Délmagyarország, 1979. május (69. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-31 / 125. szám

6 Csütörtök, 1979. május 3Í. őnyvhél s íróvendé Már az ünnepi könyvhét első napján, június elsején két neves írót köszönthet Szeged irodalomszerető kö­zönsége. Az 1974-ben, a Ma­gyarország felfedezése soro­zatban megjelent, hamar hí­ressé vált szociográfia, a Történelem alulnézetben szer­zőjét, László-Bencsik Sán­dort, akivel délután fél 3 órai kezdettel rendeznek író­olvasó találkozót a KSZV új­szegedi szövőgyárában; vala­mint Cseres Tibor Kossuth­díjas írót, akinek máig leg­híresebb művébő-l, a horthys­ta magyar csapatok újvidéki vérengzéséről szóló Hideg na­pokból film és dráma is ké­szült (Az író e művéért 1961-ben József Attila-díjat kapott.) Műveiben a Horthy­korszak és a második világ­háború idejét állítja elénk, ahogyan ő megfogalmazta: „Az idő, a történelmi idő gyakran megcsúfolja a leg­tisztább szándékú elvek erő­feszítéseit is... Csüggednünk mégsem szabad: a múlt — így is, úgy is — miénk." Cseres Tiborral június el­sején délután 6 órakor az építőipari szövetkezet klub­jában találkozhatnak olva­sói, az íróval Ilia Mihály irodalomtörténész beszélget, közreműködik a Minerva Színpad. Június 2-án a Kos­suth Zsuzsanna Egészségügyi Szakiskolában rendeznek rendhagyó irodalomórát a Hideg napok szerzőjével, aki június 3-án, délelőtt 11 órá­tól a Móra Könyvesbolt előtt dedikálja műveit A könyv­hét szegedi íróvendége Fená­kel Judit. Hét évig volt a Csongrád megyei Hírlap munkatársa, szerkesztette a Szegedi Egyetemet Míg a városban élt, lapunkban is gyakran jelentkezett írásai­val. Regényeinek, novelláinak témáit ma is a vidéki élet­ből meríti. Június 4-én, dél­után fél 6-kor a MÁV Ok­tatási Főnökségén találkozik az olvasókkal, 5-én, délelőtt háromnegyed 11-től pedig a Tömörkény gimnáziumban tart rendhagyó irodalomórát. Délután fél 3-kor a konzerv­gyárban vesz részt író-olvasó találkozón. Rónaszegi Miklós főként a serdülő ifjúságnak írja érdekes történelmi és életrajzi regényeit. (Színház az egész világ, Így élt Marco Polo stb.) Vele június 4-én, délután 6 órakor író-olvasó találkozón a dorozsmai fiók­könyvtárban, 5-én, délelőtt 10 órakor rendhagyó iroda­lomórán a petőfitelepi klub­könyvtárban találkozhatnak olvasók Szegeden született, közép­iskoláit is itt végezte, a vá­rosban lett újságíró Takács Tibor. Vele a móravárosi fiókkönyvtárban június 5-én, délután 3 órától rendeznek író-olvasó találkozót, 6-án, délelőtt 10 órakor pedig rendhagyó irodalomórát — a Madách utcai Általános Is­kolában. Ugyanezen a napon délután 3 órakor a tarjáni 606-os fiókkönyvtárban tar­tandó író-olvasó találkozón jelenik meg, 7-én, 11 órától pedig rendhagyó irodalom­órát tart a Kőrösy József Közgazdasági Szakközépisko­lában. Szintén Szegedről in­dult, költői pályája kezdeti szakaszában lapunk munka­társa volt Veress Miklós, a jelenlegi fiatal költőgárda egyik legerőteljesebb alakja, a Mozgó Világ főszerkesztő­je. Két fiatal, tehetséges al­kotóval, Békés Pállal és a szintén Szegedről a közel­múltban elszármazott, a Gaz­dátlan hajók című antológiá­ban is szereplő Zalán Tibor­ral együtt június 5-én, fél 3 órátój az A FIT vendége lesz, este 7 órakor pedig a Bartók Béla Művelődési Központban rendezendő Mozgó Világ-es­ten vesz részt. Népszerűség és a rangos irodalmi érték találkozik Jókai Anna mű­veiben. (Tartozik és követel, A reimsi angyal, A feladat stb.) Művészi pályáján rend­hagyó gyorsasággal vívta ki helyét a mai magyar próza jelentós alkotói között A vízműveknél június 6-án, délután 6 órakor rendeznek az írónővel író-olvasó talál­kozót, 7-én pedig a Fonal­feldolgozó Vállalathoz látogat el, délután 2 órakor. Mint­egy hetven könyv, több mint 120 hangjáték — gazdag írói termés Hegedűs Gézáé. 1945 óta a ' legkülönbözőbb funk­ciókat töltötte be, publicisz­tikai munkássága is jelentős. Regényeket, tanulmányokat egyaránt írt Június 6-án, délután 6 órakor az Ifjúsági Ház olvasókörében láthatják­hallhatják olvasói, 8-án, délelőtt 10 órától a Béke ut­cai Altalános Iskolában iro­dalomórán hallhatják a gye­rekek. Ugyancsak 8-án, dél­után féL. 3 órakor a tejipari vállalat író-olvasó találkozón látja vendégül az írót A második világháború utáni magyar prózairodalom egyik legeredetibb, legegyé­nibb hangú reprezentánsa Mándy Iván. Különös han­gulatú, a képzelet és a való­ság látszólag éles határvona­lait lírai álomképekben, ára­dó belső realizmussal feloldó, érdekes művészegyéniség akinek ifjúsági művei (Csu­tak-könyvek) éppoly népsze­rűek, mint a mozi, a színház, vagy a külvárosok atmoszfé­ráját idéző regényei, elbeszé­lései. Június 6-án, este 7 óra­kor a JATE Móra Ferenc ki­váló kollégiumában író-ol­vasó találkozón vesz részt, 7-én, délelőtt 11 órakor a 624. sz. Ipari Szakmunkás­képző Intézetben tart rend­hagyó irodalomórát. Délután 3 órától a Juhász Gyula Mű­velődési Központ rendez író­olvasó találkozót Mándy IvánnaL Az" iró június 8-án, 12 órakor — Mezei András­sal együtt — a Móra Köny­vesbolt előtt dedikálja köny­veit. Jancsó Miklóssal emlegetik együtt már jó néhány éve Hernádi Gyula nevét. A vi­lághírű filmrendező forgató­könyvein kívül azonban az író egyéni alkotásai is iro­dalmunk fontos darabjai. (Az erőd. Vörös requiem, Szép magyar tragédia stb.) A 600. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben tart rendhagyó irodalomórát június 8-án, 11 órakor, filmankéton — a Jancsó Miklóssal készített, Életünket és vérünket című filmtrilógia második részé­nek, az Allegro Barbarónak vetítése után — vesz részt, 7-én és 8-án, este 7 órakor a November 7. Művelődési Házban. Az Élet és Irodalom Megkérdeztük.. .-rovatából éppoly ismerős Mezei And­rás, mint mondjuk a Szép versek-antológiákból. Lírai és publicisztikai munkássága egyaránt figyelemre méltó. O indította el az És ilyen gazdagok vagyunk? című, a magyar találmányok sorsáról szóló vitát is 1978. második felében. Június 8-án, 11 órá­tól a vasútforgalmi szakkö­zépiskolában irodalomórán, délután 3 órakor a Szegedi Tervező Vállalatnál találkoz­hatnak vele olvasói. Irónia, groteszk — és társadalomkri­tika. Talán így lehetne leg­rövidebben jellemezni az any­nyira eredeti Csurka István­életművet. Döglött aknák cí­mű darabját nagy sikerrel mutatta be a közelmúltban a Szegedi Nemzeti Színház Kisszínháza is. Vele az algyői fiókkönyvtárban rendeznek író-olvasó találkozót június 8-án, délután 5 órai kezdet­tel. Pedagógusok köszöntése az egyetemen Tegnap délelőtt pedagógus­napi ünnepséget rendeztek a József Attila Tudományegye­temen. Az egyetem oktatóit dr. Antalffy György, a JATE rektora köszöntötte. Beszé­dében a többi között a kö­vetkezőket mondta: mi nem elégedhetünk meg a korábbi ismeretek reprodukálásával, ma jobban mint tegnap, és holnap még inkább a társa­dalmi gyakorlatot kell segí­teni. Arra kell törekednünk, hogy az itt elsajátítottakat hallgatóink mind sikereseb­ben alkalmazhassák. Vigye el innen minden hallgatónk az alkotómunka megbecsülésé­nek szellemét. Az i6, aki va­lamilyen iskolába kerül, az is. aki a későbbiek során az államapparátus munkájában vesz részt, vagy aki a jog alkalmazójaként törvényes rendünk szilárdítását segíti. Akire az üzemekben vagy kutatóintézetekben a gyakor­lat és az elmélet számos problémájának megoldása vár. Kiváló Munkáért kitünte­tésben részesültek: Balog Ist­ván gazdasági főigazgató, dr. Simoncsics Pál docens, dr. Pete István docens, dr. Bér­ezi Imre docens, dr. Maráz Vilmos adjunktus, dr. Juhász Miklós adjunktus, dr. Hantos Zoltán tudományos munka­társ, dr. Makk Ferencné szakvezető tanár, Kovács Béla szakvezető tanár, Hudi Antalné szakvezető tanár, dr. Mayer László docens és Sa­lánki Istvánné tudományos munkatárs. Miniszteri dicsé­retben részesültek: dr. Ko­vács László, dr. Pintér La­josné, Dobos László, Szabó Károlyné. Siskó Andrásné, Molnár Györgyné, Reseterics Iván, Diamant Tibor, Zvara Jánosné, Simon Istvánné, Szabó Ilona, Tranger Béláné és Lang Kálmánná. Tanulmánykötetek a Szovjetunióról A Kossuth Kiadó évről évre mintegy 20—25 kötet­ben adja közre a Szovjetunió politikájával, társadalmi, gaz­dasági rendszerével foglalko­zó legfrissebb tanulmányokat, szovjet tudósok, közéleti sze­mélyiségek időszerű kérdése­ket elemző írásait. Június kö­zepén hagyja el a nyomdát a legújabb könyv; Borisz Po­nomarjovnak, az SZKP Köz­ponti Bizottsága titkárának A marxizmus—leninizmus hatékonysága és időszerűsége című írása. A szocialista országok egy­ségének időszerű kérdéseivel foglalkozik az a tanulmány­kötet, amelyet a Szovjetunió És az eső elmos minden nyomot [ShdJí) űj film • Mit ígér ez a hosszú cím? Talán jó fülhallás meg vér­mérséklet dolga, hogy aki Alfréd Vohrer filmjére tel­jesen tájékozatlanul ül be a moziba, arra gondol-e: vala­mi jó krimi? Avagy: a cím akár egy idézet — érzelgős slágerszövegből. A színes NSZK—francia produkció az utóbbi gondolatból követ­kező nézői balsejtelmeket igazolja. Alighanem jól ne­velt és moralizálásra hajla­mos úrifiúkra és úrleányok­ra gondoltak a készítői, mint potenciális közönségre. Csak­hogy, ki tudja, vannak-e még ilyenek, és ha igen, hol? Minthogy krimiről szó sincs, nem követünk el me­rényletet a jövendő mozilá­togatók ellen, ha egyet s mást elárulunk a történetről. (Melynek egyszerűségét mindössze néhány drama­turgiai következetlenség bontja meg, alighanem az alkotói szándékoktól eltérő hatással, de azért haszno­san: legalább bosszankodha­tunk kicsikét, nem kell a teljes közöny állapotában távoznunk.) Szóval: adott egy ifjú szerelmespár, fran­cia fiú, német lány. boldog­ságuk jó ideig felhőtlen, an­nak ellenére, hogy esőben ismerkedtek meg, és egyál­talán: az egész filmben egy kicsit sok az eső. Merthogy nem a napos francia, ha­nem a zordon német tenger­part a románc színhelye. A slágerközhelyes szerelmi eseményeket mindössze egy minden tekintetben otromba és eldurvult lelkületű üzlet­ember zavarja, aki éppen­séggel a hamvas leányzó pa­pája; minthogy atyai érzel­mei is deformáltak, ártó fél­tékenységgel dühíti a lányt és a nézőket. Majdnem az egész film­időben, mígnem elkövetke­zik a dramaturgiai tótágas: míg addig beavattattunk a mese részleteibe, a történet további, valóságos esemé­nyeit egy merész fordulat­tal elfedik előlünk, a leány­zóval együtt csak találgat­hatunk; miért, hogy hirte­len kihunytak a lángóló ér­zelmek. Nem sokáig, mert újabb kapcsolat szövődik, immár német fiúval, de ez is tragikus véget ér. Hogy mindent azért mégse árul­junk el, elég annyi: a papa zűrzavaros, érthetetlen üzle­ti hajcihői, a családi bonyo­dalmak, a szerelmi felhőt­lenségek és a két komor ha­lál azért adatott elő (fény­űző lakásokban, a part szá­razán, a tenger vizén, vala­mint sok esőben és egy kis­sé ziláltan), hogy végül megszívlelhessük az erkölcs­nemesítő igéket: maid meg­keményedik ez a Lány, maga sem veszi észre mikor, mi módon. Ezen atyai kinyilatkozta­tás — mert ő a szónok — után már csak a fájdalmas hiányt érezzük: vajon miért nem tette hozzá, hogy „és az eső elmos minden nyo­mot"? Ugyanis, ha már lúd, legyen kövér: annyi álság (álmorál, áldrámaiság) után egy áljelképiség igazán ki­járt volna. Így azonban fé­lő, eső sem kell, a meglehe­tős szakszerűséggel műalko­tásnak álcázott fércmunká­nak nemigen marad nyoma emlékezetünkben. S. E. Diákok Magyar és szovjet diá­kok veszik birtokukba a na­pokban a rádió l-es stú­dióját, ahol közös vetélke­dőműsor felvételei kezdőd­nek meg. A nemzetközi gyer­mekévi programok része­ként megrendezendő, június 18-án sugározandó vetélke­dőn öt hazai és öt szovjet középiskolás ad számot ar­ról: ki tud többet a Szov­jetunióról, illetve ki tud többet Magyarországról. Rad­nóti László és Igor Dubo­vicki műsorvezetők közre­működésével magyar rész­ről a Szinyei Merse Gim­názium harmadikos, orosz tagozatos osztályának tanu­lói, valamint most érettsé­giző szovjet diákok adnak ízelítőt egymás országának, népének folklórjáról, iro­dalmáról. történelméről, film­művészetéről és „vizsgáz­nak" városismeretből is. Tudományos Akadémiája szo­cialista világrendszer gazda­sági intézetének kollektívája készített Anatolij Butenko professzor vezetésével. Ugyancsak a közeljövőben jut az olvasókhoz az ismert szovjet diplomata, Kovaljov műve A diplomácia ábécéje címmel. A Szovjetunióban már nagy sikert aratott a könyv, a diplomácia mód­szereiről, szabályairól. for­máiról, a szocialista külpoli­tika célkitűzéseiről, napjaink diplomáciai gyakorlatáról, a szocialista és a kapitalista országok kapcsolatairól, dip­lomáciájuk különbözőségéről szól. Kiállítási napló Csapatosan és együtt KÉPCSARNOKI VÁLO­GATOTT mutatkozik be Bu­dapesten, a Csontváry Te­remben. A Tiszatáj „fedőne­vű" csapat eredetileg 22 fes­tőből állt, ám csak huszon­egynek képeit állították ki a reprezentatív bemutatóterem falain. A huszonegy szeren­csés szám. A festők nagy többségének legalábbis az, hiszen már a megnyitón sok kép alatt lehetett látni a kis piros kört, ami azt je­lenti, hogy a mű és leendő gazdája már egymásra talált. Mert igen nagy a népszerű­sége a romos tanyáknak, a tiszai füzeseknek, a téres­tágas pusztáknak a belváros aszfaltján! Igen nagy a ke­letje az alföldi piktúrának! Emlékidézés? Nosztalgia? A természetközeliség szorító igénye? A „vissza a termé­szethez" újmódi divatjának pótszere? A megújuló rea­lizmus diadala? Valameny­nyi tényező lehet a közön­ség oldaláról. S a festők? Hagyományápolás, alföldi realizmus, a táj szeretete, a közönség tisztelete — meg­annyi magyarázat, de persze nem hagyható ki a motivá­ciók sorából az sem, hogy a festő is a piacról él! A Képcsarnok Budapesten először rendez kollektív be­mutatót. S hogy éppen a Tiszatáj festőit hívták meg, nem véletlen, ök is tisztá­ban vannak az itt élő művé­szek tehetségével, erényeivel éppúgy, mint a kereslet-kí­nálat dialektikájával. Szá­mításuk minden bizonnyal beválik, s ezen a fővárosi vendégszereplésen mindenki jól jár: a vállalat is. a mű­vészek is, a közönség is, a vásárlók is. Már a Csongrád megyei festők kollektív kiállításá­nak névsora sokat elárul azok számára, akik figye­lemmel kísérik e táj képző­művészetét: Aranyi Sándor, Csikós András, Cs. Pataj Mihály, Dér István, Erdős Péter, Fejér Csaba. Fodor József, Fontos Sándor. Fü­löp Erzsébet, Hézső Ferenc, Kéri László, Nóvák András, Pataki Ferenc. Pintér Jó­zsef, Szalay Ferenc, Zol­tánfv István, Zombori Lász­ló, Vinkler László, a „kétla­ki" Kurucz D. István és két ..vendég játékos". Csizmadia Zoltán és Koszta Rozália. Hogy kik maradtak ezúttal a „kispadon"? Ki-ki megta­lálhatja a maga jelöltjeit. Hogy milyen a kiállítás? Se jobb, se rosszabb mint ál­talában e táj hasonló kol­lektív seregszemléi. Jószeré­vel mindenki a saját formá­ját futja; jól bevált rutin­megoldások és ihletett rész­letek, hagyományos tematika és megújuló kísérlet, oldott harmónia és merev panel­megoldás. a látványhoz való ragaszkodás, és az átírás lépcsőfokai — szokás szerint valamennyi megtalálható. Hogy mire emlékezünk még­is szívesen? Kéri László friss Alföld-szemléletéböl született nagyvonalú fest­ményeire, Aranyi Sándor mély-szürkék borongós ár­nyalataiból szerveződő felü­leteire, Fejér Csaba és Csi­kós András egy-egy képére. Kurucz D. István kikezdhe­tetlen minőségére, Szalay Ferenc két lírával átszőtt életképére, Zombori László nagyvonalú festőiségére. Dér István monokróniájára. Nó­vák András pasztellfüzesei­re... A SOLAR '76 NEVÜ FO­TÖS HATOSFOGAT a sze­gedi fotóklub második cso­portosulása. Három éve vál­lalták a közös munkát, s most rendezik meg negyedik kiállításukat a Bartók Béla Művelődési Központ B Ga­lériájában. Lukics Gyula, Nagy Sándor. Patkós József, Süli István. Takács Gábor és Tatár Tibor igen különböző módon és különböző színvo­nalon dolgozik. Mint a tájé­koztatóban olvassuk: „nem a választott témák vagy a technika összetartó ereje, hanem inkább az együttgon­dolkodás a fotózásban" kap­csolja össze munkájukat. Az előző bemutatkozásuk óta szinte valamennyien na­gyon sokat fejlődtek világ­látásban, technikában stb. Különösen Süli István je. lentkezik nagyon határozott elképzelésekkel és kiérlelt fényképekkel. Szociografi­kus-dokumentalista valóság­közelítését képes kompozíci­ós rendbe foglalni, átmelegí­teni a kiválasztott téma és a közte levő kapcsolatot. A Verandán és a Kút mesesze­rű hangulatokat is hordoz, az Újszegedi hfdfő és a Geo­metria pedig a rend szépsé­gét villantja fel. Tatár Tibor elsősorban a női test szépségeit tárja elénk aktfotóin; Nagv Sán­dor legjobb munkáin — Földmunkagép. Rendező-pá­lyaudvar — a felületi szép­ségek megragadása mellett az egymásnak feszülő ellen­téteket is jól érzékelteti; Patkós József fotói között elsősorban a filmszerű agg­legénysorozat és a zene. a tánc lendületét megragadó „elmozdult" kének figyelem­re méltók; Takács Gábor alsóvárosi oromzatai gyö­nyörű népi dokumentumok, eredeti nézőpont az árvízi emlékműről készült kéne, szép a Kikötő finom grafi­kus hálója; Lukics Gyula megsokszorozott Vaszilij Blazsennij székesegyháza érződik legérettebbnek. A bemutatott kéDek kö­zött talán egy kicsit még sok a kuriozitás keresése, az élet perifériáinak ábrázolá­sa, a kocsmahangulat, a te­metőkert. az ellesett arckéo. Ezek mind-mind csábító­csalogató témák a fotósok­nak, ezért nehezebb igazán jót, eredetit a!votm' Tandi Lajos I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom