Délmagyarország, 1979. március (69. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-18 / 65. szám
10 MAGAZIN Vasárnap, 1979. március 74. Magyar írók a forradalomban Sorozatunkban legjelentősebb XX. századi klasszikusainknak az 1918—19-es magyarországi forradalmakban betöltött szerepét villantjuk fel. egy-egy művükkel és rövid tanulmánnyal. K assák Lajos a múlt század végén a létszám és szervezeti vonatkozásban egyaránt izmosodó magyar munkásosztály, a magyar ipari munkásság soraiból emelkedett ki alkotó művésszé. A legsajátosabb vonulatát jelenti a XX. századi magyar kultúrának, költő, prózaíró, festő. A XIX. század végétől egymás után jelentkező avantgardista irányzatok legjelentősebb magyar híve és hirdetője, a megújuló magyar irodalom vezéralakja, az Ady utáni magyar líra egyik útjának kitaposója, egy olyan útnak, melyre őutána nagyon kevesen tehették lábukat. Európai rangú művészegyéniség, és valahogy mégsincs itthon. Amit csinált, az a XX. századi magyar irodalom jelentós nagyjai közé emeli, de műve egyszeri és folytathatatlan. Ezért már életében sokszor elszigetelődött, és 6 — a 10-es évek magyar szocialista művészetének vezéralakja, a forradalom nagy művészi előkészítője, kortársainak tanítója — magányos alkotó lett, ha embernek meg is maradt mindig a közösségért mozduló. Kassáknak jelentős funkciója volt a modern líra nyelvi-képi világa megteremtésében, s mint ilyen, gazdagította a költészetet, mert először az 6 fogalorn teremtményei t vették át tették közkinccsé, és így, ha ő maga közvetlenül nem is, közvetve mégis — más alkotókon keresztül — formálójává lett mindnyájunk gondolkozásának. Neki köszönhetjük a munkástéma korszerű felvetését irodalmunkban, de 6 az, aki az akkori munkás számára elérhetetlen absztrakcióval fogalmaz. Ezért — egy-egy versét, például a Mesterembereket kivéve — nemigen tudott eljutni közvetlenül a tömegekhez. De való igaz, folyóiratai, a Tertt 1915-ben, s a Ma 1917-ben jelentós lépés volt a korszerű eszmék s a modern művészet propagálásában, de jelentőségük az irodalmon belül semmi esetre sem mérhető a korszakot meghatározó tehetségű óriásokat teremtő és felfedező Nyugathoz. De politikailag ez az időszak az életmű legfontosabb része. A forradalom igazi viharmadara, előkészítője, aki a kor valódi kérdéseire keres választ. Lapjai gyűjtőfóruimává lettek az első világháború antimilitarista erődnek, és közülük kerültek ki a szocialista forradalom szellemiségének legjobb magyar hirdetőd. Ahogy részt vesz az 1905-ös szervezésében, ugyanúgy verseivel, novelláival, publicisztikájával előkészítője annak a társadalmi erjedésnek, amely előbb a világháborúban természetesen létrejövő antimili tarizmusban, majd a világ forradalmi megváltoztatásában kapja meg társadalmi feladatait. Ez a magatartás a megvalósult forradalom napjaiban ugyan a művészetet az élet felé akarja emeind, de ehhez már erőtlen, és csak ott hatékony, ahol aktívan politizál, és a polgári demokratikus forradalom felemásságait leleplezve a szocialista forradalom irányába hajtja azt. Ma című folyóiratában röplapsaerű „ világszem] életi különszámok" magyarázzák, hogy a polgári kormány politikája nem hozhat a proletár tömegek számára igaz szabadságot, és már 1918 novemberében kiadott Kiáltványában kommunista köztársaságot követel. Amikor azonban Kassák Laios Fiatal munkás Hozzád beszélek, aki nem vagy több és nem vagy kevesebb nálam, akit embernek mintázlak, bár értelmetlenül duzzogsz s hetenként [hat napra felismerhetetlenné mázol a gyárak piszka. Kidolgozott kezemet beleteszem a kidolgozott kezedbe. Testvér! Mi az erő fiai vagyunk. Elválaszthatatlanul egyek vagyunk az űrben, mint a vándorló [meteorok és a kicsépelt búzaszemek. A lávázó vér kovácsol minket össze. Sohse kérdeztem hány éves vagy, mi a neved, honnan gombolyítod [a sorsod? Ha összebukkanunk sohse csodálkozom, hogy szőke vagy barna [a színed Ó ml értjük egymást rettenetesen. Véletlenek és évszázadok hiába spekulálnak velük. A hidak alánk hevernek. Hidak örömmel kölykeznek nekünk hidakat, s a leszámolás bizonyosságával teleépített a homlokunk s tudjuk, vérünkben dolgozik az igazságtevés órája és tudjuk, csak a mi rombolásunkon kövezhetik fel az új falakat. Aranyat, fényt és meleget préseltek belőlünk. De mi hiszünk a felásított kapukban és a szabad utak lehetőségében [a szabad mezőkön. Az utcák keresztjein ismertelek meg. A kidobottság nyirkos ege alatt, az idétlen szeretkezéseknél, a kenyértelenségben, az iskolakerülésnél, az olcsó tolvajkodásoknál, amiknek rádkovászolódott az árnya s most sötét bélyeggel a homlokodon mindenáron indulni akarsz. Indulni akarunk a magas töltésen. Lent eszelősen összemósakodtak a partok. De mi ismerjük a célt Hitek máglyáznak. Máglyák énekelnek. Cél! Cél! Az élet boldog zászlói játszanak a perspektívában. Ó, megtalált fiatal testvérem. Érdek és érdem létrejön, amellett, hogy elismeri a kommunista párt vezető szerepét az új világért folyó küzdelemben — féltve a művészi szabadságot a pártfegyelem kötelmeitől —, csak kívülről támogatja a kommunista pártot, és fellép az ellen, hogy a művészek párttagok legyenek. Álláspontja körül országos vita lángol fel, s a Tanácsköztársaság vezetői is elítélik a „minden pártpolitikán" felülemelkedő magatartást. Ez az ellentét mélyül el a hét évig tartó emigrációban, s válik a máig is megoldatlan Kassák-életmű kérdéseinek alapjává. A Kassák-probléma tehát a költő társadalmi magatartása kapcsán éleződött irodalmunk kérdésévé, holott az csak az életmű egy részére jellemző, és semmiképpen sem a teljes életműre. Ez a gazdag, regényekkel, szépprózával, publicisztikával, verssel, absztrakt táblaképekkel építkező életmű a XX. századi, szocialista magyar művészet legfontosabb forrásvidéke, melynek legszebb korszaka a magyar polgári forradalom, a Tanácsköztársaság előkészítésének kora. Ebből a korszakból való a „Fiatal munkás" című jellegzetes műve is. A kassákl vers a whltmanni szabadverset magyarítja teljesen önálló prózaverssé, ahol a vers kötőanyaga nem az üres rím, nem is a kötött belső ritmus, hanem a szabadon áramló és a korabeli szavalókórus lélegzetütemévei összhangban levő dikció. Nyilvánvaló, hogy „agitatív" versek egyedi, kassáki formavilága azért teremti meg a maga lírai világképét így, hogy az indulat — a kenyérharc hőseinek lírai jelentkezése — természetes és tökéletes legyen. A társadalmi valóság érzékeléséből születtek ezek a versek. A részletek lényegtelenek, a világ himnikus hangvételű egészét énekli meg, melyben természet van, katonák, munkások, a többes szám vagy az egyes szám „személytelenségében, arc nélküL, vonalakként, színfoltokként összemosódva milliókévar. A „Fiatal munkás"-hoz beszél az első sorokban, de azonnal az abszűrdumig tágítja az azonosítást., teljes történelmi-társadalmi körképet ad és a végtelenbe vetül a vers vége, hol „Az élet boldog zászlói játszanak a perspektívában". Ez a háborúellenes, a forradalomra mozgósító, „az aktivista" kassáki vers szerkezete, mely az igék fokozott felhasználásával a keletkező pillanatot tekinti a költői kifejezőeszköz legfontosabbjának. SZALONTAY MIHÁLY A mit erről a párba állított két szóról el lehet mondani, nyelvésznek, lélekbúvárnak, szociológusnak, történésznek akár életmű is lehetne, ha példákkal fölszerszámozva, szépen összegyűjtené- A világot érdekek kormányozzák, a benne élők egy része mégis arra törekszik, hogy érdemeket szerezzen magának. Eljátszhatnánk a szóval úgy is: érdekünk, hogy érdemünk szerint ítéljenek meg bennünket. Van, aki érdemrendekre vágyik ugyan, de külön bejáratú érdekeiről nem tud lemondani, vagy csak úgy tesz, mintha lemondana. Aki viszont úgy tesz, de nem igazán tesz valamit, az szemforgató, és ha úgy hozza a sora, akár köpönyeget is fordít. A közbeszéd legtöbbször annál a pontnál áll meg, hogy valaki körbe járja az érdekek mezejét, koslat is, ha kell, csak azért, mert valahol, valaki előtt érdemeket akar szerezni. Magyarul: előrébb akar jutni, följebb akar kerülni. Azt hiszem, sok egészséges ösztönt terelnénk be kilátástalan zsákutcába, ha a fölfelé törekvőket fél marékra fogva, mind egy szálig megbélyegeznénk. Talán járni sem tanultunk volna meg, ha megelégedtünk volna akkori helyzetünkkel. Ha beértük volna azzal, amit csúszva-mászva, gurulva, bukdácsolva el tudtunk érni. Miért erőlködi végig valaki az iskolát, miért megy neki hetvenhét emberevő vizsgának? Hogy többet tudjon? Hogy magát kipróbálja? Azért is, de leginkább azért, hogy mindezek révén legyen belőle valaki. A világ húsz legszebb lánya miért áll ki a pástra? Régóta tudja mind, hogy ő szép, idomai tökéletesek, sőt, azt is tudja, hogy a végső döntésnél a személyes szimpátiák játszhatják a főszerepet. Több akar lenni a másik tizenkilencnél. És ki tudja, hány millió ember mondja, amikor látja: micsoda felséges érzés lehet elsőnek lenni. A legszebbnek. Bár nem nagyon tehet róla, hogy ő a legszebb. Szüksége van a világnak első emberekre, igen sokat fogyaszt belőlük. Nem abszolút elsőkre persze, mert olyan nem nagyon adódik. Nagyszerű matematikus lehet valaki úgy is, hogy a Hatytyúk tavában két lépést se tudna eltáncolni, és akadhat koszorús költő, aki egy tanácsi előterjesztést nem tudna megfogalmazni. (Ne beszéljünk arról, hogy néha az sem tud, akinek ez a dolga.) Olyan első emberekre van leginkább szükség, akik a maguk köreiben különbek, mint a többi. A brigádvezető tudjon többet fejben is. akaratban is, mint a brigád többi tagja, különben megeshet, hogy összeomlik a ház. vagy nem kel ki a vetés. Aki egy intézetet, vállalatot vezet, az is tudjon többet, mint a vele együtt dolgozók. Ez az utóbbi szüli a kényes eseteket. Nem tudni, egy textilgyár igazgatója tudna-e helyettesíteni fonónőt a villámgyorsan pörgő orsók mellett, vagy belegabalyodna a cérnába? Mondhatná tehát a fonónőnő, neki ne mondjon semmit, főleg azt ne, hogy fölemeli a normát. Kit válasszunk ki tehát igazgatónak? Főnyeremény. ha valaki minden lépcsőt végigjárva jut el a magasabb posztra, de nem mindig találunk ilyet. Megeshet, hogy a legjobb szövőnő is belegabalyodna az első szerződésbe, ha ő cserélne helyet az igazgatóval, és ennek sok száz társa látná kárát. Lemon-, dunk arról, hogy valaki mindenhez értsen, de arról nem mondhatunk le, hogy nagyon értsen ahhoz, amit éppen csinál. Kicsi a hitem abban, hogy az eddigiekkel meg tudnám vigasztalni tegnapi beszélgető társamat, aki nagyobb élettapasztalattal rendelkezvén, sorozatban önti elém -a kificamodott példákat. Azon dohog az asztalos, hogy a főnök sofőrje nem az lesz föltétlenül, aki legjobban csavarja a kormányt, ámbár az élete is függhet tőle, sokkal inkább az, aki jól vezet ugyan, de külön érdemeket is szerez. Olyasfélét például, hogy lemossa és fényesre glancolja a főnök kocsiját, meg is szereli, viszi a gyerekét az óvodába, a nagyobbat iskolába, és bokros teendői közben az asszony piacozását vagy fodrászhoz menését is hathatósan elősegíti. Aki hallgatni tud, ha hallgatnia kell, és mosolyog annyit, hogy a végTn úgy marad a szája. Azt mondja az asztalos, aki nagyokat tud bókolni, többre jut, mint aki nem tud. Komplikáltabban fogalmazva: bizonyos érdekek nem az értéket tekintik az érdem alapjának. Cáfolni nem lehet, mert hiába mondok száz jó példát, az ő három fogós esetét ez a száz nem üti ki a helyéből. Nyilatkoztassam ki, hogy a talpnyalóknak nálunk fölszálkásodhat a nyelve, akkor se megy semmire? A kitartás itt is meghozza gyümölcsét, magam is tudom. Aki az értekezleten nagyot bólint, és a főnök mélyen szántó gondolatait elemezgeti fölszólalásában, kedvesebb lehet, mint aki azt hajtogatja. ha ezt így csináljuk, akkor elgörbül az egyenes. Mit okvetetlenkedik ez mindig? Saját felelősségét emlegeti, amikor úgy is tudja, hogy bizonyos baklövéseknél nincs felelős. Jó sokáig nézheti, amíg mások megelőzik fizetésnél és pozícióknál egyaránt. Nem tudom, észrevehető ez máshol is, vagy csak én botlottam bele egymás után többször is? Emberek minősítésénél nem azt mondták, hogy ez a jó, vagy ez a legjobb, hanem ezt: Kovács elvtárs nem rossz elvtárs. Igaz, hogy ami jó, az nem rossz, de akire csak annyi elismerés jut, hogy nem rossz, abban sok minden lakhatik, de értékére kicsi a garancia. Ha autóra, vagy lakásra mondják, tudom, gurul még, vagy lakni lehet, de számíthatunk rá, hogy zötyög, el-elakad, illetve esőben beázik. Ez a negatívba fordított értékítélet kevés az érdemre, ha mégis elég, valakinek különös érdeke fűződik hozzá. Szívből sajnálom azokat, akik érdemeik elismerésén fölül jutnak előre, de félek is tőlük. Miért a sajnálat? Jobb sorsra, csöndesebb munkára érdemes embereket látok elég sokszor összeroppanni, meginogni, néha kificamodni a vállalt vagy kikönyökölt funkció súlya alatt. Lehetnének megbecsült emberek, állhatnának az elsők között is, ha képességük és teherbírásuk szerinti helyen dolgoznának. Emberek szeretete vehetné körül őket, mert biztosan rászolgálnának, a meg nem érdemelt lépcsőn viszont elfordulnak tőlük igen sokan. A félelmet azért említem egyrészt, mert ártani tud, aki nem érti a rábízott munkát. Ki mondaná meg, menynyit ártott régóta vergődő egyik szövetkezetünknek az a sokadik elnök, aki szintén nem oda való volt Mázsában, forintban sem lehet kifejezni, mert ami nem termett meg, az nem mérhető, legföljebb kalkulálható, de ki mondja meg, hány ember dolgos igyekezete ment közben veszendőbe mellette, és hány dolgos ember bizalma rokkant meg időközben? Amit ő elveszejtett, utódainak a vállát is megnyomja. Félni való az ilyen ember, mert naponta igazolni akarja, hogy érti azt, amit nem ért, és megszorongatja, aki másként érti. Poklot képes összehozni maga körül, és mit tehetne mást, hogy ne mindig ezt lássa? Körülveszi magát dicsőséget zengő nyalakodókkal. Emberi érdekeink fűződnek ahhoz, hogy mindenki befuthassa a képességei által elrendelt pályáját, és közben megelégedett, boldog lehessen. Gaz/.asági érdekeink is azt kívánják, hogy mindenki csak addig jusson eL ameddig elér, mert azon túl, akarva-akaratlan, többet árt, mint használ. Akár brigádvezetóről, akár vezérigazgatóról van szó. Ha abban a munkában sze. rez elévülhetetlen érdemeket, amit rábíznak, és nem hamis szózatokat énekelve lép társai elé, munkája akkor is sok lesz. erejét próbálja mindennap, de a legnehezebb munka gyönyörűsége is megadatik neki: értelmét látja. Kis képességű emberek ezzel aa érzéssel ritkán találkoznak. HORVÁTH DEZS0