Délmagyarország, 1979. március (69. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-18 / 65. szám

Vasárnap, 1979. március 18. Takáts Gyula A gyermekemlékek vázlatfüzetéből Nyolcévesen: A játszótérről Mikor a hattyúk szálltak, még szikrázott a szittyó és a [nádas. A négylábú sárkánykígyóra. emlékezve, mindenki tudta, hasa alatt ledőlt a torzsa. Két nyelve volt s fürdött [a tóba. A pelikánnak nyoma sem [maradt. Sivatag falta föl a halakat. Csak tört csigák zúgnak, [ragyognak itt, s a szélben kvarckistály vakít. Vigyázz!... A sárkányfogakat e tőzeg rejti még és . [tündérlányokat. Bikákat hajt rájuk az [alkonyat... Kilencévesen: A házról A fuvola, de kinek ajkán ? ... A kert szól. avagy bátyám alkonyi tiszta szoba-kékbe és szól a fuvola, szól valaki kezébe... A zongorában tarka kis-kakas ugrál és sarkantyúz a [kalapács. A hátasló benéz az ablakon. Szemében két fekete csillag. Fehér cukor, feszes tenyér s a délután az égig ér... Szatelliték nélkül jelez. Könnyű nagy gömbök, lámpion­darázs zizeg az udvaron. Fénylik egy ünnep [csillagrendszere a leckék, órák és botok mögött és fölött... És [mindenütt a fuvola s a cifra kis-kakas... EH is szállt az a ház s a [zongora. Csupán az acél váz maradt. Viszi, azt is viszi a fuvola ... Tízévesen: A világról Ali a fátylas kócsag... A napra és a liliomra egyszerre figyel... Csőrében mézsárga sikló: arany bilincs!... Ivébe zárva fénylik a fölkapott világ... Hadüzenet a szmognak Metutópia — a füst nélküli város Feltűnést keltő bejelentés hang­zott el a közelmúltban a Ruhr­vidéken: „szmogriadót" rendeltek el. Az intézkedés célja az volt, hogy megelőzzenek egy olyan tö­megszerencsétlenséget, amely 1952-ben Londonban több ezer ember életét követelte. Nálunk a tv által közvetített NSZK-ri­port-játékfilm hívta fel a témá­ra a figyelmet. A szmog a smoke (füst) és a fog (köd) angol kifejezések össze­vonása — magyarul tehát: füst­köd". Keletkezése egyrészt me­teorológiai, másrészt mesterséges tényezőkre vezethető vissza, s mindenekelőtt az erősen iparosí­tott és nagyfor'galmú nagyváro­sokat fenyegeti. S minthogy a fejlett nyugati országokban a la­kosság 70 százaléka városlakó (az előrejelzések szerint ez a szám 2000-re 85 százalékra emelkedik), a szmog leküzdése ott máris ha­laszthatatlan feladat. Az amerikai Maryland egye­tem professzora, H. E. Lands­berg tudományos munkásságát annak szenteli, hogy kidolgozza egy szmogmentes metropolisz terveit. Megállapítása szerint a nagyvárosok „melegszigeteket" hoznak létre, megváltoztatják a vidék klímáját. A meleg évsza­kokban a városok légköre felhő­sebb és csapadékosabb, de ugyanakkor — a csatornázás okozta kiszáradás miatt — ala­csony páratartalmű. A levegő mindezek következtében nagy mennyiségű mérgező anyagot és gázt tartalmaz. Télen a magas légnyomás akadályozza a lég­mozgást. és szmog keletkezésé­hez vezet. Landsberg megtervezte a jövő városát, amelyet „Metutópiá"­nak nevezett el. A terv a nagy­városi légkör okozta veszélyéket kívánja megelőzni. Metutópia építésekor a lehető legnagyobb mértékben meg kell őrizni az eredeti növényzetet. Az egyes épületek között nem egy­szerűen füves „zöldterületeket" képeznek, hanem minél több fát és bokrot hagynak meg, vagy te­lepítenek, mert ezek megőrzik a lehullott csapadékot, és a lassú párolgás révén nyáron hűtik a város levegőjét. A lakóházakat egymástól meg­felelő távolságra építik. hogy szabad járást biztosítsanak a szélnek. Nem lesznek szűk ut­cák. Mindennek különösen ak­kor van jelentősége, amikor a magas légnyomás következtében A taxit John halássza elő az autóáradat forgatagából a nyugati Negyvenhatodik utcában. — Most már csak az a kérdés, hajlandó-e odáig elmenni... Mert ezek... Kitép egy lapot jegyzetfüzeté­ből: a motorháztetőre hajolva skiccet rajzol az esti félhomály­ban. A sofőr töpreng. Arcán kétsé­gek. Csak nagysokára bólint — Oké — mondja John. — Vállalta. Éjszaka Bábelben LM úgynevezett inversió keletkezik, amely a talaj fölött úgyszólván megszünteti a levegő mozgását. A téli szmog-füstköd rendszerint éppen az inversió következmé­nye. A robbanómotoros járművek közlekedését a minimálisra csök­kentik. A személyforgalom túl­nyomó részét sűrűn induló, föld feletti, vagy földalatti elektromos tömegközlekedési eszközökkel bonyolítják majd. A távolsági forgalmat szolgáló utak elkerülik a nagyvárosokat, a köztes terüle­teket erdősítik. Metutópiában a magas vérnyo­mást, idegrendszeri bántalmakat, légcsőhurutot, tüdőrákot, ólom­mérgezést stb. előidéző légszeny­nyeződés megelőzésére elektro­mos meghajtású szállítóeszközö­ket alkalmaznak. Az energiatakarékosság érde­kében nagy gondot fordítanak az épületek hőszigetelésére. Az ab­lakokat, és más üvegfelületeket nyáron fény- és hővisszaverő zsaluzással látják el, télen pe­dig hőelnyelő üveghomlokzatokat alkalmaznak. Vannak vidékek, ahol az építészeknek nagyarányú földalatti építkezésekre is be kell rendezkedniük. Montrealban pél­dául egész üzletsorok vannak a föld alatt a gyakori hóviharok és a nem ritkán napi 30 fokos hőin­gadozások miatt. Az olvasónak bizonyára fel­tűnt, hogy Metutópia sok vonat­kozásban nem is annyira utópia: egyes megállapításait már ma is alkalmazzák a várostervezők. Genfben például nemrég ké­szült el a hatalmas földalatti ga­rázs, a Genfi-tó alatt. Stockholm­ban és Helsinkiben az új város­negyedek épitésénél messzemenő­en tekintetbe veszik, hogy a ter­mészetet a minimális mértékben károsítsák, a meglevő faállo­mányt messzemenően kíméljék. Nemcsak nyugaton, de a fejlett iparral rendelkező szocialista or­szágokban, így hazánkban is ta­lálunk hasonló törekvéseket A jövő városainak tervezésénél az emberek egészségének megóvása érdekében elengedhetetlen a me­teorológusok és az építők szoros együttműködése. Nem kétséges, hogy mindezek a berendezések nagy anyagi eszközöket igényel­nek. Az emberiség jövendő nem­zedéke egészségének megóvása azonban olyan parancsoló szük­ségesség, amely minden másnál előbbrevaló, GATI ISTVÁN osztásában angolos. Nyikorgó lépcső vezet föl az emeletre, de egyelőre megállapodunk a föld­szinten. — A pincében van a bár. Majd megmutatom — folytatja John. — Ott szoktak lenni a partyk. 1*1 Elöl ülök, ahogy megbeszéltük. A taxi lestrapált Ford, az ötve­nes évek derekáról. Kopott, si­vár, kényelmetlen. A műszerfa­lon a sofőr kartotékja. A fény­képen mintha fiatalabbnak lát­szana .., James Webb. Született 1922-ben Seattle-ben, Washing­ton állam. Arca öreg, elgyötört Queens-be igyekszünk. A Ford lihegve küzdi magát előre a ko­csiáradatban. Előbb ki kell ke­vergődzni Manhattan utcaszöve­vényéből, aztán áthajtani az East Riveren: ahol hirtelen lejteni kezd az úttest, ez már Queens— Midtown Tunnel, egy istentele­nül hosszú alagút, fala fehér csempével kirakva, akár egy kórházi műtőé. Torkolatánál, mikor a kocsi fékez, előírásszerűen odaadom a sofőrnek a három darab huszon­öt centest. James Webb meg­könnyebbülten bólint, majd be­letapos a gázpedálba. Megy ez, akár a karikacsapás. Előtte John tüzetesen elmagya­rázta a részleteket: itt az utas fizeti az alagútvámot, és az nincs benne a viteldijban... De ha nem, akkor ezek... Rövidesen újra feltűnnek a vá­ros fényei. Ez itt most éppen a határvonal. Jobbról Brooklyn fénypontokkal átlyuggatott sötét masszája, balról Queens. A hátul ülők felvihognak. De­zső éppen viccet mesél. — Ami­kor Móricka... — Hangja csú­fondárosan vontatott. Fél tizenegy múlt hét perccel. Már több, mint negyedórája tart az út, és még legalább ugyan­ennyi van hátra. Itt, mélyen bent Queens rengetegében már erő­sen megcsappant a forgalom. A járdákra kékes fényt csurgatnak a reklámok, a beugrókban tök­sötét, és sehol egy járókelő, csak autók, autók, autók. Jó előre elterveztem magam­ban a fizetés pillanatát. Átnyúj­tom a két tízdollárost. A taxis előbb két huszonöt centest ad vissza, aztán egy tízcentest. Majd kézbe számolja a papírdolláro­kat: egy, kettő..., öt, hat... összesen tehát tizenhárom dollár negyven cent a fuvardíj... Ki­emelek egyet a papírpénzek kö­zül. A sofőr megenyhül. Alig van Idő körülnézni, a Ford pillanatok alatt felszívódik a félhomályban. Széles, rosszul világított út, köröskörül — a fél­homályban lapulva — földszin­tes, egyemeletes házak, oldalt fényárban úszó, autószervizzel összekombinált benzinkút. — Erre, erre! — kiáltja John a túloldalról. Tulajdonképpen ez is party, csak már nem volt elég idö rá, hogy összetrombitálják a meg­szokott társaságot. Tom, az üzlet­társ, néha már keresgéli emléke­zetében az otthonról hozott sza­vakat és a nyelvtan váza is kezd szétesni benne. — Hozzam elő a fegyverek? — kérdi. John bólint. Kinyitja a díszes, belül bársonyozott tokot A nagy forgópisztoly ékszerként csillog. — Medvét is lehetne ölni ve­le... Johnnak hobbija a fegyver. Fogom a forgópisztolyt, meg­' próbálom egy képzeletbeli célra tartani, ujjam a ravaszon. Oldalt elmozdítom. Most így éppen a színes tévé képernyőjére ásít rá a cső. A képernyőn csinos gör­lök, fürdőruhában. Egy-két-há, egy-két-há... Csuklóm elzsibbadt, a fegyver­cső már remeg, mintha villany­áramot eresztettek volna belé, ide-oda imbolyog a célgömb. De még nincs vége. Puskákból is nagy a választék. Egycsövű, kétcsövű. Golyós, sörétes. Fé­nyesre csutakolt csőbarázdák, hi­deg tapintású tusák, fém-, olaj-, kenőzsirszag. — Errefelé igyekszik mindenei jól fölszerelni magát — mondja John, miközben kibiztosította a kétcsövűt. — Nálunk a fegyver... Könnyed mozdulattal meghúz­za a ravaszt. Halk csettenés. Az asszonyok sikkantanak, arcuk elé kapják kezüket. — John mosolyog: — Aki csak valamelyest is ért a fegyverhez, azzal soha nem fordulhat elő, hogy... Mi Ls mosolygunk. Leteszi a puskát, kiemeli a tokból újra a medveölőt Hü­velykujjával megpörgeti a for­gódobot. Kat, kat, kat... — mondja a fémhenger. — Egyszer egy éjjel kimentem az udvarra, kilőttem egy egész dobbal. Csak úgy bele a vakvi­lágba ... Mint az ágyú ... Kö­röskörül a szomszédok azon­ban ... De ez még nem itt tör­tént. Hanem... Végül a finn kés. A puha bőr­tokból halkan csúszik ki és ké­kesen villog a penge. Széles, kis­sé görbült. És az éle... — A világ legjobb kése. Ezzel még a... Belevág vele a levegőbe. Csak egy villanás az egész. Mint ami­kor a vaku gombját megnyom­ják. — No, még egy koktélt?... 4. — Még elég jó a környék — mondja aztán. Nekem nem tetszik annyira. Kutyaugatással cifrázott csönd, elhagyottnak tűnő autók, rácsos kapuk, magas "kerítések és elő­kertek mögé húzódott villák. Itt aztán kiabálhatnék, ha valaki ol­dalamhoz feszítené a késpengét John mintha olvasna gondo­lataimban. — Még elég jő a környék. De már kezd romlani. Nem nagyon ugyan, ám bizonyos jelek... Ilyenkor az jár jól, aki időben szimatot fog. Már árulják is a házat, hatvanötezerért. * A ház különben fából ácsolt, a pincével együtt háromszintes, be­Itt kezd romlani a környék. New Jerseyben már épül az új ház. Csak áthajt az ember aHud­son alatt a Lincoln-alagúton. Még öt percbe se telik... És rö­högni kell: az már egy egészen más világ. Más adó, más törvé­nyek. Amit szabad New York­ban, az ott tilos. Ami meg... Újabb koktélt tölt, Tom meg lemezt tesz fel. — Valahol persze el kellett kezdeni. Alul a fenében. És nem megragadni, sehol. Menni to­vább, egyik állásból a másik­ba... Ebből lesz a respekt... Eleinte még éjszaka ráhúztam: taxiskod tam,.. Tom erősít a zenén. — ... Aztán lassan kezdett ki­alakulni az egész Most már is­mernek bennünket. Tom reme­kül ért a tapétázáshoz, meg min­denféle berendezési munkához, csakhát ő... Tárgyalni mindig én megyek. Ml ls csak ismert embereknek dolgozunk: írók, mű­vészek, bankárok... Fifth Ave­nue, Park Avenue, Madison Ave­nue ... Central Park South ... Elegánsnak kell lenni. Kézbeven­ni, megsimogatni az idős hölgy kutyáját, elismerő pillantást vet­ni a hölgy briliánsgyűrűire... És beszélni, beszélni, beszélni; eléön­teni az elképzeléseket. Minél töb­bet .. Végül hozzávetőleg " árat mondani, persze a valóságos kal­kuláció ötszörösét. Aki itt olcsó, azzal többé szóba se állnak ... Hat munkásunk van, négerek. Tudják a dolgukat, értenek a szemvillanásból is, nem kell ne­kik mindent elmagyarázni... Ja, van egy ügynökünk a tőzsdén is... Igaz, csak kicsiben ... Ide­telefonál például, hogy megy fel a cukor ára... S már intézkedik is... Ezzel ls meg lehet keresni egy évben körülbelül... Éjfél után fél kettő. Reggel hétkor indulnánk Washingtonba. A lemezjátszó egyre bömböl, és Tom újabb koktélokat hoz Az asszonyokat táncra invitálják. Csak úgy reng a ház az ugra­bugrától. Számban kesernyés ízek. Na­pok óta alig aludtam valameny­nylt Arcom gyűrött, szemem alatt sötét karikák. Már képte­len vagyok udvariaskodni. — Gyerünk! Kint újra ugatnak a kutyák, vékony törzsű fák hajladoznak a feltámadt szélben. John előáll az 1977-es Oldsmobile-lal. Csak akkor riadok fel. amikor már az East Riveren hajtunk át A Queensboro Bridge ívén túlról idelátszik a Wefare-sziget keske­nyen sötétlő csíkja. •A kocsi lágyan ringatódzlk, a motor halkan duruzsol, a mű­szerfal akár egy elfektetett sok­fényű karácsonyfa. Rendőrautó húz el mellettünk, tetején villog a fény, közben sza­kadatlanul sugározza vészjeleit melyek elektronikus puttyogás­hoz hasonlítanak. Annyira már ébren vagyok, hogy észrevegyem, a két jel nincs szinkronban egy­mással. Egy puttyogás éppen két felvillanás közé esik. Hajtunk a rendőrautó nyomá­ban, csak a Central Park sarká­nál fordulunk délnek, a Fifth Avenue-n. Innen már csupán né­hány utca: ötvenhét, ötvenhat. Ötvenöt... A Times Square fényárban úszik. A Negyvenhatodik utca sarkán, az önkiszolgáló étterem előtt sötétlő tömeg, rendőrautók gyűrűjében. — Fényképész is van — mond­ja John. — Ha fényképészt is hoznak, akkor gyilkosság történt. — Hangja kissé rekedt. Majd gázt ad az Oldsmobile­nak. PAPP ZOLTÁN i

Next

/
Oldalképek
Tartalom