Délmagyarország, 1979. június (69. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-02 / 127. szám

8 Szombat, 1979. június 2. Ami « brigádnaplóból kimaradt — Mit? — A menetidőt. Az a legfontosabb. Ebben nincs pardon, és nem nézhetjük, hogy rokon, nem rokon, vagy brigádtag az illető... — Brigádtag 7 — Igen. én is ebbe a brigádba tartozom. Kapás Imre Ismeretlen ismerősök — A sárgakocsis brigád vafT£mer53 név A férfi a hátsó ajtón szállt fel, kapaszkodott egy ideig az alumínium korlátba, s amikor a villamos elhagyta a megállót, zsebébe nyúlva előhalászott egy piros karszalagot — Kérem a jegyeket ellenőrzésre! — Tessék. — Köszönöm. — Tessék. — Köszönöm. Végig a kocsin, utastól uta6ifi. Ezúttal minden jegyet, bérletet rendben talált. Nézem az arcát, olyan Ismerős! Hol láttam? Nem tudom, de hogy ellenőrként, Jegyet tépkedve még nem, az bizonyos. Naná, majd pont egy ellenőrt nem jegyzek meg! Itt, ahol mintegy négy villamosvonal szeli át a vároöt. Öltözzön akár marcona sivatagi rablónak, akkor is kiszúrom. Csoda hát ha kevés bliccelőt kapnak rajta? No. de honnan ismerős? Elteszem « bérletet — meg a gondot Fejtse meg, aki tudja... Eltelik egy hét, szállok a villamosra, sodor a tömeg, ismerős arc villan fel: az ellenőr! Most viszont a vezetőülésen, a Szegedi Közlekedési Vállalat egyenruhájában. Na, most melyik az álruha? A civil vagy a kék mundér? Kapaszkodom egy ideig az alumínium korlátba, s amikor a villamos elhagyta a megállót, táskámba nyúlva előhalászok — egy brigádnaplót Fölütőm, az első oldalon tabló, a jobb alsó sarkában az ellenőr-pilóta: Samu Bálint Egy lappal odább a szerepcsere magyarázata: „a Kállai Éva szocialista brigád az utazóközönség jegyének ellenőrzésére 60 óra társadalmi munkát vállal" Villamosvezetők róják n köröket kiszabott pályájukon, végállomástól végállomásig, fordulnak műszakonként húsz-huszonötször, pár megállónyit utasukká szegődünk, észrevételnül emlékezetűnkbe vésődik ercvonáeuk. Ismerjük őket, de nem tudjuk, kik. ismeretlen ismerősök. Samu Bálint újabb szerepben: oktat. A tanuló az olajkutatást cserélte fel a sárga villamossal. Esküszik rá, könnyebb, mint a mélyfúró szakma. Teker a „sebességváltó" karon, 6zalad a kocsi, hirtelen éles sípszó hasit az egyenletes kocsizajba. Hatalmas zökkenéssel, fékcsikorgással megállunk. A vezetőjelölt egy kissé sápadtnak látszik. — Jó. Mehet. Samu Bálint elteszi a sípot, elégedett a gyakorlattal. Most azt játszottuk el, hogy valaki elészaladt a villamosnak. Az oktató kinéz az ablakon, mutat a bisztróra. — Itt volt egy baleset. Aláugrott egy fiatalember. Meghalt. — Ki ütötte el? — A váltótársam. Hiába derítették kl, hogy öngyilkossági szándék volt, máig nyomja a lelkét. * Kapás Imréné a két vasútállomás közt hozza-viszi az utasokat — és a hétszemélyes brigád gondjait. — Amikor azt halljuk: brigád. különösen, ha szocialista brigád, önkéntelenül együtt dolgozó közösségre gondolunk. Egymás mellett elsuhanó villamosban hogyan lehet „brigádéletet élni"? — A brigádélet nem csak gyűlésekből áll. Közösség lehet akkor is, ha napokig nem találkozunk hosszabb időre. Ki-ki e maga helyén kell hogy helytálljon és teljesítse a vállalt kötelezettségeit. — A helytállás azt jelenti, vezesse Jól a villamost? — Igen. — Mindenki jól akarja. Lehet „még jobban is"? — Sok dologra kell figyelni. Vállaltuk például, hogy a vontatási energiával takarékoskodunk. A vlllamosvezetésnek vannak apró fogásai, amelyekkel villanyáramot lehet megtakarítani. Az utas csak azt látja, hogy elindulunk, és megállunk. Ml viszont tudjuk, hogyan lehet ügy beállni a vlllamosmegállóba, hogy nem fogyaszt a motor. Ügy mondjuk: energiakímélő vezetés. Ezt pedig minden brigádtag komolyan veszi. Megyeri Zoltán né a 4-es vonalán jár. Fékez a megállóban, nyúl a menetlevélért. Készíti, mert sárga szalagos tányérsapkában ellenőr száll fel. Most nem a bérleteket, a bliccelő utasokat vizsgálja, hanem a villamosvezetőt. — Beszélni szeretnék a vezetővel — Ki van írva: menet közben beszélgetni tiloe. Majd a végállomáson. — Messze van. — Akkor addig átveszem a vezetést. Szóba kerül a kíméletes vezetés, az energiatakarékosság. Megyeriné magyaráz, miközben nagyot durran az ellenállásszekrényben valami, köhög is egyet a villamos. Az asszony nem folytatja, hogyan kell óvatosan vezetni, tekintetén látszik: így nem. Másról kezd mesélni. — Higgye el, lehet érezni az összetartozást, itt is, mert nem csak amiatt vigyázok, hogy ne kapjak figyelmeztetést, hanem azért ls, hogy a brigád vállalt eredményeit ne rontsam. Ez az egyik. A másik, meg... Tudja. kint voltunk együtt Baldstyán a gyerekeknél. Az az öröm, amellyel bennünket fogadtak, amikor az ajándékokat vittük! Majd elsírtam magam... — Gyerekek? — Patronálunk egy nevelőotthont. Végállomás, helycsere. Az ellenőr bejegyez, mindent rendben talált. — A feleségem a brigádvezető. Tíz éve ő csábított ide villamosvezetőnek. Hárem éve hagytam abba, eltiltott az orvos. Most ellenőrzők ... Egyébként nemcsak mi vagyunk házaspár a brigádban. Aho] ni, ott a Kisznerl Most vált. Kiszner Mihály a délutáni műszakban veszi át a kocsit — és a szót. — Engem is a feleségem szervezett be. 0 most elszámoltató, Sofőr voltam.,. — Melyik szakma a nehezebb? — A gépkocsivezetés. Viszont ez idegfeszítőbb. —> Nem kell előzni, és csak egy kart tekerget. Egyszerűbb művelet. — Ez az! Képzelje, egész nap oda-vissza, oda-vissza. A szemem előtt meg állandóan a talpfákat látom. Bal kézzel a kart fogja, jobbal aktatáskát bontogat. Kenyér, szalonna, tojás. Vacsorázni fog. — Étkezőkocsi? — Meg kell szokni. Vagy a villamoson eszünk, vagy a megállóban, Van rá öt percünk a következő fordulóig. A rókusi remízbe csikorogva fordul be egy 3-as villamos. A Kállai Éva brigád tagja, Péter Andrásné fáradtan száll kl a kocsiból. Indul haza. Kihalt a város: éjfél lesz tíz perc múlva. Igrlczl Zsigmond Elektromos folyó A Szovjetunió első hldroakkumulációs állomása, amely Moszkvának az eddiginél zavartalanabb áramellátását oldja majd meg, Zegorszk környékén, « Kunyja folyón épül A főváros a legtöbb áramot a reggeli és az esti órákban fogyasztja. Éjszaka a fogyasztás szintje jelentősen csökken. A felesleges áramot kénytelenek máshová irányítani, ami meglehetősen gazdaságtalan, hiszen útközben a villamos energia tekintélyes része kárba vész. Az épülő állomáson nagy teljesítményű szivattyúkat állítanak majd üzembe, amelyek az éjszakai órákban az áramfelesleg felhasználásával 22 millió köbméter vizet emelnek át a telep alsó medencéjéből a felsőbeAzokban az órákban pedig, amikor Moszkva áramfogyasztása tetőzik, megnyílnak a rendszer zsilipjei, és a vlz fentről hat hatalmas csővezetéken át az alsó tárolóba zuhan vissza, mozgásba hozva a turbinákat, amelyek így pluszként 1,2 millió kilowatt villamos energiát termelnek a moszkvai áramhálózat számára Ez a mennyiség megfelel annak, amit például a szaratovi erőmű állít elő. Úttörő és ifjúgárdista szemle Vásárhelyen Tegnap, pénteken délben Hódmezővásárhelyen. a parkerdei napközis táborban megkezdődött a tizedik megyei Ifjú Gárda- és Üttörő Gárda-szemle. A dísztribün előtt háromszáz egyenruhás fiatal sorakozott föl. A Himnusz elhangzása után Kerekes István, a KISZ vásárhelyi bizottságának titkára köszöntötte a megyei szemle résztvevőit, és a megnyitóünnepség vendégelt, köztük Kulcsár Pétert, a megyei KISZ-bizottság titkárát ée dr. Csatordai Antalt a vásárhelyi városi tanács elnökét. Ünnepi beszédet dr. Szalontal József, a vásárhelyi városi pártbizottság első titkára mondott. Ezzel kezdetét vette a háromnapos kemény, ugyanakkor vidám versenysorozat, A háromszáz lfjúsárdlsta, majd az utolsó napon a táborba érkező 600 úttörőgárdista a harci feladatok megoldása közben alaki követelményekből elméleti felkészültségből és számos hadikészségből vizsgázik. A szemle június 3-án, vasárnap fejeződik be, Mubnévadé Névadó ünnepséget tartottak tegnap, pénteken a 600. sz. Móra Ferenc Ipari Szakmunkásképző Intézet ősszel átadott ifjúsági házának KISZ-klubjában. Ebből az alkalomból érkezett Szegedre Sebestyén Nándorné, az Országos Béketanács elnöke. A Hazafias Népfront székházában fogadta őt Molnár Sándor, a népfront megyei bizottságának titkára és Eltlerné dr. Szilágyi Júlia, a népfront megyei bizottsága mellett működő béke- és barátsági bizottság elnöke. Sebestyén Nándorné ezután fölkereste a szakmunkásképző Intézetet. Hofgesang Péter, az iskola igazgatója köszöntötte a vendégeket, köztük Molnár Sándort, Eltlernét dr. Szilágyi Júliát, Fosztós Lászlónét, a városi pártbizottság munkatársát, Navdkné Halász Annát. a városi KISZ-bizottság első titkárát, Surányi Póbertnét, a Szakszervezetek Csongrád megyei Tanácsának munkatársát, Prágai Tibort. a megyei városi tanács elnökhelyettesét és Kulcsdrné Kiss Piroskát, a népfront városi bizottságának titkárát. Az Országos Béketanács elnöke ünnepi beszédében hangsúlyozta, hogy a mai fiatalok zöme érti, mit Jelent a béke, a szolidaritás, a barátság fogalma. Az iskola tanulólnak nevében Kéri József, b KISZbizottság titkára vette át a Béke és barátság klubot. A névadóünnepség az intézet Irodalmi színpadának műsorával zárult. Délután a vendégek a szakmunkásképzőben folyó nevelőmunkával ismerkedtek, majd az intézet dolgozói Sebestyén Nándorné tájékoztatóját hallgatták meg a magyar békemozgalom Időszerű kérdéseiről. A diákok máris otthon érzik magukat a klubban Molnár Zoltán A vereség 34. Upornlczky látta a gyereket, az anyát, a sebesültet, meg a fegyvertelen katonát, s engedett valamit a szigorúságéból: — Nem hiszem, hogy maguknak is sikerülni fog. Én a magam részéről befejeztem ... Tett is egy oldalazó lépést, hogy kikerülje őket Ébersége azonban nem engedett. Sőt, összpontosult Andrásra, az egyetlen fegyveresre. — Akkor legalább a pisztolyát itt hagyhatná.. 1 Nekünk még szükségünk lehet rá. — Miért gondolja, hogy nekem már nem? Soha nem tudhatja az ember. Még mindig csak igen óvatosan sasszézott tovább. S a pisztoly csövét el nem mozdította volna: András mellének szegezve igyekezett átkerülni a másik oldalra. — Hát igen — hagyta rá András. — Az ember sohasem tudhatja. Uporniczkv elhatározta, hogy a maga részéről most már befejezi ezt a hasznosnak úgysem ígérkező csevegést. Az elválás megkönnyítése céljából jóindulatú gesztusra szánta el magát: — Felhívom a figyelmüket egy fontos körülményre..., aki megadja magát az ántántcsapatoknak, az a gonfi konvenció kedvezményeiben részesül. Határozottabban fordult. Most már hátrálnia kellett. De pisztolyát még most sem engedte le; még most la András esetleges eUenmozdulatait figyelte. De András nem mozdult. Ügy látszott meggondolkoztatja ez a genfi konvenció. — Hót akkor... — mondta Upornlczky. S Indult, Indult volna. De éles fájdalom hasított a bokájába, s lába kirepült alóla. A lengyel, látva a helyzet alakulását, jól megkapaszkodott a tönkben, amin ült. s mielőtt a parasztruhás tiszt eltávolodhatott volna tőle, a legutolsó pillanatban, épen maradt lábával, minden erejét összeszedve, bokán rúgta. Upornlczky egyensúlyát vesztve, a fenekére esett; a pisztolyt estében még elsütötte, de céloznia már nem nagyon sikerült; András zubbonyának a vállán, a puskaszíjtartó posztóbabát lőtte ketté. Kezét ösztönösen hátrarántotta, hogy felfogja vele uz esést, de csak a bal kezével tudott támaszkodni, jobbjából nem engedte kl a pisztolyt, öklére esett. Erre a pisztolyt tartó Jobb kezére toppantott rá villámgyorsan a kis fekete katona. András meg a mellének szegezte a puskát. A katona lehajolt, fickándozó, hegyes bajusszal, káromkodva, s előbb a pisztolyt ráncigálta ki a tiszt markából és csak azután vette le a csuklójáról a bakancsét. Sziszegett, szitkozódott, vicsorított. András már azt várta, hogy nekiugrik a rászegezett puskacsőnek. — És ön, vezérkari különmegblzott elvtárs? ön miért nem óhajt élni a genfi konvenció nyújtotta lehetősségekkel? Miért öltözött..., hm..., civilbe? Egy pillantást vetett a vállára, s megigazította a pánton a ronggyá lőtt posztóbnbát. Egy enyhe kis fejcsóválással intézte el. ej, ej, hát Illik ilyet...? De a kérdezett még mindig nem óhajtott válaszolni. Hanem ő kérdezett; — Meddig kell Itt feküdnöm? — Mért kellene feküdnie? Tápászkodjék! — szólt rá aztán váratlanul szigorúan. — Upornlczky, ön a magyar vörös hadsereg foglya! Szökevény! Pillanatok alatt ekkorát fordult a sorsa. S ez a kellemetlen katona! Még a nevét ls tudja. Honnan tudja? Az, hogy reggel találkoztak, ebből a szempontból nem Jelent semmit, hiszen nem mutatkozott be ennek a bandának. — Mozgás, hé, mozgás! — mordult rá, Immár újra öntudatom vöröskatonaként a kis fekete bajuszog. Meg ls emelte a bakancsát, fenyegetően, mint akt kész akár a másik kezére is rálépni. Feltápászkodott. S állt tanácstalanul; ez Így még kellemetlenebb helyzet volt. De segítettek rajta: — Fogja a hordágyat! Nem mozdult; annyira meglepó volt a felszólítás, hogy először fel sem fogta. De hát amikor felfogta, akkor sem akaródzott, A kis fekete nem teketóriázott, olyat lökött rajta, hogy majdnem orra bukott Odalépett hát a hordágy elé, s várta, hogy kl fogja majd meg hátul — Hogyisne! Hátul nehezebb — mondta a katona. A pisztolyt odadobta a lengyelnek, s maga ment előre, hátrazavarva a tisztet. i A sebesült szabad kezével elkapta a pisztolyt. Elmozdult Jobb kezét vlsszaigazgatta a szíjra, hogy kényelmesebben nyugodjon, a aztán valahogy feltápászkodott. Nézték, hogy tud-e menni. Hát elég lassan, bicegve Indult meg. Kezében a pisztoly. Mint egy elővéd. Hátrapillantott, jelezve, hogy fog ez menni. Upornlczky a nadrágját paskolta; nem lehetett tudni, hogy a kezéről verl-e le a port, vagy a fenekéről. — Na... — morgott most már türelmetlenül a katona. — Hogy seggbe ne rúgjalak. — S lehajolt. Egyszerre! Végre felvették a hordágyat, és elindultak. De a tiszt rosszul lépett, s nagyon Ingott az egész alkotmány. Aranka riadtan kapaszkodott a rúdba, — Hé! Hé! Fordított lábbal, az Istenedet! Mintha ketten együtt egy ló volnának. Upornlczky megértette, s lépést váltott, A katona meg volt elégedve az intelligenciájával. — Meg fogja tanulni... — mondta néhány lépés után. András nem biztosított vissza; lövésre kész puskával figyelt előre, hátra, oldalt, s figyelnie kellett a foglyot is. Csak azt az utat fürkészhetné ki, amelyiken biztosan, a lehetőleg gyorsan eljuthatnak a Tiszához. Közben figyelte n fegyverropogást, s igyekezett megállapítani, merre hullámzik a csata. Minden jel arra mutatott, hogy tőlük jobbra előre mér románok vannak. Heves, egymásnak felelő géppu*kajiorozntokat hallett, Továbbra is számított arra. hogy nincs összefüggő arcvonal, hogy csak kell akadni valami résnek, s ha rés marad, akkor ő meg U találja; ez így azért elég idegesítő volt. S nem is sokáig menetelhettek ilyen zavartalanul. A különböző zajokból kifülelt valami gyanúsat, • ez arra kényszerítette, hogy egy pillanatra lehasaljon. Ügy vágódott le. hogy az előtte haladók észre se vegyék. Néhány pillanatig rátapasztotta fülét az anyaföldre. Ebben a vllógcsörömpölésben is képes volt megkülönböztetni a lódobogást. Az, lovascsapat dobogása, Felugrott: — Gyerünk, próbáljuk gyorsan elérni azt a kukoricást (Folytatjuk.)