Délmagyarország, 1979. február (69. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-13 / 36. szám

4 Kedd, 1979. február 13. Ikarusok az utakon • A szovjet—magyar gép­kocsigyártási együttműkö­dés három évtizede alatt a magyar IKARUS Gyár —a világ egyik legnagyobb au­tóbuszgyára — 50 ezer au­tóbuszt szállított a Szov­jetuniónak. A tavalyi terv 12 800 jármű előállításával számolt, s ennek 90 száza­léka a külföldi megrende­lőkhöz került —.nagyobb ré­«ze a Szovjetunióba. , Az Ikarusok családja né­pes. Vannak közöttük ké­nyelmes városi és elővá­rosi autóbuszok, légkondi­cionáló berendezéssel ellá­tott, hosszú utakra szánt különleges autóbuszok. Az elegáns, kényelmes és tágas, magyar autóbuszok a technika legújabb vívmá­nyai szerint épülnek. A gyár jól képzett tervezökollektí­vája, amely szorosan együtt­működik a szovjet szak­emberekkel, a járművek ál­landó tökéletesítésén dol­gozik: szüntelenül moder­nizálja a karosszériát, a mo­tor, a futómű szerkezeti részegységeit. A gyár tervezői — a szov­jet megrendelések teljesí­tésén dolgozva — kialakí­tották az új típusú, elő­városi szállításra alkalmas, nagyobb utasterű, — 18 mé­ter hosszú — autóbuszt. Az 1980. évi moszkvai Nyári Olimpiai Játékok résztve­vőit és vendégeit IKARUS márkájú, speciális „olim­piai" autóbuszok szállítják majd. (APN) Egészségügyi hálózat Mongóliában Mongóliában az elmúlt év végén tízezer lakosra 105 kórházi ágy és 22 orvos jutott, ami fejlett kapitalis­ta országokkal összehason­lítva is jelentős eredmény­nek számít. Gyarapszik a gyógyító-megelőző Intéz­mények hálózata. Az 1978­ban megépült egészségügyi létesítmények közül emlí­tést érdemel a Cecerleg-i (Közép-Mongólia) kórház, a Közép-Góbi ajmak gyer­mekkórháza. Számos üzem­orvosi rendelő ls megkezd­te működését a gyárakban, mezőgazdasági üzemekben. (APN) HÁZASSÁG Redsd Géza és Halász Mária Eva. Kovács Béla Károly és Szél MaRdolna Ilona, dr. Bolh Ödön László is Molnár Magdolna, Oltíli Ferenc György és rnós Ibolya, Endrődl Gábor és Kovacsík Jo­lán, Berkó Gyula Ferenc és Ko­vács Mária, dr. Iványi Akos György és Bárkányi Ibolya há­zasságot kötöttek. SZÜLETÉS Dr. Rátkai Árpádnak és Fritst Erzsébetnek Zoltán, Veres Gézá­nak ós Szecsel Gizellának Akos, Belájszkl Radlvojnak és Király Erzsébetnek Csilla. Bende Zoltán Imrének éa Komócsin Piroská­nak Tamás, Almási Jenő Szil­veszternek és Radványi Ágnes­nek Zsolt. Bárányt Istvánnak és Kerekes Irenmek Róbert László. Jankovjcs Attilának és Papdl Ilonának Szilvia. Sztojinov Mik­lós Sándornak és Kovács Julian­nának Miklós Sándor, Varga Zsoltnak és Pintér Olga Évának Kornél. Szlrák Jánosnak és Ve­res Margitnak Margit. Pálft Lász­lónak és Balla Erzsébet Teréziá­nak István László, Kovács .Tő­zsénnek és Papp Rózának Gyula, Bozókl Antalnak és Pá vei Vero­níká-óoik Veronika Antké, Purig­mcskl Mihálynak és Kispál Má­riának Iván, Molnár Jánosnak és Miklós Magdolnának Szilvia, Németh Józsefnek és Dobó Ilo­nának László, dr. Simonka János Aurélnak és dr. Sebük Annának Gábor Aurél. Gavelda Jánosnak és Rákai Mária Erzsébetnek Ág­nes, Forgó Pál Jánosnak és Be­rctka Máriának Alexandra, Bal Ferencnek és Moldvai Eva Kata­linnak Eva Andrea, Mágosl Jó­zsefnek és Szita Ágnesnek Gel­lért, Papp Jánosnak és Mosonyi Andrea Máriának Dániel, Angyal Rezsőnek és' Oskó Magdolnának Mónika Katalin, Borza Zoltánnak és Bálint Margitnak Norbert Ti­bor, Szulcsc Ferencnek és Lungó Ilonának Rusztem, Hamar Pál­nak és HofgesanR Zsuzsanna Györgyinek Zoltán, Kalapis Gyu­Családi események Iának és Nagy Emmának Eszter Zsófia, Plavecz Pálnak és Fülöp Zsuzsannának Beatrix Zsuzsan­na. Tóth-Szeles Istvánnak és Tóth-Egetö Rozáliának Anita, Sándor Vilmosnak és Németh Erzsébetnek Tünde. Bogdán Lászlónak és Faragó Mártának Róbert, Verók József Istvánnak és Farkas Annának Tamás Jó­zsef, Dudás Györgynek és Márta Gizellának Zsolt, Enyedl László­nak és Szemenyel Katalinnak Mónika, Kiss Ferenc Tibornak és Diós Máriának Katalin, Batoincs Sándor Józsefnek és Németh Irénnek Helga Angelika, Szabó Tibornak és Balog Terézia Zsu­zsannának Réka, .Révész József­nek és JUhász KatSÖn IXUtnek Katalin, Szűcs Józsefnek és Or­cslk Teréznek Zoltán Tamás, Mi­norita Vilmos Ferencnek és, Sza­bó Ibolyának Szilvia, Nemcsók Lajosnak és Szabó Margitnak Mónika, Tóth Józsefnek és Vass Irénnek léén. Gémes Ferencnek és Szűcs Máriának Tibor, Ko­vács Józsefnek és Faltin Erzsé­betnek Ildikó, Bátorl Bélának és Lupták Piroskának Ibolya, Gyarmati Andrásnak és Gulácsá Piroskának Rolf,' ördögh Antal­nak és Gera Mária Ilonának Antal Gábor, Pintér Lászlónak és Kiss Margit Máriának Dóba, Veress Istvánnak és Dombovári Eva Irénnek Eva Ilona, Révész Józsefnek <s Szabó Margitnak Andrea, Hilcz Mátyás Józsefnek és Dobak Juliannának Tibor, Dudás Ferencnek és Farkas Pi­roskának Endre, Géczl Tibornak éa Mészáros Ágnesnek Gábor, Ezsriás Mihály Józsefnek ás Bei­ké Katalinnak Márta, Muhi Mik­lósnak és dr. Boruzs Ilonának Márijon, Oláh Istvánnak és Mi­kueka Erzsébetnek Erika nevű gyermekük született. HALALOZAS Pap Jánosné Kis Piroska, Si­sak Józsefné Csochó Borbála. Saáry Károly, Bozsó istvánné Schütz Júlia, Jekelfalussy Sán­dor Lajos, Kolompár József, Var­ró Mihályné Kormos Erzsébet," Sulyok József, Juhász Nándomé Szűcs Mária, Soós Arpádné Ban­da Mária, Klein Jenöné Slnger Erzsébet, Zombori Béla, Sebő Jó­zsef, Gyevi-Varga Gergely, Szí­ven Ferenc, Katona Imrémé Ju­hász Terézia, Vastag Gyürgyné Szabó Terézia, Bárkányi Tmre, Szabó Bnréné Farkas Katalin. Lengyel József, Négyökrű Jó­zsef, Grecs Jánosné Gombár Ju­lianna, Vitéz L ászióné ökrös Margit, Kolonics Józsefné Köte­les Mária, dr. Ivamovtcs György­aó dr. Kromposaky Sarolta, Te­mesvárt András, Szögi Gábor, Gsászi Sándomó Győri Etelka, Tölgyesi László Tibor, Ocsoi Györgyné Sóki Juliánná, Szögi István, Pálfi Károly, Kiss An­tialiné Nyári Etelka, Kakuszl Ist­vánná Török Mária, Szécst Géza, Juhász Antal, Rádai Jánosné Idul Piroska, Kubliik László, Nagymihály Mihályné Nagymt­hály Rozália, Gondi Ignác Mi­hályné Dobó Etelka, Tóth Jó­zsef Pál, Farkas István. Juhász János, Szabó Józsefné Szabó Ju­lianna, Zádori Jánosné Zádori Klára, Török Gyula, Makán Mi­hály, Figura József, Hegyesl Já­nos, Deák Sándorná Kovács Amália, Jerabek Ferencné Sava? nya Irén, Kirí Ferencné Nyári Ilona, vigdorovits Sándor, Simon János, Tanács Adámné Pap Ro­zália, Sziládl Károlyné Zombori Erzsébet, Koszé Imrémé Göbö­lyös Mária, Erdei Lajos, Lovas Györgyné Benke Irma, Nagyis­tók Mihály, Takács Istvánné Fe­kete Emília meghalt. Sátorvárasok A sötét szobában fény­kocka vetődik a fehér vá­szonra, ütemesen kattog a diavetítő, váltja a képeket: autóbusz, személygépkocsi­karaván az autópályán... Megérkezés a tópartra, a kempingbe... Hol van egy sátornyi hely? — tanácsta­lanul ácsorog a családfő a kifeszített szárítókötelek há­lójában... Ilyenkor télen, a baráti összejövetelek kedvenc idő­töltése a nyári emlékek fel­elevenítése. Országjárásról, vagy külföldi körútjainkról készült diafilmek őrzik tu­ristáskodásunk örömeit, de kényelmetlenségeit, bosszú­sága it is. Bár nomád ősök­től származunk, a sátoros élethez mégsincs olyan ér­zékünk, gyakorlatunk, mint szomszédainknak — a cseh­szlovákóknak, lengyeleknek, osztrákoknak. Az NDK­ban hétvégeken pár óra le­forgása alatt valóságos sá­torvárosok teremnek a Müritz-tó partján, vagy a hegyekben — teljes villa­mosítással összkomforttal. Míg az apák és a fiúk üveg­botokkal kiülnek a horgász­stégre, addig a család nő­tagjai takarítanak, porszí­vóznak, a hűtőszekrényből előkerül a hús, a krumpli, a zöldség s a villanytűzhelyen pillanatok alatt megfő az ebéd. Az esték sem unal­masak: szinte minden sátor­ban van tévé, de a fiatalok inkább a sátormozit vagy a sátordiszkót választják. A kempingezéshez már télen megkezdik a felkészülést: a felszerelések folyamatos be­szerzését, a család kemping­ruhatárának összeállítását, előre kiválasztják a leg­megfelelőbb táborhelyet... szervezés kérdése az egész? Itt még valóban nem tartunk. Pedig a várhatóan tovább növekvő idegen­forgalmunk is gyors intéz­kedéseket követeL Tavaly nyáron több mint félmil­lió külföldi, s csaknem ne­gyedmillió magyar turista napokat, heteket töltött a magyar sátorvárosokban. Ha­zánk hegy- és tővidékein jelenleg 90 kemping van, melyékben 36 ezer férőhely­nek megfelelő sátor vagy la­kókocsi helyezhető el. A tu­rizmus igényeihez képest ez nagyon kevés. Főként a Ba­laton partján forró a hely­zet, a csúcsszezonban. Ezért a Belkereskedelmi Miniszté­rium az idegenforgalmi alap­ból több millió forlnt be­ruházási összeget ad So­mogy és Veszprém megyé­nek. hogy a nyári főidény kezdetéig — a gyorsított program keretében — 10 ezer hellyel bővítsék a tó körüli kempingeket. A ter­vek szerint teljesen köz­művesítik és korszerűen be­rendezik az ezer személyt befogadó balatonberényi kempinget. Legnagyobb sá­torvárosunk a révfülöpi, egy­szerre 2500 „lakost" szám­lál majd. A tervek szerint ezt követi a 2000 turistá­nak helyet adó Siófok­aranyparti kemping, ennél kisebbek épülnek Balaton­szabadiban, -szemesen -aka­liban, Aszófőn és Palózna­kon. Az ország többi ré­szein — A Velenoei-tó, a Duna-kanyar és más tájak üdülőhelyein — szintén gyorsított kempingfejlesztés kezdődik tavasszal. A program lelkesítő, azon­ban önmagában kevés a kempingezés problémáinak megoldásához. Számos ki­egészítő, csatlakozó szolgál­tatás szükséges a zavartalan nyaraláshoz, hétvégi pihe­néshez. Hogy csak párat említsek: jó közlekedés, kielégítő kereskedelmi el­látás. Huszonnégy önkiszol­gáló bisztró, ABC-áruház, élelmiszerbolt építését kez­dik meg hamarosan a Ba­laton ésrcakl és déli part­ján. Mosonmagyaróváron, Sopronban, a Lövérekben és Kőszegen új üzletekkel bő­vül a kereskedelmi háló­zat, a nyugat-dunántúli ide­genforgalomra való tekin­tettel. Gondoskodni kell kulturális és sportlehető­ségekről is a kempingekben, vagy környékükön. Ebben sokat tehetnek a tanácsok, a társadalmi szervezetek. Nagy az előnye a szerve­zett kempingezésnek. Ha­zánkban jelenleg csaknem 10 ezer család, 25 ezer em­ber tagja a Magyar Cam­ping és Caravanntng Club­nak. Köztük sok a többgyer­mekes család, a nyugdíjas és egyre több fiatal csat­lakozik a klubhoz, A tag­ság 35 százaléka gépko­csitulajdonos, a többiek vo­natta], autóbusszal utaznak a kempingtaliálkozókra, kül­és belföldi üdülőhelyekre. Az MCCC szervezésében kedvezményes áron jutnak el a tengerpartra vagy több or­szágot érintő körutazásokon vehetnek részt. Táborozhat­nak a cseh Tátrában —Bul­gária, NDK, és Jugoszlávia kempingjei mindig nyitva állnak a klub tagjai előtt. Hasonlóan Itthon ls. A kempingezés a szabad idő eltöltésének egészséges, hasznos formája. De ezt ls, mdnt annyi mást meg kell tanulni: hiába összkomfor­tos a sátorváros, hiába meg­felelő a szolgáltatás, az áru­ellátás, ha nem ismerjük a kempingezés ábécéjét S ez már a felkészüléssel kez­dődik, magában foglalja a tábori élet írott és íratlan szabályait, a környezeti kul­túrát, a közösséghez való alkalmazkodást, egymás se­gítését — egészen a sátor­bontásig. H. A. A világ nyelveinek enciklopédiája A nyelvészet történetében páratlan méretű munka elké­szítésére adott megbízást a Szovjetunió Tudományos Akadémiája elnöksége az akadémiai nyelvtudományi intézetének: az elkövetkező években elkészítik a világ nyelveinek teljes enciklopé­diáját. A munka méreteire jellemző, hogy az eredeti el­képzelés szerint fél kell dol­gozni a világ valamennyi is­mert élő és holt nyelvének adatait, leírását — ezek szá­ma mindmáig nem ismert pontosan, még a becslések ls öt-nyolcezres számot adnak meg. A készülő enciklopédia új­donsága lesz, hogy magába foglalja azokat a kevéssé ta­nulmányozott nyelveket is, amelyeknek nincs írásbelisé­gük. A tervek szerint a ha­talmas munka 15 kötetben kerül kiadásra. SZ. SIMON ISTVÁN: 17. Nagy vizek krónikája ,A munkában tanulunk felejteni. A víz most már nem jöhetett be — de kifelé sem volt útja. Bezárták, hogy kiszivattyúzzák. Elképzelni is nehéz, micsoda vállalkozás volt ez! A városban helyenként még ek­kor is 2-3 méteres oszlopban állt a víz. Miután 75 napi sza­kadatlan munkával elkészítették a szádfalat, szivattyúkat hoztak. Április 24-én Temesvár felől 65 gőzszivattyú érkezett ugyanannyi gépésszel, majd a főváros kölcsönzött szippantó­kat. „A körülzárt területről az alsó- és felsőváros egy-egy pontjára telepített 50-50 lokomobil által meghajtott 100-120 darab szivattyú éjjel-nappal emelte a vizet a hullámtérbe.' Ilyen megfeszített munka eredményeként július 8-tól au­gusztus 25-ig a belső vízszint több mint egy métert apadt" (Kardos Imre). Ugyanebből a tanulmányból megtudjuk azt is, hogy az átemelt víz 33 millió köbméter körül volt, a párolgás viszont ennyi idő alatt csak ötmillió köbméternyi víztől szabadította meg a várost. így aztán szeptemberig, ha nem ls száradt föl Szeged, területének nagyobb részén már hozzá lehetett férni a romokhoz, meg lehetett kez­deni az újjáépítést. Körülbelül ugyanebben az időben adta le jelentését az a külföldi szakértő bizottság amelynek meghívását Szeged­nek mégis sikerült keresztülvinni, egyrészt lelkiismerete megnyugtatására, másrészt a felelősség lehetséges megálla­pítására. A bizottságtól tanácsokat is kértek a védelem megszervezéséhez és műszaki megoldásaihoz. A bizottság nemcsak Szegeden vizsgálódott, hanem vé­gig a Tisza-völgyben, és majdnem kéthónapi munka árán a következő fontosabb megállapításokat tette: — Szeged katasztrófája indokolja a közvélemény aggá­lyait a töltésrendszer kiépítésével és a Tisza-szabályozás véghezvitelével összefüggésben; — a percsorai töltésrendszer újbóli kiépítése hasznos lesz, mert a sövényházi gáttal kiegészítve kettős védelmi rendszert képez; — a jövőben ls kell tartani gátszakadásoktól, ezért a városok önálló védelmi rendszerét nem szabad elhanyagolni; — széles nyílást kell hagyni Szeged fölött az esetleg fölülről támadó víznek, hogy könnyen lefolyhasson, és a Tisza vízszintjénél magasabbra ne emelkedhessen; — egy városnak az elpusztulása oly szerencsétlenség, ami ellen nem lehet elegendő védelmi eszközt használni; — az árvízszintek a folyókon egyre emelkednek; — a Maros-torkolat délebbre tervezett elvezetésének haszna nem állna arányban annak költségeivel; — a szegedi szorulat kiszélesítése is olyan költségekkel járna együtt, amelyek miatt nem javasolják; — a körtöltés kiépítése elengedhetetlen; — elsőrangú figyelemben kell részesíteni a város kör­nyékén a belvizek levezetését; — Szeged elég nagy területtel fog rendelkezni fejlődé­séhez, de egyszersmind be ls kell zárkóznia védelmi rend­szere mögé. Ezeket az észrevételeket már mint királyi biztos olvas­hatta Tisza Lajos, akit meglehetősen bizalmatlanul fogadott e minőségben a közvélemény. Elege volt már Szegednek a Tiszákból — mondogatták a miniszterelnökre és a folyóra gondolva. Politikailag is visszatetsző volt, hogy a minisz­terelnök testvéröccsét neveztette ki Béccsel erre a posztra, és az sem fokozta a bizalmat, hogy Tisza Kálmán nemtörő­dömségét sosem felejthette el a város. Mikszáth is több cikkben aláfűtött a párbajozó, széptevö, középszerű képes­ségekkel megáldott Tisza Lajosnak, de Kossuth Lajos sem hagyta szó nélkül emigrációjában ezt a nehezen magyaráz­ható döntést. A másik oldalát is keresgették aztán a kineve­zésnek, ilyesforma kíséró szöveggel: a miniszterelnök öccsé­vel nem packázhatnak"' majd a miniszterek, ki kapna meg minden támogatást, ha nem éppen a kegyelmes testvér? öccsével jóvá tehet valamit abból, amit a város ellen vé­tett... A Szegedi Napló így szellemeskedett a kinevezés körül: „Ha ágyút akarunk, vegyünk legelőször egy lyukat, s azt öntsük körül rézzel!" A vitriolt pedig ezzel önti a ki­nevezési törvényre: „Nem úrra volt Szeged városának szük­sége, hanem okos emberre." No, és mint tudjuk-látjuk, Szeged legszebb terén szob­rot emeltek ennek az úrnak a Vásárhelyi Pálé mellett, s nem jutott eszébe senkinek, hogy ezt az ércet ledöntse. Mert ez az úr ugyan havi tizenkétezer forintos fizetésért és jó drága kis udvartartásért, de eréllyel és jóindulattal fo­gott hozzá dolgához. Magyarázata szimpatikus volt, amely­lyel megindokolta bátorságát: „Magyarországnak a főváros után első váróját, a kiválóan magyar Szegedet, romjaiból feltámadni segítem, polgárainak, kiket a vész a szélrózsa minden irányában szétszórt, lehetővé tenni, hogy vissza­telepedve a nyújtott szellemi és anyagi segéllyel ősi lak­helyeiket ismét felépítsék, s igy ismét megalakuljon azon város, melynek éppen azon védéken, hová a sors helyezte, oly fontos missziója van." S magával hozta a fővárosból Lechner Lajost, a budapesti Andrássy út (ma Népköztársa­ság útja) és a fővárosi csatornahálózat tervezőjét, azzal a kötelezettséggel, hogy a munkálatok befejezéséig Szegeden marad. A Szegedi Napló is engesztelődött kicsit, mert a királyi biztos székfoglalója után már így írt: „A munkában pedig tanulunk felejteni és munkával fogunk teremteni." Pusztulás és újjászületés soha sehol nem ment végbe kis legendák nélkül. Kellett Szegednek is szerencsétlen helyzetében valami jó előjel. Ilyennek fogta hát fel, hogy kivirágzott a Tisza... Tudták, hogy várható nagyobb ára­dások előtt nem röppen ki a tiszavirág, csak akkor, ha mér újabb nagy vizekre nem kell számítani. S ettől inkább meg volt hatódva, mint a királyi biztos szemléitől és ünne­pélyes nyilatkozataitól. Ebben már mindenképpen azt látta, hogy hozzáfoghat rettenetes nagy munkájához hamarost. Türelmetlenül is várta, hogy a városrendezői terv elkészül­jön, mert addig tilos volt az építkezés. Mondta is a Napló a keservest: „Nagy lész és virágzó, Szeged! Minő Európa nyugati nagy városai! De addig, míg ezt a magaslatot el­éred, olvasd szent áhítattal az utcasarkok nagy plakátjait, melyek betiltják az építkezést, és légy idegen otthonodban!" Tisza Lajos nagyon nagy úr volt, nagyon nagy hatalom. Nála csak a szükség adott ki keményebb parancsokat. S bi­zony, hogy mint a fecskék, ragasztották máris a téli szál­lást az emberek. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom