Délmagyarország, 1979. március (69. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-14 / 61. szám

8 Szerda, 1979. március 14; Európa számos országában, sőt a tengeren túl is keresettek az Állami Pénzverde ötvösműhelyében készült különféle dísztárgyak. A rendkívül munkaigényes zenélőórák. sakk-készletek, kelyhek, hajók valóságos ötvösműremekek. A képen: sakkkészletet drágakövekkel díszít Szcpinszky Katalin ötvös Látni az egyetem falain túl is... A .Tózsef Attila Tudó- tori tanács és a KISZ-bizot.tmányegyetem MSZMP vég- ság értékelése alapján ponrehajto bizottsága akként iosan fogalmazott az MSZMP összegezte határozatában az JATE végrehajtó bizottsága, egyetemen tartott ifjúsági amikor az intézkedesi terv parlamentek munkáját: nem végrehajtásának ellenőrzéelég csak a KISZ-nek és a sében olyan nagy szerepet szakszervezeti fórumoknak az szán a KISZ-nek, a szaka tevékenysége, hogy elő- szervezeti bizottságnak, öszkészítő munkájuk és egy üt- szekeverni semmiképpen tes állásfoglalásuk tükröződött az állami vezetők beszámolóiban. Együtt kell működniük az intézkedési terv végrehajtásának ellenőrzésében. A tapasztalatokat, problémákat és eredményesem lehet azokat a problé- szer mákat, amelyek megoldása az egyetem és nem az Oktatásügyi Minisztérium hatáskörébe tartozik. Ezeket el is választotta egymástól értékelésében az MSZMP JAket pedig egyaránt jelezzék TE végrehajtó bizottsága, az egyetem állami vezetésé- amikor az észrevételeket, a nek és az MSZMP JATE felvetéseket csoportosította. Végrehajtó bizottságának. Fontos ez a határozat, ha figyelembe vesszük az egyetemi párt-végrehajtóbizottság összegezésében azt a kitételt: a KISZ és a szakszervezeti bizottság együttes állásfoglalását az állami Egyetem; hatáskörű például a pedagógiai és módszertani oktatás helyzetének felülvizsgálata ez év júniusáig. Hasonlóképpen az nak sikerülhet, egyetemi dolgozók érdekében a lakásfejlesztési alap megemelése, a tananyag és nek engedélyezése például az Oktatásügyi Minisztérium hataskörébe tartozó és elbírálandó javaslat., felvetés. Megoldásuk viszont pénzügyi lehetőség függvénye. Az egyetem falain kívülre mutat az a sürgetés is, hogy időszerű a felvételi rendmódosítása. Szorító gond ez, amelyet az okoz, hogy az egyetemi felvételre készülő középiskolás arra a két megjelölt tantárgyra fordítja figyelmét, amely a felvételi alapja, a többi tantárgyra kevesebb erőt fordít Ilyenformán az általános műveltség gyarapításán esik csorba, amelyet megszüntetni az egyetemi tanulmányok mellett igen nehéz, s csak a legjobbakvezetés csak részben vette jegyzetellátás javítása stb. figyelembe a végleges. ifjúsági parlamenten elhangzott beszámoló összeállításakor. Ez magyarázza például azt, hogy az oktatók és dolgozók együttes parlamentjén a hozzászólások többnyire egyoldalúak voltak. jórészt egzisztenciális körülményeket érintettek. Ugyanakkor nem kaptak hangot az oktató-, a nevelő-, munka kérdései. Előidézte ezt talán az is. hogy az állami vezetés az előre megküldött kérdésekre választ adott, bár igaz. ez nem elégítette ki a kérdezőket. Az előző két parlamenten már felvetődött és még azóta is teljesen vagy részben fennálló problémák fogalmazódtak meg, illetve azok megoldásának módjára, idejére stb. kértek választ A JATE KlSZ-szerveinek érdeme, hogy az előkészítő munkában igyekeztek a fiatalok figyelmét felkelteni az egyetem falain túli dolgokra is. például várospolitikai kérdésekre — a közéletben való aktív részvétel jegyében —, a megye határán kívüli, országos dolgaink megértésére. Csak azok ismeretében lehet segíteni. megoldani speciális egyetemi, az egyetemi ifjúságot közvetlenül érintő problémákat. Nem véletlen, hogy első alkalommal adott tájékoztatót a gazdasági főIgazgató az ifjúsági alapot képező pénz gazdaságos felhasználásáról. Az egyetemi pártalapszer vezetek véleménye, a A pályázati rendszer további korszerűsítése, az ösztöndíjrendszer felülvizsgálata, új kollégium építéséAz a felvetés is indokolt, hogy szükséges az ösztöndíjas gyakornokok helyzetének átfogó rendezése is, éppen a tudományos utánpótlás érdekében. ÍJ. F. Mlkalmazkotíás a piac igényeihez A szakszervezetek és a könnyűipar vezetőinek tanácskozása Folytatódik a termelés gazdaságos cikkek export iászerkezetének javítása. A nak fokozottabb szelekciója vállalati termelési ós értéke- kezdődött meg. Megállapítotsítési előirányzatok összessé- ták azonban azt is. hogv több gükben közéi állnak vagy területen határozott intézkeegybeesnek a népgazdasági désekre van szükség, hogv a tervben megjelölt, s az ága- vállalatok ez évi működése zatra háruló feladatokkal — a népgazdasági terv keretei állapították meg kedden tar- között maradjon. A nyerstott együttes értekezletükön anyagárak emelkedése miatt a Könnyűipari Minisztérium például a népgazdasági tervés a tárcával együttműködő ben előirányzott magasabb szakszervezetek vezetői. A importot gazdaságos többletrendszeressé vált konzultá- exporttal kell alátámasztani. ciókon ezúttal az idei legfontosabb közös tennivalókat tekintették át, értékelve a gazdálkodó szervezetek programjait és azok összefüggéseit az 1979. évi népgazdasági tervvel. Megállapították: a vállalati törekvések érzékeltetik, hogy ütemesebb a termékszerkezet-váltás, gyorsabb az alkalmazkodás a piaci igényekhez, javul a gyártmánytervezés. a vállalatok többségénél a szigorúbb szabárek- lyozók hatására a . kevésbé (MTI) Mutogatok U

gy rémlik, hogy azelőtt már gyermekkorban lebeszélték az embereket erről az eléggé el "nem ítélhető szokásról. Pedig nálunk aligha válthatott ki különösebb társadalmi hatást a mutogatás. Emlékszem arra, hogy ilyenfajta jelek láttán szüleim mindig rámszóltak: „Ne mutogass, kisfiam...", és hozzátették: mert rászoksz a lopásra!" És ha nem is fájdalmat keltöen, de kellő erélylyel figyelmeztetve, rácsaptak a kezemre. Mindez — gondolom — sok tíz- és százezer kisgyereknél ugyanígy történt. Az utóbbi időben mégis mintha túlságosan sokan megfeledkeztek volna erről a korai intelemről. Bizonyára az olvasó is tapasztalja, hogy az egészséges testedzéssel szem. ben egészen más célból lendülnek a karok a szélrózsa minden irányába. A mutogatás ugyanis a szóbeli magyarázkodás kiegészítő eszköze lett, s rendszerint a hibák, a felelősség áthárítását szolgálja. Azaz, bűnbakot keresnek a karok fent és lent, jobbra és balra. S ebben az egész „mutogatósdiban" az izgat legjobban, hogy véletlenül sem tudok olyan karokra bukkanni, amelyek hajlékonyabbak, s az említett egyenes irányok helyett befelé, azaz önmagukra is tudnának mutogatni. Inkább megmerevednek, és mindig távolabbi „lehetőségeket", célpontokat keresnek. Egy ismerősöm azzal magyarázta a jelenséget, hogy az emberiség állítólag sohasem szokta önmaga mellére akasztani a céltáblát... Mostanában nagyon érdekes, izgalmas beszámolókat, elemzéseket és előadásokat hallok. Egy-egy főhatóság képviselői öszszefüggéseket tárnak föl; máskor gazdasági szakemtferek, közgazdászok, különböző intézmények és munkahelyek vezetői igazolják, hogy értik és követni akarják a politikát, amelynek legújabb megnyilvánulása az a bizonyos december 6-i határozat. A közhangulat jószerével arra irányul, hogy ezt a határozatot aztán igazán nem értelmezni, tárgyalni, elemezni, „levinni" és méltatni kell, hanem végrehajtani! Nem úgy, mint több, korábban született társát. Ügy látszik: a népgazdaság megfontolt tettekre áhítozik, és meglehetősen unja a magyarázkodást Ha igaz az. hogy a mutogatás a magyarázkodás eszközévé vált. akkor éppen ideje hajlékonyabba tenni a karokat, s ha szükséges, valamelyest változtatni a mutogatás irányán. Azaz, magunkban is — sót elsősorban önmagunkban — keresni a hibát, hogy gyorsan, okosan tudjuk kijavítani azt A mutogatásnak kiterjedt „irodalma" van. Korábban ezt úgy hívtuk volna, hogy a fékezés rendszere. De hát mit akarunk fékezni? Most úgy tetszik, mindenki érti már: hol tartunk, miért tartunk ott; hol tartanánk és merre kell haladnunk. Nem hiszem, hogy az elemzésekben okvetlenül meg kellene kerülni a múltat, bár éppen a múlt bizonyos szokásainak fölszámolása vihet előbbre. De azért gyanús, hogy még mindig — és következetesen — rosszul ragozunk. Véletlenül sem hallom például azt, hogy valamit másképp kelett volna tennünk. Csak úgy, hogy másképp tehették volna. Mások. Az, hogy mondjuk, „körültekintőbb lehetett volna az előrejelzésünk"; hogy „megalapozottabban tervezhettünk volna"; hogy netán „mi sem vagyunk vétlenek"? Nem. ez még ma sem hangzik el. Furcsa, de újra csak fölerősödött a mutogatás. És ennek kíséretében mindenkinek van néhány „kedves szava" a másik szervről; az alá-, a fölé-, avagy a mellérendelt intézményről, irányító apparátusról, annak tévelygéseiről, hibáiról. A karok mutogatnak: szögletesen, határozottan; le föl, oldalra és — mellé. Amikor egy külkereskedelmi szakembertől megkérdezték, hogy az ő ágazatának milyen része volt vagy van a jelenlegi helyzet kialakulásában, így válaszolt: „Mi megmondtuk a vállalatoknak, hogy roszszul csinálják." Ingerült lett és kapkodó. Pedig a kérdező nem akart mást tudni, csak azt, hogy a sikerek mellett hajlandók-e osztozni a hibákban is. Alighanem megértette a kérdést... És tovább. Az egyik főhatóság képviselője a vidéki szerv vezetőjétől kérdezte: „Na, és nálatok hogyan mennek a dolgok?" „Lent minden rendben van, ezt kijelenthetem" — válaszolta magabiztosan. Mintha hibákat csak az irányítás legfelsőbb szintjein lehetne elkövetni. És miután ez a jelenség igencsak fölborzolta az érdeklődésemet, több. az ország különböző részén, az építés különböző színterein dolgozó embert kérdeztem meg, nem mintha bíztam volna abban, hogy az ügy végére járhatok. Egyikük azonban eg, izgalmas esettel hozakodott elő: „Egyik középvezetőt annafy rendje és módja szerint beszámoltattam. Nem vette jó néven. S amikor nem fogadtam el tőle az általánosságokba hajló .szöveget', mutogatni. Mi derült ki? Az, hogy ami kimondottan a saját mulasztása volt, azt objektív, azaz tőle teljesen független következményeknek próbálta beállítani. De hozzátette azt is, hogy ami ennek az objektív helyzetnek a kialakulását okozta, az fönt is és az ,alatta levő' posztokon is szubjektív ítéletek, döntések következménye volt. És ezzel kényelmes ,sündisznóállásba' vonult. Megtehette, hiszen az a tapasztalatom. hogy manapság még igen sokan megélnek az országban a mutogatásból — és nem is rosszul" Nos, ehhez aligha szükséges kommentár. Nem lehet ugyanis kétséges, hogy a mutogatás a kispolgáriság egyik újsütetű megnyilvánulása. Azaz: „mindent adjon a társadalom; sokat és jót, de ha egyéni dolgaim nem úgy mennek, ahogy szeretném, akkor kétségtelenül rossz a társadalom. En vétlen vagyok." Azt hiszem, ebből elegünk van. Mert ha valaki örökösen igazolja önmagát, ha állandóan csak kényelmes „fedezékbe" vonul, akkor csak védekezhet. „támadni" képtelen, azaz. cselekvési készségét veszíti eL Ki se néz a „bunkerból". csak szajkóként mondja a maga rigmusái Talán azt sem venné észrp, hogy ha vége1 érte a „háború". Mindenért valaki más a felelős? És én semmiért? Jó volna, ha néha befelé is hajolna a kar. hogy önmagára mutathasson a korábban sok más célpon tot. kereső mutatóujj... ,e ne higgyék, hogy bűnbakok, felelősök. hibázok és felelőtlenül cselekvők kutatására akarok fölszólítani jegyzetemben. Szó sincs erről. Csupán azt szeretném bizonyítani, hogy majdnem lehetetlen befutni a célba, ha minden atléta csupán azt figyeli futás közben, hogy társa milyen stílusban, hogyan „futtatja a lábát". A mutogatásnak irodalma, stílusa, fölemelő és borzalmat keltő történelmi emlékei vannak. Nem idézem őket. Nem teszem, mert a manapság „divatos" mutogatás — hiszem — sohasem kerülhet a történelemkönyvek lapjaira. Egy bizonyos — s ez már napjainkban is kiderült —, nem lehet mindenért másokat, legkevésbé a társadalmat felelőssé tenni, hiszen a társadalom mi vagyunk. S ahogy ki-ki megtalálja a helyét a társadalmi munkamegosztásban, úgy rá kell jönnie arra is, mi a dolga, miben tévedett, hogyan keTt javítania önmaga munkáját, hétköznapi cselekvéseit, nyilatkozatait és állásfoglalásait. egész emberi valóját. Űgv érzem: a mutogatásnak, a felelősség áthárításának alkonyát éljük. Jobb. ha ezt mindenki magától fedezi föl, és nem úgy kell egyszer figyelmeztetni rá. A felnőtteknek — nálunk legalábbis — kínos lenne leütni a kezét. De azért emlékezzünk elődeinkre, akik időben felszólítottak rá: „Ne mutogass, kisfiam..." Lele Béla D Magyar-jugoszláv vasúti megbeszélés Szegeden Tegnap, kedden Szegeden, son a szegedi és az újvidéki a MÁV Igazgatóság épüle- vasútigazgatóságok képvitében kétnapos magyar—jugoszláv vasúti tanácskozás kezdődött. A határforgalmi tárgyaiéHengerészek sikere A Salgótarjáni Kohászati november 7-én felavatott Üzemek hideghengerművé- acélgyári hideghengermű az nek húszhengeres áüványá- indítása óta annyi lemezt ról kedden lefutott az egy- hengerelt, amelynek hosszúmilliomodik tonna hidegen sága harmincszor körülérné hengerelt nemesacéllemez. A kiemelkedő termelési sikert az ('®'enlltot' érteke ^^ a hengerészek röpgyűlésen meghaladja a tizenkétmilünnepelték meg. Az 1961. iiárd forintot selői vesznek részt: Lovász Lázár, a MÁV szegedi és Ilin Tima. a Jugoszláv Vasutak újvidéki Igazgatóságának vezetője irányításával. A tanácskozáson értékelik a közös határállomások 1978. évi munkáját, a különböző teljesítmények, szolgáltatások és üzemi költségek alakulását és elszámolását. Egyúttal összehangolják az egyre növekvő nemzetközi vasúti forgalom zavartalan lebonyolítása érdekében az érintett határállomások munkáját. s meghatározzák a soron levő feladatokat Egészségvédelem A Vöröskereszt egészségvédelmet szolgáló tanfolyamain három év alatt mintegy másfél millióan vettek részt — állapítja meg a mozgalom egészségnevelési tevékenységé) összegező beszámoló, amelyet keddi ülésén vitatott meg a Vöröskereszt országos vezetősége. A tanfolyamok közül a leglátogatottabbak az els^segél vnyújtás ismereteit közvetítők, s az ifjú egészsegőr előadássorozatok, amelyek az általános iskoláson, az úttörő vöröskeresztesek felkészítését szoigá'iák. A 14—18 évesek-A családi élet iskolája című tanfolyamokon többek között megismerkednek a csecsemőgondozás fogásaival