Délmagyarország, 1979. február (69. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-22 / 44. szám

4 Csütörtíik, 1979. február 22. Közeleg a tavasz Madárvomsfás előtt Január közepe táján felszakadt a halastavak jégpáncélja. Jó 15 centiméternyi víz gyűlt össze bennük. A tőkés récék szélvédőit helyre húzódtak. A tavakon a széles nádszegély víz felöli oldalán sötét sáv az egymás mellett úszkáló több száz réce. A gácsérok pompás színezetű nászruhája nagyszerű látvány volt. A kerceréce hímek feltűnő fekete-fehér színükkel, de különösen fehér arcfoltukkal vonták magukra a figyelmet. Az egyik tavon tízes csapatuk ringatózott a hullámok hátán. A part közelben éppen egy kis bukó tojó emelte kl zsákmányát a vízből. Amint megpillantott, kiejtette csóréból a kis halat és egy szemvillanás alatt alámerült. Nem messze azonban ismét a vízfelszínre jött, de amint észrevette, hogy még mindig a közelében vagyak, ijedten szérnyrakapott. Ahogy leszállt, az egész csapat kis bukó úszkált, szinte állandó mozgásban voltak. * A gát menti nádasban kék cinege és nádi sármány neszezett, távolabbról a barkós cinege kellemes csilingelő hangját hallottam. Amint a tóhoz értem, egy tucat szürkegém és egy hófehér nagy madár, a nagy kócsag emelkedett a magasba. A tó sásszigete mellett, még hármat láttam. Érdekes, hogy tavaly egészen a fagyok beálltéig kitartottak, az idén meg már február elején itt vannak, pedig a nemes hófehér madár csak március tóján szokott mer • rkeznl hozzánk. * Nemrég kaptam a hírt, hogy megfagyva találtak egy dankasirályt a városban, lábán MUSEUM ZOOL KAUNAS UTUANA 139327 jelzésű jel.ögyűrűvcl. A gyŐrűzési központokban, illetve gyűrűző állomásokon nyilvántartják mindenegyes gyűrű adatát, melyet az illetékes intézmény használ fél. Gyű' űzéai naplóban rögzítik a meggyűrűzött madár fajét, és hogy hol, mikor és ki jelölte, továbbá a madár ivarét, korát, méreteit, súlyát. S ha egy ilyen gyűrűs madár valahol kézrekerül, akkor bejelentik az illetékes madártant Intézménynek (Magyarországon a Magyar Madártani Intézetnek), amely a kézrekerülés adatait (faj, mikor és hol találták, annak körülményeit — gyűrű adatait) közli az illetékes társintézménnyel. Így derül majd fény a megtalált dankasirály „személyazonosságára" is. Valakiben felmerülhet a gondolat, hogy: ha a dankasirály vonuló madár, akkor miért nem a délibb tájakon, Afrika meleg partvidékén mutatkozik tél idején, s miért a Dél-Alföldön. Talán nem vonultak el? Erre a kérdésre pont a gyűrflzések eredményei adtak választ, ugyanis a hazánk területén, például a szegedi Fehértó Korom-szigetén gyűrűzött dankasirályokat rendszerint Afrika vagy Olaszország területeiről jelentik vissza, s a tőlünk északabbra fekvő országokban gyűrűzött madarakat több alkalommal hazánk területén találták meg. Ügy hogy télen a szegedi Tisza-híd környékén nem a nálunk költő, hanem az északibb hazájukból délebbre vonuló dankasirályokat látjuk. A „mi" madaraink ekkortájt már az olasz tengerpartok mentén vadászgatnak. Már február táján megsokasodtak a sirályok a rezervátumban, ugyanis a dankasirály rendszerint csak vonulása sorén, tehát ősszel és tavasszal fogyaszt halat. A partfalhoz vetett eszméletlen, döglött, illetve a vízfelszínhez közel úszkáló, apró halakat eszik. Költésldőre fokozatosan áttérnek a rovarra, az öreg madaraknak és a fiókáknak is kedvelt tápláléka. Fehér-tó lecsapolt tavai még javarészt „üresek", de hamarosan átszökik a február a márciusba, és megindul a tavaszi madárvonulás. Széli Antal Cardioleader A szív- és érmegbetegedések száma világszerte nő. A szívinfarktuson átesett emberek — hála az orvostudománynak — legtöbb esetben meggyógyulnak, de továbbra is állandó megfigyelésre, kezelésre szorulnak. Ezt a célt szolgálja az orvosi berendezések és röntgengépek varsói gyárának új terméke: a cardioleader, amely tulajdonképpen kis kézi monitor, ami a szívműködést ellenőrzi, és rögtön ki is mutatja a túlzott igénybevételt, a szervezet kifáradását. A műszer nemcsak szívinfarktus után nyújt nagy segítséget, de hasznosítható a sportolók edzései alkalmával is. Kísérleti kipróbálására különleges körülmények között került sor. Többek között az első lengyel űrhajós magával vitte a világűrbe. Az idén több mint ezer ilyen cardioleaderrel jelenik meg a piacon a varsói gyár. I Néprajzi „leletmentés" Ágyváltás, bürgehús és ingyenes menyasszonytánc Milyen volt a századfordulón egy lakodalom a Jászságban — erre a kérdésre kerestek választ a jászberényi Jász Múzeum munkatársai, a néprajzot kedvelő főiskolai és" középiskolai diákok segítségével nyári gyűjtőmunkájuk során. Az év végére feldolgozott néprajzi „leletmentés" tanúsága szerint a legtöbb házasságot farsang idején, kora tavasszal és őszutón, katálin-napkór kötötték, a nyári nagy mezőgazdasági munkák idején nem volt helye az ilyen vigadalomnak. A kézfogókat szigorúan zárt körben tartották, ahol a fiú ajándékként karika-, pecsét- vagy fejes gyűrűt, a lány saját készítésű jegyinget adott örök emléküL A lakodalom előtt két héttel került sor „ágyváltás"-ra, amikor a vőlegény „küldöttei" hosszas borozgatással egybekötött „alkudozás" után kiváltották — általában egy borjúért — a derekóval, azaz derékaljjal, dunnákkal, párnákkal elkészített ágyakat, amelyek az ifjú pár leendő lakhelyére kerültek. Az előkészületekhez tartozott a sütés-főzés mellett a vigasságnak helyet adó istálló kiürítése, kimeszelése és feldíszítése. Az egybekelésl szokásoknak niegfelelően a lányos ház előtt a vőlegény kikérte a szülőktől a talpig hófehérbe öltöztetett menyasszonyt, aki ezután búcsút vett szeretteitől. A boldogító „lgen"-t kétszer mondták ki, délelőtt a polgári és délután az ünnepélyesebb egyházi esküvőn. A lakodalmas menet útját legtöbbször tréfából — de esetenként, ha a lány kezére többen ls pályáztak —, a hopponmaradottak bosszúból, az útra vetett égő szalmakötegekkel állították meg. Amikorra megérkeztek a lakodalomba, már készen állt az enni-innivaló. Fő eledel a vidéken az igen kedvelt bürgehús volt, amihez főleg bor csúszott le a szomjas torkokon. A „sütkérező" asszonyok készítette réteseknek, rostélyoskalácsoknak is nagy keletjük volt. Az újdonsült feleséget háttal üttették a vendégseregnek, és hogy ne sokat mozoghasson, széke alá egy szakajtó tojást tettek. Éjfélkor került sor a menyecsketáncra, de itt nem pénzért serdült-fordult az Ifjú asszony, mert e szokást túlságosan lealacsonyítónak tartották. Amikor a vőfély bevitte a hordó csapját, felmutatva mintegy jelezte, elfogyott a bor, véget ért a vigasság. L. J. S tudomány tornya Hazánk legmagasabb épülete Budapesten van hazánk legmagasabb . épülete, a Nagyvárad téri 96 méteres toronyház. A huszonnégy szintes épületbe nemrég költözött be a Semmelweis Orvostudományi Egyetem nyolc tudományos intézete. Dr. Gáti Tibor egyetemi tanár az épület Igazgatója. Tőle kérdeztük, mit jelent az egyetem életében ez az 540 millió forintos költséggel, felépült elméleti blokk: — Elsősorban a hallgatókat érintő előnyökről szólnék. Korábban az egyetem annyira szétszórt volt, hogy az egyetemistái: szinte több időt töltöttek két előadás között az utazgatással, mint a hasznos munkával. Most ezer diák tartózkodhat egyidejűleg az oktató részlegekben. Az oktatás a hosszan elnyúló, úgynevezett lepény épületben folyik. Itt két 360 személyes előadóterem, mindkét szárnyon pedig 20— 20 kis, csoportos foglalkozásra alkalmas — szemináriumi helyiség, Illetve laboratórium található. A toronyépületben kizárólug tudományos kutatómunka folyik. — Mennyiben változtak a tudományos munka feltételei? — Nem mindegyik intézet jutott a korábbinál nagyobb alapterülethez, de az ésszerű elrendezés, a korszerű laboratóriumok mindenképpen megkönnyítik munkájukat. Sokat várunk például a szakdidaktikai csoporttól, amely eddig az egyik klinika padlásán működött. Szintén nálunk kapott helyet a biometrial és az orvostechnikai csoport. Ezzel országos gond oldódott meg, hiszen most már lehetőségük van aktívan részt venni az orvostovábbképzésben. Régi gondunk oldódott meg azzal, hogy elkészült egy 600 személyes díszterem. Az 1978—79-es tanévnyitót már itt tartottuk. Azelőtt ilyen alkalmakra, meg a doktorrá avatásokra színházat kellett kölcsönöznünk. De nemcsak egyetemi ünnepségeket rendezünk Itt, hanem koncerteket, konferenciákat is. SZ. SIMON ISTVÁN: 25. Nagy vizek krónikája „A győzelem esélyével..." „Az árvíz, a földrengés, a lavina és az aszály bármikor bekövetkezhetnek a maguk törvényei szerint, ezt nem előzhetjük meg. De szembeszállni velük, biztonságosabbá tenni a védekezést, csökkenteni a kárt és gyorsabban helyreállítani, ami mégis bekövetkezik, ez az, amiben egyre erősebbek vagyunk... mind nagyobb eséllyel fel tudjuk venni a harcot az elemi csapásokkal szemben, tehát nem a kényelmes biztonság, hanem a győzelem esélyével vívott harc az, amit elérhetünk" — írja Erdei Ferenc. S a tanulságok sorában elsősorban azokat említi, amelyek nem csupán egy újabb nagy vízre, hanem korszakokra is, érvényesek: „Vannak ... történeti tanulságok is. Közvetlenül ilyen mindaz, ami az árvízvédelmi berendezéseink fejlesztésére, a településhálózatra, utakra és közművekre vonatkozik... Az árvíz olyan volt, mint egy nagy kísérlet: megmutatta, hogy ml van a helyén, mi nincs, hol kell pótolni valami hiányt, s hol vannak tarthatatlan pozíciók". S bár e táj életében igen érdekelt tudós ember fogalmazta ezeket a sorokat, észrevételeinek Igazából és jogosságából semmit sem von le, ha mindjárt kiegészítjük azzal, hogy a vízügyi szervezetnek nem volt szüksége különböző ösztönzésekre. Miközben az egyik szobában védelmi parancsokat osszlogultak, a másikban már tervezők dolgoztak, mégpedig azon, hogy miként lehet a védelemhez összehordott anyagot a tartós erősítéshez fölhasználni, s mit kell soron kívül majd folyamatosan elvégezni álmaink nyugalmáért. Hogy most csak Szegednél és környékénél maradjunk: annak a tanulmánynak az első sorai, amely később „Az 1970-es Tisza-völgyi nagy árvíz hatása a Szegedet érintő árvízvédelmi művekre" címmel vált ismertté (Kardos Imre munkája), még 1970-ben született meg a gondolati váza. Már akkor úgy gondolkoztak a szakemberek, hogy ha a rendkívüli körülmények egyszer 960 centiméteres vízállást produkáltak — megismételhetik önmagukat, még akkor is, ha ilyen szerencsétlen összejátszások valószínűsége csekély, s legfeljebb százévenké'nt fordulhat elő. Itt száz év múlva ls város lesz, a mainál sokkal gazdagabb, szebb, virágzóbb. A következtetés summásan ennyi: Szegednél fel kell készülni egy, az 1970. évinél magasabb és tartósabb árvíz biztos kivédésére is. Egy nyomon jár hát társadalomtudós és vízimérnök gondolata, legfeljebb a mérnök számot is tesz a tézise mellé: „...a Szegeden várható maximális árvízszint 1055 cm a szegedi vízmérce 0 pontjára vonatkoztatva, ami megfelel 84,92 m A. f. abszolút magasságnak" (Simády Béla). A következtetést aztán már egyszerű elvégezni: ez az a pont vagy magasság, amelyre a Szeged védelmére rendelt műveket méretezni kell. Ezt úgy értsük, hogy még bizonyos biztonsági rátartás is szükséges. így közvetlenül a víz után mér kész volt az elhatározás: 1110 centiméteres magasságú töltések, védőművek kellenek! Ebből egyedül a támfalnál lehet engedni valamicskét, mert könnyen magasítható, ha d szükség úgy kívánja. A jobb parton, Szeged alatt sok-sok homokzsákot kellett a töltésre rakni már a 960 centiméteres víz biztonságos kivédése érdekében is — kézenfekvő volt hát: itt magasítani kell a töltést. Fölfelé figyelve, Tápé és Algyő irányába, egyrészt a magasság elégtelenségét állapították meg, másrészt a fakadó vizek elleni fokozott védelem igényét. El is bontottak Tápén egy házsort a töltés alatt. Algyőt pedig majdhogynem a fakadó víz roggyantotta meg. Különleges figyelmet kellett fordítani az olajmező védelmére, az itt fölhalmozott nemzeti vagyon biztonsága miatt. Kiszámítowák már akkor, hogy ennek a mezőnek húsznapi termelése fedezte volna az egész 1970. évi árvíz védekezési költségeit. A bal parton, amely Újszegedet, Szőreget, Deszket, Ferencszállást, Kiszombort, Tiszaszigetet, Üjszentivánt és Kübekházát védi, magasítani kellett a töltéskoronát, bent a városban pedig sürgetően Időszerűvé vált a támfal újjáépítése. Itt kell elmondani, hogy a támfal védelme nagy látványosság volt 1970-ben. A gyermekklinikától a hajóállomásig valóságos homokzsák la;.iri n tus húzódott. Az emberek ezekben a napokban különösen gyakran lejártak ide, megnézni a „vizecskét", s olykor különös dolgoknak voltait szemtanúi. Megfigyelték, hogy a három nappal korábban nagy gonddal ós sebesen odarakott homokzsákokat felszedik és elcipelik, majd két nap múlva viszsza az egész, aztán újból el, s megint vissza! „Micsoda fejetlenség, erőpazarlás ilyen drámai időben!" — mondogatták. Csak később tanulták ki, mint annyi mindent ebből a szakmából — mi a buzgár?, mi a fakadó víz és az ellennyomó medence? stb. — hogy éppen nem a fejetlenség, hanem a szakszerűség követelte meg ezt a sziszifuszi munkát. Apadáskor ugyanis csökkenteni kellett a terhelést, nehogy a teher súlya alatt beomoljon az amúgy is ingatag s most különösen átnedvesedett, csúszásra hajlamos partfal, de ha ismét emelkedett a vízszint, megint növelni kellett a terhelést. Ezek a nagy munkák, a körtvélyesi, a zalotai veszélyeztetett szakaszok megerősítésével, Makó, óriásbuzgárjának és a Maros teljes jobb partjának helyreállításával, illetve megerősítésével azóta régen elkészültek. Közöttük az egyik legnagyobb vállalkozás a szegedi belső támfal újjáépítése. A vízügyi szolgálat a védőművek újjáépítésében és további erősítésében éppen olyan katonás munkát végzett, mint a védekezés napjaiban. És ez is megérdemel a mai közvéleménytől egy tiszteletkört. Folyamodjunk ismét Erdei Ferenchez. Mi volt a szervezőerő? — kérdezi, s így válaszol: „Először maga a vízügyi szervezet. Ha majd egyszer szociológusok, történészek és szervezéstudományi specialisták megvizsgálják azt, hogy Intézményeink hogyan alakultak át a szocialista átszervezés során, mit őriztek meg régi hagyományaikból, s miben öltöttek új jelleget, akkor a Magyar Népköztársaság vízügyi szervezetét első helyre kell tenniök e tanulságok összegezésében ... Tanúsítom ..., hogy a vízügyi apparátus átalakult a Szocialista átszervezés során, de saját szakmai hagyományalt soha nem tagadta meg, akkor sem, amikor politikailag ezt követettük tőle. . A mi -vízügyi apparátusunk már akkor ls nemzetközi tájékozódást szervezett, amikor még bűn volt a hollandiai vagy a Tenessey—Valley-i vízművek iránt érdeklődni; így érte el azt, hogy ma a világpiacon jegyzik a nagyar vízügyet: akár szovjet vagy hollandiai, akár amerikai, egyiptomi, -indiai vagy jugoszláviai vízügylekről van sző, partnerek tudnak lenni". (Folytatjuk.)