Délmagyarország, 1979. június (69. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-02 / 127. szám

8 Szombat, 1979. június 2. (folytatás az 1. oldalról.) fegyverkezési hajsza megfékezése érdekében valaha is tettek. Továbbá az a véleményünk, hogy az új, legmagasabb szintű szovjet—amerikai találkozó elősegítheti a két ország közötti általános kapcsolatok, és ezzel együtt az egész nemzetközi légkör javulását i6. Erre a javulásra szükség van. Természetesen nemzetközi kérdésekről is lesz véleményesere. Vagyis úgy utazunk Bécsbe, hogy teljes mértékben készek vagyunk az aktív és konstruktív párbeszédre, s arra számítunk, hogy az amerikai fél álláspontja ugyanez lesz. A béke érdekei vitathatatlanul megkövetelik, hogy az enyhülés globális jelleget öltsön, hogy az emberek a föld bármely sarkában élhessenek a béke gyümölcseivel, s szabadon alakíthassák életüket. Ennek kapcsán lehetetlen említés nélkül hagyni annak az országnak a politikáját, amely egyetlen alkalmat sem mulaszt el, hogy szóval és Kádár János tettel hátráltassa az enyhülést. Kínáról beszélek. Kínának napról napra növekszenek a legkorszerűbb nyugati fegyverekre támasztott igényei. Peking hátat fordít minden kezdeményezésnek, amely a fegyverkezési hajsza korlátozására irányul. Ráadásul Peking állandó felhívásokkal fordul a NATO tagországaihoz és Japánhoz, hogy fegyverkezzenek, fegyverkezzenek. Kína, amelynek életbevágóan szüksége van saját belső feladatai megoldása érdekében a békére, a háborús veszély komoly forrásává vált. Ez év áprilisában a kínai vezetők bejelentették, hogy nem hajlandók meghosszabbítani a szovjet—kínai szerződés hatályát. Ezzel egyidejűleg Pekingben szükségesnek tartották kifejezésre juttatni, hogy készek tárgyalásokat folytatni a Szovjetunióval a kapcsolatok megjavításáról. A szerződés elutasítása és a kapcsolatok megjavításáról tett kijelentések nemigen egyeztethetők össze. Ennek ellenére készek vagyunk komolyan és pozitívan vizsgálni a 6zovjet—kínai tárgyalások felvételének kérdését. Mi a kínai félnek nemegyszer javasoltuk, hogy állapodjunk meg kapcsolataink normalizálásáról, és a jószomszédság medrébe tereljük azokat. Erre mi most is készek vagyunk, ám magától értetődően nem harmadik országok érdekeinek rovására. Vagyis, ha a kínai fél valóban jó szándékot mutat, rajtunk nem fog múlni. Kedves elvtársak, abban a szerencsében volt részem, hogy sokszor járhattam a Magyar Népköztársaságban. És minden egyes látogatás arról győz meg, hogy az önök csodálatos országa töretlenül és lendületesen fejlődik. A magyar vezetőkkel és az önökkel való találkozások legjobb benyomásaival térünk vissza hazánkba. Annak tudatában utazunk el, hogy a Szovjetunió és a népi Magyarország javát, az egész szocialista közösség javát szolgáló közös, nagy feladatok várnak bennünket Engedjék meg, hogy békét, boldogságot és boldogulást kívánjak önöknek. Minden jót, barátaim! n népeink közötti barátság mélyen él a tömegekben Köszöntöm a televíziónézőket és a rádióhallgatókat. Örülök, hogy alkalmam nyílik szólni a szovjet párt- és kormányküldöttség látogatásáról, amely kiemelkedő jelentőségű politikai esemény hazánk életében. Leonyid Iljics Brezsnyev elvtársnak, a szovjet párt- és kormányküldöttség vezetőjének és a küldöttség tagjainak a személyében ismerősöket, barátokat, a nagy szovjet nép tisztelt képviselőit vártuk és fogadtuk. Népeinket baráti kapcsolatok fűzik össze, ennek megfelelően mostani tárgyalásunk is barátok, küzdőtársak, testvérek találkozója. Amikor a szovjet párt- és kormányküldöttséget hazánkban üdvözöljük, az első gondolat, ami eszünkbe jut: a felszabadulás. Annak a népnek a képviselőit köszöntjük körünkben, amely a II. világháború vérzivatara, a Hitler-fasiszta megszállás, a Horthy-fasiszta terror korszaka után elhozta számunkra, a sokat szenvedett magyar nép számára, a felszabadulást. Ezt soha nem felejtjük el! A magyar és a szovjet nép, pártjaink immár 34 esztendeje, mind a mai napig, jó időben és rossz időben együtt küzdöttek, együtt dolgoztak, s ez így lesz ezután is. Ezért mondhatjuk, hogy vendégeink személyében küzdőtársainkat, testvéreinket és barátainkat köszöntjük. Nem a véletlen szeszélyéből, nem néhány ember elhatározásából, hanem azonos szocialista, kommunista elveinkből és céljainkból, népeink közös érdekeiből következik, hogy együtt haladunk. Az elmúlt évtizedekben sokoldalú, széles körű és mély kapcsolatok épültek ki pártjaink, országaink, népeink között. Együttműködésünk a társadalom életének minden fő területét átfogja, kiterjed a szocialista. a kommunista társadalom építésének minden területére, a gazdasági munkára, a kultúrára és nemzetközi tevékenységünk minden fontos kérdésére. Számunkra fontos és hasznos, hogy ebben a szellemben rendszeresen találkozunk, megbeszéljük, egyeztetjük harcunk tapasztalatait, és véleményt cserélünk arról is, hogy miképaen baladjunk tovább. A népeink közötti barátság mélyen él a tömegekben; sokoldalú kapcsolatainkban minden tekintetben kifejezésre jut a kölcsönösség. Ez mutatkozik meg abban is, hogy mi Magyarországon a Nagy Októberi Szocialista Forradalomról minden esztendőben állami ünnepként emlékezünk meg, s igy ünnepeltük — örvendő szívvel, bizakodással és reménységgel eltelve — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulóját is. A közelmúltban viszont nemcsak mi emlékeztünk meg a magyar munkásosztály forradalmi pártja megalakulásának 60. évfordulójáról, valamint a dicső emlékű 1919-es Magyar Tanácsköztársaságról, hanem velünk együtt ünnepelt a hatalmas, 260 milliós szovjet nép, az egész szovjet társadalom is. Nagyon örülünk, hogy az öntudatos csepeli dolgozóknak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére indított munkaverseny mozgalma nemzetközi visszhangot keltett. A csepeli felhíváshoz egész népünk csatlakozott, és ebben szerepet játszott az az elismerés is, amellyel e kezdeményezést a Szovjetunióban fogadták. Brezsnyev elvtársnak a csepeliekhez, a magyar dolgozókhoz küldött személyes üdvözlete fellelkesítette népünket, hatalmas arányokat öltött a szocialista munkaverseny. Élve az alkalommal, ezúttal is köszönetet mondunk azért a magas kitüntetésért, amelyben a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége a kezdeményező csepeli dolgozókat részesítette, s amelyet Leonyid Iljics Brezsnyev elvtárs a mostani látogatás keretében adott át. Áttérve a mostani látogatás keretében végzett érdemi munkánkra: mint mindig, ezúttal is őszintén, becsületesen és híven tájékoztattuk szovjet barátainkat helyzetünkről, feladatainkról és gondjainkról. Elmondtuk, hogy népünk minden területen lelkiismeretesen, pontosan és céltudatosan dolgozik a fejlett szocialista társadalom építésén. Ha visszatekintünk saját korábbi helyzetünkre, megállapíthatjuk, hogy eredményeink hatalmasak, példátlan előrehaladást ért el jellemzője az volt, hogy a magyar és a szovjet álláspont azonos, egységes, ugyanazokon az elveken nyugszik. Küldöttség :ik ezért a teljes egyetértés és a barátság légkörében tárgyaltak. Céljaink közösek, együtt küzdünk nemzetközi síkon is a békéért és a haladásért. Együtt küzdöttünk a helsinki tanácskozás létrejöttéért, s együtt dolgozunk most is, a jövőben is a Helsinkiben elfogadott elvek mind teljesebb érvényesüléséért. A Varsói Szerződés tagállamainak külügyminiszteri bizottsága legutóbbi, budapesti ülésén fontos új kezdeményezéssel egészítette ki korábbi javaslatainkat. Az a közös javaslatunk, hogy üljenek össze az európai országok, az Egyesült Államok és Kanada képviselői új tanácskozásra, ahol készek vagyunk megtárgyalni és előmozdítani az enyhülés, a biztonság katonai kérdéseinek megoldását is. A magyar közvélemény nagy örömmel értesült arról, hogy a hadászati támadó fegyverek korlátozásáról, az úgynevezett SALT—II-ről sok éve folyó szovjet—amerikai tárgyalások befejezéshez közelednek, és — úgy tetszik — a közeljövőben Bécsben eredményesen lezárulnak. Az enyhülésért folytatott harcunkban természetesen naponta meg kell ütköznünk az enyhülés ellenzőivel, a monopoltőkés körökkel, és — ahogy ezúttal is érintettük — a jelenlegi kínai vezetés akcióival, amelyek, bárki bármit is mondjon, objektíve a reakció erőit segítik. Népünk nagy fölháborodással fogadta és határozottan elítélte az agresszív kínai támadást Vietnam ellen. A nemzetközi helyzetnek meghatározó tényezője a szovjet külpolitika, amely a Szovjetunió születésétől, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmétől kezdve, mind a mai napig, töretlenül szolgálta és szolgálja a társadalmi haladás, a béke ügyét. Így van ez jelenleg is. Nemzetközileg ismert tény, hogy ebben különleges érdemei vannak Leonyid Iljics Brezsnyev elvtársnak, akit népünk jól ismer és nagyra becsül. A nemzetközi helyzet alakulásának további tényezője az együtthaladó szocialista országok egyeztetett külpolitikája. Tárgyalásainkról szólva elmondhatom: baráti érzésekkel, azzal a kívánsággal és reménnyel vártuk a Brezsnyev elvtárs vezette szovjet párt- és kormányküldöttséget, hogy körünkben, a testvéri Magyarországon, barátok között jól érzik majd magukat, és érdemi munkát fogunk végezni. Meghallgattam Brezsnyev elvtárs értékelését találkozónkról és tárgyalásainkról. A magas értékelést azzal a jóleső érzéssel köszönöm meg, hogy a látogatással, a tárgyalással, a véleménycserével megvalósult mindaz, ami szándékunkban volt. Barátság és egység van közöttünk; minden megtárgyalt kérdésben közös az álláspontunk, amit az aláírt nyilatkozat is megfelelően tükröz. Mély meggyőződésem, hogy a szovjet párt- és kormányküldöttség látogatása nemcsak kétoldalú kapcsolataink fejlesztésének ad újabb lendületet, hanem a látogatásnak — a Szovjetunió és Magyarország kapcsolatainak erősítésén túl — pozitív nemzetközi jelentősége és kihatása is lesz. Végül én is elbúcsúzom kedves vendégeinktől. Még egyszer köszönöm látogatásukat, és az ift végzett munkát. Sikereket, minden jót kívánok Brezsnyev elvtársnak, a küldöttség valamennyi tagjának. Nemcsak a magam, hanem pártunk Központi Bizottsága, a magyar kommunisták, a szocializmust építő magyar nép nevében is kérem, hogy vigyék magukkal, adják át a nagy szovjet népnek forró üdvözletünket, és legjobb kívánságainkat. Az az elhatározásunk. hogy együtt haladunk a jövőben is. S az a kívánságunk, hogy a szovjet nép érjen el kommunista alkotó munkájában új nagy sikereket, s békében élvezze annak gyümölcseit. népünk, amióta a szocializmus építésének útján jár. Az előrehaladás, a fejlődés magasabb színvonala azonban új, nehezebb és bonyolultabb feladatokat is elénk állít, különösen a külgazdasági feltételek számunkra kedvezőtlen változása nehezít: munkánkat. De bizakodóak vagyunk: megoldjuk feladatainkat. Fő erőforrásunk népünk szocialista egysége, a nemzeti öszefogás szocialista céljaink elérése érdekében. Arról Is tájékoztattuk szovjet barátainkat, hogy a gazdasági, a kulturális építés terén minden lehetőségünket kihasználva, mozgó sítiuk erőinket a továbl fejlődés érdekében. Bizakc dásunkat elért eredménye inkre és népünknek arra a szilárd elhatározására alapozzuk, hogy tovább halad az eddigi úton. Nagy biztonságot és támaszt jelent számunkra barátságunk, együttműködésünk a szovjet néppel, s az a sok lehetőség, amely a magyar—szovjet együttműködés továbbfejlesztésében, a széles körű szocialista összefogásban rejlik. Tárgyalásaink nem ezekben a napokban kezdődtek. A folyamatos és rendszeres magyar—szovjet kapcsolatok keretében a közelmúltban tárgyaltam Moszkvában Brezsnyev elvtárssal, majd miniszterelnökeink. Koszigin és Lázár elvtárs folytatott eszmecserét időszerű kérdésekről. Mostani megbeszéléseinken is sorra vettük közös tennivalóinkat, és bizonyos vagyok abban, hogy tárgyalásaink minden területen új lendületet adnak a magyar—szovjet együttműködésnek. Népünk biztonságát, jövőbe vetett bizalmát erősíti az a tény is, hogy a Szovjetunió és Magyarország — más szocialista országokkal együtt — tagja a Varsói Szerződésnek, amely a szó szoros értelmében védelmező pajzsa népeinknek, szocialista vívmányainknak és békénknek. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa szintén további új lehetőségeket nyújt számunkra gazdasági munkánk fejlesztéséhez. Mostani találkozásunkon természetesen érintettük a legfontosabb nemzetközi kérdéseket is. Megbeszéléseink első és legfontosabb Hazautazott a szovjet küldöttség A búcsú pillanata Eredményekben gazdag, a megbonthatatlan magyar— szovjet barátságot emlékezetes napokkal újólag demonstráló hivatalos, baráti látogatását befejezve délután elutazott hazánkból a szovjet párt. és kormányküldöttség. A Ferihegyi repülőtérre tartó gépkocsisort a zászlódíszbe öltözött utakon, tereken budapestiek sokasága köszöntötte őszinte, meleg szeretettel a magas rangú szovjet vendégeinket: Leonyid Iljics Brezsnyevet, s a delegáció tagjai, Andrej Grcrmikót, Konsztantyin Csernyenkó t, Konsztantyin Ruszakovot, Ivan Arhipovot és Viktor Dobrikot A vendégek búcsúztatására csaknem tízezren gyűltek össze a főváros légikikötőjében. A testvéri szovjet nép képviselőinek búcsúztatására megjelent Kádár János, Losoncai Pál, Lázár György, Aczél György, Benke Valéria, Biszku Béla, Gáspár Sándor, Huszár István, Nemes Dezső, Németh Károly, Övári Miklós. Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Brutyó János, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke, Borbély Sándor, Gyertes András, Győri Imre, Havasi Ferenc, Korom Mihály, az MSZMP Központi Bizottságának titkárai, Púja Frigyes, Méhes Lajos. Szépvölgyi Zoltán, Szűrös Mátyás, továbbá az MSZMP Központi Bizottságának, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának és Minisztertanácsának számos más tagja, politikai, gazdasági és kulturális életünk sok vezető személyisége. Jelen volt Vlagyimir Pavlov. Felzúgott a taps és az éljenzés, amikor a vendégek a repülőtérre érkeztek. Fölcsendült a Rákóczi-induló, a díszzászlóalj parancsnoka jelentést tett Leonyid Iljics Brezsnyevnek, majd — a magyar és a szovjet Himnusz hangjai alatt — 21 tüzérségi díszlövés köszöntötte a kommunizmust építő testvéri szovjet nép vezetőit. Leonyid Iljics Brezsnyev Kádár János társaságában ellépett a díszzászlóalj arcvonala előtt, köszöntötte a katonákat, majd üdvözölte a budapestieket, a búcsúztatására összegyűlt fővárosi dolgozókat. A szovjet párt. és kormányküldöttség tagjai elindultak az IL—62-es különgéphez, ahol Kádár János, Losonczi Pál és Lázár György forró, baráti kézfogással, öleléssel vett búcsút Leonyid Iljics Brezsnyevtől, s a küldöttség tagjaitól. Az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke a repülőgép ajtajából még egyszer búcsút intett, s a különgép — amelyet a határig a magyar légierő vadászgépeinek köteléke kísért — a levegőbe emelkedett. Pénteken este visszaérkezett Moszkvába a szovjet párt- és kormányküldöttség. leoüYid Irezsnyev távirata Leonyid Iljics Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, a szovjet párt- és kormányküldöttség vezetője, az ország légterének elhagyásakor, a repülőgép fedélzetéről a következő üdvözlő táviratot küldte: Kádár János elvtársnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának; Losonczi Pál elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének; Lázár György elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének: — Elhagyva a Magyar Népköztársaságot, a szovjet párt- és kormányküldöttség még egyszer kifejezi önöknek, kedves elvtársak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának és Minisztertanácsának, az egész magyar népnek szívélyes köszönetét azért a bensőséges és baráti fogadtatásért, amelyben bennünket részesítettek. — A látogatás eredménvei mély megelégedéssel töltenek el bennünket. Együttesen újabb nagy lépést tettünk előre pártjaink, országaink és népeink barátságának szüntelen erősítésében, á sokoldalú szovjet— magyai együttműködés elmélyítésében. — Erősödjék és fejlődjék tovább testvéri szövetségünk a szovjet ás a marvar nép, a szocialista közösség és a világbéke javára! Leonyid Iljics Brezsnyev i %