Délmagyarország, 1979. február (69. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-13 / 36. szám
4 Kedd, 1979. február 13. Ikarusok az utakon • A szovjet—magyar gépkocsigyártási együttműködés három évtizede alatt a magyar IKARUS Gyár —a világ egyik legnagyobb autóbuszgyára — 50 ezer autóbuszt szállított a Szovjetuniónak. A tavalyi terv 12 800 jármű előállításával számolt, s ennek 90 százaléka a külföldi megrendelőkhöz került —.nagyobb ré«ze a Szovjetunióba. , Az Ikarusok családja népes. Vannak közöttük kényelmes városi és elővárosi autóbuszok, légkondicionáló berendezéssel ellátott, hosszú utakra szánt különleges autóbuszok. Az elegáns, kényelmes és tágas, magyar autóbuszok a technika legújabb vívmányai szerint épülnek. A gyár jól képzett tervezökollektívája, amely szorosan együttműködik a szovjet szakemberekkel, a járművek állandó tökéletesítésén dolgozik: szüntelenül modernizálja a karosszériát, a motor, a futómű szerkezeti részegységeit. A gyár tervezői — a szovjet megrendelések teljesítésén dolgozva — kialakították az új típusú, elővárosi szállításra alkalmas, nagyobb utasterű, — 18 méter hosszú — autóbuszt. Az 1980. évi moszkvai Nyári Olimpiai Játékok résztvevőit és vendégeit IKARUS márkájú, speciális „olimpiai" autóbuszok szállítják majd. (APN) Egészségügyi hálózat Mongóliában Mongóliában az elmúlt év végén tízezer lakosra 105 kórházi ágy és 22 orvos jutott, ami fejlett kapitalista országokkal összehasonlítva is jelentős eredménynek számít. Gyarapszik a gyógyító-megelőző Intézmények hálózata. Az 1978ban megépült egészségügyi létesítmények közül említést érdemel a Cecerleg-i (Közép-Mongólia) kórház, a Közép-Góbi ajmak gyermekkórháza. Számos üzemorvosi rendelő ls megkezdte működését a gyárakban, mezőgazdasági üzemekben. (APN) HÁZASSÁG Redsd Géza és Halász Mária Eva. Kovács Béla Károly és Szél MaRdolna Ilona, dr. Bolh Ödön László is Molnár Magdolna, Oltíli Ferenc György és rnós Ibolya, Endrődl Gábor és Kovacsík Jolán, Berkó Gyula Ferenc és Kovács Mária, dr. Iványi Akos György és Bárkányi Ibolya házasságot kötöttek. SZÜLETÉS Dr. Rátkai Árpádnak és Fritst Erzsébetnek Zoltán, Veres Gézának ós Szecsel Gizellának Akos, Belájszkl Radlvojnak és Király Erzsébetnek Csilla. Bende Zoltán Imrének éa Komócsin Piroskának Tamás, Almási Jenő Szilveszternek és Radványi Ágnesnek Zsolt. Bárányt Istvánnak és Kerekes Irenmek Róbert László. Jankovjcs Attilának és Papdl Ilonának Szilvia. Sztojinov Miklós Sándornak és Kovács Juliannának Miklós Sándor, Varga Zsoltnak és Pintér Olga Évának Kornél. Szlrák Jánosnak és Veres Margitnak Margit. Pálft Lászlónak és Balla Erzsébet Teréziának István László, Kovács .Tőzsénnek és Papp Rózának Gyula, Bozókl Antalnak és Pá vei Veroníká-óoik Veronika Antké, Purigmcskl Mihálynak és Kispál Máriának Iván, Molnár Jánosnak és Miklós Magdolnának Szilvia, Németh Józsefnek és Dobó Ilonának László, dr. Simonka János Aurélnak és dr. Sebük Annának Gábor Aurél. Gavelda Jánosnak és Rákai Mária Erzsébetnek Ágnes, Forgó Pál Jánosnak és Berctka Máriának Alexandra, Bal Ferencnek és Moldvai Eva Katalinnak Eva Andrea, Mágosl Józsefnek és Szita Ágnesnek Gellért, Papp Jánosnak és Mosonyi Andrea Máriának Dániel, Angyal Rezsőnek és' Oskó Magdolnának Mónika Katalin, Borza Zoltánnak és Bálint Margitnak Norbert Tibor, Szulcsc Ferencnek és Lungó Ilonának Rusztem, Hamar Pálnak és HofgesanR Zsuzsanna Györgyinek Zoltán, Kalapis GyuCsaládi események Iának és Nagy Emmának Eszter Zsófia, Plavecz Pálnak és Fülöp Zsuzsannának Beatrix Zsuzsanna. Tóth-Szeles Istvánnak és Tóth-Egetö Rozáliának Anita, Sándor Vilmosnak és Németh Erzsébetnek Tünde. Bogdán Lászlónak és Faragó Mártának Róbert, Verók József Istvánnak és Farkas Annának Tamás József, Dudás Györgynek és Márta Gizellának Zsolt, Enyedl Lászlónak és Szemenyel Katalinnak Mónika, Kiss Ferenc Tibornak és Diós Máriának Katalin, Batoincs Sándor Józsefnek és Németh Irénnek Helga Angelika, Szabó Tibornak és Balog Terézia Zsuzsannának Réka, .Révész Józsefnek és JUhász KatSÖn IXUtnek Katalin, Szűcs Józsefnek és Orcslk Teréznek Zoltán Tamás, Minorita Vilmos Ferencnek és, Szabó Ibolyának Szilvia, Nemcsók Lajosnak és Szabó Margitnak Mónika, Tóth Józsefnek és Vass Irénnek léén. Gémes Ferencnek és Szűcs Máriának Tibor, Kovács Józsefnek és Faltin Erzsébetnek Ildikó, Bátorl Bélának és Lupták Piroskának Ibolya, Gyarmati Andrásnak és Gulácsá Piroskának Rolf,' ördögh Antalnak és Gera Mária Ilonának Antal Gábor, Pintér Lászlónak és Kiss Margit Máriának Dóba, Veress Istvánnak és Dombovári Eva Irénnek Eva Ilona, Révész Józsefnek <s Szabó Margitnak Andrea, Hilcz Mátyás Józsefnek és Dobak Juliannának Tibor, Dudás Ferencnek és Farkas Piroskának Endre, Géczl Tibornak éa Mészáros Ágnesnek Gábor, Ezsriás Mihály Józsefnek ás Beiké Katalinnak Márta, Muhi Miklósnak és dr. Boruzs Ilonának Márijon, Oláh Istvánnak és Mikueka Erzsébetnek Erika nevű gyermekük született. HALALOZAS Pap Jánosné Kis Piroska, Sisak Józsefné Csochó Borbála. Saáry Károly, Bozsó istvánné Schütz Júlia, Jekelfalussy Sándor Lajos, Kolompár József, Varró Mihályné Kormos Erzsébet," Sulyok József, Juhász Nándomé Szűcs Mária, Soós Arpádné Banda Mária, Klein Jenöné Slnger Erzsébet, Zombori Béla, Sebő József, Gyevi-Varga Gergely, Szíven Ferenc, Katona Imrémé Juhász Terézia, Vastag Gyürgyné Szabó Terézia, Bárkányi Tmre, Szabó Bnréné Farkas Katalin. Lengyel József, Négyökrű József, Grecs Jánosné Gombár Julianna, Vitéz L ászióné ökrös Margit, Kolonics Józsefné Köteles Mária, dr. Ivamovtcs Györgyaó dr. Kromposaky Sarolta, Temesvárt András, Szögi Gábor, Gsászi Sándomó Győri Etelka, Tölgyesi László Tibor, Ocsoi Györgyné Sóki Juliánná, Szögi István, Pálfi Károly, Kiss Antialiné Nyári Etelka, Kakuszl Istvánná Török Mária, Szécst Géza, Juhász Antal, Rádai Jánosné Idul Piroska, Kubliik László, Nagymihály Mihályné Nagymthály Rozália, Gondi Ignác Mihályné Dobó Etelka, Tóth József Pál, Farkas István. Juhász János, Szabó Józsefné Szabó Julianna, Zádori Jánosné Zádori Klára, Török Gyula, Makán Mihály, Figura József, Hegyesl János, Deák Sándorná Kovács Amália, Jerabek Ferencné Sava? nya Irén, Kirí Ferencné Nyári Ilona, vigdorovits Sándor, Simon János, Tanács Adámné Pap Rozália, Sziládl Károlyné Zombori Erzsébet, Koszé Imrémé Göbölyös Mária, Erdei Lajos, Lovas Györgyné Benke Irma, Nagyistók Mihály, Takács Istvánné Fekete Emília meghalt. Sátorvárasok A sötét szobában fénykocka vetődik a fehér vászonra, ütemesen kattog a diavetítő, váltja a képeket: autóbusz, személygépkocsikaraván az autópályán... Megérkezés a tópartra, a kempingbe... Hol van egy sátornyi hely? — tanácstalanul ácsorog a családfő a kifeszített szárítókötelek hálójában... Ilyenkor télen, a baráti összejövetelek kedvenc időtöltése a nyári emlékek felelevenítése. Országjárásról, vagy külföldi körútjainkról készült diafilmek őrzik turistáskodásunk örömeit, de kényelmetlenségeit, bosszúsága it is. Bár nomád ősöktől származunk, a sátoros élethez mégsincs olyan érzékünk, gyakorlatunk, mint szomszédainknak — a csehszlovákóknak, lengyeleknek, osztrákoknak. Az NDKban hétvégeken pár óra leforgása alatt valóságos sátorvárosok teremnek a Müritz-tó partján, vagy a hegyekben — teljes villamosítással összkomforttal. Míg az apák és a fiúk üvegbotokkal kiülnek a horgászstégre, addig a család nőtagjai takarítanak, porszívóznak, a hűtőszekrényből előkerül a hús, a krumpli, a zöldség s a villanytűzhelyen pillanatok alatt megfő az ebéd. Az esték sem unalmasak: szinte minden sátorban van tévé, de a fiatalok inkább a sátormozit vagy a sátordiszkót választják. A kempingezéshez már télen megkezdik a felkészülést: a felszerelések folyamatos beszerzését, a család kempingruhatárának összeállítását, előre kiválasztják a legmegfelelőbb táborhelyet... szervezés kérdése az egész? Itt még valóban nem tartunk. Pedig a várhatóan tovább növekvő idegenforgalmunk is gyors intézkedéseket követeL Tavaly nyáron több mint félmillió külföldi, s csaknem negyedmillió magyar turista napokat, heteket töltött a magyar sátorvárosokban. Hazánk hegy- és tővidékein jelenleg 90 kemping van, melyékben 36 ezer férőhelynek megfelelő sátor vagy lakókocsi helyezhető el. A turizmus igényeihez képest ez nagyon kevés. Főként a Balaton partján forró a helyzet, a csúcsszezonban. Ezért a Belkereskedelmi Minisztérium az idegenforgalmi alapból több millió forlnt beruházási összeget ad Somogy és Veszprém megyének. hogy a nyári főidény kezdetéig — a gyorsított program keretében — 10 ezer hellyel bővítsék a tó körüli kempingeket. A tervek szerint teljesen közművesítik és korszerűen berendezik az ezer személyt befogadó balatonberényi kempinget. Legnagyobb sátorvárosunk a révfülöpi, egyszerre 2500 „lakost" számlál majd. A tervek szerint ezt követi a 2000 turistának helyet adó Siófokaranyparti kemping, ennél kisebbek épülnek Balatonszabadiban, -szemesen -akaliban, Aszófőn és Palóznakon. Az ország többi részein — A Velenoei-tó, a Duna-kanyar és más tájak üdülőhelyein — szintén gyorsított kempingfejlesztés kezdődik tavasszal. A program lelkesítő, azonban önmagában kevés a kempingezés problémáinak megoldásához. Számos kiegészítő, csatlakozó szolgáltatás szükséges a zavartalan nyaraláshoz, hétvégi pihenéshez. Hogy csak párat említsek: jó közlekedés, kielégítő kereskedelmi ellátás. Huszonnégy önkiszolgáló bisztró, ABC-áruház, élelmiszerbolt építését kezdik meg hamarosan a Balaton ésrcakl és déli partján. Mosonmagyaróváron, Sopronban, a Lövérekben és Kőszegen új üzletekkel bővül a kereskedelmi hálózat, a nyugat-dunántúli idegenforgalomra való tekintettel. Gondoskodni kell kulturális és sportlehetőségekről is a kempingekben, vagy környékükön. Ebben sokat tehetnek a tanácsok, a társadalmi szervezetek. Nagy az előnye a szervezett kempingezésnek. Hazánkban jelenleg csaknem 10 ezer család, 25 ezer ember tagja a Magyar Camping és Caravanntng Clubnak. Köztük sok a többgyermekes család, a nyugdíjas és egyre több fiatal csatlakozik a klubhoz, A tagság 35 százaléka gépkocsitulajdonos, a többiek vonatta], autóbusszal utaznak a kempingtaliálkozókra, külés belföldi üdülőhelyekre. Az MCCC szervezésében kedvezményes áron jutnak el a tengerpartra vagy több országot érintő körutazásokon vehetnek részt. Táborozhatnak a cseh Tátrában —Bulgária, NDK, és Jugoszlávia kempingjei mindig nyitva állnak a klub tagjai előtt. Hasonlóan Itthon ls. A kempingezés a szabad idő eltöltésének egészséges, hasznos formája. De ezt ls, mdnt annyi mást meg kell tanulni: hiába összkomfortos a sátorváros, hiába megfelelő a szolgáltatás, az áruellátás, ha nem ismerjük a kempingezés ábécéjét S ez már a felkészüléssel kezdődik, magában foglalja a tábori élet írott és íratlan szabályait, a környezeti kultúrát, a közösséghez való alkalmazkodást, egymás segítését — egészen a sátorbontásig. H. A. A világ nyelveinek enciklopédiája A nyelvészet történetében páratlan méretű munka elkészítésére adott megbízást a Szovjetunió Tudományos Akadémiája elnöksége az akadémiai nyelvtudományi intézetének: az elkövetkező években elkészítik a világ nyelveinek teljes enciklopédiáját. A munka méreteire jellemző, hogy az eredeti elképzelés szerint fél kell dolgozni a világ valamennyi ismert élő és holt nyelvének adatait, leírását — ezek száma mindmáig nem ismert pontosan, még a becslések ls öt-nyolcezres számot adnak meg. A készülő enciklopédia újdonsága lesz, hogy magába foglalja azokat a kevéssé tanulmányozott nyelveket is, amelyeknek nincs írásbeliségük. A tervek szerint a hatalmas munka 15 kötetben kerül kiadásra. SZ. SIMON ISTVÁN: 17. Nagy vizek krónikája ,A munkában tanulunk felejteni. A víz most már nem jöhetett be — de kifelé sem volt útja. Bezárták, hogy kiszivattyúzzák. Elképzelni is nehéz, micsoda vállalkozás volt ez! A városban helyenként még ekkor is 2-3 méteres oszlopban állt a víz. Miután 75 napi szakadatlan munkával elkészítették a szádfalat, szivattyúkat hoztak. Április 24-én Temesvár felől 65 gőzszivattyú érkezett ugyanannyi gépésszel, majd a főváros kölcsönzött szippantókat. „A körülzárt területről az alsó- és felsőváros egy-egy pontjára telepített 50-50 lokomobil által meghajtott 100-120 darab szivattyú éjjel-nappal emelte a vizet a hullámtérbe.' Ilyen megfeszített munka eredményeként július 8-tól augusztus 25-ig a belső vízszint több mint egy métert apadt" (Kardos Imre). Ugyanebből a tanulmányból megtudjuk azt is, hogy az átemelt víz 33 millió köbméter körül volt, a párolgás viszont ennyi idő alatt csak ötmillió köbméternyi víztől szabadította meg a várost. így aztán szeptemberig, ha nem ls száradt föl Szeged, területének nagyobb részén már hozzá lehetett férni a romokhoz, meg lehetett kezdeni az újjáépítést. Körülbelül ugyanebben az időben adta le jelentését az a külföldi szakértő bizottság amelynek meghívását Szegednek mégis sikerült keresztülvinni, egyrészt lelkiismerete megnyugtatására, másrészt a felelősség lehetséges megállapítására. A bizottságtól tanácsokat is kértek a védelem megszervezéséhez és műszaki megoldásaihoz. A bizottság nemcsak Szegeden vizsgálódott, hanem végig a Tisza-völgyben, és majdnem kéthónapi munka árán a következő fontosabb megállapításokat tette: — Szeged katasztrófája indokolja a közvélemény aggályait a töltésrendszer kiépítésével és a Tisza-szabályozás véghezvitelével összefüggésben; — a percsorai töltésrendszer újbóli kiépítése hasznos lesz, mert a sövényházi gáttal kiegészítve kettős védelmi rendszert képez; — a jövőben ls kell tartani gátszakadásoktól, ezért a városok önálló védelmi rendszerét nem szabad elhanyagolni; — széles nyílást kell hagyni Szeged fölött az esetleg fölülről támadó víznek, hogy könnyen lefolyhasson, és a Tisza vízszintjénél magasabbra ne emelkedhessen; — egy városnak az elpusztulása oly szerencsétlenség, ami ellen nem lehet elegendő védelmi eszközt használni; — az árvízszintek a folyókon egyre emelkednek; — a Maros-torkolat délebbre tervezett elvezetésének haszna nem állna arányban annak költségeivel; — a szegedi szorulat kiszélesítése is olyan költségekkel járna együtt, amelyek miatt nem javasolják; — a körtöltés kiépítése elengedhetetlen; — elsőrangú figyelemben kell részesíteni a város környékén a belvizek levezetését; — Szeged elég nagy területtel fog rendelkezni fejlődéséhez, de egyszersmind be ls kell zárkóznia védelmi rendszere mögé. Ezeket az észrevételeket már mint királyi biztos olvashatta Tisza Lajos, akit meglehetősen bizalmatlanul fogadott e minőségben a közvélemény. Elege volt már Szegednek a Tiszákból — mondogatták a miniszterelnökre és a folyóra gondolva. Politikailag is visszatetsző volt, hogy a miniszterelnök testvéröccsét neveztette ki Béccsel erre a posztra, és az sem fokozta a bizalmat, hogy Tisza Kálmán nemtörődömségét sosem felejthette el a város. Mikszáth is több cikkben aláfűtött a párbajozó, széptevö, középszerű képességekkel megáldott Tisza Lajosnak, de Kossuth Lajos sem hagyta szó nélkül emigrációjában ezt a nehezen magyarázható döntést. A másik oldalát is keresgették aztán a kinevezésnek, ilyesforma kíséró szöveggel: a miniszterelnök öccsével nem packázhatnak"' majd a miniszterek, ki kapna meg minden támogatást, ha nem éppen a kegyelmes testvér? öccsével jóvá tehet valamit abból, amit a város ellen vétett... A Szegedi Napló így szellemeskedett a kinevezés körül: „Ha ágyút akarunk, vegyünk legelőször egy lyukat, s azt öntsük körül rézzel!" A vitriolt pedig ezzel önti a kinevezési törvényre: „Nem úrra volt Szeged városának szüksége, hanem okos emberre." No, és mint tudjuk-látjuk, Szeged legszebb terén szobrot emeltek ennek az úrnak a Vásárhelyi Pálé mellett, s nem jutott eszébe senkinek, hogy ezt az ércet ledöntse. Mert ez az úr ugyan havi tizenkétezer forintos fizetésért és jó drága kis udvartartásért, de eréllyel és jóindulattal fogott hozzá dolgához. Magyarázata szimpatikus volt, amelylyel megindokolta bátorságát: „Magyarországnak a főváros után első váróját, a kiválóan magyar Szegedet, romjaiból feltámadni segítem, polgárainak, kiket a vész a szélrózsa minden irányában szétszórt, lehetővé tenni, hogy visszatelepedve a nyújtott szellemi és anyagi segéllyel ősi lakhelyeiket ismét felépítsék, s igy ismét megalakuljon azon város, melynek éppen azon védéken, hová a sors helyezte, oly fontos missziója van." S magával hozta a fővárosból Lechner Lajost, a budapesti Andrássy út (ma Népköztársaság útja) és a fővárosi csatornahálózat tervezőjét, azzal a kötelezettséggel, hogy a munkálatok befejezéséig Szegeden marad. A Szegedi Napló is engesztelődött kicsit, mert a királyi biztos székfoglalója után már így írt: „A munkában pedig tanulunk felejteni és munkával fogunk teremteni." Pusztulás és újjászületés soha sehol nem ment végbe kis legendák nélkül. Kellett Szegednek is szerencsétlen helyzetében valami jó előjel. Ilyennek fogta hát fel, hogy kivirágzott a Tisza... Tudták, hogy várható nagyobb áradások előtt nem röppen ki a tiszavirág, csak akkor, ha mér újabb nagy vizekre nem kell számítani. S ettől inkább meg volt hatódva, mint a királyi biztos szemléitől és ünnepélyes nyilatkozataitól. Ebben már mindenképpen azt látta, hogy hozzáfoghat rettenetes nagy munkájához hamarost. Türelmetlenül is várta, hogy a városrendezői terv elkészüljön, mert addig tilos volt az építkezés. Mondta is a Napló a keservest: „Nagy lész és virágzó, Szeged! Minő Európa nyugati nagy városai! De addig, míg ezt a magaslatot eléred, olvasd szent áhítattal az utcasarkok nagy plakátjait, melyek betiltják az építkezést, és légy idegen otthonodban!" Tisza Lajos nagyon nagy úr volt, nagyon nagy hatalom. Nála csak a szükség adott ki keményebb parancsokat. S bizony, hogy mint a fecskék, ragasztották máris a téli szállást az emberek. (Folytatjuk.)