Délmagyarország, 1979. április (69. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-21 / 92. szám

Szombaí, 1979. április 21. Propagandisták kitüntetése! Döntések éve Lenin születésének 109. évfordulója alkalmából pénteken az MSZMP Központi Bizottságának székházában kitüntetéseket adtak át a lenini eszmék terjesztésében kiemelkedő eredményt elért pártpropagandistáknak. Az ünnepséget — amelyen részt vettek a budapesti és a megyei pártbizottságok ideológiai titkárai, a központi pártintézmények vezetői — Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának titkára nyitotta meg Benke Valéria, a Politikai Bizottság tagja, a Társadalmi Szemle szerkesztő bizottságának elnöke mondott ünnepi beszédet, majd átadta az állami kitüntetéseket és a Központi Bizottság emlékplakettjeit. A Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetésben ketten részesültek. Tizennyolcan a Munka Érdemrend ezüst, négyen pedig bronz fokozatát kaptáik. A Központi Bizottság 123 propagandistát Leninemlékplakettel jutalmazott Ezen az ünnepségen vette át az MSZMP KB Lenin-emlékplakettjét Szegedről Perényi István újságíró, dr. Horuczi Lászlóné oktatásvezető, Kómár János irodavezető és Kiss István, a Szegedi Járási Ruházati Szövetkezet területvezetője. Az ünnepséget követően az MSZMP Központi Bizottsága fogadást adott a részt vevők tiszteletére. A Csongrád megyei pártbizottságon a propagandisták tiszteletére rendezett ünnepségen. dr. Sebe János, a megyei pártbizottság osztályvezető* helyettese mondott köszöntő szavakat, majd Gyárfás Mihály, a megyei pártbizottság . titkára mondott beszédet, és kitüntetéseket adott át a propagandista munkában élen járóknak. A Szocialista Kultúráért kitüntetést vette át Szappanos István. Propagandista oklevéllel tüntették ki 25 évi munkáért Bálint Gyulánét, Bódis Józsefet, dr. Fodor Andrást, dr. Imre Ottónét, dr. Baranyai Rózsát, dr. Jáksá Lászlót, Kiss Imrét, dr. Marosi Bálintot, Lebák Józsefet, dr. Nagy Lajost, B. Nagy Lajost, Szép Józsefet, dr. Bába Imrét, Nagy Józsefet, Kiss István és Simon József rendőr alezredest, Kothencz Lajos rendőr őrnagyot. Az MSZMP Szeged városi bizottsága tegnap délután az Ifjúsági Háztan rendezte meg a propagandisták napját, mint minden esztendőben hagyományosan, Lenin születésének évfordulója alkalmával. A 10, 15, 20, 25 és 30 éve dolgozó szegedi propagandistákat Szántó Tivadar, a városi pártbizottság osztályvezetője köszöntötte, majd Deák Béla, a városi pártbizottság titkára méltatta munkásságukat, szerepüket a tudati, az ideológiai fejlődésben. Hangsúlyozta, hogy nem lehet és nem szabad figyelmen kívül hagyni a lenini propaganda sajátosságait, azt az alapvető követelményt, hogy a propaganda nem cél, hanem eszköz feladataink végrehajtásában. A propagandistákat elismerő oklevéllel és könyvvásárlási utalvánnyal jutalmazták. Első ízben adtak át 30 évi propagandamunkáért .elismerő oklevelet. Ezt kapta Andrássy Lajos, Bata János, Bozó Ferenc, dr. Gácser József, Greminger Dezső, dr. Hámori Géza, Hatvani Jenő, Héderné dr. Kozák Róza, Hellán János, dr. Hódi István, Hődör István, dr. Kallós Gábor, Kecskeméti Ferenc, dr. Lengyel István, Nagy Albert, Nyilasi Péter, Olasz István, dr. Papp Ignác, dr. Pavlovié László, Perényi István, Szappanos István, Tari Mária, Thébesz Antalné, Végvári Istvánná, Boruzs Mihályné. Bérlők, akik nem fizetnek Lakbérodisszea Majd húszezer lakás van jelenleg a Szegedi IKV kezelésében. Nagy részük — a lakások több mint fele — 1950 után, kisebb hányaduk az elmúlt tíz évben épült, s az új városrészekben, Tarjánban. Felsővároson és Odesszában találhatók. örvendetes tény, hogy az összkomfortos és a komfortos otthonok aránya már 74 százalékot képvisel a teljes lakásállományban. Örvendetes, mondtuk, de azok a gondok, amelyekről ezúttal szólni akarunk, nagyrészt a korszerű lakásokkal, helyesebben szólva bérlőikkel kapcsolatosak. Természetes igény, hogy ma már mindenki olyan lakásban szeretne lakni, ahol van víz — hideg és meleg —, van villany, ahol egyszerűen megoldható a fűtés — radiátorokkal vagy gázkonvektorokkal —, s ahol könnyen megy a főzés, a mosás, a mosogatás, és sorolhatnánk a kívánságok listáját tovább. Érthető az is, hogy a kisgyerekesek, a nagycsaládosok olyan otthonra vágynak, ahol a komfort vagy az összkomfort mellett a több szoba biztosította kényelemben is részük lehet. Sokan minőségi cserével igyfekeznek lakásgondjaikat megoldani, vállalva, hogy a megnövekedett lakbér miatt kevesebb elköltenivaló marad a családi kasszában. Amikor a lakásbérleti szerződést megkötik, mindenki tudja, mekkora lesz az az összeg, melyet hónapról hónapra rendszeresen be kell fizetnie az IKV-nak. Sajnos, mégis szép számmal akadnak olyanok, akik elérkezvén a lakbér leszurkolásának ideje, „csődöt" jelentenek, magyarán: semmi pénzt nem hajlandóak, azaz nem tudnak fizetni. Az ingatlankezelő vállalatnak tavaly is sok gondot okoztak az ilyenek, jelenleg körülbelül 280 ezer forintra tehető az a summa, melyet a kimutatások lakbérhátralék rovatában tartanak nyilván. A nem fizetők között majd ötvenen vannak, akik már hosszú évek óta adósai az IKV-nak, összesen 137 ezer forinttal. (Azért „csak" ennyivel, mert időnként, amikor már fenyegetően szűkül körülöttük az „ostromgyűrű", ki-kiegyenlítik a tartozást.) A vállalat pedig mit tehet mást: fut a pénze után. Ebben a hosszú távú versenyfutásban — noha a rendeletek és a jogszabályok az igazát kereső fél igyekezetét támogatják — majdnem mindig biztos az eredmény. Nagy vonalakban vegyük sorra, az igazság fegyvertárából milyen eszközöket vehet igénybe a pénzét hajszoló IKV? Egy, korábban a-Moszkvai körúton, most Tarjánban lakó család minőségi cserével került komfort nélküli lakásból összkomfortos otthonba, melyben — csakúgy. mint előző lakásukban — megtagadták a lakbér kifizetését. Az IKV először felszólító levelet küldött nekik, majd végrehajtási eljárást kezdeményezett ellenük — egy lefoglalt televízió értékének erejéig vissza is kapott némi pénzt —, később, a bíróság ítéletével megerősítve. felmondta a bérleti viszonyt. Ezután következhetne a kiköltözés — ha volna hová. Az itt felsorolt lehetőségek csak „jelzőkarói" annak az akár évekig elhúzódó hercehurcának, mely az IKV igazát hivatott érvényesíteni. Legtöbbször úgy zárul az ügy, ahogyan kezdődött: a bérlő a lakásban lakik, de nem fizet. Mert — először — mindenki tudja, az utcára senkit nem lehet kitenni, — másodszor — a lakbérhátralék értékét annak a fizetéséből, aki nem dolgozik, nem lehet letiltani, — harmadszor — a végrehajtó sem jár eredménnyel, ha a bérlőtől nincs mit lefoglalni. Mégis, mit lehet tenni? Egyet mindenképpen, de ehhez a lakáshivatal közreműködése is szükséges. A kiutahelyzete. élet- és munkakörülményei lehetővé teszik-e, hogy kifizesse a lakbért. Az is segítene — ez már az ingatlankezelő szakembereinek ötlete —, ha az IKV és a lakáshivatal együttműködne a gondok orvoslásában, oly módon, hogy egyeztetnék a fizetni tudó, minőségi cserével összkomfortos lakás után áhítozó és a magasabb lakbért leszurkolni nem tudó bérlők igényeit és anyagi lehetőségeit. Valójában azonban csak az hozna megoldást, ha a jogi szakemberek és a tanács illetékesei megvizsgálnák, miképpen lehetne az előbb vázolt, pénz utáni versenyfutást megrövidíteni, az igazságot érvényesíteni kívánó procedúrát egyszerűsíteni, s-célravezetővé tenni. Ladányi Zsuzsa Nehéz tettenérni néhány hónap múltán, hogy mi változott az országban, a magyar népgazdaságban az 1979-re meghirdetett szigorúbb követelmények hatására. A gazdaság egésze, de egyetlen vállalat sem képes három hónap alatt 180 fokos fordulatra, látványos változtatásokra. Az idei és a következő időszak feladatainak sajátossága nem új elvekben keresendő, hanem a minőség és hatékonyság évek óta ismert követelményének következetesebb, gyorsabb ütemű, általános érvényesítésében. Igaz közben a munka, a gazdálkodás feltételei minőségileg változnak azáltal, hogy az egyensúly javításának rendelik alá a gazdaság növekedési ütemét, a felhasználást, a fogyasztást. A vállalatok többsége nem az idén kezdte el világpiaci versenyképességének fokozását, termelési szerkezetének megújítását, a rugalmas üzletpolitikát, a minőség javítását. De most nehezebb feltételek között — szerényebb jövedelemnövekedéssel és fejlesztési lehetőséggel számolva — lépteik gyorsítósára kényszerülnek. Másutt éppen a szigorúbb gazdasági környezet hatására teszik meg a kezdő lépéseket. Dönteni muszáj — mondhatjuk az egykori római közmondás utánérzésével — még az aluszékony vállalatoknak is, mivel létfeltételeik módosultak. A beruházási tervek, elhatározások mindenképpen felülvizsgálatra szorulnak. Csökkentek és csökkennek a fejlesztési alapok, a hitellehetőségek (némely vállalatnál olyan mértékben, hogy a tartalékalapok igénybevételére, központi intézkedésekre van szükség). Elsősorban a még el nem kezdett vagy alacsony készültségi fokon álló beruházásoknak a tervekből való törlése célszerű. Esetenként azonban radikális módon félig kész beruházásokat is le kell állítani, ha a szűkülő lehetőségek, a megváltozott feladatok, az új igények azt indokolják. A döntések, elhatározások másik halogatást nem tűrő köre a vállalati jövedelempolitikát érinti. A cél itt is, akárcsak a beruházásoknál, a szerényebb lehetőségek hatékonyabb hasznosítása. Ezt pedig a munkaszerinti elosztás elvének következetes érvényesítése, a jövedelmek határozott differenciálása szolgálja leginkább. gálatára tehát azok a vállalatok is rákényszerülnek, amelyek a feladatokat nem értik, s a tényleges tennivalókat éppen azért elodázzák. Érdemi állásfoglalásra azonban a feltételrendszer alakításában is csak ott képesek, ahol azt jól végiggondolt tartalmi feladatok eszközének, alárendelt részének tekintik. A rögtönzés, a kényszerlépés nem visz messzire, csupán az ösztönös folyamatok felerősítésére alkalmas. A vállalatok, a szövetkezetek elemző, helyzetfelismerő és problémamegoldó készségének próbája 1979. A hatékonyság fokozásának feladatai ugyanis mindenütt konkrétak, következésképpen gyakran merőben különbözőek is lehetnek. így például a helyzettől függően a termelés fejlesztése és visszafejlesztése szolgálhatja egyazon cél elérését A Központi Bizottság legutóbbi ülése megállapította, hogy „a központi, a középfokú, valamint a helyi irányító szervekben dolgozó egyes vezetők még nem értik világosari a gazdasági munka jelenlegi követelményeit". A feladatok lebecsülése a megújulási készség hiánya jobbára a rutinra, a hibás beidegződésekre vezethető viszsza. Az értékelés, az elemzés, a reális feladat meghatározás alapja — a munka egyik leggyengébb pontja Az elszámolás, a visszatekintés gyakorta önigazolást, a lelkiismeret megnyugtatását és nem a távlatok felmérését szolgálja. Nem ritka, hogy az önámítók egyik szélsőségből a másikba zuhannak, s csipkerózsika álmukból feszült, ideges állapotba ébrednek. A növekvő feladatok, a szigorú követelmények nemcsak kijózanítóan, hanem sokko lóan, bénítóan is hathatnak. A7 önelégültség passzivitást szül és nem táplálja a kezdeményező. a megújulási készséget. Ha a tennivalókra nem készült fel a vezető, akkor rendszerint várakozó álláspontra helyezkedik, s a rutin jegyében felfelé tekint: „Valaki mondja meg mit kell tenni." A munkásnak, a beosztott dolgozónak joggal lehet ilyen kérdése, a vezetőnél ez a kezdeményező és felelősségvállalási készség hiányát jelzi. A vezető, bárhol to dolgozzék, nem lehet az esemenyek puszta szemlélője vagy a feladatok egyszerű végrehajtója. A kezdeményező- és megújulási készséget, a bátorságot nem elég deklarálni, hanem minden szinten bizonyítani, gyakorolni kell. A vezetői gyakorlat és aktivitás mérhető, tettenérhető megnyilvánulásai pedig a döntések, az állásfoglalások. A kockázat, a konfliktusvállaló készség és az elkerülhetetlen kompromisszumok iránti érzék egyaránt kifejeződik bennük. A vezetői készség, az élőrelátás. a döntési képesség — egymástól elválaszthatatlan rokon fogalmak. Igaz döntések születhetnek kizárólag külső — mondhatni kénysze— hatására. De csak .azok lehetnek maradandó értékű vezetői állásfoglalások, amelyeket belső szükségletek hosszabb távú vállalati érdekek vezérelnek. Ilyen beavatkozó, a fejlődés „minőségét'' formáló, a hatékonyság, a gazdálkodás színvonalát hosszú távon javító határozott lépéseket kíván most az élet. Kovács József Sokan érdeklődnek A beruházási és a jövedelempolitikai terveik felülvizsDr. Zápori Dezsőné köszöntése Esti bevásárlás Hetvenötödik születésnapját ünnepelte tegnap, pénteken dr. Zápori Dezsőné, a munkásmozgalom régi harcosa, a Szocialista Hazáért Érdemrend és a Felszabadulási Jubileumi Emlékérem tulajdonosa. Ebből az alkalomból kölások előtt végezzenek az il- I szöntötte öt tegnap délelőtt a városi pártbizottságon Deák Béla, az MSZMP Szeged városi bizottságának titkára, és átnyújtotta neki a pártbizottság ajándékát. Dr. Zápori Dezsőné a belvárosi IV. számú pártalapszervezet tagja, 1933 óta vesz részt a munkásmozgalomban letékesek valóban alapos környezettanulmányt, vizsgálják meg: a lakásigény lő anyagi Üj kifejezéssel gyarapodott az eladók és a vevők szókincse. Április 19-én, csütörtökön országszerte először tartottak heti bevásárlónapet. A városokban és a nagyobb településeken a fontosabb ruházati és vegyesiparcikk-üzletek este 8 órakor zártak. A hosszabbított nyitvatartás hétről hétre ismétlődik ezekben a boltokban. A szegedi Centrum Áruházban még este fél 8-kor is szokatlanul sokan nézelődtek és vásároltak. — Tudtuk és előre készültünk arra, hogy a csütörtök bevásárlónap lesz — mondta Imre Zoltán, a cipőosztályon. — Én is, a fiaim is fél 5-ig dolgozunk, hétköznap eddig nemigen értünk rá ruhát vagy cipőt vásárolni. Ma még arra is volt időnk, hogy munka után előbb hazamenjünk. Feltétlenül jól jött, hogy estig vannak nyitva az üzletek. Pályi Béláné a konfekcióosztályon válogatott a ruhák között. — Életrevaló ötletnek tartom a bevásárlónapot. Csak még az kellene, hogy az eladók is előzékenyek legyenek a vásárlókkal — jegyezte meg. A pult másik oldaláról más szemszögből nézik az új nyitvatartási. Nagy Viktória pénztáros ezt tapasztalta: — Egy óra alatt mindössze kilencen vásároltak az osztályon. Legtöbben csak nézelődtek. Igaz, ez még csak az első bevásárló csütörtök volt. Talán sokan nem is tudták, hogy 8 órakor zárunk. — Megéri-e, hogy ezentúl minden csütörtökön egy órával tovább dolgoznak? — Ez majd később derül ki. Mi a bevásárlónapon is nyolc órát leszünk egyfolytá- • ban az üzletben. Szombaton viszont délután 5 helyett 4 órakor zárunk. Így ugyanannyit dolgozunk hetente, mint eddig. Az első bevásárlónap forgalmát Bilinger Erzsébet üzletvezető-helyettes így értékelte: — Hat és nyolc óra között sokan érdeklődtek, de kevesebb volt a vásárló. Ebben a két órában a műszaki osztályon 20 százalékkal olcsóbban árusítottuk a Riga-mosógépet. A következő csütörtökön megint olcsóbban adjuk valamelyik árut. Hogy pontosan melyiket, azt csak aznap 6 óra után közöljük a hangosbeszélőn a vevőkkel. Reméljük, hogy ez is vonzza majd a közönséget. A számok is jelzik, hogy viszonylag sikeres volt a szegedi bevásárlónap. Hattól 8 óráig 270 ezer forint volt a Centrum Áruház forgalma. A Komplett Ruházati Vállalat tizenkét boltjában 130 ezer forint értékű árut adtak eL Tizenhétezer forint került a kasszába a Delta Kereskedelmi Vállalat üzleteiben. A gazdát cserélt összeg nem árulja el, hogy hányan nyitottak be pusztán érdeklődésből a boltokba. Egy biztos: csütörtök este összesen 2600 vásárló használta ki, hogy nyolc óráig tartottak nyitva az üzletek. J. E. 9