Délmagyarország, 1979. május (69. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-27 / 122. szám
12 Vasárnap, 1979. május 98. Megkérdeztük Vasaló, érettségivel Hárman a Becsület Hadseregből — Azért, hogy félmeztelenül dolgozunk reggeltől kezdve, senki ne gondolja, hogy saját dolgozóinak se tud ruhát adni a ruhagyár. Meleg a pékeknél is van, vasöntöknél is. nálunk viszont gőz is van. Csapódik a meleg gőz a hasunkra, nyakunkba, mi pedig dolgozunk és aszalódunk. Sok olyan hely van, ahol állnak az emberek, mi azonban két lábbal táncolunk. Három pedált nyomogatunk. kézzel pedig terítjük és simítjuk a kész öltönyöket a vasaló alá. A talpam közepe van tele tyúkszemmel. Az is ég, pedig oda nem jut gőz. Ide nem hajtolt senki, a magam akaratából jöttem. Voltam szalaggépes, univerzális is voltam nyolc évig Akárhol kellett helyettesíteni valakit, mindig ott voltam. Mindig mást csináltam. Miért jöttem ide? Voltam művezető is, közben leérettségiztem, mégis itt vagyok. Ne kezdjen el sajnálni mégse senki. Ha nagyon egyszerűen akarok felelni, azt mondom, a pénz hozott ide. Szedhetjük a többi szálát is. ötvenéves voltam, amikor érettségiztem. Nem a papirosra mentem. nem is akartam előbbre lépni vele. Nem akartam a fiaimtól elmaradni. Fölneveltem őket, legalább tudjak velük beszélgetni! Sokan indultunk az esti tagozaton, kimaradt a fele. Én akkor is megmutatom, ba kettőbe hasadok is, hogy befejezem, amit elkezdtem. Csak erre kellett az érettségi. Senki ne mondja, hogy ezért nem érdemes kínlódni négy" évig 9 Húztam a nyakamat, féltem tőle, kinevetnek, csúfolnak, vagy legalább suttognak mögöttem: na, nagy legény, kikoptál a művezetöségből? Aki visszafelé lép, azt hiszem, mindenkit kergetnek ilyen gondolutok. Visszafogadtak maguk közé az emberek. Biztosan azért, mert el se szakadtam tőlük. Ügy gondoltam, megpróbálok igazán jó művezető lenni. Túl lelkiismeretes akartam lenni. Éjjel nem aludtam, avval forgolódtam az ágyban, mi lesz holnap? Sok a hiányzó, hogyan teljesítjük a tervet? Most is eszembe jut, a gallérnál mindig benne ragadt egy ránc. Én se tudtam, mitől van. Utánajártam, kiderült, nem nálunk van a hiba. Megyek is mindjárt, mondom, hogy hamar ki lehessen javítani. Alig kezdek bele, leintenek: ne magyurázz! Most azt gondolja, elöntötte a gőz a fejemet. Nem megy minden ilyen olajozottan. Attettek a hármasba, de pótlék nélkül. Emberek, én semmi rosszat nem csináltam, hadd legyen a fizetésem ezután is annyi, amennyi. Azt nem lehet! Ha nem lehet, nem lehet, de én akkor itt maradok. Nem kötöttem házasságot a múvezetessel. tudok én dolgozni, mint akárki más. Van nálunk egy Tárom, a vécé tornaca. Cigarettázni oda megyünk. ott beszelünk meg mindent. Gondoltam is már, ha csak felét mondanánk el termelési értekezleten. megválthatnánk a világot. Aztán meg azt gondoltam, éppen olyan ez, mint a termelési értekezlet. Annyit ér pontosan, mintha ott mondununk. Mert abból se lesz semmi, amit ott elmondunk. Majd utánanez.üMk, elvtársak, majd intézkedünk, de a fontos az, hogy a tervet teljesítsük! A tornácfórumon legalabb minden érvet összerakunk. Azt Jnondja. nem érti, ilyen nagy gyár mellett hogyan virágzik a maszek ipar? Én se értem, pedig csinálom azt is. A családnak. rokonnak én varrok otvhon. Arról ne beszéljünk, hogy különleges igenyeket csak a maszek tud kielégíteni, mert elvitatni nem lehet. Csakhogy a maszekhoz nem mindig a különleges igény viszi az embereket, egyszerűen jó ruhát akarnak. Kapaszkodjon meg jól: tud igényesen, jól dolgozni a gyár is! Most éppen az amerikaiak kényes ízlését eléRÍtjük ki. De ha csak az a cél, hogy a meó-s átvegye, akkor valami sántít. Ha a kereskedelem azt mondana egyszer, csak a kifogástalant veszem át. holnaptól kezdve kifogástalant csinálna minden gyár. Most hallom, hogy új rendszert vezetnek be. A legjobbak saját maguk ellenőrei lesznek. Amit ók kiadnak a kezükből, az mehet tovább. Kísérletről van szó, három hónapra szól a kártya, de ha közben kiderül, hogy valakiben elszunnyadt a figyelem, azonnal visszaveszik. Mi az előnye? Még nem tudom, mert nem derült még ki pontosan, de úgy hallottam, aki ilyen cédulát kap, az automatikusan minőségi prémiumot is kap. Nagy húzás lesz, ha bevezetik. Sokan vannak itt, akik egyszerűen nem tudnak rosszul dolgozni. Belebetegszenek inkább, de hibás portékát nem adnak ki a kezükből. Most nemcsak a vasalókról beszélek, hanem az egész gyárról. Akik azt mondják, ha a kezembe vettem valamit, annak csak jónak szabad lenni. Ha ráüthetnék a nevüket legalább a ruha cédulájára, annál nagyobb garancia nem kellene. Az az öltöny biztos, hogy jó. Hallom a rádióban, nálunk mindig a márkát reklámozzák, de nem mennek vele sokra, mert mindenki tudja, azon belül nagy a szóródás. Amit most mond. azt megint nem lehet véghez vinni. Körülbelül liuszonöten vasalnak egyegy öltönyt nálunk, mindenki mas-más részét. De ha mi válogathatnánk ki, kivel akarunk együtt dolgozni, a huszonötből akkor is itt maradna legalább húsz. Teljes felelősséggel odaadnám tizenötnek az „önellenőr" föliratú lapot, mert jól dolgozik. Az nem igaz, hogy a többit mind el kellene küldeni, mert sok olyan ember van, aki tud nagyon jól dolgozni. de elereszti magát, ha nem ellenőrzik. Most az a baj, hogy a huszonötből hiába dolgozik akármilyen jól húsz. a másik öt mindnyájunk eredményét lerontja. Mert 6 is azt a rJhát vasalja. Egyszer elrontottam valamit. Tudtam, mit vétettem, tudtam, hogy kárt csináltam vele. Bele is írtam, hogy ne keressék, ki tette, én vagyok a hibás. Be is fizettem érte a hetven forintot. Ha azt akarom, hogy elismerjék a munkámat, minden tévedést is vállalnom kell. Aki maga ellenőrizheti saját munkáját ezután, csak egyet mondhat: elismerik vele, hogy jól dolgozik, és azt is, hogy tisztességes ember. Higygye el nekem, ezek vannak többen. (Elmondta Tóth Lajos, a Seegedi Ruhagyárban.) HORVÁTH DEZSŐ A közelmúltban három szegedi férfi keresett fel, szerényen ajánlkozva, hogy amennyiben érdekelne, névre szóló igazolványokat, és egyéb dokumentumokat mutatnának be, és adnának át a levéltárnak, olyan dokumentumokat, amelyek bizonyítják, hogy a második világháború idején, 1944 második felében, a szovjet haditáborokban szerveződő magyar Becsület Hadsereg önkéntesei voltak. Bizonyára — mondották —. nagyon kevesen tudják, hogy itt, Szegeden is vannak olyanok, akik vállalták a fegyveres harcot is a hitleri Németország fasiszta katonai erőivel szemben, vállalták, hogy fegyveres erővel részt vesznek Magyarország felszabadításáért, a szovjet hadsereg oldalán. Hisz a nemzet, az ország és a magyar nép becsületét kellett menteni. A Szovjetunió területén a hadifogolytáborok magyar hadifoglyai körében akadtak több ezren, akik a magyar uralkodő osztályok országáruló s németbérenc szolgáival szemben az Utolsó órákban felismerték azt a szégyent és azt a veszélyt, amelyet az ellenforradalmi rendszer uralkodó osztálya és vezető politikusai idéztek elő. ök, ott kint a frontokon és a hadifogolytáborokban megértették, hogy nem a magyar nemzet és nem a magyar nép érdekeiért kellett elpusztulnia a 2. magyar hadseregnek a Don-kanyarban, a több mint százezer halott, és a 65 ezer fogságba -esett katonának nem sok köze volt a horthysta politikához, s annak következményeihez. Az 1944 áprilisában Ukrajna harcmezőire vezényelt 1. magyar hadsereget is a náci Németország és az ellenforradalmi rendszer politikai átmentéséért kívánták feláldozni. Közülük is négy hónap alatt több mint ötvenezren haltak meg v.agy kerültek fogságba. A sok ezerből ők. a három szegedi is elgondolkozott nagyon gyakran azon, hogy kiknek az érdekeiért és milyen célokért kell több száz és ezer kilométer távolságnyira a magyar határoktól, a Szovjetunió területén fegyverrel harcolni, és szenvedni s elviselni a német tisztek megalázó viselkedését a magyarokkal szemben. A három, Szegedről származó egykori önkéntes: Szabadi Tibor, foglalkozására nézve fotográfus/ Nemeth István közlekedési ellenőr és Demeter András, jelenleg a DÁV gazdasági telepvezetője, fiatalon mentek az ukrán frontra. Egymástól eltérő körülmények között kerültek fogságba, majd a szerveződő új demokratikus hadseregbe. ök hárman nagyon sok társukkal együtt, 1944 októberében és novemberében kerültek a Zaparózsje mellett létesült s különböző nemzetiségű foglyoknak szállást adó hadifogolytáborba. Hármójuk közül legkorábban Demeter András, pótszolgálatos honvédból előléptetett tizedes esett fogságba, 1943 októberében. Ö igen értékes és nagyon fontos, hadititoknak minősült két ezredparancsot is magával hozott és bemutatott. Olvassunk belőlük, érdemes. Az egyik, 1943. szeptember 15-én dátumozott. a 49. m. gyalogezred ezredparancsnokságának 65. számú parancsa, a másik a 73. számú ezredparancs. E törzsnél szolgált ugyanis Demeter András, írnoki minőségben. Már a 65. számú ezredparancsból is kitetszik, hogy a Vörös Hadsereg támadásainak az előrehaladásával számolt. Horváth Károly ezredes is. Az említett ezredparancs 4. pontja arra kötelezte a katonákat, hogy „az egyes támpontok között levő irtások száraz gallyait sürgősen fel kell égetni"... A 7. pont 6zerint „számolni kell azzal, hogy az orosz offenzíva előrehaladásával egyidejűleg a partizántevékenység is megélénkül. A beérkezett hírek szerint, a partizánok szeptember 25-e táján általános támadást terveznek a támpontok ellen". A magyar megszálló csapatok 49. gyalogezredének 1943. október 9-én keltezett. 73. ezredparancsának 1. pontjában az ezredparancsnok dicséretben részesítette a 49. gy.-ezred különböző egységei és fegyvernemei által a kopatkevicsi—salassjei— kurititicsi területen végrehajtott? „vállalkozást", amelyben részt vevő egységek a vállalkozás során „erős ellenséges erőktől körülvéve ... az ellenség zárógyűrűjén áttörtek", s az elérendő körletbe vonultak vissza. Ugyanakkor az ezredparancs negyedik pontja fokozottabb járőrtevékenységre kötelezte az egységek parancsnokait, mivel „az utóbbi időben fokozódik a partizánok támadása az ezred megszállási területén,... s főként ..a vasútvonalak partizánok általi aláaknázása és felrobbantása". Az 1943. október 9-én kiadott ezredparancs végrehajtására semmi esélyt sem adott a Vörös Hadsereg. Még októberben fogságba esett maga az ezredtörzs is. Ennek során került szerencsésen, élve fogságba Demeter András is. Németh István szintén ez időben esett fogságba. Szabadi Tibor Tarnopol—Kolomea—Sztanyiszlav területet megszálló magyar csapatok egyikénél teljesített szolgálatot. Ö 1944 júniusában a Tarnopolnál „rugalmasan elszakadó" német és magyar csapatok visszavonulásakor, az önr kéntes megadást választotta nyolc társával együtt. Mint elmondta, a szovjet hadsereg hangszórókon keresztül szólította fel a magyar honvédeket és a tiszteket, hogy ne harcoljanak a reL akciós magyar úri osztály és a náci Németország érdekeiért, ne áldozzák fel életüket, adják meg magukat vagy forduljanak szembe a fasiszta német hadsereggel és magyar bérenceikkel. S ők nem vonultak vissza. hanem nyolcan a szovjet hadsereg frontvonalát keresték meg. és ott megadták magukat. Onnét mindjárt a zaparózsjei fogolytáborba került. A Zaparózsjei tábor magyar foglyainak több magyar, Szovjetunióban élő, vagy korábban átállt magyar tiszt tartott előadást Magyarország katonapolitikai helyzetéről, az 1944. március 19-én bekövetkezett fasiszta német megszállásról, az ország súlyos állapotáról. Sok szó esett arról, hogy milyen súlyos szégyen esett a magyar nemzet becsületén azzal, hogy Magyarország háborút folytatott a Szovjetunióval, és ez a szégyen még inkább súlyosbodott azáltal, hogy Hitler utolsó csatlósaként a háborút folytatja. Felhívták őket. hogy minden becsületes magyarnak cselekednie kell, fegyvert kell fogni az ország szabadságáért, nemzeti önállóságunkért, a becsületünkért! Mint emlékeznek, hosszan elbeszélgetett velük egy alkalommal Illés Béla alezredes, aztán Rákosi Mátyás, Vass Zoltán és többen mások. S megérlelődött bennük az elhatározás; írásban kérelemmel fordultak a Szovjetunió főparancsnokságához; tegye lehetővé számukra, hogy fegyverrel harcolhassanak a hitleri fasiszták és magyar bérenceik ellen, a hazáért, a nép szabadságáért, nemzeti függetlenségünkért. Kérésüket jóváhagyták, s hamarosan Magyarországra indult az önkéntesek zászlóalja, Sztrogh (Székely) százados irányításával. Mint a 18/1. Honvéd zszlj. Parancsnoksága felirattal ellátott magyar és orosz igazolványuk tanúsítja, Szabadi Tibor, Németh István és Demeter András „önként jelentkezett az új magyar demokratikus honvédségbe. a Németország elleni hadműveletekre". Szabolcs megyében. Nyíregyházán kapott kiképzés és katonai felszerelés után DélnyugatDunántúlon, Körmend térségében került harci ütközetbe a zászlóalj, és a Szabadi Tibor egysége, az 1816. század Ausztriában Grazig meg sem állt a szovjet hadsereg oldalán. Onnét visszavonva a Balaton melléki olajvezeték katonai biztosítását kapták feladatul. Harmincöt év múltán is elismerés illeti a három harcost. SÁRKÖZI ISTVAN Kiváló? holnap te" szemlélet legyőzésé- Így fakult volna meg a piros nézést kértek „a sajnálatos félrenek akarata. díszdobozba bújtatott „Kiváló értés'' miatt, s 6 feledve minden Egy kétszeres kiváló dolgozó- Dolgozó" .jelvény fénye is? mérRét, azóta éjjel-nappal a teval beszélgetek. Kérdéseimre mu- neíT,csak: „7 ünrw,D „ lepülés rendezési tervén doigoszájból, panelmondatokkal felel- . nemcsaK: az ünnep, a gesztus zjk Az Altómi Pénzverő üzemeiben «*: örül a megbecsülésnek, viráfe'sHÓnoktót, ££ A reprezentáció* költségeket évente több mint százezer „Ki- igyekszik h.batlanul vegezn, mun- sok helyűit úgy takarítják meg. váló Do^ kitánteto jelvény kaját - Ahogy tuláció néhá^ elfsrrlöó** hogy „egyszerűsítik" a kitüntetékéWEul. E katuntetes nem aaert Repe melle, gondol egyet, s hat- . . ,,x,„.,„„„ , ,. , . sok áiiirfásúi Minelt u f„,. éitiekes, mert a gyáriasn sokba ráfordulva nekem szegezi: Az- ^SST-Htt <»ánylaP, tan m.^1-er » va^it « kor a a d£- - 'Jelszóval a díszdobozt amely feljogosítja tulajdonosat a a kituntete^T^ja hogyan kap- d ^ fölmente* az , benne a jelvényt megkapja az S^TamjSÍ&oltf STuE? vereget ?„J£*K! ^oz A '^.tetetfh^y üzemveretó vagy a művezető aki ;.. ameiyei iái laiom.i ai tat - . , „ várjak, a főnök turgyal. Amikor ~ m't tehetne mást? — behívja vények e,teke. ünnepi alkalmak- majd másodikán ^^ély^n^^hoS S « 2 ÍTeS kor azonban mond ritkabban la- metf*p<*n. _ mu akarok. Mondom: ezt kap- >'ű figyelmetlenség. Erkölcsi tartom.viszont okét a zakók Irajto- M,közben igyekszünk közösségi tam és előveszem a kitüntetést talmától fosztják meg így a jelkajan. Pedig tudom: evente tobb keretekbe foglalni a csaladi unne- E|Te azt feJeli h fudja hi_ vényt. mim százezer készül belőle — péket, elfeledkeznénk a legtartal- «,„„„ a ,-,./„ „u ' „ui,-, A A . . , Jut belőle minden jutalömosztás- masabb társadalmi ünnepekről? ^ ^ l^i™ au * v,ss2*VedUk tárggyá. • a. inkább az okozhat fejtörést A gyárakban azt magyarázzák. tk CSSSSSlrré honnan veszünk nra minden esz- hogy a jubileumokra, az avata- tf>H„ mi vnH ... M ' _ T. Pemg Kemenypapnra. tendöben százezernél is több ki- sokra tartogatják a ceremóniákat. £ L 'lamR V"kiSnteté^" váló dolgozót. „Ma én, holnap te" Egyik nagyvállalatunk igazgatója nasnunte.es. Megbántottnak érzi magát a — mondogatják olykor a brigád- újságot vesz elő, címekre mutat, Közömbösség? Sietség? Figyel- nyugdíjas — el sem búcsúzott tagok, s aki nem vét durván a hogy látom-e, takarékoskodni metlenség? Vajon miért nem ko- töle az igazgató. Az építész megfegyelmi rendszabályok ellen, az kel1. nem lehet minden egyes jól szönti mindenütt a vállalati ve- bocsátott, megígérték neki, a legelőbb-utóbb kiváló dolgozó lesz. dolgozó munkás kitüntetésére ün- zető a negyven évig egyazon he- közelebbi avatásra már őt is TJAKró „ iaoo^i népségét szervezni. Különben is, lyen dolgozó, nyugdíjba menő meghívják. Néhol kjgombostűzik a javasol- világosít fel, az emberek manap- idős munkást? S miért nem hív- Idézzük csak fel újra és úl-a tak névsorát a faliújságra, hogy ság jobban örülnek a pénzjuta- ja meg az építészt a városi ta- a „Kiváló Dolgozó" jelvény ala munkásoknak legyen idejük lomnak, mint magának a kitün- nács a bevásárlóközpont avatása- kötőelemeit: a megmunkált alumegvitatni: megérdemlik-e az 11- tetés"ek. Nem hiszem, amit kor? „Túl érzékeny" — mondják mínium lemezt, az aranyozott letók a iutalmat' Itt feikutatha- m?"a- ró,a kollégái — „hetekig nem le- sárgaréz láncot és — a vörös 3 Jutdlmat- m feikutatha- Ha az unnep nem ünnepélyes, hetett hozzá szólni". A történet csillagot to az erdemi valoRatás a „ma én, egy idő után már nem is ünnep, vége: a város vezetői utóbb el- TAMÁS ERVIN