Délmagyarország, 1979. június (69. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-18 / 141. szám
Kedd, 1079. június 19. Lengyei műemlékek [|m, béjöttüÉ nagy örömmel lengyel műemlékek A műemlékek védelméről gítségével épült fel a bara- 7 M «l 0 A lengyel műemlékek mintegy 40 százaléka lett a háború áldozata. Az elpusztult történelmi műemlékek háromnegyede építészeti, városépítészeti alkotás volt. Először a varsói, a gdanski, a kolobrzegi, a wroclawl, a szczecini óvárost építették újjá, azután restaurálták a Wllanów-várat, a gdanski dómot, és tucatnyi templomot, kolostort szerte az országban. A háború befejezése után megszervezett műemlékvédelmi szolgálat munkatárBal leltárt készítettek az ország kulturális örökségéről. Ma a lengyel műemlékek jegyzékén több mint 35 000 objektum szerepel, közülük 50 nemzetközi jelentőségű. A műemlékek védelméről sokféleképpen gondoskodnak. Igen fontos szerepet 'játszik a múzeumok és kulturális javak védelméről szóló törvény. Az újjáépítés, a rekontsrukció azonban csak egyik része e törvény megvalósításának. A másik, nem kevésbé jelentős feladat, hogy a mflemlékházakhoz megfelelő gazdát találjanak, aki a történelmi falak közé életet visz. A könyvtáraknak, múzeumoknak, kultúrotthonoknak helyet adó műemlékházak együttese további megóváséban a „gazdaszerepet" sok helyütt nagyüzemek töltik be. Így egyebek között a Tarnobrzegi Kénsavgyár segítségével épült fel a baranowi reneszánsz kastély, amelyben gyári múzeum és üdülőközpont is helyet kapott. Lehetne sorolni a többi lengyel nagyüzemet Is, mert szinte valamennyi szívügyének tekinti, hogy a helyreállított műemlékek Jó körülmények között lássák el mai feladataikat. Évente versenyt szerveznek Lengyelországban. „A legjobban hasznosított műemlék épület" címért. Ez a verseny népszerűsíti a legjobb „műemlékgazdákat", ugyanakkor ösztönzi az intézményeket, sőt az arra képes magánosokat is, hogy ebbe a sorba, a nemes vetélkedésbe ők ls belépjenek. Pünköstl Árpád dokumentumregénye HAZASSAC Becker József és Huszita Márta, Borka József és OJvóri MflS a, Vér József ée Sípos Ilona Izelia, Szászvárosi Zsolt Zoltán és Csávás Ketaltn. Gulyás Jenő és Bogán Ilonn Mária, Palugyai Ernő és szendrel Evn Márta, Kapusi Mihály és Dobó Ilona, Halai Gábor György és Farksa Elstta Katalin. Takács László és Selyem Gizella, Varga Béla és zádori Zsuzsanna, Farkas* Dezső László és Horváth Katalin Mária, Hajdú Pál Szilárd és Németh Erzsébet Zsuzsanna, Kisdeák Ferenc és Szélpál Judit, Szálai László és Tóth Anna. Csiszár János és Hegyközt zeuzsanna. Demök Csaba Mihály és Mlhálke Julianna Róza, Török László és Molnár-Tóth Katalin Mária, Bitó János és Gyöngyösi Magdolna Mária, zslvln László és Dragon Mária, Báló István és retrés Erzsébet Eve, Kardos Gábor József és Szabó Honn, Csanádi Gáza és Petrovica Ilona, Benedek István és Rácz Judit, Gyémánt Zoltán és Daka Mária, Cseresics Miklós és Nyári Olzelle Mária házasságot kötöttek. •ZÜLET SS Boldizsár Istvánnak és Horváth Erzsébet Rozáliának Henrlettí Julianna, Kovács Lászlónak és Román Máriának Adrienn, Kocsis Ferencnek és Baharctl Magdolnának Zoltán, dr. Láncai Ferenc Károlynak és dr. Tóth Ildikó Ilonának Rajmund János. Gémes Rudolfnak és Szanks Juliannának Rudolf. Málovlcs Jánosnak és Scháb Évának György, Ungl Zoltánnak és perneki Annamáriának Attila Zoltán, dr. Debreczenl Tibornak és Tóth Katalinnak Adrienn. Szekeres Ferenc Györgynek és dr. Mskra ibolyának Zsuzsa. Berta Mihálynak és Katona Piroskának Mihály, CaótlGyapjas Józsefnek és Molnár Évának Zsolt, sípos Antalnak és Farkas Juliannának Evu, Prónai Imrének és varga Máriának Ceilla Katalin. Tímár Elek Benedeknek és Böngylk Etelkának Elek. flzabó Gábor Józsefnek ée Balogh Piroskának György, Sós Andrásnak és sztankovies tvn Zsuzsannának Eva Erzsébet. Hegedős Zoltánnak és Csányl Viktóriának Dánlel, Tóth Péter Lászlónak és Mestyán Anikónak Enlkfl, Kerékgyártó Zsoltnak és dr. Fodor Anikónak Réka, Czakó Jajnanak és Kért Jolánnak Lajos Roland. Dohanles Jánosnak és Tóth Evs Margitnak János Oábor. Felhő Imrének és Ordögh Máriának Miklós Zoltán, Dékány Sándornak és Kiss Emmának Andráa, Mérfalvl Nándor Tamásnak és Tóth Évának Zsuzsanna Eva, Krisztin István Családi események Gáspárnak és Rácz Ilona Máriának Andrea, Tanács Imrének és Juhász Jolánnak Boglárka, Varga Andrásnak és Farkas Katalinnak Zita, Fodor Szilveszter Antalnak és Tóth Zsuzsannának Zsuzsanna Csilla, Oémes Sándornak és Török Idának Oábor Zsolt, Gyöngyi Tibornak és Bodré Ilonának Róbert, Blblty Sándor Istvánnak és Ternesz Erzsébetnek Zoltán, Hatvani Józsefnek és Domokos Zsuzsannánek Krisztián. Hódi Pál Istvánnak és Takács Máriának Kornél, Farkas Andrásnak és Varad! Erzsébet Viktóriának András, Morsvszkl Jánosnak és Sznlay Annának Ágnes, Fodor Lászlónak és Lázár Erzsébetnek Mónika, Kádár Istvánnak és Petrovlcs Ilonának Anita Ildikó, Waldmann Józsefnek és Balázs Magdolnának Gábor János, Árokszállási Gézának és Balázs Erzsébetnek Erika Erzsébet, Krisztin Mihálynak és Berkó Irénnek Szilvia írén, Márkus Lászlónak és Földes! Ilonának Judit, Hankó Istvánnak és Tóth-Pördt Ilonának István Zsolt. Huszár Kálmánnak és Rzlkszai Mária Magdolnának Hajnalka, dr. Szűcs László Bélának és Madarász Féltnek Róbert, Bajorhegyl Csabának és Juhász Erikának Tünde, cslre Ferencnek és Cslrkó Katalinnak Gabriella, Berkó Oyule Ferencnek és Kovács Mártának Regina Mária, Oera Imrének és Fodor Rozáliának Zaolt, Kozák Istvánnak ée Kasza Annának Halnalka, Szénási Rudolfnak és Karakás Mártának Róbert, szögi istvánnk és Horváth Mária Juditnak Krisztina. TUri Endre Lászlónak és Rácz Ilonának Kornél, Nagy László Józsefnek és Német Ágnesnek László Ferenc, Enying István Kálmánnak és Nagy Erzsébetnek Nándor, dr. Ürmós Ferencnek és Dombovárl Zsuzsannának Ferenc, Balogh Sándornak éa Katona Ágnesnek Violetta Márta. FUlöp Imrének ée Kovács Etelka Irénnek Melinda, Sánta Istvánnak és Rutai Katalinnak Csilla. Kiss Zoltán Józsefnek és Dékány Editnek Tamás Csaba. Ürmös Györgynek és Forráskút! Julianna Annának Ibolya Katalin. Szanks Sándor Józsefnek és Kovács Katalinnak Zoltán, Tóth Jenőnek és Terhes Juliannának Gabriella, Talpai Jánosnak és Darányi Teréziának Zoltán, Zsikat Imrének és Bugyi Máriának Gábor, Nagy-György Józsefnek és Virág Etelka Zsuzsannának Attila, Kiss Ernőnek és Surinya Évának László, Szabó Lászlónak és Magda Magdolna Máriának Szilvia Katalin, zádori Józsefnek és Gyuris Erzsébet József. Pusztay Lajos Péternek és Borbély Idának Zoltán Lajos, Csóka Károlynak és dr. Eszik Zsuzsanna Klárának Balázs Károly, Rózsa Imre Andrásnak és Vojta Évának Roland Gábor, Betyár Béla Bertalannak és Battancs Márta Ibolyának Csaba Béla, dr. Tímár Péter Lászlónak és dr. Orelf Judit Teréziának László, Cslpak Mihálynak és Bóka Irénnek Anita Brigitta. Szakait György Józsefnek és Molnár Rozáliának György László. Körmöczl Kálmánnak és Kovács Irénnek Kálmán. Kosztolányi Zoltán Mihálynak és Király Katalinnak Zoltán, Gyányi Zoltán Kálmánnak és Fodor Zsuzsanna Máriának László Gábor, dr. varga Istvánnak éa Rágyanszkl Annának Anita, Szabadi László Lajosnak és Bodor Ildikó Máriának Enikő, Házv Zsolt Lászlónak és Kocsis Mária Margitnak Csaba Gábor, Kovács Kálmánnak és Noska Mária Magdolnának Mariann, Király Dezsőnek és Czifrlk Évának Dezső Attila, Szalma Andrásnak és Ocskó Piroskának Emese neva gyermekük született. HALÁLOZÁS Gál Julianna, Makra Antal, Nemes Lajosné Bálint Viktória. Juhász István Dezső, Börcsök Imre, Borbás János, Bihari Ferencné Gombos Anna, Monostori Mihály, Ötvös Tibor János, Katona Istvánná Bálint Etelka, Kiss Károly Pál, Dupcza György. Blacsi József, Buresch István József, Droppa Lajos, Krausz István, Baksa Béla, Tamási Arpádné Haáz Mária, szabó Jánoané Révész Viktória, dr. Haláazl Árpád László, Kovács Mihályné Horváth Ilona. Kállai József, Virág János, Lukács István, szél István, Elekes Lsjos. Bús József, Simon Béla. Fábián Vlncéné Gyuris Rozália, Orbán Jinosná Kovács Mírla, Bartos Attila, Futó György István. Kovács Józsefné Molnár Jolán, Rlbárl Ferencné Búkor Mária, Bánfl Nándorné Imre Franciska, Kádár látván Oyörgyné Takács Ilona, Dévai Jenőné Berezeg Erzsébet, Száll Antal, Magyar Józsefné pap Borbála. Házy Jolán, Puskás Jánoané TUri Mária. Horváth János Mihály meghált. A tényirodalom virágkorát éli. Reneszánsza van. Száz éve még az volt a legbecsesebb epitheton ornans, ha valakit nagy meséidnek neveztek. Lehetséges, hogy korunk hőn óhajtott díszítőjelzője az Írói babérkoszorún ez lesz: a nagy dokumentarlsta. Bár azért ezt a tényirodalom Jelenkori népszerűsége ellenére alig hiszem. Az irodalom ugyanis valami kicsikével — de ez a leglényegesebb, ez a kicsikéi — több a dokumentaritósnál. Folyamatban van az új, a szocialista Magyarország eddigi múltjának és jelenének felfedezése: emlékezések, vallomások, szociográfiák és riportkönyvek sors jelzi. Táplálni pedig jogos igény táplálja. A kommunikációs forradalomban ugyanis az ember egyre több dolgot néz meg, és egyre kevesebbet lát meg. Ismeretei széles körűek, ám felszínesek ugyanakkor, Ez azonban csak az egvik, a minden bizonnyal kisebb jelentőségű motívum. Több mint egy emberöltő telt el a felszabadulás óta", új. szocialista ország született. s ennek a korszaknak a történelmét most írják. Főként persze az előbb már említett műfajokban. melyeknek legfontosabb feladatuk, funkciójuk a tények összegereblyézése. Ha ez megtörtént — következhet a szintézis; a történettudományban a nagymonográfia, az irodalomban a nagyregény. Itt tartunk-e már? Nehéz megítélni. Annyi azonban bizonyos, hogy néhány szerző szeretne túllépni már a riport keretein, többet, maradandóbbat akar. Az eddig riporterként ismert szerző, Pünköstl Árpád is zavarba került. Tiszteli a tényeket — Igyekezett hát riporter maradni; maradandót akart alkotni —, igyekezett hát írói eszközökkel évle, szépirodalmi műfajú munkát, regényt sz olvasó asztalára tenni. Kialakult riporteri és, születő írói énjének viaskodását a könyv műfajmeghatározésa is Jelzi; dokumentumregény — irta. Im, béjöttünk nagy örömmel című könyvére, s azt, aki ezt a meghatározást komolyan ls vette. azt alaposan megzavarta vele. Mert. ha ez a könyv végesvégig dokumentum- (hősének hiteles vallomása), akkor nem más, mint Jól szerkesztett, megírt monológformájú riport; ha pedig regény akkor a dokumentumok nyers valósága körül nem stimmelhet valami, lévén, hogy az élet a maga valójában még csak nem ls pöre naturalizmus. hanem esztétikai szempontból még annál is kevesebb. Esztétikai szemszögből az élet formátlan. Formává tartalmát a művész változtatja. A könyv valóban dokumentumokra épül. Ezt kár volna kétségbe vonni. Néhány dokumentumot tíz esztendeje már olvashattunk a Tiszatájban; Sz. Lukács Imre tette közzé őket, s most ugyanezek jelen vannak itt ls, másfélék társaságában. (Csak megjegyzem: az udvariasság elemi szabálya szerint is illett volna erről legalább egy lábjegyzet erejéig említést tennie a szerzőnek; Lukács sorozata ugyanis nem szerkesztőségi cikk volt!). Pünköstl Árpád szándéka szerint tehát dokumentumregényt írt. Mit írt valójában? Szerintem megírta élete első regényét, aminek sokhelyütt éppen az a hibája, hogy túlságosan is közel jár a dokumentumokhoz kötődő valósághoz. Alakjai hitelesek, de személyiségük írói szintű ábrázolásával adósunk marad a szerző. Különösen Ott szembetűnő ez, ahol hőse, Dobó Vincéné Kovács Veronika magánemberként szólal meg. a maga érzéseiről, házasságáról beszél. S így van ez más szo^ replőkkel is. Pünköstl egyelőre még nem vállalkozik arra, hogy alakjaival azonosuljon, belebújjon úgymond a bőrükbe, s cselekedeteik pszichikai hátterét, motiváltságát ls megmutassa. Magatartása a Jó Riporteré, aki a háttérben marad, s csak regisztrál. Igaz, óriási feladatra is vállalkozik. A homoki tanyák, ellentmondásokkal teli világáról igyekszik képet adni; arról a vidékről, ahol nem túl régen még modem boszorkányságok is történtek, ahol a legmagasabb az ezer lakosra Jutó öngyilkosságok száma, s amely néhány ember számára az átlagosnál is jobb módot termett. A történetet a homokvilág nlncstelenségében felcseperedett parasztlány mondja el, akinek egy emberöltő alatt a cselédségtől a tanácselnökséglg ívelt az útja, volt közben pártkongresszusi küldött, s lett országgyűlési képviselő. Nagy út ez, ezerévnyi. Az lm, béjöttünk nagy örömmel, mint mondtam volt, szerintem regény, s mint ilyen. Pünkösti Árpád munkásságában az első. Az elsőt pedig Jobbak szokták követni. Nem föltétlenül Izgalmasabbak, érdekesebbek, hanem kiérleltebbek, épebbek. (Magvető.). Petri Ferenc egykor és ma A bolgár gyorsírás megalkotását már 1879-ben, az oszmán elnyomás alól felszabadult Bulgária első nemzetgyűlésén elhatározták. Akkor meghívták Szlovéniából a neves gyorsírót, Anton Beszenseket, aki a német Gabelsberger gyorsírási rendszerét az ország nyelvi sajátosságainak megfelelővé tette. Megindult a gyorsíróképzés, az első tanfolyamon huszonötén vettek részt. Nemsokára gimnáziumi tantárgy is lett, gyorsíró diákegyletek alakultak, majd létrejött az Altalános Bolgár Gyorsírószövetség. Neves bolgár politikusok, írók egész sora hasznosította munkájában a gyorsírást, a parlamenti gyorsíróként is dolgozó költő, Dimcso Debeljanov például először gyorsírásban rögzítette verselt. Az Állami Gyorsíró Intézet. amelynek feladat* a gyorsíráselmélet továbbfejlesztése, a módszertan és a gyakorlat problémáinak a vizsgálata, 1951-ben alakult meg. Az intézet munkatársai részt vesznek a nemzetközi szövetség, az INTERSTENO munkájában is. Az utóbbi években a gyorsírás gépesítésének a kérdéseivel is foglalkoztak. A gyakorló gyorsírók munkáját szaklap: a „Sztenografskl Pregled" segíti. Jelenleg 150 magasan kvalifikált gyorsírót tartanak számon Bulgáriában, közülük hárman az utóbbi évek világversenyein az élen szerepelnek. (SOFIAPRESS). Molnár Zoltán A vereség 40. — Nyugalom, András, nyugalom, szépen kefl befejezni. Elegánsan áttért egy más témára. — Éppen nagyon komoly elvi vitában vagyok. Ez a fiatalember ... Egy másik századbeli fiú, szikkadt kis erőltetett bajuszkával, ott kuporgott egy láda mellett, s elég gyakorlatlan mozdulatokkal fűzött be egy hevedert. Rögtön felcsillant a szeme, látva, hogy új emberhez intézheti a szózatát: — Azt magyarázom hetek óta. hogy ez így nem ér semmit,.. Egyet lehetne még tenni. Aki magyar, mind fegyverre, ne hagyd az ősi jussod, ne Jiagyd a falud, a hazád! — Egy ilyen úri honvédövei ma már találkoztam — mondta ridegen András. — De az már a genfi konvenciónál tartott. Sót, a paraszt jelmeznél! — Nem vagyok úri honvédő! — mondta a fiú elvörösödve. — Hát mi vagy? — akarta kérdezni, de csak legyintett. — Költő! — mondta Czauner komolyan. — S velem akarja megvédetni a magyar hazáját. Hát nem látom, azt mondja, hogy a románok aem osztály,lelszavakkal, rendezkednek be Erdélyben?!... Figyeld, elindult! Ezt nem értette. — Mi indult el? — A csónak a másik partról. Addig szuggeráltam. András megfordult, homlokához , emelte a tenyerét, mert a nap már a másik part felé kezdett leereszkedni. Az ám a csónak; két evezős küszködött a vízen, — Figyeld az irányt! — figyelmeztette Czauner. — Szerintem kétségtelenül odatartanak... az asszonyod fedezékéhez. — Ha úgy volna... figyelte András a csónakosok erőlködését. — Visszamegyek... felteszem; hátha fel tudom tenni.., — Túlsókat közlekedsz, komám. Figyeli rám! Az ágyúzás gyérül; vagyis most már inkább a folyót lövik. Nemsokára megindul a roham. Mi itt azért még tartogatjuk nekik ezt a kedves kis meglepetést. Mert azt hiszik, hogy most már igazán csak vaktöltényünk van... Ettől majd frászt kapnak, ezt bízd rám. Lefekszenek. Akkor tüzelőállást váltunk. A váltóállás ugyan egy kicsit messze van, de kell hogy annyi Időnk legyen. Odavisszük a masinát az asszonyod feje fölé. Hogy mindenképpen be tudjon szállni abba a ladikba. András hallgatott. Méregette a távolságokat. A csónak a Tiszán, a váltóállás. Meddig lapítanak a románok, ha a rohamukat feltartja egy Jó sorozat? — Na, szólj már! — biztatta Czauner. — Hát szép terv ... precíz; méltó a szász agyadhoz ... — Odafordult a költőként aposztrofált fiatalemberhez. — Mert ez egy erdélyi szász, barátom ... — Én meg tót vagyok I — nyilatkozott rögtőn Dvorcsák János is. Kovács is közelebb csúszkált a fenekén. — Mondd meg neki, András, hátha egyedül ő marad meg közülünk! — Mit mondjak? — Mit tudom én? Hát amit kell. Mert őt a munkásosztály meg ilyesmi nem nagyon érdekli... Éppen csend lett, elhallgattak az ágyúk. Ez már a roham előtti csend volt. Most mindjárt megmozdulnak. Megragadta a fiú vállát: — Ide figyelj! Semmi más szóval, mint testvéri szóval mi Itt nem boldogulunk. Mennyi román, tót, ruszin. horvát meg minden esik egy magyarra?! Belül a Kárpátokon is, hát még kívül... Százmillió ember él Itt, annak mi a tizede vagyunk . — Annál több... a tizedénél Jóval több... — szólt közbe Ingerülten a fiú. — És mi az, hogy százmillió? — Hát több. És akkor? Nem lehet mindenki ellenségünk ... Ml még létezni is csak úgy létezhetünk, ha együtt a többiekkel... ha értük... így a legjobb! De ellenük semmiképp... — Az ülést berekesztem! — szólt hátra Czauner: most egy kicsit rekedtes volt a hangja. — Jönnek a hazafiak. Gyorsan mindenki a helyére kúszott. Czauner József hüvelykujja, mint ugrásra készülő ragadozó várakozott a levegőben, a gépfegyverbe kapaszkodó töbi ujjától külön'. És akkor nem a románok Indultak meg. hanem a híd felől csapott fel egy hosszan elnyúló csatakiáltás... — A-á-á-á-á... Dvorcsák felállt csudálkozva. Tálén látta is a szuronyaikat, leszólt: — Az oroszok .., A dandár huszonhetedik zászlóaljának maradványai, nagyobb felében volt orosz hadifoglyok, látván, hogy golyóik végképp nem fogják az ellenséget, a végső megoldást választották, szuronyrohamra mentek. — Na hiszen, szuronyunk még nekünk is van..! mondta Dvorcsák, és fejjel előre lefordult; bekötözött kezével fennakadt a fűzbokorban. Holtában még újabb és újabb találatokat kapott. — A kíváncsi istenedet...! — káromkodott Kovács. — A hazafiak — mondta Czauner. — Ezek a román hazafiak. Most már megindultak. De méü nem lőtt. Felettük záporoztak a lövések, de ők csak feküdtek mozdulatlanul. Dvorcsákért kimászni értelmetlen lett volna. Csak legalább vége legyen, gondolta András, a legelső lett légyen a halálos. (Folytatjuk.) i »