Délmagyarország, 1979. április (69. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-01 / 77. szám

55 Vasárnap, 1979. április. 1. 3 Győri Imre látogatása Szegeden Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának titkára szombaton a délelőtti órákban felkereste a megyei pártbizottságot, ahol dr. Koncz Jánossal, a megyei pártbizottság titkárával időszerű k érdesekről tanácskozott. Ezután megtekintette a megyei tanács székházának aulájában a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 60. évfordulója alkalmából rendezett kiállítást. Ellátogatott a Horváth Mihály utcai képtárba is. Itt a szegedi nagy árvíz jubileuma alkalmából rendezett kiállítást tekintette meg, majd felkereste a Móra Ferenc Múzeumot, ahol A Tanácsköztársaság időszakának pénzei című kiállítást nézte meg. Győri Imre elvtárs elismeréssel nyilatkozott a kiállításokról. Képünkön: A tanácsköztársasági kiállításon a megyei tanács székházának aulájában. Balról jobbra: dr. Trogmaver Ottó múzeumigazgató, Győri Imre. dr. Koncz János, dr. Bába Imre, a megyei tanács osztályvezetője. (Fotó: Envedi Zoltán) Építők és tervezők felelőssége De milyen ClfOlt m Ki sem nyitottw már javítják az áj boltot Csongrád megyében 88 ezer gépjármű adatait rögzítik a nyilvántartási kartonokon. A vállalati teherautók és autóbuszok. oldalkocsis és szóló motorkerékpárok, mikrobuszok és személygépkocsik tulajdonosai a megmondhatói: az alkatrészellátás országosan általános gondjai a megyében. s különösen Szegeden mintha még súlyosabbak lennének. Gyakorló autósnak nem kell külön bizonygatni, milyen bosszúság, ha egyetlen, talán csak pár forintos alkatrészért, járműtartozékért, tűvé kell tenni a fél országot, aztán „jobb belátásra" térve bevinni a kocsit mégiscsak valamelyik 6zervizbe, fizetni az alkatrészárat, a munkadíjat — nem is szólva az elvesztegetett órák értékéről. A Trabantok, Wartburgok. Skodák, Zaporozsecek, Daciák gazdái még más típusok tulajdonosainál is nehezebb helyzetbe kerültek: Szeged ez ideig egyetlen, „főhivatású" alkatrészüzletében nem árulnak ezekhez a típusokhoz való alkatrészt. Nincs hova tenni, a Lenin körúti üzletben ugyanis — s ez a prózai ok — minden tenyérnyi helyre két marokra való árirt zsúfoltak be már így is. Olvasóinkat már többször tájékoztattuk az előzményekről: a Takaréktár utcai AUTÓKER-üzletnek az épület felújítása miatti kényszerű bezárásáról, s a Kazinczy utcai új bolt megnyitásának késéséről. Ismertetőkkel azonban a helyzeten nem lehet segíteni — úgy tűnik, a bírósági ítételettel végződő pereskedéssel sem. Közben pedig lehetetlen körülmények között dolgozik 17 AUTOKER-alkalmaaott s választott szakmája alapismereteivel kellene megismerkednie öt ipari tanulónak. De hát abban a Lenin körúti zsúfoltságban ez egyre nehezebb. Az alagsori pinceraktárt aládúcolták, az áru mozgatása és rakodása férfiakat is próbára tevő. nehéz fizikai munkává lett. Az emeletes állványzat polcairól előbányászni egy-egy alkatrészt felér egy kiadós búvárkodással. A raktárnál csak a vevőtér a szűkösebb. Mégis tavaly 77 millió forint volt az értékesítési árbevétel, az idei terv 85 millióra kerekedett. Igaz, ami igaz, az áruforgalom kétharmada a teherautó-alkatrészek eladásából származik, s csak harminc-egynéhány százalék az, amely a személygépkocsik valamivel olcsóbb tartozékaiból tevődik össze. De még így is szinte hihetetlen, hogy egy-egy jeltárnál háromezerféle árucikket, évente átlagoOrvosok küldöttközgyűlé A Magyar Orvostudományi Társaságok és Egyesületek Szövetségének nemzetközi tekintélyét jelzi, hogy az elkövetkező években hazánkban rendezik meg a nemzetközi élettani társaság kongresszusát, a XII. fül-orr-gége világkongreszszust és a haematológus- és vértranszfúziós világkongresszust — hangzott el a MOTESZ szombati küldöttközgyűlésén. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Nagyvárad téri dísztermében Juhász Jenő egyetemi tanán, a MOTESZ főtitkára értékelte a 22 050 tagot tömörítő szövetség múlt évi munkáját. A tavalyi év legfontosabb feladata volt a lakosság egészségi állapota alakulásának felmérése, az anya-, a csecsemő- és a gyermekvédelem, az iskolaegészségügy. a közegészségügy és a járványügy helyzetének vizsgálata, s a továbbfejlesztést biztosító feladatok reális meghatározása. A szövetség tavaly 15 kongresszust rendezett, s számos konferencián, szimpozionon, ankéton tudományt® ülésen foglalkozott az orvostudomány egyes részterületeivel. A küldöttközgyűlésen Zoltán Imre egyetemi tanár, a MOTESZ elnöke átadta a szövetség tudományos pályadíjait. Az első díjat Pórszáz János és Bíró József a vájárok munkájának energetikai jellemzéséért, valamint Kovács István a ..Néhány antibiotikum stabilításvizsgálati eredménye" című munkájáért nyerte eL san 8—10 ezer fajta alkatrészt, tartozékot találni a polcokon! S tegyük hozzá: a pincével, a galériával együtt mindössze 272 négyzetméteren ! Elégedetlenek a vevők, normális munkakörülményeket érdemelnének az eladók, következzék tehát a kérdés: mikortól tehermentesíti hát e régi boltot az új, a Kazinczy utcai? Az ottani födém teherbírásával kapcsolatos — s lapunkban már ismertetett — viták végére érvén nemrégiben az új üzlet raktártere fölötti tetőterasz okozott újabb gondot: 17 helyen kellett a kivitelező vállalatnak megkeresnie, s megszüntetnie a tetőbeázás okát. Az eladótér kirakatüvegen át — persze csak ott, ahol a járókelők letörölték az úttestről felverődő sár szépítőszernek éppen nem tekinthető bevonatát — szóval az üvegen át már látni: az építő szövetkezet szereli az állványokat. Más esetben ezt a megállapítást jó hírnek kellene tekintenünk, hiszen azt jelezné: minden érdekelt mégtesz minden tőle telhetőt, hogy mielőbb kinyithassák a bolt főbejárati ajtaját — a vevők előtt. Am a szegedi AUTÓKER-iizlet esetében semmiféle örömnek nincs helye. Az épületet már jó szándékkal sem lehet újnak nevezni, s még mindig nincs vége a megbízók, beruházók, tervezők. kivitelezők időközben bíróságokkal, s politikai szervezetekkel kiegészült „csapatmunkájának". A vesztes: a vásárló. Akit nem vigasztal, hogy a kereskedelmi vállalat szegedi dolgozói csak 1979 februárjában 7 millió 628 ezer • forint értékű árut adtak el — tehát „hozták a tervet", vagy például 1978 decembér negyedikén, egyetlen napon 1 millió 73 ezer forint bevétellel zárták a kasszát. De hogy milyen áron, az aligha mérhető feL A vállalat vesztesége ugyanis bizonyára nem mutatható ki közvetlenül. Azért pedig, hogy a vevők elégedetlenek, általában nem jár sem figyelmeztetés, sem felelősségre vonás. Ki találná meg a ráérő pazarlót,, a hibást?... Aki — akik — miatt a több millió forintot ,érő üzlet talán csak jó egyévi hercehurca után kezdheti megtéríteni a befektetést — talán „már" az idén nyáron. r. K. Lassan az építőiparral is úgy vágj unk, mint a focival. Sokat beszélünk róla, és egy kicsit mindenki szakértő. Nem így 1;ellene, hanem úgy, adják az emberek a tanácsokat, szövegezik a véleményeket. Tehetik ezt abból az apropóból, hogy a házak mindenki szeme láttára nőnek ki a földből. Az építőmunkás egy város vagy falu lakóinak számontartó pillantásai előtt dolgozik. Nem úgy a kohász vagy az esztergályos, vagy egész spr más szakma. Ezenkívül az építők olyan alapvető szükséglet, mint az otthon megteremtésén fáradoznak. Amiből még hiány van és nemcsak a társadalom mozgósítja erőforrásait a hiány megszüntetésére, hanem az állampolgárok is. Akinek még nincs lakása, vár, reméL, esetleg pluszmunkát vállal, hogy több pénzhez jusson, gyűjt és spórol. Akinek már van tető a feje fölött, a gyerekére gondol. Annak teszi félre a forintokat, de előfordulhat, hogy barát, rokon kér a lakásbeugróhoz kölcsönt. Úgyszólván mindenki érdekelt. Társadalmi ügy lett az építőiparral törődni. E témával foglalkozó szakemberek véleménye szerint az építőipar lrárit az érdeklődés azért is felfokozott, mert meghatározza az emberek hangulatát, közérzetét. És ami a legfontosabb, ez az ipar szinte az összes ágazat képességét, a népgazdaság szervezettségét tükrözi. Hihetetlenül hangzik, de például egy több emeletes házban néhány tízezer részegység, anyag, elem van. Az anyagok, elemek minősége, menvnyisége. hiánya, határidőre vagy késedelmes szállítása fémjelzi a többi iparág helyzetét, fejlettségét és az együttműködés fokozatait. A közvélemény talán teljesen nincs is tisztában azzal, hogy amikor dicséri, vagy bírálja a padlószőnyeget, az éppen letört kilincset, a rosszul záró ablakot, a beázott tetőt, a hibás radiátort., akkor elsősorban különböző ipari üzemek munkáját kritizálja. Persze, az építők felelőssége is igen nagy. Néhány évvel ezelőtt az ipar előszobájaként emlegették az építőipart.. Természetesen a kezdetleges állapot, szervezetlenség és egyéb hiányosságok miatt. Rövid idő alatt megváltozott a helyzet. Kiépült a házgyárak hálózata, és így az építkezések technológiája jelentós fejlődésen ment keresztül. Fegyelmezettebb, gyorsabb munkára van szükség, szinte olyanra, mint egy üzemben a szalag mellett. De alaposan megnövekedett a társadalmi igény, az építőiparral szembeni elvárás. Nemcsak menynyiségileg — hogy 15 év alatt 1,2 millió lakást kell felépíteni —, hanem minőségileg is, amiről érdemes hosszasan meditálni. Nem készülhet el úgy egy közintézmény, üzem, hogy a megrendelő kérését, kikötéseit ne hallatná, vagy ne fogadtatná el. Mert különben nem fizet, leállítja a beruházást, vagy egy másik vállalatra bízza a munkát. A tisztelt állampolgár legtöbbször készen kapja a lakást. Akkor már az óhajaival senki sem törődik, illetve sok értelme nincs, hogy sóhaját elmondja. Még az első kapavágás előtt kellene, hogy a tervező figyelembe vegye a majdani lakó kérését, igényét. Ehelyett mi történik? Normák, statisztikák, számok és a meglevő forintok alapján kialakul a szabvány. Ami gyakran annyira eszményi, hogy a gyakorlatban nem valami nagy lelkesedést vált ki. Igaz, a házgyárak jellege miatt túl nagy variációra nincs lehetőség. De annyi bizonyos, a jelenleginél nagyobb választékra lenne szükség. A lakosság; nem • tudja befolyásolni az építőipart, mert nincs olyan fórum, ahol a szavát hallatná. Hogy méruD'íre hasznos lenne és szükség is volna erre, azt már a központi szervek felismerték. Az építésügyi miniszter legutóbbi sajtótájékoztatóját! elmondta, a Hazafias Népfronttal közösen olyan fórumokat szeretnének megteremteni, amelyeken az említett kérdésekről szó esne. Egy másik társadalmi igény: gyorsabban és olcsóbban építkezni. De hogyan lehetséges, amikor évről évre több házat kell tető alá hozni, s világszerte emelkedik a nj'ersanyag, így az építőanyag ára is. Azt viszont örömmel lehet nyugtázni, hogy erről a témáról egyre több a nyilvános vita, nemcsak beszélgetünk, hanem intézkedések is. születnek. Nemcsak azért lehet drága az építkezés, mert emelkedik a cement, beton vagy a tégla ára. Pontosan ki lehet mutatni, ha a terüieikészíléstől a kulcsátadásig megnyúlik az idő, több ezer vagy millió forintba kerül a késés. Okai: a beruházás nem öszszet'üggő folyamat, a tervező elzárt, független életet él, mert nem kötelessége, hogy álmának megvalósulását figyelemmel • kísérje, időben nem tud beavatkozni, ha az eredeti elképzelésen valamit változtatni kelL így gyakori az ismételt tervkészítés, ami a beruházás megindításánál legalább egy év késést jelent Az áttervezés megszokott jelenséggé vált, az elmúlt időszakban országosan száz nagyberuházást kellett újból tervezni. Sajnos az elmúlt évtizedben a tervezés a beruházás-építés függvényében fejlődött így a beruházások előkészítése vontatott, a megfelelő koordináció nélkül bonyolult volt, és azok a célok, amelyeket nem vettek figyelembe, a kivitelezés során hátrányként mutatkoztak. A Minisztertanács néhány héttel ezelőtt fogadta el a minisztériumnak a Központi Bizottság októberi határozatában foglalt feladatokról szóló előterjesztését. A Minisztertanács jóváhagyása után az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium kidolgozta az építésszervezés jövőre — a VI. ötéves tervre — vonatkozó fejlesztési koncepcióját. Egy nagyon lényeges döntés szülelett: a tervezői, építészeti tevékenységet, megfelelő hatáskörrel és felelősséggel be kell kapcsolói a beruházás minden szakaszába. A tervezőknek ott kell lennie, amikor az előkészítő munkát elindítják, és . ki kell venni részüket a munkahelyi művezetők teendőiből, egészen a befejezésig, majd a létesítmény üzemelése ellenőrzéséből és az értékelésből is. Újszerű együttműködés és munkamegosztás alakul ki a tervező, a kivitelező, a beruházó között. A tervezők így szervezetileg és egyénileg érdekeltek abban, hogy az össztársadalmi érdekek és a népgazdasági célok jobban érvényesüljenek. Az építőipar lehetőségeinek jobb kihasználása érdekében még az is hasznos, ha a kisebb szervezetek nagyobb vállalatokkal integrálódnak. Tehát nem egyesülnek, hanem társulnak a gépek, készletek teljes hasznosításában. így a kisvállalatok saját képességüket múlhatják felül. Magyarországon az építőipar a nemzeti jövedelem 12 százalékát állítja elő. Ez nemcsak azt mutatja, hogy a szocialista országok között a magyar építőipar előkelő helyet foglal el, hanem bizonyítja a gyors fejlődést is. A dinamizmus továbbra is élénk lesz. ha a lehetőségek nem maradnak kihasználatlanul./Illik hangsúlyozni, mert erről a kérdésről vég nélkül lehet a históriákat mesélni. Halász Miklós Automatizált kohászati üzemek A folyamatos acélgyártás, a hengereltáru-termelés, és minden más vaskohászati munkafolyamat szabályozása, a minőség egyenletességének rendszeres ellenőrzése ma már csak automatizált rendszerek alkalmazásával oldható meg. A különböző automatizálási eszközök és műszerek fejlesztésében és szakosított gyártásában a KGST-tagországok és Jugoszlávia szorosan együttműködik. Mindezt Csépányi Sándor kohó- és gépipari miniszterhelyettes, a KGST vaskohászati állandó bizottsága magj'ar tagozatának vezetője mondta el az MTI munkatársának adott nyilatkozatában abból az alkalomból, hogy szombaton befejeződött fővárosunkban a VI. nemzetközi kohászati és automatizálási konferencia és kiállítás. Kifejtette: a kohászati üzemekben egy-egy automatizált eszközt eddig inkább csak egyedi méréseknél, vezérléseknél alkalmaztak. A feladat a teljes technológiai folyamat komplett automatizálása. Mindehhez felhasználják az elektronikai ipar legújabb vívmányait, a számítógépeket, a különböző részegységeket, például félvezetőket, tranzisztorokat, integrált áramköröket. Példaként említhetjük, hogv az automatizálás eddigi eredményeként az Ózdi Kohászati Üzemekben megtízszereződött a henger) ési sebesség. A most épülő oxigénes konverter acélművekben azt. az acélmennyiséget, amit eddig 4 óra alatt készítettek. 15—20 perc alatt állítják majd elő. A kohászati automatizálás máris 2—5 százalékkal növelte a berendezések teljesítményét. csökkentette a selejtet és 2 százalékkal növelte a termelékenységet. A mostani konferencia ajánlásokat dolgozott ki a vaskohászati állandó bizottságnak. .lavasolva. hogv az újonnan épülő nagy teljesítményű üzemekben vezessék be a komplex számítógépes automatizálást