Délmagyarország, 1979. február (69. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-22 / 44. szám

Csütörtök, 1979. február 22. — 5 Tanácsülés Sáidaríalváu Sándorfalva nagyközségi közös tanács tegnap, szerdán dr. Ocsai József tanácselnök vezetésével ülésezett, melyen részt vett dr. Perjési László megyei tanácselnök is. A testület meghallgatta a számvizsgáló bizottság jelentését a tavalyi költségvetés és fejlesztési alap tervének végrehajtásáról, megvitatta és elfogadta az 1978. évi tanácsi gazdálkodóiról és a dóci szakigazgatási kirendeltség munkájáról szóló beszámolót Végül előterjesztések, következtek. A testület örömmel állapította meg a tanácsi gazdálkodás tavalyi tapasztalatai összegzésénél, hogy javult az öregek napközi otthonának kihasználtsága és ellátása. Egyre több idős ember veszi igénybe ezt a szociális gondoskodást. Az óvodai helyzet is változott a korábbi évekhez képest, több gyermeket tudtak felvenni, mint 1977-ben és a három óvoda közül kettő teljesen szakosított Az iskolai napköziotthoni ellátás is kedvezően alakult A tanács a költségvetés meghatározásánál elsősorban azt a célt tűzte ki, hogy a tanácsi intézmények az igényeknek megfelelően gazdálkodjanak. Elsősorban az egészségügyben tapasztalható az előrelépés, több olyan műszert tudtak vásárolni, ami lehetővé tette, hogy a sándorfalvi lakosság alaposabb vizsgálatát a helyszínen elvégezzék és ne kelljen beutazniuk Szegedre. Nagy István 70 éves U0| az a léc? Hetvenöt éve, 1904. február 22-én született Nagy István romániai magyar író, a két világháború közötti erdélyi munkásmozgalom kiemelkedő személyisége. Írásaival a munkásmozgalom érdekeit szolgálta, már első regénye is (Földi Jánost bekapta a város) a városi proletár és a paraszt érdekazonosságát hirdette. A világháború előtt kapcsolatot talált a magyarországi baloldali mozgalmakkal. Művei egyre ismertebbek — és elismertek hazánkban is; írói munkásságáért magas román és magyar állami kitüntetésben részesült. Hetvenötödik születésnapja alkalmából szeretettel köszöntjük Nagy Istvánt. A NEB vizsgálja Mnsorpolitika a művelődési hazakban A közművelődési törvény gyűjtenek adatokat. Külöegyes rendelkezéseinek vég- nös figyelmet fordítanak a rehajtását vizsgálja a Köz- művelődési házak müsorpoponti Népi Ellenőrzési Bi- litikájára, a szórakoztatásra, zottság az év első hónapjai- és vizsgálják az intézményban. A vizsgálatban kilenc hálózat fejlesztésének, fennNEB vesz részt, köztük a tartásának kérdéseit, valaCsongrád megyei. mint a szakemberellátottsáA cél: annak megállapítá- ®ot is' A hivatásos előadósa, hogy a törvény végre- művészek foglalkoztatását, a hajtásában jelentős szerepet műsoros estek szervezését és betöltő, úgynevezett alap- finanszírozását nemcsak a intézmények hogyan oldják művelődési intézményekben, meg a feldataikat. A népi hanem a vendéglátóiparban, ellenőrök elsősorban a mű- szövetkezetekben és termelő velődési házak, valamint a vállalatoknál is megvizsgálközművelődési könyvtárak iák. működéséről, ennek anyagi A megye és a város több és személyi feltételeiről, a intézményében, valamint a felhasználás hatékonyságáról tanácsok szakigazgatási szerveinél ~~—-•--'——J!IÚj fiim Színes, francia—olasz bűnügyi filin. írta és rendezte: Jean-Pierre Mclville. Fényképezte: Walter VVottitz. Zene: Michel Colombier. Főbb szereplők: Alain Delon, Richárd Crenna, Catherine Dencuve, Riccardo Cucciolla. A zsaru pár évtizede női szívek mozivászon-bálványa. Szépséges-szép kék szemével, markáns arcával. Természetesen pofozkodik, ráérő idejében zongorázik (igazi bárstílusban), esténként pedig a fényárban úszó Champs-Élysées-1 járja hűséges társával. Az autóban fölvijjog a telefon, a társ bejelentkezik: „Itt a nyolcas. Adom." Az amorózó felügyelő: „Hol? Megyek. Majd visszahívom." És megy. (Egyébként a fenti épületes párbeszédet nem nehéz megjegyezni. Legalább nyolcszor hallható, ráadásul szép munkamorál-keretbe is fogja a történetet.) Ám van egy sokkal szebb, mondat. A film mottója: „A detektívben az ember gúnyt és gyanakvást ébreszt". Bizony-bizony, ilyenek ezek a detektívek. Nosza, rehabilitáljuk őket. A bankrablókat üldöző Coleman felügyelő, úgy is, mint Alain Delon, a bálvány, a legalkalmasabb kiválasztott erre. (Pofozkodás, zongora, kék szem stb., lásd mint fent.) Tehát indul, meg 'togatja bártulajdonos barátját is, akinél vonzó hölgyek lenge öltözékben táncolna!^ nem is sejtve, hogy főnökükről kissé megkésve milyen sok-sok disznóság derül majd ki. Mi persze már előbb tudunk viselt dolgairól. Például arról, hogyan eresztik le helikopteren a vonatra, és milyen ámulatbaejtő ügyességgel bogozza tornacipőjének fűzőjét, a megváltozott körülményekhez, az első osztályú kocsihoz alkalmazkodván. Ez utóbbi bőséges premier plánáradatban, akárcsak a kábítószert szállító gengszter manipulációi a kofferekkel. Ha az olvasó most közben nem érti az összefüggéseket, ne zavarja túlságosan. A film közben sem sokkal üdvösebb a helyzet. (Istenein, milyen jó burleszket lehetett volna csinálni ebből.) Csak a végén, a végén ugyebár... Amikor a felügyelő, miután megfenyíti prostituált-informátorát, lelövi bártulajdonos barátját, majd önmagába hull. Arcvonásai megkeményednek, 6zépséges-szép kék szeme a távolba réved, amint illik, közben mégegyszer, utoljára felhangzik a csodálatos hívó-mondat („Itt a nyolcas. Adom. „Hol? Megyek. Majd visszahívom."), de akkor már sípolhat, berreghet, visíthat a telefon a kocsiban a Champs-Flyséesen, ott egye meg a fene, nem veszik már fel, a zsaru tragikus magányában, jóllehet, erkölcsileg már rehablli táltan sztrájkba lép, nem dolgozik tovább, megviselték a történtek. Igaza van. Minket márciusban kezdik el a munkát a népi ellenőrök, de az adatgyűjtő lapokat már elküldték, mostanában várják vissza a kitöltött példányokat. Minthogy a NEB-vizsgálat egyik legfontosabb témája a műsorpolitika, főként annak megállapítása, hogy a megtartott rendezvények mennyire felelnek meg a közönség igényeinek — a népi ellenőrök számítanak a művelődő lakosság segítségére is. Szívesen vennék elsősorban a városi lakótelepek, illetve a községek lakóinak véleményét a helyi művelődési Intézmények programjairól. Ugyanez a vizsgálat foglalkozik a megszüntetett iskolák épületeinek hasznosításával is. Szeretnék többek között kideríteni, hogy mindenhol kellően mérlegelték-e a környék lakosságának kulturális ellátottságát, amikor döntöttek az épületek sorsáról. Munkájukat szintén segítené, ha javaslatokat kapnának a környékbeliektől az Mire jogosít a frissen kitöltött orvosi diploma? Mit hitelesít a név elé illesztett |két betű? Mire képes hat tanulmányi év alatt oktató és hallgató egy akarattal? Nyugdíjas falusi orvos: Tudja, hogy van az, régen ; volt, talán igaz se volt. Egykori egyetemi tudásommal valószínű, megbuknék a mostani vizsgákon, de amit elsajátítottam, azzal biztosan Dántam a körzetemben. Több |mint ötven év tapasztalataival a hátam mögött mondhatom, a jó személyes kapcsodat beteg és orvos között fél i siker. Sajnos, éppen erre j mind kevesebb az idő, ráadájsul ezt alig-alig lehet megtanulni az egyetemen. Végzős medika:-Nagy dilemma előtt állok. A vidéki állás a pénzt, a lakást, az egzisztenciális biztonságot jelenti, a város a szakmai fejlődést, felcsillanó tudomá: nyos ambícióim kiteljesedését. A két dolog ritkán találkozik, a választás nem könynyű. Ehhez nem segít az egyetemi oktatás sem. Középkorú városi orvos: Favágás is, én mondom magának. Két perc egy beteg: re. Némelyik alig lép be, köszönés helyett a gyógyszer nevét mondja. Nem kis erőfeszítés végigcsinálni a rutinvizsgálatokat, ideges a beteg, ideges a kint várakozók tömege, és ideges vagyok én is. Rájöttem, csak biztosra megyek, ha egy kis komplikációt sejtek — irány a szakrendelés! Ehhez kár volt hat évig kínlódni az egyetemen, gyomorfekélyt szerezni a vizsgák előtt. Városi orvos nyugdíj előtt: Huszonöt évig voltam falun körzeti orvos, utána kerültem a városba. Tudja mi a különbség? Ott orvos voltam, itt csak doktor. Harmadéves orvostanhallgató: Még ez az év, aztán az isten sem ment meg a diplomától. Csak az ösztöndíjra kell hajtani. Az elmúlt év őszén reformot vezettek be az orvosképzésben. A változások az első és másodévfolyamos hallgatókat érintik. Az egyetemi oktatás célját úgy fogalmazzák meg, hogy a hat esztendő alatt bázisképzés folyik. (Tehát a hagyományos egyetemi elnevezéssel ellentétben nem általános orvosokat képeznek!) Ez azt jelenti, hogy a képzési idő végére — elsajátítva a hat évbe sűrített elméleti ismeretanyagot és megszerezve az alapvető gyakorlati képességeket — a fiatal orvos potenciálisan alkalmas legyen az egészségügy bármely szakterületén posztgraduális képzéssel helytállni. Alapokat nyújt tehát az egyetemi képzés, elméleti és gyakorlati bázist teremt, melyre egyaránt építhető az általános orvosi ismeretanyag és a specialisták, kutatók totemi tanár, a II. számú belklinika igazgatója, a SZOTE oktatási rektorhelyettese: — A tanév elején bevezetett reformokat hosszas közös munka, széles körű véleménycsere, a legkülönbözőbb nézőpontok ütköztetése, oktatók, hallgatók, szakemberek elemzései készítették elő. A fejlesztés igényét az élet nyújtotta be. Eredményekről beszélni, elemzéseket végezni még korai lenne. Az új helyzetben, a megnövekedett feladatok között oktató és hallgató egyaránt tanulja a komplexebb módszereket, keresi a leghatásosabb megoldásokat. A reform lényege. hogy az egyetemek az Egészségügyi és Oktatásügyi Minisztérium által közösen meghatározott témacsoportokat kapnak, melyek mindazt tartalmazzák, amit a medikusoknak el kell sajátítaniuk. Ezek a témacsoportok jelölik meg az elméleti és gyakorlati oktatás kereteit. Ez az új tematika intenzívebb kapcsolatot feltételez az egyetemi intézetek, tanszékek, klinikai egységek között. Nem is olyan egyszerű ez, hiszen az egyetemi oktatásban a tanszékekhez kötődő rendszernek évszázados hagyományai vannak. Ezeket a kereteket csak azért felrúgni, hogy valami más legyen helyettük, nem érdemes. Nem is ez a céL Azt is jól tudjuk, legyenek bármilyen gondosan kidolgozott tantervek, pontosan meghatározott témacsoportok, a siker azon múlik, mi történik az előadótermekben, és a gyakorlati laboratóriumokban, milyen kapcsolat alakul ki a kettő között. A reform elképzelései szerint az elmélet és a gyakorlat aránya 40—60, ami természetesen hat év átlagában értendő, hiszen az első két évben több az elméleti anyag, később szaporodik a gyakorlatok, a klinikai ismeretszerzés aránya. Tallózás a tanulmányi osztály féléves összesítő statisztikájában: a 226 elsőéves szegedi orvostanhallgató mindegyike sikeresen vette az első akadályt; a 122 másodéves medikus közül viszont hatan elvéreztek az orvosi biológia szigorlaton, évfolyamátlaguk 3,34. A harmadévesek közül hárman buktak mikrobiológia v szigorlaton, valamennyi negyedéves sikerrel fejezte be a mostani félévet, az ötödévesek statisztikáját egy hallgató rontja — társadalmi orvostanból nem sikerült teljesítenie a minimumot. iskolaépületek legjobb, leg- vábbi tevékenysége, célszerűbb használatára. * Dr. Cserháti István egyeís. D. L. Befejeződött a történelmi társulat közgyűlése Befejeződött a Magyar Tör- rend T. Iván akadémikus, a ténelmi Társulat tisztújító Magyar Történelmi Társulat közgyűlése. elnöke a társulat tisztújító A történelem nélkül nem közgyűlésének második napérthetjük és nem alakíthat- jan. szerdán „A történettudojuk a jelent. így válik „prag- mány társadalmi hasznossámatikusan" gyakorlatias nász- ga" címmel elhangzott előnúvá a történetkutatás, itt adásában. Berend T. Iván kapcsolódik össze az elvont előadásához tizen szóltak történetkutatás, az alkalma- hozzá. A Magyar Történelmi zott tudományok értelmében Társulat tisztújító közgyűlévett hasznossággal — hang- se ezzel, az előadást követő súlyozta egyebek között Be- vitával ért véget. (MTI) — A reform témacsoportokat ír elő, nem azt határozza meg, melyik tárgy mit oktasson — tájékoztat dr. Molnár János egyetemi tanár, az Orvosi Biológiai Intézet igazgatója. — Sok átfedés, kapcsolat, határeset lehet például az orvosegyetemi biológia, fizika, kémia oktatásában. Ezért az érintett tanszékek, intézetek vezetőivel leültünk és szétosztottuk a feladatokat, figyelembe véve a tárgyi feltételeket, a műszerezettséget és a szellemi kapacitást. A biológia alaptudomány, ha akarom, belefér az egész orvostudomány. Ahhoz ugyan, hogy valaki megállapítsa, a betegnek piros-e a torka, nem kell ismerni a szervetlen és a szerves kémiát. De ahhoz, hogy az orvos megismerje az ember szervezetét, igen. Meggyőződésem, hogy a hallgató akkorát ugrik, amekkorára az oktató teszi a lécet A magasság persze mindkét féltől egyforma felelősséget követel. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy elsősorban a gyakorlati orvosképzés a feladatunk, de azt sem, hogy a holnap orvosainak olyan nyitott alapképzettséggel kell rendelkezni, melyben minden új ismeret nehézség nélkül beépíthető. Nálunk egy félévi érdemjegy több részből áll össze. Előadásokra ugyan kötelező járni, de az ellenőrzés igen liberális. Mivel kész jegyzet nincs, az előadásokon készített jegyzetek, a hivatalos tankönyv és a megjelölt irodalom jelentheti a felkészülés alapját. A gyakorlatokra programokat állítottunk öszsze, melyeket két-három fős csoportok oldanak meg, hetenkénti váltásokkal. A gyakorlatvezető rendszeresen ellenőriz — tudja-e a hallgató az elméleti háttéranyagot, menynyire veszi ki részét a munkából, hogyan kezeli az eszközöket stb. Katalógus nincs, a hiányzó gyakorlat eleve a vizsgán való részvétel kizáró oka. (Néhány szabad szombat rendelkezésre áll a gyakorlatok pótlására.) Végül a szigorlati szereplés mellé társul még szemináriumokon való aktivitás. Igyekszünk az érdemjegyekkel az objektivitáshoz közelíteni. Ezt még inkább segítené, ha év közben több tesztet is földolgozhatnának a hallgatók, ehhez azonban még hiányoznak P feltételek. Ugyancsak nélkülözzük a korszerű munk.'i segítő oktatógépeket is. Jó lenne, ha nem kellene a hagyományos módon ellenőrizni, de hol vagyunk még ettől?! Ma, amikor néhány hallgató fölteszi a kérdést: hányadik oldaltól meddig marad ki az anyag? Ilyen kérdést nemhogy az egyetemi diploma, de a tudomány miatt sem szabadna föltenni! — Nem a legutolsó tudományos szenzációk Ismeretét, nem is a legfrissebb kutatási és gyógyászati eszközök kezelését követeljük meg a hallgatóktól — mondja dr. Cserháti István. — A tudomány rohamléptekkel fejlődik, változik, megújul. Szokták is ironikusan mondani, hogy egy-egy új tudományos eredmény 15 év alatt nemhogy elavult, de már az. ellenkezője sem igaz. Az orvostudomány alapjai azonban régóta érvényesek. Azok. amelyeket én is tanultam, s amelyek professzoraimnak is egyetemi tárgyai voltak. Ezek a betegségek mechanizmusai, a betegségek gyógyításának alapelvei, klinikai ismeretei, a betegek fizikális vizsgálatának módszerei, a diagnosztizálás stb. Ügy tartották régebben. hogy egy jól kikérdezett beteg kórkéne 90—95 százalékban megállapítható. Ez 80 százalékban — bár a laboratóriumi kapacitás sokszorosára nőtt — ma Is érvényes. Az említett alapismeretekbe kell beépíteni az egyetemi képzésnek a más tudományágak — kibernetika, elektronika stb. — úí eredményeit, módszereit. De növelni kell a hallgatók igényességét is. Sokukat a tanulásban egyetlen szempont, a minél magasabb ösztöndíj vezet. Egyre inkább fel kel! ismernünk, hogy egy frissen diplomázott fiatal nem ülhet be azonnal a körzeti orvost székbe. Szüksége van néhánhónapot eltölteni egy kórház belgyógyászati, szülészeti, gyermekgyógyászati, sebészeti és Ideggyógyászati osztályán. Biztos vagyok abban: egészségügyünk megengedhefné magának — áll olyan színvonalon! —, hogy a most induló reform végzősei két év kórházi gyakorlat után kerüljenek a körzetekbe. Épp a betegellátás tartalmi színvonalának emelése érdekében 1 Taudi Lajos