Délmagyarország, 1979. március (69. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-22 / 68. szám

4 Csut5rtok, 1979. március 22: Meteorológiai és csillagászati tavasz A téli hónapok eltelte után a március elsejét már a tavasz első napjának tekintjük. Ekkor kezdődik a mérsékelt övezetben használatos meteorológiai tavasz. mely eltérőleg a csillagászati tavasztól. március hó 1-tól május 31-ig tart Meteorológiai tekintetben a március elsejének beköszöntése az időjárásban fordulópontot jelent Általában ezt a hónapot a sarki légáramlás jellemzi. Hazánk területére az Atlanti-óceán. Skandinávia, Ukrajna és a Földközitenger felől érkeznek változatos légáramlások, melyek időjárásunkat szabályozzák. Ebből eredőleg a téli hideg erejét veszítve, az alacsonyabb helyeken, így az Alföldön, ha azt hó borítja; gyakran megkezdődik az olvadás. A meteorológiai évszakok kezdete mintegy három héttel előzi meg a csillagászati évszakok kezdetét amely szerint a tavasz március 1-tól május 31-ig, a nyár június 1-től augusztus 31-ig, az ősz szeptember 1-től november 30-ig, a tél december l-től február 28., iszökőév esetén 29-ig terjed. Márciusban a Nap az egyenlítőbe jut és 21-én elérkezik az évszak azon részéhez, amikor a Nap pontosan keleten kel és nyugaton nyugszik. A nappali megvilágítás, az éjszakai sötétség teljesen egyenlő, 12 óráig tart a nappal és 12 óráig az éjszaka. Az évszak, illetve az évnek ezt a napját tavaszi napéjegyenlőségnek (ekvinokciumnak) nevezzük. A tavaszi nanéjegyenlőséghez kapcsolódnak mindazok a változások, melyek az újjáéledő természettel forrtak össze. A Nap március 21-én az ekvátor fölé emelkedik, a reggeli és esti idő növekedésével hoszszabbodás létesül. A hoszszabbodás következtében a Föld felületén a Nap sugárzása fokozódik, a levegő hőmérséklete emelkedik. Ekkor kezdődik a csillagászati tavasz, s egyszersmind az év elsőnegyede, mely március 21-től június 21-ig tart; hossza 92 nap 19 óra. Ebben az évben a Nap egyenlítőn való áthaladásának tavaszi időpontja —- mely a csillagászati tavaszt jelenti — március 21-én, szerdán 6 óra 22 perc volt Ezen a napon a Nap korongja 5 óra 47 perckor jelent meg a keleti láthatáron, és nappali útjának végeztével 17 óra 57 perckor nyugodott le. Ezt követőleg a Nap pályáján tovább haladva. delelési magassága folyamatosan nő, majd a legnagyobb északi elhajlással (deklináció) eléri a Ráktérítőt és ekkor kezdődik az év második évszaka, a csillagászati nyár. A Föld tengelye az ekliptikával 23 és fél fok szöget zár be, ezért esetenként az északi, majd a déli félgömb fordul jobban a Nap felé. Ebből származó időjárási változások az évet négy évszakra osztják, úgymint a tavasz március 21-én. a nyár június 21-én, az ősz szeptember 23-án, a tél pedig december 21-én kezdődik. A tavasz és a nyár együtt adják a nyári félévet, mely 186 napból áll, ezért ez — északi félgömbön — hét nappal hosszabb időre terjed a téli félévnél. Nagy Joachlm Az ösztönző nyugdíjpótlékról K. A szegedi olvasónk tavaly töltötte be a 60. életévét. Igen jó erőben van, munkahelyén azt javasolták, hogy dolgozzon még tovább, mert érdemes később nyugdíjba mennie, jogosult lesz ösztönző nyugdíjpótlékra. Kéri, ismertessük az ösztönsó nyugdíjpótlékról szóló rendelkezést. A társadalombiztosítási jogszabályok szerint a tovább dolgozásra ösztönző nyugdíjpótlék annak jár, aki öregségi nyugdíjra jogosultságának megszerzése után — a nyugdíj igénybevétele nélkül — munkaviszonyban, vagy szövetkezeti tagként legalább egy évet (365 naptári napot) munkában töltött Munkaviszonyban vagy Ipari szövetkezeti tagként munkában töltött idő számításánál azt az időt lehet figyelembe venni, amely alatt az igénylő munkaideje a munkakörére jogszabályban megállapított teljes munkaidőt elérte, és munkabért kapott A mezőgazdasági szövetkezeti tagként munkában töltött idő számításánál annyi hónapot — naptári évenként legfeljebb 12 hónapot — lehet figyelembe venni, ahányszor az igénylő munkavégzéssel 13, nő 8 munkanapot szerzett Ha az igénylő mezőgazdasági szövetkezeti tagsága egész naptári éven át nem állott fenn, legfeljebb annyi hónap vehető munkában töltött időként figyelembe, ahány hónapon át a tagsága fennállott A keresőképtelenség, a táppénzes állomány ideje nem vehető figyelembe. Figyelmen kívül kell hagyni az ösztönző nyugdíjpótlékra jogosító. idő számításánál a bedolgozóként, továbbá az 1976. január 1-et megelőzően mezőgazdasági termelőszövetkezetben munkaviszonyban vagy tagként munkában töltött Időt is. Az ösztönző nyugdíjpótlék a termelésben és a forgalomban. valamint a la>csság ellátásával kapcsolatban álló fizikai munkakörben — a nyugdíjra jogosultság megszerzése után — munkában töltött minden év után az öregségi nyugdíj 7. egyéb munkakörben pedig 3 százalék. Az 1972. január 1-ét megelőzően munkában töltött időre az ösztönző nyugdíjpótlék mértéke fizikai munakörben az öregségi nyugdíj 3, egyéb munkakörben pedig 1 százalék. Abban az esetben, ha a munkában töltött idő egy évnél több, az ösztönző nyugdíjpótlék a 365 napot már el nem érő töredékidőre is jár. Nem jár ösztönző nyugdíjpótlék a 30 napnál rövidebb időre. 1978. január l-től az ösztönző nyugdíjpótlékkal kiegészített öregségi nyugdíj összege a nyugdíj alapját képező havi átlagkereset száz százalékáig terjedhet. Dr. V. M. Lelkesedés és tájékozottság A nevét nem tudom. Fekete haja mögül karika-fülbevaló villan elő, szemhéját hol kékre, hol zöldre festi. Keze ápolt, körme vörösre lakkozott. A népfront nőbizottsági ülésein, fórumain hallottam fölszólalni. Volt mondanivalója, ha a kereskedelem került terítékre, ha a békehónap rendezvényeiről esett szó, ha a nők egyenjogúságának még meglevő gátjairól, a fejlődés feltételeiről folyt a vita. Éles szemű, éles eszű, jó beszédkészségű és tájékozott fiatalasszony — állapítottam meg mindannyiszor. S amit még tudok róla: gép mellett dolgozik a kendergyárban, s hozza, továbbadja a munkatársak gondját-baját, véleményét A népfrontnál mindig várják ezt a munkásasszonyt. Akár a többi, hasonlóan lelkes, tettrekész munkásaktivistát Lelkesedés, tettrekészség. A népfrontmozgalomban mindkettő csaknem elengedhetetlen tulajdonság. Nélkülük csak kívülállóként szemlélheti a sokrétű munkát, aki mégis odatéved a népfrontosok közé. Am önmagukban ezek a nagyon hasznos és tiszteletre méltó tulajdonságok hovatovább kevésnek bizonyulnak a népfrontmunkában. Egyre több képzett, tájékozott emberre van szüksége ennek a tömegszervezetnek is. A népfront VI. kongresszusa felhívta a figyelmet: a választott testületek éljenek azzal a lehetőséggel. hogy minél több munkás vállaljon mozgalmi munkát A megye népfrontbizottságban azóta tükröződik is ez a szándék. Az 1976-os választások után a korábbi 16,2 százalékról 22,4 százalékra nőtt. a mozgalom vezető szerveiben közreműködő munkások aránya. Valamennyiüket a lelkesedés, a tettrekészség vezette idáig. A közéleti tevékenység kívánta felkészültséggel azonban nem születik együtt senki. A SZOT és a Hazafias Népfront Országos Elnöksége öt évvel ezelőtti akcióterve alapján lehetőség nyílt arra, hogy a népfront munkás tisztségviselői tanfolyamon sajátítsák el a legfontosabb tudnivalókat Azóta minden évben kéthetes képzést szervezett részükre az SZMT a lom az együtt töltött néhány megyei népfrontbizottságok- gondtalan óra, kai együtt * • Mit tanulnak a rövid időre ismét iskolapadba ülő felnőttek, népfrontvezetök, tanácstagok, aktivisták, lakóbizottsági elnökök, illetve azok, akik ezután kapnak valamilyen tisztséget a népfrontban ? Az általános ismeretek közül, csak néhány: a szocial'sta társadalom építésének társadalompolitikai feladatai; a szocialista közgondolkodás és életmód, az eszmei nevelómunka; életszínvonal- és szociálpolitika, gazdasági feladatok; a népírontmozgalom felépítése; nő- és ifjúságpolitika. De szó esik az előadásokon a szocialista demokráciáról, a szocialista hazafiságről és az internacionalizmusról, művelődéspolitikáról és a lakóterületek mozgalmi életéről. Nemcsak elméleti előadásokat hallgatnak a tanfolyam résztvevői. Igen sikeresek a konzultációk, a csoportos foglalkozások, amelyek témái közelebb állnak a mindennapi élethez, s ki-ki saját tapasztalatait fölhasználva könnyebben kimondja saját véleményét. Különösen lakóterületi gondokról, a fejlesztés lehetőségeiről beszélnek szívesen. Mindenkinek van megjegyzése az üzemekben folyó gazdasági, szervezési tevékenységre, gyakran vitatkoznak a hallgatók, ha életszínvonalról, a tanácsi ügyintézésről, az ifjúsági nevelésről vagy az idős kórúakkal való törődésről esik szó. Elméleti kérdésekben azonban bátortalanul mondanak véleményt a résztvevők, s a vita heve is igen-igen lecsitul ilyenkor. Ennek természetesen több oka van, egyebek között az, hogy alapos, elmélyült ismeretek nélkül aligha tud bárki is meggyőzően érvelni valami mellett, illetve valami ellen. Ez talán a képzés újabb lépcsőfokán várható eL Szabad idős programokra is nyílik lehetőség a két hét alatt, s ez természetesen nem öncélú. A szabad idő kulturált eltöltésére is kínálnak modelleket, de ezenkívül az egyre hivatott közösség öszszekovácsolására is jó alkaS hogy mi a véleményük maguknak a hallgatóknak erről a tanfolyamról? Szerintük szükséges ez a képzés, úgy érzik, segítséget nyújt számukra a világ megértéséhez. Az ország fejlődését, saját lakóhelyüket és munkahelyüketmás szemmel látják. Hiányolják azonban bizonyos kiemelt témákban a módszertani útmutatót, az egyéni tanuláshoz nélkülözhetetlen írott anyagot, többet szeretnének hallani a nő- és iljúságpolitikáról, a környezetvédelemről, és úgy érzik, hasznosabb munkát végeznének a mozgalomban, ha a gyakorlati módszerekkel több órában ismertetnék meg őket. Nem panaszkodott azonban senki amiatt, hogy egy óriási szépséghibája van ezeknek a tanfolyamoknak. Sőt, talán több is ez, mint szépséghiba. A Csongrád megyeiek — a borsodiak jóvoltából — Miskolcon töltik a két hetet 1977től kezdve Miskolcon, mert az SZMT oktatási épülete itt Szegeden életveszélyessé vált. Nem akarok hosszú fejtegetésbe kezdeni arról, hogy miért nem jó nekünk az a szívesség-megoldás. Amikor azért ágálok, hogy a megye adjon tanulásra alkalmas otthont saját, leendő munkástisztviselőinek, főként a népfront érdekében szólok. Hogv semmiképpen ne fordulhasson elő, hogy a népfront eredeti céljaitól éppen a mostoha körülmények térítsék el a Csongrád megyeieket. Nehogy azért mondjon nemet a továbbképzésre egy-egy rátermett munkás, mert éppen fiatal nő, aki egyben anya is, és képtelen távolról gondoskodni családjáról. Márpedig a négy év alatt tanfolyamot végzett 120 népfrontaktivista közül 53 nő volt, átlagéletkoruk pedig 35 év. Ismerve a számot: a megyében 8200 munkás tisztségviselő dolgozik, tehát sokkal többen vállalkozhatnának még továbbképzésre. Ehhez természetesen meg kell teremteni itt helyben a kedvező feltételeket. Mert a hathatós népfrontmunkához nem elegendő a lelkesedés, a megfelelő körülmények között megszerezhető tudásra éppen olyan szükség van. Chikán Ágnes Bátyai Jenő Az újjáépítés 4 íkrónikája Utak, parkok, csatornák A feltöltési munkálatok befejeztével a kijelölt utcákat, utakat és tereket végleges, szilárd burkolattal látták el. Ez önmagában nem tűnik jelentősebb városépítési munkának, de ha figyelembe vesszük, - hogy a nagy árvízig csak 169 ezer 42 négyzetmétert burkoltak szilárd anyaggal, akkor mégis a rekonstrukció második nagyszerű tényének kell elismernünk az itt elért eredményeket. 1879-ig csak a piaci forgalmat lebonyolító utcákat és a vasúthoz vezető utakat látták el kövezettel. Az útburkolási munkálatokat, amelyeket Juraskó Jakab mérnök irányított, igen körültekintően hajtották végre két év alatt, évente 200 munkanapon. Az utak felszínének kialakításánál figyelembe vették a forgalmi követelményeket, a gyors kivitelezést és a gazdaságosságot. Ugyanakkor kellemes fasorokat alakítottak ki, tekintettel voltak a csatornázásra, továbbá az utcai csatornák megoldására is. A burkolást trachit, világosszürke színű kockakővel, gtánilkockával és gránit terméskővel végezték. A kockakövet az ausztriai mauthauseni bányákból, az erdélyi Kissebesről, Szobról és Bogdány vidékéről hc dák. A terméskő Szamosújfaluról és Krassó-Szörényből származott. A burkolási munkákkal egyidejűleg a körutakra, a sugárutakra és a terekfe több mint ötezer fát ültettek. Az útburkolási munkák során 290 ezer négyzetméter teruktftt láttak el szilárd burkolattal, s ezen túl a régi, kör ves utakat is átkövezték 42 ezer négyzetméteren. A lébontott várból származó anyaggal közel 24 ezer négyzetmétert burkoltak a mellékutcákban. A kétéves munka eredményeként 332 ezer négyzetméter teriilet kapott szilárd burkolatot, és ez az árvíz előttinek közel kétszerese. Az árvíz előtti Szeged csak csekély számú parkkal és fával rendelkezett. Az újjáépítési tervnek megfelelően, nagyarányú fásítást hajtottak végre. A két körút és a hat sugárút fásításán túl hat parkosított teret, illetve sétányt létesítettek. Ekkor kapott parkosítást a Széchenyi, a Mátyás, a Dugonics, a Korcsolyázó (ma Ady Endre), a Lechner tér és a Stefánia sétány. A várból megmaradt romot, a Mária Terézia-kaput kávéházzá alakították át. Sok nehézség ellenére, a tervszerű kertészeti munkát 1882. tavaszán kezdték, és ugyanazon év végére közel 46 ezer cserjét és díszfát ültettek ki. A következő év tavaszán került sor a Stefánia sétány kialakítására, a Szt. György tér, valamint a kör- és sugárutak parkosítására. A nagy méretű kertészeti munkákat 1883 végére fejezték be, és ennek eredményeként közel 303 ezer facsemetét ültettek el. Az összes fásítást és parkosítást felmérve, megállapították, hogy három év alatt 14 hektáron létesítettek parkot, illetve zöldfelületet. E szerteágazó és nagy figyelmet igénylő munkát a műszaki osztály részéről Kuklay Béla mérnök irányította. A gyakorlati kivitelező kertészei közül ki kell emelnünk Fiala Antalt és Süvegh Mihályt, aki az árvízsújtotta szülővárosa kertészeti csinosítására 1882-ben jött haza Budapestről Szegedre. Igazi szakmai tehetsége itt bontakozott ki igazán, hiszen az újjáalakuló város parkjai) és közkertjeit szinte teljes egészében ő tervezte. A rekonstrukciót követően, 1884-ben a város főkertésze munkakört nyerte el, s innen kezdve haláláig, 1931-ig legodaadóbb szakembere volt a park- és kertkultúránknak. Adandó alkalommal azzal ismerhetnénk el méltón tevékenységét, ha egyik szegedi park névadásával Süvegh nevét venné fel. A feltöltés, az utak kiképzése, kövezése és fásítása után kerülhetett sor a csatornázásra és a vízellátási hálózat létesítésére. A nagy árvíz előtt igen mostoha csatornázási viszonyok voltak Szegeden. Ami volt, az is rendetlen/egyéni elképzelések és érdekek szerint épült. A terv szerinti megvalósítás értelmében a város területét négy vízgyűjtő körzetre osztották. Ezek: a kiskörút és a Tisza közötti, a két körút közötti, a Kossuth Lajos sugárút, a nagykörút és a Felső Tisza-part közötti és a Kossuth Lajos sugárút, a nagykörút és az Alsó Tisza-part közötti városrész. Ez a csatornázási rendszer már megépítésekor több hibával rendelkezett. Ezt azonban tudatos műszaki vétségül nem róhatjuk fel, mert a tervezők, élen Puhala Adolffal, már a kezdet kezdetén tisztában voltak a csatornázási rendszer hátrányaival. Négy főgyűjtőt építettek, jobbára falazott csatornákat. Az újjáépítés alatt kiképzett zárt csatorna hossza: 14 kilométer. A csatornázásra fordított összeg 300 ezer forint. Ezt az igen jelentős feladatot megoldásában nehezítette az a tény, hogy a város nagy területe, a feltöltések ellenére, a Tisza középvízállása alatt maradt. A másik nehézséget az újjáépítési terv ama állásfoglalása okozta, hogy a körutakat csatornákkal nem lehet áttörni, hogy a két megemelt közút védelmi szerepe ne csökkenjen. A csatornarendszerről még annyit, hogy elvi sémája a következő: a szegedi oldalon három helyen, az újszegedin egy helyen torkollik a Tiszába a csapadék- és szennyvíz egyesített rendszere. Az ilyen típusú rendszer kiépítése a múlt század végén még ésszerű lehetett, de később nőtt a szennyhozam. A Tiszába ömlő csatornarendszer másik súlyos hátránya, hogy a város talajszintje általában a Tisza felé emelkedik, a csatornák pedig a befogadó folyó felé lejtenek. Ebből adódik, hogy az ésszerű mt'.ységben a Tiszától induló úgynevezett gravitációs csatornak csakhamar felszínközeibe kerülnek, és a vízelvezetés szempontjából használhatalanná válnak. Szeged csatornarendszere átgondolt terv szerint, amely magában hordozza a tízes évekből származó Farkas Árpád-féle elképzeléseket is, a hetvenes évektől kezdődően reneszánszát éli. Farkas Árpád a felmerült hibák miatt dolgozta ki észak—déli irányú főgyűjtőrendszer megépítésének tervét, amely a Hattyastelep közelében egyrészt a Tiszába, másrészt a holtágba ömlött volna. Az újjáépítés következő nagy vállalkozását az állandó közúti hfd jelentette. CFolytatjuk.)