Délmagyarország, 1979. április (69. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-22 / 93. szám

Vasárnap, 1970. április 22. Elismerés propagandistáknak Propagandistákat tüntettek ki tegnap, szombaton a járási pártbizottságon, A propagandisták napja alkalmából megtartott ünnepség résztvevőit Garainé Csanádi Mária, a járási pártbizottság osztályvezetője köszöntötte. majd Szabó Lajos, az MSZMP szegedi járási bizottságának titkára mondott beszédet Méltatta a propagandisták szerepét a marxizmus—leninizmus terjesztésében, és megköszönte eddigi tevékenységüket Ezután elismerő okleveleket és könyvvásárlási utalványokat adott át a járásban kiemelkedő munkát végző propagandistáknak. Húszéves propagandamunkáért oklevelet kapott: Keresztes János (Kistelek), Cseltó József (Kistelek), Szakáll András (Szatymaz), Horváth Irén (Üjszentiván). Tizenöt éves propagandamunkáért oklevelet vehetett át Juhász Tibor (Forráskút). dr. Rusz Márk ODeszk). Kiss István (Kistelek). Fekete Árpád (Ásotthalom). Tízéves propagandamunkáért elismerő oklevélben részesült Gyuris Dezső (Bordány) és Szeberényi Jenóné (Kistelek). Könyvutalvánnyal Jutalmazták a szegedi járás marxizmus—leninizmus esti középiskoláinak vezetőit is. Koszorúzás Vlagyimir Iljics Lenin születésének 109. évfordulója alkalmából szombaton délelőtt koszorúzási ünnepség volt a szovjet állam megalapítójának, a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő személyiségének budapesti szobránál, a Felvonulási téren. A szovjet és a magyar himnusz hangjai után az MSZMP Központi Bizottsága, a budapesti pártbizottság és a Minisztertanács képviselői helyeztek koszorút a Lenin-szobor talapzatára. Koszorúztak a Szovjetunió budapesti nagykövetségének, a SZOT-nak, a KISZ-nek, az MSZBT-nek a képviselői. A hála és a megemlékezés virágaival borították a szobor talapzatát a fővárosi dolgozók, fiatalok képviselői is. Az ünnepség az Internacionálé hangjaival ért véget. A retek viszontagságai — Ma mennyi mrfkeé küldött vissza? — Semennyit, irwt aaaa \»oit átvétel! — És tegnap? — Akkor sokat; a szokásos napi adagnak a 70—80 százalékát, olyan 20—30 ezsar csomót — Miért? — Nem ütötte meg a szabványt és ea kizárja aa exportot * Aki retekkel bárdit. fevászonként szinte minden oráiát a fóliák között a kertben tölti. Amikor eljön az ideje, várja a munkája eredményét Közben állandó rettegés az élete, vagy a kereskedelemtől reszket, vagy éppen az időjárás miatt Mert ha megfázik vagy tovább nő a kelleténél a hónapos retek, vagy ha sok terem belőle, akkor beáll a baj. Ekkor szigorúbb a bíráló szem, sehogy se akar kerek lenni a retek, s rögtön kiszúrja a „pocok tarkast". — Az ilyen retek keserű? — Olyan ízű, mint a többi — vonja meg a vállát Csiszár Tibor, a domaszéki Szőlőfürt Szakszövetkezet főlvásárlója. Az irodában előkerül a vastag szabványgyűjtemény, a „zöldségbibíia", amelyben 21 feltételt szabnak az exportretekre. Ebből nyilvánvalóan adódik, hogyha esak egyik nem egyezik, máris mehet vissza a esomózónak. Főleg ilyenkor. a fölvásárlás vége felé. — Azt beszélik a gazdák, esak pár napja kukacoskodnak az átvételnél. — Korábban is tartottuk az előírásokat — kapcsolódik a beszélgetésbe a kereskedelmi főága zat-vezető. — Akkor miért most küldenek vissza annyi árut? — Csak a szabvány miatt! — Valami baj csak lehet a retekkel? — Nem jó a magjai — És azt ki adta? — Itt vették. Ahogy gyorsan összeszámolták. olyan 22 kiló fémzárolt vetőmagot adtak el az idén 500 gazdának. Volt olyan is, amelyiknek kilóját 400 forintért Éppen az nem nőtt szabványosan. • Röszkén. a Kossuth Tszben ifjú Tanács Imre. a felvásárlás vezetője a ZÖLDÉRT vállalat megbízottjával vitatkozott: — Ameddig ilyen vetőmagot adnak, ne is számítsatok jobbra. Csejtei Pál nem adott, neki igazat. — Imrém, van másban is hiba. nem kell a MftföMuMfr minden fajta. — Mert nem tudjátok eladni! — Tudod azt te te. nyíre nehéz a helyzetünk — szólt vissza a másik. — Nehogy sírva fakadjak, már megvan nektek ebből a hasznotok, forint harmincért veszitek, kettő hatvanért adjátok. — A* ár;A.at Pestről kapjuk — Etr a kuckó a kemencével! Aztán ymég diskuráltak erről-arnSI, de leginkább az árróL Végül — mivel nem volt mást tenniük — megegyeztek a következő szállítmányban. A mihálytelekiek se mondanak Jót a fölvásárlásra. * Es mit mond erre Martonosi József, a ZÖLDÉRT szegedi kirendeltségének vezetője? — Nem olyan fekete az ördög, mint amilyenre festik. Kisebb hibák mindenütt előfordulnak. Amit a szerződésben lekötöttünk, mind átvesszük. — A domaszéki gazdáknak erről más a tapasztalatuk. — Pedig eladható minden retek, a minőségének megfelelő árban. Nincs kiszolgálva se a belföldi, se a külföldi piac. Sok retek elfagyott A múltkoriban Báes megyéből rendeltünk a lakosság etlátására. — Nem volna közelebb a domaszéki ? — Eddig tudtommal átvettük, amit hoztak. Sorolja, napról napr®, mikor mennyit jelentett Domasrék. és mikor mennyit szállított Volt, amikor 12 ezer csomóra szólt az előrejelzés és 32 ezer lett belőle. Ide kellene, ott van. valahol mégis csak elakad a retek. Domaszéken ragaszkodnak az elóíráshct A felvásárló és a termelő te a papírra hivatkozik. * Rózsa Szilveszterik ezen a tavaszon 27 ezer csomóra egyezkedtek. Eddig alig vittek el belőle valamit Elvetettek a szabadföldbe öt kiló magot A lány, Kotogány Ferencné. a fiú te otthon negítkezfk. — A nylon alá Oerönát tettünk, meg azt a drága magosat, az isten se tudja a nevét de tiz csomót se vittünk ei belőle — kesereg a fiatalasszony. — Mondják, hogy volt olyan, aki fél holdat is kiszántott — Ki fizeti meg a kárt? — Nem tudom. Sakter Saélpálék már elkezdték, hogy utána járnak, kíváncsiak vagyunk, mire mennek. — Sok munkát öltek a retekbe? — Az nem érdekes! A nagyobb baj az. hogy nem veszik, hanem válogatnak. — Tavaly is így volt? — Akkor nem. Erőltettek bennünket hogy vessünk, vessünk. Közben visszaérkezik az öccs, a táblából nyaláb retket hoz magával. Kiválogat egy marokravalót, és mutatja, hogy nyolcból csak egyet vennének át. Mondja, hogy 20 csomó följön egy négyzetméterből, ebből kettő üti meg az exportot a több! nem. Egy ember körülbelül 4 ezer darab retket — 400 csomót — ládáz be naponta, hajnaltól késő estig. — Mtt eslnálnak a retekkel? — Várunk, majd csak lesz valami. Valóban, azt szokták mondani. valahogy mindig volt. A retek ls olyan, mint a többi zöldség. Idővel nincs vele gond, magától megrothad. Majoros Tibor Fiatalok megbeszélése Kétnapos tanácskozást és tapasztalatcserét rendezett pénteken és szombaton a KSZV Szegedi Kenderfonógyárában a textilméteráru iparban dolgozó fiatal műszaklak és közgazdászok számára a KISZ KB mellett működő értelmiségi fiatalok tanácsa, a Könnyűipari Minisztérium ifjúsági bizottsága, valamint a Textilipari Műszaki Tudományos * Egyesület A tanácskozáson — amelyet Tóth László, a KSZV vezérigazgatója nyitott meg — Mándoky László, a Könyayűipari Minisztérium textil-méteráru osztályának vezetője tartott vitaindító előadást a fiatal műszakiak és közgazdászok feladatairól. Ehhez Selmeczi Istvánné, a TMTE főtitkárhelyettese és Fekete Tibor, a KISZ KB osztályvezetője, az értelmiségi fiatalok tanácsának titkára fűzött kiegészítést, majd az ország minden részéből érkezett résztvevők mondták el tapasztalataikat. > Lenin tudomány Születésének 109. évfordulóján N

em ismerte a kivételeket, ha személyekről volt szó, kivált, ha önnön ügyeiről, s mindig elismerte a kivételek jogát, ha a társadalmi fejlődés ob. jektív törvényei és a gyakorlat között vett észre eltérést Szilárdsága és hajlékonysága, következetessége és az okos kompromisszumokra való készsége — ugyanabból a forrásból táplálkozott Életművének talán ez a legaktuálisabb tanulsága: a dogmák elutasítása — az elvek nevében; a gyakorlat igenlése — az élet szolgálatáért Mindennek ellenére nem volt pragmatikus politikus. Kevés olyan nagy embert ismer a történelem, aki olyan alapos elméleti felkészülés után jutott el elveinek gyakorlati megvalósításához, mint éppen Lenin. ötvenhárom esztendős korában ragadta el a halál, s ebből mindössze nem teljes hét' esztendőt munkálkodhatott a hatalom birtokosaként S ha ehhez még hozzászámítjuk azt, s bizony nem feledkezhetünk el erről sem, hogy ez a hét év is betegségekkel súlyosbítódott valamint azt a körülményt hogy a világtörténelemben kevésszer próbáltak kedvezőtlenebb körülmények között új világot új rendet teremteni — nos, ekkor értékelhetjük igazán a személyes teljesítményt Hajlamosak lehetnénk arra, hogy kettéválasszuk az életpályát: a forradalom előtti szakaszra, illetve az 1917-et követő évekre Logikusnak látszik az ilyen korszakhatár.- A múlt század utolsó éveiben, illetve századunk első másfél évtizedében Lenin a világ szemében egy kicsiny és illegális párt vezetője volt, jogok és hatalom nélküli politikai emigráns, amolyan vitakész szobatudós, a különböző nagy könyvtárak szorgalmas látogatója és egy levert elnyomott forradalom eszmei ihletője. 1917. november hetedike után olyan rendkívüli hatalom birtokosa, amely ritkán adatik meg politikusnak, még forradalmi vezérnek sem. S az a tény, hogy e rendkívüli hatalom egy olyan politikai párt s olyan forradalmár kezébe került akiknél a oél éppen az önkényuralom, az autarkia, az egyszemélyi diktatúra megszüntetése volt, és uralmuk alapjául egy új típusú demokráciát a széles néptömegeknek a kormányzás dolgaiba bevonását hirdették meg — különleges helyzetet teremtett. Látszatra az elmélet és a gyakorlat ellentmondását. Az ígért elvek és a megvalósítható hatalom közötti feszültséget. Mégis: egységben kell látnunk Lenin életművét. Nem pusztán abban az értelemben, hogy a forradalom előtt felkészült elméletileg a forradalom utáni szituációra, s még kevésbé leegyszerűsíthető ez az életmű akként, hogy a forradalom után a forradalom előtt kidolgozott elméletet ültette át a valóságba. Hiszen a szocializmus — kiváltképpen Marx és Lenin értelmezése szerint, de még a Lenin által okkal és oly szigorúan bírált szociáldemokrácia szerint sem — nem üdvtan; életreceptek, társadalmi ajánlások összessége. Ha ez lett volna, ugyan miben különbözött volna — mondjuk — a katolicizmustól, amely a mennyek országának ígéretével példálózott, egyéni megoldásokat ajánlott az aszkézistől a szellemi átlényegülésig, nehogy szembe kelljen néznie az evilági nyomorúsággal... Lenint a legkönyörtelenebb realizmus jellemezte az emigrációban éppen úgy, mint a forradalom irányítójaként. Nemcsak hirdette, hanem gyakorlatában alkalmazta azt az elvet, hogy ítéletet alkotni, dönteni kizárólag a tények alapján lehet, tehát össze kell gyűjteni az adott kérdésre vonatkozó minden tényt, függetlenül attól, hogy az kedvező-e mireánk nézve, avagy kedvezőtlen. És — véleményem szerint — az életmű egységének a kulcsa itt található meg. Mert természetesen megállapítható — s a polgári történetírás sokszor megtette már ezt —, hogy az elmélet és a megvalósulás között miféle eltérések találhatók. Milyen be nem váltott ígéretek jellemzik a szocializmus építését... Louis Fischer, aki Lenin legtekintélyesebb nyugati életrajzírója volt, egészen odáig megy, hogy megállapítja: „a történelem — a szó és tett közötti különbözőségek krónikája". Lenin munkásságának első pillanatától tudatában volt annak, hogy a cári Oroszország elmaradottsága milyen mértékű. Ar ról sem feledkezett meg. hogy a marxi— engelsi elmélet mindenekelőtt Európa legfejlettebb munkásmozgalmának, af németnek és az angolnak az eredményeire épült. Az sem volt kétséges számára, hogy a marxizmus értelmezésében mekkora eltérések voltak tapasztalhatók, korántsem csupán az oroszországi mozgalomban, de világszerte általában. Annál kevésbé lehetett számára ez titok, mivel maga rendkívül aktív résztvevője volt e nemzetközi polémiáknak. Azzal ugyancsak számolt, hogy Oroszországban nem építhet egyedül a tudatos szocialisták meglehetősen vékony rétegére, hanem számításba kell vennie a cárizmus ellen küzdő minden haladó erőt Forradalom előtti polémiáinak élességét, nemegyszer könyörtelenségét döntően ezek a körülmények befolyásolták. Hiszen a viták — akár az orosz közegben, akár nemzetközi síkon — nem arról zajlottak, hogy milyen lesz majd a kommunizmus. Az ilyesfajta elmélkedéseket Lenin üres azócséplésnek tartotta, és megvetéssel távol tartotta magát ezektől. Lenin és a vele egyetértők elméleti munkássága elsőrendűen a helyzet pontos meghatározására irányult, valamint — egy mai divatos szóval élve — egyfajta futurológia megalapozására. Ez a futurológia, persze, nem jóslás volt, hanem a cselekvés lehetőségeit igyekezett kimérni. A lehetőségeket viszont nem a személyekhez, még csak nem is a kollektívákhoz szabta. Nem is tehette ezt, hiszen a szocializmus nem az egyéni megoldást részesíti előnyben, hanem az egyén szabadságát, kiteljesedési lehetőségét a társadalom szabadságával, demokráciájával, kiteljesedésével köti össze. (Különben is, gondoljuk meg: amennyiben Lenin az egyéni megoldásokat részesítette volna előnyben, eleve reménytelennek kellett volna tartania a forradalmat, mert ha valaki, ő azután tudhatta, hogy mennyire kevesen vannak a bolsevikok, • s az illegalitás körülményei mennyire kedvezőtlenül hathatnak egy pártra.) Hogyan nélkülözhetné az egyént — a cselekvés társadalmi programja? Ha Lenin elutasította az egyénre vonatkozó megoldásokat, ha annyira szigorú fegyelemmel rendezte a párt sorait, ha oly következetesen védte a vita szabadságát, de ugyanennyire következetesen védte a végrehajtás egységét — mindezt nem azért tette, mintha lebecsülte volna az egyéniség erejét Ellenkezőleg, számtalan példát tudunk arról,- hogy milyen figyelmes elvtárs és barát volt, hogy mindenkin és mindenkor segíteni igyekezett (A sok lehetséges példa közül idézzük csak Gorkij esetét... 1917-ben Gorkij nem látta világosan a szocialista forradalom esélyeit Oroszországban, tehát veszélyes polémiába keveredett a bolsevikokkal és személyesen Leninnel. Lenin ebben a disputában nem volt hajlandó semmilyen kompromisszumra. Ugyanakkor féltön vigyázott arra, nehogy Gorkij egészsége megrendüljön, személyes szeretete, tisztelete sohasem csökkent az író iránt.) Az egyéniség ereje Lenin számára a társadalmi cselekvésbe való bekapcsolódással vált megfoghatóvá. Kiszámíthatónak a társadalmi folyamatokat tartotta, mély történeti, közgazdasági és politológiai ismeretei alapján. S

Lenin azt hirdette — és így is cselekedett —, hogy a szocializmus — tudomány. Nem volt ez a felismerés hagyományok nélküli. A német munkásmozgalomban széles körben terjedt az a jelmondat, hogy a tudás hatalom, a hatalom tudás. Ennek azonban inkább serkentő hatása volt, amely a munkásságot a szükséges ismeretek elsajátítására biztatta, illetve elutasította a korábbi társadalmi formációk örökletes jogon alapuló hatalombirtoklását. Lenin értelmezése minőségi változást jelentett. A tudományosan értelmezett szocializmus államelmélete feltételezte (és feltételezi) a helyzetmegállapítás, a tervKészítés és az irányítás tudományos megalapozottságát. A tudomány — nem prakticizmus, noha a valóság teljes ismerete nélkül el sem képzelhető. Ugyanakkor a tudomány kizárja a dogmát, hiszen ez utóbbi a hit világába tartozó fogalom, és sokkalta inkább a vak engedelmességet tételezi fel, azt igényli. Persze a tudomány fegyelmet követel művelőitől és megvalósítóitól, de — talán fölösleges itt ezt részletezni — a fegyelem és az engedelmesség között óriási az eltérés. Lenin életművének egysége ennek a tudományos szemléletnek a következetes megvalósulásában lelhető fel. Így látták ezt már a kortársak is. így tanultak tőle Oroszországban éppen úgy, mint világszerte. Majakovszkijra emlékeztessünk? ö, az aforisztikus megfogalmazások hive és mestere, tömören összegezett: „tanuljatok Lenintől. de ne kánonizáljátok őt". A megvalósuló szocializmus fejlődési folyamata igazolja e tétel helyességét. E. FEHÉR PÁL Éljen a magyar 2S a szovjet nép megbonthatatlan barátságai (AZ MSZMP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK MÁJUS ELSEJEI JELSZAVAIBÓL)