Délmagyarország, 1979. február (69. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-27 / 48. szám

2 Kedd, 1979. február 27. Politizáló és társuló téesztagok Nemcsak szervezettségével, gazdasági eredményével, általában nagyüzemi mivoltával alakítja Szőreg, Űjszentiván, Kübekháza és Tiszasziget arculatát a TiszaMaros-szög Tsz. hanem azzal is, hogy dolgozói közül mind többen tanulnak. Egy szakma mellé sokan szereztek már másodikat, sót harmadikat a növény- és állattenyésztésben, a műhelyedben. A szakismeretek meg. szerzésére a téesz gazdasági vezetősége ösztönöz a nagyobb feladatok elvégzéséhez, a politikai ismeretek gyarapítására pedig a gazdaság pártszervei. — A téli politikai oktatás hagyomány már ebben a gazdaságban — tájékoztatott Simicz József, a téesz szőtegi központja pártalapszervezetének titkára. — A tiszaszigeti, az újszentiváni és * kübekházi üzemegységeinkben gazdaságpolitikai, a szőregi központban külpolitikai tematikát ölel fel a mostani téli politikai oktatás, mintegy 130 résztvevővel. Tavaly 25-en végezték el nálunk a marxizmus—leninizmus középiskolát és ugyanennyien tanulnak fizikai állományúak, vezető beosztásúak jelenleg a kétéves kihelyezett tagozaton. — Nemrégen volt félévi vizsgájuk, amely igen sikeres volt — vette át a szót Ródi János, a téesz elnökhelyettese. aki a vizsgabizottság vezetője volt. 3.8 átlageredményt értek el. a legjpbbak pedig jeles osztályzatot. e Délután 3 óra körül egyre érkeztek a külpolitikai tanfolyam hallgatói, akik befejezték napi munkájukat. A téesz elnöke, Nieszner Ferenc szobája pillanatok alatt átalakult tanteremmé. A tanfolyam állandó előadója és vezetője Bódi János és Csengeri József, a gazdaság Marx téri pavilonjának üzletvezető-helyettese. Mindketten felsőfokú politikai végzettséggel rendelkeznek. Csengeri nemrégen fejezte be tanulmányait. Kezdte a marxizmus—leninizmus egyetem hároméves esti tagozatán, folytatta a szakosítón, és befejezte a speciál kollégiummal. Ezen a napon 6 volt a soros előadó, és számított is nagy érdeklődésre, a vitában élénk aktivitásra, hiszen mindenkiben elevenen élt a világesemény, Kína agresszív támadása a Vlelnami Szocialista Köztársaság ellen. A tanfolyam hallgatói kamatoztathatják a korábban tanultakat, amikor arról hallottak előadást, ho© Kína délkelet-ázsiai hegemón törekvésének hogyan vált áldozatává a Pol Pot-rendszerben Kambodzsa népe. amely testvéri segítséggel végül is lerázta elnyomóit — A mai előadás és a vita élénk lesz nálunk — erősítette meg feltevésünket dr. Kalmár Sándor, a téesz vezető főállatorvosa, aki pártonkívüli, de figyelmes hallgatója volt már tavaly is, azelőtt is a gazdaságban szervezett politkai tanfolyamoknak. Arra a kérdésre, ho© ő miért vesz részt politikai előadásokon, kertelés nélkül válaszolta: — Napjainkban sok Információ, új ismeret éri az embert Jó, ha azokról beszélgetünk, és tudatunkban a helyükre kerülnek a dolgok tisztán, világosan, érthetően, és azokat ú© ls adjuk tovább. Beszélgetőpartnerünk volt még Mák András gépszerelő és Gulyás Győző állattenyésztési föágazat-vezető. Párttagok mindketten, és a külpolitikai tanfolyam hallgatói. Mák András a téesz segítségével tanult- ki második. sőt harmadik szakmát, pedig fiatalember még. Éppolyan jő ívhegesztő. mint gépszerelő. Szocialista brigádvezető és a szőregi központ pártalapiszervezet vezetőségének tagja. — Brigádunk vállalásainak e©ik pontja — mondotta —, ho© részt veszünk politikai képzésben, de anélkül is itt lennék. Tanulságos, amit itt hallunk és megbeszélünk. A tanfolyamon hallgatótársai közvetlen fölöttesei, Markovljev Vazul műhelyvezető és Török Mihály gépcsoportvezető is, és a brigádból még Dóró Ferenc szerelő. A brigád többi tagja más jellegű oktatásban vesz részt. Munkaterületén Gulyás Győző pártcsoportvezető. Véleményét így summázta a tanulás fontosságáról: — Amit az egyetemi végzettséggel megszerzett az ember politikai ismeretekből, és azt bizonyította is államvizsgán, jó alap, ho© ráépíthessen. Külpolitikáiban, a nemzetközi kérdésekben eligazodni ma éppúgy hozzátartozik az ember szükségleteihez, mint az, hogy a munkájának lássa eredményét önmaga és mások számára. Nem szólva arról, hogy azokat is fel kell világosítani a világ dolgairól. akik, például pártcsoportomban, tőlem kérdeznek és várnak feleletet Automatsi kioyvlefi gép A Harkovi Nyomdagép©ár újdonsága, az automatikus könyvragasztó és -szegélyéző gép, sikeresen kiállta az üzemi próbát a II. számú Moszkvai Nyomdában. Az első kísérleti könyvkötő automata gépieket a moszkvai, a tbiliszi, a kijevi és a Volgográdi nyomdászoknak küldték. A harkovi ©ár tervezőirodájában öt változatból álló gépcsaládot állítanak össze. Mjnde©ik aulpmata különböző fajta munkát lát el. (APN) Különleges Űjabban a szegedi bisztrókban figyelemre méltó specialitások csábítják a vendégeket. Az egyik vendéglátóhelyen ismerősöm megkérdezte: — Kóstolta már a kávéjukat? Különleges ám! — Még nem — feleltem. — De talán most kipróbálom. — Mivel issza? Kakaóval, csokoládéval, tejjel vagy tejszínnel? — Inkább tisztán, ha lehetne ... — Úgy nem különleges. — Miért nem? — Nézzen a táblára! A táblán nyáron a fagylaltfajtákat hirdették. Mivel tél van, ez áll rajta: „mai kávékülönlegességeink". S alatta felsorolva: feketekávé tejjel, kakaóval, tejszínhabbal stb. Nem értem, miért pont az adalékoktól lehet különleges a délvidéki cserje terméséből készült ital? Aztán kapcsolok. Csupán a „takarékosan" főzött kávét reklámozzák, de azt aztán „különlegesen". De kinek van ebből haszna? S. E. A Tisza—Maros-szög Tszben folyó pártpolitikai oktatás hagyományos sikereiről eddig csak hallottunk. Most meg is ©őződtünk róla. Igaz, ho© az alapoknál kezdték, először a szövetkezeti mozgalom aktuális kérdéseivel, majd rátértek a gazdaságpolitikára úgy, hogy lássák és értsék: mit miért és mennyiért termel az ő gazdaságuk, és hol a helyük, a szerepük például a városellátásban. A jó „iskola" és magyarázat, a tiszta, a világos beszéd vonzza a hallgatóságot. S még van egy előnye az itt meghonosodott politikai oktatásnak: az előadók a téesz vezetői, vezető beosztású dolgozói, akik az előadások után ú© mondanak viszontlátást, ho© tudják: másnap és utána is találkoznak velük, s amit tanítanak, azt vallják, bizonyítják a munkában' is. Lődi Ferenc jp\ i y ^ i ' ' r nAzÁssAa Pusztai kíván és Tolnai Katalin, Farkas József és Szabéi Irma, ms ftöTföfö és Na© Judit. Peszíki István és Kispéier Pjroskn, Nlodémusz Frigyes és Csonka Erika, nállnt Mihály és Jenet Irén. Bálint Géza Tibor és , Gyuris Erika, Hevest Ferenc és Becsei Anna, Ágoston jVte.sef és SzaM Jolán Katalin, Gál Gyula és KnrLali EcUt Eszter, Pelirényi László és Barla Éva, Oldja Níck és Nóvák Ilona Zsuzsanna, Balog István én Nagy Mária, Görög László Sándor és FUlöp Emese Margit házasságot kötöttek. SZÜLETÉS Zádori Istvánnak és Simon Annának Anita Veronika, Siprikó Sándornak és Vigh Katalinnak Renáta Ancit, Zsarkő István Jenőnek és Molnár Hona Juditnak István, Balázs Ferencnek és Horváth Erzsébet Juliannának Tímea. Csillik Pálnak és Balázs Erzsébetnek Márta, Tóth Lászlónak és Pe"ák Aghesnek Annamária. Vásárhelyi Ferencnek és Berkó Erzsébetnek fiva. Bernát 1 .ászlónak és Gortva Máriának Beáta, Pető Lajosnak és Lengyel Máriának Szilvia Tímea, Borsos Mihálynak és Bagi Teréznek Szabolcs. dr. Tamás Andrásnak és Agyagásl Klárának Botond Oyörg.v. Szép Lászlónak és Kuhn Gyöm: i Erzsébetnek Réka. Helfrlch Salamonnak és Varga Saroltának Szabolcs, dr. Szilágyi István Antalnak és dr. Juhász Erzsébetnek István. Rudas Lászlónak és dr. Reehtenwald Magdolnának Dániel, Nagy Imrének és Csapó Évának Gergely. Mnnyó István Józsefnek és Jámbor Franciskának Mária, Juhász Péternek és Vidéki Margitnak Tamás. .TóJárt Istvánnak és Csányi Julianna Irénnek Judit, Német Bélának és Csókást Rozáliának Anikó, Gulyás Lászlónak és Szabó Klárának Róbert, Sági István Györgynek és Bencsik Etelkának Cfiaba, Hidas Mihálynak és Szabó Máriának Róbert, Benedek Viktornak és dr. Jeney Ildikó Klárának Rafael Tamás, Németh Józsefnek és Barátit Évának Bálint József, Kudron Nándornak és Tonigold Olgának Tamás, Jójárt János Ferencnek és Szűcs Családi események Klárának Katalin Anikó, Magyar József Antalnak és Vígh Annának Norbert, Sípos Jánosnak és Föch Juliannának Gabriella. Dancsrt Antalnak és Bozólci Editnek Ildikó. Kolódi Józsefnek és Rovó Klára Máriának Zita, Jójárt Antal Lajosnak és Pintér Teréznek Attila, Rácz Vincének és Ábrahám P roskának Piroska, Hegedűs Sándornak és Ungi Rozáliának Andrea, dr. Vandb'k Mihály Lászlónak és Balogh Ilona Máriának Ottflia Abigél. Lévai Ferenc Józsefnek és Molnár Gizellának Szilvia. Gasparics János Istvánnak és Hoffmiann Máriának Gabriella, Szűcs Istvánnak és Dér Irénnek Gábor. Körösi Károly Jánosnak és Tóth Ilonának Zoltán József, Nagy Lászlónak és Császár Ilonának Róbert László. Magyar Mihálynak és Tóth Erzsébet Franciskának Mihály, Demeter Sándornak és dr. Gulyás Annának László, Komáromi Károlynak és Kormányos Mária Magdolnának Károly. Csák Józsefnek és Kókai-Balog Zsuzsannának Tímea. Molnár Istvánnak és Márki Irénnek Krisztina. Doszkocs Jánosnak és Tarcsányi Ágnes Zsuzsannának Péter. Asztalos András Endrének és Örkényi Marianna Évának András, Dobó Istvánnak és Gilde Gabriellának Barbara, Fortágh Tamásnak és Gál Juliannának Erika, Makra Szilveszternek és Papp Ilona Rozáliának Katalin, Szilágyi Mihálynak és Dudás Máriának Judit, Jójárt Istvánnak és Bózsó Julianna Honának Bíborka. Kovács Tibornak és Szarka Piroskának Dominika, Marosán Sándornak és Magyar Máriának Gábor Iván. Németh Istvánnak és Bondor Honának Ilona Mónika. Szűcs Jánosnak és Kása Jolán Irénnek Zsolt, Szél Ernőnek és Lajkó Irmának Ernő, Pigniczld Lászlónak és Dunai-Kovác» Annának Anna, Csányi Mihálynak és Balázs Veronika Máriának Éva. Racz Forenc Sándornak és Maróti Erzsébetnek Feirenc Gábor, Zsíros Mihálynak és Nagy Erzsébet Máriának Sándor Attila, Kalcas Józsefnek és Fodor Irénnek József Mihály, dr. Megyeri Pál Jánosnak és dl-. Szalay Juliannának Andrea Judit. Nóvák Ferencnek és Tóth Erzsébetnek Csaba, dr. Tarajossy Béla Lászlónak és Szemmárl Katalinnak Péter. Acsbolt Zoltánnak és Ördög Mártának Zoltán János nevű gyermekük született. HALÁLOZÁS Monostori Mátyásné Farkas Margit. Bognár Ilona, Nagy Imréné Varga Rozália. Kasza Lajosné ördögi) Rozália, Nagy Mihály, Tart János. Tóth Mihályné Sötét Margit, Nagy Ilona, Erdélyi Sándorné Keresztúri Mária, Lovai Mihályné Lévai Erzsébet, Berta István, Horváth Ferenc, Molnár Ferenc, Komáromi Edéné Hegedűs Ida, Abonyi Jánosné Kormány Gizella, Szarvas Antal, Nóvák Elemér László. Kónya Ferenené Balogh Matild. Csányi Imre. Varga Antalné Török Anna. Balazsich Istvánné Siskovits Julianna. Puskás Ferenené Kovács Julianna, Prágai Ferenené Bozsogi Etelka, Mészáros Tibor, Marzsea Istvánné Zanocz Ilona, Sztankovits Lajos, Papos Rozália, Miklós Józsefné Bárányi Mária, Zanoiy Károly, Gáspár József, Szabó Zoltán, Huszlik István, Bálint Mária, Laudisz Gyuláné Ignácz Anna, Nacsa György Sándor. Csala Szilveszter, Czene Ferenené Pál Erzsébet. Mánik Endre. Lovászi Józsefné Szalma Rozália, Márta Péterné Csó« Jusztina, Barcsai Józsefné Berzenkovits Irén, dr. Tóth István. Tóth József, dr. Kenyeres Gyuláné Káló Etelka, Asztalos György, Major György „István, Kriván Mihályné Wllflnger Klementina, Kovács György, Szilágyi Vincéné Vidéki Eszter, Kőhalmi Istvánné Szilágyi Margit, Dobó Szilveszter István, Ball Ezékielné Tóth Katalin, Bitó Pál, Holez maiul Ferenené Baltazár Katalin, Borsos János, Molnár Sándorné Muhel Erzsébet, Süli László, Bajalits István, Hegedűs Mihályné Czezner Julianna, Lakatos János meghalt. SZ. SIMON ISTVÁN: 29. Nagy vizek krónikája „Természetadta szépítőszerekkel. r" Nem tudjuk pontosan, milyen volt az a város, amelyet tftmosott a Tisza 1879-ben. A haza másodikjaként emlegették a korabeli „©ászjelentések" 75 ezernyi lakosával. Az bizonyos, ho© ©önyörű szép és hízelgő sorokat is róttak róla régi utazók. Az 1432-ből fönnmaradt útinapló még nem sok részlettel ajándékozza meg a várostörténeti búvárkodást: „...Becskerekről Szegedre (Segedinig) érkeztem, mely na©, síkföldi város, s a Tisza folyó mellett fekszik. Eddig tett utazásom alatt nem láttam más erdőséget, mint itt, a folyótól körülvett két kis ligetet... Szeged városának csak e© utcája van, mely — nekem úgy tetszék — e© mérföldnyi hosszú. Na© bősége van itt az élelmiszereknek, különösen a halnak, melyeknél na©obbakat semmi más folyóból nem láttam fogni ... A városban e© igen szép templom is Van, mely a karmelitáké... (Bertrandon de la Brocquiére). A mesélő kedvű törökök már ennél sokkal szebbeket Jelentettek róla a messzi fővárosba. Amikor először hozták el ide a félholdat, igen kívánatosnak tüntették fel a várost, Szeged „óriási kiterjedéséről, na© épületeinek és javainak bőségéről" beszéltek, ahol „öregnek, fiatalnak temérdek kincse. va©ona, a városnak minden zege-zuga tömve gazdagsággal". Evlia Cselebi száz évvel később ú© írja le a szegedi. megerősített várat, ho© beleszédül az olvasó: „... oly rendkívüli látvány, ho© a szemlélő elméjét megzavarja ... összesen 3000 deszkazslndelyes alacsonyabb-magasabb háza van. E© fürdője, e© fogadója, tizene© kisebb-nagyobb temploma... Kétszáz bolt, egy medresze, k,ét kolostor és két elemi iskola van benne." Ha ebből részelt az igazság is, akkor bizony török kézen ment tönkre ez a „hatalmas" város, mert az 1787. évi népszámlálás hivatalos adatai szerint 21 519 lélek élt itt. Kossuth Lajosnak 60 ezres hallgatósága volt Szegeden 1848ban, de ebbe természetesen beleszámolhatjuk a környékből beözönlötteket is, mivel ho© 65 ezernyi volt a teljes lakosság akkoriban. Az érvízig még tízezerrel szaporodott a népesség, de ez akkoriban igen tekintélyes adatnak számított, hiszen Budapesten is csak 365 ezer lelket számoltak 1880-ban. Az akkori Ma©arország városainak sorrendje, a lakosság száma után így alakult: Szabadka (61 000), Debrecen (51 000), Hódmezővásárhely (50 000), Pozsony (48 000). Arad (35 000), Temesvár (33 000), Nagyvárad (31 000), Kolozsvár (30 000), Kassa (26 000), Győr (21 000). Tíz évvel később még inkább élre ugrott Szeged a vidéki városok között, mert tízezres lélekszám-növekedést mutatott föl, mint legdinamikusabban fejlődő ma©ar város. E©edül Szabadka követte vele ezt az ütemet. Nem lehet vitás, ho©' élénk gazdasági életű, népes, a kereskedésben különösen aktív városra zúdult rá a víz. Már kapaszkodott a gyáripar, a kisipar pedig igen na© változatosságban egzisztált. S még emlékszünk rá a korábbiakból: 6000 ház pusztult el. Vályog- és sárházak voltak ezek na©részt, s nem álltak valamiféle városrendezési elv glédájában. Az öreg Szegedet apránként ragasztgatta a folyó mellé a nép. előbb a magasabb szigetekre, később ezeket összekötve. Azt a rendezett várost tehát, amelyet már életünkből ismerünk, nem hasonlíthatjuk a régihez. Szeged egész múltjára jellemző, ho© szinte sohasem fejlődhetett folyamatosan. Hol természeti, történelmi, hol politikai robbanások lendítették va© fékezték. Megzsarolta és tönkretette a török, katonai határőrvidékké szervezte Bécs, letörölte a térképről a víz, új elvek szferint építette újjá a lakosság, megakasztotta fejlődését két világháború, közben valamicskét hízelgett neki az ellenforradalmi rendszer, majd mint „bűnös" város, a sor végére került a felszabadulás utáni első évtizedben, aztán pedig az arányokat kellett helyreállítani sietséggel... Ennyi szeszély — mégis egységes városkép! De ennél is több: varázs. Bálint Sándor írja: „...Szeged a rekonstrukció na© városképi forradalma után sem veszítette el történelmi organizmusát, tradicionális levegőjét. A képzőművészeti kultúrák, stílusáramlatok hiteles vonásai modern arculatán is ott tükröződnek és Szegedet európai na©várossá avatják... Alig van magyar város, amely a természetadta szépítőszerekkel: napfénnyel, vízzel és növényi illatokkal annyira élne, mint Szeged városa." És ez mindenkit megfog, megragad. „A szépség elemei: a Tisza két partján terül el, főútja a Tisza; ©ürűs-sugaras szerkezete időtállóan szép, erre perspektivikusan előrenéző városrendezési tervet is lehet alapozni; elbűvölő városképi együttesei és e©es épületei is vannak; terei, utcái és műemlékei között bőven vannak e©edi szépségek, s izgalmasan változatos az egész városi e©üttes" (Erdei Ferenc), „Az árvíz utáni újjáépítés... e© tovatűnt ábrándot valósított meg: a sugárutak és a körutak hausmanni elvét; s korát megelőző, millenáris Vajdahunyadi ábrándot, mely Firenzét egy főpostával, Amszterdamot e© államvasúti üzletvezetöséggel, Tripoliszt egy gőzfürdővel, Párizst a régi közúti híddal, Athént e© múzeummal, Monté Carlót pedig a Kass-féle vigadóval telepítette a Tisza partjára... Beszédesek az ellentétek a várost körülölelő táj és a szegedi városkép kőzött, valamint a varos újabb kora és múltja között is. Az ellentéteknek ez a szövevénye Szegedet végül ia valamiféle játékos bájjal ruházta fel... A sugárutak fasorai kivezetnek a tájba, de be is engedik a tájat a vároa szívébe... A lélek térképén Szeged délibáb helyet foglal el, mint a földrajzi térképen" (Sőtér István). Szegednek minden reménye megvan arra, ho© túl árvízen és konjunktúrán, kedvezményezésen va© mellőzésen, a fejlesztés mai tempójával leküzdje hátrányait, és megvalósíthassa városfejlesztési terveit, melyek tulajdonképpen új szintézisét jelentik a teljes városépítésnek, a kétszeri na© városrekonstrukciónak. Eszerint tíz esztendő múltán már 180-190 ezres lakossággal számolnak, a továbbiakban pedig az európai középvárosok méreteiben gondolkodnak. Olyan európai középvárost álmodunk ide — mondotta e© kerekasztal-beszélgetésen e sorok írójának a város tanácsának elnöke —, amely valamennyi ehhez szükséges intézménnyel rendelkezik, s olyan korszerű infrastruktúrával, mely a tervezett lakosságszámhoz képest ideális. A szakemberek szerint a 200-300 ezres városok a legideállsabbak a magas szintű kommunális ellátás megszervezéséhez, és ezek tudják leginkább megvalósítani az otthont adó város eszményét. Ha valamely város rendelkezik azzal a lehető-' seggel, hogy ne le©en számozott város a házgyárak világában — az elsősorban Szeged. Meg tudja őrizni karakterét a fejlődés • roppant iramában is. Sokszor rácsodálkozunk erre a városra. Aki nap mint nap fürödhet áradó szépségeinek sugárözönében, nehezen találja meg az esztétikumára leginkább illő szavakat. Magam is így va©ok már ezzel, mint rég beköltözött „bennszülött". Mind ilyenek leszünk. Ez a város megragad, megkötözve marasztal. Engem hangulatai igéznek meg szüntelenül. Az, aho©an a vonalzóval és körzővel szerkesztett város ra©ögó zugait fölfedezem. Mintha ékszerek volnának a Tisza szépívű nyakán. Az árkádok, ahogyan a nap játszik velük; a tenyérnyi kis tér az egyetemi épületek szögletében, a Kerrich Béla tér; az Aradi vértanúk tere az új ruhában; a Palánk bujkáló kis házai, átjárói; a Széchenyi tér a virágzó tulipánfákkal és a napozó öregekkel; a szánkózni próbáló ©erekek a múzeum rámpáján; az új rakpart elegáns íve; a szabadstrand homokja; a vízre fölfekvő naplemen le ... Mennyi, mennyi ©önyörűség, pedig ez még a szem vallomásának is csak az eleje! (Vége következikA