Évről évre gazdagabbá, tartalmasabbá válnak a ma­gyar—bolgár írószövetségi, kiadói kapcsolatok. Magyar és bolgár írók rendszeres ta­pasztalatcseréjét, műfordítók kölcsönös cserelátogatását, irodalmi folyóiratok szer­kesztőinek találkozóját teszi lehetővé — egyebek között — a két írószövetség között ez év elején aláírt együtt­működési megállapodás. Természetesen nemcsak a szerződések, hanem a két or­szág írói, költői között kiala­kult őszinte barátság is szo­rosabbá fűzi a kapcsolatokat. Hagyomány már, hogy . bol­gár vendégeket fogadnak ha­zánkban a nagy irodalmi ün­nepeken. A Magyar Írószövetség a bolgár kollégákat is várja a Móricz Zsigmond születésé­nek 100. évfordulója alkal­mából megrendezendő alko­tói találkozókra, és a klasz­szikus magyar realista író életével és munkásságával foglalkozó debreceni iro­dalmi napokra. Az együtt­működés új formája, hogy mindkét ország fiatal írói ta­nulmányozzák egymás éle­tét, munkásságát. A magyar írók is szívesen látott vendégek a bolgár írószövetség rendezvényein. Minden évben magyar kül­döttség is részt vesz a nem­zetközi hírű gabrovóí humor és szatíra hetén, s a hazai líra képviselői is ott vannak a bulgáriai költészet napi ün­nepségeken. Bolgár baráta­ink tervezik, hogy a Szófiai Magyar Intézet, a bolgár írók szövetségének közremű­ködésével, 1980-ban megem­lékezik József Attila születé­sének 75. évfordulójáról. Az írók, az írószövetségek hatékony együttműködésé­nek gyümölcsét az olvasók az egyre sokasodó kötetek révén élvezhetik. Magyaror­szágon, évente 5—10 bolgár szerző műve jelenik meg. Térkép erdőkről, mezőkről A Bolgár Tudományos Akadémia Botanikai Intéze­tének munkatársai térképe­ket készítenek az ország nö­vényvilágáról. Az 1:200 000 léptékű térképek eddig elké­szült példányai az ország te­rületének egyharmadát ábrá­zolják. Hozzákezdtek a tudó­sok az úgynevezett kromo­szóma-atlasz kidolgozásához is. A sepciális térképek be­mutatják az erdőket mező­ket, réteket, ritka növénye­ket. Nemrég készült el a „Bulgária növényvilága" cí­mű nagy jelentőségű kötet. Az őskor növényeinek nyomait kutató botanikusok katalógust állítanak össze a kihalt, megkövesült állapot­ban fellelt növényekről. Ed­dig 22, világszerte ismeretlen és további 175, Bulgáriában új növényféleséget sikerült meghatározniuk. A gépjárművek felelősségbiztosításáról K. S. szegedi olvasónk au­tóját egy ismeretlen gépkocsi a parkolóban megrongálta és adatainak hátrahagyása nél­kül eltávozott. Az autóban 1800 forint kár keletkezett. Olvasónk a kárt a biztosító­nál bejelentette és kérte ká­rának megtérítését. A bizto­sító a kártérítés igényét el­utasította azzal, hogy a fele­lősségbiztosítás alapján csak akkor fizet, ha ismert a kár­okozó. Olvasónk szeretné tudni, hogy mit mond ezzel kapcsolatosan a jogszabály, és mit kell tennie ilyen eset­ben a károkozónak, hogy a károsultnak a biztosító fi­zessen? A gépjárművek felelősség­biztosításáról szóló rendelet szerint: az Állami Biztosító megtéríti a belföldi közuta­kon vagy zárt telepen kelet­kezett károkat akkor is, ha a károsult a nyomozóhatóság határozatával bizonyítja, hogy a kárt gépjármű okoz­ta, de az üzemben tartó sze­mélye nem volt megállapít­ható. Tehát ismeretlen gép­jármű által más gépjármű­ben okozott kárt a biztosító általában nem téríti meg. (A más gépkocsijának megron­gálása, majd helyszín elha­gyása már erkölcsi felelős­ség, és a közúti morál kér­dését veti fel.) Sajnos sok esetben a koccanások a mo­rálisan és súlyosan elítélen­dő szándékos magatartással is párosulnak, ilyen példá­ul az, amikor a károkozó adatainak hátrahagyása nél­kül eltávozik a helyszínről. A Büntető Törvénykönyv sze­rint aki —. mint közlekedési balesettel érintett, jármű ve­zetője — a baleset helyszí­nén nem áll meg, vagy on­nan a jogszabályban megha­tározott kötelezettségének teljesítése nélkül azzal a szándékkal távozik el, hogy magát az eljárás alól kivon­ja. ha súlyosabb bűncselek­mény nem valósul meg, egy évig terjedő szabadságvesz­téssel vagy javító-nevelő munkával büntethető. Mel­lékbüntetésként a járműve­zetéstől való eltiltásnak is helye van. A gépjárművek gondatlan rongálóinak felderítése nem könnyű feladat, gyakori azonban, hogy maga a kárt szenvedett autós, vagy más gépkocsivezetők, segítőkész gyalogosok feljegyzik a hely­színről elhajtó gépkocsi rend­számát, és ezt jelentik a rendőrségnek. De a rend­számtöredékek és egyéb ada­tok alapján is nyomára buk­kanhatnak a helyszínről el­távozott vezetőnek. Ez azon­ban azt jelenti, hogy amíg a nyomozás be nem fejeződik, a károsultnak a biztosító nem fizet, ez pedig elég sok időt vesz igénybe. Ilyen eset­ben a helyes eljárás az, hogy aki másnak a gépkocsi­jában kárt okozott, a sérült kocsi szélvédőjén egy cédu­lán hagyja meg a nevét, cí­mét és a gépkocsi rendszá­mát. Abban az esetben, ha ezt elmulasztja, még 24 órán belül minden következmény nélkül bejelentheti a bizto­sítónál, és mentesül a ké­sőbbi felelősségre vonástól, illetve a büntetéstől. Ha a bejelentés megtörtént, a biz­tosító a kárt azonnal megté­ríti. és nem kell várni a ha­tósági nyomozás befejezéséig. Dr. V. M. Molnár Zoltán A vereség 48. A véres tajtékú vízen, az ágyú korbácsolta, véres ví­zen, mely a becsapódó lövedékektől mintha rotyogna, forr­na, mint a halál véres katlana. Valahogy mintha egynéhány másodpercig csend lett volna. Fent a hídroncsokon túl az orosz zászlóalj már nem verekedett. Elesett a zászlóalj maradéka a kézitusában mind egy szálig. Czauner csajkából öntözte az áttüzesedett géppuskacsö­vet. Most a puskák szóltak. Ez a néhány puska szólt. András helyet szorított magának. Czauner egy észre alig vehető villanásnyira rávetette a pillantását. Gyerünk, András, most van szükség a mesterlövészekre. Kereste hát a bokros ártéren a csúcsos sapkákat, és lőtt. De most már a parton is jöttek. A híd felől is, meg lentről is. Visszanézett a folyóra. Látta, hogy elég jól bent jár már a csónak, de fel-felfröccsen körülötte a víz. Lövik. Olyan gyorsan működött az agya, minden idege, mint még soha életében. Tudta, hogy onnan felülről lövik a csónakot, ahol nemrégen még a kompkikötő volt. Innen a géppuska mellől valamennyire odalátott. Arra fordította a puskája csövét, s egyenként kezdte leszedegetni, iagzi mesterlövész módjára, mind, aki csak a folyóra lőtt. Min­den lövés talál — motyogta magában —, átkozott fehér­banda, minden lövésem talál... Megint a csónakra nézett. A szőke katona ügyetlen, gyermekes mozdulattal ép­pen elhajította az evezőt, s ívben kifordult a csónakból, nagy ívben, mintha csak ugrott volna; a látcső csapódott a legmagasabbra, s azután külön csobbant, közvetlenül a test után. Az ingujjas paraszt erre szintén eldobta az evezőjét, s belevetette magát a vízbe, úszni próbált. A gazdátlanná vált csónak orra megfordult; már nem a másik part felé tartott, hanem lefelé sodródott. Talán sebes áramlásba Került, hirtelen megszaladt, ragadta a víz, az áradt, véres víz .7". Te jó isten, hol veri partra ? S élnek-e? De élnek, élnek, egész biztosan élnek... S már senki sem lőtte őket. Végre megszólalt újra a géppuska... ... de rögtön el is hallgatott. Czauner legurult, s élettelen nagy teste oda zuhant, ahol nemrég még Aranka feküdt a hordágyon. Kovács kapta el a gépfegyvert, és szinte belemart. De nem tudta végiglőni a sorozatot. — Valami akadály... — káromkodott. Ráncigálta a hevedert előre-hátra. Mert ez a költő, gondolta András, az idétlen, egy he­vedert sem tud befűzni rendesen, csak fecsegni tud, azt igen ... s kereste ösztönösen, hogy merre van. Akkor látta, hogy közvetlenül mellette fekszik, már teljesen elborította az arcát a vér. Nem nézte meg, hogy lélegzik-e, már nem is lélegezhetett, de idő sem volt már erre. Már jöttek, már ott voltak, már szinte hallotta a lihegésük. Egy kissé lejjebb húzódott. Érezte, hogy nem borítja el az agyát sem az őrület, sem á félelem. Elővette a bajonettjét, és feltűzte a puskacsőre. Ügy érezte, hogy ennek a mozdulatnak rejtett értelme van. A mozdulat, amellyel az ember a rohamkést kihúzza hüvelyéből, ez a mozdulat olyan beidegzett, annyira ösztö­nössé vált, hogy szinte nem is kell már rá semmi figyel­met áldoznia. Ballal leszorítja az ember a hüvelyt, jobb­jával biztosan megragadja a markolatot, s kihúzza, de olyan finoman, óvatosan, olyan határozottan, hogy amikor meglepetésszerű éjszakai roham előtt a százötven méterre húzódó ellenséges fedezékben fülel az őr a néma éjszaká­ban, még az se hallja meg a fém semmi kis áruló csöröm­pölését. Pedig ha száz meg száz szurony egyszerre siklik ki a hüvelyből, még így is, óhatatlan, sajátos hangot ad, szinte zenei jellegű hangot, különösen éjszaka. Mintha a halál vonója pendülne próbaként a húrokon, mielőtt a láthatatlan karmester beint. Nem, az ő.szuronya most sem érintette a hüvely pe­remét, nesztelenül hagyta el, a legszabályosabban. A puska, kissé rézsútosan előremeredő csővel szilár­dan nyugodott a térde közt. Felhúzta, felerősítette a csőre a bajonett markolatát. Csak egy halk kattanás, ahogyan egy ajtó vagy ablak, amikor keretébe illeszti a biztos kezű mester, megállapodik a zsanéron. Vagy a satupofa befog egy munkadarabot. Íme, egy szerszám, két főalkatrészből álló szerszám, immár munkára alkalmasan egybekapcsolva. Most már csak meg kell ragadni, jobb kézzel a tusa felett; érzékeny ujjakkal tapintva felfogja az ember a fém és a fa alkat­részek közötti hőmérséklet-különbséget. Egy olyan hideg éjszakában, a nesztelen rohamra készülés pillanataiban a fém metsző hideg, a fa enyhébb tapintású. De most pél­dául a lövések — a mesterlövész pontos lövései — a fémet átforrósították, a fa enyhén hűvösebb. Nem hűvös, csak hűvösebb. Talán soha nem is érzékelte még ilyen élesen saját mozdulatait; soha nem volt még a viszonya ennyire sze­mélyes a háború szerszámaihoz. Tudta, hogy soha többé nem fogja már így kihúzni hüvelyéből a szuronyt. Tudta, hogy soha többé semmilyen munka, semmilyen emberi tevékenység mozdulatai nem rögződnek már benne ilyen metsző élesen. Kár azért, milyen nagy kár, hogy ez az a szerszám, amelyet utoljára szorít a kezében. Hát így kell lennie. Még ezt, így utoljára, pontosan szakszerűen. És pontosan akkor lépett fel, amikor kellett, amikor odaértek. Felsőteste teljes lendületével először alulról szúrt, ügyesen vissza is húzta, közben befejezte a lépését fel a dombra, erre a legutolsó dombocskára, és most már felül­ről, szinte rádobta magát, a jobb vállában rettenetes erő volt; marka kissé elfordult a tusanyakon. Tudta, hogy altestét ezzel szabaddá teszi, mert ez le­hull most balra, és ezek alulról jönnek. Ez — így gondolt rá; ezek — így gondolt rájuk. Hárman is jöttek, s féktelen nagy öröm villant fel benne, mert az egyik tiszt volt. Két vad csapással elhá­rította őket kétfelé, s előretört közöttük a leghátulsóhoz, az ántánttiszthez. Idáig jöttél — ezt gondolta —, ide me­részkedtél, előre, a legelső sorokban. Ántántiszt. Könnyebben siklott a szurony, mint gondolta volna, két borda között, nem is kellett kihúznia, a test hullott le róla magától, a saját súlyától, de ezt most már igazán alig fogta fel, hogy ez egy test, egy másik ember teste, em­beri test... Ösztönösen csak a szakmai mozdulatok precizitására ügyelt, s így még szinte arról is sikerült megfeledkeznie, hogy közben a saját húsa szakadása, a saját csontja ropo­gása ... Reménykedett talán ? Hogy ők is ilyen biztosan, ilyen alaposan, ilyen gyorsan és szakszerűen... — Vége —

Next

/
Oldalképek
Tartalom