Délmagyarország, 1979. március (69. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-11 / 59. szám
4 Vasárnap, 1979. március ti: W MAGAZIN Emlékek és tanulságok Interjú dr. Gergely István államtitkárral A szegedi árvízkatasztrófa nemcsak az emlékezésre, hanem a tanulságok levonására és mai biztonságunk, védelmi képességünk áttekintésére is alkalmas. Ezért lapunk interjút kért dr. Gergely István államtitkártól, az Országos Vízügyi Hivatal elnökétől. Lapunk kérdéseit és válaszokat az alábbiakban közöljük. Száz esztendeje, hogy a végzetes árvíz elpusztította Szegedet. Mit jelent igazából ez a dátum a vízügyi szerveknek? Vannak-e Szeged tragédiájának máig ható tanulságai? — Szeged tragédiája 1879-ben történelmünk talán egyik legnagyobb, hatásában legmegrázóbb árvízkatasztrófája volt. A város teljes egészében elpusztult, környezetével együtt 100 ezer ember vált hajléktalanná. Szomorú dolog tragédiát utólag elemezni, mégis kell, hiszen sok értékes tanulsággal szolgált és szolgál ma is az utókornak. A mi számunkra a legfontosabb: a nép, az ország valódi érdekeit az akkori uralkodó osztály — a tőkések, a nagybirtokosok, a nyerészkedő spekulánsok — érdekeinek alárendelő politika, a gazdasági hatalmaskodás tragédiákba torkollik. Szeged pusztulása esetében ez tételesen bizonyított. Két rövid idézettel szeretném ezt alátámasztani. Mit mondott Tisza Kál| mán, az akkori magyar miniszterelnök azokban a vészterhes napokban? „Mindenki védje meg saját magát úgy, ahogy tudja.'* Ezzel szemben mit mondott már évtizedekkel előbb Széchenyi István, a Tiszavölgyi parasztság földhöz juttatásának módját, gazdasági koncepcióját megalkotó államférfi? „A Tisza-völgyét és ennek orvoslását, mint én tartom, nem vidéki vagy éppen rokonszenvű, egy-egy határnak kedvező körülmények szerint kell felfogni, de országos és az egész roppant vízszerkezetnek lehető legegyenlőbben kedvező szempontbul..Hozzátehetjük, hogy ennek megvalósításához Vásárhelyi Pál műszakitudományos elképzelései és konkrét tervei maradandó alapot adtak. Tehát a tragédia bekövetkezését nem csupán a kor szellemében, társadalmi berendezkedésében gyökerező káros politika és a Tisza féktelen áradása szomorú következményeként kell értékeljük, hanem bűnös gondatlanságnak, hiszen az elkerülés lehetőségei — a gazdasági koncepció, a műszaki tervek, a technikai színvonal — mind adottak voltak. Ez az, amiben keresnünk kell a 100 év előtti események igazi tanulságát. Szeged újjáépítése a magyar vízgazdálkodásnak akkor az árvíz hatására megindult tudományos, technikai és szervezeti fejlődése e tekintetben csupán mennyiségi változást hozott. Minőségi változás az országunk, népünk valódi érdekeit szem előtt tartó szocialista építéssel következett be. Felszabadulásunkkor a háború poklában szétzilált országot, évszázados adósságokat vett kezébe a nép. Ma már több mint három évtized történelmi tapasztalata birtokában joggal mondhatjuk — s ez szocialista társadalmunk lényegéből fakad —, mindent megtesz államunk azért, hogy dolgozó népünk békében, biztonságban haladhasson a fejlődés útján. Közte milliárdokat fordít árvízvédelemre, hogy meg ne ismétlődjék az 1879-es tragédia, pedig ma sem dúskálunk a javakban, csak abból jut, amit kemény munkával megteremtünk. Miként minősíti ma a veszélyeztetett országrészek biztonságát? Van-e garancia arra. hogy a jövőben a rendkívüli árvizek ellen eredményesen tudunk védekezni? — Árvízvédelmünk múltból örökölt adósságának jó részét szocialista tervgazdálkodásunkban már törlesztettük, fövédvonali gátjaink fele már a ma kellőnek ítélt biztonság szintjére van kiépítve. Ez azt jelenti, hogy a jelentős árvizekkel szemben biztonsággal védettnek tekinthetjük magunkat és a katasztrofális árvizekkel szemben is egyre kedvezőbb eséllyel vehetjük fel a harcot Ami a jövőt illeti, terveink szerint — a népgazdaság teherbíró-képességének függvényében — a következő kéthárom évtizedben szükséges árvédelmi rendszerünket a kockázati veszély által indokolt szintre kiépíteni. Fejlesztjük és erősítjük a védekező szervezet ütőképességét is. Ez az, amit közvéleményünk a közvetlen árvízvédelmi fejlesztő munkából érzékel. A korszerű vízgazdálkodás azonban ma már összekapcsolja a víz hasznosítását és a víz károkozása elleni küzdelmet. Ez a komplex törekvés érvényesül a nagy térségi vízgazdálkodási rendszerek kialakításánál. az olyan nagy létesítmények megvalósítása során is, mint Csehszlovákiával közösen épülő Duna-vízlépcsőrendszer, a kiskörei vízlépcső és a megyében tervezett csongrádi vízlépcső. Az árvizek melle t új veszélyek ellen is védekeznünk kell. Meg kell akadályoznunk, hogy a civilizációs szenynyezés elpusztítsa vizeink életét, megmérgezze emberi életünk számos fontos elemét. Ez már nemcsak beruházási vagy műszaki kérdés, hanem az egyes emberek és közösségek magatartását is meghatározó generációs felelősség. így minden munkánkban, hétköznapjainkban, jövőt formáló terveinkben — közte a Tisza árvizét kordába szorító tevékenységünkben — egyaránt úgy kell eljárnunk, hogy az a XXI. század kritikáját is kiállja. Az idei árvizes időszaknak vannak-e már következtetései, módosítják-e ezek az OVH fejlesztési elképzeléseit? — Az idei téli szélsőséges időjárás rendkívüli jelenségeket hozott a vízfolyásokon is. A rendkívüliséget szemléletesen érzékelteti, hogy az eddigi maximumokat meghaladó vízállások elleni küzdelmet a téli, zord időjárási viszonyok között kellett végezni. Minden tiszteletet, köszönetet megérdemelnek az emberek, akik esőben, hóban, fagyban, a töltéseken járhatatlan sárban védték, őrizték a gátak veszélyeztetett szakaszait. S hogy ez a köszönet milyen sokakat érint, jelzi, hogy a legnagyobb egyidejű létszám az idei védekezésben meghaladta a 7 ezer főt. Helytállásuk alapvető záloga volt az eredményes védekezésnek. Az árhullám — mint ahogy abban bíztunk is — a Tisza alsó szakaszán ellapult és nem hozott újabb rekordokat Szeged táján. Még nem vonult le teljes egészében, azonban néhány következtetést máris le lehet vonni. Mindenekelőtt ismételten igazolódott az, hogy számolni kell szinte az ország valamennyi folyóján az árhullámok magasságának és hevességének növekedésével. Ezt egyértelműen bizonyítja, hogy a Tisza és a Bodrog árhullámai évszázadosnak vélt maximumokat haladtak túl néhány éven belül. Ennek okait folyamatosan vizsgáljuk és valószínűleg civilizációs hatás következménye. További tapasztalat, hogy igen nagy jelentősége van a korszerűen felszerelt, jól begyakorolt, ütőképes védelmi szervezetnek, ami rugalmasan mozgatva, szakszerűen tudja ellátni a védekezés rendkívüli feladatait. Végül említem azt az igen jó tapasztalatunkat. amit a védekezésben együttműködő szervek kapcsolatában, együttmunkálkodásában láthattunk. Meggyőződésem, hogy az áldozatvállalás, a magasrendű felelősségtudat, amivel ezek a szervek hozzájárultak a vízügyi dolgozók munkájához, a legfontosabb tényezője volt az árvíz károkozás nélküli levezetésének, összességében elmondhatjuk, hogy ezek a tapasztalatok nem módosítják, hanem megerősítik a fejlesztési elképzelések helyességét. Tudatos, tervszerű munkával tovább kívánjuk azokat folytatni, hogy közvéleményünket ne nyugtalanítsa, a termelőmunkát ne zavarja a fenyegető árvíz. A vízügyi munkának számos nemzetközi kapcsolata van. Milyen az együttműködés az érdekelt szomszédos országokkal? — A Duna és a Tisza a vízzel, partjaik gazdagságával ősidők óta mágnesként vonzotta a letelepedést kereső embert. Jelentőségük a lakosság, az ipar, a mezőgazdaság szinte kielégíthetetlen szomjával, olcsó víziút, kimeríthetetlen energiakincsük lehetőségével mára tovább nőtt, s a jövő fejlődésének is alapját adja. Ez indokolja, hogy mi, a partjukon élő népek szót értsünk egymással. Célunk és érdekünk, hogy a vizet, mint közös érdekű természeti kincset — az érintett országok méltányos érdekeit tiszteletben tartva — gazdaságilag és műszakilag a legjobb hatásfokkal védjük és hasznosítsuk. A vizek kártételei ellen pedig egymással szoros együttműködésben védekezzünk. E célkitűzés jegyében törekszünk arra, hogy a kétoldalú vízügyi egyezményeket továbbfejlesszük, fokozatosan kiterjesszük vízgyűjtő területek egységére érvényes együttműködéssé. E törekvéseink hatékony fóruma a KGST, ahol széles perspektívája nyílik az új típusú gazdasági együttműködésnek. Ezek a fő irányvonalak olyan konkrét kapcsolatokat takarnak, mint azt. hogy csehszlovák barátainkkal közösen kezdtük meg közös Duna-szakaszunk hasznosítását. Külön is érdemes kiemelni a Szovjetunióval való kapcsolatunkat, hiszen földmunkagépparkunk zöme szovjet termék, az észak-pesti sz-ennyvíztisztító mű szovjet berendezésekkel, szovjet tervek alapján készül. A KGST-n belül elkészült az érintett Tisza-völgyi országok részvételével a nemzetközi vízgyűjtő fejlesztését meghatározó közös terv. Árvízvédelmünk hatékonyságát segítik a szomszédainkkal közösen kidolgozott árvízvédelmi együttműködési szabályzatok, így közvetlen környezetünkkel — de távolabbra kiható kapcsolatainkkal is — szocialista külpolitikánk egészébe illeszkedően. annak részeként — a békés építőmunkán alapuló, a jószomszédi kapcsolatokra törekvő hatékony együttműködést folytatunk. r Árvízi kiállítások A szegedi nagy árvíz centenáriumára ma, vasárnap, három kiállítás nyílik a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai Képtárában. Az Árvízi képek című bemutató a korabeli képzőművészeti ábrázolásokat sorakoztatja fel. Petrovics László, Telepy Károly. Roskovics Ignác, Pataky László, Greguss Imre árvízi témájú képei mellett bemutatják a Magyar Nemzeti Galéria és a szolnoki Damjanich Múzeum anyagából válogatott, tiszai ihletésű festményeket. Böngészésre ad módot a Szegedi városrekonstrukció, várostervek című tárlat, mely az újjáépítés dokumentumait — tervrajzokat, vázlatokat, írásos anyagokat — tár a közönség elé. A harmadik kiállitás 17 szegedi képzőművész vallomása a folyóról, A mi Tiszánk címmel. Több mint ötven műben mondják el, mit jelent számukra ez a folyó. Képeinket kedvcsinálónak szántuk: az elsőn Vágó Pál híres árvízi festményén dolgozik: egy korabeli tervrajz — a színház oldalnézete: Pataki Ferenc festménye a szegedi alkotók anyagából.