Délmagyarország, 1979. április (69. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-21 / 92. szám

4 V Szombat, 1979. április 21." fiatalokról \^fiataloknak • Csendes jubileum Kétszeres erővel Paksért „Hatvannégyben épp, hogy elindultunk..." — énekli egyik felvételén Koncz Zsuzsa, a Szörényi—Bródy szerzőpár egyik dalát, mely tu, Jajdonképpen a hazai popzene három kiemelkedő egyéniségének eddfgi pályafutását foglalja össze. Azét a popzenéét, amely a dal szerint immár 15 éves. de ha /a kezdeti tapogatózó, önállótlan lépéseket ls ideszámítjuk. akkor éppen napjainkban ünnepli csendes, 20 éves jubileumát. Magyarországi térhódítása és sikere is elementáris erejű volt, bár korántsem egyértelmű és zökkenőmentes. A hőskorszak az, 30-es évek végén, az évtized fordulóján kezdődött, amikor a nyugati példaképeket másolva.szűk pinceklubok és művelődési házak pódiumairól indult útjára az, eleinte a „tiltott gyümölcs" édességével ős hódító zene. A háború alatt és utána született, az előzőektől gondolkodásában, ízlésében, életérzéseiben is oly különböző nemzedék találta meg ebben a vad. nyers, tombolásra serkentő zenében az „ötvenes évek szűk levegője" után szellemi, lelki felszabadulását. Az egymás után alakuló zenekarok — Benkó, Illés, Metró, Scampoló, Omega — sokszor maguk készítette primitív hangszerekkel, egyszerű hangzásvilágú, de az újdonság varázsával mégis ható dalokkal indultak harcba az általuk giccsesnek, konzervatívnak tartott hagyományo« tánczene, Illetve az általa közvetített avult ízlésvilág ellen. A felnőttek reakciója a felháborodás, a tiltás, az értetlenség volt. Az önálló, külföldi példák másolásától megszabaduló beatélet kialakulása 1964— e.Vben kezdődik. Ezekben az , években az eddig fővárosi indíttatású mozgalom országossá terjed, több ezer fiatal ragad gitárt, hogy a zene segítségével fejezze ki érzéseit. Amatőregyüttesek százai játszanak most már ezzal az igénnyel is, hogy magyar nyelven közöljék mondanivalójukat a közönséggel. Az úttörő dal (Szörényi —Bródy; Az utcán) nyomán a rádióban és kislemezeken is egyre gyakrabban hangzik fel a magyar beatzene. A j következő évek a beatmozgalom aranykorát jelentik. Az amatörök • közül kitermelődik a profivá váló élvonal, és az ide sorolható előadók — Koncz—Kovács— Zalatnay—Illés. MetróOmega vonal — tevékenysége már országos jelentőségű- : A csúcspont 1969, amikor nemcsak itthon, de külföldön is egymás után kapják az előadók az elismeréseket, ami azt is jelzi, hogy a beat létezését hivatalosan is elfogadták. A társadalmi el ismerések, a beat „szalonképessé" válása elősegítették a mozgalom társadalmi integrálódását. A beat-ben kétségtelenül meglevő lázadó, tiltakozó ellenállás, szembenállás így vesztett erejéből és a hetvenes évek elejére — megintcsak a nemzetközi t változásokat követve — a hazai beatrnozgalrrmhan is a válság jelel mutatkoztak. Maga a zene főleg a technikai fejlődés (szintetizátorok) segítségével még megújította magát, de a hanyatlás Jelezte, hogy a beatmozgalom eredeti jelentéstartalma, törekvései — az alulról Jövő zenei kezdeményezés, a lázadó hang — egyre inkább háttérbe szorultak. A válságban azonban nemcsak az üzleti korrumpálódás, a belső piac szűkös adottságai játszották szerepet, hanem az is, hogy a beatifjúság ezekben az években vált felnőtté, alapított családot, hiRgadt le végérvényesen. Mindez világosan jelezte, hogy a műfajban váltásra, a megváltozott körülményekhez való alkalmazkodásra van szükség. Az egyre inkább kommorszializálodó popéletet a hetvenes évek második felében váratlanul megbolygatta egy nemvárt fordulat. A beat születésével egyidős fiatal generáció kiállása majdhogynem tüntetése az egyik irányzat, a rockzene mellett, megpezsgette, felforgatta a nyugodt állóvizet. A zabolátlan fenegyerekekből megkomolyodott felnőtté érett popzenészek ismét az idősebb korosztályok céltáblájává váltak és a koncerteken újra tomboló fiatalokat is ugyanazokkal a jelzőkkel illették, mint az úttörőket a 60-as években. Az okokra nem nehéz rávilágítani: a rock — zenei világában, törekvéseiben — a legjobban ragaszkodik a beat eredeti célkitűzéseihez — agresszív, látványos, polgárpukkasztó. Nem kényszeríti passzivitásra az életérzéseinek kifejezési lehetőséget kereső tizenéveseket, mint a pódiumművészetté szelídült koncertbeat, nemcsak műfénynél hívja táncba őket, mint a diszkó, hanem az élő, közvetlen közreműködést ís lehetővé teszi. Egy jelentős különbség azonban mégis van a mai rock és az eredeti beatmozgalom között. Az előbbi ugyanolyan csinált, mint bármely más divatirányzat. Jó üzlet. A szakma néhány képviselője rájött, hogy napjainkban a fiataloknak az új generáció érzésvilágát kifejező zene kell. Hogy sikere tartós lesz-e, hoz-e valamilyen lényegi változást popéletünkben, ma még nem lehet megjósolni. A szakemberek mindenesetre nem erre az irányzatra, hanem a diszkóra esküsznek. Ez a gépek által, emberi segédlettel „csinált" zene nálunk is a jövő zenéjének ígérkezik. Sebők János Kitüntetés Állunk a parton. Lábunknál lassú méltósággal hömpölyög a folyó. A Duna. Csend van. Kora tavasz Pakson. 1979-ben. Imre halkan, szinte csak magának mondja: — Beszél itt mindenki, lakásról, pénzről, szakmai fejlődésről. de a lényeg az, hogy otthon, a faluban dicsekedni lehet azzal, hogy az atomerőműnél dolgozol. Varázsa van ennek. Tekintélyt, megbecsülést ad az embernek. Több mint egy éve, hogy a KISZ felhívása nyomán száz fiatal jött Paksra, hogy megismerje az ország egyik legnagyobb beruházásán folyó munkát és fiatalos lendületével, szaktudásával segítse az építkezést. Aztán elmúlt egy év, s közülük ötvennyolcan újabb egy évet írtak alá. — ,ök lettek az új brigád alapítói —, mondja Fonyó Lajos, az atomerőmű-építkezés KISZ-bizottságának titkára. — Amikor a réglek egy része elment, újra kezdtük a brigádszervezést — folytatja. — Kétszázra emeltük a létszámot. Tavaly még csak a 22-es ÁÉV egyik építésvezetőségeként dolgoztak a srácok, most önálló KISZépítésvezetőséget alapítottunk. Pár nappal ezelőtt az építőbrigád felvette Lékai János nevét. — Bevált a KlSZ-építőbrigád? — Igen — veszi át a szót Hegedűs György, az atomerőmű-beruházás pártbizottságának a titkára. — Azt hiszem, amíg lesz építkezés, addig- lesz építöbrigád is. A KISZ és a kormány együttműködési megállapodásának ennél hatékonyabb módját még nem találtuk meg. Az induláskor — 1977 decemberében — még csak halvány elképzeléseink voltak. Ügy terveztük, hogy az egészségügyi labort építik a fiatalok. Aztán kialakult gyakorlat lett, hogy amolyan rohambrigádként mindenütt besegítenek. Dolgoztak a reaktorblokkon. de kint a városban, a postaépítésén is. Az valami csoda, ahogy ezek a fiatalok dolgoznak. Másutt, ha nem kész a zsaluzat, a betonozok leülnek, várnak. Ezek olyankor nekiállnak a zsalut ácsolni. Ez a más munkastílus érződik már a szomszéd területeken dolgozóknál is. — Ezt vegye fel, ha körül akar nézni az építkezésen — nyom a kezembe egy pár hatalmas gumicsizmát Gulyás György, a KISZ brigádvezetője. — Miért jött Paksra? — kérdeztem. — Hát nem kalandvágyból. Eljöttem, mert unszolt a KISZ-tilkár, aláírtam egy évet, most aláírtam még egyet, de nem akarok itt leragadni. Nem mondom, megérte eljönni. Azt hiszem, megtanultam a fiatalok nyelvén beszélni. Itt köztük a megbecsülés nem a diplomának szól. azt kl kell harcolni. A srácok fegyelmezett munkára szoktatása, nevelése a mi dolgunk. Itt a vezetőnek nemcsak gazdasági szakembernek kell lennie, hanem KISZ-titkárnnk, ha kell tanítónak, pótatyának, vagy lelki szemetesládának. Hatalmas gödörből emelkedik kl a majdani egészségügyi laborépület. A föld alatt öt méterrel kezdett laboratórium karcsú vastraverzei már a végső, harmincméteres magasságba nyúlanak. Egyik vasoszlop csúcsáról hatalmas Che Guevara-kép tekint az alatta artistaügyességgel dolgozó, szikraesőt hullató hegesztőkre. még lejjebb a betonágyú kezelőire. A betonoszlopok tövében tenyérnyi faház áll. Oldalán öles betűkkel Lenin szavai olvashatók: „Legyen .a Kommunista Ifjúsági Szövetség rohamcsapat, amely minden munkában segítő kezet nyújt, önálló tevékenységet fejt ki, kezdeményez." A ház az építőbnjgád művezetői irodája. Bent a falon körben tervrajzok, az ablak előtt két íróasztal, mellettük szekrények, sok polc és egy, a falra szerelt hősugárzó. Az irodisták lábán bakancs, vagy gumicsizma, az egyik iratkötegen ácsszekerce szolgál nehezékül. — Uszty-Ilimszkbe indultam, és Paksra jutottam — mondja Mészáros Árpád művezető. — Amikor odatoboroztak, még kicsi volt a gyerek, nem mehettem, ezt viszont már nem hagyhattam ki. — Miért? — Valami csodálatos van abban, ahogy mi itt dolgozunk. önállóan, csak mi, fiatalok ilyen szép épületeket kivitelezünk. A tapasztalatlanságunkat sokszor lelkesedéssel pótolva részesei vagyunk valaminek, amiről száz év múlva is beszélnek az emberek. Ezt nem hagyhattam ki. Csak addig akarok itt lenni, amíg az első reaktor beindul. Hű, de nagy ünnepet rendezünk ... — Es utána? — Utána? Utána elmegyek. Nem akarok paksi lenni, de ebből részesednem kellett. lyemen fehér köpenyben dolgoztam, kínszenvedés volt minden óra, amit munkával töltöttem. Most újra fizikai állományban, fehér köpeny helyett szakadt munkásruhában dolgozom, de kint vagyok a szabadban, tudom, hogv hasznosat, maradandót alkotunk. Ez kárpótol mindenért, még a bányáért is. Először százan jöttek. Mamái- kétszázan vannak. Jöitek, mert Pakson szükség volt a' fiatal szakemberekre. Az építész, az ívhegesztő, a kőműves, az ács, az épületgépész üzemmérnök az első napon együtt csodálta az építkezés gigászi méreteit, hogy azután néhány hét múlva épp oly otthonosan mozogjon ott, mint előzőleg, a körút forgatagában, a végeláthatatlan alföldi síkon, vagy a szelid dombú Tolnában. Először százan jöttek, ma már kétszázan vannak. Részesei az évszázad legérdekesebb magyar építkezésenek. Tamási János Futó György versei Dal utak nomádja csillogtam én is termek márványán lépcsők kövén ls lázból varrt ingem szél fújja mégis eső ha mossa moshatja vér' is Tisztító hajnal tisztító hajnal — lángjába hajlunk sugár-keresztje átizzik rajtunk éget pernyévé röptetne égnek üszkös parazsa miénk már végleg hamvad fölizzik félelmesen: testté forrt ingünk vagy zászlónk legyen lobogjon fényét csillagra hányva vagy velünk szakadjon bokorra ágra Malom menekülj sancho el innen látod iszonyú vásznak forgatják a semmit nem lesz ebből kormányzóság sancho menekülj sisakos csontváz föl-alá csörömpöl don quijote fűszálak [készítenek hurkot eléd menekülj sancho nézd a hatalmas kövek lisztté őrölték egymá6t menekülj szalmakazalba A disznóólba akárhová mentsd a bőröd te szerencsétlen a többit majd elvégzik nélküled Amerikai diákmozgalom Dombi Imre 1977 decemberében, az első húsz fiatallal jött Paksra. Akkor azt mondta: körülnézni. Ha lesz lakáslehetőség, megfelelő munka, hozza a családot is. Most további egy évet irt alá. Sétálunk az építkezés forgatagában. Imre pufajkában. visszahajtott szárú gumicsizmába gyűrt munkásnadrágban komótosan gyúrja a latyakot. Megszerettem az építkezést — mondja. — Gyermekkorom óta bányásznak készültem. Aztán a technikum után az orvos eltiltott a föld alatti munkától. Elkeseredett ember lettem. Legutóbbi munkaheKi ne emlékeznék az évtizeddel ezelőtt Magyarországon is vetített nagyhatású amerikai filmre, az Eper és vérre, az amerikai diákok és a brutális hatalom összecsapásának megrázó drámájára. Az Egyesült Államok diákmozgalmára ma egyáltalán nem a campus.ok megszállása, a rendőrrohamok, s általában a lázadás a jellemző. A"hogy a polgári sajtó, s főleg a Jobboldali propaganda kajánkodva állítja: az egykori diáklázadók mára a társadalom, a tőkés rend megl ható támaszai lettek, mai utódaik pedig az egyetemi padsorok között nem politizálnak, hanem saját jövőjüket, a kapitalista társadalomba való beilleszkedés útját egyengetik. A látszat valóban ilyesmit mutathat, de ml a valóság? Éppen tavaly jött létre az Egyesült Államok történetében az első egységes diákszövetség az USSA. A szervezet 1978 augusztusában alakult, amikor a Nemzeti Diákszövetség (NSA) egyesült a Nemzeti Diáklobbyval (NSL). Frank Jackalone, az új nagy diákszövetség elnöke sokszor hangsúlyozta az elmült fél esztendőben: „Tény, hogy a hatvanas évek végén sokkal inkább előtérben állt a politikában az amerikai diákság szerepe. Az egyetemek forrongtak. Tüntetés tüntetést követett. Az ama* rikaj diákmozgalom, a tanú* lóifjúság zöme ma is aktív, a diákok jelentős hányada küzd helyzete megjavításáért, szervezkedési jogáért, azért, hogy nagyobb része legyen az egyetemi szintű döntéshozatalban. Ugyanakkor a diákság küzdelméből ma sem hiányoznak a konkrét politikai elemek: harcolnak a faji megkülönböztetés ellen, szolidárisak más orszá« gok népeivel, diákságával, akciókat szerveinek például Dél-A'frlka, Zimbabwe, Namíbia, Chile ifjúságának megsegítésére." A diákság rossz hangulatát, s persze harci kedvéi fokozza a perspektívátlanság is. Hiszen a munkanélküliség az Egyesült Államokban 7 százalékos, de a leginkább érintettek a fiatalok, akik közük, minden ötödik hiába keres munkát. A diploma elnyerése, ami önmagában is egyre nehezebb dolog, ma már egyáltalán nem biztosítja a jövendő nyugodt életet. Nyilvánvaló, hogy az amerikai diákságnak van miért harcolnia. Az Egyesült Államok Diákszövetségének, aa első egységes amerikai diákszervezetnek a legfőbb feladata éppen az, hogy összehangolja az ország egyetemein tanuló diákok mozgalmát.