Délmagyarország, 1979. március (69. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-18 / 65. szám

10 Vasárnap, 1979. március 76. Vándorbot és ajánlólevél „Messziről indultunk..." gény gyerekek számára kezdetben külön óvodát nyitottunk. Erre azért volt szükség, hogy megtanulják a magyar nyelvet. Ma már — ha elmegy az óvodába — együtt láthatja a világosszőke gyereket a fekete szemű cigány gyerekkel. Ezek az apróságok nagyobb eséllyel indulhatnak majd iskolába. Sorsuk alakulását persze ott is figyelemmel kell kísérni, hogy a nyolc általánost minél többen elvégezhessék. Somogyi Károlyn-é felvételei «... egyre többen végzik cl közülük a nyolc általánost" Gigául poszterrel a háttérben „...a pici gyerekeknél kell elkezdeni" «... sokszor indokolatlan aggodalommal, feleslegesen" Iskolában és otthon — Az óvoda megnyitása óta szembetűnő a változás az iskolában is — mondja Tóth Mária igazgatónő. — Az óvodai „előképzés" megkönnyíti a pedagógusok dolgát, különösen az első és a második osztályban. Segítenünk kell a cigány gyerekeket, hogy a tanulásban felzárkózzanak a többiek mellé, s lehetőleg minél többen elvégezzék a nyolcadik osztályt. Az iskola 274 gyerekéből 36 a cigány tanulók száma, közülük öten nyolcadikosok, s hárman továbbtanulásra jelentkeztek. — Az eredményekben nagy része van annak — folytatjá Bárkai Mihály igazgatóhelyettes —. hogy a cigány tanulók is napközi otthonos ellátásban részesülnek. Az alsó tagozatban fizetniük sem kell érte, a költségeket* a tanácsi támogatásból fedezzük. S ha már napközis a gyerek, biztosított a rendszeres étkezése. Előnye még a napközinek, hogy igy a pedagógusok a tanítási időn túl is figyelemmel kísérhetik a kisdiákok szellemi gyarapodását. A rendszeres korrepetálások a hátrányos helyzet felszámolásában segítenek. Az eredmények mellett a gondokról sem hallgathatunk. A cigány tanulók között még elég sokan vannak, akik a többieknél lassabban haladnak a tanulásban, egy-két évvel később fejezik be a nvolcadik osztályt. * Néhány esztendeje még nehezítette a munkát, hogy a cigány gyerekeket nem látták el a szülők a tanulásban nélkülözhetetlen tanszerekkel, könyvekkel. tf\z»tekkel. Az iskolában ezért úgy határoztak, hogy az intézményi költségvetésből „lecsípik" azt az összeget, melyen megvásárolhatják a hiányzó tanszereket Előfordult, hogy a cigány gyerekek elveszítették az újonnan kapott tankönyvet, vagy azért nem tudták elhozni az iskolába, mert otthon a kistestvér szétszakította. A tantestület ilyen esetben úgy döntött, kapjon a gyerek másikat. A döntésnek voltak ellenzői is. A tübDség véleménye azonban az volt, hogy a gyereket nem lehet „megbüntetni" az otthoni körülmények miatt, meg aztán, hogyan tanuljon, ha nincs könyve. Ilyen gond ma már nincs, egyrészt azért, mert a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején sikerült 'minden putrit felszámolni a községben. S a civilizált életkörülményeknek. a normális lakásoknak köszönhetően, most már minden cigány tanulónak megadatott, hogy otthon is tanuljon. s vigyázzon a holmijára. * Kanalas Katalin 16 éves, tavaly végezte a nyolc általánost. — Négyes tanuló voltam, szereltem iskolaba járni. Először arra gondoltam, hogy továbbtanulok, de megbetegedtem, szívizomgyulladásom volt. tgv csak nem jelentkeztem továbbtanulásra, dolgozni fogok. Hogy hol, még nem is tudom. Talán itt a téeszfcen, vagy valahol bent. Szegeden. OTP-részlet és gigant poszter A baksi Magyar—Bolgár Termelőszövetkezetben sokan vállalnak hét végén alkalmi munkát a község cigány lakosságának tagjai közül. Többségük jövedelemkiegészítésnek tekinti a hétvégi munkát; kell a pénz a családnak, s az OTP-részletek kifizetésére. Az 1970-es belvíz elárasztotta a putrikat, a községi tanács ezt a helyzetet arra használta fel, hogy meghirdesse a cigányok körében a lakásépítési programot. — Nem volt könnyű dolgunk — emlékezik vissza Gémes Ferenc tanácselnök. — Sokan csak nehezen álltak rá, hogy kiköltözzenek, s építkezésbe fogjanak. * Többen a helyi Magyar—Bolgár Barátság Termelőszövetkezetben vállaltak munkát. Dolgoznak cigányok az állattenyésztésben, a rakodóknál, az építőbrigádokban, heten a tojásüzemben, betanított munkásként tevékenykednek. S ahogyan azt Pinjung Emil üzemvezető elmondta, a magyar és a rigány dolgozók munkája között nem lehet különbséget tenni. Rostás Vendelné. Ibolya két éve dolgozik a tojásüzemben: — Hétre járunk, fél négyig tart a munkaidő. Korán kelek, útnakindítom a gyereket, a nagyot iskolába, a kicsit óvodába, ügy van vele az ember fia, hogy csak jobb helyben dolgozni, mint távolabb Így nem kell utazgatni, több idő jut a családra. Amikor itt végeztem. irány haza. főzni. A fértem Szegeden, a DÉLÉP-nél dolgozik, s itthon ebédel. Az 55 éves Csurár Istvánt nem találtuk a téeszben, otthon van — mondták —, hónapok óta beteg. — A lábam miatt vagyok kiírva, állandóan megdagad, sokszor úgy fáj, hogy alig bírok járni. Az a sok vályog, a múltban, a hideg és a víz, az kezdte ki a lábomat. Mondtam is mindig a gyerekeimnek, nem is tudjátok, milyen nehéz volt régen az élet. A fiút taníttattuk, húsipari szakmunkás lett. — Most nincs itthon, mert katona — folytatja Csurárné —. de jöjjenek csak beljebb, s nézzék meg, milyen szép képet hozott haza Pestről a Pista! Tessékelnek a tisztaszobába, de az üvegajtó kilincse a világ minden kincséért sem akar engedelmeskedni. A tiszta, szépen berendezett szoba hengerelt falán ott ékeskedik a fiú hozománya, színes gigant poszter: egy erdőrészlet. Előtte hímzett terítővel letakart, kerek asztal, a kézimunkákból, subaszőnyegekből jutott a falra is. — Mind én csináltam, hát persce — mondja Csurárné. — Amikor uthon kellett maradnom — 15 évig dolgoztam a téeszben, s leszázalékoltak —, majd megbolondultam. annyira hiányzott a munka. Sok mindenhez kiválóan ért Csurárné Nem tudtak olyan munkál osztani rá, hogy azt el ne végezze. Többnyire a zöldségtermesztésben dolgozott, palántázott. káposztát, paprikát, paradicsomot gondozott, kapált, hosszú esztendőket töltött kint, a földeken. „ ... mi nem fogunk meghalni. [nem repül el tőlünk lepkék szárnyaira feszített szivárványaival la nyár ..," (Bari Károly verséből) LADÁNYI ZSUZSA .... fájdalmak földjéről indultam álmok országhatárain túlra .. (Bari Károly verséből) f Nehezen indult a beszélgetés a szegedi járási gyermek- és ifjúságvédelmi munkabizottság legutóbbi összejövetelén. Három község albizottságának vezetője számolt be az elmúlt két év munkájának tapasztalatairól. Amikor elhangzott az indítvány: vitassuk meg a beszámolókat, jó ideig csend volt a teremben. Mígnem valaki megkérdezte: mi indította a baksi községi tanácsot arra, hogy a rendkívüli gyámügyi segélyezésre megállapított, évi 20 ezer forintos összeg mellett „kigazdálkodjon" még egy jelentős summát: 30 ezer forintot a cigány gyerekek érdekében. * Bárkai Mihály — a baksi általános iskola igazgatóhelyettese, a községi gyermek- és ifjúságvédelmi albizottság elnöke: — Szinte gondoltam, hogy ez a téma szóba kerül a vitában.. Egyre több fórumon foglalkoznak a cigány lakosság helyzetével, a különböző vélemények „szembesítése" gyakran vihart kavar. Sokan türelmetlenek, lemondóan legyintenek. amikor az intézkedések eredményeit kellene felsorakoztatni. Mások éppen ellenkezőleg: túlságosan is rózsás képet igyekeznek í 'ni. Mert az eredményekhez. gazdát tnlalni egyáltalán nem nehéz, a sikerek népszerűsítésére mindig bóven akad vállalkozó. Az, amit mi Baksön elértünk, nem csoda, de azt hiszem. nem is lebecsülni való. Tiz év alatt — ha nem is hétmérfóldes léptekkel — de sokat haladtunk előre... * Sorolom Gémes Ferencnek, Baks tanácselnökének azokat az Információkat, amelyeknek birtokába jutottam. Türelmesen végighallgat, varja, mit akarok az elmondottakból kisütni. Szemében a kérdés: ebben ml a rendkívüli? 1965-ben meghirdettek egy programot, s annak igyekeztek eleget tenni. — Hogy a cigány lakosságot segítsük beilleszkedni a társadalomba, ahhoz a munkát a legkisebbeknél, a pici gyerekeknél kell elkezdeni. Felnőtt emberek gondolkodásmódján. évszázados beidegzödöttségén már igen nehéz változtatni. Ezzel szemben a gyerekek rendkívül fogékonyak; az igényt, a változni akarás „csíráját" bennük kell éltetni. A munka így érlelhet „gyümölcsöt", de nem egyik napról, nem egvik évről a másikra: talán a mostani óvodások, vagy az utánuk következő generáció életében. — Kezdetben volt. hogy ... — ... arra törekedtünk, a község munkaképes cigány lakossága legalább az év felében dolgozzon. Ajánlólevelet irtunk érdekükben az ország különböző részeibe: alkalmazzák őket. Hogy a munkaadók részéről soha nem ütköztünk ellenállásba, azt nem mondhatnám. Most mindenesetre ott tartunk: a cigányok túlnyomó többsége az év java részében dolHflrketz Klára csoportvezető óvónő: — Mindenki tudja a községben, eleinte milyen nehéz volt a cigány szülőket megnyerni. Ha csak szóba került az óvoda, mór jajgat Lak: „Eszem a szivit, dehogy is adnám én ki a gyerekeket a kezemből." Megszokták, hogy az apróságok folyton olt nyüzsögnek körülöttük, voltak, akik aggodalmaskodtak: elbutul a gyerek az óvodában. Gémes Ferenc tanácselnök: — Felmérést indítottunk a cigány gyerekek helyzetének „feltérképezésére". Abban, hogy a munkát a gyerekeknél, uz óvodásoknál és az iskolásoknál kell elkezdeni. elvileg mindenki egyetértett. Azután, amikor szóba került. hogy a cigány gyerekek óvodai és napközi otthonos ellátásának költségeit a tanács magára valialja, alig tudtuk megszavaztatni a költségvetést. Az ellenvetéseket valahogy így fogalmazták meg: „Miért azokat segítsük, akik nem dolgoznak rendszeresen, s elszórják a pénzt?" — Próbáltuk megmagyarázni, hogy a szülök életviteléről, gondolkodásmódjáról a gyerekek nem tehetnek, s ha nem hozunk áldozatot, eredményt sem várhatunk. időtlen időkig a cigányproblémáról beszélhetünk. A költségvetést végül csak elfogadta a tanácsülés. * --Az óvoda 35 gyerekéből 17 cigány. Többségük rendszeresen jár. csak betegség esetén hiányzik — mondja az óvónő. — Persze. ez nem volt mindig így. Sokat kellett győzködni a szülőket: hozzák el a gyerekeket. Gondunk volt -eleinte az is, hogy a magyar szülök közül néhányan tiltakoztak a vegyes óvoda ellen. Azután, amikor látták, hogy a sötét bőrű apróságok tiszták, gondozottak. könnyű- volt leszerelni őket. A cigányóvodát mindig is sziikségmegoldásnak tartottuk, hiszen a cél nem a megosztottság, az elkülönülés érzésének táplálása. Itt, az óvodában ls azon vagyunk. hogy segítsük a cigány gyerekeket felzárkózni a többiekhez. A kicsik közül sok eleinte nem tudott az asztalnál rendesen enni. nem tudta, hogyan kejl használni a mosdót. Az óvónőt kihívják, megbízza hát a fekete szemű Rostás Ibikét, helyettesítse, míg távol van Nem véletlenül a pötlöm kislányra -esik választása: ő a hangadó a társaságban. Vezényli a játékot, megkezdi a verselést, a közös dalolásból is ki lehet szűrni a hangját. * A körzeti orvos rendelője az óvodától nem messze. Ugyanabban az utcában található. Az előtérben vegyesen várakozik cigány és nem cigány, fiatal, öreg és gyerek. Átlagosan 100-an. 120an fordulnak meg naponta a rendelőben: dr. Tábori Zoltán.és aszszisztensei mindenről panaszkodhatnak, csak unalomról, tétlenségről nem. Egy cigány asszony vetkőzteti nyolchónapos csecsemőjét, a kicsikkel soron kívül be lehet menni, persze, ha az embernek sikerül átverekednie magát a tömegen Ötödik esztendeje rendelek itt — mondja dr. Tábori Zoltán. — Ma már nem az a gondunk, hogy győzködni kell a cigány szülőket: ne várják meg, míg súlyosra fordul a gyerek betegsége, amikor még kicsi a baj, akkor jöjjenek velük orvoshoz! Most. ha csak köhint egyet a gyerek, már szaladnak ide. az is előfordul, hogy indokolatlan aggodalommal, feleslegesen. Ez olyan nagy eredmény, melyre régebben nem is gondolhattunk. Nem hiányoznak a cigány szülők a tanácsadási napokról sem, részt vettek az egészségügyi ismeretterjesztő előadáson is, sok asszony benevezett a védőnő által meghirdetett főzőtanfolyamra. Egyre kevesebb az elhanyagolt lakás, s éz így van rendjén, hiszen ma már minden cigány család félkomfortos, komfortos otthonban él. gozik. Van olyan famflia, amelynek tagjai közül többen is a helyi téeszekben vállaltak munkát, Csurár Istvánná a téesztöl ment nyugdíjba. — A cigányok nagyobb része azonban még mindig nem helyben dolgozik... — Tavasszal afféle brigádokat alakítanak, s felveszik a vándorbotot. Sokan Bácsalmás környékére járnak, állami gazdaságokba, de jó néhányan dolgoznak a szegedi téeszekben is. — Magukkal viszik a gyerekeket is? — Régebben maid mindig gyerekestől keltek útra, nem számított. hogy az iskolai tanév még javában tart. Aztán sikerült elérnünk, hogy a gyerekeket itthon hagyják a nagyszülőknél. Szorgalmaztuk: adják a kicsiket óvo-. dába. teljes ellátásuk költségéi a tanács viseli. Eleinte csak kevesen éltek a lehetőséggel, aztán fnind többen kaptak rajta. A ciÓvoda és főzőtanfolyam