Délmagyarország, 1979. április (69. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-03 / 78. szám

4 Kedd, 1979, április 3. Kitüntetések, jutalmak (Folytatás a 3. oldalról.) ünnepség volt hazánk fel­szabadulásának 34. évfordu­lója alkalmából. Nagy Fe­renc őrnagy köszöntötte a megjelenteket, közöttük a megyei pártbizottság képvi­seletében Papós Lászlónét. Bíró János alezredes mon­dott ünnepi beszédet, ma.id Mihalik Ferenc alezredes, az MHSZ Csongrád megyei tit­kára kitüntetéseket nyújtott át a honvédelmi nevelőmun­ka élen járóinak. Honvédelmi Érdemérem kitüntetésben részesült 25 évi szolgálatért Urbán Imre (szentesi járás): 20 évi szol­gálatért Mráz György (Ma­kő) és dr. Török László (Szeged); 15 év után Gulyás János (szentesi járás). Lő­rinczi Miklós (Csongrád) és dr. Simándi István (Szeged); 10 év után Béres István (szentesi járás), Berkó Ist­ván, Domonkos József. Ka­tona József. Kiss Molnár Imre, László T-ajos, Rózsa Endre és Üfvári József (Hódmezővásárhely). Az MHSZ Kiváló Munká­ért érem arany fokozatát kapta Vicsai István. Bak István. Banda Menyhért, Börcsök Szilveszter. Lonkai István, Nagyi István. Mucsi Mihály. Ozsváth Ferenc és Szabó Gyula (Szeged). Buza József (Makó). Csorba György (Szentes), Fekete Imre és Havas Gyula (Csongrád), valamint Füves­li Mihály (Hódmezővásár­hely). Az MHSZ Kiváló Munká­ért érem ezüst fokozatát vette át Iványi László. Bál­lá András, Lakatos István, Varga Sándor (Szeged). Ugyancsak az érem ezüst fokozatával tüntették ki az Április 4. Cipőipari Szövet­kezet „Csonka János" tmk szocialista brigádját. Ezüst fokozatú érmet kapott to­vábbá Vigh István, Ambrus József és Kálmán Dezső (Szentes), Borbély László, Bartucz Sándor, Rischák Fé­lix, Sándor Zsuzsanna, dr. Szabad Béla. Szatmári Ká­roly. Tatár Jusztina (Hód­mezővásárhely), Bíró István és Nagy György János (Ma­kó), Sebő László (Csongrád). Az érem bronz fokozatát kapta Berta Andrásáé. Kó­nya István, Kovács István­ná. Kovács Zoltán. Kószó Béla, Krizsán István, Laka­tos Árpád. Radics János. Sascsin Béla és Sövényházi Zoltán (Szeged), Balogh Gyula, Gombos Gyula. Kál­lai Mihály, Kiss Lajos és Oláh Ferenc (Hódmezővá­sárhely), Balogh János (Szentes), Bárányi László, Fürtön Sándor, Mata László. Oroján Trajin (Makó). Bán Mihály (szentesi járás) és Tánczos István né (Csong­rád). Hétfőn a megyei tanács épületében Szabó Jánosné tanácselnök-helyettes a „Szakma kiváló kisiparosa" oklevelet adta át Csongrád f legye 25 legjobban dolgozó isiparosának. Szegeden és a járásban kitüntetésben ré­szesült: Auer Rozália kőfa­ragó és betonáru-készítő (Sze­ged), Bulik István üveges (Szeged), Demir Ali Bezset cukrász (Szeged). Farkas Pál irodagép-műszerész (Sze­ged). Kása András kőműves (Deszk). Kovács Szilveszter esztergályos és lakatos (Do­maszék), Maróti Dezső asz­talos (Forráskút), Orcsik Sándor villanyszerelő és gépjármű-villamossági mű­szerész (Szeged), Szögi Já­nos kőfaragó (Domaszék). Tegnap a városi tanács épületében kitüntetéssel ju­talmazták a legjobban dol­gozó szegedi kisiparosokat. Prágai Tibor tanácselnök­helyettes az „Ipar Kiváló Mestere" kitüntető címben részesítette Bódi Kálmán asztalost, Czégély István vízvezeték-szerelőt Dancsó István cipészt, Frank Jó­zsefné női fodrászt. Hernádi Oszkár fényképészt. Szeke­res András cipészt és Török Gergely kőművest. HÁZASSÁG T^rtcó István és Kovács Trón Matild, Gábor Géza és Srobó Ho­na, Faragó László és Kuris Piros­Ica, Bartók László János és Ju­hász Hona, Tóth György és Ko­vács Gabrtrtla Andrea, Kovács Tibor és Vadászi Erika. Farkas Tamás és Gáspár Éva, Orosz Já­nos éi Németh Hona. Horváth Ferenc es Bórcsök Ágnes. Hahn Vilmos és Fekete Gabriella, dr. Keosmar József és Beke Sarolta, Ttez Elek és Henyecz, Tünde. Klem Pál István és Rónaszéki Ágnes Laura. Borossebast János Ferenc és Lukács Aranka házas­ságot kötöttek. SZPlJETBS Nagygyörgy Géza Vincének és Papp Irénnek Mónika, Véna Györgynek és Szűcs Máriának György, Vecsernyés Antalnak és Tóth Erzsébet Máriának Antal Csaba. Balassa Zoltánnak és Ka­pás Piroskának Zoltán, Pataki Jánosnak és Csikós Máriának Zsolt János. Patai Viktornak és Bajusz Judit Katalinnak Viktor, Busánszkl István Mihálynak és Dombi Honának Attila Ákos, Ja­eso Benedeknek és Kasztba Má­riának Gyula Endre. Tóth Sán­dornak és Bakó Gizellának Sán­dor. Nagy Miklósnak és Burko­vics Emmának Nóra Emma, Kiss Lajosnak éa Borka Zsuzsannának Alexa Lilla, Váczi Józsefnek es Balogh Honának József Béla. Sakó János Józsefnek és Mol­nár Margitnak Ida, Horváth An­talnak és Varga Mária Mártának Antal. Zombori Istvánnak és Ko­vács Annának Zsolt. Dóczi And­rás Istvánnak és Erdélyi Margit­nak László Péter, Dóró Istvánnal: és Resetertcs Erikának Annamá­ria. Farkas Ferencnek és Antal­vári Máriának Krisztina, Berta Antalnak és Farkas Editnek An­Családi események tal Zoltán. Bálint Sándor Má­tyásnak és Tandan Gizellának Sándor, Kelemen Jánosnak és Kresák Magdolna Honának Csa­ba. Király Istvánnak és Bakó Mária Irénnek Erika. Kisapáti Antalnak és Veres Mária Teré­ziának Szilárd, Veres Gábornak és Vlneze Margitnak Zsolt. Husz­ka Jánosnak és Oera Erzsébet­nek Krisztián, Egyházi András­nak és Rik Erika Irénnek ndikó. Török Istvánnak és Balog Etel­kának Márta. Kása Vilmosnak és Masa Máriának Róbert. Nyilasi Antalnak és Farkas Rozáliának Jácint Miklós, Kenéz Andrásnak és Karsai Magdolnának Róbert, Tóth Mihálynak és Meszes Mária Juliannának Aranka, Cseh Jó­zsefnek és Molnár Éva Teréziá­nak Edit. Muladi Jánosnak és Nagy Ilona Máriának Roland, Katona Lászlónak és Miklós Zsu­zsannának Zsuzsanna, Kotroczó Józsefnek és Erdélyi Éva Erzsé­betnek Márta, Kozma Bélának és Koday Zsuzsanna Juliannának Zsuzsanna. Szepesi Ferencnek és Berta Évának Éva. Kovács Bé­lának és Barna Éva Máriának Attila Evariszt, Papp Jánosinak és Bodó Ételnek Tibor, Csontos Imrének és Szabó Zsuzsannának Gábor, Farkas Szilárd Istvánnak és Hajgató Erzsébetnek Radomér, Kaaaa Józsefnek és Kocsis Évá­nak József, Krisztin Szilveszter­nek és Nagygyörgy Irénnek Mó­nika, Szabó Lászlónak és Bozsó Erzsébetnek T.ász'.ó, Jovanov Bogdánnak és Tóth Honának Krisztina, Jánoska Györgynek és Vass Ágnes Andreának Gábor, Rimán Miklósnak és Airany Má­rtának Eszter, Damián Zoltán Lórántmak és Vincz.e Erikának Mónika. Márton Bélának és Ambrus Piroskának Mónika, Fi­scher István Józsefnek ós Kardos Ilonának Adám István, Kotopmán Jánosnak és Margit Máriának Márta nevű gyermekük született. HALÁLOZÁS Puskás János Józsefné Molnár Éva, Babos Arpádné Vidács Er­zsébet, Török Dezsó Béláné Haty­tyasy Erzsébet, Szuromi (mréné Posztós Katalin Sára, Dobó Jó­zsef. Buknicz Sándorné Könyves Terézia. Kardos János. Huszka Antal, Kávássy Sándorné Beré­nyi Julianna, Sós Józsefné Pa­lócz Margit. Szél Istvánné Sári Mária, Kószó Józsefné Nyári Mária. Körösi Petemé Sohwarcz Aliz, Tanács Mihályné Császár Margit, Daróczl Józsefné Nógrádi Erzsébet. Nacsa Mihály. Nagy Ilona, Fehér Sándor Zoltán, dr. Pósa Péter, Bernáth István, Ka­ba József, dr. Nárai Sándor, Csamangó József György, Ea-bó Tlborné Pollai Erzsébet, Kovács Imre, Komjátl Sándorné Joó Ju­lianna, Katona Vincéné Tanács Piroska, Márta Istvánné Bálint Rozália, Erdősi Jenöné Vass An­na, Kocsis József, Baranyai Ist­ván. Majoros Istvánné Demjén Mária, Hangya János, Lutzer Er­nöné Rosenfeld Aranka, Pósa Hona, Dicső István, Bóka Antal, Márton Lajosné Mihalik Erzsé­bet meghalt. Művészetek egy házban Sokan sóhajtottak meg­könnyebbülten: végre! Visz­szaállhatott megint a „régi rend", két épületben a szín­ház, és még a moziból is maradt valami. Sokan in­gatták a fejüket helytele­nítően: ezt megcsináltuk! Most aztán se színházunk, se mozink! Mit mondhatnánk? Ügy tetszik, nézőpont kérdé­se... 1. Miután túl vagyunk a színház, a mozi, aztán a „mozi-szín ház" — pontosab­ban: az épületeik — körül zajló vitákon, az átszervezé­sek. építkezések egy részén is. az egészen nyilvánvaló: a vidék kulturális centruma­ként számontartott város­ban olyan emberek élnek, akiknek egyáltalán nem kö­zömbös, miként tartható Szegednek ez a rangja. Azt hiszem, akkor közelítünk a valósághoz, ha a rangféltő lokálpatrióta aggodalom hangjait halljuk ki a vá­roslakók epés-kesernvés megjegyzéseiből is, a rög­tön „legyártott" viccekből is, felelős vezetők okkal óva­tos nyilatkozataiból is. És persze jószándék, művészet­pártoló hajlandóság, köz­művelő érdekeltség látszik abban, hogy a nehéz dön­tést azért, mégis építkezés követte, és ebben a szorító épületszükségben előállítta­tott két művészeti ág pro­duktumainak előadóhelye. Az átalakított moziépület most tehát: Zenés szinház­és Szabadság mozi egyszer­re. Bizonyos, hogy ez meg­oldása a nagy gondoknak, de az is nvilvánvaló: ideig­lenes. kényszerű, szükség­megoldás. A művészeteket kedvelő, a színházi és film­élményeket egyaránt igény­lő közönség mihamar, a ta­pasztalatai alapján dör'i majd el, hogy mi is a való­ság: a „se színházunk. se mozink", avagy megfelelő, mind a kettő. Addig is. ér­tesíteni szeretnénk, mí a,'., amire számítani kell és le­het; mit tesznek a kulturális élet irányítói, szervezői, a színházi előadások létreho­zói és a filmek forgalma­zói értünk, a nézőseregért: hogy az épülethiány miatt ne érjen Icár. Hiszen, vét­lenek vagyunk. Előbb a színházról. Le­tagadhatatlan, hogy közön­ségét is, társulatát is meg­zavarta kissé a sok jövés­menés. ide-oda költözködés, az építkezési határidő-módo­sítások, a zenei tagozat új otthonát keresgélő időszak­ban a valódi és álhírek özöne (és persze, ami most nem tárgyunk, a színházi al­kotómunka különféle szintű és természetű valóságperió­dusai). Csak vázlatosan: alig­hogy „beindult" a Kisszí n­ház. megtartották a régi épületet búcsúztató opera­előadást; az új évadot az operatársulat Kecskeméten kezdte, majd a Kisszínház­ba került a Bohémélet és a Windsori... Ez utóbbi szín­padát már úgy tervezték, hogy baj nélkül átvihessék a közben épülő Szabadság­ba. Pál Tamás, a Szegedi Nemzeti Színház igazgató­ja: — Köszönettel tarto­zunk a város vezetőinek, amiért intézkedéseikkel si­került biztosítani a munkánk folyamatosságát. A zenés színház pótolja a nagyszín­házat. mint előadásokat bo­nyolító intézményt. Ezt azért kell hangsúlyoznom, mert a volt moziban nyil­vánvalóan nem férünk úgy, mint a régi épületben, a műhelyeinket, gazdasági részlegünket máshol kellett elhelyezni. A világosítók, kellékesek átjöhettek, az öl­tözőknek, a baletteremnek, a kar próbatermének, az egyéb betanítóhelyiségeknek már a látványa is üdítő. most tűnik ki igazán, milyen mél­tatlan körülmények között kellett dolgoznunk a nagy­színházban. A zenekari árok­ban jól elférünk, a színpad viszont kicsi. Az igazgató nem hasz­nált jelzőket, nem mondta, hogy sajnos. Csak megálla­pította, „a színpad mére­tei nem alkalmatlanná teszik a mozit, hanem erőfeszí­tésekre késztetik a színhá­zat." Amit a közönség mi­előbb észlel: a díszletter­vezők jóval több jelzéssel dolgoznak majd, mint ko­rábban. Mivel még a köze­pes díszletelemek sem fér­nek ezen a színpadon (nem­hogy p. mege-zol-ott, itt monstrumnak tűnő épít­mények). megszaporodnak a rajzolt, festett jelek, az át­tört szerkezetekből készí­tett díszletelemek, és meg­jelenik a vetített díszlet is. Ugyancsak a színpadméret késztet műsorpolitikai vál­toztatásokra is. Röviden szól­va: nincs mit tenni, új re­pertoárt kell kialakítani, A nagyszínházi díszleteket nem tudják átvinni, következés­képpen, aligha kerülhetnek felújítások a Zenés színház műsorára. Ki dönti el elő­re, mi lesz a több e kény­szerűség-diktátumban? Az örömünk, vagy a bánatunk­bosszúságunk? Pál Tamás optimista: — Az új reper­toár kialakításának, a bemu­tatók megszaporodásának meglesz a művészi haszna. Nincs szándékunkban kizár­ni a műsorunkból az ope­rairodalom egyetlen darab­ját sem, csak azért, mert ú.i a játékhelyünk. A zenés színházban mutatjuk be az operetteket, különös gond­dal tervezett színpadokon, egyébként azonban minden­kor a konkrét darab igé­nyei szerint választjuk elő­adásaink helyét Minthogy technikai fölszereltség te­kintetében nem vetekedhet a Zenés színház a Kisszinház­zal a modern operákat va­lószínűleg az utóbbi szín­padára tervezzük, azokat a prózai bemutatókat pedig, amelyek megkívánják a na­gyobb hangzásteret, új szín­padon tartjuk meg. 3. Amely a hét elején: mozi. Horváth Lászlóné, a Csongrád megyei Moziüze­mi Vállalat igazgatója: — Veszprémben például csak egy mozi van, és a színhá­zat ott is be kell zárni, kö­zelesen ... Az is igaz, hogy Szegedet ildomosabb-jogo­sabb Debrecenhez. Pécshez hasonlítani. Ezekben a vá­rosokban sokkal több a mo­zi. A különbségek valószínű­leg még hosszú ideig meg­maradnak, ígv aztán elfeled­kezünk az efféle viszonyt tásokróL Sok mindent tett viszont z vállalat, hogy legnagyobb mozijának bezárása utáy némiképp kárpótolja a né­zőket. Nehéz, mert hiáb­szaporították az előadások számát a megmaradt film­színházakban, a „fő műsor­idő" (este 6 és 8 óra kö­zött) közönsége mégis arra kényszerül, hogy szokásokat, napirendeket. változtasson, ha moziba kívánkozik. A Szabadság heti hat elő­adásával javít a helyzeten műsorával rétegigényeket is kielégít. A megújult mozi­ban igazán kellemes, ké­nvelmes környezetben. jó filmeket láthatunk minden hétfőn és kedden (csak a vászon lett jóval kisebb). A többi napot nemigen lehet már máshol „behozni". Iev hát: továbbra is sorba ál­lunk, a jepvekért. Sulyok Erzsébet Bátyai Jenő 14. Az újjáépítés krónikája Régi Szegedből az újba A felszabadulást követően a termelés visszakerült a maga kerékvágásába, ami egyben arra ösztönözte a város vezetőit, hogy újabb ipari üzem létesítését kezdeményezzék. Ahogy akkor nevezték, a textílkombínát ezerkétszáz mun­kást. foglalkoztató tizemének alapjait 1949-ben rakták le, és következő év január 7-én felavatták. Ez volt a felszabadu­'ás utáni első jelentós ipartelepítés a városban, és jó mun­kaalkalmat kínált a szegedi női munkaerőnek. Aztán, eléggé hosszú ideig nem történt semmi, majd csak a hatvanas években érte utol Szegedet az a hullám, amely gyárakat, ipari üzemeket telepített a város egy-egy pontjára. Ekkor rakták le a külső-nyugati iparkörzet alapjait, és létesítették a Taurus Gumigyárat, a Szegedi Házgyárát, a Tejipari Vál­lalatot, a DEFAG gyártelepét, az AGROKER-telepet. a ZÖLDÉRT- ki rendel tséget, a DÉLÉP előregyártó és beton­gvartó üzemeit, a tanácsi Magas- ós Mélyépítő Vállalatot, a Tisza Bútoripari Vállalat szegedi gyáregységének külső üze­mé!. a Gabonafelvásárló Vállalat silótornyait, a BÚTORÉRT raktárait, a Szegedi Fémipari Vállalatot (ma az Ikarus gyáregysége), a Patyolatot, a Kazánjavító Ipari Szövetke­zetet, az újjáépített Téglaipari Vállalatot, az Univerzál Ipa­ri Szövetkezetet, az Autójavító Vállalat új telepét, a VO­LÁN Vállalatot, a Szegedi Fémipari Szövetkezetet, már benn a városban, a volt huszárlaktanyában a Magyar Ká­belmüvek modern, szegedi gyárát. A Belvárosban kapott helyet a Pannónia Szőrmeipari és Szőrmekonfekcionáló Vál­lalat szegerii gyáregysége, a Tavasz utcában az új kenyér­gyár, é3 még sorolhatnánk azokat az egyesítéseket, amelyek a valamikori szétszórt és kisüzemszerűen működött egysé­gek újjászervezésével jöttek létre. A város iparosodás! folyamatának kétségtelenül a kö­vetkező nagy lendületét a szegedi medence vallatása, illetve a geológusok korábbi állításának gyakorlati igazolása adta. Ettől kezdve kapott rangot a városban a nehézipar. A zalai kutak csak a hetvenes évekig adták a hazai szénhidrogén­termelés jelentős hányadát, s azóta a központ a szegedi me­dencére tevődött át. A Szeged környéki szénhidrogénmező az ország kőolajkészletének felét és földgázkészletének 60 százalékát adja. Tavaly az algyői és a környékbeli kisebb mezőkről 700 kútból 1 millió 600 ezer tonna kőolajat és több mint 4 milliárd köbméter földgázt termeltek ki. Azt is jóleső érzéssel állapíthatjuk meg, hogy ez a mennyiség a hazai termelésnek több mint háromnegyede. Ma már a vá­ros alól, a móravárosi területről több mint 100 ezer tonna kőolajat termelnek ki évente. A medence kőolaj- és föld­gázkincsének kitermelésére és részleges feldolgozására, va­lamint továbbításéra az elmúlt esztendőkben 14-féle beru­házási programot valósítottak meg. 6,5 milliárd forint fel­használásával. A beruházási program megvalósításával a város is sokat kapott az olajipartól. Egyebek között ezer lakást építettek fel, és több irodaházat létesítettek. A szak­emberek úgy vélekednek, hogy a kőolaj az ezredfordulóig garantált, a földgáz még tovább. Ugyanakkor a mélyebb ré­tegekben is van kőolaj, ugyanis az ún. alsó-pannon telepek további reményeket adnak a kutatóknak. A fentieken túlmenően jelentős rekonstrukciós beruhá­zásokat valósítottak meg az egyes iparágak. A szalámigyár beruházásával a kapacitást a duplájára emelték. A kender­feldolgozó ipar gépparkját is felújították, és terjednek az automatikus gépi berendezések. Az ipart irányítók legjobb elvek megvalósításával arra törekednek, hogy a város tu­dományos karakteréhez nőjön fel az itteni ipar, színvonalá­ban, szerkezetében, korszerűségében és versenyképességében egyaránt. A világháború ütötte sebek orvoslása szinte egybefonódott a városépítés folytatásával. Ekkor született meg a felrobban, tott közúti híd helyén az új, a modernebb, valamint a dorozs. mai villamosvonal, amely azóta már megszűnt. Ekkor építet­ték fel az első munkáslakásokat a Faragó utcai bérházban, szám szerint 48-at, sok erkéllyel, belül függőfolyosókkal, A kezdeti és lendületes városfejlődést az ötvenes évek hi­bás szemléletű vezetése megszakította, sőt területileg és a lakosság számát tekintve kisebbítette. Lakossága lecsökkent 87 ezerre — tíz évvel az árvíz után 85 ezer volt —, és te­rületéből is 11 ezer hektárt elcsatoltak. Nagyobb mérvű épít­kezések csak 1955—56-ban indultak a Marx téren, a Jósika utcában és a Mérey utcában. E korszak házai közül, ame­lyek a szocreál jegyében születtek, legjobban a Nagyfalussy Antal tervezte Marx téri árkádos ház sikerült. Az ötvenes évek elején, végén és a hatvanas évek elején elsősorban a belvárosi, a felsővárosi és az újszegedi üres telkeket, „fog­híjakat" építették be, és ezzel a városszerkezet tudatos tö­mörítését szolgálták. Több házra emeletet húztak, „meg­fejelték" azokat, összefüggő kép kínálkozik erről a tény­ről a Bartók Béla téren. Az első tudatos városfejlesztés ebből az időből. 1957-bőt való, amikor Borvendég Béla tervei szerint, a Palánk még megmaradt helyén egységes stílusú, hangulatos, városképet dicsérő épületegyüttest alakítottak ki. Ezt követően számos, mutatós alkotással gazdagították a városképet az egyedi építkezések, mint a Sellőház a Tisza-parton, a Lenin krt.-i házak, a Centrum Áruházzal szemben, a Petőfi Sándor sgt. és a Bécsi krt.-i tömbbelsőben levő lakóházak és a hatá­sában ezek fölé emelkedő, sarkon álló kilencemeletes épü­let. Néhány impozáns középület is ebből az időből való. mint a Schöner Ervin tervezte megyei párt- és tanácsháza, a Tömörkény gimnázium új épülete, a Béke utcai Általános Iskola. Tarnai László alkotása, az MTA Biológiai Kutató­központja Tarnai István és Karolyi István tervezésében, az építőipari munkásszálló és a Bajcsy-Zsilinszky utcai lakó­házhoz csatlakozó Technika Háza, később a csupa üveg postapalota és vele szemben a DÉLÉP újabb irodaháza. (Folytatjuk.) I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom