Délmagyarország, 1979. június (69. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-21 / 143. szám

4 Csütörtök, 1979. június 21. Az autópiac változásai Kerek fél esztendeje vanhak érvényben azok a rendelkezések, amelyek módosították a személyautók adásvételének feltételeit és a spekuláció visszaszorítását célozzák. Hogyan reagáltak az új autóra várakozók, a használtat eladók, és vevők, hogyan reagált az autópiac a változásokra? Mint köztudott, januárig tekintélyes összegekhez juthattak azok. akik nyerészkedési céllal némi pénzt Répkocsielőjegyzésre fordítottak. Több kocsit is előjegyeztek, átvették az új autókat és a szabadpiacon magas, olykor 20—30 százalékos felárral értékesítették. Ezt a lehetőséget a rendelkezések két oldalról is igyekeznek megfékezni. Egyrészt azzal, hogy az előjegyzéskor befizetendő öszszeget a vételár addigi 20 százalékáról 50 százalékra emelték, másrészt azzal, hogy megtiltották a három évnél fiatalabb autók magánszemélynek való eladását. Ilyen kocsit csak közületek — kijelölt vállalatok és szövetkezetek — közvetítésével. tehát reális áron lehet értékesíteni. Az a félmillió megrendelő. aki 1979 január 20. előtt kötött szerződést a Merkúrral. választás előtt áll:vagy kiegészíti a befizetett előleget a kocsi vételárának 50 százalékára — erre november végéig van mód —, vagy elveszíti sorszámát, visszakapja pénzét. Döntésük a többi várakozót ls érinti, hiszen attól függ, csekélyebb lesz-e a várakozók sora, vagyis korábban juinak-e gépkocsihoz azok, akik fenntartják megrendelésüket. A félmitlió régi megrendelő közül .június közepéig csaknem ötvenezren léptek vissza, és ennél valamivel többen egészítették kl az előleget. Persze, helytelen lenne ebből olyan következtetést levonni. hogy ez az nrány fennmarad. vagyis, hogy a megrendelőknek kisebb fele letesz vételi szándékáról. hiszen megközelítően 80 százalékuk még nem mozdult, nem nyilatkozott. Viszont az új feltételeknek megfelelően, már mintegy 10 ezren kötöttek szerződést a Merkúrral, vagyis tették le egy összegben a vételár felét ök bíznak abban, hogy a sor átrendeződése révén, reális időpontra igazolják vissza megrendelésüket Egyelőre a vártnál kevesebben bontották fel régi szerződésüket. Fel kell tételezni, hogy sokan tájékozatlanságból halogatják viszszalépésüket, vagy nem gondolják végig, hogy ha novemberig nem tudják az előleget 50 százalékra kiegészíteni, akkor felesleges várakozni. Mi több: költséges is, hiszen a pénz tartós betétként jobban kamatozik. Lényegében ugyanez vonatkozik — csak megfordítva — azokra, akik kiegészítették előlegüket. Felesleges volt sietniük: nem javítja helyzetüket. nem hozza előbbre az átvétel időpontját a korábbi befizetés. Az 6 pénzük is több kamatot hoz. ha novemberig takarékbetétkönyvön tartják. Igaz, ez az okoskodás látszólag ellenkezik a közérdekkel: azaz, hogy mielőbb nyilvánvalóvá váljon, menynyien tartják fenn megrendelésüket, s ennek következtében hogyan módosulnak a sorszámok, a várakozási Idők Ám ne feledjük, hogy a Merkúr csak a novemberi határidő letelte után tud kasszát készíteni, csak az adatok összesítése után — a jövő év elején — adhatja ki az új sorszámokat. S ml újság a használt autók piacán? Sajnos, akadtak tájékozatlanok, akik a rendelkezések ellenére vásároltak három évnél fiatalabb autót, és akkor lepődtek meg. amikor a forgalmi engedélyt nem írták át a nevükre. Sokat kockáztatnak azok is, akik megpróbálják az előírásokat kijátszani: megveszik a három évnél fiatalabb autót a szabadpiacon, s az eladóval olyan szerződést kötnek, amely szerint a kocsit csak kölcsön kapták. Mindkét felet veszélyek fenyegetik. Az eladó — azaz a „kölcsönadó" — felelős mindenért, ami a jog szerint birtokában levő autóval történik, ö kapja meg például a fizetési felszólítást, ha vevője szabálysértést követett el, mondjuk: a megengedettnél gyorsabban hajtott a „kölcsön kapott" autóval. Hallottunk már olyan esetről is. amikor a vevőt, illetve örökségét érte kár.- Aki Illegálisan új kocsit vett magánszemélytől — meghalt. Örököse magáénak tudta a gépkocsit, ám az eladó egyszercsak jelentkezett a szerződéssel, amely szerint csupán kölcsönbe adta,, és most viszszaköveteli az autót. E veszélyek ellenére viszonylag kevesen ajánlották fel három évnél fiatalabb autójukat eladásra a kijelölt vállalatoknak, szövetkezeteknek. A legnagyobb forgalmazó, a Merkúr, eddig csupán mintegy 1200 ilyen autót tudott felvásárolni és továbbadni reális áron. (A vételi és az eladási árat a kocsi műszeres vizsgálata alapján állapítják meg.). A Merkúr használtautótelepein természetesen nagy az érdeklődés az ilyen autók iránt. Egy kocsit többnyire tízen—húszan is megvennének — ilyenkor a sorsolás dönt. Bizonyos típusok eladásánál nem kell a Merkúrnak sorsolnia: nem tülekednek a vevők. A rendelkezésektől azt Is remélni lehetett, hogy hatásukra csökken valamelyest a három évnél öregebb kocsik szabadpiaci ára. Nem lehet pontosan lemérni, hogy ez bekövetkezett-e, hiszen a piacon csak azt lehet megtudni, mennyit kérnek az eladók. Tény, hogy most ritkább az irreálisan magas ajánlati ár, mint régebben. A szakemberek szerint a használt autók szabadpiaca valamelyest kiegyensúlyozottabbá vált. Hogyan összegezhetjük tehát a rendelkezések eddigi hatását? A megrendelők félmilliós sora valamelyest máris megrövidült, hiszen több tízezren már visszakérték az előleget. Az új befizetések száma a rendelet előtti helyzethez képest, egytizedére esett vissza. Novemberig bizonyára tovább csökken azok száma, kik fenntartják régi megrendelésüket és kiegészítik az előleg összegét, ennek következtében remélhető, hogy a keresletet jövőre és azután gyorsabban lehet majd kielégíteni, mint a rendelet előtt. Ezzel pedig feltehetőleg mérséklődik a használt autók szabadpiaci ára is. G. Zs. Irodalmi kapcsolatok Évről évre gazdagabbá, tartalmasabbá válnak a magyar—bolgár írószövetségi, kiadói kapcsolatok. Magyar és bolgár írók rendszeres tapasztalatcseréjét, műfordítók kölcsönös cserelátogatását, irodalmi folyóiratok szerkesztőinek találkozóját teszi lehetővé — egyebek között — a két írószövetség között ez év elején aláírt együttműködési megállapodás. Természetesen nemcsak a szerződések, hanem a két ország írói, költői között kialakult őszinte barátság is szorosabbá fűzi a kapcsolatokat. Hagyomány már, hogy . bolgár vendégeket fogadnak hazánkban a nagy irodalmi ünnepeken. A Magyar Írószövetség a bolgár kollégákat is várja a Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulója alkalmából megrendezendő alkotói találkozókra, és a klaszszikus magyar realista író életével és munkásságával foglalkozó debreceni irodalmi napokra. Az együttműködés új formája, hogy mindkét ország fiatal írói tanulmányozzák egymás életét, munkásságát. A magyar írók is szívesen látott vendégek a bolgár írószövetség rendezvényein. Minden évben magyar küldöttség is részt vesz a nemzetközi hírű gabrovóí humor és szatíra hetén, s a hazai líra képviselői is ott vannak a bulgáriai költészet napi ünnepségeken. Bolgár barátaink tervezik, hogy a Szófiai Magyar Intézet, a bolgár írók szövetségének közreműködésével, 1980-ban megemlékezik József Attila születésének 75. évfordulójáról. Az írók, az írószövetségek hatékony együttműködésének gyümölcsét az olvasók az egyre sokasodó kötetek révén élvezhetik. Magyarországon, évente 5—10 bolgár szerző műve jelenik meg. Térkép erdőkről, mezőkről A Bolgár Tudományos Akadémia Botanikai Intézetének munkatársai térképeket készítenek az ország növényvilágáról. Az 1:200 000 léptékű térképek eddig elkészült példányai az ország területének egyharmadát ábrázolják. Hozzákezdtek a tudósok az úgynevezett kromoszóma-atlasz kidolgozásához is. A sepciális térképek bemutatják az erdőket mezőket, réteket, ritka növényeket. Nemrég készült el a „Bulgária növényvilága" című nagy jelentőségű kötet. Az őskor növényeinek nyomait kutató botanikusok katalógust állítanak össze a kihalt, megkövesült állapotban fellelt növényekről. Eddig 22, világszerte ismeretlen és további 175, Bulgáriában új növényféleséget sikerült meghatározniuk. A gépjárművek felelősségbiztosításáról K. S. szegedi olvasónk autóját egy ismeretlen gépkocsi a parkolóban megrongálta és adatainak hátrahagyása nélkül eltávozott. Az autóban 1800 forint kár keletkezett. Olvasónk a kárt a biztosítónál bejelentette és kérte kárának megtérítését. A biztosító a kártérítés igényét elutasította azzal, hogy a felelősségbiztosítás alapján csak akkor fizet, ha ismert a károkozó. Olvasónk szeretné tudni, hogy mit mond ezzel kapcsolatosan a jogszabály, és mit kell tennie ilyen esetben a károkozónak, hogy a károsultnak a biztosító fizessen? A gépjárművek felelősségbiztosításáról szóló rendelet szerint: az Állami Biztosító megtéríti a belföldi közutakon vagy zárt telepen keletkezett károkat akkor is, ha a károsult a nyomozóhatóság határozatával bizonyítja, hogy a kárt gépjármű okozta, de az üzemben tartó személye nem volt megállapítható. Tehát ismeretlen gépjármű által más gépjárműben okozott kárt a biztosító általában nem téríti meg. (A más gépkocsijának megrongálása, majd helyszín elhagyása már erkölcsi felelősség, és a közúti morál kérdését veti fel.) Sajnos sok esetben a koccanások a morálisan és súlyosan elítélendő szándékos magatartással is párosulnak, ilyen például az, amikor a károkozó adatainak hátrahagyása nélkül eltávozik a helyszínről. A Büntető Törvénykönyv szerint aki —. mint közlekedési balesettel érintett, jármű vezetője — a baleset helyszínén nem áll meg, vagy onnan a jogszabályban meghatározott kötelezettségének teljesítése nélkül azzal a szándékkal távozik el, hogy magát az eljárás alól kivonja. ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, egy évig terjedő szabadságvesztéssel vagy javító-nevelő munkával büntethető. Mellékbüntetésként a járművezetéstől való eltiltásnak is helye van. A gépjárművek gondatlan rongálóinak felderítése nem könnyű feladat, gyakori azonban, hogy maga a kárt szenvedett autós, vagy más gépkocsivezetők, segítőkész gyalogosok feljegyzik a helyszínről elhajtó gépkocsi rendszámát, és ezt jelentik a rendőrségnek. De a rendszámtöredékek és egyéb adatok alapján is nyomára bukkanhatnak a helyszínről eltávozott vezetőnek. Ez azonban azt jelenti, hogy amíg a nyomozás be nem fejeződik, a károsultnak a biztosító nem fizet, ez pedig elég sok időt vesz igénybe. Ilyen esetben a helyes eljárás az, hogy aki másnak a gépkocsijában kárt okozott, a sérült kocsi szélvédőjén egy cédulán hagyja meg a nevét, címét és a gépkocsi rendszámát. Abban az esetben, ha ezt elmulasztja, még 24 órán belül minden következmény nélkül bejelentheti a biztosítónál, és mentesül a későbbi felelősségre vonástól, illetve a büntetéstől. Ha a bejelentés megtörtént, a biztosító a kárt azonnal megtéríti. és nem kell várni a hatósági nyomozás befejezéséig. Dr. V. M. Molnár Zoltán A vereség 48. A véres tajtékú vízen, az ágyú korbácsolta, véres vízen, mely a becsapódó lövedékektől mintha rotyogna, forrna, mint a halál véres katlana. Valahogy mintha egynéhány másodpercig csend lett volna. Fent a hídroncsokon túl az orosz zászlóalj már nem verekedett. Elesett a zászlóalj maradéka a kézitusában mind egy szálig. Czauner csajkából öntözte az áttüzesedett géppuskacsövet. Most a puskák szóltak. Ez a néhány puska szólt. András helyet szorított magának. Czauner egy észre alig vehető villanásnyira rávetette a pillantását. Gyerünk, András, most van szükség a mesterlövészekre. Kereste hát a bokros ártéren a csúcsos sapkákat, és lőtt. De most már a parton is jöttek. A híd felől is, meg lentről is. Visszanézett a folyóra. Látta, hogy elég jól bent jár már a csónak, de fel-felfröccsen körülötte a víz. Lövik. Olyan gyorsan működött az agya, minden idege, mint még soha életében. Tudta, hogy onnan felülről lövik a csónakot, ahol nemrégen még a kompkikötő volt. Innen a géppuska mellől valamennyire odalátott. Arra fordította a puskája csövét, s egyenként kezdte leszedegetni, iagzi mesterlövész módjára, mind, aki csak a folyóra lőtt. Minden lövés talál — motyogta magában —, átkozott fehérbanda, minden lövésem talál... Megint a csónakra nézett. A szőke katona ügyetlen, gyermekes mozdulattal éppen elhajította az evezőt, s ívben kifordult a csónakból, nagy ívben, mintha csak ugrott volna; a látcső csapódott a legmagasabbra, s azután külön csobbant, közvetlenül a test után. Az ingujjas paraszt erre szintén eldobta az evezőjét, s belevetette magát a vízbe, úszni próbált. A gazdátlanná vált csónak orra megfordult; már nem a másik part felé tartott, hanem lefelé sodródott. Talán sebes áramlásba Került, hirtelen megszaladt, ragadta a víz, az áradt, véres víz .7". Te jó isten, hol veri partra ? S élnek-e? De élnek, élnek, egész biztosan élnek... S már senki sem lőtte őket. Végre megszólalt újra a géppuska... ... de rögtön el is hallgatott. Czauner legurult, s élettelen nagy teste oda zuhant, ahol nemrég még Aranka feküdt a hordágyon. Kovács kapta el a gépfegyvert, és szinte belemart. De nem tudta végiglőni a sorozatot. — Valami akadály... — káromkodott. Ráncigálta a hevedert előre-hátra. Mert ez a költő, gondolta András, az idétlen, egy hevedert sem tud befűzni rendesen, csak fecsegni tud, azt igen ... s kereste ösztönösen, hogy merre van. Akkor látta, hogy közvetlenül mellette fekszik, már teljesen elborította az arcát a vér. Nem nézte meg, hogy lélegzik-e, már nem is lélegezhetett, de idő sem volt már erre. Már jöttek, már ott voltak, már szinte hallotta a lihegésük. Egy kissé lejjebb húzódott. Érezte, hogy nem borítja el az agyát sem az őrület, sem á félelem. Elővette a bajonettjét, és feltűzte a puskacsőre. Ügy érezte, hogy ennek a mozdulatnak rejtett értelme van. A mozdulat, amellyel az ember a rohamkést kihúzza hüvelyéből, ez a mozdulat olyan beidegzett, annyira ösztönössé vált, hogy szinte nem is kell már rá semmi figyelmet áldoznia. Ballal leszorítja az ember a hüvelyt, jobbjával biztosan megragadja a markolatot, s kihúzza, de olyan finoman, óvatosan, olyan határozottan, hogy amikor meglepetésszerű éjszakai roham előtt a százötven méterre húzódó ellenséges fedezékben fülel az őr a néma éjszakában, még az se hallja meg a fém semmi kis áruló csörömpölését. Pedig ha száz meg száz szurony egyszerre siklik ki a hüvelyből, még így is, óhatatlan, sajátos hangot ad, szinte zenei jellegű hangot, különösen éjszaka. Mintha a halál vonója pendülne próbaként a húrokon, mielőtt a láthatatlan karmester beint. Nem, az ő.szuronya most sem érintette a hüvely peremét, nesztelenül hagyta el, a legszabályosabban. A puska, kissé rézsútosan előremeredő csővel szilárdan nyugodott a térde közt. Felhúzta, felerősítette a csőre a bajonett markolatát. Csak egy halk kattanás, ahogyan egy ajtó vagy ablak, amikor keretébe illeszti a biztos kezű mester, megállapodik a zsanéron. Vagy a satupofa befog egy munkadarabot. Íme, egy szerszám, két főalkatrészből álló szerszám, immár munkára alkalmasan egybekapcsolva. Most már csak meg kell ragadni, jobb kézzel a tusa felett; érzékeny ujjakkal tapintva felfogja az ember a fém és a fa alkatrészek közötti hőmérséklet-különbséget. Egy olyan hideg éjszakában, a nesztelen rohamra készülés pillanataiban a fém metsző hideg, a fa enyhébb tapintású. De most például a lövések — a mesterlövész pontos lövései — a fémet átforrósították, a fa enyhén hűvösebb. Nem hűvös, csak hűvösebb. Talán soha nem is érzékelte még ilyen élesen saját mozdulatait; soha nem volt még a viszonya ennyire személyes a háború szerszámaihoz. Tudta, hogy soha többé nem fogja már így kihúzni hüvelyéből a szuronyt. Tudta, hogy soha többé semmilyen munka, semmilyen emberi tevékenység mozdulatai nem rögződnek már benne ilyen metsző élesen. Kár azért, milyen nagy kár, hogy ez az a szerszám, amelyet utoljára szorít a kezében. Hát így kell lennie. Még ezt, így utoljára, pontosan szakszerűen. És pontosan akkor lépett fel, amikor kellett, amikor odaértek. Felsőteste teljes lendületével először alulról szúrt, ügyesen vissza is húzta, közben befejezte a lépését fel a dombra, erre a legutolsó dombocskára, és most már felülről, szinte rádobta magát, a jobb vállában rettenetes erő volt; marka kissé elfordult a tusanyakon. Tudta, hogy altestét ezzel szabaddá teszi, mert ez lehull most balra, és ezek alulról jönnek. Ez — így gondolt rá; ezek — így gondolt rájuk. Hárman is jöttek, s féktelen nagy öröm villant fel benne, mert az egyik tiszt volt. Két vad csapással elhárította őket kétfelé, s előretört közöttük a leghátulsóhoz, az ántánttiszthez. Idáig jöttél — ezt gondolta —, ide merészkedtél, előre, a legelső sorokban. Ántántiszt. Könnyebben siklott a szurony, mint gondolta volna, két borda között, nem is kellett kihúznia, a test hullott le róla magától, a saját súlyától, de ezt most már igazán alig fogta fel, hogy ez egy test, egy másik ember teste, emberi test... Ösztönösen csak a szakmai mozdulatok precizitására ügyelt, s így még szinte arról is sikerült megfeledkeznie, hogy közben a saját húsa szakadása, a saját csontja ropogása ... Reménykedett talán ? Hogy ők is ilyen biztosan, ilyen alaposan, ilyen gyorsan és szakszerűen... — Vége —