Délmagyarország, 1979. február (69. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-18 / 41. szám

7 Vasárnap, 1979. február 18". Idegenek az idegeink?. 'U^jZiFrpzGr.) fy^rXsi ... A fiú tanulmányi eredmé­nye fokozatosan romlik. Édes­anyja. aki pedagógus, megkéri a klinika pszichológiáét, hogy egy alkalmas időben vizsgálja meg fiát. Férje, amikor megtudta, ml a szándéka, dühös lett és nem engedte meg, hogy a gyerekkel pszichológus foglalkozzon... ... Az igazgató még a legszű­kebb családi körben is titkolja, hogy pszichoterápiás kezelésre jár... Hát ennyire idegenek az ide­geink? Vagy mindez önismere­tünk hiányának az eredménye? A pszichológia gyógyító hatásá­ról, a pszichoterápia módszerei­ről kérdeztük dr. Szilárd János egyetemi tanárt; az Ideg- és El­mekliruka igazgatóját, és dr. Wagner Adám klinikai pszicho­lógust. — A pszichés betegségekre ho­gyan reagál a közvélemény, a társadalom? Dr. Szilárd Jánoe: — Sajátos ellentmondás tapasztalható. A rendelőben megjelenő betegek jelentős része pszichés problé­mái miatt fordul orvoshoz. A pszichés betegségeknek gyakran testi tünetei vannak, szúr a szív, fáj a gyomor, a fej... A bete­gek nem szívesen veszik tudomá­sul, hogy a lelki működésükben észlelhetők a zavarok. Ennek az Idegenkedésnek oka a sajátos felfogás és az orvosképzés is. Ilyen téren az egészségi kultu­ráltság nagyon alacsony fokú, természetesen káros. — Miért alakult kl ez a fur­csa heiyzet? — Szinte napjainkig a műsze­rekkel vizsgálható módszereknek minden más metódussal szem­ben óriási az előnye. A pszichés betegségeket pedig semmilyen mértékegységgel, centiméterrel vagy grammal, kézzel fogható dologgal nem lehet így mérni. Sokkai bonyolultabb a lelki be­tegségek vizsgálata, mint példá­ul a vakbélgyulladásé vagy a légcsőhuruté. A furcsa érték­rendnek ez a gyakorlati oka, másrészi az, hogy uz orvoskép­zésben a pszichológia sokáig nem kapott megfelelő fontossá­got. De van egy történeti ok is. — Éspedig? — A pszichológiának sok ága van. Az egyik, és amiről beszél­getünk, az a kórlélektan. Álta­lában ezt a tudományágat, és fő­leg az akkor előtérben álló pszi­choanalízist — az első világhá­ború után sokáig fenntartással kezelték. A Horthy-rendszerben az antiszemitizmus, a Rákosi­érában a vulgár materializmus miatt túlzott és indokolatlan fenntartással voltak a pszicholó­gia minden ága iránt. A négy év­tizedes szélcsendet megsínylette ez a szakma. — A szélcsend után vihar kö­vetkezett? — A hatvanas évektől újra teret kapott a pszichológia. Az idegenkedést ekkor már azzal le­het magyarázni, hogy mindent csak a pszichológiával akartak megoldani. Termelékenységet, munkamorált, szervezést. fut­ballt stb. Egyedül ebben a tu­dományban látták az üdvözítőt nagyon sok kérdés orvoslására. Ez hiba volt. Csak napjainkban lett kedvezőbb az orvosi pszicho­lógia fejlődésének lehetősége ha­zánkban. — Ügy tudom, mégis kévét pszichológus működik közre a gyógyításban? — Sajnos, valóban így van. El­enyésző a számuk. A nagyfai alkoholelvonó Intézetet leszámít­va három és „fél" pszichológus dolgozik a megye egészségügyi intézményeiben. Ezek közül ket­tő gyesen van, a „fél" csak má­sodállásban segít nekünk. Végül­is egy pszichológus végzi a gyó­gyító munkát, éppen itt nálunk, a klinikán Nem túlzok, ha azt állítom, legalább harminc Pszi­chológus számára lenne állandó feladat Csongrád megyében. — Hogyan kapcsolódik a pszi­chológus a gyógyításba? — A közelmúltban Jelent meg az a renaelet, amely szabályoz­za a pszichológusok helyzetét Így törvényesen és megnyugta­tóan rendezték ezt a kérdést A pszichológusoknak a szerepe meg­növekedett a betegellátásban. Hogy példát mondjak, megemlí­teném: a diagnosztikában a sze­mélyiség és a lelki működések változásait, kórosságait méri, or­vossal együttműködve részt vesz a pszichoterápiás kezelésben. Fel­készültsége határozza meg, hogy milyen módszer szerint dolgozik. Sokféle kezelés van, de erről be­széljen maga a pszichológus. Dr. Wagner Ádám pszicholó­gus: — A harmonikus élet alap­feltétele, hogy az ember beillesz­kedjen környezetébe, a társada­lomba. Az együttműködés alap­ja az önregulázás, a fegyelme­zett, kiegyensúlyozott viselkedés. A lelki zavaroknál a kiegyensú­lyozottságot, nyugodtságot kell visszaállítani. Az egyensúly visz­szaszerzésére több módszer van. Igen Jó az autogén tréning. El­sajátítása nemcsak a lelki egyen­súly visszaszerzését, hanem a nagyobb megterhelés elviselését, a mindennapi életben a nagyobb helytállást ls biztosítja. — Hogyan • történik mindez? — Az autogén tréning elsajátí­tásánál az orvosnak, illetve a pszichológusnak mindig közre kell működnie. Éppen ezért ne kívánja, hogy a gyakorlatokat részletezzem. A módszer lénye­ge: az ember félrevonulva fi­gyelmét önmaga felé fordítja. A feszültségek okozta Izommereve­dést megpróbálja fellazítani. Fel­ébreszti a kiegyensúlyozottság éTzését, majd önszuggesztióval ezt az állapotot megpróbálja ál­landósítani. Különböző gyakor­latokkal éri el ezt, Izomlazítás, nyugodt légzés, melegségkel­tés.,. — Milyen betegséget kezelnek a pszichoterápia említett vagy más eszközeivel? — Mint ahogy a professzor is mondta, a pszichés problémák hatására legtöbbször testi pana­szok keletkeznek. A pszichés ba­jok felszámolása után ezek is megszűnnek. Például a közel­múltban volt szó a túlzott izza­dásró! és annak kezeléséről. Ek­kor felvetettük, vizsgáljuk meg a pácienseket pszichológiailag is. Az autogén tréning következté­ben. a lelki problémák feltárása, megszüntetése után az Izzadás is elmaract Tartósan fennálló fe­szült, ideges állapot hatására könnyen kialakulhat gyomorfe­kély. Kellő időpontban ennek gyógyítását ma már az autogén tréning is elősegítheti. — Milyen módszerekkel gyó­gyíthat a pszichológus? — Feltétlenül említésre méltó a pszichodráma. Ennek alapja, hogy a cselekedeteink Indítékai­val sokszor nem vagyunk ma­gunk sem tisztában, azokat meg kell érvenl. Sokszor előfordul, hogy az ember a környezet, a munkahely elvárásainak nem tud eleget tenni. Ilyenkor azthi­• heti, hogy azért tesznek neki szemrehányást, mert üldözik. Nos, a pszichodráma segítségével a beteg különböző szerepeket él át, egyszer azét, aki a hibát el­követi, máskor pedig a főnökéét, aki felelősségre vonja. Így szem­bekerül önmagával, és az üldöz­tetés érzése fokozatosan meg­szűnik, — A legfantasztikusabb tör­ténetek élnek, keletkeznek a hipnoterápiákról a közvélemény körében. Méghozzá mulattató, el­kápráztató produkcióként isme­rik sokan ezt a gyógyítást Nyil­vánvaló, hogy ez tévedés. A hip­noterápia kellően megalapozott javallat esetén nagyon hatékony gyógyítómódszer lehet. A beteg saját akarata következtében — természetesen a kezelést végző egyén közreműködésével — sajá­tos ái lapot alakul ki. A szug­gesztió hatására a beteg számá­ra kedvező élményt él át. ettől megnyugszik, magabiztossá vá­lik. A kezelés ismétlésével az ál­lapot tarlós lesz, s a panaszok megszünnetnek. — Miiyen hasznos következ­ményei lehetnek, ha magunkkal többet foglalkozunk, ha idege­inktől nem idegenkedünk? — A jobb önismeret, az önre­gulázás es természetesen — hi­szen az egésznek ez az értelme — egészségünk megóvása. HALASZ MIKLÓS Csütörtökön se legyen szünet László Gyula sorrendben ötö­dik kiállítását rendezi Szegeden, a .Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai képtárában. 1973­ban müvészportréiból rendezett kiállítást, a következő évben a tudomány reprezentánsainak arc­képeit sorakoztatta fel. 1975-ben száz rajzát láthattuk magyar festőkről, szobrászokról, muzsi­kusokról, egy év múltával pedig rajzai, festményei és kisplaszti­kái csa.ádj.ának szűkebb köré­be engedtek bepillantást. A múlt vasárnap megnyílt gyűjteményes tárlata a visszatekintő alkotó rendszerező készségének, felmé­rő akaratának, számvető szán­dékának indulatából született. A mostani bemutató első da­rabja a gyerekkort idézi. A tíz­éves Lász.ó Gyula a honfoglalást szeretné megfesteni. Szinte jel­képes Indulás, előlegezi a maj­dani kiváló régészt, a magyar őstörténet és a honfoglalás ko­rának tudós kutatóját és előle­gezi a sok arcú képzőművészt, aki egyarant művészi módon bá­nik a rajztollal, az ecsettel, aki­nek engedelmeskedik a véső. a karcolótű. Előlegezi László Gyu­lát, a „pictor archeológicus"-1, akinek fegyvere a toll és az ásó. Aki ássa az egykor volt Magyar­országot, amely ott lapul a mos­tani magyar fold alatt. Es raj­zolja arculatát a mainak is — az arcokban, kompozíciókban tükröződő valóságát napjaink­nak. A tudomány és a művészet oldhatatlan szerelme teljesedik ki László Gyula életének közel hét évtizedében. A reneszánsz em­bertípus hanyatlóban levő pél­dáinak egyike ő. Michelangelói idézi mostani kiállítása kata­lógusának előszavában a kortárs és barát. Borsos Miklós: „aki rajzolni tud, mindent meg tud csinálni, mért birtokában van a tér és az abban elhelyezkedő álló vagy mozgó jelenségek meg­ragadásával". Szinte kéri a kö­zönséget „bocsássuk meg László Gyulának, hogy mestere a rajz­nak, és amellett, vagy azon fe­lül tekintélye a magyar tudomá­nyos életnek". — Festőként indultam, a fő­iskolán társaim — • Szalay Lajos, Szabó Viaaimir, Jaskievicz Ist­ván. Borsos Miklós, Tóth Meny­hért — ót-átjöttek a szomszéd osztályokból is, hogy megnézzék egy-egy rajzomat. Dehát én is átjártam, hogy nagy erejű ké­peiket megnézzem. A főiskolai évek óta 50 esztendő telt el. Mindent, amit eddig tettem, bel­ső kényszerből és nem mások hatásai a tettem. A főiskola el­végzése után „szakítottam a mű­vészettel", elégettem mázsányi­ra gyarapodott főiskolai rajzaim halmazát. Tizenkét évig kemény munkát szántam arra, hogy ré­gész legyek. A régészet tudomá­nya is kétféle lehet. Fiatalon anal'tiküs szorgalommal gyűjtöt­tem a föld mélyében rejlő em­lékeket, s ez a szorgalmas anyag­gyűjtésen alapuló számadás a régészeti kutatómunka egyik ága. Később rájöttem, hogy a történelemben nagyobb lélegze­tű humánumról van szó, s ez a töréténeiem mozgásban való meg­ragadása, a szintéziskeresés ej­tett rabul. Mindkétféle tájékozó­dásra szükség van, egymás nél­kül nem élhetnek meg. Életének tudományban és mű­vészetben kiteljesedő lüktetésé­ről ír az Üj Írás Pályám emlé­kezete című sorozatában, ahol búvópatakokként jelöli meg éle­tének egymást váltó érzelmi és értelmi korszakalt, amikor az egyik évekig tartott, s ezalatt a másik búvópatakként tajtékzott a mélyben, hogy aztán újra fel­színre kerülhessen, hogy a másik keressen menedéket az ismeret­lenben. így váltogatta a két életérzés egymás színét-fonákját, így kísérte László Gyula életét a tudomány és a művészet tor­zsalkodása mindmáig, amikor a lélek csendjének áhítatában lét­rejött közöttük a békeszerződés. A gyűjteményes kiállításon van egy íestmény, a Pályám em­lékezete címet viseli. Erról a képről, témájáról, alakulásáról így vall László Gyula: — Nos, úgy alakul a kép, hogy a bal sar­kában gepelek, oldalról látszom, tehát uem zavar a nézők belém kapaszkodó tekintete. Az Írógép jelképezne kutató munkásságo­mat. Szorosan mellette kinyit­va ott ler.ne festékdobozom cso­dálatosan szép, nyomorgatott fes­téktubusokkal, odakent festékfol­tokkal. Aztán a háttérben fel­rajzszegezve egy vonalrajzom, előtérben meg vésők. tollak, ecsetek, jelezvén, hogy fát-linó­leumot metszettem, szobrot fa­ragtam, mintáztam, karcoltam, festetem. Nos, mindez a szem számára sűrítené, amit írásban terjengősen, s mégis kurtán meg­fogalmaztam: kutatás. írás. fes­tés. faragás, rajzolás, karcolás — talán egy régi kézirat ls rá­kerül a képre, kézlratgyűjtésem megörökítésére. íme, amit Idő előtti búcsúztatóként „pályám em­lékezetére' elmondhattam. László Gyula bravúros rajzo­ló. Képein a XX. század művé­szetének és tudományának vo­nalba kényszerített pantheonja Szabó Dezsőtől, Lyka Károlytól, Sinka Istvántól. Szabó Lőrinctől, Veres Pétertói, Aprily Lajoson, Kassák Lajoson, Tersánszkyn. Medgytssyn. Kondor Bélán, Nagy Lászlón ai a maiakig — költő­kig, tudósokig, képzőművésze­kig. muzsikusokig, családjának tagjaikig. %rA művész beszélteti őket, a híres László professzor, aki A kettői honfolgalást bizo­nyltja. Akt mint régész, az agancsszigonyok, nyílhegyek, fé­sűs kerámiák, aranysasok, cso­daszarvasok, zabolák, fibulák, szkíta ezüstvitézek és nők vilá­gában teremt rendet... (Nagy László). „Az élők pantheonját építed, szellemüket rajzzal idéz­ni: ez a te elkötelezettséged... A vonal dallam, ha a te kezedből ível és jellem is: a nemzet lel­kének egyedi mozzanata, ha te írod." (Vinkler László). „De ő, László Gyula látó szívével, a teljes létet (múltat, jelent, jö­vőt. időteret és téridőt. Istent, keletkezést, pusztulást) pirosan átvilágító időcsillaggal arcunkba néz. agyunkba lát, szivünkbe néz, sorsunkba lát... Mert látó szi­vével és rajzoló kezével tud min­ket László Gyula .. . Es most...: elmondja önmagát, önmaga tör­ténelmét, a személyes hősöket, a tegnap, a jelenkor családját, hogy vele és általa tudjuk mi, ahonnan és akiktől jött, ö jött, s akikből 6 kivirágzott, s akik belőle virágoztak a Halandóság Borzongo Szelíd Paradicsomkert­jébe, a magyar emberiség csillag­pályának szikrázó harmatcsepp­jein." (Juhász Ferenc). — Ügy érzem, munkásságom kétszólamú. Részint világos és harmonikus vonalmuzsika. ré­szint sötéten kavargó indulatok világa, sátáni bizonytalanság. Az első raji októl mai képeimig sze­retném elvezetni a művészet iránt éraeklődő nézőket, abba a világba mely nem csupán az enyém. Életem nagy ajándéka, hogy a .egnehezebb időkben épp­úgy, mint ma. barátaimnak mondhatom a XX. századi ma­gyarság nagy pantheon iának alakjait. A nevek puszta felsoro­lása ls lapokat tölthetne be. s ki győzné meghatottság nélkül so­rolni a neveket. Az Idősebbekhez atyai batalság, a fiatalabbakhoz, a kortársakhoz elmélyüt kapcso­lat fűz. Semmiféle kitüntetés nem érhet fel ezzel a kinccsel, életem nagy ajándékával. Örü­lök, hogy kortárs lehettem. Em­lékszem. főiskolásként gyakran játszottunk olyat, hogv mestere­ink stílusában rajzparódiát ké­szítettünk. Én egyik mesterem" napról napra fejlesztett, satírozó stílusáoan készítettem egy port­rét. De nem rajzoltam meg az orr és a száj sávját. Mikor meg­kérdezték. hogy miért nem. azt válaszoltam, hogy csütörtökön szünet volt. Egész életemmel, munkásságommal azon voltam, hogy sose legyen csütörtökön szünet TANDI LAJOS

Next

/
Oldalképek
Tartalom